Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=659698#post659698][b]Ardai Kolos - 2017.02.12. 22:21[/b][/url]

Nem igazán csinált még ilyet. Eddig egyik lány sem érte meg a fáradságot, hogy egy kocsmába ülve részegre igya magát miatta. Eddig egyetlen lány sem okozott neki ilyen fájdalmat. Edsig egyetlen lányt sem szerette ennyire.
Myra persze más volt. Gyönyörű és ellenállhatatlan. A mosolya mindig megmelengette a szívét, bármennyire is kevés időt tudtak együtt tölteni. Bízott benne, mert az övé volt.
De aztán történt ez a... dolog. Ez az istenverte csók, ezzel az istenverte sráccal, akit Kolos csak egyszer-egyszer látott a folyosón. Hogy tehette ezt vele?
Érezte, amint bensőjét ismét elönti a harag. Ez nem az alkohol volt, bár még jócskán érezte a hatását. Ökölbe szorított kézzel, kissé instabilan indult ki a kocsmából, ki a friss levegőre. A hideg megcsapta az arcát, talán még a vonalak is határozottabban rajzolódtak ki, ám az utcalámpára felnézve még mindig körbe-körbe forgott a fény.
- Akkor csak maradjanak együtt... - morogta dühösen maga elé. Érezte, amint nedves volt az arca, de nem volt benne biztos, hogy ezek könnyek, vagy csak a kocsmában öntötték le.
- Biztosan most is együtt vannak. Jó nekik nélkülem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=660945#post660945][b]Ardai Kolos - 2017.02.19. 19:16[/b][/url]

Fájt a lába. A feje. A keze. De lehet, hogy ezt csak képzelte. Nem volt benne biztos. Lehet, csak a keserűség miatt érezte így. Vagy a kocsmából kifelé jövet beverte valamibe a fejét. Nem emlékezett rá pontosan.
Szeme előtt folyton és folyton ott lebegett az a kép. Annak a csóknak a képe, és bármennyire is próbálta rázni a fejét, egyszerűen nem lehetett onnan kiverni. Sajnos a srácot is látta már elégszer, hogy elég részletes képet képzeljen el, és ne csak egy ismeretlen, sötét foltot. Talán úgy könnyebb lett volna. De egy ilyennel versenyezni...
Észre sem vette, hogy nincs egyedül az utcán, csak mikor a csávó nekiment. Nekiment! Nem csak úgy beleszaladt, szabályosan hozzáért a vállával.
- Nézzmá' a zorrod elé - fordult felé, ahogyan vitte a lendülete. Szavai kissé összefolytak. Egyértelmű volt, hogy nincs józan állapotában. De a srác még bocsánatot is kért, meg tovább is haladt, így hát Kolos nem is igazán akart ezzel foglalkozni. Sokkal jobban érdekelte a saját, sanyarú sorsa, mikor a homályosságból előbukkant az arc. És ezt most nem képzelte.
- Hé te! - ragadta meg a kabátját Kolos, és visszafordította, hogy jobban szemügyre vegye. Bár már akkor sem volt kétsége afelől, hogy ez az. Ez az az ember, aki miatt most minden kínját italba fojtotta.
- Nemgondolodhogy... - tett egy bizonytalan lépést hátra, majd folytatta - más barátnőjével nemszabad smárolni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=663718#post663718][b]Ardai Kolos - 2017.02.28. 22:51[/b][/url]

És ennek a... Nem Emlékszik A Nevére-nek még volt pofája megkérdezni, hogy minden rendben van-e! Hát nem! Egyáltalán nincs semmi sem rendben. Addig volt jó, míg ez a göndör fürtös görögnek kinéző, kiskutya szemű pali meg nem jelent. Addig minden rendben volt!
- Nekemtecsak ne... - kezdett bele, de valahol elakadt a mondatban. Nem igazán tudta, hogyan is akarta folytatni, de az aggódó arc mögött Kolos biztos volt, hogy valami furcsa vigyort látott. Valami kárörvendő csillanást.
- A közelébese mehecc... világos? - előredőlt, és lökött egyet Kristófon. A lendületnek köszönhetően függőlegesbe sikerült tornáznia magát, majd hogy aztán egy pár lépéssel visszahátráljon. Az egyensúly most mindennél fontosabb volt. De valahogy megbotlott a saját lábában, és elvágódott a földön.
Ezt azonban Kolos háborús cselekedetnek tudta be, és a sértett egója, az alkohol meg a saját szenvedése olyan erőt adott neki, hogy egy pillanat alatt felpattant és egy csatakiáltással egybevetve nekiment a nála jóval izmosabb Kristófnak.
- Myra velem van, érted? Engem akar... engem akart... amíg... - próbálta gondolatait logikusan és összefüggően közölni a másikkal, de azok egyszerre indultak meg, és csak bizonyos részeknek sikerült kiszökniük a száján. Keze remegett az indulattól és a dühtől. Minden keserűsége egyetlen alakra összpontosult, az előtte megjelent Kristófra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=671887#post671887][b]Ardai Kolos - 2017.04.02. 16:05[/b][/url]

Fel sem fogta, hogy Kristóf nem valami  orvtámadásról beszélt. Fülét eltömítette az alkoholmámor okozta képzelgéseinek szava. Ahogyan Kristóf Myra nevét kiejti. Pedig az ő száját hagyta el a név.
Meglepődött, ahogyan a másik egy gyors mozdulattal kicsavarta a kezét. Felnyögött, majd ficánkolni kezdett, hogy minél előbb kiszabaduljon a fogságból, amivel csak annyit ért el, hogy a nyögés helyett ezúttal fájdalmasan felkiáltson.
Újabb háborús cselekedet a magas sötét részéről, ami újból csak felkorbácsolta Kolos dühét. Aztán mikor rájött, hogy megmozdulni sem bír, megadóan elengedte magát, és a világegyetem összes kínját cipelő ember sóhajával sóhajtott fel.
- Haza? - Egy szomorkás félmosoly jelent meg az arcán a mondatra. Hova is mehetne haza? Myrához biztosan nem, pont miatta nem. - Nincs hova hazamennem - fröcsögte a mondatot olyan mennyiségű gúnnyal és gyűlölettel, ahogyan csak bírta. Csak hogy a másik is érezze a fájdalmát. Vagy legalábbis tudja, mitől fosztotta meg.
- És egyébként sem vagyok részeg! - Próbálta ismét lerázni magáról a kezeket, és ha Kristóf szorítása csökkent, akkor megigazította magán a ruhát.
Megpróbált egyenesen állni, hogy bizonyítsa, ő bizony bárki segítsége nélkül is el tud boldogulni. Pláne Kristóf segítsége nélkül. De szédült, és rosszul volt. Kezével a másik vállába kapaszkodott, hogy megtartsa az egyensúlyát és a földet kezdte bámulni. Biztosan elvarázsolták, mert az mozgott.