Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=822517#post822517][b]Vitéz Rebeka - 2020.12.05. 21:23[/b][/url]

Ritkán akad ráérő ideje, amikor csak magára figyelhet és nem kell kapkodnia, hogy végezzen a főzéssel, a mosással, a takarítással lehetőleg úgy, hogy ne késsen el sehonnan. Három munka mellett viszonylag nehéz úgy menedzselnie az életét, hogy ilyen üres, semmittevős percek is beleférjenek. De most kivételesen nem kellett Imolára vigyáznia és este nem volt előadás, így neki sem kellett bemenni a színházba. Az egész délelőttöt semmittevéssel töltötte, átrendezte a kis könyvtárát, a kedvencét főzte ebédre, kacérkodott a gondolattal, hogy hosszú évek után ismét elővegye a gitárját, de idáig végül nem jutott el. Annyira régen játszott már, hogy attól félt, megijedne attól, amit hall.
Délután aztán szépen elsétált a kávézóba, ráérősen elfogyasztotta a forró italát, majd céltalanul útnak indult a városkában. Végül egy aprócska, eldugott padon kötött ki a legforgalmasabb utcán. Csak ült ott, és figyelte ahogy az emberek egyik boltból ki, a másik boltba be rohangáltak. Közeledett a karácsony, és elkeserítette a tudat, hogy idén egyedül tölti majd az ünnepeket. Édesanyja születésnapjára Balázzsal egy karácsonyi utazást ajándékoztak, így haza nem mehet, a bátyja pedig minden valószínűség szerint kint marad Angliában a barátaival. Rebeka pedig ott fog ülni az üres lakásban egyedül… Nem is akart belegondolni inkább.
Tekintete megakad egy tőle nem messze kutyát sétáltató fiún, akit megtalált néhány csöppség. vagyis inkább a kiskedvencét. Olyan aranyos és szívdobogtató látvány, hogy nem tudja megállni mosolygás nélkül. Aztán legnagyobb megdöbbenésére mikor a gazdi elhaladna előtte a kutya, mint az kiderül Hádész leül előtte. Csak ül, nézi a vöröskét, és mintha mosolyogna. Rá.
- Megsimogathatom? – pillant fel a gazdira sűrű pillái mögül. Ha már így összesodorta őket a véletlen, akkor szívesebben megismerné közelebbről is az ebet. Úgy tűnik, jó barátok lesznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=822886#post822886][b]Vitéz Rebeka - 2020.12.10. 21:04[/b][/url]

Szinte ráolvad a padra, a cukiságmérője kiakad Hádész produkciójától. Amint megkapja az engedély ujjai eltűnnek a bundában. Egész sokáig kifejezetten kutyásnak mondta magát, és újkeletű macskaimádata sem tudta kiölni belőle az ebek iránt érzett rajongást. Nevetve gügyög az állattal, aki láthatóan élvezi, hogy a vörös figyelmét élvezheti. Rebeka meg azt élvezi, hogy a kutya így a bizalmába fogadta ilyen hamar. Alapvetően általában jól megérteti magát az állatokkal, de azért ennyire szerethető példánnyal ritkán találkozik.
- Gyakran csinál ilyeneket? Mármint hogy leül idegenek előtt – pillant fel néhány másodpercre a gazdira is, mielőtt szürke tekintete ismét a kiskedvencre tévedne. Egyszerűen szerelmes az állatba és kész. Azok a szemek, ahogy néz rá… Elvarázsolta. Eszében sincs, hogy esetleg illene bemutatkoznia, vagy valami ilyesmi, egész addig, míg a férfi nem kezdeményezi.
- Vitéz Rebeka – fog vele kezet végül, ahogy feleszmél a rózsaszín ködből. Igen, határozottan itt az ideje, hogy összeszedje magát egy kicsit. Elvégre kinőtt már a gyerekkorból, illene úgy viselkednie, ahogy a csúnya felnőtt korlátok elvárják. De ha egyszer nem szeret úgy tenni, mintha olyan lenne mint mások! Ő szeret az a nagyra nőtt gyerek lenni. – Én egy cseppet sem bánom – válaszol kuncogva, hiszen neki csak jó, ha több időt tölthet ezzel a kis cukisággombóccal. Ugyanakkor végre eszébe jut, hogy esetleg nem kéne feltartani a párost, mert valószínű Reece is menne már haza. Elvégre munka után senkinek nem az a legnagyobb vágya, hogy egy vadidegen feltartsa, miközben inkább pihenne.
- Ha gondolod esetleg elkísérhetlek titeket legalább egy ideig, és akkor mindketten jól járunk – ajánlja fel. Mert így végülis nem szabadulnak egymástól, de mégis mehet a dolgára. Néha kifejezetten tudja értékelni magában, hogy ilyen kreatív ötletek jutnak az eszébe. Vagy ha nem is kreatív, de legalább vállalható és értékelhető. Amennyiben Reece rábólint a javaslatára felkaparja magát a padról, melyen eddig ücsörgött, hogy aztán a férfi által indult irányba indulhassanak.
- Itt dolgozol valahol a faluban? – Valahonnan ismerősnek tűnt számára újdonsült ismerőse, de nem tudta volna megmondani, hogy honnan egész pontosan. Ezért nyitja ezzel a beszélgetést, bele sem gondolva, hogy talán nem szokás első alkalommal ilyenekről faggatózni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=825053#post825053][b]Vitéz Rebeka - 2021.01.21. 21:18[/b][/url]

- Hát izé… Bocsi? – nevet vidáman, hiszen cseppet sem érzi magát felelősnek a kutya elrontásáért. Mármint amúgy valószínűleg nem ő tehet róla, de hát ez már mellékes, hiszen igazából ő is tehetne akár. Bár nem gondolja úgy, hogy olyan csodálatos és ragyogó kisugárzása lenne, ami képes így megragadni az emberek – vagy éppen állatok figyelmét. Általában inkább csak dilisnek nézik, amiért ennyire feltűnően sokat mosolyog, és amiért néha cseppet túl közvetlen. De már megszokta az emberek furcsa-kérdő pillantásait.
- Ajaj, ez most egy fenyegetés? – kapja túldramatizáltam jobbját mellkasához. Ilyen fenyegetéseknek még örül is. De tényleg. Gyerekekkel és állatokkal nála mindent el lehet érni nagyjából, ez a két kategória van, ami totálisan leveszi a lábáról minden helyzetben. Aztán hopp, egy viseltes plüss majom hever először a cipője előtt, mire ezzel egyetemben megkapja a megfelelő instrukciót is. Újra megsimogatja az állatot, miközben tudatja vele, hogy a kis majmócája legalább olyan csodálatos, mint amilyen ő maga. Mert tényleg, egyszerűen csodálatos ez a kutya. Ezért is fogadja el hálás mosollyal a pórázt, hogy onnantól ő vegye kezébe a dolgokat. Bár nem kell nagyon fegyelmezni, Hádész viszonylag szépen sétál mellette.
- Én is nemrég költöztem vissza, kint éltem Angliában néhány évig. És képzeld, én is a Mennydörgőben lakom. Egész pontosan a társaslakásban – mosolyog rá. Milyen kicsi a világ! Bár igazából lehetnének szomszédok is akár. Eddig nem volt ideje átmenni és bemutatkozni, mert munkába állt, és nehezen találta meg egyelőre a három állása közt az összhangot. Bízott benne, hogy ez azért majd idővel alakulni fog, mert igazából egyikről sem szeretett volna lemondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=826798#post826798][b]Vitéz Rebeka - 2021.02.25. 20:26[/b][/url]

Rebeka úgy látja, hogy a férfi is elég jól szórakozik a helyzeten. És kifejezetten szereti a jó hangulatú társalgásokat, ahol nem csak ő érzi jól magát, hanem a másik fél is. Annyi kínos sziturációt teremtett már maga köré túlzottan vidám és bohókás természetével, hogy kicsit már elkezdett félni attól, hogy újra és újra ilyenekbe fogja sodorni magát. De úgy tűnik, szerencsére tévedett. Mióta hazaköltözött az anyján kívül mindenki rendkívül kedvesen fogadta, és megdöbbentette a hazaiak szeretet, amit kapott.
- Úgy tűnik nem csak a város kicsi, hanem a világ is – mosolyog kissé diszkrétebben. Megpróbálja azért rendbe szedni magát, hogy ne vihogjon egész úton, mint valami hormonzavaros tinédzser. Abból a korból azért kinőtt már, még ha viselkedésében és néha küllemében sem látszik meg. Hádész csodaszépen sétál mellette, olyan elégedett ábrázattal, mintha sosem várt volna másra, csak hogy gazdája helyett Rebeka kerüljön a póráz másik végére.
- Világot láttam. A bátyámhoz költöztem ki, mikor rájöttem hogy a továbbtanulás nem nekem való. Mármint szeretek és szerettem is tanulni, de az elhibázott szakválasztás rányomta a bélyegét. Szóval kimentem bébicsősznek – vonja meg vállait mosolyogva. Sosem szégyellte azt, hogy az alapképzés után otthagyta az iskolát, és arra ment, amerre az élet sodorta. Egyetlen impulzív döntését sem bánja, hiszen ezek építették és formálták olyanná, amilyen most. – Na és téged mi hozott Magyarországra? – kíváncsiskodik ő is, ha már a kérdéseknél tartana. Nem tudja elképzelni, hogy valaki, akinek nem ez az ország a szülőhazája mégis miért akarna ideköltözni. Főleg Angliából, ahol bár nincs kolbászból a kerítés, de azért az életszínvonal jelentősen eltér Magyarországétól. Félreértés ne essék, Rebeka rendkívüli módon szereti szülőföldjét, de azért van benne annyi reális gondolkodás, hogy ez kérdésként merüljön fel benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=827610#post827610][b]Vitéz Rebeka - 2021.03.14. 19:50[/b][/url]

Olyan kis idillien sétálgatnak ők ott hármasban, hogy Rebeka gyakorlatilag biztos abban, hogy a következő nap a nyuggermaffia már adja is le a drótot, hogy az a helyes nyurga fiatalember azzal a vöröskével szűri össze a levet. a diákévei alatt már megtanulta, hogy sem az iskolában, sem a kisvárosban nem maradhat titokban semmi. Ez a mugliknál is így van, ezzel is tisztában van ám, elvégre elég sokáig élt varázstalanok között.
- Sajnos nem igazán, elég sokat dolgoztam, dolgozok. – Őt bizony arra nevelte az anyja, hogyha akar valamit tegyen érte, márpedig ő mire odajut, hogy gyereket vállal rendes egzisztenciát akar magának, nem a semmibe szülni. Felelősségteljes gondolkodás kérem, a javából méghozzá. – De nagyon szeretnék majd, talán ha nem három helyen dolgozom egyszerre – neveti el magát halkan. – Te merre jártál már a nagyvilágban? – érdeklődi meg, hátha hall valami érdekes úti beszámolót, ami meghozza majd a kedvét az adott országhoz, vagy városhoz.
- Varázslópszichológiát tanultam. Rettentő érdekes volt, ez tény, meg nagyon hasznos is, de úgy éreztem, hogy nem ez lesz az én utam – válaszolja meg a kérdést kicsit bővebben, mint ahogy tervezte. Mindig ez történik, ha egyszer kinyitja a száját onnantól kezdve képtelen becsukni. Van hogy hasznos, van hogy idegesítő, szituációtól és partnertől függ.
- Csodás döntés, a Bagolykő jó iskola. Te is tanulsz még, vagy már dolgozol? – folytatja tovább a pofátlan faggatózást. A kertelés nem igazán az ő világa, ahogy a csend sem. Szeret mindennek egyenesen a közepébe esni, nem csak úgy óvatosan körül járni. Ezért gyakran tenyerel bele olyan dolgokba, amikbe nem kellene, de ilyenkor vagy valóban nem veszi észre, vagy kedvesen úgy tesz, mintha nem tűnne fel neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=828081#post828081][b]Vitéz Rebeka - 2021.03.24. 15:36[/b][/url]

Az utca csendes, mikor kilép a színházból. Elképesztően késő van, az idő éjfél felé járhat. Általában hamarabb hazaér, de a ma esti előadás után rengeteg dolga maradt és ezért elnyúlt a hazatérés ideje is. Mosolyogva köszön el kollégáitól a Boglyas téren, hogy aztán egyedül vágjon neki az út további részének. Még sosem történt semmi baj és alapvetően nem fél. Ha félne, biztosan nem egyedül járna haza az éjszaka kellős közepén. Nagyon naivan úgy gondolja, hogy vele nem történhet baj, hogy Bogolyfalva biztonsága kiváló, elvégre nem túl gyakori, hogy bárki is bűncselekmény áldozata lesz.
Egészen addig, míg be nem következik a baj. Három férfi, sokkal nagyobbak és erősebbek nála. Nem kellett volna a sikátoron keresztül jönnie, valami forgalmasabb útszakaszt kellett volna választania. De már késő. Kap néhány csúnya zúzódást, karjai fájdalmasan reccsen, tüdejéből kiszökik a levegő. Nem akarnak mást, csak a nála lévő értékeket, de azért valahol élvezik, hogy kínozhatják a védtelen nőt. Arra azért ügyelnek persze, hogy Rebeka ne kiálthasson segítségért, elég hozzá egy egyszerű bűbáj, hogy elnémítsák. Némán szenved.
Lehet, hogy másra is vetemednének, valami olyanra, amit sosem heverne ki a vörös, ha nem hallanának meg valami zajt. A bokrok között neszel valaki vagy valami, mintha hamarosan rákanyarodna a sikátorra. Annyit nem ér nekik a nő, hogy kockáztassák a lebukást, a pénz már úgyis az övék, így inkább az elpárolgás mellett döntenek. Nem hiányoznak az aurorok meg a börtön a nyakukba. Persze ha maradtak volna, látták volna, hogy csak egy macska jár a bokrok közt és senkit nem érdekel, hogy mit tesznek Rebekával. Ott marad tehát egymaga, a földre dobva, összetörve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=828152#post828152][b]Vitéz Rebeka - 2021.03.27. 16:48[/b][/url]

Bársonyos csend és mély sötétség. Elveszítheti az eszméletét néhány röpke percre, vagy talán a túl sok, túl intenzív fájdalom kapcsolja kis érzékszerveit, egész addig, míg valaki mellé nem térdel. Szólna, de nem igazán tud, hangja erőtlen nyöszörgésként hagyja el ajkait. Lassan érezni kezdi minden fájó porcikáját, ahogy a félelem távozik, a fájdalom átveszi a helyét. Éles fájdalom nyilal jobb csuklójába, groteszk, de az első ami eszébe jut, hogy nem fog tudni horgolni. Érzi, hogy nehezen veszi a levegőt, mintha bordáin valaki még mindig térdepelne, ahogy lassanként eljut tudatáig, hogy felszakadt szemöldökéből vér szivárog arcára. laposan helybenhagyták.
A viharszürke szempár lassanként nyílik ki, épp csak jelezve, hogy maganál van, hogy hallja és érti őt. Újabb fájdalmas nyöszörgések kísérik próbálkozásait, miközben megpróbálja felemelni a fejét. Hamar feladja, érzi, hogy ez egy hamvában halt ötlet. Beszélnie kéne, szólni legalább egyetlen aprócska szót. De annyira fáj mindene!
- Kéne egy orvos – nyögi ki végül nehezen, tekintetét a mellette térdeplő, majdhogynem fekvő alakra vezetve. Normális lenne, ha megrettenne, ha összerezzenne vagy menekülni próbálna. De valami furcsa benső hang azt mondja, hogy nem lesz bántódása, hogy ez a férfi csak jót akar. Bízik a női megérzéseiben, sosem vezették még tévútra. Szerencsésnek érzi magát, hogy valaki épp erre járt. A kisebb-nagyobb sérüléseit biztosan tudja enyhíteni néhány bűbájjal, még ha nem is olyan eredményesen mint egy gyógyító. De annyira mindenképp jó lesz, hogy hazajusson és reggel megmutathassa magát valakinek a rendelőben. Esetleg az ispotályban. Őszintén aggasztják a sérülései, elvégre egy bordatörés nem játék. Elég kórházas sorozatot nézett ahhoz, hogy tisztában legyen azzal, hogy alapos kivizsgálásra lenne szüksége, mert lehet, hogy olyan sérüléseket is elszenvedett, amiket most még talán nem érez, de később akár nagyobb bajt is okozhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=828270#post828270][b]Vitéz Rebeka - 2021.03.30. 15:09[/b][/url]

Hagyja, hogy a férfi oldalra fordítsa. Mást úgysem tudna tenni, legfeljebb ellenkezni, de nem akar. Érzi, hogy segíteni akar, hát próbál segíteni, ha máshogy nem is akkor úgy, hogy relaxál. Elengedi magát, hogy izmai ne feszüljenek olyan fájdalmasan, hogy könnyebb legyen mozgásra bírni a fáradt végtagokat. Fájdalmasan szisszen, de tűr. Mást nem tehet.
Ha volt is rajta átok vagy bűbáj azt még támadói megszüntették, valószínűleg akkor, mikor már ártalmatlannak gondolták. Megpróbál emlékezni, de nem tud, elméje lezárt azokban a percekben míg a férfiak szórakoztak vele. Valószínűleg azért, hogy ne legyen azonnal traumatikus, sokkos állapotban. Majd később az éjszakák sötétjében jönnek elő az emlékek.
Érzi magán az újabb bűbáj hatását, az apróbb horzsolások, melyet esés közben szerzett eltűnnek, az arcán lévő sérülések is finomodnak. A bordája és a csuklója azonban ugyanannyira fáj, de legalább a feje tisztul. Kezdi valóban felmérni a körülötte lévő teret, képes megfigyelni a segítőjét és benne van az akarat, hogy legyen valami. Nyelve is oldódik lassan, de biztosan, s halkan és erőtlenül bár de képes szólni.
- Megpróbálok, de a kezem… nem tudok rátámaszkodni – néz először a sérült végtagra, majd a férfire. Átfordul, nagyot szusszan, majd balkarjára támaszkodva megkísérli a felülést. Számít a segítségre, ott a fal, támaszthatja annak a hátát míg a továbbiakról nem döntenek. – Haza kéne jutnom. Reggelig úgysem találunk gyógyítót… - biztosan be tudna csengetni valakihez, de történetesen valódi gyógyítót egyet sem ismer olyan közelről, hogy annak lakcímét is tudja. Így hát nem akar mást csak hazajutni, megfürdeni és aludni egyet. Túl fáradt ő ahhoz, hogy bizakodjon a csodában. Majd reggel. Addig tud várni. Csak segítsen neki hazajutni, mást nem kér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=828943#post828943][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.05. 18:49[/b][/url]

Újabb halk nevetés szakad ki belőle azt a megszeppent arcot látva. Igen, épp ilyen reakciókat szokott kapni, mikor elmeséli, hogy mennyi mindent csinál, leginkább döntésképtelenségből és hogy elkerülje a magányt. Így legalább haszna is van, nem csak teng-leng itthon. Megalapozza a jövőjét. – Dolgozom a könyvtárban, három napot, esténként a színházban kellékesként és a szabad napjaimon gyerekekre vigyázok. – Ez végül is nem hangzik olyan szörnyűnek és Rebeka élvezi is, minden percét. Elvégre ez három olyan dolog, amit szenvedélyesen szeret, így egyik sem kifejezetten teher számára. Csak néha így együtt minden sok.
- Ez igazán csodásan hangzik, jó lehet ilyen világlátottnak lenni. – Kicsit irigykedik az ilyen emberekre, akiknek van annyi idejük és lehetőségük, hogy felfedezzenek. Neki sajnos hiányzik ez, de még fiatal, bőven van ideje bepótolni.
- Azt hiszem nagyjából igen. Most úgy érzem sínen vagyok. – Csak néhány apróság hiányzik még, de ezekkel ráér foglalkozni. Egyelőre úgysem lenne ideje szerelemre, családra. Vágyik rá, de még nincs itt az ideje. – Egyébként valóban, szeretek emberekkel foglalkozni, most ezt a könyvtár megadja nekem –bólogat magának. Ránt egy aprót a pórázon visszatartva Hádészt attól, hogy megkóstoljon egy döglött madárfiókát, egyébként problémamentesen haladnak tovább.
- Eridonos voltam és nagyon szerettem. – Mind az oktatást, mind a közösséget, elég jól érezte itt magát. Befogadták és elfogadták úgy ahogy volt. – Na hát akkor te sem vagy semmi – vigyorodik el, hogyha megütközött azon, hogy ő három helyen dolgozik, akkor mi van vele? Elvégre ügyvédnek lenni már önmagában is elég nehéz meló, nem még mellette egyeteme tanulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=829232#post829232][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.07. 21:23[/b][/url]

Megpróbál mélyeket lélegezni, de a bordái sajognak, így képtelen rá. Inkább csak szuszog, felületesen. Nincs ő ehhez hozzászokva, régebben sokat futott, most is eljár néha napján, összességében tehát fizikálisan nincs épp rossz állapotban. Bár akármit tesz a pici pocakjától képtelen szabadulni, izmosodni sem izmosodik éppen, de mint tudjuk a látszat néha csal.
Megpróbál mosolyogni, de arcizmai nem akarják az igazságot, a zúzódásoktól még a beszéd is fáj, nem hogy ez. Mindenesetre egy köszönömöt elmotyog, igyekszik segíteni, de lássuk be, hogy valójában a férfi erején és ügyességén múlik, hogy sikerül-e a mutatvány. Küzd, de nem győzhet, tudja, de nem adja fel. Túl nyakas ő ehhez.
- Mennydörgő utca, társasház. – Arra már nem telik, hogy azt is megmondja, melyik lakásban, de elvégre úgy sem jutottak még el oda, hogy ez releváns információ legyen. Majd ha végre eljutottak a házig akkor már könnyebb lesz. Lehet fel sem megy a lakásába, van valaki a  földszinten, aki legalább annyira jó választás lehet, mintha a saját lakása. Még talán jobb is, mert nem kéne ilyen állapotban egyedül maradnia. Különben is szüksége lesz valakire, aki segít bekötözni a sebeit, vagy legalább tanácsot ad, hogy hová mehetne. Hátha Edunak jobb kapcsolatai vannak, mint neki, elvégre talán régebb óta lakik már itt és jobb kapcsolatot is ápol a lakosokkal.
- Nem, mindenképp hazamennék ha lehet – vezeti rá szürke tekintetét. Nem riadt, nem rémült, nem is tart a férfi lakásától, csak fáradt és pihenni szeretne, ha lehet a saját ágyában tiszta ruhában. – De nagyon hálás vagyok. Tényleg – nyögi ki kissé nehézkesen, ám mégis érthetően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=829233#post829233][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.07. 21:25[/b][/url]

- Pedig látod hogy mégis – neveti el magát. Teljesen jól passzolnak, elvégre mindenhol emberekkel foglalkozhat, és időben is tökéletesen passzol egymáshoz a három. Elvégre napközben vagy a könyvtárban vagy a gyerekkel van, mire a színházban a helye már mindenhol végezni szokott.
- Soknak tűnik, de mégsem. Nincs se kutyám, se macskám, egyedül élek, a pénz meg mindig jó – vonja meg lazán vállait. Elvégre úgysem tudna magával igazából mit kezdeni, csak ülne abban a nagy üres lakásban és nem csinálna semmit. Annak meg nincs értelme, főleg így, hogy szükség van rá, legalábbis igény a munkájára.
- Ez igazán szomorú… és nem tudod úgy megoldani, hogy legalább egy napod legyen kicsit körülnézni? – Ő biztosan megpróbálná megoldani. Egy nap nem sok, de azért a semminél jóval több, huszonnégy óra alatt pedig számtalan óra emléket lehet ám gyűjteni. Ő már csak tudja, volt már néhány húzós napja, mikor lejárta a lábát, de utána úgy feküdt le aludni, hogy abszolút megérte az összes fáradozás. – Lehet még megbánom, sőt, terveztem is, hogy egyszer elmegyek egyetemre, de nem mostanság. – Talán egy-két év múlva, vagy csak azután, hogy családot lapított. Nem azért akar tovább tanulni, mert a papír hiányzik, vagy nem tudna így elhelyezkedni, szimplán a kihívás, az újdonság és az izgalom az, aminek híján van kicsit. Olyan üresek és laposak a napjai, hiába találkozik rengeteg emberrel nap mint nap.
- Jól döntött, ne féltsd. Különben is, itt vagy vele, nagy baja úgysem lehet – mosolyog rá melegen. Valóban nem kell, hogy aggódjon, elvégre az iskola biztonságos, az oktatás színvonalas, a diákság befogadó. Nagy baj nem lehet. – Ó dehogynem! És a jövőben akkor mivel szeretnél foglalkozni? Vagy továbbra is együtt vinnéd a kettőt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=830463#post830463][b]Vitéz Rebeka - 2021.04.27. 21:41[/b][/url]

Nem akar az anyagias hárpia szerepében feltűnni, bár megszeppent tekintetét látva rájön, hogy sikerült. De ez még mindig épkézlábabb magyarázat, mintha azt mondja, hogy szeret dolgozni, a semmittevést viszont nem szereti. A legtöbben ezért kinézik vagy lenézik, hogy bizonyára valami nincs rendben nála odabent, elvégre milyen ember az, aki nem vágyik egy kis énidőre és láblógatásra? Hát olyan rebekás. De inkább hagyja is a témát, mert ebből csak rosszabbul jönne ki, ha még magyarázkodni is elkezdene.
- Hát ez igazán szomorú. – Na ilyen munkakörben mondjuk nem helyezkedne el, ahol még ennyi szabadsága sincsen, hogy nem döntheti el, hogy mikor megy és hova. Ennek ellenére kimondottan tiszteli azokat, akik képesek erre, hiszen megvan bennük az az alázat és felelősségtudat, amit önmagából hiányol. Elismeri, hogy lehetne jobb, hogy nem tökéletes, és úgy véli azt is tudja, hogy miben kellene változtatnia, de vagy nem akar, vagy nem tud. – Nem tudom, nem hiszem. Jobban érdekel a szociális munka, tudod, mint családsegítő, gyerekvédelmis, vagy ilyesmi. – Tudja persze, hogy egyik sem egyszerű terület, de ha egyszer úgy döntene, hogy tovább tanul, biztosan ilyen irányba képezné magát. Szereti a könyvtárat, vagyis inkább szenvedélye a könyvtár, de ez a munkakör valahogy mindig piszkálta a fantáziáját és sosem hagyta nyugodni, hogy mi lett volna, ha akkor inkább úgy dönt. Persze nem most fogja megváltoztatni az egész életét, de végül is még időben van. Még talán meg is változtathatná az egész életét.
Lassacskán közelednek a Mennydörgő utcához, elvégre ha már mindketten ott laknak érthető, hogy erre felé terelték a sétát. Ő is bólint egyet, ha már érdemben többet hozzáfűzni nem tud. Elvégre Reece ismeri a húgát, ő biztosította arról, hogy jó helye lesz, ennél több meg nem is kell talán. – Hát bízom benne, hogy úgy sikerül, ahogy szeretnéd – mosolyog biztatóan, mert igen, ő szurkol, hogy összejöjjön az élet neki is.