Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Az utca csendes, mikor kilép a színházból. Elképesztően késő van, az idő éjfél felé járhat. Általában hamarabb hazaér, de a ma esti előadás után rengeteg dolga maradt és ezért elnyúlt a hazatérés ideje is. Mosolyogva köszön el kollégáitól a Boglyas téren, hogy aztán egyedül vágjon neki az út további részének. Még sosem történt semmi baj és alapvetően nem fél. Ha félne, biztosan nem egyedül járna haza az éjszaka kellős közepén. Nagyon naivan úgy gondolja, hogy vele nem történhet baj, hogy Bogolyfalva biztonsága kiváló, elvégre nem túl gyakori, hogy bárki is bűncselekmény áldozata lesz.
Egészen addig, míg be nem következik a baj. Három férfi, sokkal nagyobbak és erősebbek nála. Nem kellett volna a sikátoron keresztül jönnie, valami forgalmasabb útszakaszt kellett volna választania. De már késő. Kap néhány csúnya zúzódást, karjai fájdalmasan reccsen, tüdejéből kiszökik a levegő. Nem akarnak mást, csak a nála lévő értékeket, de azért valahol élvezik, hogy kínozhatják a védtelen nőt. Arra azért ügyelnek persze, hogy Rebeka ne kiálthasson segítségért, elég hozzá egy egyszerű bűbáj, hogy elnémítsák. Némán szenved.
Lehet, hogy másra is vetemednének, valami olyanra, amit sosem heverne ki a vörös, ha nem hallanának meg valami zajt. A bokrok között neszel valaki vagy valami, mintha hamarosan rákanyarodna a sikátorra. Annyit nem ér nekik a nő, hogy kockáztassák a lebukást, a pénz már úgyis az övék, így inkább az elpárolgás mellett döntenek. Nem hiányoznak az aurorok meg a börtön a nyakukba. Persze ha maradtak volna, látták volna, hogy csak egy macska jár a bokrok közt és senkit nem érdekel, hogy mit tesznek Rebekával. Ott marad tehát egymaga, a földre dobva, összetörve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=828081#post828081][b]Vitéz Rebeka - 2021.03.24. 15:36[/b][/url]

Az utca csendes, mikor kilép a színházból. Elképesztően késő van, az idő éjfél felé járhat. Általában hamarabb hazaér, de a ma esti előadás után rengeteg dolga maradt és ezért elnyúlt a hazatérés ideje is. Mosolyogva köszön el kollégáitól a Boglyas téren, hogy aztán egyedül vágjon neki az út további részének. Még sosem történt semmi baj és alapvetően nem fél. Ha félne, biztosan nem egyedül járna haza az éjszaka kellős közepén. Nagyon naivan úgy gondolja, hogy vele nem történhet baj, hogy Bogolyfalva biztonsága kiváló, elvégre nem túl gyakori, hogy bárki is bűncselekmény áldozata lesz.
Egészen addig, míg be nem következik a baj. Három férfi, sokkal nagyobbak és erősebbek nála. Nem kellett volna a sikátoron keresztül jönnie, valami forgalmasabb útszakaszt kellett volna választania. De már késő. Kap néhány csúnya zúzódást, karjai fájdalmasan reccsen, tüdejéből kiszökik a levegő. Nem akarnak mást, csak a nála lévő értékeket, de azért valahol élvezik, hogy kínozhatják a védtelen nőt. Arra azért ügyelnek persze, hogy Rebeka ne kiálthasson segítségért, elég hozzá egy egyszerű bűbáj, hogy elnémítsák. Némán szenved.
Lehet, hogy másra is vetemednének, valami olyanra, amit sosem heverne ki a vörös, ha nem hallanának meg valami zajt. A bokrok között neszel valaki vagy valami, mintha hamarosan rákanyarodna a sikátorra. Annyit nem ér nekik a nő, hogy kockáztassák a lebukást, a pénz már úgyis az övék, így inkább az elpárolgás mellett döntenek. Nem hiányoznak az aurorok meg a börtön a nyakukba. Persze ha maradtak volna, látták volna, hogy csak egy macska jár a bokrok közt és senkit nem érdekel, hogy mit tesznek Rebekával. Ott marad tehát egymaga, a földre dobva, összetörve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=828083#post828083][b]Hollus Zádor Kelen - 2021.03.24. 17:13[/b][/url]

Esti órák, ismét. Egyébként is mindig szeretett este kimozdulni, sőt, leginkább csak akkor szeretett. De úgy tűnik ez már nála általánosságban napi rutinná kezd válni. Nem is hiába. Itt, Bogolyfalván minden éjjel olyan kellemes, olyan csöndes, olyan nyugodt. Egyáltalán nem olyan, mint a nagyvárosban.
Még a bájital elillanó hatása nélkül is képes nyugodt perceket megélni, még ha futott már bele érdekes dolgokba is az itt tartózkodása óta. Mégis, a legtöbb estje különlegessé lett. Már gondolkoznia sem kell azon, megérte-e itt újrakezdenie.
Épp ez és hasonló gondolatok járnak a fejében, ahogyan a friss, hűvös, tavaszi levegőt mélyen beszívja tüdejébe, majd lassan kifújja. Olykor még a szemét is becsukja séta közben egy rövid időre, amíg nem fél, hogy átesik a saját lábában. Úgy tűnik, ez most ismét egy nyugodt, érdektelen, eseménytelen este lesz, ami után még az éjszakázás sem olyan kellemetlen. Aztán hirtelen valami mégis történik.
Nem is csak valami. Iszonyú dolog! Hogy a bájital hatása már majdnem elillant belőle, ez mind jól jelzi, de gyanítja, talán még ha ennél erősebb lenne sem úszhatná meg sokkal olcsóbban. Egy, a közelében lévő lámpaoszlopba kell kapaszkodnia, ahogyan úgy érzi, még a vér is kikúszott az agyából. Szédül, émelyeg, és komolyan a hányinger kerülgeti. Megborzong és zihálni kezd. Rossz. Valami nagyon rossz dolog történik. Ilyet igazán ritkán érez, ez olyasvalami, ami még a legkeményebb falakat is át tudja törni. Ami nagyon ritka, de pont ugyanannyira borzalmas.
Mire észbe kap, már görcsösen szorongatja kezében a pálcáját, és próbálja összeszorított szemeit, a lámpaoszlopot ölelve szétnyitni, hogy körbe kémlelhessen.
Honnan... honnan jön ez?
Ilyenkor kívánja mindig, hogy bármi is ez, képesség, betegség vagy átok, legalább jobban be tudná határolni. Néha sikerül, néha nem. Pedig jó lenne, hogy ilyenkor elmenekülhessen... de nem, úgysem ezt tenné. Bár előfordult már az is. Viszont hajtja valami ősi ösztön, hogy megszüntesse inkább a baj okát. Talán ez az ösztön vezérli végül. Tudja merre kell mennie.
Botladozva indul meg, fekete, galléros talárja suhog utána. Léptei bizonytalanok, de egyre szaporábbak, szíve úgy kalapál, hogy majd kiesik a helyéről, és nem veszi ugyan észre, de minden porcikája reszket, a csontjai legmélyéig.
Nem is igazán tudja, hogy mit csinál, hogy merre megy, csak ösztönei vezérlik, abba az irányba, ahonnan az a végtelen, kegyetlen élvezet és az az elszánt, mindennél hangosabb, hallhatatlan sikoly érkezik. Léptek zaja. Futnak? Valaki elszelelnek éppen. Az élvezet riadalommá alakul, de még mindig kegyetlenül és tompán, elviselhetetlenül forr a levegőben. Tömény gonoszság, olyan, amit gyökerestül kellene kitépni, mint a gazt. De a másik, a fájdalom és a szenvedés néma, alaktalan megtestesítője, feladva és elkeseredetten visszhangzik az éjszakában.
Majdhogynem beesik a sikátorba. De szerencsésen megragadja az utcasarok oldalát, és pálcáját felemelve világosságot int annak hegyére, még mindig zihálva, szemét meresztve a sötétségben. Nem lát hirtelen, talán saját magától, de érzi, hogy ide kellet jönnie, és tovább kell mennie. Pokoli ez a szenvedés, de próbálja visszanyelni, mint egy undok varázscsigát, és tovább lendül, botorkálva, előre, a hullámzó elkeseredettség felé. Aztán meglátja az alakot. Ez pedig erőt ad neki. Hirtelen érzi, amint tetőtől talpig mintha hideg víz alá állt volna, úgy tisztul ki az agya, még ha az érzések nem is tompulnak benne. Egy pillanat alatt felgyorsul, egyenesen a törékeny test irányába, hogy már menet közben megszólaljon, száraz, elcsukló, rekedt hangon.
- Kisasszony!
Úgy puffan le mellé, hogy a térdei egészen biztosan megsínylik majd, de kit érdekel ez most? Nem is érez belőle épp semmit, csak a fájdalom és szenvedés lüktet tovább benne. Ez jó. Úgy jó, hogy tudja, amíg van érzelem, van élet is. Nem kell hozzá semmit sem ellenőriznie. Viszont rögtön látja a nő testén a nyomokat. Hirtelen nem tudja mit tegyen. Hozzá érne, de a történtek után... talán nem szeretné a másik az érintést. Így egyelőre nem tesz mást, mint a pálcát úgy tartja, hogy látható legyen a fény, de ne vakítsa el a nőt. Térdelésében lejjebb hajol, szinte majdnem lefekszik mellé, közel hozzá, de nem olyan közel, hogy megrémüljön. Halkan szólal meg ismét, reszketeg hangon.
- Hogyan segítsek?
Talán eszméleténél van. Ha mégsem, akkor a tünékeny érzelmek alighanem elárulják majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=828152#post828152][b]Vitéz Rebeka - 2021.03.27. 16:48[/b][/url]

Bársonyos csend és mély sötétség. Elveszítheti az eszméletét néhány röpke percre, vagy talán a túl sok, túl intenzív fájdalom kapcsolja kis érzékszerveit, egész addig, míg valaki mellé nem térdel. Szólna, de nem igazán tud, hangja erőtlen nyöszörgésként hagyja el ajkait. Lassan érezni kezdi minden fájó porcikáját, ahogy a félelem távozik, a fájdalom átveszi a helyét. Éles fájdalom nyilal jobb csuklójába, groteszk, de az első ami eszébe jut, hogy nem fog tudni horgolni. Érzi, hogy nehezen veszi a levegőt, mintha bordáin valaki még mindig térdepelne, ahogy lassanként eljut tudatáig, hogy felszakadt szemöldökéből vér szivárog arcára. laposan helybenhagyták.
A viharszürke szempár lassanként nyílik ki, épp csak jelezve, hogy maganál van, hogy hallja és érti őt. Újabb fájdalmas nyöszörgések kísérik próbálkozásait, miközben megpróbálja felemelni a fejét. Hamar feladja, érzi, hogy ez egy hamvában halt ötlet. Beszélnie kéne, szólni legalább egyetlen aprócska szót. De annyira fáj mindene!
- Kéne egy orvos – nyögi ki végül nehezen, tekintetét a mellette térdeplő, majdhogynem fekvő alakra vezetve. Normális lenne, ha megrettenne, ha összerezzenne vagy menekülni próbálna. De valami furcsa benső hang azt mondja, hogy nem lesz bántódása, hogy ez a férfi csak jót akar. Bízik a női megérzéseiben, sosem vezették még tévútra. Szerencsésnek érzi magát, hogy valaki épp erre járt. A kisebb-nagyobb sérüléseit biztosan tudja enyhíteni néhány bűbájjal, még ha nem is olyan eredményesen mint egy gyógyító. De annyira mindenképp jó lesz, hogy hazajusson és reggel megmutathassa magát valakinek a rendelőben. Esetleg az ispotályban. Őszintén aggasztják a sérülései, elvégre egy bordatörés nem játék. Elég kórházas sorozatot nézett ahhoz, hogy tisztában legyen azzal, hogy alapos kivizsgálásra lenne szüksége, mert lehet, hogy olyan sérüléseket is elszenvedett, amiket most még talán nem érez, de később akár nagyobb bajt is okozhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=828195#post828195][b]Hollus Zádor Kelen - 2021.03.28. 15:48[/b][/url]

A nő eleinte nem mozdul, de aztán a szemei felnyílnak. Szép szemek, elgyötört szemek, s fájdalmas nyöszörgések és érzelmi hullámok hagyják el közben. Nem kér mást, csak gyógyítót, de Zé érzi, hogy már valahogy biztonságban hozzányúlhat.
Ujjai finoman simulnak a nő vállára hát, és óvatosan, mintha a világ legtörékenyebb dolgát fogná, megpróbálja kissé feltérdelve úgy fordítani a nőt, hogy a lehető legbiztonságosabb fekvőpozícióban legyen. Ugyan nem gyógyító, és nem tud kacifántos varázslatokat, ezt még ő is megtanulta. Sosem lehet tudni, hogy egy páciens mikor kap valami rohamot. Nem ez a prioritás a terápiáin, de előfordulhat bizonyos helyzetekben.
- Nem lesz semmi baj... - suttogja.
Nem tud egyelőre többet tenni. Pálcája még mindig jobbjában, s agyában máris lázasan kutatni kezd valami gyógyítóvarázslat után. Csak van valami. Akármi! Bármi!
- Finite Incantatem.
Ennyi jutott elsőre eszébe, de kezdetnek nem rossz. Nem tudja van-e bármiféle átok a nőn, de ha nem túl erős, ez remélhetőleg eltünteti. De máris kezd tovább agyalni. Kell, hogy legyen még valami! Bármi, ami segíthet! Ez az!
- Valetudo!
Ez minden bizonnyal az apróbb sebeket begyógyíthatja a nőn. Régóta nem használt már ilyesmit, és legutóbb, amikor saját magát égette meg, annyira nem tűnt az aprónak, hogy el sem gondolkodott a dolgon. Most végre eszébe jutott, hogy láthatóan, legalábbis remélhetőleg, sikerrel alkalmazza. Több, mint a semmi. Így talán az idegen, rémült, meggyötört nő fájdalmai kissé enyhülhetnek, ha mindenféle feltételezett átok eltűnhet róla, és a kisebb sebei is begyógyulnak. De mi van, ha nagyobb baja is van?
- Fel tud így ülni? - kérdezi halkan. - Segítek...
Nem kérdezi, hogy érzi most magát, pedig az lenne a logikus. De jelenleg mindent tökéletesen átérez, és azt is alighanem érezni fogja, jobb-e bármennyire a nőnek. Ha pedig fel tud ülni, próbálja megvizsgálni, amennyire megtudja, óvatos, finom mozdulatokkal. Közben pedig máris azon agyal, hová vihetné ilyen későn a nőt, ahol segíteni tudnak. A fene vinné el, hogy nem ismeri még a falut elég jól!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=828270#post828270][b]Vitéz Rebeka - 2021.03.30. 15:09[/b][/url]

Hagyja, hogy a férfi oldalra fordítsa. Mást úgysem tudna tenni, legfeljebb ellenkezni, de nem akar. Érzi, hogy segíteni akar, hát próbál segíteni, ha máshogy nem is akkor úgy, hogy relaxál. Elengedi magát, hogy izmai ne feszüljenek olyan fájdalmasan, hogy könnyebb legyen mozgásra bírni a fáradt végtagokat. Fájdalmasan szisszen, de tűr. Mást nem tehet.
Ha volt is rajta átok vagy bűbáj azt még támadói megszüntették, valószínűleg akkor, mikor már ártalmatlannak gondolták. Megpróbál emlékezni, de nem tud, elméje lezárt azokban a percekben míg a férfiak szórakoztak vele. Valószínűleg azért, hogy ne legyen azonnal traumatikus, sokkos állapotban. Majd később az éjszakák sötétjében jönnek elő az emlékek.
Érzi magán az újabb bűbáj hatását, az apróbb horzsolások, melyet esés közben szerzett eltűnnek, az arcán lévő sérülések is finomodnak. A bordája és a csuklója azonban ugyanannyira fáj, de legalább a feje tisztul. Kezdi valóban felmérni a körülötte lévő teret, képes megfigyelni a segítőjét és benne van az akarat, hogy legyen valami. Nyelve is oldódik lassan, de biztosan, s halkan és erőtlenül bár de képes szólni.
- Megpróbálok, de a kezem… nem tudok rátámaszkodni – néz először a sérült végtagra, majd a férfire. Átfordul, nagyot szusszan, majd balkarjára támaszkodva megkísérli a felülést. Számít a segítségre, ott a fal, támaszthatja annak a hátát míg a továbbiakról nem döntenek. – Haza kéne jutnom. Reggelig úgysem találunk gyógyítót… - biztosan be tudna csengetni valakihez, de történetesen valódi gyógyítót egyet sem ismer olyan közelről, hogy annak lakcímét is tudja. Így hát nem akar mást csak hazajutni, megfürdeni és aludni egyet. Túl fáradt ő ahhoz, hogy bizakodjon a csodában. Majd reggel. Addig tud várni. Csak segítsen neki hazajutni, mást nem kér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=829077#post829077][b]Hollus Zádor Kelen - 2021.04.06. 16:52[/b][/url]

Érzi, hogy a nő jobban lesz valamennyivel, és végül meg is szólal. Ez jó jel, és az érezhető bizalom is, amit irányába tanúsít. Így tud neki segíteni, amennyire ez lehetséges.
- Lehet, hogy eltört... Segítek.
Óvatosan nyúl hozzá, hogy felültethesse, s próbálja úgy, hogy hátát nekivethesse valaminek, és biztonságosan ülve maradhasson. De a felállást egyelőre még nem erőltetné. Bár nem nevezhető igazi értelmetlen vett gyógyító gyógyítónak, de azért ennyit még ő is tud. Nem mindig jó a túlzott mozgás, és abban sem biztos, hogy a nő egyáltalán tudna már most mozogni.
- Merre lakik? - érdeklődik. Természetesen nem mozdul, itt van a nővel és itt is marad, és egészen hazáig viszi, ha kell. Viszont, ha olyan messze lakik... Vajon nem lenne-e jobb, ha inkább magához vinné?
- Nekem itt van az üzletem és a lakásom, a Fő utczán.
Nem nagyon akar ebbe jobban belemenni. Mert hát lehet, hogy a történtek után szegény frászt kapna, hogy egy idegen férfi lakásán köt ki, de a fizikai állapotát tekintve lehet, hogy az lenne a legjobb. Ő biztosan nem bántaná, tudna rá figyelni, reggel pedig elkísérhetné egy gyógyítóhoz, vagy hívhatna hozzá egyet. Biztonságosan hazamehetne azután. De semmiképp sem akar a nő helyett dönteni. Most már eléggé magánál van ahhoz, hogy meghozhassa ezt a döntést akár maga is. Bárhogyan is lesz, ő megpróbálja támogatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=829232#post829232][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.07. 21:23[/b][/url]

Megpróbál mélyeket lélegezni, de a bordái sajognak, így képtelen rá. Inkább csak szuszog, felületesen. Nincs ő ehhez hozzászokva, régebben sokat futott, most is eljár néha napján, összességében tehát fizikálisan nincs épp rossz állapotban. Bár akármit tesz a pici pocakjától képtelen szabadulni, izmosodni sem izmosodik éppen, de mint tudjuk a látszat néha csal.
Megpróbál mosolyogni, de arcizmai nem akarják az igazságot, a zúzódásoktól még a beszéd is fáj, nem hogy ez. Mindenesetre egy köszönömöt elmotyog, igyekszik segíteni, de lássuk be, hogy valójában a férfi erején és ügyességén múlik, hogy sikerül-e a mutatvány. Küzd, de nem győzhet, tudja, de nem adja fel. Túl nyakas ő ehhez.
- Mennydörgő utca, társasház. – Arra már nem telik, hogy azt is megmondja, melyik lakásban, de elvégre úgy sem jutottak még el oda, hogy ez releváns információ legyen. Majd ha végre eljutottak a házig akkor már könnyebb lesz. Lehet fel sem megy a lakásába, van valaki a  földszinten, aki legalább annyira jó választás lehet, mintha a saját lakása. Még talán jobb is, mert nem kéne ilyen állapotban egyedül maradnia. Különben is szüksége lesz valakire, aki segít bekötözni a sebeit, vagy legalább tanácsot ad, hogy hová mehetne. Hátha Edunak jobb kapcsolatai vannak, mint neki, elvégre talán régebb óta lakik már itt és jobb kapcsolatot is ápol a lakosokkal.
- Nem, mindenképp hazamennék ha lehet – vezeti rá szürke tekintetét. Nem riadt, nem rémült, nem is tart a férfi lakásától, csak fáradt és pihenni szeretne, ha lehet a saját ágyában tiszta ruhában. – De nagyon hálás vagyok. Tényleg – nyögi ki kissé nehézkesen, ám mégis érthetően.