Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Mikor a hírek kiderültek, először csak néztem a testvérekre, hogy miről beszélnek. Nem nagyon tudtam feldolgozni, és kicsit úgy éreztem magam, mint Kende. Tudod, el kellett telnie pár másodpercre, mire az információ feldolgozásra került, és kicsit fázis késve ugyan, de úgy felpattantam a székről, még el is borult. Én meg meg. Mármint megborultam. Szélesen vigyorogva rohantam ki a teremből, és az első ember, akivel közöltem a fantasztikus hírt, az Kende volt, majd pennát ragadva írtam meg a baglyot és küldtem is el.
Éppen ennek okán battyogok az utcán, mint akinek teljesen elmentek otthonról. Táncolok és forgok, és alig várom, hogy elmondhassam neki, még akkor is, ha nem fog annyira osztozni az örömömben, mint kellene. Nem baj, örülök helyette is. Egyébként azt jutott eszembe, hogy valószínűleg a hideg rázna, ha látnám örülni. Amúgy is para az egész csávó, de ha valami öröm félét látnék rajta, még inkább creepy lenne. Annyira összeegyeztethetetlen. Mindegy. Vidáman integetek és köszönök random embereknek, akik furán néznek rám, de ez legyen a legkevesebb, majd állok meg a leírt hely előtt. Ha nem jelenik meg… hát az szívás, de azért remélem megti- ITT VAN CSORO! Gondolkodás nélkül vágom ki a lángos pózt.
- Rubeeeeeeeeeeeen - kiáltok fel, mikor még naaaagyon sok méter van köztünk, majd állok vissza, mint egy ember és sétálok elé széles vigyorral. - Sikerült. Az illúzió. Átmentem. Rendesen sikerült mindkettőnknek, és valami elképesztő volt! Komolyan! - lelkesedem be azonnal, ahogy mindig, ha az illúzió a téma. Ez talán örök életemre így marad, de nem tudom magam visszafogni, amikor: illúzió, tesó, vágod? - Rengeteget segített, amit mondtál, és rendesen tömegben gyakoroltam. Lefeküdtem a dudival a Nagyterem elé, és bejött! Sokat javult a koncentrációm és… fú - túrok tincseim közé, amikor pillanatnyi szünetet hagyok. - Szóval igen. Sikerült. Kösz mindent. Ráérsz most? - pillogok rá totálisan édes tekintettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=837778#post837778][b]Mórocz A. Móric - 2021.10.05. 22:54[/b][/url]

Mikor a hírek kiderültek, először csak néztem a testvérekre, hogy miről beszélnek. Nem nagyon tudtam feldolgozni, és kicsit úgy éreztem magam, mint Kende. Tudod, el kellett telnie pár másodpercre, mire az információ feldolgozásra került, és kicsit fázis késve ugyan, de úgy felpattantam a székről, még el is borult. Én meg meg. Mármint megborultam. Szélesen vigyorogva rohantam ki a teremből, és az első ember, akivel közöltem a fantasztikus hírt, az Kende volt, majd pennát ragadva írtam meg a baglyot és küldtem is el.
Éppen ennek okán battyogok az utcán, mint akinek teljesen elmentek otthonról. Táncolok és forgok, és alig várom, hogy elmondhassam neki, még akkor is, ha nem fog annyira osztozni az örömömben, mint kellene. Nem baj, örülök helyette is. Egyébként azt jutott eszembe, hogy valószínűleg a hideg rázna, ha látnám örülni. Amúgy is para az egész csávó, de ha valami öröm félét látnék rajta, még inkább creepy lenne. Annyira összeegyeztethetetlen. Mindegy. Vidáman integetek és köszönök random embereknek, akik furán néznek rám, de ez legyen a legkevesebb, majd állok meg a leírt hely előtt. Ha nem jelenik meg… hát az szívás, de azért remélem megti- ITT VAN CSORO! Gondolkodás nélkül vágom ki a lángos pózt.
- Rubeeeeeeeeeeeen - kiáltok fel, mikor még naaaagyon sok méter van köztünk, majd állok vissza, mint egy ember és sétálok elé széles vigyorral. - Sikerült. Az illúzió. Átmentem. Rendesen sikerült mindkettőnknek, és valami elképesztő volt! Komolyan! - lelkesedem be azonnal, ahogy mindig, ha az illúzió a téma. Ez talán örök életemre így marad, de nem tudom magam visszafogni, amikor: illúzió, tesó, vágod? - Rengeteget segített, amit mondtál, és rendesen tömegben gyakoroltam. Lefeküdtem a dudival a Nagyterem elé, és bejött! Sokat javult a koncentrációm és… fú - túrok tincseim közé, amikor pillanatnyi szünetet hagyok. - Szóval igen. Sikerült. Kösz mindent. Ráérsz most? - pillogok rá totálisan édes tekintettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=838543#post838543][b]Weiss Arion Ruben - 2021.10.24. 01:01[/b][/url]

Ritkán kap olyan baglyot, amely az iskolából jön. Pontosabban soha, ez azonban eddig nem zárt ki senkit, csak éppen nem kért belőlük. Épp a kádban ücsörgött, amikor kocogtatott az a vacak madár. Kimászva kaparintotta meg a levelet, majd olvasta el. Már a feladó is egészen meglepő volt, bár valahol gondolhatott volna arra, hogy üzenni fog neki. Felrémlik, ahogy a srácnak, teljesen váratlanul adott tippeket, leckéket arról, hogyan legyen jobb és ügyesebb abban, amit választott magának. Voltak apró hibák, többnyire a koncentrációval, amit, ezek szerint sikerült kiküszöbölnie vagy sem, majd megtudja, elvégre csak annyi szerepel ott, hogy menjen. Bár sejti, miért, nem akadékoskodik – vagyis de, mert nemes egyszerűen nem ír választ. Izguljon csak, hogy ott lesz vagy nem. Mára úgy sincs olyan vészes dolga, kezéről már levakarta azt, amivel az elmúlt éjjel kellett foglalatoskodnia, a tag dalolt, mindenki más pedig örülhetett. Ideje visszahúzni az ismert arcot.
Felöltözött, a tőle megszokott módon, mégsem teljes pompában. Van egyfajta stílusa, így neki az egyszerű is tartalmaz öltönyt, még ha ez alatt most egy fekete póló szerepel. Farmert sem nagyon hord, most mégis felhúzott egyet, már-már slampos, csak éppen valahogy arra nem képes. Valamit mindig alkot. Az órára néz, majd elindul, ráérősen, nem aggasztja magát azzal sem, ha késik, mert arra mindenkinek joga van. Neki meg főleg.
Egy füstfelhőt fúj odébb, amikor meghallja a nevét. Azért ennél diszkrétebbre számított, ahogy szinte összerezzen a hangra a bensője, úgy hunyja le pár pillanatra a szemeit és vesz egy mély levegőt. Nem, nem fojthatja meg, még ha kettő is van belőle. Megáll végül, az első táv felénél és ott várja be, míg elég ér. Addig eloltja a csikket, így pont akkor pillant le rá, amikor közli.
- Nnna, csak nem? - csak de. Elsőre csak komoly arcot vág, szemöldökét felhúzva, mint aki kételkedne. Aztán végül előbújik egy félmosoly és megveregeti a srác vállát.
- Ebben nem is kételkedtem. Gratulálok hozzá. Csak így tovább – hiszen még nincs vége, ezt nagyon is jól tudja. Kezét leeresztve vágja zsebre és figyeli apró bólintásokkal. - Fogalmam sincs ki a dudi, bár azt pont nem mondtam, hogy a padlón fetrengj – nem tud mégse nem vigyorogni, miközben orrnyergét dörzsöli meg arra, ahogy elképzelte, hogy ott fekszik, átlépkednek felette, kikerülik, miközben az illúziók meg mennek. Oké, drasztikus, mégsem egy szar megoldás. - Szuper. Mondtam én, hogy csak ennyi kell, akkor épp nem hittél, mert azonnal akartad. Nos, azért egy forgalmas úton ne fetrengj, de hajrá. Nyomasd tovább, hogy tényleg semmi se zökkentsen ki – és ennyi volt? Bár persze van, ami igenis mozdítsa ki, de arra nem tér rá. Azt hiszi, ennyiért hívta ide, így helyet se keresett leülni.
- Nincs mit. Mondanám, hogy szívesen, de akkor rontanék a nevemen – valahol meg mégis, mert hát, át kell adni amit tud nem? Nem. Ez kivétel, semmi több. Még a másiknak se tenné meg, hiába nem tudná őket megkülönböztetni, épp ki áll elébe. - Ráérek-e? Attól függ. Elvileg igen, azért is jöttem. Mert? Meg akarsz hívni valamire? - mire gondolna az ember. Egy bambira, kólára? Hogyne. Így hát vár, míg megtudja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=839429#post839429][b]Mórocz A. Móric - 2021.11.27. 00:27[/b][/url]

De még mennyire, hogy de! Erőteljesen bólogatok a kérdezésre, szélesen vigyorgok, mint akinek elmentek otthonról. Igazából nem állunk messze a valóságtól, de most komolyan csak izgatott vagyok. Az illúzió minden fölött áll, és ha csak aprócska sikerélmény is é, mindent sutba dobok, hogy örüljek neki. Még a gátlásaimat is, amik nem is léteznek annyira. Hah, de most nem apró sikerélmény ért, tesó, hanem maga a Kánaán jött el, amit fennhangon osztok meg Rubennel.
- A legjobb dudim - pontosítom mondandómat, amivel így sem mondok többet. Nem baj, csak lépj tovább rajta, ahogy én. - Jó, mindegy, de tömeget mondtál, megtettem, és siker! - csapom kisterpeszbe lábaimat, kezeimet meg az égre csapom, amivel lehet éppen pofán vágni készülök egy égimeszelőt, de ez legyen a legkevesebb. Itt van Ruben, aki valószínűleg egy nézésével lefegyverezné a tagot, szóval nem aggódom. Visszaállok emberbe, és úgy hallgatom további szavait, mintha csak feliratot olvasnék. Koncentrálva és elmélyülten.
- Mert türelmetlen vagyok, és ez azóta sem változott. Nemtom, szerintem nem is fog, de pozitív vagyok - bólogatok serényen megint, ahamozok is mellé, és ha valaki lát minket kívülről, tutira vinni akarna már az ELME-be. Nem baj, haver, simán belefér. - Hát ahhoz, hogy semmi ne zökkentsen ki, tényleg egy forgalmas út kellene - gondolkodom el nyammogva, majd röhögök fel, mert egyáltalán nem gondoltam komolyan. Legyintgetek is Ruben felé, hogy felejtse el, reagálnia sem kell rá, de azért pár percre elindul a vezérhangya. Hát, ha ide kifekszem, akkor az a legjobb koncentrációs gyakorlat ever, hiszen a minden közepén baszódok és kreálom az illúziókat. Ha itt nem tanulom meg rendesen, akkor sehol: ennek eredményeképpen el is pillantok Ruben mellett az utat fürkészve, majd magam mögé és nyalom meg alsó ajkamat. Elrakom talonba az ötletet.
- Meg is hívhatlak, de igazából csak beszélgetni gondoltam - sütöm le tekintetem kicsit, ahogy az előbbi pörgés el is tűnik. Végül visszapillantok rá. - Üljünk be valahova - bólintok egy határozottat, majd fordulok irányba, hogy indulhassak a cuki felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=839929#post839929][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.07. 21:37[/b][/url]

Adhatna neki egy üveg italt, pezsgőt, de amennyire ennyiből ismeri, ő kilocsolná az egészet, mint az autóversenyzők szokták. Mondjuk, diák, jobb is, ha mást nem csinál vele, őt meg előveszik, hogy kiskorúakat – az, nem? A fene tudja – itat le. Tapsolhatna, de ahhoz elő kéne venni zsebéből a kezét, no meg, nem olyan alak, de tekintete valóban elismerő és már-már büszkr. Ritka az ilyen.
- Egészségedre – nem, most sem érti ezt a szófordulatot, de el is engedi az egészet. Biztos valami barátféle, modern szavakkal helyettesítve. Lehet ilyenkor érzi magát öregnek? Megeshet, még ha az ősz hajszálak elkerülik őt szerencsére. Túl hiú még ahhoz, hogy felfedezzen egyet is, bár, ha sokat lóg olyanokkal, mint ez a kölyök, megeshet, hogy kínjában még elő is jönnek.
- Ez való igaz. Jó, elismerem, ha idióta is, de ötletnek kiváló volt – a kivitelezés meg már az ő dolga volt tényleg, így egy szava sem lehet valójában. Nincs is, mert felőle az M7-es pályára is mehet, csak félő, ott nem állnak meg neki és egyhamar egy eleven fekvőrendőrnek illúzionálhatja magát, úgy örökre. Na, most lássa lelkét akinek kell, ilyet (még) nem kíván neki. Nem lóg a nyakán, akkora katasztrófa sem, maradhat. Szemöldökét vonja fel, ahogy pózba vágja magát és lopva körbenéz, hányan is látják most. Ebben a pillanatban szívesen tesz úgy, hogy nem is ismeri, nem vele van és minek integet itt az ég felé, de nagyon nem kapnak pillantást. Azért külön öröm, hogy egy mágusvárosban is több kell a figyelemért.
- Jöhetnék a közhelyekkel a türelemmel, de azoktól nemcsak te, de én is agyfaszt kapok. Megkíméllek. Így tovább, a pozitivitás fél siker – vannak esetek, amikor nem, de most nem megy bele semminemű betegségbe vagy elmeállapotba. Potenciál van a gyerekben, kreatív, az pedig külön jól jön ahhoz, hogy alkosson. Felnevet arra, ahogy az utat emlegeti.
- Hát persze. Aztán kiszáll valaki, hogy mit bohóckodsz ott és úgy állontöröl, hogy elfelejted a nemedet is. Csak óvatosan – mintha féltené. Inkább a világot? Lehetségesen jobb lenne, mint tőle, akinek illúziói a kisebb hányadosban ártatlanok. A gyakorlat folyamatos, használja amikor lehet, bármire, bármikor, így valóban szerencsés helyre jött. Bár azt, amit ő tud és amik az ő fejében vannak, mint talon, jobb lesz nem átadnia a másiknak.
- Beszélgetni. Ez aranyos. Csak nem hiányoztam? - vigyorodik el, bár fogalma sincs mi más téma lehet az illúzión kívül. Nemigen egyforma körökben mozognak, végül mégis vállat von. - Üljünk. A kávézó? A cukrászda aranyosságától hányingert kapok – fintorodik el, a kávézó pont megfelel igényeinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=840311#post840311][b]Mórocz A. Móric - 2021.12.17. 15:51[/b][/url]

Nekem már elég, ha elismeri, hogy az egyébként hülye ötletem, igenis zseniális volt. Hát működött? Igen. Akkor meg mindenki nyugodjon le a picsába, és csak fogadjátok el, hogy király vagyok. És sokkal jobb, mint bárki más, mert ti csirák vagytok, nos… a Mórocz ikrek meg nem. Gihi. Valahogy ezért is elengedhetetlen a póz, és őszintén szólva nem érdekel, hogy ki látja meg, vagy ki sem, de az mondjuk biztos, hogy Ruben legszívesebben letagadna. Nem baj. Nekem belefér.
- Nem kellenek a közhelyek. Fejlődni akarok, és odacsapni, hogy mindenki elhiggye, képes vagyok rá - mert akik szerint nem, azok kapják be. Három dolog van az életemben, amikben jó szeretnék lenni:  a bájitaltan, a művészet különböző vonalai és az illúzió. Az utóbbi pedig érzem, hogy engem is formál, mert muszáj neki. Oda kell figyelnem, meg kell tanulnom koncentrálni valamire, és mindent megad, amire szükségem lehet a jövőben, hogy összerakjam a dolgokat: amit szeretek és ami a jövőm. Legalábbis az elképzelt jövőm.
- Itt vagy te, majd megvédesz. Felbérellek bodyguardnak, mit szólsz? - mérem végig hümmentve. - Totál ijesztő vagy, szóval a közeledbe sem mernének menni - vigyorodom el szélesen, majd bólogatva indulok el a kávézó felé, hogy meg is torpanjak, majd éles kanyart véve induljak a másik irányba. Meglepő, hogy majdnem képes voltam rossz irányba elind-. Igazából rossz irányba indultam el. Kezeimet süllyesztem zsebem mélyére, ahogy a kávézó felé megyek. Akkor nincs meglepi süti Móricnak.
- Hát igazából… - rúgok el egy kavicsot, ami az utamba kerül. - Noncsi bácsiék elfoglaltak most, Móricnak ugyanezek a problémái, szóval… ja, beszélgetni. Nem tudom kivel tehetném még meg erről - vonom meg vállaimat. - A tanácsod kellene - lököm be a kávézó ajtaját nagy mosollyal, és huppanok le azonnal az első szabad asztalhoz. Azonnal ujjaim közé veszem az itallapot, és kezdem el fürkészni. A felét ki sem tudom mondani, bakkerka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=841703#post841703][b]Weiss Arion Ruben - 2022.01.04. 20:37[/b][/url]

Ha ennek a kölyöknek arra van szüksége, hogy egy Ruben kaliberű emb er ismerje el, akkor vannak bajok a fejében. Jó, mondjuk semmit sem tud és ismer, így aztán nem is kell aggódnia, amúgy sem tenné, itt úgy néz ki, hogy minden biztonságban és rejtve van, mintha süket és vak lenne a világ mindenre. Tökéletes, kár hogy annyira rühelli ezt a helyet, hogy arra nincs szó.
- Pedig már ki akartam keresni neked egy idézetet – vigyorodik el féloldalasan, hogy igen, pont úgy néz ki, aki minden reggelét azzal tölti, hogy lapoz egyet és felsóhajt az adott naphoz ajánlott idézet láttán. - Aham. Mindenki. Miért is fontos a közeg? Az egyetlen, akinek ez számít, az te vagy. A mindenkiben több lesz az, aki le se szarja, hogy te éppen mit alkotsz és miben vagy jó – mégis közhelyel és bölcselkedik? Nem. Ez inkább a kegyetlen igazság. Parádézhat a srác amennyit akar, a legtöbb arra se fogja méltatni, hogy odanézzen. Persze vannak esetek, amikor mindenképp kell és mindenképp megélik, de hát… az más. A lényeg adott. Ha másokra és az azoknak való megfelelésre koncentrál, meg fog rekedni, nem előre haladni. Annak idején ő is így volt az elején. A családnak, a valódi vérnek akart megfelelni és kitűnni, és lófaszt nem ment előre. Amikor elengedte őket és csak magának dolgozott, minden megváltozott.
- Ijesztő lennék? Miért – vonja fel a szemöldökét, ahogy visszatér a jelenbe és oldalra pillant a másik felé. Szemeit forgatja meg csak, az emberek azonban annyira mégsem félnek, túl sok olyan felesleges ember akad, aki beszélni akar vele vagy bármit. - Drága vagyok, ha túl sok a pénzed, lehet róla szó – mintha komolyan venné és mintha a másikat meg kellene védeni. Inkább a világot tőle. Most is forog egyfele, majd vissza, mert azt se tudja merre van arccal és ezt Ruben türelmesen kivárja, minden szó nélkül, de sejteni, hogy azért arca vigyorra nyúlik és odabent röhög. Ügyes, csak megleli merre.
- Hmm? - lépked immár mellette a kávézó felé. Bólint egyet, hogy az oktatók elfoglaltak, bár pont ezért oktatót, hogy ezt velük ossza meg. Ezek szerint valamit szarul csinálnak. Mindegy is. Belép a srác után, majd letéve magát, már tudja, hogy a szokásos feketét fogja kérni.
- A tanácsom. Nos, ne kímélj – bólint rá, ismét, mint annak idején. Lehetne jobb hobbija is, mint kölykök pesztrálása.