37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. február 12. 22:18 | Link

Annám
vasárnap délután

Dolgozott napközben, reggeltől délutánig, de meglépett, mert megteheti és mert szeretné látni azt a csodás lányt, ki képes életet lehelni a rellonosba. Bár a csárda ott van a cukrászdától egy köpésre, eltelik a meglépés után egy negyed óra.
Életében először nem üres kézzel megy a hölgyhöz, egy csokor virággal lép be a cukrászda ajtaján. Mosolyog, törzsvendégként köszön az ismerősöknek, meg az ott dolgozóknak, aztán tekintetével megkeresi kis vörösét. Nem szól egyelőre neki, hogy itt van, majd mikor elindul az asztaloktól vissza, a pultnál úgyis meglátja.
Niko addig mosolyogva figyeli Anna ténykedését és megjelenő mosolyát miközben kiszolgálja a vendégeket.
Már alig várja, hogy ha csak egy pillanatra is, de magához ölelhesse és átadhassa a csokrot, amivel ácsorog. Nem is érzi magát kellemetlenül, pedig többen is megnézik azok közül, akik a környékén ülve fogyasztják süteményüket. Egy-egy pillantást vet ezekre a csodálkozó hölgyeményekre, aztán vigyorogva újra visszafordul a nő irányába.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 12. 23:26 | Link

Lovagom

 Még a február volt, de olyan téli hideg, amit még január is megirigyelne. Persze, hogy sokan betértek egy forrócsokira megmelegedni. Alig győzték gyártani az epres, rumos, chilis és még ki tudja, miféle extra kívánsággal megspékelt italokat. Annának már attól csokoládémérgezése lett, hogy egyáltalán az asztalokhoz vitte őket.
 De aznap semmi sem tudta letörni a hangulatát. Akkor is mosolygott, mikor épp csak egy szelet süteményt rakott a tányérra. Többiek nem is igazán értették, mi van mostanában vele.
 Már közel járt a műszaka végére. Kész szerencse, hogy Ádám ennyire rugalmasan kezeli a diákmunkásait. Nem mintha Annának olyan borzasztóan sok órája lett volna mestertanoncként, de legalább kétszer annyi tanulnivalót is adtak fel nekik.
 Egy újabb adag forrócsokit készített éppen, miközben a gramofonban játszott Janis Joplinnal együtt dúdolgatott. Otthonosan mozgott már a pult mögött is, sok mindent ellesett már. Ahogyan a tejért nyúlt, még egy-két tánclépést is megejtett, néha csípőjét mozgatva a zene ritmusára, majd a két bögrét és süteményt a tálcára felpakolva indult el a távolabbi asztalhoz és szolgálta ki mosolyogva a vendégeket. Aztán hóna alá csapva a tálcát indult vissza  a pulthoz, egy gyors pillantással mérte fel, kinek van még szüksége valamire, mikor meglátta az egyik asztalnál ülő Nikot. Arcán azonnal széles vigyor jelent meg, és indult el felé.
 - Szép jó napot az úrnak! Szolgálhatok esetleg valamivel?
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. február 12. 23:41 | Link

Annám

Ki tudja mi ütött belé. Korábban nem vette a fáradtságot, hogy virággal, vagy egyáltalán bármivel kedveskedjen a kiszemelt lánynak, talán ezért is nézik meg többen is. Ha ismerik, ha nem, igazából nincs közük hozzá, kinek szánja a csokrot.
Tekintete leragad a kisasszonynál, aki simán lenyűgözi minimális táncikálásval, hát még a mosolyával. Megbabonázva nézi, el is feledkezik arról, hogy hol van, mert valójában enni nem akarna, csak beköszönni. Még az illatok sem keltik fel az érdeklődését.
Várnia kell egy kicsit, de nem bánja, kárpótolja az, amikor tekintetük találkozik végre. Mosolyogva áll fel, hogy mire Anna odaér hozzá, már megadja a kellő tiszteletet.
- Mennyiért adják a legszebb pincérlányt? - kérdezi.
Csillognak a szemei, kezébe veszi az asztalra rakott virágot és felé tartja, ha már egyszer neki hozta.
- Remélem szereted a rózsát... - kissé bizonytalanul pillant a vörös és sárga szirmokra, aztán lehajol a nőhöz, kisimítja arcából a haját. - Mikor végzel?
Direkt nem csókolja meg, vagy öleli át, ez is épp elég ahhoz, hogy ha nincs jó kedvében valamelyik kolléga, vagy a főnök, akkor kapjon a lány az orrára, mert munkaidőben pasizik.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 13. 22:41 | Link

Lovagom

 - Azt hiszem, erről meg kell kérdeznem Minát - nézett a magasba mosolyogva, majd nevetve vissza a férfira.
 Eddig észre sem vette a csokrot, annyira lekötötte a férfi látványa. Hitetlenül nézett először csak a rózsákra, majd vissza Nikora. Még sosem készült neki senki ilyesmivel.
 - Csodálatosak - vette át őket kissé tétován. Nem is tudta volna magát igazán kifejezni, annyira meglepődött.
 Niko érintésére pillangók kezdtek el táncot járni a gyomrában, ahogyan minden egyes alkalommal. Hozzá fog egyáltalán szokni ehhez valaha is?
 Kis fáziskéséssel a karórájára lesett. Lassan vánszorgott rajta a másodpercmutató. Öt óra elmúlt. Már nincs sok hátra.
 - Kevesebb mint egy óra múlva. Hatkor.
 A pult felé pislantott, hogy meggyőződjön arról, még senki sem hiányolja. Nem mintha olyan vasmarokkal irányítanák a dolgokat, de akad egy-két olyan munkatársa, akik élnek-halnak a pletykákért. Ő pedig nem akarta, hogy róla élesítsék a nyelvüket. Pláne, hogy a szerencsének köszönhette, hogy Ádám ismét alkalmazni tudta a cukrászdában.
 - Menjek át a csárdába? Vagy itt találkozunk? - terelte vissza gondolatait és tekintetét az előtte álló férfira. Sokkal kellemesebb volt.
 Nem is volt kérdés a részéről, hogy munka után együtt töltik a szabadidejüket. Szíve szerint a nap husszonnégy óráját vele töltötte volna. De sajnos valamiből meg is kellett élniük.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. február 13. 23:20 | Link

Annám

Nem nevet vele, csak vigyorogva ingatja a fejét. Neki Mina nem kell, csak Anna, a legszebb, aki most is, mint mindig, arra készteti, hogy elfelejtsen minden mást rajta kívül. Még a sütiket is!
- Örülök - sóhajt fel.
Komoly fejtörést okozott a pasinak, hogy kiválassza azt a virágot, melyből szép csokrot lehet csinálni és talán a kedvese sem allergiás rá. Szép jelenet lett volna... Az orra alá dugja a csokrot, ő pedig tüsszögve küldi el a fenébe a gazzal együtt. Na de a virágboltos hölgy segített neki egy picikét ám.
Kissé csalódottan néz szemeibe, el is húzza a száját. Most azonnal akarná elvinni, nem csak egy óra múlva. Néhány másodpercig kérlelően néz Annájára, aztán elmosolyodik.
- Én mára végeztem. Szívesen maradnék, de már így is csúnyán néznek rám amiért feltartalak - biccent a fejével a kedves, vagy kevésbé kedves úriemberre, aki az asztalánál nagyon türelmetlenül pislog a vörös után.
- Mit szólnál, ha hazaugranék, aztán visszajönnék érted? Elnézhetnénk később Szalamantonba. Az egyik vendég dumált valami Bálint napokról.
Újra kiszélesedik a mosolya ahogy arra gondol, hogy egy óra múlva már kedvére csókolhatja össze és vissza a nőt. Szeretne sokat adni neki, arra törekszik, hogy ne unatkozzanak együtt és erre mi se lehetne jobb, mint a közös kikapcsolódás.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 13. 23:56 | Link

Lovagom

 Eddig nem tűnt olyan soknak az az egy óra, ami még hátra maradt, most viszont egy örökkévalóságnak fog hatni. Ebben már akkor biztos volt, mikor az órájára pillantott.
 Követte Niko pillantását az öregember felé, és abban a pillanatban a pokolba kívánta az egészet. Minek kell ennyire türelmetlennek lenniük az embereknek? Mintha nem lesnék így is minden kívánságukat attól kezdve, hogy belépnek! Talán kibírnak még pár percet. Azért rámosolygott a vendégre, amolyan "egy perc és jövök" tekintettel, majd visszafordult a férfihoz.
 - Remek ötlet! - válaszolta széles mosollyal. Nem sok faluban járt az országon belül, de Nikoval már másodszor fognak elnézni Szalamantonba. Első alkalommal is imádta.
 - Ne késs! - jelentette ki határozottan. Biztos volt benne, hogy ha egy perccel is később jelenne meg a férfi, Anna mindenféle történetet kitalálna, miért hagyta hoppon.
 - Hatkor, itt - búcsúzott, amint hallotta a sürgető torokköszörülést a háta mögött. Ideje volt végeznie a dolgát, így hát nyomott egy gyors csókot neki, és már fordult is a vendég felé.
 Félúton aztán egy pillanatra megtorpant, mikor tudatosult benne, hogy mit tett. Nem volt benne biztos, hogy éppen milyen viszonyban vannak, de egyszerűen annyira természetesen jött neki a mozdulat, hogy fel sem fogta.
 Egy pillanatra még összeszorította a szemét, majd egy mély levegő után nekilátott a munkának.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed