Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=826652#post826652][b]Kállay Bertalan - 2021.02.21. 21:46[/b][/url]

Egy nehezebb nap után jár a jutalom, legyen az bármi; egy könyv olvasása, vásárlása, bármi vásárlás, séta, akármi, csak annak fogjam fel, hogy ezzel magamnak adok pluszt, amiért ezt is bírtam. Megígértem Ákosnak, hogy nem fogom magam túlhajszolni, nem leszek olyan „stréber”, mint az iskolában, amikor még ott volt ő is és az istennek se tudott kicsalni a könyveim mellől még ő sem, csak nagyon ritkán, de akkor is mormoltam magamban a sorokat. Nehéz ez, mert megszoktam, talán az, hogy előrébb jutok, ennek az eredménye, mert míg azok, akik nehezen vagy sehol nem haladnak, a hátam mögött mondanak mindent, hogy miket csinálok, kinek akarok épp benyalni. De ez a pörgés, ha nevezhetem így, a saját magam üteme. Ma mégis, az lesz a jutalmam, hogy leül és írok pár sort, oldalt, teljesen újat, folytatva az előző történetszálat. Nem, még nem kaptam visszajelzést arról, amit leadtam, csak, hogy feldolgozás alatt áll, de nem is lehetek türelmetlen, nagyjából sejtem, mennyi civil lehet, aki egy-egy jó vagy épp rossz történetét próbálja kiadatni. Ez nem olyan egyszerű folyamat és nekem türelmesnek kell lennem, hiába hiszem azt minden bagolyra, hogy azért jön – bár kiemelten kértem, hogy a munkahelyemre biztos ne szállítsák, így otthon fog várni, valamikor. De nem ma, talán holnap.
A jutalom előtt, azonban kezdjük valami kisebbel. Betérve ide, egy kávét kértem ki, és egy képviselőfánkot, mert imádom, hogy a kicsit sósabb tészta keveredik a töltelékkel, egyszerre. Én szeretem a sültkrumplit a fagyiba mártani, a csokival bevont ropikat – nem tudom hirtelen, milyen név van rá hivatalosan -, az édes-savanyú mártást, a gyümölccsel megspékelt, kezelt sajtokat. Másoknak ez néha inkább kiakasztó, de az jobban, hogy a húst nem veszem magamhoz, így hamar elillannak afölött, hogy a krumplimat a ketchup helyett hova mártogatom. Megszokták. Épp a kávémat keverem közben, a kulináris gondolataim között és tekintetem egy kisebb papírhalmon pihen. A legújabb kiadványok, átiratok, rendeleteket tartalmazza, amiket jó ha tudunk, még ha nem is a mi köreinkbe tartozik és rendszeresen tolja félre mindenki, én legalább egyszer átolvasom, veszteni semmit nem vesztek vele. Egy új sort kezdenék, de csak az elejéig jutok, ahogy felcsendül egy kellemes hang, amely azonnal ismerőssé is válik. Elsőre értetlen pillantásom hamar mosolyba megy át, amint a bájos arcot pillantom meg, azét, akinek eltévedt hógolyóm csattant a közelmúltban.
- És valóban – egyenesedem ki, ujjaim közül kiengedve a kanalat. – De örülök is, hogy látlak. Sikerült azóta megnyerned egy hógolyó-csatát?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=837356#post837356][b]Kállay Bertalan - 2021.09.26. 19:23[/b][/url]

Ahogy múltkor véletlen sikerült megzavarni edzés közben, úgy sikerült most megint, de csak mellé lépdelni az utcán. Úgy tudom, hogy már igencsak vége a vizsgáknak, így aztán azt hiszem, nem rabolom úgy az időt, ahogy nem illene. Tudom milyen nehezek, főleg azon a szakon, amin a lány is van, én is végigjártam és hiába minden erőmmel csak arra koncentráltam, néha kevésnek éreztem azt is. Nem tudom, hogy Réka mennyire veszi nehéznek vagy épp könnyednek az akadályokat, erről nem volt értekezésünk beszélni. Megmutatta a tudományt, amit akkor nem értettem igazán, mostanra azonban már nagyjából igen, de nem is azért kerestem véletlen a társaságát. Igyekeztem eljárni az ügyében, miszerint gyakornoki pozíciót szerezhessek neki és bár az elején vagyok, úgy néz ki, lehetséges lesz valamely módon megoldani ezt. Nem akarom hitegetni, mégis szeretném biztosítani, hogy nem felejtettem el és tettem is érte valamelyest. Bár ezt nem tudja, de jobbára ezért is kérdeztem meg, van-e egy szabad órája rám. Nem akartam az utca kellős közepén beszélgetni, mint a kofák a piacon, így döntöttem a cukrászda mellett. Süti is, kávé is akad, nekem mind a kettő jól fog jönni, az ebéden már túl voltam bent, így jöhet a desszert. Nem követek szigorú étrendet, azonban túl sem akarom magam zabálni minduntalan. Nekem persze kicsit minden másabb, mivel a hús nem szerepel továbbra sem az étlapon, viszont szívesen kóstolom meg mostanság a vegánok húspótló készítményeit, attól bajom nem lehet. Ízre felderengenek bennem gyerekkorom ízei, amikor még megettem, bűntudatom nincs, hiszen semmi köze nem volt állathoz sem. Nem keresem az utam ebben a világban, csak ami jól esik. A süti pedig mindig.
- Csak utánad – nyitok neki ajtót, amint odaérünk. Kellemes társaság, lelkes lány és lelkiismeretes, így aztán szavam nem lehet arra, hogy van-e helye közöttünk a későbbiekben. Tény, ez után még nehezebb lesz minden, azonban nem fogom letörni a lelkesedését, nem lenne arcom hozzá. Így marad a támogatás, vagy az, hogy ha be szeretne jönni ismét, körbevezetem.
- Rendelj bármit, én állom. Úgyis rég sikerült beszélnünk, szóval belefér egy kis evészet – remélem. Én éhes vagyok, így teszem azt, hogy rendelek két szelet süteményt, egy puncsos, egy túrós, illetve egy kávét. Bevárva a rendelő másikat, végül egy ablak melletti, fényes, kényelmes helyre telepszem le, a rendelést ide könnyen ki tudják majd hozni.
- Hogy mentek a vizsgák, mesélj – mert egyelőre az volt a nagy dolog az életben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=838259#post838259][b]Kállay Bertalan - 2021.10.17. 19:27[/b][/url]

Nem szoktam kertelni, már amennyire bátorságomból néha telik. Van az úgy, hogy az ember munkában nem ismer lehetetlent, erre jön az élet, és akkor csőstül mondja azokat a nemeket a világnak. Szerencsére mostanság nem történt velem ilyen, bár azért néha a családban akadnak olyan dolgok, amik miatt fáj kicsit a fejem. Ott van apa és a húgom örök harca, vagy épp a húgom stiklijei. Legutóbb a duci, nagyon régen látott képeim mutogatta bent, mintha tökre a kollégáimra tartozna, hogy éppen hogyan néztem ki X-évvel ezelőtt. Mérges voltam, mégis próbáltam viccnek felfogni, igaz, utána párszor megkérdezték, hogy mikor veszem fel azt a macis együttest, de azóta úgy néz ki, jobbat találtak. Én pedig most teljesen nyugodtan állhatok a lány elé, meg úgy ma bárki elé, akivel még egy helyre terel a sors.
- Ugyan – rázom meg lágyan a fejem, úgy néz ki, az udvariasság kicsit kihalófélben van vagy csak ritka és meglepő. Nem kenyerem nekem ezen gondolkodni, csinálni szoktam, mint sokan mást. Az viszont, már nem rám tartozik. Besétálva utána, elengedem az ajtót és körbetekintek. Nos, ha a sütiken múlna, bizony hamar úgy néznék ki, mint azokon a régi képeken, szerencsére azóta sokat tanultam olyat, mint önmegtartóztatás, így tudom, mikor kell nemet mondani. Nem most, a kérdésre.
- Persze. Meghívtalak, így minimum az enyém a csekk – bólintok, hogy tényleg így is gondolom, nem fogok az evészet végén felállni, hogy oké, még sincs nálam tárca, semmi sem, szóval ezt majd máskor. Na, akkor bele sem kezdek, ellenben azért zsebemre tapogatok, tényleg nálam van-e. Szerencse igen.
- A választás mindig nehéz. Ismert ízek, újak? Ejj – el is időzök ezzel én majd nem is keveset. Tetszik a dobod torta, csak éppen nem szeretem a mázt a tetején, így marad a hagyományos ízek kavalkádja. Azzal nehéz melléfogni. - Persze, csak nyugodtan – utalok erre, hogy három is lehet, amennyi belé fér. Nem itt fogok csődbe menni, viszont sóhernek sem szeretek tűnni. Egy jó sütire meg sosem sajnálom azt, ami van. Leülve helyezkedünk el végül és érdeklődöm kicsit a tanulmányokról, amelyek aktuálisak. A vizsga után pihentető érzés, ami persze nem sokáig tart, mégis létezik, ameddig új órák, élmények nem jönnek a helyükbe.
- Na, ezt szuper hallani! Mindig lehet fejlődni, ez tény, bár én sokszor hittem a lap felett ülve, hogy megrekedtem – emlékszem vissza egy röpke pillanatig, majd arra is, hogy a rövid leakadás után általában tele is írtam a lapokat.
- Lehetséges. Az mondjuk mindig jól jön, szóval kellemes volt a hasznossal. Akkor így a következő is menni fog simán – emlékszem a képességére, mivel iszonyatosan egyedi, így nem is lehet összekeverni máséval. Azt is tudom, hogy csiszolásra szorul még, így nem lep meg, hogy extra gyakorlatokat kapott egyes elemekből. Azonban így, hogy csak segítségére vált, már nehezen lehet tehernek felfogni bármit is.
- Ugye? Hihetetlen, aztán belegondol az ember, nem olyan régen kezdte. És akkor ugye jön az akadémia – bólintok, hiszen ha csak azóta nem gondolta meg magát, amit kétlek, akkor megy tovább. Az már gyorsabb lesz, nekem hamar elment, mert annyi dolgom volt, hogy mire feleszméltem, végeztem. Tudom, ez nem így megy mindenkinek, sokan küzdenek vele, akiknek mások a képességeik, így sosem „nagyzoltam” sosem, egyikkel sem. Bekapok pár falatot én is, majd el is mosolyodom a szavain. Öröm az örömnek, így szokták mondani.
- Én is örülök, azért is használtam ki. Remélem tényleg nem ütközöm semmi programmal – ebbe nagyon bele sem gondoltam, viszont most már azt hiszem, hogy mindegy. Ha miattam késik el, azt nem venném annyira jó néven, azonban neki kell dönteni, mi a fontos.
- Igen? Még mindig érdekesnek tartom – ezen sem változtattam. Ugyan nem tudtam még annyira utána nézni, mint szerettem volna, nem felejtettem el, hogy létezik és azt sem, amit láttam. A felvetésére meglepve pislogok rá, aztán egyet nyelve a villával játszadozok ujjam között.
- Miért is ne? Benne vagyok. Bár… be kell valljam… kicsit be vagyok rozsdásodva – nem ártana többet mozognom, tudom. Talán majd most? Elvégre, ártani nem fog, közben pedig valami hasznos is megy a fejembe. Apám meg majd sápadozhat, minek tanulok én pálcás helyett kétkezi mozdulatokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=838515#post838515][b]Kállay Bertalan - 2021.10.23. 22:43[/b][/url]

Jóizűen eszik, amivel semmi gond nincs. Tudom, hogy a lányok nagy része olyankor, amikor társaságban van, nemigen engedi el magát ezen a téren, hiszen jaj, akkor mit gondolnak róluk. Én mindig mondom, engedjék el magukat – persze nem kell túlzásba se esni – és ami csak jól esik, az menjen. Felesleges görcsölni, hiszen mindenki eszik, nyilván nem egy lovat kell egy helyben, de elengedhetetlen a jó időtöltés a könnyed, nem görcsös evészettel. Ezért is örülök, hogy nem fogja vissza magát, ahogy jól esik, meg amennyi. Magam is követem a példát, a sütemény fogy, de ez is a dolga.
- Ó, vagy úgy – bólintok, amint lenyeltem a falatot és gyors megtörlöm a szám szélét, ahol érzem a krém egy kis részét. - Tudom milyen, tudom – nevetek halkan, mert elég fura lenne, ha ebben szenvednék hiányt. Jártam már kiránduláson az iskolával, családdal elégszer, bár nem hazudok, családi dolgokon is volt, hogy a könyveimet bújtam inkább, mintsem a hetvenkettedik múzeumot nézzem meg. A kérdése előtt kicsit megingatom a fejem. Nos, rátapintott a lényegre, hogy én talán túlságosan lefoglalom az időmet a munkával és minden mással. - Hát… láttam már úgy épületet persze. De, ahogy azt a családom, főleg a bátyám támasztaná alá, én mindig is stréber voltam. Anno a tanulmányok, most a munka, mindig van valami amivel lefoglalom magam éééés… próbálom kimagyarázni, hogy ritkán csinálok ilyeneket – nem szégyen, tudom, csak az emberek szerint nem egészséges. Sok ügy van, ami nem mászik ki a fejemből munka után sem, ezt aláírom, sok más is kerül oda, akár a hobbinak szánt írás, vagy épp a családi dolgok. A legtöbb a munka, elismerem. Valahogy mindig sajnáltam magamtól azt az időt, amit azzal töltök el, hogy épületeket, kirakatokat nézegessek. Még bevásárolni sem tudok rendesen, ott is célirányos vagyok.
- Hmm? - nem értem teljesen, hogy mit mond. Lehet már vénülök és süket leszek, vagy csak valamit megjegyzett a sütivel kapcsolatban. Ha nekem szólt, viszont nem lenne a legjobb, ha úgy tűnik nem figyelek. Az én első sütim is eltűnik, a kávét veszem célba, afelett bólintok felé.
- Úriember nem is vagyok. Dee értem a lényegét – teszem le a poharat. - Egy villával a laikus is tudja, hogy lehet fájdalmat okozni. Elég szúrni vele – vagyis az én fejemben ennyi van. Lehet ott más is, fejre koppintás, ki tudja milyen széles a skála. Nem is baj, ha egy kicsit okulok én is, sosem lehet tudni.
- Ott egy kicsi maradt – nem érek hozzá, csak mutatom, hogy hol van arcán egy kis morzsa. Én úgyis több szalvétát fogtam meg, így egyet átnyújtok neki. - A hétvégéken több a szabadidőm, gondolom az iskola miatt neked is – eresztem le a kezem és térek vissza a témához, ha már tényleg komolyan gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=838751#post838751][b]Kállay Bertalan - 2021.11.01. 17:58[/b][/url]

Apró mosolyt csal arcomra zavara, azonban ezt is elrejtem, mert nem akarom tovább tetézni. Engem mondjuk nem zavart, nem teli szájjal beszélt, csak pár kósza apró falatka pihen ajkai szegletében, ennél láttam már rosszabbat és látott már bizonyára Réka is. Mondjuk nyugalmam csúcsa a csámcsogás tűrése is, szóval nem panaszkodom, semmiért sem, élvezem a pillanatot és a sütemény ízét. Azért én is törlök egyet arcomon, nehogy a bagoly mondja a verébnek esete álljon fent.
- Ó, akkor szuper – a szabad hétvégék közös halmaza máris sokkal megkönnyítette az időpont keresését. Persze, neki és nekem is lehet dolog akkor, ez nem vitás, azonban egy-két ütköző időpontot áthidalni könnyebb, mint mondjuk a hétköznapok, amiket kitölt a munka neki pedig a tanulnivaló. - Nem is kell bajlódnod átalakításokkal. Lassan úgyis csípős lesz odakint a levegő, csak magunknak csinálnánk vele kellemetlent. Mármint, úgy értem, húsz rétegben mozogni jóval nehezebb, mint amúgy – javítom ki magam, hogy nem a hideggel van a gond, de külön még egy kis burkot alkotni a hely köré, macera. Ez mozgás alapú dolognál pedig nem a pulóver és kabát kombináció a megfelelő. - Nos, az az örömhírem akad, hogy van. Amolyan defenzorként működöm arra, szerencsére kevés munkával, így ha nem is sűrűn járok arra, de szoktam. Szóval meg tudjuk oldani, könnyen, hogy bemenjek. Miféle terem? - érdeklődöm, hogy lettek-e újítások azóta vagy éppencsak most látni, mekkora stréber voltam annak idején, mennyi helyet nem jártam be és nem fedeztem fel. Ez az én gondom, már nem rágom magam miatta, annak és akkor így kellett lennie. Most legalább majd egy helyet utólag megismerek. Talán épp mondaná, amikor is megérkezik a forró ital és az a kezemen köt ki. Akaratlanul kiáltok fel, és rántom el a kezem, hogy aztán rázzam lefelé. Ez a kis találkozás is igen kellemetlen, öntöttem én már magamra kávét, teát, így aztán nem újdonság. Bármit is tennék, megérzem, hogy Réka az oldalamra nyomja a kezét és bár meglep a mozdulat, azt hiszem, sejtem mit tesz. Tiltakoznék, hogy rám ne fecsérelje az erejét, de csak tátott szájjal hápogok némán és pislogva követem, ahogy az égő érzet szépen eltűnik. A kezemre pillantok, majd megtapogatom.
- Ne, ne ne, ne szabadkozz, semmi baj. Nem is lett volna, egy kis forró nem árt, volt már benne részem – sóhajtok egyet, majd leengedem a kezem. - Semmi gond, ez csak egy ital – próbálom nyugtatni, hiszen láthatóan eléggé felborult benne minden. Azon csak pislogok párat, hogy „helyes pasik” kategóriába sorol, de köhintve rejtem zavarom. - Nem kellett volna miattam fárasztani magad. Minden rendben? Nem tudom mennyire merített ki ez… - utalok arra, hogy nem felejtettem el a képességet meg azt sem, amit mondott róla. Na szép, de a pincér hamar eltünteti a nyomokat, ahogy az a kézfejemről is eltűnt. Nem hittem volna, hogy megtapasztalom, milyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=839440#post839440][b]Kállay Bertalan - 2021.11.27. 11:55[/b][/url]

Nem vagyok híve semmiféle elméleteknek, miszerint minden is elromolhat és el is romlik. Ez egyszerűen már csak ilyen. Ki nem öntötte le már magát kávéval, vagy bármi más forró, ragacsos akármivel? Mindenki. Elég egy fáradt pillanat, egy hétfő, vagy akármi más, aztán kész is. Ha másnak okozzuk, akkor pedig halmozódik minden és sokkalta kellemetlenebb az érzés. Megértem én azt, hogy zavarba jön ettől, hogy kissé kapkod és nem érzi biztosnak a mozdulatait, így a haragnak egy apró jele sincs bennem, rajtam. Ellenben azért az aggodalom annál inkább, mert míg más a nedves szalvétát nyomná a kezemre, ő egészen más módszerrel csitítja az égő felületet, igencsak hamar és véglegesen. Igen ám, de tudom, hogy ennek ára is van. Sóhajtok egyet.
- Akkor jó. Annyi még bőven bele is fér. Máskor meg nyugodtan hagyd, ne strapáld magad ilyen apróság miatt – bár mosolyom azért elárulja, hogy most sem haragszom és nem leteremteni akarom. Felnőtt nő, hiába tanul még, a döntései önállóak, ahogy az is, mit cselekszik és mit kockáztat. Bár tény és való, ha nagyobb gond lenne és ezen múlna minden, nyilván hálás lennék, de attól még ott lenne, hogy ő közben rosszul lehet. Nem tudom. Egyszerre ad és elvesz ez a képesség, nehéz így megítélni.
- Hú, hát nagyon időm nem volt felfogni – pislogok párat a kérdésére, hogy mégis mit éreztem. Meglepettséget és értetlenséget, leginkább, de tudom, hogy nem ezekre kíváncsi. Lepillantok a kezemre, átmozgatom az ujjaimat is kissé, mielőtt megfogja a kezem. Hagyom neki, immáron mozdulatlan pihen, ahogy felméri, hogy a bőrömön maradt-e valami vörös folt. Ha maradt is, az maximum attól, hogy odanyúltam és megdörzsöltem, hogy tényleg jól látom, érzem-e, hogy nincs már semmi baja. De érzésre is eltűnt az égés bármely formája. - Kellemes? Kissé meleg, úgy belülről kifelé, kellemes bizsergés. Valahol így tudok rá emlékezni, hogy milyen volt. De nagyon gyorsan történt, nem tudtam nagyon felfogni – szabadkozom, hogy jobb válasszal én sem tudok szolgálni, mint amit lehet, hogy eddig szimplán már tud és ismer. Mondhatnám, hogy máskor majd figyelek, de az kockázatos lenne, szerencsére nem is vagyok olyan, aki olyan sokszor lesérül és ellátásra szorul.
- Jaj, ugyan – nevetek fel arra, hogy eddig is szép voltam. Persze, bizonyára arra mondja, ami épp a kezem bőrét érinti, nem mást. Elvégre, ott történt a „varázslat”. - De azért köszönöm az ellátást. Máskor nyugodtan borogatás is elég lesz, egy-két kék és zöld folt meg elfér. Főleg, ha edzünk és kapok tőled párat – nevetek fel, majd magam is falatozok párat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=841318#post841318][b]Kállay Bertalan - 2021.12.30. 14:33[/b][/url]

Érthetően zavarban van, hiszen minden gyorsan és hirtelen történt, ideje sem volt se nekem, se neki gondolkodni. Megtörtént, ez a legszebb szó rá és megértem, hogy olyanokat mondott, amiket nem vagy nem így akart. Nem szoktam hozzá ahhoz a fajta dicsérethez, ami nem a munkám, a hivatásom élteti, így nem az van, hogy nem hallottam meg, csak kezdeni nem tudok vele mit. Kinézek ahogy kinézek, egy részem hasonlít a bátyámra, akinek annak idején sem voltak idegenek a lányok és jobb is volt abban, hogyan kell velük bánni. De ahogy ő, én sem találtam meg még azt, akivel megosztanám a kis lakásom az életem. Az, akit szerettem, nem viszonozta és átnézett rajtam, mégsem ítéltem el az érzelmet. Elmúlt, én a munkámra koncentráltam és meg sem éreztem az egészet. Néha jól jönne ha változna valami, de aztán rájövök, túl sok plusz órát ölök a munkába és talán erre más nem lenne készen. Egy kis edzésre azonban mindig.
- Ugyan dehogy. Az meglepő lenne, hacsak nem esek orra valamiben és úgy. Bármi megeshet – rég volt, hogy ilyennel foglalkoztam és hát, valóban, ha bármi nem is, én eshetek. Értem én a mókát ebben, csak a valóság fordítva sül el majd. Nincs ezzel gond. Aprót nevetek.
- Jaj, annyira ne szaladjunk előre. Fordítva én is majd igyekszem dicsőségnek érezni, mert hát, nem vagyok formában – persze, ha pálcás párbaj lenne, de arról nem volt szó és nem is tenném meg. Az egészen más és nem etikus. Egy küzdősport már más, ott más a tempó.
- Hmm, nem is tudom – gondolkodom el a határidőkön. Neki még vizsgái nem lesznek, de tanulni kell, nekem pedig az ünnepekig nemigen lesz sok pihenőm a hétvégéket kivéve. - Esetleg a jövő hét után? A következő hétvégén családdal kell lennem és inkább veretném magam pufira – sóhajtok egy nagyot, hogy ezek mindig nehezek és bármi mást tennék helyette. De muszáj. - Ha meg nem jó, akkor dobok egy baglyot vagy fordítva. Mit szólsz? - kortyol kávét, majd eszi meg a süteménye maradékát.