Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Vince Áronnak

Ahogy a srác közelebb hajol hozzá egy bátortalan lépést tesz hátra, de a fiú puszija így is meglegyinti arcát. Nyel egy nagyot. Mi tagadás, megilletődött. A saját családjában nem tűri, hogy bárki puszikat adjon neki, sőt, a fizikai érintésektől szó szerint irtózik, idegenekétől pedig végképp. De nem formálja szavakká érzéseit, ugyanis valahol tetszett neki a gesztus, különösképp az, hogy nem durva, tolakodó cselekedet volt ez, mintha némi érzékenység szorult volna abba az egy pusziba, aztán lehet Ágoston totálisan félreértelmezi a dolgot.
Ágoston elvárásaival szemben teljesen más irányba tolódott el a találkozás, mintha kattant volna valami a másikban, immár nem érzi azt a fajta vadságot, mint mikor megszólította. Sunyinak gondolja, bizonyára minden tette és döntése mögött van valami öncélú szándék, azonban Ágoston sem hülye, könnyen kiismeri az idegeneket, vagy legalábbis azt nagyon jól meg tudja határozni, hogy kiből mire van szüksége. Egyelőre Áron egy délutáni vicceskedés, aztán meg majd kialakul.
 - Aha, persze - válaszolja unottan. Áron továbbra sem engedi el a béna megjegyzéseit, de ezekről Ágoston tudomást sem vesz. - Ó, tényleg, hát majdnem elfelejtettem! - mondja rájátszott csodálkozással. A macska szó hallatán önkéntelenül elmosolyodik. Ágoston megszámlálhatatlan dolgot utál - kezdve az emberekkel -, azonban a cicák kivételek. Egyszerűen nem tud betelni az aranyos, kis szőrös pofájukkal, a hányós hangjukkal, mikor valami undorítóba szagolnak, és az akaratos viselkedésükkel. Önmagára emlékeztetik.
Ahogy a fiú belé karol, és rángatja be a kereskedésbe, Ágoston már rántaná is ki a kezét a szorításból, de hamar eszébe juttatja, hogy szerepben van, így hát lassan, fokozatosan próbálja elhúzni jobbját.
Átjárja a bolt melegsége, végre újra érzi a lábujjait. Szemeivel a cicák után kutat. Nem nagy a helyiség, hamar megpillantja azokat a ketreceket, egyből oda is sétál.
 - Na, melyik legyen?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844723#post844723][b]Vall Ágoston - 2022.03.21. 21:23[/b][/url]

Vince Áronnak

Ahogy a srác közelebb hajol hozzá egy bátortalan lépést tesz hátra, de a fiú puszija így is meglegyinti arcát. Nyel egy nagyot. Mi tagadás, megilletődött. A saját családjában nem tűri, hogy bárki puszikat adjon neki, sőt, a fizikai érintésektől szó szerint irtózik, idegenekétől pedig végképp. De nem formálja szavakká érzéseit, ugyanis valahol tetszett neki a gesztus, különösképp az, hogy nem durva, tolakodó cselekedet volt ez, mintha némi érzékenység szorult volna abba az egy pusziba, aztán lehet Ágoston totálisan félreértelmezi a dolgot.
Ágoston elvárásaival szemben teljesen más irányba tolódott el a találkozás, mintha kattant volna valami a másikban, immár nem érzi azt a fajta vadságot, mint mikor megszólította. Sunyinak gondolja, bizonyára minden tette és döntése mögött van valami öncélú szándék, azonban Ágoston sem hülye, könnyen kiismeri az idegeneket, vagy legalábbis azt nagyon jól meg tudja határozni, hogy kiből mire van szüksége. Egyelőre Áron egy délutáni vicceskedés, aztán meg majd kialakul.
 - Aha, persze - válaszolja unottan. Áron továbbra sem engedi el a béna megjegyzéseit, de ezekről Ágoston tudomást sem vesz. - Ó, tényleg, hát majdnem elfelejtettem! - mondja rájátszott csodálkozással. A macska szó hallatán önkéntelenül elmosolyodik. Ágoston megszámlálhatatlan dolgot utál - kezdve az emberekkel -, azonban a cicák kivételek. Egyszerűen nem tud betelni az aranyos, kis szőrös pofájukkal, a hányós hangjukkal, mikor valami undorítóba szagolnak, és az akaratos viselkedésükkel. Önmagára emlékeztetik.
Ahogy a fiú belé karol, és rángatja be a kereskedésbe, Ágoston már rántaná is ki a kezét a szorításból, de hamar eszébe juttatja, hogy szerepben van, így hát lassan, fokozatosan próbálja elhúzni jobbját.
Átjárja a bolt melegsége, végre újra érzi a lábujjait. Szemeivel a cicák után kutat. Nem nagy a helyiség, hamar megpillantja azokat a ketreceket, egyből oda is sétál.
 - Na, melyik legyen?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844770#post844770][b]Dévai Vince Áron - 2022.03.22. 14:02[/b][/url]

Ruhának nem nevezhető valamibe kapaszkodok, megrémülök nehogy elszakítsam a családi örökségét, mert látszik rajta hogy az ükapja hordta. Pulóver vagy kabát, nem lehet eldönteni róla, az is megeshet hogy normális öltözék csak a kisebb ellenszenvem miatt beszélem be magamnak hogy csőlakó a drága. Gesztusaimból lehetetlen rájönni arra, hogy ki szeretnék vele tolni úgy rendesen, élete utolsó napjaiban is a Dévai nevet emlegesse. Egy piros pontja van nálam, mivel belement a kis mókázásba amiből bármi kikerekedhet. Könnyen becsalogattam ezt a macit a málnásba, de ha rossz buckába lép a teremtő isten irgalmazzon neki, ebből a málnásból nem jut ki. Felkeltette a figyelmemet, méltó ellenfélre találtam a személyében, és egy kiváló délutánnak nézünk elébe. Gondolataim kis zugában, egy szekrénykében elzárva tartom azt az ötletet hogy a tejszínhabot nyalogatom az ajkairól. Kevés sikerrel le tudom győzni a rám törő hahotázási kényszert, a mosolyomat nyilvánvalóan észrevehette. Nem nyújt rossz látványt a srác, de nyilvánvalóan fiatalabb lehet nálam. Lassan a testtel kiskrapek, nekem igazi férfi kell majd talán tíz év múlva. Szépkékjeim pillantása le kell hogy vegye a lábáról, nem akarok még visszamenni a kastélyba vesztesen, zsákmány nélkül. Eszembe kell jusson fent, hogy bemutassam a bandának. Ha véletlenek folytán Hollósi kattan egyet és a srácok is bejönnek neki egyszer, össze is hozhatnám a két okost. Zseniális ötlet Dévai, egyenlőre az új barátocskánknak be kell érnie veled. Idő sincs hogy felfogjam, a macsekok előtt gyökerezett le a lábunk, ő pedig úgy szól hozzám mintha a fizetett szajhája lennék, és egy méreg drága Louis Vuitton táskát méregetne súlyra és árra.
- Nem nagy a választék, ebből a háromból az egyik rád emlékeztet és áuu.. – kapom a kezemet a cicától aki meg akart kaparni. Ravasz kis dög, épp olyan mint a gyerek. Azért is ő lesz a kiválasztott, a színjáték végén rászabadítom. Minden bátorságomat latba vetve lépek a pár hónapos vörös színű macskához, és felkapom.
- Ő lesz az. Választunk neked baglyot, és megyünk a pénztárhoz. Utána mit szólnál egy forró teához vagy kávéhoz, hm? – kérdem, és vonszolni kezdem a baglyok felé, ami a nincs olyan messze. Itt már bővebb a választék, a harminc ékes példány közül ki tud választani pár perc alatt egy megfelelőt. Az árukat nézve nem olyan méregdrágák, bármelyiket meg tudom neki venni. A macseknál nem volt kiírva, kivi vagyok rá. Egy zsák galleon semmiség értem. Vajon meg fogja nekem venni a cicát? Én kész vagyok a tárcám tartalmából rákölteni egy idegenre. Meg kéne látogatnom a suli pszichológust.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844832#post844832][b]Vall Ágoston - 2022.03.23. 05:49[/b][/url]

Vince Áronnak

Fogalma sincs mi fog kisülni a délutánból, mondjuk elvárásai sincsenek. Különben is, azt gondolta lerendezik a félreértés két mondatban és kész, erre most egy idegen vásárolja meg a baglyát. Ő meg egy cicát a másiknak. Mint valami zs-kategóriás amerikai romantikus komédia. Röhej. Már csak vigyorogva kellene becézgetniük egymást, és arról beszélni, hogy hogyan fogják majd szólítani az új kedvenceket. Még szerencse, hogy Ágoston nem ilyen, sőt, ha ilyet látna, vagy ő maga tenne, egyből elhányná magát. A cukiskodás nem az ő asztala.
Nem igazán tud kiigazodni a másikon, mit akarhat, miért van még vele, különösebben nem is izgatja a dolog, pusztán furcsállja. Egyik pillanatban még bunkó, a másikban meg már hízeleg. Szörnyűek ezek a hátsószándékkal vezérelt emberek, jobb elkerülni őket, de mit tehet az ember, ha egyszer az útját keresztezi az elkerülni való? Mondjuk átléphet rajta, vagy fölrúghatja, jelen esetben pedig gyorsan távozik a helyszínről. Ágostont mégis megragadta valami a fiúban, folytatja a játékot, még akkor is, ha kicsit szorong. Kissé kényelmetlenül érzi magát a puszi, és egyéb fizikai érintkezések után, jelenleg pedig igencsak szorosan álldogál a fiú mellett, mindenhol fürkésző és ítélkező tekinteteket érez magán. Csupán akkor oldódik fel egy picit, mikor az egyik macska majdnem megkarmolja Áront, ezen akaratlanul elmosolyodik. Megérdemelte.
 - Kávét - válaszolja kurtán. Semmilyen módon nem kívánja tudtára adni a másiknak, hogy mondhatni örül a délután folytatásának. Márpedig jó ideje most először motoszkál benne kíváncsiság, és valamiféle várakozás.
A baglyok ketrece előtt nem sokat teketóriázik Ágoston, annak az aranyos pofájúnak emeli meg a kalitkáját, amelyiket már érkezésekor kiszemelt. Ahogy a kasszához érnek, először eszébe jut, hogy lehet továbbra is táncolnia kellene Áron idegein, azt mondhatná, otthon felejtette érméit, nem tud fizetni, majd kiharcolhatná, hogy másik megvegye azt a nyamvadt madarat meg macskát. Aztán hamar elveti az ötletet, nem akar már felesleges konfliktust indítani, nem ér annyit az egész, a pénz meg nyilvánvalóan nem érdekli. Van neki elég, és csak egy levél, aztán a szülei küldenek még.