Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=246207#post246207][b]Szombat Anna - 2014.03.02. 21:51[/b][/url]

 Ez egy nagyon szép nap, egy egészen elfogadható időjárással. A madarak csiripelnek, a nap süt, szivárvány az égen... Na jó, lehet, hogy ezeket már csak odaképzeli. Olyan jó kedve van, hogy akár az egész iskolát beboríthatná vele. Éppen naggggyyyoon elégedett magával. De nagyon. Tényleg. Átment Repüléstanból. És nem csak annyi, hogy átment, hanem KÍVÁLÓval ment át. Úgy bizony! Bár abban már fogalma sem volt, hogy mennyiben fog ez neki segíteni jövőre a kviddics meccseken. Elvégre az nem túl hasznos, hogy tudja a Budapest Bajnokságon részt vevő csapatok nevét. Na de nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy az élet szép és ilyenkor ünnepelni kell!
 Ki is akart szabadulni a kastélyból, elvégre épp elég időt töltött már itt a tanulás miatt. Szóval fogta magát és a bakancsát, hogy útnak induljon Bogolyfalvára. Aztán meg visszaszaladt pár csörrenő pénzérméért, mert hát ugye anélkül nem buli a buli.
 Latyakos, saras, ragacsos undormányon keresztül tört át, mígnem eljutott a... cukrászdáig. (Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy kocsmába megy?) Beléptére meg is szólalt a csengő, ám amint nézte, elég zsúfoltnak tűnt minden. Talán egy asztal volt még üres, az ablak mellett, ami pont meg is felelt volna neki, ám csak nem akart ilyen sárosan keresztülcaplatni és leülni. Úgyhogy úgy döntött, először a mosdót veszi célba, hogy legalább a bakancsról letörölhesse a sarat. Átverekedte magát a nem kicsi embertömegen, majd ott fogott egy nagy adagnyi papír kéztörlőt és elkezdte suvickolni a lábbelit. Körülbelül tíz percig szenvedhetett, mire úgy döntött, ennél szebb már úgysem lesz, pedig csak annyit ért el, hogy elmaszatolódott sötétebb barna réteg került a világosbarna bakancsra.
 Még így is mosolyogva lépett ki a zsúfolt tömegbe és indult el a legutóbb kiszemelt asztalához, ám ott már ültek. Nem is egy ember. Egy egész légiónyi társaság! Kicsit zavartan körbenézett valami más hely után kutatva, de mindenhol voltak. Mégis mit ünnepelnek ennyire? Esküvőről jöttek, vagy mi?
 Kezdett kicsit lelombozódni, mikor a sarokban megpillantott egy leányzót, egy üres székkel együtt. Igaz, hogy nem illik csak úgy odapofátlankodni másokhoz, de a szükség nagy úr! Úgyhogy ismét átverekedte magát a túlsó sarokba és kissé tétován megállt.
 - Szia, bocsi... csak... gondoltam megkérdezem, leülhetnék-e ide, mert sehol sincs hely... - kezdett bele zavartan a mondókájába, majd rájött, ez milyen hülyén hangzik, úgyhogy inkább folytatta. - Nem akarok tolakodó lenni, meg tudom, hogy általában is szedik fel a pasik a csajokat.... de én a fiúkat kedvelem, tényleg! Csak kellene egy kis hely...
 Még szerencse, hogy megérkezett a pincér, különben még jobban belezavarodik a kismonológba, és a végén nem csak idiótának fogja nézni a lány, hanem egyenesen még el is küldi, sőt, talán még ki is zárják a cukrászdából!
 A pincér lerakta az asztalra a tortaszeletet, és abban a pillanatban el is feledkezett az iménti kínos esetről.
 - Nahát, sajttorta! Imádom! Tudna nekem is hozni egyet? - fordult izgatottan az éppen távozó felszolgáló felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=659713#post659713][b]Szombat Anna - 2017.02.12. 23:26[/b][/url]

 Még a február volt, de olyan téli hideg, amit még január is megirigyelne. Persze, hogy sokan betértek egy forrócsokira megmelegedni. Alig győzték gyártani az epres, rumos, chilis és még ki tudja, miféle extra kívánsággal megspékelt italokat. Annának már attól csokoládémérgezése lett, hogy egyáltalán az asztalokhoz vitte őket.
 De aznap semmi sem tudta letörni a hangulatát. Akkor is mosolygott, mikor épp csak egy szelet süteményt rakott a tányérra. Többiek nem is igazán értették, mi van mostanában vele.
 Már közel járt a műszaka végére. Kész szerencse, hogy Ádám ennyire rugalmasan kezeli a diákmunkásait. Nem mintha Annának olyan borzasztóan sok órája lett volna mestertanoncként, de legalább kétszer annyi tanulnivalót is adtak fel nekik.
 Egy újabb adag forrócsokit készített éppen, miközben a gramofonban játszott Janis Joplinnal együtt dúdolgatott. Otthonosan mozgott már a pult mögött is, sok mindent ellesett már. Ahogyan a tejért nyúlt, még egy-két tánclépést is megejtett, néha csípőjét mozgatva a zene ritmusára, majd a két bögrét és süteményt a tálcára felpakolva indult el a távolabbi asztalhoz és szolgálta ki mosolyogva a vendégeket. Aztán hóna alá csapva a tálcát indult vissza  a pulthoz, egy gyors pillantással mérte fel, kinek van még szüksége valamire, mikor meglátta az egyik asztalnál ülő Nikot. Arcán azonnal széles vigyor jelent meg, és indult el felé.
 - Szép jó napot az úrnak! Szolgálhatok esetleg valamivel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=659900#post659900][b]Szombat Anna - 2017.02.13. 22:41[/b][/url]

 - Azt hiszem, erről meg kell kérdeznem Minát - nézett a magasba mosolyogva, majd nevetve vissza a férfira.
 Eddig észre sem vette a csokrot, annyira lekötötte a férfi látványa. Hitetlenül nézett először csak a rózsákra, majd vissza Nikora. Még sosem készült neki senki ilyesmivel.
 - Csodálatosak - vette át őket kissé tétován. Nem is tudta volna magát igazán kifejezni, annyira meglepődött.
 Niko érintésére pillangók kezdtek el táncot járni a gyomrában, ahogyan minden egyes alkalommal. Hozzá fog egyáltalán szokni ehhez valaha is?
 Kis fáziskéséssel a karórájára lesett. Lassan vánszorgott rajta a másodpercmutató. Öt óra elmúlt. Már nincs sok hátra.
 - Kevesebb mint egy óra múlva. Hatkor.
 A pult felé pislantott, hogy meggyőződjön arról, még senki sem hiányolja. Nem mintha olyan vasmarokkal irányítanák a dolgokat, de akad egy-két olyan munkatársa, akik élnek-halnak a pletykákért. Ő pedig nem akarta, hogy róla élesítsék a nyelvüket. Pláne, hogy a szerencsének köszönhette, hogy Ádám ismét alkalmazni tudta a cukrászdában.
 - Menjek át a csárdába? Vagy itt találkozunk? - terelte vissza gondolatait és tekintetét az előtte álló férfira. Sokkal kellemesebb volt.
 Nem is volt kérdés a részéről, hogy munka után együtt töltik a szabadidejüket. Szíve szerint a nap husszonnégy óráját vele töltötte volna. De sajnos valamiből meg is kellett élniük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=659931#post659931][b]Szombat Anna - 2017.02.13. 23:56[/b][/url]

 Eddig nem tűnt olyan soknak az az egy óra, ami még hátra maradt, most viszont egy örökkévalóságnak fog hatni. Ebben már akkor biztos volt, mikor az órájára pillantott.
 Követte Niko pillantását az öregember felé, és abban a pillanatban a pokolba kívánta az egészet. Minek kell ennyire türelmetlennek lenniük az embereknek? Mintha nem lesnék így is minden kívánságukat attól kezdve, hogy belépnek! Talán kibírnak még pár percet. Azért rámosolygott a vendégre, amolyan "egy perc és jövök" tekintettel, majd visszafordult a férfihoz.
 - Remek ötlet! - válaszolta széles mosollyal. Nem sok faluban járt az országon belül, de Nikoval már másodszor fognak elnézni Szalamantonba. Első alkalommal is imádta.
 - Ne késs! - jelentette ki határozottan. Biztos volt benne, hogy ha egy perccel is később jelenne meg a férfi, Anna mindenféle történetet kitalálna, miért hagyta hoppon.
 - Hatkor, itt - búcsúzott, amint hallotta a sürgető torokköszörülést a háta mögött. Ideje volt végeznie a dolgát, így hát nyomott egy gyors csókot neki, és már fordult is a vendég felé.
 Félúton aztán egy pillanatra megtorpant, mikor tudatosult benne, hogy mit tett. Nem volt benne biztos, hogy éppen milyen viszonyban vannak, de egyszerűen annyira természetesen jött neki a mozdulat, hogy fel sem fogta.
 Egy pillanatra még összeszorította a szemét, majd egy mély levegő után nekilátott a munkának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=665428#post665428][b]Szombat Anna - 2017.03.08. 13:48[/b][/url]

 Megszokott rutinnal készítette el a kávét, majd szeletelte fel a süteményt, hogy aztán a megfelelő méretűt kivigye az asztalhoz. Kifejezetten fárasztónak találta a vizsgaidőszakot annak ellenére, hogy feleannyi órája sem volt, mint várta. Azonban a mesterképzésen kevesebben is voltak, és jóval inkább odafigyeltek egy emberre a tanáraik. Szerencsétlenségére.
 Ki kellett vennie pár napot csak azért, hogy utolérje önmagát. Kezdte úgy érezni, hogy nem elég az a huszonnégy óra mindarra, amit kellene vagy inkább szeretne csinálni.
 Fújt egyet a pult előtt, mikor már minden vendéget kiszolgáltak. Szívesen meginna még egy kávét, de képtelenségnek tartotta, hogy főzzön magának is. Főleg, hogy ajtó csengő ismét új vendéget jelzett.
 Felpillantott, és Ráhel mosolygós arcát pillantotta meg. Szerette a törzsvendégeket, velük mindig könnyen szót értett. Azért kissé meg is lepődik, mikor egy "azt hittem felmondtál" felkiáltás után megöleli a lány.
 - Miért mondtam volna fel? - nevetett jókedvűen, majd belépett a pult mögé, hogy előkészítse a lánynak a kívánt süteményt.
 - Tudom ajánlani a dobostortát. A mai adag Palinak végre sikerült, és elkezdett dobolni. Igaz, hogy nem teljesen ritmusra, de legalább szól. - A pék csak egy éve próbálkozott vele, de néhány tortája olyan hangosra sikeredett, hogy ki kellett őket dobniuk, mert a vendégek panaszkodni kezdtek.
 Nem kerülte el a figyelmét a hatalmas sóhaj, és a somlóik száma. Fel is vonta a szemöldökét egy pillanatra. Két dologra tudott csak gondolni: vagy szerelmi bánat vagy vizsgaidőszak.
 - Aha, a diétás kóla biztosan segít majd. - Kivette a kért süteményeket, majd rápakolta a tálcára. - Kávét és kólát egyszerre? Én ugyan nem mondom el Zójának, de úgy fogsz pörögni, hogy magától is simán rájön... - elhúzta a száját a gondolatra. A végén még az kéne, hogy ő kapjon, mert kávét adott a lánynak.
 - Tudod mit? Hagyjuk a kólát, és csinálok neked egy kávékülönlegességet. Meglepetés lesz, de biztosan ízleni fog - vigyorgott szélesen. Maximum koffeinmenteset csinál, de az íze majdnem ugyanaz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=679230#post679230][b]Szombat Anna - 2017.05.04. 13:20[/b][/url]

 Hogy miért is szereti ezt a helyet? Mert az ilyen tökmagoknak ő a kedvence. Persze semmi diszkrimináció nincs ebben. Vagyis de. De az pozitív és jelenleg ő ezt nagyon élvezi.
 - Akkor egy Pali-féle dobostorta rendel - bólintott vidáman, és már lépett is be a pult mögé, hogy kivegye a hangoskodó édességet. - A kólát még majd megdumáljuk, jó?
 Amíg Ráhel az asztalnál várt, addig Anna elkészítette a kávét, jó nagy adag habot és vanília fagylaltot belerakva, szigorúan koffeinmentes változatban. A tortával már kissé meggyűlt a baja. Pali nagyon örült, meg az egész kávézó a sikerének, de felszolgálni a mozgó, doboló tortaszeletet egy külön cirkuszi mutatvány volt. Fel kellett jegyeznie magának, hogy legközelebb szóljon Palinak, hogy kevésbé virgonc tortákat készítsen.
 A tálcán azonban már egészen lenyugodott az édesség, így egy két plusz sasszélépés beiktatása mellett egészen könnyedén sikerült kivinnie a kért rendelést Ráhelnek. Egy újabb akrobatikus mozdulattal aztán az asztalra is lerakta, majd sóhajtott, és megigazgatta kötényét.
 Körbenézett a cukrászdában. Ma nem voltak túl sokan, úgyhogy talán megengedhet magának egy kis szünetet Ráhel társaságában.
 - A kávéd... - rakta elé a tejes-habos csodát. - Van benne egy kis fahéj, meg fagyi meg minden különlegesség. De ez titkos. Csak néhány embernek készítek ilyet... - jelentette be, majd leült vele szemben a székre.
 - Hol van Zója? Mindig vele szoktál jönni... - támasztotta fejét az asztalon. Közben fél szemmel folyton a vendégeket leste, hátha kellene valakinek valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=681702#post681702][b]Anna Weißling - 2017.05.18. 15:27[/b][/url]

 Ráhel néha annyit tudott beszélni... Nem, nem igazán tudta volna, mihez vagy kihez hasonlítani. Mindenesetre a rádió dögunalomig hallgatott zenéi, és a munkatársai szokásos történetei után kifejezetten üdítő volt hallgatni a navinés csacsogását.
 - Arlen? Várj, az a pasi, akiről már múltkor is meséltél, nem? - Szép lett volna, hogyha akkor szólalt volna meg a rádióban az egyik daluk, de sajnos ez nem az a történet, így Annának névről csak annyira volt ismerős, mint amennyit Ráheltől tudott. Valami pasi, aki híres. Ennyi.
 - Jaj hát így már megértem. A hivatalnokok folyton csak akadékoskodnak és csak a gond van velük. - Még jól emlékezett, mennyi papírmunkával járt a tanulmányi körútja, és hányszor visszadobták a kérvényeit. - Szerintem ezt tanítják náluk. Hogyan szólj bele olyasmibe, amiről fogalmad sincs? Legalább egy éves tantárgy lehet...
 Gyors pillantást vetett a cukrászda vendégeire, de egyelőre senki sem szenvedett hiányt semmiben. Mint már említette, egy laza nap végre, egy kis fecsegéssel a vendégekkel. Ádi igazán büszke lehet rá, amiért ilyen szépen építi és biztosítja a stabil kuncsaft körét.
 - Csak az elrontottakat - nevetett fel, amint Ráhel elé tolta a torta felét. Tény, hogy azoknak a nagy része olyan borzalmas volt, hogy ki kellett dobni a kukába még nekik is. Volt, amelyik még a szájában is dobolni akart, és az bizony nem volt kellemes sem a fogainak sem a nyelvének. Ha jól emlékezett, az volt az egyetlen, amit kénytelen volt kiköpni. - Jól van, de csak megkóstolom. Csak, hogy biztosra mondhassam majd Palinak, hogy van még hova fejlődnie.