Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Nem igazán csinált még ilyet. Eddig egyik lány sem érte meg a fáradságot, hogy egy kocsmába ülve részegre igya magát miatta. Eddig egyetlen lány sem okozott neki ilyen fájdalmat. Edsig egyetlen lányt sem szerette ennyire.
Myra persze más volt. Gyönyörű és ellenállhatatlan. A mosolya mindig megmelengette a szívét, bármennyire is kevés időt tudtak együtt tölteni. Bízott benne, mert az övé volt.
De aztán történt ez a... dolog. Ez az istenverte csók, ezzel az istenverte sráccal, akit Kolos csak egyszer-egyszer látott a folyosón. Hogy tehette ezt vele?
Érezte, amint bensőjét ismét elönti a harag. Ez nem az alkohol volt, bár még jócskán érezte a hatását. Ökölbe szorított kézzel, kissé instabilan indult ki a kocsmából, ki a friss levegőre. A hideg megcsapta az arcát, talán még a vonalak is határozottabban rajzolódtak ki, ám az utcalámpára felnézve még mindig körbe-körbe forgott a fény.
- Akkor csak maradjanak együtt... - morogta dühösen maga elé. Érezte, amint nedves volt az arca, de nem volt benne biztos, hogy ezek könnyek, vagy csak a kocsmában öntötték le.
- Biztosan most is együtt vannak. Jó nekik nélkülem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=659698#post659698][b]Ardai Kolos - 2017.02.12. 22:21[/b][/url]

Nem igazán csinált még ilyet. Eddig egyik lány sem érte meg a fáradságot, hogy egy kocsmába ülve részegre igya magát miatta. Eddig egyetlen lány sem okozott neki ilyen fájdalmat. Edsig egyetlen lányt sem szerette ennyire.
Myra persze más volt. Gyönyörű és ellenállhatatlan. A mosolya mindig megmelengette a szívét, bármennyire is kevés időt tudtak együtt tölteni. Bízott benne, mert az övé volt.
De aztán történt ez a... dolog. Ez az istenverte csók, ezzel az istenverte sráccal, akit Kolos csak egyszer-egyszer látott a folyosón. Hogy tehette ezt vele?
Érezte, amint bensőjét ismét elönti a harag. Ez nem az alkohol volt, bár még jócskán érezte a hatását. Ökölbe szorított kézzel, kissé instabilan indult ki a kocsmából, ki a friss levegőre. A hideg megcsapta az arcát, talán még a vonalak is határozottabban rajzolódtak ki, ám az utcalámpára felnézve még mindig körbe-körbe forgott a fény.
- Akkor csak maradjanak együtt... - morogta dühösen maga elé. Érezte, amint nedves volt az arca, de nem volt benne biztos, hogy ezek könnyek, vagy csak a kocsmában öntötték le.
- Biztosan most is együtt vannak. Jó nekik nélkülem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=660212#post660212][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.02.15. 21:25[/b][/url]

Napok óta nem múlik ez az érzés, ami miatt nem tud aludni, enni, vagy tanulni. Kegyetlenül a fejébe férkőzött a gondolat, gyomra minden egyes alkalommal görcsbe rándul, ha rá gondol, kezei majdhogynem remegni kezdenek az idegességtől. Hiányzik neki. Képtelen elviselni a gondolatot, hogy már vége és soha többé nem jön vissza, mindezt pedig egy buta baleset miatt. Természetesen saját magát okolja, mint általában az emberek szokták, ebből a szempontból ő sem különb náluk, még ha szeretné is azt hinni, hogy már pedig de.
Nem tud otthon maradni. El kell mennie valahova, bárhova, el kell felejtenie ezt az egészet, mindent, ami történt és történni fog, muszáj lesz elfogadnia, hogy vége. Örökre.
Kabátját még jobban összehúzza magán és szipog párat, érzi, hogy ebbe bele fog betegedni. Fejét lehajtva sétál az utcán és fekete bakancsát nézi, még csak fel sem pillant, hogy körbenézzen, nehogy nekimenjen valakinek. Mire lecsendesül minden és a gondolatai is lecsillapodnak kissé, vesz egy mély levegőt és mire olyannyira készen áll, hogy továbblépjen a dolgon, egyenesen belegyalogol valakibe. Na jó, csak a vállával ütközik szerencsétlennek, de ez épp elég ahhoz, hogy meglepetten kapja fel a fejét.
- Hé...! Bocs - belekezdene a méltatlankodásba, de ahogy ránéz a srácra és meglátja, hogy mennyire maga alatt van, inkább csak fújtatva rázza meg a fejét és elnézést kér. Mielőtt még esetleg szerencsétlen esetleg megbotlana vagy valami, Kristóf fejét lehajtva továbbindul. Ahogy egy pillanatra is lankad a figyelme, ismét összezavarodik és gondolatai közé férkőzik még egy, amely egy ideje álmatlan éjszakákat és keserédes reggeleket okoz neki. A katonaság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=660945#post660945][b]Ardai Kolos - 2017.02.19. 19:16[/b][/url]

Fájt a lába. A feje. A keze. De lehet, hogy ezt csak képzelte. Nem volt benne biztos. Lehet, csak a keserűség miatt érezte így. Vagy a kocsmából kifelé jövet beverte valamibe a fejét. Nem emlékezett rá pontosan.
Szeme előtt folyton és folyton ott lebegett az a kép. Annak a csóknak a képe, és bármennyire is próbálta rázni a fejét, egyszerűen nem lehetett onnan kiverni. Sajnos a srácot is látta már elégszer, hogy elég részletes képet képzeljen el, és ne csak egy ismeretlen, sötét foltot. Talán úgy könnyebb lett volna. De egy ilyennel versenyezni...
Észre sem vette, hogy nincs egyedül az utcán, csak mikor a csávó nekiment. Nekiment! Nem csak úgy beleszaladt, szabályosan hozzáért a vállával.
- Nézzmá' a zorrod elé - fordult felé, ahogyan vitte a lendülete. Szavai kissé összefolytak. Egyértelmű volt, hogy nincs józan állapotában. De a srác még bocsánatot is kért, meg tovább is haladt, így hát Kolos nem is igazán akart ezzel foglalkozni. Sokkal jobban érdekelte a saját, sanyarú sorsa, mikor a homályosságból előbukkant az arc. És ezt most nem képzelte.
- Hé te! - ragadta meg a kabátját Kolos, és visszafordította, hogy jobban szemügyre vegye. Bár már akkor sem volt kétsége afelől, hogy ez az. Ez az az ember, aki miatt most minden kínját italba fojtotta.
- Nemgondolodhogy... - tett egy bizonytalan lépést hátra, majd folytatta - más barátnőjével nemszabad smárolni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=662041#post662041][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.02.24. 20:17[/b][/url]

Meg fog őrülni. A katonaság és a sérülése kettősének gondolata olyan alázatos módon fészkelte be magát az agya legmélyebb részére, hogy majdhogynem teljesen megváltozott az elmúlt napokban. Képtelen tőle úgy viselkedni, mint ahogy régen szokott, amikor még nem gondolt ennyit rá és rendes ember módjára élte az életét. Nem foglalkozott sokat a rémálmokkal, tudta mi az a szórakozás és a kikapcsolódás, tudott pihenni és enni rendesen, most már viszont abban sem biztos, hogy kicsoda ő maga. Mintha elveszett volna a lényének egy része, mintha kiszakítottak volna belőle egy darabot, amit már soha nem fog visszakapni.
Kolost későn észleli, válluk pedig bizony összeütközik. Mielőtt továbbindulna, még elnézést kér, nincs szüksége egy vitára így este az utcán egy nyilvánvalóan maga alatt lévő emberrel. Mikor Kolos megragadja a kabátját és visszafordítja, egy pillanatra megilletődve bámul a fiúra, majd egy hirtelen mozdulattal lesöpri magáról a kezét.
- Minden rendben van? - kérdez vissza, de nem rakja rögtön össze a képet, úgyhogy jelenleg még fogalma sincs, hogy ő lehet Myra barátja, aki elég nyilvánvalóan tud kettejükről. - Nem nézel ki túl jól, haza kéne menned, amíg még tudsz - azzal mit sem törődik, hogy előtte pont Myra barátja áll, csak osztogatja a jó tanácsait és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Nem, még mindig nem esett le neki a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=663718#post663718][b]Ardai Kolos - 2017.02.28. 22:51[/b][/url]

És ennek a... Nem Emlékszik A Nevére-nek még volt pofája megkérdezni, hogy minden rendben van-e! Hát nem! Egyáltalán nincs semmi sem rendben. Addig volt jó, míg ez a göndör fürtös görögnek kinéző, kiskutya szemű pali meg nem jelent. Addig minden rendben volt!
- Nekemtecsak ne... - kezdett bele, de valahol elakadt a mondatban. Nem igazán tudta, hogyan is akarta folytatni, de az aggódó arc mögött Kolos biztos volt, hogy valami furcsa vigyort látott. Valami kárörvendő csillanást.
- A közelébese mehecc... világos? - előredőlt, és lökött egyet Kristófon. A lendületnek köszönhetően függőlegesbe sikerült tornáznia magát, majd hogy aztán egy pár lépéssel visszahátráljon. Az egyensúly most mindennél fontosabb volt. De valahogy megbotlott a saját lábában, és elvágódott a földön.
Ezt azonban Kolos háborús cselekedetnek tudta be, és a sértett egója, az alkohol meg a saját szenvedése olyan erőt adott neki, hogy egy pillanat alatt felpattant és egy csatakiáltással egybevetve nekiment a nála jóval izmosabb Kristófnak.
- Myra velem van, érted? Engem akar... engem akart... amíg... - próbálta gondolatait logikusan és összefüggően közölni a másikkal, de azok egyszerre indultak meg, és csak bizonyos részeknek sikerült kiszökniük a száján. Keze remegett az indulattól és a dühtől. Minden keserűsége egyetlen alakra összpontosult, az előtte megjelent Kristófra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=668175#post668175][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.03.17. 20:23[/b][/url]

Zavartan pillant a srácra, aki egészen jól láthatóan nincs valami remek formában. Kristóf nem szívesen pátyolgatja az embereket, és ha nem is ment volna neki, talán észre sem veszi Kolost az utcán. Talán elsétált volna mellette és ez az egész találkozás meg sem történik, most pedig nem kellene úgy viselkednie, mintha tudná, mit csinál. Csak mondja, amit gondol, amivel esetleg tud neki segíteni. Kétli, hogy Kolos hallgatna rá ebben az állapotban, de egy próbát mégis megér.
Homlokráncolva próbálja értelmezni a szavakat, amik a rellonos száján jönnek ki. Oldalra fordítja a fejét, szemöldökei összecsúsznak, aztán Kolos kezei lendülnek...
- Whoa, oké, hé! - megadóan emeli fel a kezeit és lép egyet hátra, mikor meglökik. Nem szándékozik verekedésbe keveredni éjjel az utca közepén, pláne nem egy részeg emberrel. Csak szeretne végre hazajutni, és Kolosnak is pont ugyanezt kellene tennie.
Végignézi, ahogy a rellonos elveszti az egyensúlyát és elvágódik a földön, de egyelőre nem tesz semmit. Tart tőle, hogy csak fenyegetésnek venné, így megvárja, míg a fiú ismét két lábra áll. Ami viszont utána következik, arra nem számít.
- Hé, hé, nyugi! - Hagyja, hogy Kolos először meglökje, másodjára már viszont elkapja az egyik karját és a háta mögé csavarja, szabadjával a fiú másik keze után kap és leszorítja a teste mellé. Nem akar fájdalmat okozni neki, de ha Kolos elkezd fészkelődni, könnyen megsértheti magát. - Hányszor mondjam még el, hogy nyugodj meg és menj haza? Részeg vagy, aludd ki magad, aztán ha majd azután is akarsz nekem valamit mondani, bárhol megtalálhatsz - halkan beszél, próbál valami értelmet verni szerencsétlen gyerekbe. Nem ideges egyáltalán, a Myra-részről pedig ismét lemaradt kicsit, de már legalább azzal képben van, hogy Kolos valami szerelmi dolog miatt ilyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=671887#post671887][b]Ardai Kolos - 2017.04.02. 16:05[/b][/url]

Fel sem fogta, hogy Kristóf nem valami  orvtámadásról beszélt. Fülét eltömítette az alkoholmámor okozta képzelgéseinek szava. Ahogyan Kristóf Myra nevét kiejti. Pedig az ő száját hagyta el a név.
Meglepődött, ahogyan a másik egy gyors mozdulattal kicsavarta a kezét. Felnyögött, majd ficánkolni kezdett, hogy minél előbb kiszabaduljon a fogságból, amivel csak annyit ért el, hogy a nyögés helyett ezúttal fájdalmasan felkiáltson.
Újabb háborús cselekedet a magas sötét részéről, ami újból csak felkorbácsolta Kolos dühét. Aztán mikor rájött, hogy megmozdulni sem bír, megadóan elengedte magát, és a világegyetem összes kínját cipelő ember sóhajával sóhajtott fel.
- Haza? - Egy szomorkás félmosoly jelent meg az arcán a mondatra. Hova is mehetne haza? Myrához biztosan nem, pont miatta nem. - Nincs hova hazamennem - fröcsögte a mondatot olyan mennyiségű gúnnyal és gyűlölettel, ahogyan csak bírta. Csak hogy a másik is érezze a fájdalmát. Vagy legalábbis tudja, mitől fosztotta meg.
- És egyébként sem vagyok részeg! - Próbálta ismét lerázni magáról a kezeket, és ha Kristóf szorítása csökkent, akkor megigazította magán a ruhát.
Megpróbált egyenesen állni, hogy bizonyítsa, ő bizony bárki segítsége nélkül is el tud boldogulni. Pláne Kristóf segítsége nélkül. De szédült, és rosszul volt. Kezével a másik vállába kapaszkodott, hogy megtartsa az egyensúlyát és a földet kezdte bámulni. Biztosan elvarázsolták, mert az mozgott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=672036#post672036][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.04.02. 21:11[/b][/url]

Elég hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy így egyhamar nem jutnak egyről a kettőre és sajnos egy időre el kell búcsúznia a meleg otthon gondolatától. Nem mintha az utcán olyan nagyon hideg lett volna, de az otthon az mégiscsak az otthon. Amivel, legalábbis az állítása szerint, Kolos nem rendelkezik. Kristóf kérdőn vonja fel a szemöldökét, majd elengedi a fiút és hátrál egy lépést tőle. Még egy pillanatig sem szeretné, ha a rellonos esetleg veszélyben érezné magát, de egy részeg ember kiszámíthatatlan.
- Ezt hogy érted? - felteszi aztán a kérdését hangosan, hátha kap rá egy értelmes választ és nem kell tettetnie, hogy tudja miről van szó. Mert amúgy nem, de csak rá kell néznie Kolosra, hogy tudja, mindebből holnap a fiú már semmire sem fog emlékezni.
Az viszont egyre jobban aggasztja a navinést, hogy Kolosnak nincs hol aludnia. Felkísérhetné a kastélyba, mert ilyen áldott jó lélek, de nagyon nincs kedve felrohangálni éjnek évadján az iskolába.
- Jó, jó, nem vagy - hanyagul megvonja a vállát, azt, amelyikre két pillanattal később Kolos rátámaszkodik. Sóhajtva fogja meg Kolos felkarját, hogy segítsen neki könnyebben visszanyerni az egyensúlyát, de ahogy végignéz rajta, már tisztán látja, hogy a segítsége nélkül nem igen jut innen a rellonos sehova.
Végül megelégedve a dolgot elindul az utcán, de csak lassan, hogy a fiú követni tudja.
- Kialszod magad, iszol egy kávét és szépen elfelejtjük ezt az estét. Te kibékülsz a barátnőddel és mindenki boldog lesz - halkan morgolódva lépdel, remélhetőleg Kolos mellette ugyanígy tesz. Igyekszik lépést tartani vele, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy olyan lassan megy, amennyire csak tud.