Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak. Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!
|
|
|
Snowball fight with Benett - egy kellemes szombati délután
Ez a tökéletes nap lesz arra, hogy levezessék a tanulással járó irdatlan mennyiségű stresszt. Igaz, még nincs itt a téliszünet meg a karácsony, de ilyenkor ugyan már kinek van kedve tanulni? Így igaz, Nimródnak. Nem is volna igazi levitás növendék - gondolhatnánk, de ebben inkább az van, hogy ha hazautazik az ünnepekre, akkor ne kelljen semmilyen iskolai dolgot hazacipelnie sem fizikailag, sem pedig mint lelki terhet, amit az el nem végzett feladat jelent. Délutánba nyúlt már az idő, amikor a görnyedthátú, megfáradt hősünk felállt az íróasztal mellől. Ha nem lett volna előre megbeszélt programja a faluban, akkor még szöszölt volna az egyik esszéjével, mert nem teljesen elégedet még a bájital hatásmechanizmusának bemutatásával. Felagund egészen biztosan bele fog majd kötni. Sebaj! Majd útközben még kigondolja, hogy mivel érveljen a kalapkúra bájitallal szemben az egyik indiai főzet mellett, ami valamiért nem terjedt el Európában a megfázás kezelésére. Hogy egyikre se legyen szüksége olyan alaposan felöltözik, hogy azért még az anyukája is megdicsérné. Nemhiába, Nimród mindig is jó fiú volt. Képzeletbeli glóriával a feje fölött veszi nyakába a faluba vezető havas-csúszós utat, arcát csípi a hideg. De nem bánja, mert jó érzés kiszabadulni a könyvek és pergamenek rabságából. Megbeszélték az egyik gólyával, Benettel, hogy szétnéznek a faluban így az ünnepek előtt. Nimród már lényegében megvett mindent a szeretteinek, de ha az árusnál valami rivalló módjára kiabálja az arcába valamelyik rokona nevét, akkor arra bizony lecsap. A Fő utczára érkezvén még nem látja Benettet, így az egyik magasan álló hókupac mellett helyezi magát várakozó álláspontra, miközben ujjaival a még ropogós havat túrja.
|
|
|
Süveges Nimród INAKTÍV
Sittes Skittles offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 158
|
Írta: 2019. december 21. 22:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784834#post784834][b]Süveges Nimród - 2019.12.21. 22:59[/b][/url] Snowball fight with Benett- egy kellemes szombati délután Ez a tökéletes nap lesz arra, hogy levezessék a tanulással járó irdatlan mennyiségű stresszt. Igaz, még nincs itt a téliszünet meg a karácsony, de ilyenkor ugyan már kinek van kedve tanulni? Így igaz, Nimródnak. Nem is volna igazi levitás növendék - gondolhatnánk, de ebben inkább az van, hogy ha hazautazik az ünnepekre, akkor ne kelljen semmilyen iskolai dolgot hazacipelnie sem fizikailag, sem pedig mint lelki terhet, amit az el nem végzett feladat jelent. Délutánba nyúlt már az idő, amikor a görnyedthátú, megfáradt hősünk felállt az íróasztal mellől. Ha nem lett volna előre megbeszélt programja a faluban, akkor még szöszölt volna az egyik esszéjével, mert nem teljesen elégedet még a bájital hatásmechanizmusának bemutatásával. Felagund egészen biztosan bele fog majd kötni. Sebaj! Majd útközben még kigondolja, hogy mivel érveljen a kalapkúra bájitallal szemben az egyik indiai főzet mellett, ami valamiért nem terjedt el Európában a megfázás kezelésére. Hogy egyikre se legyen szüksége olyan alaposan felöltözik, hogy azért még az anyukája is megdicsérné. Nemhiába, Nimród mindig is jó fiú volt. Képzeletbeli glóriával a feje fölött veszi nyakába a faluba vezető havas-csúszós utat, arcát csípi a hideg. De nem bánja, mert jó érzés kiszabadulni a könyvek és pergamenek rabságából. Megbeszélték az egyik gólyával, Benettel, hogy szétnéznek a faluban így az ünnepek előtt. Nimród már lényegében megvett mindent a szeretteinek, de ha az árusnál valami rivalló módjára kiabálja az arcába valamelyik rokona nevét, akkor arra bizony lecsap. A Fő utczára érkezvén még nem látja Benettet, így az egyik magasan álló hókupac mellett helyezi magát várakozó álláspontra, miközben ujjaival a még ropogós havat túrja.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive offline RPG hsz: 482 Összes hsz: 652
|
Írta: 2019. december 23. 02:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785092#post785092][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.23. 02:29[/b][/url] szombati hócsataNyakamon a karácsony. Egy kicsit későn fogok hazaesni, de az előkészületekről szerintem még nem maradok le. Szeretem ezt az időszakot, mert ilyenkor minden testvéremmel összegyűlünk a lakásban, és sok kedves rokonunk látogat hozzánk. Ugyanakkor félek idén, hogy végül is mi lesz apával. Nem tudom, hogy haza akar-e jönni hozzánk így, hogy én is ott leszek. Rám biztosan nem lesz kíváncsi... A varázstudó fiacskája, a fekete bárány. Megbeszéltem a nagybátyámmal, hogy két ünnep között náluk is leszek, és folytatja az Ivanich családról szóló történeteket. Az legalább egy kicsit eltereli a figyelmem az otthoniakról. Addig azonban keresztbe tesznek a szünet előtti utolsó dolgozatok. Mondjuk még mindig jobb, mintha az ünnepek alatt kellene tanulnom - ezzel nyugtatom magam. A készülésben a levitások nagyon szorgalmasak. Igazi tanulókörök alakulnak ki, amikhez én is csatlakozom. Nimródot is így ismertem meg, eggyel jár felettem. Hasonlóan komolyan veszi a tanulást, mint én, úgyhogy egész jóban kezdünk lenni, aminek nagyon örülök. Kitaláltuk ezt a szombati hócsatát. Amolyan fejszellőztetés, kikapcsolódás. Imádom a falut, úgyhogy azonnal igent mondtam, és még sötétedés előttre megbeszéltünk egy találkozót a forgalmas Fő utczában. Csak azt nem tudom, hogy melyik pontján! Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hosszú... És ma különösen forgalmas, gondolom mindenki most vesz ajándékot. Sietősen szedem vékonyka lábaimat. Színes, kötött sálammal alaposan körbetekerem a nyakam, egészen az orrom aljáig ér, úgyhogy nem fogok megfázni. Hosszas tekergés után végre meglátom a fiút, oda is sietek hozzá. - Sziaa! - nyújtom neki praclimat köszönésképpen, hogy megrázhassa. - Tisztázzuk: Fejre nem ér célozni! A vesztes pedig meghívja a másikat valamire. Áll az alku? - kacsintok rá, és már alig várom, hogy kiadhassam a felgyülemlett indulataimat egy jó kis dobálózásban.
|
|
|
|
Süveges Nimród INAKTÍV
Sittes Skittles offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 158
|
Írta: 2019. december 23. 12:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785134#post785134][b]Süveges Nimród - 2019.12.23. 12:02[/b][/url] Snowball fight with Benett- egy kellemes szombati délután Bizonytalanul nézi a falu főutcáján hömpölygő tömeget. Ennyi ember egészen biztosan nem a faluban lakik, bár nem tudja, hogy hány főtől számít valami városnak, vagy községnek vagy minek. Lehetséges, hogy az elmúlt időben nagyon felfutott a forgalom, minisztériumi kirendeltség is nyílt ide meg minden. Ha már elég lakosuk van a városhoz, akkor Bogolyvárosnak hívnák? Valószínűleg a vásár csalta ki a tömeget ilyen hideg, havas időben. Nem kívánkozik a bódék közé, el sem tudja képzelni, hogy ott mi lehet ilyenkor. Pedig megszokhatta volna, rendesen járnak vásárokba meg búcsúkba árulni a termékeiket, meg az abból készített főzeteket, gyógynövénnyel tömött párnákat és a többit. Olyankor mindig kimentek, a három gyerek általában azt figyelte, hogy nehogy meglopják őket, így már gyerekkorától kezdve van némi ellenérzése az ilyen helyekkel szemben. Nagy tömeg, nagy lehetőségek ugye. Ekkor végre feltűnik, akire várt, Benett. Száját féloldalas mosolyra húzza, úgy csap bele a másik kesztyűs kézbe, majd megrázza azt. - Szia! Rendben. – Bólint határozottan. – Csak, hogy tudd: szeretem a mézeskalácsos forrócsokit.-Válaszolja még mindig magabiztos hangon, majd a mellette lévő magas hőkupac tetejéről hirtelen lesöpri az összes frissen hullott havat, egyenesen Benettre (meg magára is jut egy jó adag belőle). Ezt a műveletet egy nem messze elhaladó idősebb boszorkány rosszalló pillantással jutalmazza, de ez most nem érdekli Nimródot. Végre kiszabadult a könyvek fogságából, most aztán élni fog. Kezével időt kér, hogy szemüvegét biztonságban elrejthesse a táskájában. Ezt követően elszalad a fiú elől az egyik oszlop mögé, útközben a legközelebbi kukáról felszedve egy golyónyi ropogós havat, melyet azonnal nekiáll megformázni, s még viszonylag puha állapotban a Benett irányába hajítja, miközben ő maga, bevetődik a kuka mögé, ezzel eláztatva a nadrágját.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive offline RPG hsz: 482 Összes hsz: 652
|
Írta: 2019. december 23. 13:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785147#post785147][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.23. 13:03[/b][/url] szombati hócsataIdefele elszalasztottam megnézni az üzletek ünnepi hangulatba öltöztetett kirakatait, az éttermek karácsonyi kínálatát, de még a vásárba is szívesen elmentem volna valamikor. Szeretnék egy kis apróságot venni a családomnak, hogy ne üres kézzel érkezzek haza. Talán a csata után szétnézek, hallottam, hogy jégpálya is nyílt valahol, csak meg kellene keresnem. Biztos, hogy képes lennék eltévedni a faluban egyedül, főleg sötétedés után. - Na, azt én is. Meg a narancsosat - árulom el neki vágyakozóan, lelki szemeim előtt látva a győzelmet. Azt hiszem minden okom megvan rá, hogy keményen harcoljak ellene. Az azért megijeszt, hogy milyen elszántan beszél, mert ha ugyanilyen jól dob célba is, bajban leszek. Nekem nincs valami nagy tehetségem, ha sportról van szó. A hócsatához sem értek túlzottan, de majd megpróbálom kihozni magamból a maximumot. Van rajtam kesztyű, nem fog megfagyni a kezem. Nimród hirtelen mozdulatára nem vagyok felkészülve. Ijedtemben arrébb szökkenek, csalódottan véve tudomásul, hogy már támadásba is lendült. Behúzom a nyakamat, hogy ne tudjon becsúszni a ruha közé egyetlen hópehely sem, majd leporolgatom a kabátomról azt a kevéskét, ami rátapadt. Társam karja után nyúlok, hogy belelökjem a kupacba, de gyorsabb nálam, úgyhogy ő már be is szaladt az egyik oszlop mögé, ahonnan a következő adagot készül felém küldeni. Kétségbeesetten keresek én is fedezéket. Először az egyik pad mögé guggolok le, de ülnek rajta és nem lenne fair, ha civil áldozatai is lennének az ütközetnek, úgyhogy átfutok a szomszédos lámpaoszlopig, hogy amögül nézzek farkasszemet háztársammal. Repül a golyó, de meg sem érzem különösebben, mert az alsó lábszáramat sikerül eltalálnia. Lehajolok, hogy villámgyorsan gyúrjak magamnak egy sárosabb adagot, és jól célozva gondolkodás nélkül áthajítom irányába, majd megismétlem a műveletet.
|
|
|
|
Süveges Nimród INAKTÍV
Sittes Skittles offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 158
|
Írta: 2019. december 23. 14:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785193#post785193][b]Süveges Nimród - 2019.12.23. 14:24[/b][/url] Snowball fight with Benett- egy kellemes szombati délután Otthon náluk hagyománya van a forrócsokizásnak meg a teázásnak. Hiába van hideg, vagy szakad az eső, akkor is ki kell menni a kertbe mindenkinek, és intézni a dolgokat, aminek sokszor átfagyott lábak és kezek az eredménye. Ilyenkor a munka eredményét megünnepelve mindig összeültek a lobogó tűz mellett, egy-egy forrócsokival, vagy teával. Kissrác korában a sláger a fehércsokis forrócsoki volt, amit a kertjükben termesztett levendulával bolondítottak meg: így lett kellemes, fűszeres aromája, ráadásul könnyebb volt a három gyereket ágyba rakni. Majd lehet fog hozni a levendulájukból, meg abból a finom fehércsokoládéból, amiből készíteni szokták mindig. Benett is biztosan örülne neki, főleg a vizsgák előtt. - Óóó, jól hangzik. Majd meglátjuk. – Feleli a bal szemöldökét felrántva. A testvéreivel rengeteget játszottak régen a hóban, de mostanában már mindegyikük elvan a maga dolgával, kiesett a gyakorlatból. Pedig jó dolog néha újra gyereknek lenni, legalább egy kicsit. Azt már észre sem vette, hogy nyúlni próbálnak, utána, viszont a mozgást azt látja. Még jó, hogy megjegyezte, hogy milyen ruhában van a fiú, mert az arcát alig-alig tudja kivenni így szemüveg nélkül. Reméli, hogy senki nem bukkan fel hasonló színkombinációban, mert az nagyon kellemetlen lenne, ha valakit megdobna. Ő maga is igyekszik leporolni a nadrágjáról a havat, amit a vetődéssel sikerült magára szednie. Ezalatt két golyótámadás is éri, egy a bal karját, míg a másik a táskáját találja el. Már most kezd dideregni, nem ártott volna vízlepergető bűbájjal ellátni legalább a külső ruházatát. A kuka mögül felpattanva elvágtat a zsúfolt pad mellett, egy babakocsis anyuka mellett elmanőverezve, ezúttal egy hókupac a menedéke, ami mögött guggolnia kell, ha azt akarja, hogy takarja. Átázott kesztyűjével villámgyorsan gyúr egy egészen lágy, és egy keményebb golyót, melyet még nem indít el rögtön. Kisiet a sétálóra, hogy jobban be tudja látni a terepet – nem akarja véletlenül sem eltalálni a járókelőket. Amikor sikerül beazonosítania a kabát-sál kombinációt, akkor gyorsan megküldi Benettet a két -immár viszonylag kemény- hógolyóval, majd elindul a bucka menedékébe.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive offline RPG hsz: 482 Összes hsz: 652
|
Írta: 2019. december 23. 16:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785216#post785216][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.23. 16:55[/b][/url] szombati hócsataNekem is jó érzés, hogy végre találtam valakit, akivel lejárathatjuk magunkat a falu népe előtt. Idősebb testvéreim elszoktak a játéktól, van aki már nem is velünk lakik. A fő ok viszont, ami miatt béna vagyok a hógolyózásban, az talán a kert hiánya. A körfolyosós ház belső udvarán nem maradt meg a hó, az autóktól forgalmas utcánk pedig nyilvánvalóan nem volt alkalmas a játékra. A közeli parkok egyike jöhetett szóba, de valahogy nem volt az igazi. Jut eszembe, remélem itt sem fogok a hó alól valami szemetet előkotorni. Emellett nem biztos, hogy a legjobb helyet választottuk a párbaj színhelyének, és most nem is a forgalomra gondolok, hanem a hó mennyiségére. A gyalogosok hamar letapossák a friss, porhanyós hóréteget. A boltok közötti határvonalon lapátolták össze kisebb-nagyobb kupacokba a havat, így gyakorlatilag ezek jelentik a muníciót, de a fedezéket is. Elégedetten ujjongok örömömben a találatokat látva, egyúttal jobbnak látom átszaladni egy ilyen kupachoz, hogy takarásából felkészüljek a válaszcsapásra. Ki kell várnom a megfelelő időt, hogy eldobhassam a golyót, a járókelők ugyanis megnehezítik az önfeledt csetepatét. Lehet, hogy rövidesen közelebb kell férkőzzek a fiúhoz is. Remélem, hogy a forró csoki felmelegít majd bennünket a hideg és kimerítő móka után, vagy addigra a mozgástól fogunk átmelegedni. Nekem szerencsére jó kabátom van, nem ázik át hamar, de még nem is ért ahhoz elég találat, hogy kiderüljön. A hógolyók nagyokat koppannak a mellkasomon, kisebb-nagyobb darabokra hullva egész messze repülnek szét oldalirányban. Letérdelek a bucka mögé, már-már nekilapulva a találat ellen, majd mikor úgy érzem, hogy elég idő telt el, kíváncsian kidugom a fejem és leskelődni kezdek, hogy hol rejtőzik Nimród. Kezemben pedig dobásra készen szorongatom az újabb, friss és masszív óriásgolyómat.
|
|
|
|
Süveges Nimród INAKTÍV
Sittes Skittles offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 158
|
Írta: 2019. december 23. 19:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785250#post785250][b]Süveges Nimród - 2019.12.23. 19:25[/b][/url] Snowball fight with Benett- egy kellemes szombati délután Régen érezte magát már ennyire fesztelennek, talán valamikor még kissrác korában, amikor még nem kellett olyan komolyan foglalkoznia a jövővel. Ha most nem a tömött faluban lennének, hanem mondjuk az iskola melletti üres réten csinálnának bolondot magukból, akkor talán, de csak talán még kiabálna is. - Széép! – Mondja hangosan Benett manőverezésére, mire többen odakapják a fejüket. Talán azt hitték, hogy valamelyik árus a főutcán valamilyen nagyon szép árut kapott, és az egyik vevő ennyire megörült neki. Vagy csak azt nézték, hogy melyik hülye gyerek hangoskodik a kettőből. De hülye gyereknek is lenni kell néha, nem szabad mindig a tanulással foglalkozni. Önfeledten, karjait széttárva az égnek emelve rohan át a következő üzlet melletti buckához, ahol talál még friss havat. Nevetgélve guggol le a menedékbe, hogy kifújja magát, miközben ujjaival piszkálja le a havat a következő adaghoz, majd, amikor elkészült ő maga is kiles. Lát valami fejet sapkában egy bucka mögött, úgyhogy valószínűleg meglelte célpontját. Gyorsan visszahúzódik, szusszan még egy nagyot, majd harcos katonaként kerülgetve tör elő, miközben a járókelők között manőverezik – egyrészt piszok zavaróak, másrészt nagyszerű menedéket jelentenek, miközben helyet változtatnak. Ezúttal egy lámpaoszlop védelmét veszi igénybe, majd miután elhaladt egy apuka a két kisfiával, csuklóból, kissé ívesen hajítja a hógolyót Bennett hasa irányába. Reméli, hogy nem talál olyan helyre, amerre ő sem szeretné.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive offline RPG hsz: 482 Összes hsz: 652
|
Írta: 2019. december 23. 20:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785269#post785269][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.23. 20:43[/b][/url] szombati hócsataLassan elkezd átázni a nadrágom, a farmer sem véd örökké a hó ellen. A játék hevében persze elővigyázatlan vagyok, így csak akkor veszem észre a két vizes foltot a térdemnél, amikor már késő. Savanyú arccal mérek végig magamon, elhatározva, hogy amennyire tudok, ügyelek azért a ruházatomra, mert nem lenne kellemes ágyban fekve tölteni a karácsonyt. Elbízom magam a dicsérő megjegyzésétől, az utcán mászkáló varázslók bámészkodó pillantásaiban is látni vélem az elismerésüket. Mindenki nekem szurkol, gondolom. Itt az idő, hogy végre megmutassam, melyikünk az ügyesebb levitás. Attól még, hogy én egy évfolyammal alatta járok, még nem jelenti azt, hogy ne tudnám legyőzni őt a bajnokságunkban. Különben is, amilyen okos, még a végén veszélyeztet az évfolyamelső, illetve iskolaelső cím elnyerésében. Az izgalomtól elképzelem, ahogy a vereség hatására ezentúl kétszer is meggondolja majd, hogy jobb jegyeket szerezzen nálam. A valóságban persze nem vagyok ennyire szigorú és versengő, na de ilyen az, ha egyszer elkap az indulat. A szemem sarkából kiszúrom, hogy kétszer is pozíciót vált időközben. Egyszer a szomszéd buckához kerül át, majd a lámpaoszlopnál lesz tőlem olyan szögbe, hogy veszélyt jelentsen számomra. Próbálok a védvonalam olyan oldalára kerülni, ahonnan a lehető legkevesebb eséllyel talál el, de mivel már jóval közelebb van hozzám, ez egyre kevésbé valószínűsíthető. Gonoszul kihasználja az utcai tömeget a közelítéshez. Addigra már két másik golyót gyúrtam a harmadik mellé, ezeket bal karomra fektetve indulok meg felé, míg a legnagyobbat jobb kezemben célzom felsőtestének. Az a tervem, hogy egészen közel kerülve hozzá, a fedezékéből kikergetve csapjak le rá a felhalmozott készletemmel, kockáztatva azt, hogy az akcióm során egy erőteljes golyót azért én is bekapok.
|
|
|
|
Süveges Nimród INAKTÍV
Sittes Skittles offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 158
|
Írta: 2019. december 24. 21:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785589#post785589][b]Süveges Nimród - 2019.12.24. 21:20[/b][/url] BenettCsodálja, hogy még senki nem szólt rájuk, hogy nem bírnak viselkedni, és hogy ez különben is mennyire gyerekes meg veszélyes. Persze, kaptak pár rosszalló pillantást, de szerencsére ennyivel el is intézte az utca népe az ő kis harcukat. Valószínűsíthető, hogy ha véletlenül mellé menne az egyik hógolyó, akkor már nem tűrnék szó nélkül, de szerencsére elég óvatos, finomlelkű fiúk ezek, nem hiába járnak a Levitába. Néhányan kifejezetten érdeklődve figyelik az eseményeket – legalábbis a hangokból erre tud következtetni, mert arckifejezésüket nem látja a szemüvege nélkül. Jól érzi magát játék közben, de hiába a sok futkosás, rendesen átázott a ruhája, mert felelős kamaszfiúként többször is belevetődött a hóba, mint sem törődve azzal, hogy átázik a ruhája. Az ujjait már nem is érzi a kesztyűben, csak azt, hogy feszítenek belülről. No meg aztán azt sem bánná lassan, hogy ha rendesen látna újra. Ahhoz persze nem kell szemüveg, hogy a közelítő Benettet kiszúrja, aki nem is habozik, egyből a mellkasa irányába hajít egy jókora hódarabot. - Óóóhohohó! – Kiáltja Nimród, ahogy egy jól sikerült mozdulattal félrehajol és épp megússza. Elég sok találatot kapott már, ha így folytatja veszíteni fog. Ő maga is nekiáll gyúrható, friss havat keresni, de sajnos a közvetlen közelében már mindet elhasználta, így új taktikát kell kitalálnia, mivel Benettnél több hógolyó is van, legalább kettő-három, nem látja pontosan. A vesztét érezve gyorsan jobbra-balra pillant, majd eszébe jut, hogy a lámpaoszlop búráján még egészen biztosan van megmaradva hó. Felpillantva megállapítja, hogy feltételezése helytállónak bizonyult, így gyorsan – elhamarkodottan- cselekedve úgy döntött, hogy ismét megküldi Benettet egy kiadós hóesővel, mint az elején, hátha sikerül lelassítania, de legalábbis megzavarnia a fiút. Nekirugaszkodva felugrik az oszlopra, jobbjával kapaszkodik hideg fémen, míg baljával leboxolja a közeledő levitás irányába a havat, remélve, hogy sikerül beterítenie, és ezáltal ő egérutat tud nyerni. Ez elviekben nagyon jól hangzott, de azzal nem számolt, hogy a csuromvizes kesztyűje csúszni fog a jeges fémen. Egy kézzel nem volt képes rendesen megkapaszkodni, így szinte azonnal csúszni kezdett azután, hogy beleütött a hóba, s a másodperc töredéke alatt a földön találta magát. - Basszus! – Mérgelődik miközben próbálja felszedni fájó tomporát a földről. Play shitty games, win shitty prices.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive offline RPG hsz: 482 Összes hsz: 652
|
Írta: 2019. december 25. 02:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785740#post785740][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.25. 02:16[/b][/url] szombati hócsataEgyre jobban belemerülök a játékba. Kizárom a gondolataimat, amik megzavarnának a manőverezésben. A pontos célzásért látóköröm beszűkül, előre meredve készülök kirohanni a célpontom felé, amint tiszta lesz a terep az utca emberétől. Növekszik bennem az adrenalin, arcomra pedig halvány, de letörölhetetlen vigyor ül ki. Biztosra veszem, hogy én fogok nyerni. Enyém lesz az a forrócsoki, Nimród pedig térden állva nyújtja majd felém egy igazi aranybögrében. Ó, igen, ez nagyon tetszik így. Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak a jelentről. Éppen magasról teszek rosszalló pillantásaikra, de a támogatásukkal se nagyon tudok mit kezdeni. Nem hagyom, hogy eltereljék a figyelmemet holmi ismeretlen járókelők, de ha mindenképpen vigasztalni akarom magam, akkor biztosan az én oldalamon állnak. Ez is csak megerősít abban, hogy oda kell rohanjak megleckéztetni. Vajon mennyire igazságos, hogy nincs rajta a szemüvege? Végül is ő választotta ezt a stratégiát. Mégis megfigyeltem már korábban, hogy nélküle nem lát valami jól, úgyhogy legalább annyi előnyt adok neki, hogy egészen közel megyek hozzá. Ez viszont abból a szempontból kifejezetten rossz az ő oldaláról, hogy gyakorlatilag gyerekjáték lesz vele eltalálnom. - Ne már! - kiáltok fel indulatosan, ahogy túlságosan elbízom magam és a legnagyobb adag magányosan ér földet a srác mögött. Iszonyú kár érte. De nem adom fel, hiába fagytak le az ujjaim olyannyira, hogy már nem is érzem őket, és ázok át a végtagjaimnál egyre több ponton. Nem tartok ott, hogy ezzel most foglalkozhassak. Mielőtt szemtől szemben állhatnék vele, körbepillantva gyors lépésre szánja el magát. Afféle vészmegoldásnak gondolhatta, hogy a felettünk magasodó lámpaoszlopra rárakódott friss hóréteget küldi felém. Ezt elég nehéz bemérni, a zuhanástól semmi nem garantálja, hogy pont engem találna el, vagy hogy lenne elég ideje a menekülésre. Viszont... Olyan csúnyán esik a hátsójára, hogy konkrétan rossz nézni. Fintorgó arccal mérem őt végig, ledobva magam mellé a hógolyókat. - Jól vagy? - guggolok le mellé, hogy szabaddá vált kezemmel felsegíthessem a földről. Erős a kísértés, hogy visszaéljek a helyzettel, de gyötörne utána a bűntudat. Inkább bajtársilag elmosolyodom.
|
|
|
|
Süveges Nimród INAKTÍV
Sittes Skittles offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 158
|
Írta: 2019. december 25. 14:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785774#post785774][b]Süveges Nimród - 2019.12.25. 14:25[/b][/url] Beni
Nem vette sima ügynek a győzelmet Benivel szemben, hősiesen küzdött, de már elég kényelmetlenül érzi magát ahhoz, hogy legszívesebben abbahagyja. Nincs ő ilyen zord körülmények között zajló fizikai terhelésekhez szokva. Talán nem is kéne átkokat törnie, úgysem menne neki sem. A négy gyerek közül Nimród hasonlít leginkább az édesapjukra, így egyszerre hangzik nagyon jól az, hogy majd ő beváltja a férfi álmát, mert csak erős elhatározás kell hozzá, és egyszerre hangzik röhejes elképzelésnek. Vannak dolgok, amikre egyszerűen alkalmatlannak születünk, és akárhogyan erőlködünk, akkor sem leszünk képesek rá, maximum a képességeink fejlődnek közben. A hógolyózás is ilyen, nagyon próbálkozik, de ugyanakkor fegyelmezetlenül, magát teljesen eláztatva, és vízlepergető bűbájjal el nem látva állt bele a harcba. Nem buta gyerek, de túlzottan könnyen ragadja magával a pillanat, és olyankor nem gondolja át, hogy mit kéne cselekednie. Nagyon sokszor van az, hogy a fejében összeáll a tökéltes terv, majd a megvalósítás közben a kezei között hullik szét. Az változó, hogy a terv maga volt hibás, vagy a megvalósító inkompetenciája okozza a kalibát, de az biztos, hogy sokszor égeti le magát, szúrja el a dolgokat. Ez a legújabb terve is valószínűleg nagyon jól sikerülhetett volna, ha nem így, vagy nem ő csinálja. Valószínűleg száraz kézzel, erős izmokkal egy elegáns mutatványként kerülhetett volna bemutatásra, ehelyett egy segges lett a vége. Mondjuk seggesnek 10/10-es előadás volt. Zavartan mosolyogva pislog Beni irányába. A fenekén is teljesen átázott a nadrág, hála az összetaposott hónak, pontosan úgy festhet, mint aki most nedvesített maga alá. Arca vörösen izzik, de ennek csak kis része a csípős hideg meg a sok futkározás, leginkább szégyelli magát. - Jól, nincs gáz. – Feleli lemondó hangon. Ezt rendesen elszúrta. A csúszós latyakban óvatosan tápászkodik fel, majd a fejével intve Beni után elindul egy kis, üresebb közbe, ahol nem látják annyian. Táskájából kiveszi a szemüvegét, hogy végre élesen lásson, majd elkapja pálcáját, hogy kitisztítsa a foltokat, és megszárítsa a ruháját. - Ilyen mocskosan sehová nem engednének be minket. – Csóválja a fejét, ahogy a csuromvizes kesztyűt próbálja lepiszkálni elgémberedett, lazacszínű ujjairól. – Ismered hogyan kell? -Kérdi, miközben a feneke felé irányítva a pálcáját, majd ezután elmormolja a varázsigét. Az átázott alsónadrág érzésétől szeretne legelőször megszabadulni. Amellett eltörpül az, hogy alig képes megfogni a keskeny varázspálcát a kezében, annyira megmerevedtek az ízületei.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive offline RPG hsz: 482 Összes hsz: 652
|
Írta: 2019. december 26. 16:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785939#post785939][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.26. 16:40[/b][/url] szombati hócsataLátom rajta, hogy nincs valami jól. Csuromvizes a ruhája, gondolom túlságosan a hókupachoz lapult, vagy nem öltözött fel elég vastagon az ütközethez. Átfagyva, kimerülve pislog rám, amitől egycsapásra elmegy a kedvem a hógolyózás folytatásától. Magamat kezdem el hibáztatni a kialakult helyzetért. Szégyellem, hogy kezdtem véresen komolyan venni a játékot, és talán emiatt hozott ő is nagy áldozatokat. Nem nevetem ki az átnedvesedett hátsója miatt, inkább segítek neki minél hamarabb felállni az utcakőről. Nem lenne jó, ha megbámulná őt valaki az iskolából. Egyesek biztosan a fejüket rázva nézik, ahogy szerencsétlenkedünk. Ők előre megmondták, hogy nem jó ötlet az utcán hülyéskedni, de most már késő. Behúzódva egy elhagyatott sikátorfélébe nekilátunk, hogy leporoljuk magunkat. Tévedés azt gondolni, hogy én megúsztam szárazon. Itt-ott átáztam, de közel sem annyira, mint ő. Nem nyomódtam neki úgy a hónak, de a térdeimmel például sürgősen kezdenem kellene valamit, mert az néz ki a legfeltűnőbben. - Igazad van - bólogatok a megállapítására. - Meghívlak, amolyan vigaszdíjként. Ne legyél úgy elkeseredve... - motyogom támogatólag, és figyelni kezdem, ahogy nekiáll eltüntetni a vizet a ruházatából. Szemérmesen elpillantok a hátsójától, azt azért mégsem szeretném kukkolni, de elpirulok a helyzettől. A varázsigén kezdek el gondolkodni. Nimród sokkal több bűbájt ismer, mint én, könnyedén feltalálja magát. - Nem - vallom be neki, egy nagyot sóhajtva. Az sajnos másodikos tananyag. Maximum fel tudnám gyújtani a nadrágját, ha kéri. Látványosan a közelében toporgok, hátha észreveszi, hogy rajtam is akad mit megszárítania. Hálás lennék, ha kisegítene, még mielőtt újra visszanyerjük a hógolyózás előtti formánkat. - Máskor nem kellene levenned a szemüvegedet. Még jó, hogy nem estél rá - tanácsolom neki, majd indulásra készen nézek szét az utcán. Előtte azonban még tisztázni szeretném, hogy mit gondol. - Azért remélem jól szórakoztál... Nagyon sajnálom, hogy ez lett a vége - biggyesztem le a szám.
|
|
|
|