Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Bár nem az első bagolyhuhogásra keltem fel ma reggel, viszont már reggeli előtt talpon is vagyok. Az ablakomon ragyogó, szinte már tavaszinak nevezhető napsugár sütött be amely már az egész napomat be fogja ragyogni, hiszen szinte rám mosolygott. Körülbelül egy órája keltem fel, de már is a kastélyon kívül a faluban futok. Se nem friss tojásért, se nem tejért hanem kis reggeli kocogást végzek. Nyugtatóan csivitelnek az itt maradt madarak, minden kéményről egy maroknyi kis bagoly huhog rám. Próbálok egyenletesen futni, hiszen nem jó ha egy jó lassú de biztos kocogást felvált az eszeveszett rohanás. Mivel hétvége van nem kell semmilyen fontosabb teendőt elvégeznem, talán este kijavítom az első dolgozatot amit írattam a diákokkal, és amelyek első látásra nagyszerűen sikerültek. Kedvem volna egy csapásra mindenkinek a legjobb jegyet adni mert igazán jól odafigyeltek mindig a mondókámra. Persze nem tehetem, mert ahogy nekik is, nekem is vannak kötelességeim. Viszont jó jegyet várhatnak, mert nem vagyok szőrösszívű. Az edzőcipőm olyan kényelmes, hogy a következő pillanatban azon kapom magamat hogy lerepül a lábamról az egyik bokorba, amelyből egy kóborkutya ugrik ki és iszkol el. El is kacagom magamat a történteken, majd odamegyek és visszaveszem a lábbelit. Szerencsés voltam, mert ha a kutyus felkapja a cipőt, botorkálhattam volna vissza a kastélyba mezítláb, mert az biztos hogy levettem volna a másikat is. Legalább okoztam volna a korán kelőknek egy kis örömet a reggelükbe. Pihenésképpen már egy kicsit szünetelek a futkározásban, és sétálni kezdek míg elérem a következő sarkot. Újra felveszem az előbbi tempómat, és kikerülöm az éppen előttem sétáló fiatal hölgyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=838711#post838711][b]Ágoston Simon - 2021.10.31. 12:25[/b][/url]

Bár nem az első bagolyhuhogásra keltem fel ma reggel, viszont már reggeli előtt talpon is vagyok. Az ablakomon ragyogó, szinte már tavaszinak nevezhető napsugár sütött be amely már az egész napomat be fogja ragyogni, hiszen szinte rám mosolygott. Körülbelül egy órája keltem fel, de már is a kastélyon kívül a faluban futok. Se nem friss tojásért, se nem tejért hanem kis reggeli kocogást végzek. Nyugtatóan csivitelnek az itt maradt madarak, minden kéményről egy maroknyi kis bagoly huhog rám. Próbálok egyenletesen futni, hiszen nem jó ha egy jó lassú de biztos kocogást felvált az eszeveszett rohanás. Mivel hétvége van nem kell semmilyen fontosabb teendőt elvégeznem, talán este kijavítom az első dolgozatot amit írattam a diákokkal, és amelyek első látásra nagyszerűen sikerültek. Kedvem volna egy csapásra mindenkinek a legjobb jegyet adni mert igazán jól odafigyeltek mindig a mondókámra. Persze nem tehetem, mert ahogy nekik is, nekem is vannak kötelességeim. Viszont jó jegyet várhatnak, mert nem vagyok szőrösszívű. Az edzőcipőm olyan kényelmes, hogy a következő pillanatban azon kapom magamat hogy lerepül a lábamról az egyik bokorba, amelyből egy kóborkutya ugrik ki és iszkol el. El is kacagom magamat a történteken, majd odamegyek és visszaveszem a lábbelit. Szerencsés voltam, mert ha a kutyus felkapja a cipőt, botorkálhattam volna vissza a kastélyba mezítláb, mert az biztos hogy levettem volna a másikat is. Legalább okoztam volna a korán kelőknek egy kis örömet a reggelükbe. Pihenésképpen már egy kicsit szünetelek a futkározásban, és sétálni kezdek míg elérem a következő sarkot. Újra felveszem az előbbi tempómat, és kikerülöm az éppen előttem sétáló fiatal hölgyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=838942#post838942][b]Vizsnyiczky M. Lilla - 2021.11.07. 09:21[/b][/url]

Ritkán, de voltak Lillának rossz döntései. Na jó, igazság szerint, ha őszinte akart lenni magával, akkor az utóbbi időben talán gyakrabban is, mint korábban. És a ma reggeli sem volt kivétel ez alól, hiába tűnt laikus szemmel nagyszerű ötletnek.
Történetesen ugyanis úgy döntött, futni fog. Nem azért, mint kisebb korában, mikor megkergették, és galacsinokat reptettek utána, hanem mert állítólag egészséges volt. Sokan csinálták, nem tévedhettek ennyien. Bár persze de, nem kellett messzire mennie, hogy találjon jó ellenpéldát, a politika másról se szólt, mint tömegek megvezetéséről. Kezdett egyre inkább undorodni saját, választott szakirányától.
A testmozgás azonban igazoltan olyasmi volt, ami jót tett, főleg ha az ember egyébként előszeretettel ült egész nap, könyvek fölé görnyedve, megfeledkezve az étkezésekről, és egyszerre, az éjszaka közepén pótolva be mindent. Túlzásba esve, majd erre ráeszmélvén gyötrelmes perceket töltve a mellékhelyiségben. Ebből állt Lilla átlagos napja, és fizikálisan is kezdte érezni ennek mellékhatásait.
Fájtak a tagjai, a háta, az ujjai ropogtak, ha mozgatta őket, és szemei is beesettek voltak. Nem nézett ki túl egészségesen, ami nem volt újdonság, de az, hogy tenni akar ez ellen, már inkább. Szóval keresett magának egy melegítőt, lófarokba kötötte haját, és már épp azon volt, hogy kekocog a lépcsőkön, amikor úgy döntött, hogy maga a futás kezdődhet kicsit később is. Szóval kissé fájdalmas fintorra húzva orrát átalakult, és kireppent az ablakon. Örült végül, hogy így döntött, mert már látott többeket is az iskola körül lődörögni, és inkább el akarta kerülni, hogy meglássák, hogy Vizsnyicky Lilla futni indul épp. Még kiröhögik. Szóval vissza sem változott, míg a város határába nem ért.
Fújt egyet, a térdére támaszkodva - már a repülés is teljesen kifárasztotta - majd lassan elindult. Először csak sétált, aztán kocogni kezdett a kihalt utcákon, de igen hamar szúrni kezdett az oldala, a lábaira meg mintha ólmot kötöttek volna.
Lassított, és lépkedni kezdett, levegőért kapkodva, kezét bordái alá szorítva, mikor valaki elsuhant mellette. Zúgott a füle, ezért nem hallotta meg érkezni, és mikor alakja hirtelen a látóterébe került, megijedt.
- Bazd.. - szaladt ki a száján, de elharapta a mondatot, mert megbicsaklott a lába, és kis híján elvágódott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=841417#post841417][b]Ágoston Simon - 2021.12.31. 19:48[/b][/url]

Nem éppen így terveztem a mai reggelt, hogy valakinek esetlegesen balesetet okozzak de azért az már szerencsés körülménynek számít, hogy nem löktem fel a lányt, hanem elsuhantam mellette mint például egy kamion. Te jó ég Simon, a szívbajt hozhattad szegényre nem lehetne egy kicsit figyelmesebben futni a reggeli körödet? Gyorsan visszafordulok, és még az utolsó pillanatban megfogom a lány kezét, hogy ne essen el. Remélem nem ijesztettem meg ezzel a gesztussal, és nem néz csúnya cukros bácsinak. Bár, annyira idősnek nem tűnők, de sosem lehet elég óvatos az ember az idegenekkel. Minden jószándékomat összeszedem, és szótlanul odakísérem őt az egyik ház előtt álló padhoz, majd a sérült lábát ráhelyezem a padra, mert észrevettem a séta közben hogy talán meghúzhatta a bokáját. Szerencsétlen reggele van, amit részben nekem köszönhet. Egy kicsit meg is rázott az esemény, és egy kicsit sértődött is vagyok hogy ennyire rossz látvány vagyok, hogy elesnek tőlem a fiatal lányok? Vagy esetleg az ellenkezője történt, amire nem is gondolnék egyébként csak a helyzet hozza így.
- Kérlek ne haragudj, nem nagyon vettelek észre! Ugye, nem esett komolyabb bajod? – kérdezem aggodalmaskodva, és leülök mellé a padra vigyázva hogy ne üljek rá a sérült lábára. Nem tűnik olyan komolynak a helyzet, de fő az elővigyázatosság. Szerintem megrándulhatott, egy kis pihentetés és kutya baja sem lesz. Ismerem én ezeket a sérüléseket, nem hiába már tíz éve futok rendszeresen, velem is történt egy és más. Visszagondolok a szóra amit kiejtett a majdnem esése előtt, de el is hessegetem mert ilyen szituációkban ez jött először a szájára, is ki vagyok én hogy megítéljem ez alapján?
- Esetleg hazakísérjelek? Itt élsz a faluban, vagy tanulsz a Bagolykőben? – kérdezem, remélve az utóbbit mert akkor szívesen visszakísérem a kastélyba természetesen. Tudja ő szerintem hogy nem direkt csináltam, de akkor is rossz érzés, de hálás vagyok az égnek amiért sikerült az utolsó pillanatban utána nyúlnom

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=842634#post842634][b]Vizsnyiczky M. Lilla - 2022.01.23. 13:00[/b][/url]

Amúgy sem volt túl jó formában, nem hiányzott egy sérülés, még akkor sem, ha a gyengélkedőn néhány perc alatt ellátják. Ugyanis semmi szín alatt nem szeretett volna ott kikötni, a gyógyítók ugyanis egyáltalán nem hülyék, és még ott tartanák egyéb okokra hivatkozva. Azt pedig végképp nem akarta Lilla.
Szóval a fájdalmas fintor, ami kiült az arcára, miközben az ismeretlen elkapta a kezét, egyszerre szólt a bokájából áradó szúrásnak, annak, hogy valaki fogdossa, és annak, hogy milyen következményei lesznek, ha nem tud saját lábon (vagy szárnyon) távozni innét.
- Semmi bajom! - rázta a fejét, de arckifejezése nem egészen erről tanúskodott, így gyorsan ajkaira erőltetett egy mosolyt is. - Tényleg, köszönöm.. csak egy picit pihentetem.
Utóbbit már magának is mondta, afféle szuggerálás gyanánt. Nagyszerű ötlet volt ez a futás, tényleg!
Tekintetét a férfira emelte, és most kicsit meg is nézte, hogy ismerősnek találja-e. És igen, biztos volt benne, hogy látta már, de azt örömmel vette, hogy szavaiból ítélve a másik nem így volt ővele.
- Az iskolában tanulok, és lakom - felelte óvatosan, és megpróbálta megmozgatni lábfejét, de a szúró érzés arra figyelmeztette, hogy korai próbálkozni. - Au.. nem.. nem kell, köszönöm. Elüldögélek itt, amíg jobb lesz, aztán majd visszamegyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=842643#post842643][b]Ágoston Simon - 2022.01.23. 17:22[/b][/url]

Velem is megesett már, hogy a reggeli edzéseken, vagy is a futás közben megrándult egy-két izmom, vagy a lábam meghúztam. Én jól tudom, hogy az ilyen kisebb sérülések esetén az első teendő hogy az érintett területet kényelembe helyezzük egy rövid időre, hogy csillapodjon a fájdalom. Ez a lány nagyon makacs teremtés, látszik rajta hogy szóval nem lehet helyes belátásra bírni, még az egészsége árán is el akar szabadulni előlem majd perceken belül. Értem én, hogy kínos volt a szituáció és inkább nagyobb részt én tehetek róla, de ha ennyire távolságtartó akkor ebből neki lehet baja. Mivel mást nem tudok tenni, próbálom meggyőzni hogy igenis maradjon még a padon és szívja be a reggeli friss levegőt, ami a fejének is jót tehet. Bár, mivel azt állítja folyamatosan hogy ő bizony jól van, nem erőltethetem rá a jelenlétemet. Megvárom míg látom rajta hogy valóban jobban van, és akkor mégegyszer felajánlom hogy elkísérjem ahová akarja, ki kellene zökkentenem az események hatásából.
- Mégegyszer elnézést. Tudod, én is tisztában vagyok vele hogy milyen fájdalmas lehetett abban a pillanatban amikor megtörtént. Szívesen megmasszírozom, ha szeretnéd – ajánlom fel a segítségemet, remélve hogy ezzel éreztetem hogy mennyire zavar a dolog, hogy miattam történt az egész. Nagyon önmardosó típusú ember vagyok, elsőként mindig magamban keresem a hibát, azaz az első hogy a saját fogpiszkálóimat eltávolítsam a számból. A nap egyre fényesebben ragyog le ránk az égboltról, a növényekről csillogva folyik le a korai reggeli dér. A házak sötétebbnek tetszenek, olyan mintha a föld lenne a pokol, az ég pedig a mennyország. Eltanakodtató ez a röpke gondolat.
- Tehát diák vagy. Akkor ez megkívánja hogy magázzam kisasszony. Viszont ha ön is úgy szeretné, tegezhetem is. Megsúgom, a legtöbb diákommal iskolán kívül szeretek  tegeződni – mondom barátságos mosolyt villantva a diák felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=843667#post843667][b]Vizsnyiczky M. Lilla - 2022.02.19. 16:15[/b][/url]

A fájdalom egy pillanatra engedte, hogy eljátsszon a gondolattal, hogyan is nézne ki, ha a másik megmasszírozná a lábát. Olyasvalaki, aki csak erre téved, és sose látta még őket azelőtt, valószínűleg semmi kivetnivalót nem találna a jelenetben, de ha netán egy másik tanár, diák, vagy más, Bagolykőn megforduló illető nézné végig, még rossz következtetést vonna le. Ha pedig az az átok, égetnivaló iskolaújság egyik szerkesztője neszeli meg, az felér egy kisebb katasztrófával. Olyan monszun erejűvel.
Kicsit hevesebben rázta meg a fejét, mint az valószínűleg indokolt volt.
- Nem, nem..! Nem kell. Köszönöm - tette hozzá azért, hogy finomítson látványos ellenérzésein, melyeket akár rossz néven is vehetett a férfi, de Lillának nem volt szándékában megbántani. Persze a szándék ritkán volt jelen, mégis rendszeresen, lépten-nyomon belegázolt mások lelkébe.
Ez a fickó - mármint tanár, akármilyen kis korkülönbség is látszott köztük - pedig nem érdemelte meg, hogy Lilla belelépjen, és a cipőjén nézegesse undorodva, mint valami kutyagumit, szóval bár tényleg fájt a lába, próbált jó képet vágni hozzá, és ha már az ő napja pocsék is, nem belerángatni mást is dagonyázni.
- Én nem vagyok a diákod, amennyire tudom, szóval kívül-belül tegezhetsz - próbálkozott egy újabb mosollyal, aztán zavarodottan hozzátette: - Már hogy iskolán kívül meg azon belül. Szóval mindegy. Érted.