Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=837778#post837778][b]Mórocz A. Móric - 2021.10.05. 22:54[/b][/url]

Mikor a hírek kiderültek, először csak néztem a testvérekre, hogy miről beszélnek. Nem nagyon tudtam feldolgozni, és kicsit úgy éreztem magam, mint Kende. Tudod, el kellett telnie pár másodpercre, mire az információ feldolgozásra került, és kicsit fázis késve ugyan, de úgy felpattantam a székről, még el is borult. Én meg meg. Mármint megborultam. Szélesen vigyorogva rohantam ki a teremből, és az első ember, akivel közöltem a fantasztikus hírt, az Kende volt, majd pennát ragadva írtam meg a baglyot és küldtem is el.
Éppen ennek okán battyogok az utcán, mint akinek teljesen elmentek otthonról. Táncolok és forgok, és alig várom, hogy elmondhassam neki, még akkor is, ha nem fog annyira osztozni az örömömben, mint kellene. Nem baj, örülök helyette is. Egyébként azt jutott eszembe, hogy valószínűleg a hideg rázna, ha látnám örülni. Amúgy is para az egész csávó, de ha valami öröm félét látnék rajta, még inkább creepy lenne. Annyira összeegyeztethetetlen. Mindegy. Vidáman integetek és köszönök random embereknek, akik furán néznek rám, de ez legyen a legkevesebb, majd állok meg a leírt hely előtt. Ha nem jelenik meg… hát az szívás, de azért remélem megti- ITT VAN CSORO! Gondolkodás nélkül vágom ki a lángos pózt.
- Rubeeeeeeeeeeeen - kiáltok fel, mikor még naaaagyon sok méter van köztünk, majd állok vissza, mint egy ember és sétálok elé széles vigyorral. - Sikerült. Az illúzió. Átmentem. Rendesen sikerült mindkettőnknek, és valami elképesztő volt! Komolyan! - lelkesedem be azonnal, ahogy mindig, ha az illúzió a téma. Ez talán örök életemre így marad, de nem tudom magam visszafogni, amikor: illúzió, tesó, vágod? - Rengeteget segített, amit mondtál, és rendesen tömegben gyakoroltam. Lefeküdtem a dudival a Nagyterem elé, és bejött! Sokat javult a koncentrációm és… fú - túrok tincseim közé, amikor pillanatnyi szünetet hagyok. - Szóval igen. Sikerült. Kösz mindent. Ráérsz most? - pillogok rá totálisan édes tekintettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=839429#post839429][b]Mórocz A. Móric - 2021.11.27. 00:27[/b][/url]

De még mennyire, hogy de! Erőteljesen bólogatok a kérdezésre, szélesen vigyorgok, mint akinek elmentek otthonról. Igazából nem állunk messze a valóságtól, de most komolyan csak izgatott vagyok. Az illúzió minden fölött áll, és ha csak aprócska sikerélmény is é, mindent sutba dobok, hogy örüljek neki. Még a gátlásaimat is, amik nem is léteznek annyira. Hah, de most nem apró sikerélmény ért, tesó, hanem maga a Kánaán jött el, amit fennhangon osztok meg Rubennel.
- A legjobb dudim - pontosítom mondandómat, amivel így sem mondok többet. Nem baj, csak lépj tovább rajta, ahogy én. - Jó, mindegy, de tömeget mondtál, megtettem, és siker! - csapom kisterpeszbe lábaimat, kezeimet meg az égre csapom, amivel lehet éppen pofán vágni készülök egy égimeszelőt, de ez legyen a legkevesebb. Itt van Ruben, aki valószínűleg egy nézésével lefegyverezné a tagot, szóval nem aggódom. Visszaállok emberbe, és úgy hallgatom további szavait, mintha csak feliratot olvasnék. Koncentrálva és elmélyülten.
- Mert türelmetlen vagyok, és ez azóta sem változott. Nemtom, szerintem nem is fog, de pozitív vagyok - bólogatok serényen megint, ahamozok is mellé, és ha valaki lát minket kívülről, tutira vinni akarna már az ELME-be. Nem baj, haver, simán belefér. - Hát ahhoz, hogy semmi ne zökkentsen ki, tényleg egy forgalmas út kellene - gondolkodom el nyammogva, majd röhögök fel, mert egyáltalán nem gondoltam komolyan. Legyintgetek is Ruben felé, hogy felejtse el, reagálnia sem kell rá, de azért pár percre elindul a vezérhangya. Hát, ha ide kifekszem, akkor az a legjobb koncentrációs gyakorlat ever, hiszen a minden közepén baszódok és kreálom az illúziókat. Ha itt nem tanulom meg rendesen, akkor sehol: ennek eredményeképpen el is pillantok Ruben mellett az utat fürkészve, majd magam mögé és nyalom meg alsó ajkamat. Elrakom talonba az ötletet.
- Meg is hívhatlak, de igazából csak beszélgetni gondoltam - sütöm le tekintetem kicsit, ahogy az előbbi pörgés el is tűnik. Végül visszapillantok rá. - Üljünk be valahova - bólintok egy határozottat, majd fordulok irányba, hogy indulhassak a cuki felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=840311#post840311][b]Mórocz A. Móric - 2021.12.17. 15:51[/b][/url]

Nekem már elég, ha elismeri, hogy az egyébként hülye ötletem, igenis zseniális volt. Hát működött? Igen. Akkor meg mindenki nyugodjon le a picsába, és csak fogadjátok el, hogy király vagyok. És sokkal jobb, mint bárki más, mert ti csirák vagytok, nos… a Mórocz ikrek meg nem. Gihi. Valahogy ezért is elengedhetetlen a póz, és őszintén szólva nem érdekel, hogy ki látja meg, vagy ki sem, de az mondjuk biztos, hogy Ruben legszívesebben letagadna. Nem baj. Nekem belefér.
- Nem kellenek a közhelyek. Fejlődni akarok, és odacsapni, hogy mindenki elhiggye, képes vagyok rá - mert akik szerint nem, azok kapják be. Három dolog van az életemben, amikben jó szeretnék lenni:  a bájitaltan, a művészet különböző vonalai és az illúzió. Az utóbbi pedig érzem, hogy engem is formál, mert muszáj neki. Oda kell figyelnem, meg kell tanulnom koncentrálni valamire, és mindent megad, amire szükségem lehet a jövőben, hogy összerakjam a dolgokat: amit szeretek és ami a jövőm. Legalábbis az elképzelt jövőm.
- Itt vagy te, majd megvédesz. Felbérellek bodyguardnak, mit szólsz? - mérem végig hümmentve. - Totál ijesztő vagy, szóval a közeledbe sem mernének menni - vigyorodom el szélesen, majd bólogatva indulok el a kávézó felé, hogy meg is torpanjak, majd éles kanyart véve induljak a másik irányba. Meglepő, hogy majdnem képes voltam rossz irányba elind-. Igazából rossz irányba indultam el. Kezeimet süllyesztem zsebem mélyére, ahogy a kávézó felé megyek. Akkor nincs meglepi süti Móricnak.
- Hát igazából… - rúgok el egy kavicsot, ami az utamba kerül. - Noncsi bácsiék elfoglaltak most, Móricnak ugyanezek a problémái, szóval… ja, beszélgetni. Nem tudom kivel tehetném még meg erről - vonom meg vállaimat. - A tanácsod kellene - lököm be a kávézó ajtaját nagy mosollyal, és huppanok le azonnal az első szabad asztalhoz. Azonnal ujjaim közé veszem az itallapot, és kezdem el fürkészni. A felét ki sem tudom mondani, bakkerka.