Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Seth
- Március -

- Odavan érted. Ugye odavagy Seth bácsikádért? - Az első az Sethnek szólt, de szinte rögtön visszakérdez a férfi karjában csimpaszkodó Luciennél is. A fia vet rá egy most-ébredtem-morcos-vagyok pillantást, és belefúrja a fejét a bácsikája mellkasába.
- Semmi baj, Lucien, beszélünk még, amikor éhes leszel. - Akárcsak a legtöbb anya, képtelen betelni a gyerek látványával és folyton így vagy úgy, de a közelében kell tudja, hozzá kell érjen a babához, hogy meggyőződjön róla, mennyire valós. Végre valós. Nem hiába cirógatja meg a gyenge, de annál puhább hajjal keretezett fejecskét.
- Nem tetszik neki, hogy megzavartuk a sziesztáját, de majd megbocsát. Biztos jókor hívtunk el, szabad voltál most? - Bár ez már elhangzott egyszer, azért megenged egy második, végérvényes udvariassági kört. Nyilván repes attól, hogy szocializálódhat és Lucient is szerepeltetheti a kis mezővárosban, de a legjobb ezt barátok körében tenni, főleg, ha az a barátod egy tapasztalt, nagyon erős varázsló, akit a hírneve bármikor megelőzne, ha aktív lenne a varázsmédiában. Seth kicsit olyan, mint a pitbullok: az általános tévhit, hogy vérengző fenevadak, pedig valójában megfelelő tanítással és szeretettel csodás családorientált kutyák. Ezt nem fogja hangosan elengedni Sethnek, mert elég félreérthető lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874399#post874399][b]Machay Adél - 2024.03.07. 08:19[/b][/url]

Seth
- Március -

- Odavan érted. Ugye odavagy Seth bácsikádért? - Az első az Sethnek szólt, de szinte rögtön visszakérdez a férfi karjában csimpaszkodó Luciennél is. A fia vet rá egy most-ébredtem-morcos-vagyok pillantást, és belefúrja a fejét a bácsikája mellkasába.
- Semmi baj, Lucien, beszélünk még, amikor éhes leszel. - Akárcsak a legtöbb anya, képtelen betelni a gyerek látványával és folyton így vagy úgy, de a közelében kell tudja, hozzá kell érjen a babához, hogy meggyőződjön róla, mennyire valós. Végre valós. Nem hiába cirógatja meg a gyenge, de annál puhább hajjal keretezett fejecskét.
- Nem tetszik neki, hogy megzavartuk a sziesztáját, de majd megbocsát. Biztos jókor hívtunk el, szabad voltál most? - Bár ez már elhangzott egyszer, azért megenged egy második, végérvényes udvariassági kört. Nyilván repes attól, hogy szocializálódhat és Lucient is szerepeltetheti a kis mezővárosban, de a legjobb ezt barátok körében tenni, főleg, ha az a barátod egy tapasztalt, nagyon erős varázsló, akit a hírneve bármikor megelőzne, ha aktív lenne a varázsmédiában. Seth kicsit olyan, mint a pitbullok: az általános tévhit, hogy vérengző fenevadak, pedig valójában megfelelő tanítással és szeretettel csodás családorientált kutyák. Ezt nem fogja hangosan elengedni Sethnek, mert elég félreérthető lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874429#post874429][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.03.07. 21:13[/b][/url]

Amennyire furcsa volt elsőre a kenguru, mostanra megbarátkozott vele - felkötni nem tudja, mert a jobbja nem áll rá, de készségesen hagyja, hogy barátja ráaggassa a kendőt és -gyereket egyaránt. A talárja szárnyait úgy hajtogatja Lucien fölé, hogy jóformán csak a kis manóarc látszik belőle, ami épp fókusztalan, álmos nyűggel pislog.
- Ha ilyen a lelkesen, Merlin óvjon az ellenszenvétől,- nevet halkan, nehezen találva, mihez kezdjen azokkal az idegen érzésekkel, amiket a fészkelődő baba elégedett szuszogása vált ki. - Ilyenkor örülök, hogy már rég leszoktam,- mormogja, mert a dohány szaga valószínűleg irritálná a kicsi orrát. Jó kezét a gyerek hátán tartja, inkább a saját, semmint Lucy biztonságérzete kedvéért.
- Nem tudom, ő tele szájjal mennyiben tud majd hozzájárulni a beszélgetéshez,- jegyzi meg derűsen, mintha ez lenne a kölcsönös csevej egyetlen akadálya. Az udvariaskodásra a szemét forgatja, szabad karjával kinyúlva egy pillanatra oldalához húzza Adélt egy fé-ölelésre.
- Ne bosszants! Vizsgaidőszak van,- ingatja meg a fejét, - most érek rá a leginkább. Ha van kedved, vendégem vagy egy süteményre, vagy amit szeretnél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874434#post874434][b]Machay Adél - 2024.03.07. 21:46[/b][/url]

Profi mozdulatokkal erősítette fel Lucient Seth-re, mint valami kis túlélőcsomagot, és meg kell mondja most, hogy így végignéz a kettősükön...
- Majd azt mondom az öregasszonyoknak, hogy tőled örökölte. - Szemtelen a vigyora, de őszintén boldog, miközben ugratja a barátját. Tényleg nézhetnék őket egy családnak, ahol az apuka viszi a csemetét a kendőbe bugyolálva, míg az anyuka sorra járja a kirakatokat és végre fellélegzik kicsit.
- Néznének egyet az emberek, ha itt kezdeném szoptatni. - Majdhogynem elismerően biccent Seth felé, hát ki gondolta volna, hogy ilyen dolgokat említ meg? Nem szégyenlős, szoptat minden gond nélkül más előtt is, de a nyílt utca nem a legkényelmesebb ehhez. Akkor inkább a Boglyas téri szökőkút peremét használná ücsörgéshez és Lucien dédelgetéséhez.
Egy vidám iskoláslány lelkesedésével bújik Seth-hez, még ha csak egy röpke pillanat erejéig is, hogy visszaölelje. Megjegyzem, nem kicsit lehet meglepő a látványuk az ítélkezőbb rétegnek, mert Adél még mindig tizenhatnak néz ki, Seth pedig nagyon nem tizenhatnak.
- Imádlak! Mióta terhes voltam vele, jobban szeretem az édességeket. Régen rájuk se bírtam nézni, de... - Na igen, itt megfakul a mosolya. Szonja óta... - ... az első terhességem ezt megváltoztatta. - Szonját rövid ideig hordta, de már az is változtatott benne jó néhány dolgon.
- És látod, még így sem híztam el. - De a csípője szélesebb lett a szüléssel és az alkata a betegesen soványról kerekebbé, teltebbé vált a jó helyeken, de még mindig inkább formásan soványnak lehetne nevezni.
- Amúgy nálam maradt a ház. - Továbbra sem túl vidám az az ajakgörbület, inkább beletörődő. Elmesélte Seth-nek a szépített verziót: Will alkoholizmusa továbbra is fennáll, és ezt tarthatatlannak érezte, tehát benyújtotta a válást. Az illegális pálca, Júlia megfélemlítése, mindezeket jótékonyan elhallgatta. Seth nem lenne olyan birkatürelmű, mint ő, és semmi oka megkímélni a férjét, neki viszont... a korty levegőt és a meghosszabbodását jelenti Will azzal a feneketlen sötétséggel együtt, amit magában hordoz a férfi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874439#post874439][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.03.07. 23:03[/b][/url]

- Nos, Lucien, akkor sajnos életed valamennyi reggele ilyen lesz...- sandít le, nem mintha a kicsi bekapcsolódna a társalgásba. A hajón töltött idő alatt Adélnak volt lehetősége megtapasztalni, milyen nehezen ébred és mennyire használhatatlan az első kávéja előtt. Ennek ellenére - vagy épp ezért - közelebb hozta őket az a néhány hét, érezhetően közvetlenebb azóta.
- Ilyen helyzetben szólsz és rendelkezésedre áll egy mágus,- emlékezteti rá, hogy egy-két bűbájjal megoldható az egész. Ő maga nem lát benne semmi felháborítót, bár hangosan sosem fejtené ki, hogy erre találták ki a melleket, minden más csak reklám.
- Olyan, mintha itt hagyott volna neked egy darabkát,- simítja meg vigasztalóan Adél vállát. - Emlékszem, anyám panaszkodott, hogy a terhessége alatt megetettem vele a banánt, amit amúgy ki nem állhatott,- fűzi hozzá, szinte magyarázatként, mert nem puszta szentimentalitás mondatja vele.
- Helyes. Helyes.- Willel szembeni ellenszenvét többnyire elrejtette és Adél iránti tiszteletből még mindig így tesz, azt azonban nem titkolja, hogy egyetért a válással. Ebben a helyzetben a legkevesebb, hogy a gyermeket tovább nevelő, felelős szülő feje felett maradjon a fedél. - Szólj, ha bármivel segítségre lenne szükség a ház körül, kérlek. Ránézhetnék majd a biztonsági bűbájokra is, ha nem szeretnél költözni, jobb lenne felújítani őket,- veti fel, a dolgok gyakorlatias oldalára szorítkozva. A tekintete azonban azt üzeni, ennél többről van szó, bármiben segít, amiben csak tud - hallgatóságként, barátként, keresztszülőként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874519#post874519][b]Machay Adél - 2024.03.08. 10:51[/b][/url]

Lucien újabb tagadó elfordulással jutalmazza a próbálkozást, hogy bármilyen kapcsolatba lépjenek vele. Jó neki ott a biztonságban, ismerős embernél, és amúgy is, a mai délelőtt ő kicsekkolt, hagyják csak békén.
Nem úgy az anyja, aki nevetve biccent köszönetképp, mert mindig örül az extra segítségnek.
- Hahh, ő is ezt csinálta. - Lucien felé bök a fejével a legbüszkébb mosolyával. - Sosem szerettem a Nutellát, erre mihez volt kedve? Nutellához. Életemben annyi cukor egyszerre nem jutott a szervezetembe, mint egy kanál tömény csokikrémmel, és még így is megálljt parancsoltam, hogy ne legyen belőle komplikáció, de nyilván ő többet akart. Kis haspók. - Mindent megadna a gyereknek, a csillagokat is lehozná a égről érte, még azután is, hogy őt magát is a sírás szélére taszítja nem egyszer Lucien a hisztijével.
- Nem tudom, nemrég voltak felújítva... - Őszintén elgondolkodó arcot vág, miközben megáll az ékszerész előtt és oda sem figyelve megforgatja a még mindig hordott jegygyűrűt az ujján. Hála Sethnek ez most már egy sokkal értékesebb darab, egy biztosíték nagy vész esetére. - ... de végül is persze, miért ne? Ha valamelyik nap ráérsz, gyere át nyugodtan bármikor. Ha altatom is Lucient, Jázmin beenged bármikor. - Jázmin vele marad még hosszú időn keresztül, mi több, ha az apjával folytatott tárgyalásai jól sikerülnek, átveszi ő a manó bérezését. Ideje lesz a sarkára állnia és bontogatni a szárnyait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874655#post874655][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.03.09. 23:54[/b][/url]

Visszafogott mosollyal hallgatja a történetet - most már tudja, mi a Nutella, bár a népszerűségét valószínűleg akkor se értené, ha meg bírná enni. Számára pont olyan furcsa a kenyérre kenhető csokoládékrém, mintha valaki konkrétan egy tábla csokoládét rakna a szendvicsébe feltétnek, valahogy... bizarr. Ezt félretéve gyakran pillant Adél felé, megosztva figyelmét a nyűgös gyermek és annak tavaszi időjárás módjára változó hangulatú anyja közt, elkapva a mozdulatot és a kirakaton időző tekintetet is.
- Rendben, értesítelek, ha már tudom, mikor lehet alkalmas,- mert bejelentés nélkül sosem érkezne, az ilyesmi nem öt-tíz perc, ráadásul jobb szereti a védelmet a tulajdonoshoz hangolni (függetlenül attól, jogilag kié a ház). A fején átfutnak mindazok a bűbájok, amiket szívesen hozzáadna a védelemhez, s közben Lucien gyér hajas feje búbját nézi, töprengve.
- Kérhetném esetleg a segítséged, ha nincs terhedre?- emeli aztán fel a fejét, amint megszakítja a tervezgetést és gondolatai másik vágányra állnak. Óvatosan közelít, mert a sors különös fintora, hogy miközben Adél házassága véget ér, az ő élete pont ellenkező irányba tart. Ugyanakkor talán... kellemes figyelem-elterelés lehet.- Ékszerek terén nem mozgok valami otthonosan, de szeretnék valami... valami Averyhez illő gyűrűt.- Egyelőre kimondatlan, hogy milyen célból, ám ezzel ad menekülési utat a nőnek - ha fájó pont, anélkül utasíthatja vissza, hogy jelentőséget kellene tulajdonítsanak ennek. Vagy választhat egy teljesen hétköznapi ékszert, anélkül, hogy az eljegyzés szó valaha elhangzana köztük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874706#post874706][b]Machay Adél - 2024.03.10. 20:04[/b][/url]

Mindig olyan könnyed és felhőtlen a hangulat, ha mundane, mindennapi tevékenységeket művelnek. Egy lélek meg nem mondaná, hogy semmi közük romantikus értelemben egymáshoz, mert mindkettő huncut ilyen szempontból és nem strapálná a nagy közönséget kijavítani. Most is Adél olyan kedélyesen nevetgél és cseverész, mintha a párja oldalán virítana.
- Persze, mondd csak! - Mindig élvezi, ha segíthet, szervezkedhet, összedughatja a fejét érdekes projekteken másokkal. A lényeg, hogy ha már fontosnak érzi magát, az érdeklődése is feléled.
- Óh... Óh! - Ez az, amire gondol? Tán csak nem egy fontos lépést szimatol a levegőben? - Csak nem... ? - Az ember szomorúságot várna, de valójában izgatott lesz, főleg, mert ez azt jelenti, nézelődhet, felbecsülhet, tehet-vehet, tehát Seth számítása tökéletesen beválik: Adél figyelme elterelődik a saját nyomoráról.
- Van már design vagy bármi, ami előtted van koncepcióként? - Az ujjai már a kilincsen vannak, és percek múlva be is lép az ékszerészetbe, remélhetőleg Seth-tel az oldalán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874927#post874927][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.03.13. 22:01[/b][/url]

Furcsa számára, hogy az emberek azonnal párnak vélik őket - gesztusainak zöme baráti, s még most is, hogy tartózkodását javarészt levetkőzte, ügyel rá, hogy sose legyen félreérthető. Ha valóban flörtölni akar bárkivel, azt sokkal nyíltabban teszi, általában valahol Londonban.
-...csak de,- ismeri be, pirulás helyett furcsán csillogó tekintettel - van valami könnyedség benne mostanában, mintha időnként lekerülnének a válláról a magával hurcolt súlyok.
- Az ilyesmi sosem volt erősségem,- rázza meg vigyázva a fejét, hogy nehogy a hirtelen mozdulat felébressze az elszundító Lucient. A design az öccse reszortja, ami elég ironikus, tanult képességeiket tekintve. - Tudom, hogy nem szereti a sima aranyat, hiába illene hozzá a szín; de elég sokféle ékszert hord,- illúziókhoz folyamodik, hogy párat megmutasson Adélnak. Nehéz messzemenő következtetéseket levonni belőlük, bár ha teljesen őszinte, legszívesebben olyasmit keresne, ami nem hasonlít egyetlen már birtokolt darabra sem. Odabent tekintete cikázik, de minél tovább válogatnak és törik a fejüket, annál kevésbé hiszi, hogy itt fogja meglelni. Mégis, amint Adél beleveti magát a feladatba, mosolyogva adogatja neki a véleményezésre vagy felpróbálásra váró darabokat.
Egy jó fél óra is beletelik, mire feladják, s ha semmi mással nem gazdagodtak, legalább leszűkítették a listát némileg.
- Azt hiszem, szükségem lesz néhány katalógusra,- sóhajt, mert személyesen járni az üzleteket rengeteg időt venne el és feltűnő is. - Vagy egyszerűen meg kellene tanulnom fémet önteni?- morfondírozik, nem tudatosítva a mondatban rejlő ellentmondást. Valami fészkelődik elméjének egy hátsó zugában. Valami, ami illik Averyhez, ám az magától nem gondolna rá...
- De most tényleg engedd meg, hogy meghívjalak valamire,- vesz erőt magán, mielőtt még túl mélyre merülne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874928#post874928][b]Machay Adél - 2024.03.13. 23:05[/b][/url]

Talán a hiúságának köszönhető, vagy ami maradt belőle, hogy ezek az interakciók a szépségéről és a kelendőségéről győzik inkább meg. Az, hogy az emberek beszélnek? Ó kérem, mindig fognak, a rossz nyelveknek indok sem kell, hogy lendületet vegyenek.
Sokkal értelmesebb tehát a barátja leendő boldogságával elfoglalnia magát, főleg, hogy Seth megtisztelte a bizalmával és beavatta a várható nagy lépésbe.
- Azt esetleg láttad, milyen anyagokkal kombinált ékszereket vásárol? Fehérarany, ónix, vagy hasonlók? - Rengetegféle modell létezik; amikor a saját eljegyzési gyűrűjét választotta ki, hasonlóan nehéz döntés előtt állt, főleg, hogy Willnek teljesen mindegy volt a design, az anyag. Hát neki nem!
Odabent ugyan hosszasan latolgatnak, nézelődnek, de egyik sem az igazi, túl egyszerűek (amivel önmagában nem lenne gond) és klasszikusak, puritának. Egyik design sem árulkodik igazán kreativitásról, de arra jók, hogy ezeket mind kizárhassák a listáról.
- Kicsit sajnálatos... de legyünk őszinték, a kereslet szabja a kínálatot. El tudnád képzelni az itteni lakosokat extravagáns ékszerekkel? - Mert ő nem. Még Will édesanyjának a gyűrűje a nagy smaragddal is elég cifrának számított a kis közösség szemében. Itt-ott hallotta az öregasszonyokat megjegyzéseket tenni négy évvel ez előtt. Szörnyen régi emléknek tűnik.
- Seth, Seth, várj egy kicsit. Teszek egy más javaslatot: van kedved kiruccanni egy hétvégén Párizsba? Hét évet ott éltem gyakorlatilag, abban az országban, és mesés ékszereik vannak. Elmehetnénk egy túrára, hátha megtalálod A Gyűrűt. - Amit nem kell vulkánba dobni és után imádkozni, hogy egy nagy, lángoló szem nem dönti romba a világot. External references the end.
- Jó, de akkor visszavenném a kis szökevényemet. - Lucien nagyon jó gyerek volt, meglepően jó gyerek, csak néhányszor nyüsszögte el magát nemtetszése jeléül odabent, de úgy tűnik, kezd hisztisedni, mert az ellenző hangok szaporodnak körülötte. Ha Seth tehát engedi, gyors és gyakorlott mozdulatokkal előbb leoldja barátjáról a kendőt, majd felerősíti Lucient saját magára, és finoman ringatni kezdi, hogy megnyugtassa.
- Jól van, mindjárt leülünk és akkor megkapod az összes figyelmem, jó? Csak még egy kicsit bírd ki. - Ami persze mindig egy hatalmas és nehéz kérés, főleg ilyen idős gyerekeknél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874939#post874939][b]William Martin Krise - 2024.03.14. 16:08[/b][/url]

Te féreg.
Látta őket sétálni az utcán. Látta a játékos taszítást. Látta Adél nevetését, látta azt, ahogy megállnak az ékszerbolt előtt. Ahogy bementek hárman, mint egy kedves kis család. Egy család, aminek ő már nem a része.
A szemközti mellékutca épületeinek árnyékában utoljára meghúzza az üvegét. Először a válla, majd a feje dől a poros házfalnak; hagyja, hogy az üveg kicsússzon az ujjai közül és a cipője mellett koppanjon, majd továbbguruljon a járdán. Halkan és erőtlenül felnevet.
Egyszerre minden annyira egyértelmű! A hirtelen válás, ami ellen Adél addig annyira hevesen tiltakozott, a lány viselkedése és a Selwynnel való, gyanús barátság. Ő tudta, ő mindig tudta, mindig érezte. Már akkor kényelmetlennek és helytelennek érezte a férfi indokolatlan közelségét, amikor Adél Noah-val volt terhes, ahogy a gyerek halált követő viselkedését sem értette. Hiszen miért gyászol egy vadidegen egy meg nem született gyereket, akinek még csak nem is ő az apja, hacsak...?
Hacsak.
Az ajtó csilingelve nyílik ki ismét. Ő nem tudja, mennyi idővel később kapja fel a fejét szipogva a hangra és löki el magát a faltól. Egyvalami világos csak, tisztábban, mint életében eddig bármi: mind a hármat meg fogja ölni. Nem érdekli Adél. Nem érdekli a lány nyomorult fattyú kölyke sem, Selwyn pedig csak magára vethet. Nem fogja elviselni ezt az árulást. Nem fogja hagyni, hogy ismét egyedül hagyják.
Bizonytalanul imbolygó léptekkel indul el feléjük. A márciusi napfényben hunyorogva a szeme szokatlanul idegen, vagy még inkább: üres. Valami eltört. Valami hiányzik. Valamit visszafordíthatatlanul ködbe vont a fejében uralkodó káosz.
   -  Teeee utolsó csótány... - a ködös tekinteten át először nem egyértelmű, melyikhez beszél. Botladozva vág át az úttesten - Erre ment ki minden, mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874982#post874982][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.03.14. 23:20[/b][/url]

Sok év bújkálása és tapasztalata adja azt az előérzetet, amivel szeme sarkából elkapja a mozgást - a lépések bizonytalanok, de érzékeny a rá irányuló figyelemre. Követi az imbolygást, a mozdulatokból sugárzó fenyegetést érzékelve. Ha állat lenne, marján borzolódna a szőr, így pusztán tartása változik, mint ahogy íjász ujjai pihennek várakozva az idegen. A fejét azonban kizárólag akkor fordítja oda, amikor a kérdést szegezik neki, egyenest a férfi szemébe nézve.
- Mr. Krise,- a megszólítás mindenféle érzelemtől mentes, udvariasságot mellőző udvariassági forma, akár egy vakolatlan fal; Adél elé lép, könnyedén eltakarva a nőt. Makulátlan talárjában, sztoikus nyugalommal ékeli magát az ittas alak és annak családja közé. Amit azonban a most mögötte álló nő nem láthat, az a villanásnyi mosoly, ami átfut vonásain, sem a rezzenéstelen pillantást, amivel nézi. Kívülről zavarnak és őszinte aggodalomnak tűnhet.
- Attól tartok, nem értem, mire utal. Jobban tenné, ha hazamenne,- a tónusa némi szánakozást bújtat. - Senkinek sem jó, ha így látják,- teszi hozzá, finoman megcsóválva a fejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874983#post874983][b]Machay Adél - 2024.03.15. 00:28[/b][/url]

Fogalma sincs semmiről, sem arról, hogy a férje megfigyeli őket, sem arról, miféle gondolatok járnak Will fejében. Teljes nyugalomban veszi át a babát, közben ringatni kezdi... és végre eljut az ő füléig is a vádaskodó indítás.
- Will... ? - Épp csak annyit lát, hogy a férje feléjük közeledik, Seth pedig a következő pillanatban beáll közéjük falként. Lucient egy fokkal jobban magához húzza, már ha lehet ennél is jobban.
- Will állj le. Kérlek. - Érti, hogy Seth próbálja megvédeni, de ettől még nem állja meg, hogy ne szóljon rá a férjére, akárcsak néhány nappal ez előtt az ajtó két oldalán történt üvöltözési meccsük során. Nem most, tisztán kell beszélniük, csak tisztán láthatja a gyereket is. A Fő utcza közepén jelenetet rendezni egyenesen botrányos és badarság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874984#post874984][b]William Martin Krise - 2024.03.15. 02:58[/b][/url]

Megtorpan, ahogy Selwyn védelmezőn Adél elé lép. Talán nincs szokatlan a gesztusban, számára azonban csak megerősítése annak, amit eddig is sejtett - nem is sejtett, tudott. Ez a kettő együtt van, talán évek óta, vagy talán még annál is régebben, hogy ő Adéllal találkozott volna. Hát hogy lehetett ennyire vak?
   -  Te - bök vádlón Seth felé kissé a szavába vágva és láthatóan beleszédül a mozdulatba - csak ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak.
Hogy képzeli? Utasítgatja? Őt? Kinek képzeli magát ez a lankadt fasz, azt gondolja, hogy jobb nála?
   -  Persze, Will, állj le, tudod Adél, ezt vicces tőled hallani pont. Mióta vagy vele? Mikor akartál szólni róla, vagy úgy tervezted, hogy simán csak nem veszem észre?
Nem emeli fel a hangját igazán, az acsarkodó beszéde mégis nehezen érthető és hadaró. A szeme hol a nőre, hol a férfire ugrik, végül megállapodik Adélon. Az arca elfintorodik a ködös gyűlölettől.
   -  Tudod mit? Dögölj meg te is és a szaros gyereked!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875261#post875261][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.03.18. 22:51[/b][/url]

- Ha zaklatja a hölgyet, kötelességem beavatkozni,- vág vissza, nyugodt tárgyilagossággal, hiába marja belülről a késztetés, hogy saját kezével üsse meg az imbolygó alakot. Minden egyes elhangzó szóval egyre erősebb a késztetés, s jobbja halk roppanással szorul ökölbe. Aztán nagy levegőt vesz, szánakozóan megcsóválja a fejét és ellazítja az ujjait.
- Ugh, a csődtömeg már a nyílt utcán rinyál? A Krisek mèg nem tagadták le? Micsoda pixipöcs... A macája után a felesége is lelép.- Ezek a halk, sutyorgó hangok tartozhatnának a járókelőkhöz, akik lassítanak vagy megállnak a közelükben. Az igazság viszont az, hogy kizárólag Will hallja ezeket, halkan, de tisztán.
Az utolsó mondat azonban élesen más irányt vesz, s bár a mattrészeg férfi alapvetően nem egy súlycsoportban van vele, Seth szeme egy árnyalattal összeszűkül. A vadmágia kiszámíthatatlansága olyasmi, amit első kézből tapasztalt meg.
- Menjetek a hajóra. Kérlek,- elfordítja a fejét, Adél tekintetét keresve egyetlen pillanatra. Egy része azt mondaná, ezt nem kell hallaniuk, egy sokkal nagyobb része viszont William arcának minden részletét az emlékezetébe vési, hogy az emlék minél valósabban maradjon meg. Pontosan ezt az oldalát kell igazán hagyni leülepedni, hogy a másik sose feledkezzen meg róla, amikor rejtegetné Will függőségét.
Ugyanez az oldala már egy ideje, illúzió leple mögött, a pálcáját fogja, készen rá, hogy ha bármilyen mágiát érzékel, cselekedjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875265#post875265][b]Machay Adél - 2024.03.19. 00:10[/b][/url]

- Will... nem vagy jól. Vegyél két mély levegőt, jó? Segítek neked, csak vegyél két mély levegőt. - Szinte könyörgő hangot üt meg, amit publikusan nagyon kevésszer hallhatott tőle bárki, sőt, talán soha. Egyfelől az aggódás láthatóan őrli és a gyerekkel kissé oldalvást elfordult Seth háta mögött úgy, hogy csak ő lóghasson ki onnan félig-meddig. Lucien egyelőre még nem vette át az alaphangulatát.
- Kérlek, menjünk haza j- - Nem tudja végigmondani, mert megint az az agresszió, az az arcul csapás jön, ami belefojtja a szót, hogy inkább haljon meg ő és Lucien is, és ettől már ő is kezd kiborulni, a gyerek is elkezd nyűgösködni a karjai között.
- Nem... Nem, Seth, szólnom... szólnom kell a nagyanyjának, igen. - Megoldást próbál keresni, nem másra áttolni a felelősséget. Még a keze is elkezd a zsebében turkálni a telefon után, de a fél szeme vissza-visszarebben Will alakjára. Igen, Madlennek szólnia kell, akármennyi ellenérzése legyen a családfő döntései iránt, Willt most már tényleg be kell vitessék kezelésre. Ez nem állapot, nem elviselhető, hogy tévképzetei vannak. Másként miért hinné, hogy Lucien nem az övé, mikor apasági vizsgálat is volt? Lucient közben próbálja csitítani de a nyűgös nyüsszögés egyre hangosabb a baba részéről is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875269#post875269][b]William Martin Krise - 2024.03.19. 03:35[/b][/url]

   - Te meg fogd be a szád!
A válla fölött ordít hátra, mintha valaki mögötte állna - ez a mozdulat pedig újra kibillenti az egyensúlyából annyira, hogy lépnie kelljen egyet balra mielőtt elesne. Minden és mindenki összefogott ellene, különösen ez a kettő. Az nem érdekli, hogy nézik, az sem, hogy Adél óvatos szavakkal kérleli, sem pedig az, hogy szédül. Hallja a vádló hangokat, ez pedig csak még tovább hergeli az eleve kontrollálatlan hangulatát.
És akkor Seth Adél felé fordul. Már most, mint egy védelmező családfő! Mit képzel? Honnan veszi a bátorságot, hogy utasításokat ad akár neki, akár az ő feleségének, és miért hiszi azt, hogy egy ujjal is bántaná a családját?
Mielőtt beállna a képszakadás, az agya egyetlen, még az ösztönösnél is mélyebb parancsot ad ki utasításba: öld meg.
A keze ökölbe szorul és már egyáltalán nem gondolkodik: fizikailag megy Sethnek, hogy megüsse, vagy a földre taszítsa, vagy agyonverje, vagy ami sikerül - ebben senki sem mondhatja, hogy ne lenne alkuképes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875490#post875490][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.03.26. 23:01[/b][/url]

Willnek pontosan három ütést sikerül bevinnie - az elsőt meglepetésből, a másodikat gyorsaságból, a harmadikat pedig azért, mert Seth előbb a segélyhívó bűbájt lövi fel, s csak utána fordítja előhúzott pálcáját a támadó felé.
- Mr. Krise, nyomatékosan kérem, hogy csillapodjék le!-* Nem fog visszaütni, hogy bármiféle sérülést kockáztasson, sem olyan varázst használni, ami esetleg támadásként lehetne értelmezhető; helyette lebegteti, egyszerűen kihúzva a talajt a lába alól. Ha Will sokat kapálózik, esélyesen úgy fog körbeforogni, mint az űrhajósok odafenn, ettől eltekintve kedvére acsarkodhat tovább. Legalábbis az aurorok érkezéséig bizonyosan.
Van ideje felmérni a károkat - a kezdeti megtántorodást és reccsenést követően az utolsó csapás már nem ért érzékeny részt, de a vérző orr és a szeme körüli, egyre élesedő fájdalom a tanú rá, hogy a részeg férfi egyáltalán nem fogta vissza magát. Halkan sziszeg, amint akaratlan is bekönnyezik. Pompás. Igazán nagyszerű. Jobbját az orrához tartja, hogy legalább ne vérezze össze az ingét, mert a szokás nagy úr. Eltelik pár másodperc, amíg rendezi a sorait.
- Ez lehettél volna te. Vagy a kicsi,- néz fel Adélre, a megütött oldalon hunyorogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875496#post875496][b]William Martin Krise - 2024.03.27. 01:19[/b][/url]

Nem gondolkodik és meg sem próbálja kontroll alá vonni, amit csinál. Csak érzi az ökle alatt a férfi koponyáját csattanni, hallja a szavait is, ezek az ingerek azonban nemigen tapadnak meg sehol. Egy. Kettő. Három. Látja a serkenő vért, ami ha lehet még cseppet tovább bőszíti őt. De különben nagyon helyes - dögöljön meg csak Selwyn ott, ahol van, majd pedig Adél, majd pedig Lucien, majd pedig az összes bámészkodó. Ha kell, agyonveri mindegyiket, ha már a pálcáját elvették tőle.
A talaj egy agresszív rántással tűnik el a talpa alól. A reakcióideje képtelen harcolni a jelenség ellen, így ahogy ismét megütné Selwyn-t, a lendülettől azonnal majdnem tejesen fejjel lefelé fordul. A csodálkozás kiszorítja a tüdejéből a levegőt, valami egészen furcsa, sípoló morgást hallgat, amivel együtt megpróbálja visszaszerezni az egyensúlyát. A telefonja és a kulcsai egymás után csattannak a padlón.
   - Tegyél... tegyél le! - a fogai közt sziszegi a szavakat, egy utolsó, kétségbeesett nyögéssel pedig ismét meglendíti a karját, hogy megüsse a férfit. Ebből a távolságból azonban ez csak hatástalan kapálózás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875497#post875497][b]Machay Adél - 2024.03.27. 12:56[/b][/url]

Lucien előbb csak nyűgös, de Will hátrakiabálásával egy időben elkezd kérlelhetetlenül sírni és odabújni Adélhoz, mintha a világ vége jött volna el.
Önkénytelenül hátrál egy lépést riadtan még azzal együtt is, hogy Seth ott áll közöttük, de arra végképp nem számít, hogy Will ütése betalálna. Számára ösztönös reakció lenne legalább megpróbálni eltaszítani a másikat, és nem, jelenleg nem az az első dolga, hogy logikusan végiggondolja, Seth családi hírnevével ez a lehető legkedvezőtlenebb döntések egyike volna. A védekezés egy ösztönös dolog, pont ezért lép hátra egy újabbat valahol a második találat körül. Megkövülten bámul Seth és Will abszurd kettősére, miközben az utcán sétálók már szörnyülködve súgnak össze egymás között, egy-két fiatal még a rúnázott telefonját is előkapja videózni. Ő csak arra tud gondolni, hogy ez lehetetlen, ez nem történhet meg, hogy fényes nappal nekik essen Will tényleg indokolatlanul (képtelen kívülről szemlélni most a nagyobb összképet), és megverje Seth-et, fenyegesse őket.
A segélyhívó bűbáj még mindig ott lebeg fölöttük, de ő a füle botját se mozdítja Seth intő szavaira, annyira hihetetlennek érzi, hogy Willt már a saját gyerekük jelenléte sem gátolja az erőszak felvillantásában. Igen, el kellett volna innen mennie a lehető leghamarabb. Most már, hogy az aurorok be lesznek vonva, kb esélytelen a dolog, de nem is akarna, nem is tudna innen elmenni semerre, annyira ledöbbentették és megijesztették a történtek, mert Will arcán őszinte agressziót látott és lát tükröződni. Tényleg bajuk eshetett volna, ha Seth nem áll be közéjük.
Végül megfeszíti az állkapcsát, hogy uralkodjon valamennyire az érzelmein, s ugyan vet egy feldúlt pillantást Seth-re, hogy jelezze, felfogta, nem akar belemenni felzaklatott állapotban bármiféle eszmecserébe, aminek semmi értelme nem volna, úgyis csak az érzelmek beszélnének belőle.
- Hallgass végre el! Nem látod, hogy Lucient teljesen elvadítod ezzel? - Most már a düh kezd kiteljesedni rajta, hogy Will még ilyenkor is képes kerepelni ahelyett, hogy befogná, hiszen az aurorok mindjárt a nyakán lesznek. Ő sem bír többet, mint a fogai közt szűrni a szavakat, de azokból süt, hogy legszívesebben némítást olvasna a férjére, ha az a babájukat megnyugtatja.
- Sssshhh, semmi baj, semmi baj. - Lucien még mindig keservesen zokog, de biztos távolságban az apjától, ő pedig villámló tekintettel mered Willre, bár tudja, onnantól, hogy a férje a levegőben lebeg, nem sok esélye van lejönni onnan, és Seth-tel ellentétben ő biztosan tudja, hogy Willnél már nincs pálca, hogy visszatámadjon, másként azzal indított volna őt ismerve. Nincs más hátra, mint bevárni az aurorokat, mert ebből nyilvánosan nem tudja kimosni a férjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875575#post875575][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.03.28. 22:39[/b][/url]

A hangsúlya nem vádaskodó volt, bár Adél annak érezte ezek szerint - pusztál tudatosult benne, hogy ez a három ütés érhetett volna olyat, aki teljesen védtelen. A járókelők ugyan talán segítségükre siettek volna, de  megvannak a kételyei. Most sem közelít senki, annak dacára sem, hogy felvételeket készítenek. Sebaj. Ha itt maradnak a szervek érkezéséig, jól jön még.
Amíg a nő a kicsit igyekszik megnyugtatni, eltávolodva Willtől, Seth biztos kézzel tartja azt a levegőben, ügyelve rá, hogy sose kerüljön elég közel egy újabb rúgáshoz vagy -ütéshez. A követelőzésre csak felhorkanna, ha szabadok lennének a légutai.
- Nem.- Kurta, egyszerű válasz; nem tér ki a kéretlen tegeződésre vagy arra, kinek ugasson parancsokat - egyszerűen egyenest az épp fejjel lefelé lebegő szemébe néz, kitartva. Igazán nem hibáztathatják érte, hogy nem akarja szem elől téveszteni... Néhány pillanatra lejjebb engedi a kezét, csak annyira, hogy Will rálásson az elégtételtől dagadó mosolyra, amin végigfolyik a vér. Fuck. You. Aztán újra - egyre gyanúsabban törött - orrához szorítja kézfejét, Adél felé fordulva oldalasan.
- Van esetleg egy zsebkendőd?- kérdezi, többé ügyet se vetve a férfira. Némi félkezes turkálást követően kap egy zsebkendőt, amit odanyomhat, s ahogy Lucien még mindig nem bír megnyugodni, apró, tarka szitakötőt idéz illúzióval neki. A csillogó, surrogó szárnyak és a cikázó rovar aztán eléri, hogy a gyerek megtorpanjon a sírásban, Seth szemei elmosolyodnak. Rendben lesz.

A kiérkező aurorokhoz intézett első néhány mondata teljesen tárgyilagos, mielőtt azonban Adél esetleg mentegetni kezdené Willt - vagy bármelyik értesített Krise megjelenhetne - a felé intézett kérdésre azonnal válaszol.