Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

Semmiképpen sem direkt, mert ha direkt találkozunk, annak nincs meg a varázsa. Direkt az ember akkor megy, ha kötelezettségei vannak, de egy sütemény és egy kis beszélgetés semmiképpen sem kötelezettség, hanem öröm, boldogság. Persze, nekem ezek a szavak jutnak eszembe akkor is, amikor dolgozom, hiszen a világ legcsodálatosabb szakmája az enyém: óvónéni vagyok.
Most is, mikor munkából jövet, magamban dúdolom az Anastáziából a Vár a múlt című számot, úgy érzem, hogy menten táncolni támad kedvem, de olyan sok mindenki van az utcán, hogy félek, valakivel összeütköznék, és nem szeretném, hogy megsérüljön bárki is. Délelőtt elmeséltem a mesét, úgy, hogy elénekeltem az összes dalt belőle, és énekeltem volna többet is, ha még lett volna, de megegyeztünk, hogy napi egy mesét mesélek csak, és utána arról a meséről és arról a világról beszélgetünk. Minden mese mögött van valóság, mesélek a helyszínekről például, noha én magam sosem jártam még Amerikán kívül, csak, mikor ide érkeztem. De mindennek alaposan utána olvasok, és olyan aranyosak, hogy utána otthon is el szokták mesélni a szüleiknek, nagyszüleiknek, hogy mit hallottak aznap.
Kesztyűs kezeimet a zsebeimbe mélyesztve, kuncogva, amikor Bart egy kicsit a mellkasomnál lévő zsebemben fészkelődve csikiz, nagy sálamat magam köré tekerve haladok. Szeretnék gyorsan hazaérni, és egy meleg teát inni, de akkor, ahogy elhaladok a cukrászda mellett, megpillantom őt. Váratlan, de tökéletes pillanat. Ez az a pillanat, amire várni kellett, és mivel egyedül van, úgy érzem, tökéletes. Táskámba nyúlva, gyorsan előkeresem az erszényem, megszámolom a benne lévő összeget, és úgy határozok, hogy megengedhetek magamnak egy teát és süteményt itt. Vagyis, akár egy forrócsokit is. Ennek a boldog tudatában lépek be az üzletbe, és mosolyogva lépek oda a pulthoz, hogy kérjek egy vaníliás, fehér forrócsokit és egy meglepetés lávasüteményt, amikkel egyensúlyozva, vidám mosollyal a pofimon, engedélykérés nélkül, beöltözve csusszanok be a boxba vele szembe.
- A tökéletes pillanat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=826458#post826458][b]Virginia Mayfair - 2021.02.17. 14:54[/b][/url]

Semmiképpen sem direkt, mert ha direkt találkozunk, annak nincs meg a varázsa. Direkt az ember akkor megy, ha kötelezettségei vannak, de egy sütemény és egy kis beszélgetés semmiképpen sem kötelezettség, hanem öröm, boldogság. Persze, nekem ezek a szavak jutnak eszembe akkor is, amikor dolgozom, hiszen a világ legcsodálatosabb szakmája az enyém: óvónéni vagyok.
Most is, mikor munkából jövet, magamban dúdolom az Anastáziából a Vár a múlt című számot, úgy érzem, hogy menten táncolni támad kedvem, de olyan sok mindenki van az utcán, hogy félek, valakivel összeütköznék, és nem szeretném, hogy megsérüljön bárki is. Délelőtt elmeséltem a mesét, úgy, hogy elénekeltem az összes dalt belőle, és énekeltem volna többet is, ha még lett volna, de megegyeztünk, hogy napi egy mesét mesélek csak, és utána arról a meséről és arról a világról beszélgetünk. Minden mese mögött van valóság, mesélek a helyszínekről például, noha én magam sosem jártam még Amerikán kívül, csak, mikor ide érkeztem. De mindennek alaposan utána olvasok, és olyan aranyosak, hogy utána otthon is el szokták mesélni a szüleiknek, nagyszüleiknek, hogy mit hallottak aznap.
Kesztyűs kezeimet a zsebeimbe mélyesztve, kuncogva, amikor Bart egy kicsit a mellkasomnál lévő zsebemben fészkelődve csikiz, nagy sálamat magam köré tekerve haladok. Szeretnék gyorsan hazaérni, és egy meleg teát inni, de akkor, ahogy elhaladok a cukrászda mellett, megpillantom őt. Váratlan, de tökéletes pillanat. Ez az a pillanat, amire várni kellett, és mivel egyedül van, úgy érzem, tökéletes. Táskámba nyúlva, gyorsan előkeresem az erszényem, megszámolom a benne lévő összeget, és úgy határozok, hogy megengedhetek magamnak egy teát és süteményt itt. Vagyis, akár egy forrócsokit is. Ennek a boldog tudatában lépek be az üzletbe, és mosolyogva lépek oda a pulthoz, hogy kérjek egy vaníliás, fehér forrócsokit és egy meglepetés lávasüteményt, amikkel egyensúlyozva, vidám mosollyal a pofimon, engedélykérés nélkül, beöltözve csusszanok be a boxba vele szembe.
- A tökéletes pillanat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=826652#post826652][b]Kállay Bertalan - 2021.02.21. 21:46[/b][/url]

Egy nehezebb nap után jár a jutalom, legyen az bármi; egy könyv olvasása, vásárlása, bármi vásárlás, séta, akármi, csak annak fogjam fel, hogy ezzel magamnak adok pluszt, amiért ezt is bírtam. Megígértem Ákosnak, hogy nem fogom magam túlhajszolni, nem leszek olyan „stréber”, mint az iskolában, amikor még ott volt ő is és az istennek se tudott kicsalni a könyveim mellől még ő sem, csak nagyon ritkán, de akkor is mormoltam magamban a sorokat. Nehéz ez, mert megszoktam, talán az, hogy előrébb jutok, ennek az eredménye, mert míg azok, akik nehezen vagy sehol nem haladnak, a hátam mögött mondanak mindent, hogy miket csinálok, kinek akarok épp benyalni. De ez a pörgés, ha nevezhetem így, a saját magam üteme. Ma mégis, az lesz a jutalmam, hogy leül és írok pár sort, oldalt, teljesen újat, folytatva az előző történetszálat. Nem, még nem kaptam visszajelzést arról, amit leadtam, csak, hogy feldolgozás alatt áll, de nem is lehetek türelmetlen, nagyjából sejtem, mennyi civil lehet, aki egy-egy jó vagy épp rossz történetét próbálja kiadatni. Ez nem olyan egyszerű folyamat és nekem türelmesnek kell lennem, hiába hiszem azt minden bagolyra, hogy azért jön – bár kiemelten kértem, hogy a munkahelyemre biztos ne szállítsák, így otthon fog várni, valamikor. De nem ma, talán holnap.
A jutalom előtt, azonban kezdjük valami kisebbel. Betérve ide, egy kávét kértem ki, és egy képviselőfánkot, mert imádom, hogy a kicsit sósabb tészta keveredik a töltelékkel, egyszerre. Én szeretem a sültkrumplit a fagyiba mártani, a csokival bevont ropikat – nem tudom hirtelen, milyen név van rá hivatalosan -, az édes-savanyú mártást, a gyümölccsel megspékelt, kezelt sajtokat. Másoknak ez néha inkább kiakasztó, de az jobban, hogy a húst nem veszem magamhoz, így hamar elillannak afölött, hogy a krumplimat a ketchup helyett hova mártogatom. Megszokták. Épp a kávémat keverem közben, a kulináris gondolataim között és tekintetem egy kisebb papírhalmon pihen. A legújabb kiadványok, átiratok, rendeleteket tartalmazza, amiket jó ha tudunk, még ha nem is a mi köreinkbe tartozik és rendszeresen tolja félre mindenki, én legalább egyszer átolvasom, veszteni semmit nem vesztek vele. Egy új sort kezdenék, de csak az elejéig jutok, ahogy felcsendül egy kellemes hang, amely azonnal ismerőssé is válik. Elsőre értetlen pillantásom hamar mosolyba megy át, amint a bájos arcot pillantom meg, azét, akinek eltévedt hógolyóm csattant a közelmúltban.
- És valóban – egyenesedem ki, ujjaim közül kiengedve a kanalat. – De örülök is, hogy látlak. Sikerült azóta megnyerned egy hógolyó-csatát?