Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=660212#post660212][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.02.15. 21:25[/b][/url]

Napok óta nem múlik ez az érzés, ami miatt nem tud aludni, enni, vagy tanulni. Kegyetlenül a fejébe férkőzött a gondolat, gyomra minden egyes alkalommal görcsbe rándul, ha rá gondol, kezei majdhogynem remegni kezdenek az idegességtől. Hiányzik neki. Képtelen elviselni a gondolatot, hogy már vége és soha többé nem jön vissza, mindezt pedig egy buta baleset miatt. Természetesen saját magát okolja, mint általában az emberek szokták, ebből a szempontból ő sem különb náluk, még ha szeretné is azt hinni, hogy már pedig de.
Nem tud otthon maradni. El kell mennie valahova, bárhova, el kell felejtenie ezt az egészet, mindent, ami történt és történni fog, muszáj lesz elfogadnia, hogy vége. Örökre.
Kabátját még jobban összehúzza magán és szipog párat, érzi, hogy ebbe bele fog betegedni. Fejét lehajtva sétál az utcán és fekete bakancsát nézi, még csak fel sem pillant, hogy körbenézzen, nehogy nekimenjen valakinek. Mire lecsendesül minden és a gondolatai is lecsillapodnak kissé, vesz egy mély levegőt és mire olyannyira készen áll, hogy továbblépjen a dolgon, egyenesen belegyalogol valakibe. Na jó, csak a vállával ütközik szerencsétlennek, de ez épp elég ahhoz, hogy meglepetten kapja fel a fejét.
- Hé...! Bocs - belekezdene a méltatlankodásba, de ahogy ránéz a srácra és meglátja, hogy mennyire maga alatt van, inkább csak fújtatva rázza meg a fejét és elnézést kér. Mielőtt még esetleg szerencsétlen esetleg megbotlana vagy valami, Kristóf fejét lehajtva továbbindul. Ahogy egy pillanatra is lankad a figyelme, ismét összezavarodik és gondolatai közé férkőzik még egy, amely egy ideje álmatlan éjszakákat és keserédes reggeleket okoz neki. A katonaság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=662041#post662041][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.02.24. 20:17[/b][/url]

Meg fog őrülni. A katonaság és a sérülése kettősének gondolata olyan alázatos módon fészkelte be magát az agya legmélyebb részére, hogy majdhogynem teljesen megváltozott az elmúlt napokban. Képtelen tőle úgy viselkedni, mint ahogy régen szokott, amikor még nem gondolt ennyit rá és rendes ember módjára élte az életét. Nem foglalkozott sokat a rémálmokkal, tudta mi az a szórakozás és a kikapcsolódás, tudott pihenni és enni rendesen, most már viszont abban sem biztos, hogy kicsoda ő maga. Mintha elveszett volna a lényének egy része, mintha kiszakítottak volna belőle egy darabot, amit már soha nem fog visszakapni.
Kolost későn észleli, válluk pedig bizony összeütközik. Mielőtt továbbindulna, még elnézést kér, nincs szüksége egy vitára így este az utcán egy nyilvánvalóan maga alatt lévő emberrel. Mikor Kolos megragadja a kabátját és visszafordítja, egy pillanatra megilletődve bámul a fiúra, majd egy hirtelen mozdulattal lesöpri magáról a kezét.
- Minden rendben van? - kérdez vissza, de nem rakja rögtön össze a képet, úgyhogy jelenleg még fogalma sincs, hogy ő lehet Myra barátja, aki elég nyilvánvalóan tud kettejükről. - Nem nézel ki túl jól, haza kéne menned, amíg még tudsz - azzal mit sem törődik, hogy előtte pont Myra barátja áll, csak osztogatja a jó tanácsait és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Nem, még mindig nem esett le neki a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=668175#post668175][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.03.17. 20:23[/b][/url]

Zavartan pillant a srácra, aki egészen jól láthatóan nincs valami remek formában. Kristóf nem szívesen pátyolgatja az embereket, és ha nem is ment volna neki, talán észre sem veszi Kolost az utcán. Talán elsétált volna mellette és ez az egész találkozás meg sem történik, most pedig nem kellene úgy viselkednie, mintha tudná, mit csinál. Csak mondja, amit gondol, amivel esetleg tud neki segíteni. Kétli, hogy Kolos hallgatna rá ebben az állapotban, de egy próbát mégis megér.
Homlokráncolva próbálja értelmezni a szavakat, amik a rellonos száján jönnek ki. Oldalra fordítja a fejét, szemöldökei összecsúsznak, aztán Kolos kezei lendülnek...
- Whoa, oké, hé! - megadóan emeli fel a kezeit és lép egyet hátra, mikor meglökik. Nem szándékozik verekedésbe keveredni éjjel az utca közepén, pláne nem egy részeg emberrel. Csak szeretne végre hazajutni, és Kolosnak is pont ugyanezt kellene tennie.
Végignézi, ahogy a rellonos elveszti az egyensúlyát és elvágódik a földön, de egyelőre nem tesz semmit. Tart tőle, hogy csak fenyegetésnek venné, így megvárja, míg a fiú ismét két lábra áll. Ami viszont utána következik, arra nem számít.
- Hé, hé, nyugi! - Hagyja, hogy Kolos először meglökje, másodjára már viszont elkapja az egyik karját és a háta mögé csavarja, szabadjával a fiú másik keze után kap és leszorítja a teste mellé. Nem akar fájdalmat okozni neki, de ha Kolos elkezd fészkelődni, könnyen megsértheti magát. - Hányszor mondjam még el, hogy nyugodj meg és menj haza? Részeg vagy, aludd ki magad, aztán ha majd azután is akarsz nekem valamit mondani, bárhol megtalálhatsz - halkan beszél, próbál valami értelmet verni szerencsétlen gyerekbe. Nem ideges egyáltalán, a Myra-részről pedig ismét lemaradt kicsit, de már legalább azzal képben van, hogy Kolos valami szerelmi dolog miatt ilyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=672036#post672036][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.04.02. 21:11[/b][/url]

Elég hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy így egyhamar nem jutnak egyről a kettőre és sajnos egy időre el kell búcsúznia a meleg otthon gondolatától. Nem mintha az utcán olyan nagyon hideg lett volna, de az otthon az mégiscsak az otthon. Amivel, legalábbis az állítása szerint, Kolos nem rendelkezik. Kristóf kérdőn vonja fel a szemöldökét, majd elengedi a fiút és hátrál egy lépést tőle. Még egy pillanatig sem szeretné, ha a rellonos esetleg veszélyben érezné magát, de egy részeg ember kiszámíthatatlan.
- Ezt hogy érted? - felteszi aztán a kérdését hangosan, hátha kap rá egy értelmes választ és nem kell tettetnie, hogy tudja miről van szó. Mert amúgy nem, de csak rá kell néznie Kolosra, hogy tudja, mindebből holnap a fiú már semmire sem fog emlékezni.
Az viszont egyre jobban aggasztja a navinést, hogy Kolosnak nincs hol aludnia. Felkísérhetné a kastélyba, mert ilyen áldott jó lélek, de nagyon nincs kedve felrohangálni éjnek évadján az iskolába.
- Jó, jó, nem vagy - hanyagul megvonja a vállát, azt, amelyikre két pillanattal később Kolos rátámaszkodik. Sóhajtva fogja meg Kolos felkarját, hogy segítsen neki könnyebben visszanyerni az egyensúlyát, de ahogy végignéz rajta, már tisztán látja, hogy a segítsége nélkül nem igen jut innen a rellonos sehova.
Végül megelégedve a dolgot elindul az utcán, de csak lassan, hogy a fiú követni tudja.
- Kialszod magad, iszol egy kávét és szépen elfelejtjük ezt az estét. Te kibékülsz a barátnőddel és mindenki boldog lesz - halkan morgolódva lépdel, remélhetőleg Kolos mellette ugyanígy tesz. Igyekszik lépést tartani vele, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy olyan lassan megy, amennyire csak tud.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=701040#post701040][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.09.13. 20:58[/b][/url]

Bár az időjárásnak már rosszabbra, vagyis egy kicsikét hűvösebbre kellene már fordulnia, nem úgy tűnik, mint ami mostanában nagyon meg fog történni. Továbbra is huszonöt fok feletti a hőmérséklet, ami az őszhöz nem kifejezetten passzol, legalábbis göndör hajú navinésünk szerint. Szívesebben sétálgatna a sárga levelekkel borított fák között és élvezné az eső kellemes illatát, mint reggelente tanácstalanul álljon a szekrénye előtt és csak vakarja a fejét, hogy már megint mit vegyen fel, mennyire lesz meleg. Ma kifejezetten hűvös van, legalábbis az előző pár naphoz képest, talán huszonhárom-négy fok körül lehet, de a hosszú nadrágjától így sem lehetett megszabadítani, elvégre annak vannak a legnagyobb zsebei, csak oda tudja kényelmesen befúrni a kezeit, míg arra vár, hogy a mellette sétáló lány végre megszólaljon. Elméletileg házat vagy lakást nézni lett elhívva, de ő inkább úgy gondolja, hogy arról kellene beszélniük, ami a hajón történt pár nappal ezelőtt. Azóta sem beszéltek természetesen, mert hát miért is tették volna, elvégre ez már így megy kettejük közöttük, mióta ismerik egymást. Történik valami, aztán napokig csend, majd találkoznak és vagy sikerül valamit megtárgyalni, vagy nem. Most éppenséggel házkeresés címszóval sétál a lány mellett, és néha, úgy tíz percenként azért rápillant, hátha Myra meg szeretné neki magyarázni, mégis miért történt az, ami. Őszintén szólva már fúrja az oldalát a kíváncsiság, tudni akarja az okot, viszont nem kérdez rá. Hagyja, hogy a rellonos szépen lassan megadja magát és belekezdjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=701370#post701370][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.09.15. 16:57[/b][/url]

Túl könnyen beleegyezett ebbe a lakásnézésbe, hogy ne legyenek mellette hátsószándékai is. Nem kell csúnyaságokra gondolni, mert eszbe ágában sincs elrabolni a lányt és leírhatatlan dolgokat művelni vele, csak beszélgetni akar. Normális ember módjára megtárgyalni, hogy ami történt, az miért történt köztük és ma nem akar válaszok nélkül elbúcsúzni tőle. Azt akarja, hogy a lány válaszoljon neki, önként, ne pedig a kérdésekre felelgessen.
- Semmi - vonja meg a vállát és a fejét is elfordítja, miután összetalálkozik a tekintetük. Fogalma sincs, ezután most mit mondjon. Myrának is tudnia kell, hogy miért nézeget folyton rá, de legalábbis remélhetőleg sejti az okot, okos lány ő. Nem kellene hosszú ideig tartania, hogy rájöjjön a visszatérő bizalmatlanság miértjére, amely lassacskán csak visszatér közéjük.
- Nem tudom. Elszúrtad? - óvatosan kérdez vissza, de még csak meg sem erőlteti magát, hogy esetleg egyszerűen rákérdezzen a dologra. Már kora reggel eldöntötte, hogy ma nem ő lesz az, aki a kérdéseivel előrelendíti a beszélgetésüket. Akkor még fogalma sem volt róla, hogy egyáltalán fognak-e erről beszélni, mert az is benne volt a pakliban, hogy a lány egyszerűen csak lemondja vagy teljesen másról kezd el cseverészni, a figyelő tekintetét figyelmen kívül hagyva. Bármi megtörténhetett volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=701864#post701864][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.09.16. 21:30[/b][/url]

Fel sem tűnik neki, hogy közben betérnek az első házba, olyannyira belefeledkezik a lány szuggerálásába, hogy kicsikarjon belőle valamiféle beszélgetés kezdeményezéshez hasonló kérdést vagy kijelentést. Teljesen figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy a világítás is megváltozik, meg nagyobbakat kell lépnie, mert ameddig nem kell kivennie a kezeit a zsebéből, bárhova bemegy vakon követve a rellonost. Most a konyhába nyíló ajtó félfájának dőlve figyeli csendesen a bent körbepillantó társát, aztán mikor a lány felé fordul, megemeli kissé a fejét. Így jelzi, hogy figyel.
- Miről beszélsz? - értetlenül pillant rá az arcára, fejét lassan megcsóválja. Nem érti, miért mondja ezt. Ezzel nincs elrontva semmi, csak tisztázniuk kell a továbbiakat. A jövőjüket. Van köztük valami és ez nem csak egy csók volt, amit könnyedén el lehet felejteni. Ez valami más, amit egyikőjük sem tagadhat le. Pedig meglehet ő most továbbgondolja a dolgokat, Myra viszont nem.
Karjait lassan kihúzza a zsebeiből és összefonja maga előtt, egyik vállával még mindig az ajtóban támaszkodik. A maguk mögött nyitva hagyott ajtóval nem foglalkozik, úgysem járnak erre olyan sokan, így értelmét sem látja becsukni.
- Ó, szóval az én hibám? -   hitetlenkedve emeli meg a szemöldökeit, láthatóan meg van lepődve. Még csak meg sem fordul a fejében, hogy ő lenne a hibás, elvégre Myra kezdeményezett mindent, ő maximum csak kiélvezte a helyzetet és hagyta, hogy megtörténjenek dolgok. - Ne csináld már. Csak mondd ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=701885#post701885][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.09.16. 22:17[/b][/url]

Még mindig nem tud kiigazodni a lányon. Egyszerűen nem érti, hogy amit csinál, legyen az BÁRMI, miért és miért csinálja. Igen, pontosan. Mind a két magában feltett kérdés a miért, mert fogalma sincs. Tényleg. Egy kicsit sem kezdi sejteni, hogy vajon mi lehet ennek az oka. Szóval ráhagyja magát, arra vár most szépen csendesen támaszkodva, mint egy szupermodell, hogy a lány megmagyarázzon neki mindent.
- ... mi? De hát én nem is... - Össze van zavarodva. Most már teljesen, totálisan, végleg elvesztette a fonalat. Tudja, hogy nem pusztán szórakozásból tették meg azt, amit, de hogy mi vezette el idáig őket, na azt inkább passzolná. Elvégre Myrának ott volt Kolos, ő pedig elég sokáig érzett valamilyen vonzalmat egy bizonyos színésznő iránt, csak azt megint nem volt hajlandó bevallani magának.
- Nem tudom. Talán? - próbálkozik meg egy válasszal, de erre őszintén nem tudja, mit kellene válaszolnia. Eddig még senki sem vádolta meg azzal, hogy olyan lenne a kinézete, mint egy otthontalan kiskutyának, sőt még csak a közelében sem jártak a bókok, amiket kapott.
- Teljesen összezavarsz, ne legyél már ilyen - bosszúsan morran fel, egyik kezével megdörzsöli az orrnyergét. Nagyon tartania kell magát, hogy ne kiáltson fel és vágjon mindent az arcába, hisz megfogadta, ma itt nem ő fogja feltenni az i-re a pontot. - Tudod, hogy miről beszélek és tőled akarom hallani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=701899#post701899][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.09.16. 22:59[/b][/url]

Kívülről tekintve pedig vicces a konyhában lezajló jelenet, tényleg. Úgy áll ott az ajtóban, mintha még a saját nevében sem lenne biztos, mert ezt váltja ki belőle a lány. Ennyire össze tudja zavarni, pedig szilárd elhatározásai vannak a mai délután kimeneteléről, mindennek úgy kell történnie, ahogy ő azt előre eltervezte. Ez a zavarba jövés pedig egyáltalán nem volt a tervei között.
Nem reagál. Nem tud rá mit mondani. Ezek szerint biztos nagyon szép szemei lehetnek és elég csúnyán nézhet velük, mert egy árva kiskutyához vannak hasonlítva. Ez most vagy nagyon rossz vagy kevésbé rossz.
- Nem. Mert tudod - úgy beszél, mintha ő amúgy tudná, miről van szó. Mármint odáig még eljut, hogy mit szeretne kihúzni belőle, de hogy a rellonos erre miért reagál így, arról megint csak fogalma sincs. A vállát vonogathatná, ha nem lenne neki fontos a dolog, de így csak befogja a száját és követi a nappaliba. Az lesz a legjobb, ha inkább utánamegy.
- Azt szeretnéd? - hirtelen kapja fel a fejét, majd meg sem várva a választ elkapja a lány csuklóját és visszahúzza. Meg akarja állítani, hogy maga felé fordíthassa és belenézhessen a szemeibe, hogy lássa, komolyan gondolja-e a kimondott szavakat. - Melyiket? - közel hajol hozzá, szíve hevesebben kezd el dobogni. Göndör tincsei a lány homlokát súrolják, a nagy koncentrálásban pislogni is elfelejt. Észre sem veszi, de ahogy egyre emelkedik a pulzusa, kicsit mindig jobban szorítani kezdi a rellonos csuklóját, egyelőre azonban még nem éri el a pontot, ahol mindez fájdalmassá válik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=702067#post702067][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.09.17. 14:23[/b][/url]

Életében nem gondolta volna, hogy egy beszélgetés ilyen nehéz lehet. Tekintve a helyzetüket, merthogy egyikük sem akarja nagyon kimondani, amit ki kell, eléggé döcögősen indul a helyzet. Kristóf szeretné, ha nem neki kellene magyarázkodnia, mert hát ezúttal nem is ő kezdeményezett.
Követi ugyan a rellonost a nappaliba, de félúton meg is állítja. Hevesen dobogó szívvel húzza közelebb magához, keze megremeg a mozdulat közben. Nem biztos benne, hogy amit tesz, az most helyes, de ahogy néz bele azokba a nagy szemekbe, már nem is ez a fontos neki. Szeretne végre választ kapni a kérdésére és továbbállni, már így is túl sok időt töltött azzal, hogy idétlen teóriákat gyártott arról, mi volt ez. Na jó, ilyet nem csinált, de csinálhatott volna.
- Szeretsz? - rekedten szólal meg, alig találja meg a saját hangját. Ajkai meglepetésében elnyílnak egymástól, a szorítás Myra karján is csökken. Ijedten pislog le a lányra, tekintetét nem tudná most elszakítani róla. Erre sem számított. Szinte alig ismeri, legalábbis ő így gondolja; nagyon sok mindent nem tud még róla, hisz többet marták egymást, mint szerették, erre most a rellonos bejelenti, hogy ő pedig tényleg szereti.
Türelmetlenül fürkészi az arcát és bármi is legyen az, de megvárja a másik válaszát és csak utána mozdul. Szabad kezét felcsúsztatja egészen a lány nyakáig, másikkal rászorít a karjára és gyorsan mozdulva ajkait rátapasztja a másikéra. Hevesen csókolja a lányt, mozdulataiban semmi finomkodás nincs, a következő pillanatban pedig morogva el is kezdi tolni a testét az egyik fal irányába, a köztük lévő távolságot csökkentve.