37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 31. 18:32 | Link
Mihael
Előzmények

Most már egészen nyilvánvaló volt, hogy valami nem kóser a nővel, főleg mikor a fa takarásába helyezkedett. Avery minden moccanását figyelte, a másik pedig valószínűleg érzékelte, hogy nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, hogy gondok lesznek, ha hirtelen mozdul, mert végigkommentálta a cselekedeteit. Előbb a nagy, férfiruhák tűntek fel, amire Avery kíváncsian húzta fel a szemöldökét és gondolatban már elkezdte találgatni, hogy vajon kit rejthet a sikkes külső, aztán a szőke hajzuhatag szabadult ki a csat fogságából, végül pedig a test is visszaalakult - mégpedig egy olyan személlyé, akit Avery éppenséggel a háta közepére sem kívánt volna, nemhogy még beszélgetőpartnernek.
Nem tudta és nem is akarta elrejteni hirtelen támadt dühét, ahogy szemben találta magát Mihaellel, akivel a közös ismeretségük minden volt, csak nem kellemes. Nos... neki nem az. Fekete szeme ha egyáltalán képes volt rá, akkor még egyel sötétebb árnyalatot öltött mielőtt egy lépést hátrált volna, pálcáját most már nyíltan a másikra szegezve.
- Mit akarsz tőlem, Saint-Venant? - sziszegte a fogai között, miközben azon kezdett gondolkodni, hogy vajon hogyan szabadulhatna ebből a helyzetből hamar. Hoppanálni nem akart, az öccse múltkori akciója után kétszer is meggondolta, hogy érdemes-e úgy próbálkozni vele, hogy valaki a nyomában van, mert nem akart hullaként kerülni elő az utazás másik végpontján. Itt hagyja? Megtehetné, de ki tudja, mit akar. Könnyen lehet, hogy ha nem kapja meg, akkor  a következő megálló tényleg Avery családja lesz. Megátkozza? A probléma ugyanaz, csak a tetejébe jönnek az aurorok is... Bár talán ez lenne a legjobb. Végül arra jutott, hogy a legkisebb gyanús mozdulatra átkozni fog, ezzel idecsábítva az aurorokat. Muszáj volt vele várni, mert ha nem teszi, akkor egyelőre még ő lett volna beállítva támadó félnek.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 31. 19:56
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 31. 20:02 | Link
Avery


Nyugodt, kissé félárbócra eresztett tekintettel figyeli Avery minden mozdulatát. Bámulatos a köztük húzódó feszültség: akár a végletekig feszített íj, ha egy morzsával több energiát visznek a rendszerbe, elpattan. Ha kettejük közül valaki jobban befeszül a kelleténél, vége az ingerjátéknak.
Roppant komikus Avery dühödt arcába nézni úgy, hogy mai napig nem igazán bánja az ellene elkövetett bűneit. Visszagondolva rá, különösen kellemes és tartalmas emlékként könyvelte el a kis súrlódásuk, még ha a felére nem is emlékszik. Fájdalomcsillapítók. Rough world... Most pedig ugyanezzel az emberrel néz farkasszemet, aki minden bizonnyal örülne, ha a hulláján járhatna diadaltáncot. Az még arrébb lesz.
- Hiányoztál, nem bírtam ki nélküled... Drámai lenne ezzel előhozakodni.- A kezdeti összeráncolt, szerelmesen fájdalmasra vett figurát hamar felváltja az unott sóhaj, és lapos arckifejezés. Különösebben nem sóhajtozott Avery után egy percig sem, az általa birtokolt információk viszont annál kecsegtetőbbek.
- Hallom contrito lettél... Bűnbánó... - A hangjában visszhangzó szürke undor csupán egy másodpercig itatja át a szavakat, hogy aztán nyomtalanul tovatűnjön. Ha az ő szervezetüket dobta volna fel Avery, nem sétál el élve, de mivel nem így történt, nem az ő dolga, ki miért vagy miért nem veri le a port a férfin.
- Üzletelni akarok veled. Sima, tiszta, egyszerű üzlet, semmi több. Ha személyesen kerestelek volna meg, nem bújsz elő. Kellett ez az olcsó sztori ahhoz, hogy kicsalogassalak a vackodból. De javíts ki, ha tévednék... - Hunyorogva pillant rá a még mindig pálcával rá meredő Averyre. A testtartása meglepően nyugodt, ernyedt, mint akinek át sem fut a fején, hogy akár nyomorékká is tehetné a másik egyetlen átokkal, pedig a valóságban pontosan ez a helyzet: Avery elintézhetné. Persze annak egészen súlyos következményei lennének, és ezt nyilván a másik sem akarhatja a nyakába.
- Előveszem a cigarettám. Továbbra sem ér megátkozni. - Lassú, jól látható mozdulatokkal nyúl a farmerzsebéhez. Az ott dudorodó csomagocska nemsokára a keze közé kerül, remélhetőleg problémamentesen, az öngyújtóval együtt, s újabb egy perc telik el, mire felparázslik a nikotinrúd vége. Nem siet sehová, minden figyelmét az információforrásának szentelheti, és annak meggyőzésére. Kellenek azok az infók, nélkülük még nehezebbé válna az értékek felkutatása. Nem akar üres kézzel a főnöke szeme elé kerülni.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 31. 20:08
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 31. 22:10 | Link
Mihael

Az arcán őszinte undor suhant át, ahogy a másik szerelmesnek tettetett hangját hallotta. Szemét állat. Perverz dög. Undorító mocskos féreg. Fejében egyre másra visszhangoztak az ilyen és ehhez hasonló szidalmak, ahogy a nála cirka harminc centivel magasabb, háromajtós szekrénynek is beillő rellonost nézte. Ennek a találkozásnak nem lehet jó vége, hacsak nem talál ki sürgősen valamit. Mert jó, jöhetnek az aurorok, de megint kihallgatás, megint papírok és talán megint őrizet... Nem. El kellene kerülni ezt, de nagyon, mert semmi kedve hozzá.
- Nincs közöd hozzá - felelte a másiknak. Mintha bizony Mihael valaha is megérthetné, hogy mi játszódott le benne... Mögötte ott van a család. Neki meg mi maradt? Egy apró lakás meg a magány. Az embernek nem csak pénzre van szüksége az életben maradáshoz, csak erre sajnos Avery már túl későn jött rá ahhoz, hogy eleve bele se folyjon mindenféle kétes ügyletbe.
- Nem üzletelek. Nincs miről beszélnem veled, Saint-Venant. Azok az idők elmúltak - villantott felé egy félmosolyt, ami olyan hideg volt, mint a jég. Pillantása mellé szinte metszően éles; ha képes rá, ezzel már elnyeste volna Mihael torkát a viszontlátás örömére.
Rezzenéstelen tekintettel figyelte, ahogy a másik cigarettáért nyúl.
- Megspórolnád magadnak ezeket az erőltetetten lassú mozdulatokat, ha ideadnád a pálcád. - Szinte csöpögött a gúny a hangjából. - Ha úgyis csak üzletelni akarsz, akkor nincs rá szükséged, nemde? - villant meg a tekintete. A másik érthette, ahogy akarta. A mondat akár jelenthette azt is, hogy nem fog beszélni vele, amíg át nem adja a pálcáját, de azt is, hogy nem bízik abban, amit mond, pláne nem abban, hogy a következő mozdulata nem egy átokban végződik.
- Nézd, Mihael - lépett aztán közelebb egy lépésnyit. - Veled akkor sem kötnék üzletet, ha történetesen megtehetném. Veled többé nem - tett pontot a dolog végére. Haragja lassan csillapodott, most már újra hideg fejjel nézett a másikra, de ettől még nem volt tőle boldogabb, hogy látni kénytelen azt a rusnya pofáját.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2016. január 1. 01:23
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 31. 22:57 | Link
Avery


Vigyor. Egyre csak szélesedik. Az Avery arcán átsuhanó undor nem mutogatja magát sokáig, de tekintve, hogy mindketten erőteljesen stírölik a másik arcát, sikerül elkapnia. Beteges elégedettséggel tölti el a tény, hogy hiába telt el cirka három év, egyikük sem felejtett. Egyetlen fenyegető mozdulatot sem tesz- nincs rá szükség. Úgy tűnik, a puszta emlék is elég ahhoz, hogy kizökkentse Avery-t hűvös nyugalmából.
- Még szerencse. - Utál szemetet takarítani, ami azt illeti, de ez is a munkaköri leírás része. Avery viszont nem tartozik a familiahoz, és nem is fog. Ő sem tag, mert nem született olasznak, csak egy külsős.
A vigyor lassan leolvad a képéről. Elutasították. Nem mondhatja, hogy nem számított rá. Nagyon is gondolt erre a lehetőségre, végigpörgette a múltjukat, és a lehetőségek között ez is felmerült. Az emberek mind púr érzelmi alapon működő entitások. Néhányan vissza tudják szorítani mindent elárasztó, csöpögős énjüket, és a fejüket használva menetelnek végig az életükön, de a nagy átlagot, sőt többséget elnézve mind mind érzelmi idióták. Ez is itt előtte. Ami történt, megtörtént, minek rágódni rajta? Ez nyíltan kiül az arcára, már úgy értem, az elégedetlenség. Fintorogva húzza el a száját, megigazítja a szemüvegét, aztán a cigiért nyúl, és rágyújt. Beszív. Letüdőz. Kiengedi a maradékot.
- Nem húztam pálcát. Arra is lusta leszek, hogy átadjam neked. Okom sincs rá. - A negédes mosoly vissza a feladónak. Valóban semmi oka sincs megfosztani magát az egyik önvédelmi eszközétől, noha nem túl sűrűn apellál a pálcájára. Történetesen elég gyengécske a sötét varázslatok nyújtotta offenzív/denfezív mágiából, ezt pótolja a fegyvertudása.
- Meddig akarod nyalogatni még a sebeid? Nőj fel, nem haltál bele. A fél tárcám nálad végezte, nem értem a problémád. - Összehúzza a szemöldökeit, miután mellkasán keresztbe fonja a karjait. Most komolyan kezdje el sajnálni? Egy része azt súgja, igen, hiszen ő is megjárta a hasonló nyomorúságot. A hangosabbik, dominánsabb fele egyszerűen irritált, mert Avery ennyire nyálas-lányosan ragaszkodik a régi sérelmeihez annak ellenére, hogy rendesen megkopasztott akkoriban mindenkit, akit kliensének hívhatott. Köztük őt is, egyetlen alkalomra. Így hát nem tudja elkapni a fintorgás és nyavalygás fonalát.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 31. 23:00
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 31. 23:45 | Link
Mihael

Mihael nem adta oda a pálcáját, de azért egy próbát megért. Na nem mintha újra fellángolt volna a pálcagyűjtő szenvedélye, de azért nyugodtabb lett volna, ha nem kell az este folyamán varázslattal szembenéznie.
- Hogy mi a problémám? - lépett ismét közelebb, a pálcája hegye már Mihael mellkasát érte. - Hogy mi a problémám?? - villant meg valami vészjósló a fekete szempár legmélyén. - Talán az, hogy nem erről volt szó! Cseszd meg, három év után sem tudom kiverni a fejemből a nyomorult szemétségeid! Az egyetlen ki**szott mázlid, hogy nem te vitted a pálmát, mert istenemre mondom, mostanra már alulról nyalnád a bakancsom talpát!
Sziklaszilárdan állt szemben a másikkal, hangja fenyegető volt és dühös, de nem tett semmit. Még csak nem is kiabált, sőt, meglepően halkan beszélt, mert nem lett volna szerencsés, ha magukra vonják az utcán a figyelmet, de túl mérges volt ahhoz, hogy egyszerűen otthagyja a másikat. Azoktól, akik tényleg bántották, félt, de Mihael viszont az a kategória volt, aki simán csak annyira idegesítette, hogy szíve szerint leátkozta volna némely becses testrészét a helyéről.
- Most pedig, nem vagyok köteles tovább hallgatni téged - közölte, miután kiadta a felgyülemlett dühe egy részét és már képes volt arra gondolni, hogy távozzon, ahelyett, hogy Misi fejét szerette volna szétkenni a mögötte lévő fa törzsén. - Felejtsd el az üzletet és engem is, ne keress többet, mert nem vagyok hajlandó egy magadfajta miatt kockára tenni a szabadságom - mondta ki meglepően őszintén, miközben lassan elhátrált a másiktól, de a pálcáját továbbra is rászegezte. Nem lett volna biztonságos, ha ő indul elsőnek, mert a hátába kaphatott volna mindenféle csúnyaságot, úgyhogy a fejével intett az utca felé, hogy a másik véletlenül se érthesse félre a dolgot.
- Takarodj.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. január 1. 03:02 | Link
Avery


Eszében sincs félbe szakítani Avery-t a nagy horderejű magyarázásában. Legalább van alkalma megfigyelni, ahogy a düh ellepi az arcot, a szemek igazodnak a mimika alakulásához, a hang átitatódik a feszültségtől és az indokolt dühtől, egyszóval kényelmesen, páholyból végignézheti Avery haragját. Magában közben elindul egy folyamat, odabent, a koponya alatt, szaladgálni kezdenek a gondolatok apró hangyák módjára. Mit tegyen? Mit tehet egy ilyen helyzetben? Gyűlöl érzelmes emberekkel hadakozni érzelmi alapokon. Elmúlt, kész, vetkőzze le, semmisítse meg, temesse el, tagadja le. De nem, ez nem akarja, nincs akkora szerencséje, csak tovább lovagol a témán minden dühét és erejét beleadva, ugyanakkor megőrízve a tartását, a maradék méltóságát. Az emberek tényleg elképesztően tudnak viselkedni, amikor próbálják a tartásukat is megőrizni, és az igazukat is érvényre juttatni.
Néha megrebben a tekintete a pár percig tartó szónoklat alatt, de többnyire állja a vádló tekintetet. Tudja, hogy az elhangzottak jogosak, valahol mélyen azt is érzi, hogy a hiba az ő oldalán született, de annyira régi a történet, és annyira domináns a mostani indoka, hogy bocsánatkérésről egyelőre szó sem eshet, viszont a mag talán el lett hintve.
- Mindez igaz... - Ahelyett, hogy megmozdulna és elindulna a kéréshez mérten, továbbra is a fának dőlve szívja a mndjárt csonkig égett cigarettája utolsó szívdobbanásait.- Semmi okod nincs itt maradni. - Mélyet sóhajt, a cigarettacsonk kiesik a szájából a földre, ő pedig egyetlen, gyors mozdulattal eltapossa, elmorzsolja.- Próbálok ésszerűen hozzád állni, de ez nehéz, ha csak a tömény utálatod és undorod dominál. - Tőle szokatlan higgadtsággal és összeszedettséggel fog bele a beszédbe.- Figyelj, tudom, hogy a hátad közepére sem kívánsz, és ha semmi mást nem hiszel el, ezt az egyet biztosra veheted: én sem kerestelek volna meg, ha egy mód van rá. De egyelőre te vagy a leghamarabb elérhető szál, amit a kezükbe foghatnak a hozzám hasonlók, mert üzleteltél az egyik nyomunkkal. Ha én eltaláltam hozzád, más is el fog. Tőlem rosszabb, még gerinctelenebb, még aljasabb rohadékok. Te magad mondtad az előbb, hogy nem én vittem a prímet. Hidd el, volt szerencsém nekem is olyanokhoz, akiket egyikünk se tenne zsebre.-
Itt megáll egy pillanatra, épp csak egy lélegzetvételnyi szünetet engedélyez, míg összekaparja a következő gondolati adagját.
- Amit mondani szeretnék, az az, hogy csupán öt percedbe kerül, és némi türelmedbe, meg az üzleti érzéked felébresztésébe, hogy mégis meghallgass. Igazán nem eltúlzott kérés a figyelmedet kölcsönkérni egy kicsit, azt hiszem.- Utálja a nehéz természeteket. Avery olyan problémás, bonyolult, már-már női attitűdöt gyakorló ebben a pillanatban, hogy kedve volna itt hagyni, de becsületére legyen mondva, mindent belead, hogy az üzlete tető alá kerüljön.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. január 1. 03:05
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2016. január 1. 16:31 | Link
Mihael

Tényleg szeretné, ha szabadulhatna ebből a helyzetből, de ő is érzi, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű. Vajon hányszor fog még hasonlóba keveredni, mielőtt azt mondhatja, hogy tényleg maga mögött hagyta a múltját? Egyáltalán lesz olyan valaha?
- Hiába emlegetsz itt nekem mindenféle kemény embereket - rázta meg a fejét. - Tájékoztatásul közlöm, hogy amint megtámad valaki, egy csapat auror terem a helyszínen. Szóval ajánlom, hogy légy te is óvatos - vetett a férfire egy újabb undorodó tekintetet. Aki persze erre csak azzal tudott jönni, hogy üzleti érzés és a többi. Ez két ötletet adott neki. Az egyik az volt, hogy felhívja a figyelmét a próbaidő lényegére egy tökön rúgással karöltve, mert már rohadtul kezdett belőle elege lenni, hogy nem fogja fel, amit beszél neki, a másik pedig az, hogy talán meg kéne hallgatni a mondanivalóját, mert ha bármi történik vele vagy a családjával, akkor annál több bizonyítékra lesz szüksége, hogy a másik üzletet ajánlgat, a telefon pedig még mindig vette az egészet a zsebében.
Végül úgy döntött, ötvözi a dolgokat. Mély, fáradt sóhajt hallatott, miközben leengedte a pálcáját, látszólag, mint aki megadta magát a kísértésnek, de a mozdulata pontosan kiszámított volt és bármely pillanatban visszacsinálható.
- Rendben. Legyen - felelte magára öltve a szokásos pókerarcot. - Meghallgatlak, de most figyelmeztetlek, hogy annak az esélye, hogy bármi infót kikönyörögsz belőlem erősen közelíti a nullát, mert veled ellentétben én normális életet kívánok élni. Nem fogom a két szép szemedért kockára tenni a próbaidőm - mondta a másiknak, miközben láthatóan várakozó álláspontra helyezkedett. Valójában egy kicsit sem érdekelte, hogy mégis milyen üzletet ajánl a férfi, ez most már csak taktikai húzás, hogy ő legyen előnyben vele szemben.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. január 12. 22:15 | Link
Avery


Ugyan nincs tisztában minden Avery-t érintő körülménnyel, de az mégis csak elgondolkodtatja néhány eltelt perc után, hogy miért nem lépett még le? Jó, jó, lekapcsolták, büdös kutya lett belőle, de vajon miféle nyakörvet kötöttek a csinos torka köré? Mert ezt a nyikhajt ismerve már régen túl lenne árkon-bokron, ha rajta múlik, és azt se várta volna meg, hogy az előbb egy tartalmas szentbeszédet vágjon hozzá a maradásról és a józan ész használatáról. Nos, egyelőre nem tudja eldönteni, hogy Avery lenyugodott és kinyitotta a füleit, vagy rövid a póráza hossza? Akárhogyan is, még mindig előtte áll, és ez arra sarkallja, hogy tovább üsse a vasat, de közben minden idegszálával Averyre összpontosítson, ahogy amaz is őt figyeli a kezdetek óta, a riport csúfos indításától kezdve, egészen pontosan.
- Aha, mert rohadt logikus volna megtámadnom téged. Valóban. - Ezt nem bírta visszafogni. A szavaiban savként maró gúny egyenesen Averynek szól, hogy szálljon már le a földre. Ha bármiféle támadást akart volna, már megpróbálja mostanra, ehelyett szavakkal igyekszik elérni, hogy ez az idióta vágott szemű ne libbenjen el sehova sem a szeme elől. Életében nem fékezte magát ennyire, hogy ne akarjon odavágni az undorral telt pillantásért, a mutatott idiotizmusért, a sértettségért, mindenért. Avery egy az egyben úgy irritálja, mint kevesen ezen a sárgolyón.
- Ha sokat bókolsz, elpirulok. -Fapofa és színtelen hang. Avagy "hagyd már abba ezt a közhelyes marháskodást, az istenért!" . Ismételten: utálja a problémás embereket. Avery minden ízében egy problémarengeteg, és neki erre kellene megoldást találnia? Komolyan? Jelen pillanatban gyűlöli a söprögetős munkáját.
- Mielőtt bármit mondok, a mobilod... Légy oly kedves. - Azért nem most jött le a falvédőről. Már az elején eszébe véste, micsoda köröket futottak biztonság és óvintézkedések ürügyén, és egy pillantással sem látta, hogy mi lett a hangfelvétel sorsa, csak annyit, hogy a készülék eltűnt Avery zsebében. Tehát amíg a mobil vesz, ő nem tud beszélni. Meglehet, ez lesz a találkájuk második holtpontja... vagy vége.
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2016. január 12. 23:05 | Link
Mihael

- Nem vagy túl szép vöröslő arccal, igazán kár lenne megtenned - vágott vissza kissé egykedvűen. Kezdte unni ezt a játszmát, mert láthatóan nem jutottak egyről a kettőre, ellenben neki még mindig itt kellett állnia és egy Saint-Venant képét bámulni. Még ha legalább a nővére lett volna, nem Mihael, akkor talán nem az undor kerülgetné, miközben nézi. Szörnyű.
Aztán a másik a telefont említette, Avery pedig felröhögött. Hát, kár, hogy Mihaelt sem ejtették a fejére, nem lett volna rossz, valami remekbe szabott kis bizonyítékot szedni össze ellene a biztonság kedvéért, de ez van. Kicsivel később a nevetés elhalkult, helyette viszont egy annyira tipikus Averys mosoly ült ki a fiú arcára, ami egyszerre tükrözte azt, hogy ezen a ponton talán mégis csak elkezdett szórakozni a férfin, és azt, hogy na akkor most lesz szíves és elmegy a fenébe.
- Nahát, Mihael, nem bízol bennem? - szegezte neki a kérdés, a hangjából pedig csöpögött a gunyoros jókedv. - Lehet, hogy akkor nem én vagyok a te embered. Hogy is adhatnék ki bármilyen infót olyannak, aki ennyire kételkedik az informátorában? - villant meg a szeme vidáman, majd közelebb lépett és a pálcáját a magasabb alak mellkasára szegezte. A hegye a felsőjét érte.
- Tudod, az van, hogy rossz ember után jöttél. Nem ajánlom, hogy még egyszer megkeress, mert könnyűszerrel rád küldhetném a Selwyn fivéreket. Ezt bizonyára te sem akarod - vigyorgott rendületlenül. Valószínűleg jócskán túlzás, hogy a két srác elintézné Mihaelt, de a hírnevük megvolt hozzá, hogy talán elriassza tőle a férfit.
Bár a gondolatai közt felmerült, hogy feltételként szabja, hogy a családjának sem eshet baja, de végül mégsem tette hozzá, mert azzal elárulta volna, hogy érdekli őt a sorsuk. Valószínűleg ezzel még nagyobb veszélybe keverte volna őket.
- Van még valami mondanivalód vagy nem raboljuk tovább egymás idejét? - kérdezte aztán. Még mindig nem akart hátat fordítani Mihaelnek, úgyhogy értékelte volna, ha az lép le előbb a színről.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. január 12. 23:57 | Link
Avery
- zárás | köszönöm a lehetőséget Kiss -


- Nem fogom, megnyugtatlak. - Kezd vontatott és erőltetett lenni a beszélgetés, nem mellesleg az ő türelme is eddig tartott. Nyalt eleget a rohadt infóért, amit mellesleg most már szinte biztosra vesz, hogy nem fog megkapni. Ennyit strapálni magát a semmiért... De hát nem csodálkozik. Avery nem változott egy millimétert sem a kiállhatatlansága tekintetében. Ugyanúgy lehetetlen elbírni vele, mint eddig. Rohadék.
Valahol ott hullajtja le a joviális viselkedés utolsó maszkját, ahol Avery röhögni kezd, helyét pedig az egykedvűség és a hideg távolságtartás veszik át, amiket normál körülmények közt mutatna ki Avery felé. Elég volt a majomkodásból, most már ő is szeretné, ha lelépne innen ez a kis féreg. Elszívja az oxigént a levegőből.
- Hogy lehetne informátornak nevezni egy gerinctelen házi őrizetes idiótát? - Most már meg sem próbálja menteni a menthetőt. Egyszerűen elég volt. A lenézés, és a megvetés teljes mellszélességgel ülnek ki az arcára csakis a másik tiszteletére. Egyedül azért nem tesz semmiféle mozdulatot, mert az a pálca rászegeződik. Nem a fára, nem a bokorra, nem a földre, hanem az ő mellkasára. Ha Avery körül bármiféle varázslat történik, aminek nem kellene, megjelennek az aurorok, így, ha sovány vigasz is, vagy épp kapaszkodó, de egyelőre a tudatos fele úgy könyveli el, hogy nem éri támadás, amíg nem ad rá okot tettekben. A verbális abúzus más téma, ott Averynek kell használnia a tököt a nyakán, hogy lehiggadjon, és megússza a felelősségre vonást, mert átkozott. Szóval nem kell átkozni. Szimpla.
Arra csusszan csak feljebb a fél szemöldöke, hogy konkrétan megfenyegetik. Selwyn... remek, már megint egy újabb gond az amúgy is terjedelmes listán.
- Igazából nekem marha mindegy. Ha el akarsz bújni egy Selwyn háta mögé, hajrá. Csodásan normális lehet az életed abban a brancsban. És még te oktatod ki az embert a normalitásról... hát LOL. - Nem dühös, nem acsarog, inkább tűnődve, összehúzott szemekkel vizslatja Avery-t ezek után. Még az utolsó kérdésére is csak lassan, nyugodtan rázza meg a fejét, miközben egyetlen büdös másodpercre sem ereszti el a volt rellonos tekintetét.
- Mehetsz nyugodtan. Te egy igazi zsákutca vagy, Avery, és az is maradsz. -Lekicsinylés, lenézés, előítélet, megvetés, mindez egyetlen utolsó frázissorozatba tömörítve, mielőtt az utcán felvisítana egy csapat kölyök. Az előkészítősök órái véget értek, az utczán egy kisebb csoportnyi vonul belőlük, nem is olyan messze a párostól.
Mihael halkan és sima mozdulatokkal hátrál el a fától végig szembenézve Averyvel, most már pálcával a kezében. Lazán tartja a fegyvert, de szintúgy bármikor harcra emelné, ha arra kerülne a sor. Ha nem akadályozzák meg, nemsokára egyszerűen beleolvad a sétálók foghíjas tömegébe, de azzal együtt, hogy nincs tömegnyomor, feltűnő lenne, ha Avery hirtelen átkozódásba fogna. Lényegében erre apellál. Az emberek mindig jó védőpajzsot jelentenek, bárhol, bármikor. A mai napja sikertelenül ért véget, kezdheti a nyomozást elölről, a nulláról.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza