Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

Ez is megtörtént hát. Az még sose fordult elő, hogy én egyedül megyek a cukrászdába, adózni az élvezeteknek, de a többiek nem érnek, ez meg nem ok arra, hogy én kihagyjam. A hét azon napját szeretem a legjobban, mikor ellátogatunk ide, a legjobb hely a faluban ez, ezt elfogultság nélkül mondhatom.
Persze az anya-lánya program miatt, tudom, na de egyedül sem fogok unatkozni, lévén a személyzet túlnyomó többsége már megfordult az asztalunknál. Még a neveket is tudom, jó a memóriám, aminek külön örülök, bár az sem okozna komolyabb problémát, hogy mindenkit Gizinek hívjak.
A vizsgaidőszak tönkreteszi az embert, én ezt mégsem hagyom, noha a mindenem K lesz elhatározásról lemondtam, azért megbukni se fogok. Aztán meg van még négy évem arra, hogy iskolaelső legyek, egyszer csak sikerül majd.
- Aztaaaaa, azt hittem már felmondtál - egy pillanatra meglepetten pislantok Annára, aztán vigyorogva szaladok oda hozzá és ölelem meg. Ez a holt idő előnye, ilyenkor még Ádi se néz morcosan. Gyorsan a helyünkre pislantok, és örömmel konstatálom, hogy az most is üres, mintha íratlan asztalfoglalásunk lenne.
- Van valami új? - ezt én mindig megkérdezem, miközben a kiszolgálóhoz masírozok, hogy felmérjem a készletet. Gyanítom, a világ összes sütiét végigkóstoltuk már, de mindig reménykedek a meglepetésekben.
- Ahh... somlóit szeretnék... kettőt - pislogok a lányra, még sóhajtok is, mert vagy gumicukorba fojtom a bánatom, vagy a somlóiba.
- Meg egy diétás kólát - noha ez először poénnak indult, most már vigyorogva teszem hozzá.
- Senki nem ér rá, hülye vizsgák, most nézd meg... egyedül fogok ott ülni... egyedül... uhh... kaphatok kávét is? Csak Zója meg ne tudja - ezt már kicsit halkabban súgom oda, miután ráeszméltem, hogy most lehet. Mondjuk, sose fogom érteni, hogy a nő miért ellenzi, de... amit nem tud...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=665141#post665141][b]Mácsai Ráhel - 2017.03.07. 15:56[/b][/url]

Ez is megtörtént hát. Az még sose fordult elő, hogy én egyedül megyek a cukrászdába, adózni az élvezeteknek, de a többiek nem érnek, ez meg nem ok arra, hogy én kihagyjam. A hét azon napját szeretem a legjobban, mikor ellátogatunk ide, a legjobb hely a faluban ez, ezt elfogultság nélkül mondhatom.
Persze az anya-lánya program miatt, tudom, na de egyedül sem fogok unatkozni, lévén a személyzet túlnyomó többsége már megfordult az asztalunknál. Még a neveket is tudom, jó a memóriám, aminek külön örülök, bár az sem okozna komolyabb problémát, hogy mindenkit Gizinek hívjak.
A vizsgaidőszak tönkreteszi az embert, én ezt mégsem hagyom, noha a mindenem K lesz elhatározásról lemondtam, azért megbukni se fogok. Aztán meg van még négy évem arra, hogy iskolaelső legyek, egyszer csak sikerül majd.
- Aztaaaaa, azt hittem már felmondtál - egy pillanatra meglepetten pislantok Annára, aztán vigyorogva szaladok oda hozzá és ölelem meg. Ez a holt idő előnye, ilyenkor még Ádi se néz morcosan. Gyorsan a helyünkre pislantok, és örömmel konstatálom, hogy az most is üres, mintha íratlan asztalfoglalásunk lenne.
- Van valami új? - ezt én mindig megkérdezem, miközben a kiszolgálóhoz masírozok, hogy felmérjem a készletet. Gyanítom, a világ összes sütiét végigkóstoltuk már, de mindig reménykedek a meglepetésekben.
- Ahh... somlóit szeretnék... kettőt - pislogok a lányra, még sóhajtok is, mert vagy gumicukorba fojtom a bánatom, vagy a somlóiba.
- Meg egy diétás kólát - noha ez először poénnak indult, most már vigyorogva teszem hozzá.
- Senki nem ér rá, hülye vizsgák, most nézd meg... egyedül fogok ott ülni... egyedül... uhh... kaphatok kávét is? Csak Zója meg ne tudja - ezt már kicsit halkabban súgom oda, miután ráeszméltem, hogy most lehet. Mondjuk, sose fogom érteni, hogy a nő miért ellenzi, de... amit nem tud...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=665428#post665428][b]Szombat Anna - 2017.03.08. 13:48[/b][/url]

 Megszokott rutinnal készítette el a kávét, majd szeletelte fel a süteményt, hogy aztán a megfelelő méretűt kivigye az asztalhoz. Kifejezetten fárasztónak találta a vizsgaidőszakot annak ellenére, hogy feleannyi órája sem volt, mint várta. Azonban a mesterképzésen kevesebben is voltak, és jóval inkább odafigyeltek egy emberre a tanáraik. Szerencsétlenségére.
 Ki kellett vennie pár napot csak azért, hogy utolérje önmagát. Kezdte úgy érezni, hogy nem elég az a huszonnégy óra mindarra, amit kellene vagy inkább szeretne csinálni.
 Fújt egyet a pult előtt, mikor már minden vendéget kiszolgáltak. Szívesen meginna még egy kávét, de képtelenségnek tartotta, hogy főzzön magának is. Főleg, hogy ajtó csengő ismét új vendéget jelzett.
 Felpillantott, és Ráhel mosolygós arcát pillantotta meg. Szerette a törzsvendégeket, velük mindig könnyen szót értett. Azért kissé meg is lepődik, mikor egy "azt hittem felmondtál" felkiáltás után megöleli a lány.
 - Miért mondtam volna fel? - nevetett jókedvűen, majd belépett a pult mögé, hogy előkészítse a lánynak a kívánt süteményt.
 - Tudom ajánlani a dobostortát. A mai adag Palinak végre sikerült, és elkezdett dobolni. Igaz, hogy nem teljesen ritmusra, de legalább szól. - A pék csak egy éve próbálkozott vele, de néhány tortája olyan hangosra sikeredett, hogy ki kellett őket dobniuk, mert a vendégek panaszkodni kezdtek.
 Nem kerülte el a figyelmét a hatalmas sóhaj, és a somlóik száma. Fel is vonta a szemöldökét egy pillanatra. Két dologra tudott csak gondolni: vagy szerelmi bánat vagy vizsgaidőszak.
 - Aha, a diétás kóla biztosan segít majd. - Kivette a kért süteményeket, majd rápakolta a tálcára. - Kávét és kólát egyszerre? Én ugyan nem mondom el Zójának, de úgy fogsz pörögni, hogy magától is simán rájön... - elhúzta a száját a gondolatra. A végén még az kéne, hogy ő kapjon, mert kávét adott a lánynak.
 - Tudod mit? Hagyjuk a kólát, és csinálok neked egy kávékülönlegességet. Meglepetés lesz, de biztosan ízleni fog - vigyorgott szélesen. Maximum koffeinmenteset csinál, de az íze majdnem ugyanaz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=673249#post673249][b]Mácsai Ráhel - 2017.04.08. 23:11[/b][/url]

Még szerencse, hogy itt már ismerek szinte mindenkit. Szétunnám magam egyedül, de az még jobb, hogy Anna van most itt, őt még szeretem is leamortizálni. Egyből le is rohanom, és jól megszorongatom, de már-már úgy, mint aki évek óta most látta volna először.
- Nagyon helyes, te vagy a kedvencem.... bocsi - vigyorgok a másik fiúra, aki a kijelentésem után, megköszörüli a torkát. De tény, Anna itt  a legjobb fej, és most még lesz is ideje rám, ahogy nézem.
- Jó, akkor kérek Pali tortát - biccentek teljesen komolyan, el is nevezve a zenélő kaját. Mondjuk mugliként tuti kiakadnék, de így legalább láthatok valami újat, ami miatt szintén kiakadok. Na mindegy.
- Jó, megvettél. De a kólát is szeretem... utána - biccentek, és csillogó szemekkel pislogok rá.
- Ott leszek - mutatok kezemmel a szokott helyünkre, aztán oda is sasszézok, majd előveszem Mina Glamour újságát, és azt lapozgatom addig, míg Ancsa nem csatlakozik, mert a menőbbek ez így csinálják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=679230#post679230][b]Szombat Anna - 2017.05.04. 13:20[/b][/url]

 Hogy miért is szereti ezt a helyet? Mert az ilyen tökmagoknak ő a kedvence. Persze semmi diszkrimináció nincs ebben. Vagyis de. De az pozitív és jelenleg ő ezt nagyon élvezi.
 - Akkor egy Pali-féle dobostorta rendel - bólintott vidáman, és már lépett is be a pult mögé, hogy kivegye a hangoskodó édességet. - A kólát még majd megdumáljuk, jó?
 Amíg Ráhel az asztalnál várt, addig Anna elkészítette a kávét, jó nagy adag habot és vanília fagylaltot belerakva, szigorúan koffeinmentes változatban. A tortával már kissé meggyűlt a baja. Pali nagyon örült, meg az egész kávézó a sikerének, de felszolgálni a mozgó, doboló tortaszeletet egy külön cirkuszi mutatvány volt. Fel kellett jegyeznie magának, hogy legközelebb szóljon Palinak, hogy kevésbé virgonc tortákat készítsen.
 A tálcán azonban már egészen lenyugodott az édesség, így egy két plusz sasszélépés beiktatása mellett egészen könnyedén sikerült kivinnie a kért rendelést Ráhelnek. Egy újabb akrobatikus mozdulattal aztán az asztalra is lerakta, majd sóhajtott, és megigazgatta kötényét.
 Körbenézett a cukrászdában. Ma nem voltak túl sokan, úgyhogy talán megengedhet magának egy kis szünetet Ráhel társaságában.
 - A kávéd... - rakta elé a tejes-habos csodát. - Van benne egy kis fahéj, meg fagyi meg minden különlegesség. De ez titkos. Csak néhány embernek készítek ilyet... - jelentette be, majd leült vele szemben a székre.
 - Hol van Zója? Mindig vele szoktál jönni... - támasztotta fejét az asztalon. Közben fél szemmel folyton a vendégeket leste, hátha kellene valakinek valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=680428#post680428][b]Mácsai Ráhel - 2017.05.11. 21:28[/b][/url]

- Metallicát tud? - ezt már csak a poén kedvéért teszem hozzá, a vigyorom is elárulja. Na meg, ha már egyszer mindent a vendégért, had használjam már ki.
- Tudod... azért szívás, hogy még azért is könyiznem kell, hogy megkapjam, amit akarok - szontyolodok el, mert értem én, hogy fő az egészségem, meg hogy Zója ne keljen ki magából, de azért igazán lehetnének engedékenyebbek az emberek.
De aztán mégis türelmesen várok. Hála égnek az ilyen rossz hamar túllendülök. Jó, vannak, amiken kicsit nehezebben, de hát a végeredmény szinte mindig a vigyorgó fejem. Meg hát Annára se haragszok, csak rossz, hogy hiába vagyok aránylag független, erre mindenki tojik. Pedig tudják, hogy nálam a család nem úgy működik, ahogy. Bárhogy is próbáltuk elkerülni, az újságok lehúzták, az örökbe fogadós dolgot, és ja, apát rossz fényben tüntették fel, és amikor lehetőségem adódott rá... hát én csak az igazat mondtam. Rosszul éreztem volna magam, ha azért hazudtam volna, hogy ő jobb fényben tűnjön fel. Bárkinek lazán elmondom, hogy csapni való szülő, de azt is, hogy annak ellenére az apám, és ez nem fog változni.  
- Fúúú akkor én most ilyen elit vendég vagyok? - csillan fel a szemem, Anna érkezése a legjobbkor történik, mert megint elkezdtem volna emészteni magam, vagy azon agyalni, mit szúrtam el én, mert valamit tuti.
- De Arlen a híres... nem én... és nem vagyok a nője, vagy ilyesmi... - rázom meg a fejem, mert a lehető legtávolabb áll tőlem, hogy az ő fényében sütkérezzek, sőt... mennyivel jobb lenne, ha neki se lenne fénye. De az ő élete, ez meg az enyém, és ez így van jól. A kettő úgyse passzolna együtt.
- Hmmm... épp az egyik hivatali alkalmazottnak tett egy javaslatot, hogy hová is dugja a jelentéseit, mikor leléptem... Nehezen viseli, ha meg akarják neki mondani, hogy végezze a dolgát, olyankor meg tök ijesztő azért - persze halkan kuncogok, mert az ostor nem rajtam csattan. Engem szeret, meg én is őt, és mi sose fogunk így beszélni egymással.
- De tényleg nem értem, miért szólnak bele. Tudod, hány gyereket kezelt már ki? Nekem is elmulasztotta az aszociális személyiségzavarom, pedig azt hittem, az fog bekebelezni, de tényleg... ha ő nem lett volna, tuti nem csacsognék itt neked, szóval őt utáld - vigyorgok rá teli képpel, aztán a tortámat nemes egyszerűséggel félbe vágom, és az asztal közepére teszem, hogy Anna ehesse a másik felét.
- Annyit dicsérted, de gondolom, még csak meg se kóstoltad, meg hát... nem ér, hogy csak az én fenekem hízik - olyan könnyen megy vele az ilyesmi, ő is tök kedves velem, szóval megérdemli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=681702#post681702][b]Anna Weißling - 2017.05.18. 15:27[/b][/url]

 Ráhel néha annyit tudott beszélni... Nem, nem igazán tudta volna, mihez vagy kihez hasonlítani. Mindenesetre a rádió dögunalomig hallgatott zenéi, és a munkatársai szokásos történetei után kifejezetten üdítő volt hallgatni a navinés csacsogását.
 - Arlen? Várj, az a pasi, akiről már múltkor is meséltél, nem? - Szép lett volna, hogyha akkor szólalt volna meg a rádióban az egyik daluk, de sajnos ez nem az a történet, így Annának névről csak annyira volt ismerős, mint amennyit Ráheltől tudott. Valami pasi, aki híres. Ennyi.
 - Jaj hát így már megértem. A hivatalnokok folyton csak akadékoskodnak és csak a gond van velük. - Még jól emlékezett, mennyi papírmunkával járt a tanulmányi körútja, és hányszor visszadobták a kérvényeit. - Szerintem ezt tanítják náluk. Hogyan szólj bele olyasmibe, amiről fogalmad sincs? Legalább egy éves tantárgy lehet...
 Gyors pillantást vetett a cukrászda vendégeire, de egyelőre senki sem szenvedett hiányt semmiben. Mint már említette, egy laza nap végre, egy kis fecsegéssel a vendégekkel. Ádi igazán büszke lehet rá, amiért ilyen szépen építi és biztosítja a stabil kuncsaft körét.
 - Csak az elrontottakat - nevetett fel, amint Ráhel elé tolta a torta felét. Tény, hogy azoknak a nagy része olyan borzalmas volt, hogy ki kellett dobni a kukába még nekik is. Volt, amelyik még a szájában is dobolni akart, és az bizony nem volt kellemes sem a fogainak sem a nyelvének. Ha jól emlékezett, az volt az egyetlen, amit kénytelen volt kiköpni. - Jól van, de csak megkóstolom. Csak, hogy biztosra mondhassam majd Palinak, hogy van még hova fejlődnie.