Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Báthory Elizabet
-a memóriatörlés után nem sokkal-

Ahogy az utca köveit koptatva még jobban összehúzza magán a szövetkabátot, azon gondolkodik, hogyan tudná kezelni a pár napja kialakult folyamatos hiányérzetét? Az egy dolog, hogy van egy nővére (elvileg még kettő szaladgál szabadlábon a világban), meg neki is egy élete, de hogy ebből az égadta világon semmire sem emlékszik, az is biztos. Jelenleg a nővérével, és annak párjával lakik, és hiába néhány nap telt el, máris érzi, hogy falra fog mászni. Nem azért, mert rossz a hely, sőt, a ház teljesen kedvére való, kedveli a színösszeállításokat, meg a frappáns nevet -Sakáltanya-, a bútorokat, a térbeosztást, csak... úgy érzi, fulladozik, nem az ő közege. Nyilván még problémás volna őt egyedül hagyni, de 0-24-ben bezárva tartani sem lehet, tehát nappal szabadon járhat-kelhet, de esténként Michelle és Vasil gyakorlatilag hazavárják... már, ha ez az otthona. Zavaros az egész.
Azt hitte, a fagyoskodó éjszakáknak már vége, de úgy látszik, egyhamar nem szabadul a réteges öltözéktől. Nem mintha szeretne. Nem mintha jelenleg bármiről tudná, hogy akarja-e vagy sem. Arra már ő is rájött, hogy nem szabad túl sok időt töltenie a gondolkodással, mert csak belezavarodik és egy kiadós vérnyomás-emelkedés lesz a vége. Egyébként mindenféle dolgot csinált, mióta újra összeismerkedett Michelle-lel: rengeteget beszélgettek és beszélgetnek, a nővére mesélt neki néhány emberről, akiket ismerhet, ha visszamegy szünet végén a suliba. Jobbára ezzel telik az ideje amellett, hogy ki-kiruccan a világba újra felfedezni az élete darabjait.
A jobb kezében kisebb szatyor fityeg, menet közben ide-oda ringatók. Michelle fiának, Lafayette-nek vásárolt valami kis babajátékot. A kis krapek rém aranyos, nagyon tud kacarászni és gügyögni. Marha jól elvannak egymással, ha együtt hagyják őket, és még az sem esik nehezére, hogy utánajárjon, tisztába tegye, büfiztesse, meg ilyenek.
A jelenlegi egyetlen értelmes gondolata, vagy mondjuk úgy, hétköznapi, csak annyi, hogy jó volna elszívni egy cigit. Még azt sem tudja, dohányzik-e, de hát ez alapján... valószínűleg ja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=577836#post577836][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.25. 22:14[/b][/url]

Báthory Elizabet
-a memóriatörlés után nem sokkal-

Ahogy az utca köveit koptatva még jobban összehúzza magán a szövetkabátot, azon gondolkodik, hogyan tudná kezelni a pár napja kialakult folyamatos hiányérzetét? Az egy dolog, hogy van egy nővére (elvileg még kettő szaladgál szabadlábon a világban), meg neki is egy élete, de hogy ebből az égadta világon semmire sem emlékszik, az is biztos. Jelenleg a nővérével, és annak párjával lakik, és hiába néhány nap telt el, máris érzi, hogy falra fog mászni. Nem azért, mert rossz a hely, sőt, a ház teljesen kedvére való, kedveli a színösszeállításokat, meg a frappáns nevet -Sakáltanya-, a bútorokat, a térbeosztást, csak... úgy érzi, fulladozik, nem az ő közege. Nyilván még problémás volna őt egyedül hagyni, de 0-24-ben bezárva tartani sem lehet, tehát nappal szabadon járhat-kelhet, de esténként Michelle és Vasil gyakorlatilag hazavárják... már, ha ez az otthona. Zavaros az egész.
Azt hitte, a fagyoskodó éjszakáknak már vége, de úgy látszik, egyhamar nem szabadul a réteges öltözéktől. Nem mintha szeretne. Nem mintha jelenleg bármiről tudná, hogy akarja-e vagy sem. Arra már ő is rájött, hogy nem szabad túl sok időt töltenie a gondolkodással, mert csak belezavarodik és egy kiadós vérnyomás-emelkedés lesz a vége. Egyébként mindenféle dolgot csinált, mióta újra összeismerkedett Michelle-lel: rengeteget beszélgettek és beszélgetnek, a nővére mesélt neki néhány emberről, akiket ismerhet, ha visszamegy szünet végén a suliba. Jobbára ezzel telik az ideje amellett, hogy ki-kiruccan a világba újra felfedezni az élete darabjait.
A jobb kezében kisebb szatyor fityeg, menet közben ide-oda ringatók. Michelle fiának, Lafayette-nek vásárolt valami kis babajátékot. A kis krapek rém aranyos, nagyon tud kacarászni és gügyögni. Marha jól elvannak egymással, ha együtt hagyják őket, és még az sem esik nehezére, hogy utánajárjon, tisztába tegye, büfiztesse, meg ilyenek.
A jelenlegi egyetlen értelmes gondolata, vagy mondjuk úgy, hétköznapi, csak annyi, hogy jó volna elszívni egy cigit. Még azt sem tudja, dohányzik-e, de hát ez alapján... valószínűleg ja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=577862#post577862][b]Báthory Elizabet - 2016.03.25. 23:29[/b][/url]

Volt egy meghívása az itteni színház egyik darabjára, azonban túlzottan unalmasnak bizonyult, így az első szünetben úgy döntött, hogy magára hagyja a páholybeli helyét (és egyúttal a partnerét is), és inkább visszaindul az üzletbe. Lehet, hogy övé az örökkévalóság, de ez nem jelenti azt, hogy tengernyi idejéből akár csak egy zsebkendőnyit is dilettáns darabokra kell áldoznia. Bézsszínű bolerója inkább dísznek van, mintsem ténylegesen meleget szolgáltatna az éjszakában, de ez Elizabetet nem is érinti komolyabban, a hőmérséklet részletkérdés. Magassarkú cipője kopog a hepehupás, macskaköves úton - csodaszámba megy, hogy egy ilyen terepen képes magabiztosan és könnyedén járni, anélkül, hogy attól félne, elesik valamelyik váratlan kiszögellésben. Enyhe, épp csak érezhető parfüm lengi körbe, ruhája, bár elegáns, mégis szépen simul a falu általános hangulatába, inkább világos, élénk szőke hajával rí ki az utcai látképből. Derűs hangulatban pillant át az út másik oldalára, a szemközti járdára, ahol ismerős arcot vesz észre.
- Ah, Mihael drágám!
Csak úgy, teljes természetességgel, és a másik magánszférájára abszolút érzéketlenséggel kiált fel ezzel a bizalmassággal, miközben irányt változtatva elindul felé. Már másfél méterről megemeli az egyik vörösre lakkozott körmös kezét, mutatóujjával ál-fenyegetően ejnye-bejnyét mutatva a fiúnak.
- Hát illik egy hölgyet megváratni? Volt egy megbeszélt találkozónk, én pedig hiába várakoztam, egészen el is untam magam a végére. Micsoda illetlenség.
Felsóhajt, de a szája sarkában végső soron mosoly játszik, már nem bosszankodik, volt ideje arra, hogy kezdeti szeszélyes kelletlensége és rossz hangulata leülepedjen, s végül eltűnjön. Emlékszik arra, milyen irritált volt emiatt, de ismét felidézni magában az érzést már nem tudná emlékezetből, legfeljebb, ha valami ismét kiváltja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=577876#post577876][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.26. 00:12[/b][/url]

Báthory Elizabet
-a memóriatörlés után nem sokkal-

Merengő gondolataiból nem várt hang téríti magához. Kellemes csengés, hangsúly, enyhén fátyolos talán, nem tudja kellő pontossággal megállapítani, abban azonban biztos, hogy kellemesen simogatja a fülét. Felpillant az útról a hang irányába, keresve a forrást; nem tart sokáig a nő megtalálása. Fiatal(nak kinéző), húszas, maximum harmincas éveiben járhat, az alkata egy magazin lapjairól kilépett modellé annyi korrigálással, hogy ő nem csont és bőr, mint azok a műbabák. Magában elégedetten felszusszant, szája sarkában az első másodpercekben egy lanyha félmosoly gyöngyöz fel. Aztán ahogy jött, úgy törli le a szavak kicsinyke hadserege. A szavaké, melyeket nem tud hova elhelyezni térben és időben, pedig közben a hölgy felé lavírozik a magassarkú cipőiben. Hogy képes nem elesni bennük? Hihetetlen.
Ismeri? Találkoztak már? A múlt egy elfelejtett darabja lehet ezek alapján, s hát a nevet biztos nem tévesztette el. Ez a nő minden bizonnyal tudja, ki ő, és úgy beszél hozzá, mintha régi jó cimborák lennének. A zavar óhatatlanul kiül az arcára, kár takargatnia. Első körben csak arra képes, hogy zavartan megköszörülje a torkát, és körbeforgassa kissé a fejét, mintha a nyakát akarná ily módon megropogtatni.
- Fogalmam sincs, kicsoda ön, hölgyem.... szóval szobrozhatunk itt is, vagy meghívhatom egy italra a közeli pubba, vagy csárdába. Hm? - Ez meg honnan jött? A szavak maguktól, ösztönösen gördülnek ki a száján. Magában csak bámul, hogy ez mi? Jó, a személyiségétől nem áll távol minden bizonnyal ez a stílushasználat, csak hát... csak hát annyira nem ismeri ki magát még a saját fejében és habitusai között, hogy először őt is meghökkenti ez a lényegre törő magatartás. Lehet, hogy mindig ilyen? Nem is... rossz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=577877#post577877][b]Báthory Elizabet - 2016.03.26. 00:30[/b][/url]

Elsőre természetesen annak tudja be a fiú zavarát, hogy így letámadta az utcán. Efelett a nő természetesen semmilyen bűntudatot nem érez, azt tesz és úgy, ahogyan kedve tartja, mindig így vélekedett erről. Meg aztán biztosan azért is megilletődött, amiért most rajtakaptál, és a nemrég felültetve hagyott személy jóformán merő véletlenségből ugyan, de rátalált. Megtorpan Mihael előtt, testsúlyát az egyik oldalra helyezve, bal kezét a csípőjére helyezve, kissé hetyke, kissé számon kérő testtartást felvéve.
Hogy aztán egy hosszú másodperc erejéig fürkészőn mérje végig a fiút annak szavai után, reakcióiban, vonásaiban, rezdüléseiben, szívverésében hazugság vagy tettetés jelei után kutatva. Szörnyen átlátszó trükk lenne úgy tenni, mint aki nem ismeri fel őt. Ha nem érzékelné a Mihael ereiben sebesen száguldó vért, az újdonság és meglepettség tapasztalatától felszabaduló adrenalint, akkor nagyon komoly sértésnek is venné azt, hogy már csak a lehetősége is felmerült annak, hogy őt, Báthory Elizabetet el lehet felejteni.
Nem kérem, ilyen nincs.
És úgy látszik, mégis van, mert minden érzéke és tapasztalata arról árulkodik, hogy az előtte álló nem hazudik: csakugyan elképzelése sincs, ki beszél hozzá. Mégis mit kezdjen így vele?
Oda az egyik kliense, így semmi haszna nem lesz belőle!
Vagy mégis.
Nyelve hegyével elgondolkodva simít végig szabályos fogsorának belsején, megállapodva az egyik szemfogánál. Ugyan ma már vacsorázott, de a jóból soha nem elég, egy kis kényeztetés kijárna neki, ráadásul ez.. olyan könnyű.
- Jaj, ne legyél ilyen formális, nem kell így óvatoskodni, ettől csak kellemetlenül idősnek érzem magam.
Eltöprengve hajol közelebb, még éppen a személyes szférán kívül maradva ugyan, de Mihael orrát így is megcsapja a kellemes parfüm illata.
- Valóban nem emlékszel rám? - Muszáj tennie még egy próbát, a bizonyosság kedvéért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=577878#post577878][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.26. 00:46[/b][/url]

Báthory Elizabet
-a memóriatörlés után nem sokkal-

Ha akarná, se bírná levenni róla a tekintetét. Van ebben a nőben valami rendkívül megkapó, de ugyanakkor távolságtartásra intő kisugárzás. Nem tudná pontosan megfogalmazni, mi más benne, mint a Pesten látott nőkben, vagy az itteni falusi lányokban, de az agya egy hátsó, eldugott részében megszólalt az imént egy harangocska. Sajnos ez nem azt jelenti, hogy figyelni is fog a jelzésre, megérzésre, vagy nevezzük, aminek tetszik. Azt látja, amit akar, a csinos nőt, a láthatóan nem idegen... idegent. Az egy dolog, hogy ő elvesztette minden emlékét, de a hülye is képes volna megállapítani a helyzetből, hogy ez a nő ismeri őt, csak a fordítottja hibádzik.
Mit kezdhetne hát a helyzettel? Itt hagyhatná, no persze, majd hülye lesz. Tényleg? Miért, tényleg elsétálhatna azzal, hogy nem ismeri, ne haragudjon, de haza kell érnie (mint egy kisiskolás...), de... szinte biztos benne, hogy ez ütközik az elveivel. Jó, ha logikusan belegondol, fogalma sincs, mik az elvei, de a szituáció sodrását esze ágában sincs kikerülni. Mit szűrt le idáig az egészből? Mellek! Nagy, formás, gyönyörű mellek bújnak meg a boleró alatt. Másodpercek óta fixírozza őket. Úgy értem, _nagy_ mellek. Hajj...
Révületéből ismételten a hölgy hangja húzza vissza a jelenbe, és sarkallja a szembenézésre. Emlékeztetnie kell magát, hogy hiába kutakodik az agyában, nem fog választ kapni a kérdésére, így hát egy -a másik számára is jól látható- apróbb vállvonással elintézi a gondot.
A szíve és a vérkeringése mindezen eszmefuttatásokat és reakciókat gyönyörűen szolmizálva továbbítja a vámpírnak: Liza kebleinek bámulását lassabb, nyugodt tempóval nyugtázza, a kizökkentéskor ugrik egy aprót, és utána is egy picit intenzívebb tempóban pumpálja tovább a vért az erekbe, mialatt Mihael azon gondolkodik, mit válaszoljon erre, illetve megcsapja a nő parfümje is. Az ilyesmi sosem hagyta hidegen, az emlékei elvesztése előtt sem. Ismét elhangzik egy nagyobb szívdobbanás.
- Csak annyit ígérhetek, hogy most már egész biztosan emlékezni fogok. Ha ez előtt találkoztunk... Hát, mesélhetne róla. Nem mondanék nemet. Már, ha tényleg velem... úgy értem, ha tényleg rólam van szó. Tudja, megesik, hogy összetévesztik az embert ezzel-azzal.-  ~De, hogy a név is ugyanaz legyen, ahhoz túl kicsi a világ...~ Mna igen, mennyi az esélye, hogy belebotoljon egy olyan nőbe, aki pont egy Mihael nevű, rá hasonlító tagot ismerjen fel benne? Elég kicsi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=577879#post577879][b]Báthory Elizabet - 2016.03.26. 01:01[/b][/url]

Mintha a fiú kissé defókuszált lenne, míg beszél, határozottan nem oda néz, ahova várná, de egye fene, most az egyszer elnézi neki. Lehet, hogy máskor is elnézi, igazából ki tudja, hogy mikor gondolja úgy, elég fontos a mondandója ahhoz, hogy sértés legyen az elkószáló figyelem. Gyakorlatilag csak a szívverését véve alapul, köteteket lehetne írni Mihael gondolatairól. Igaz, arcának rezzenései is igencsak árulkodóak. Ez, és a kérdésére kapott válasz épp elég neki ahhoz, hogy egy vidám, elégedett mosollyal Mihael mellé lépjen, és kedélyesen belé karoljon.
- Nem, nem, minden kétséget kizáróan téged ismerlek. Mit szólsz, ha nem egy zsúfolt, zajos fogadóba megyünk, azok ilyen késő este már úgyis tele vannak mindenféle kellemetlen fráterrel. Viszont remek kávém és italaim vannak a szállásomon.
Ebben nem hazudik, tényleg tart vendégváró italokat, hiszen nem félrevonult remete életet él, hogy ne lennének vendégei. A magasságkülönbség kevésbé jelentős így, a magassarkújában állva, de még így is felfelé kell irányítani a tekintetét félig-meddig, amikor oldalra pillant.
- Az antikvitás felső emeletén lakom, nem messze innen. Odafenn elmesélheted, hogyhogy nem átallottál mindent elfelejteni rólam.
Ami igazából egyetlen egy találkozás volt, de Elizabet szemében már az is hatalmas veszteség. Mármint a fiú számára elkönyvelhető veszteség. Egyébként is unatkozott volna ma már, amint hazaért, ez pont kapóra jön, mint időtöltés, ráadásul elég izgalmas kilátás, hogy arról világosíthatja fel a fiút, amiről csak kedve tartja. Legalább a mostani éjszaka erejéig igaznak fogja gondolni.
Hát nem szórakoztató?