---

---

Isidor nagyban horkolt a saját szobájában, a saját házában, amikor is valami furcsa zajra lett figyelmes. Valami szaggatott csiripelő hang szólalt meg a szobájában, közvetlenül az ágya mellett. Először azt hitte, hogy csak álmodott, és nem foglalkozott vele, de aztán a kutyusa is ugatni kezdett. Mikor végre magához tért az álmából (amiben mellesleg a változatosság kedvéért az Evével folytatott utolsó veszekedésük szerepelt, az eset óta nagyjából ezredik alkalommal), és rájött, hogy nem egy énekes madár költözött be hozzá, hanem az ébresztő órája szól, első mozdulatával megpróbálta lenyomni a tetején található gombot. Persze nem találta, hanem ehelyett lesöpörte az éjjeli szekrényéről, és a már amúgy is viharvert darab magától abbahagyta a csörgést. Kicsit még mocorgott az ágyában, majd felkelt, kiült az ágya szélére és azon gondolkodott, hogy mi a búbánatért is húzta fel az óráját hajnali kettőre. A kutyusa a lábával a fali naptár felé integetett, Isidornak pedig végre valahára leesett, hogy december van. Ha pedig december van, akkor karácsony is lesz. Ha pedig karácsony lesz, és ő felkelt hajnali kettőkor, akkor az azt jelenti, hogy nem csak lesz, hanem karácsony VAN, ami azt jelenti, hogy ideje végre hazamennie Németországba, hogy a családjával töltse az ünnepeket. A repülő pedig reggel hatkor indul, ő pedig azért kelt fel, hogy elérje a hajnali négy órás vonatot Budapestre.
Mikor ezt így végig gondolta magában, keresett valami ruhát, amit felvehet, és hamar meg is találta az egyik széken, ahova még az este kikészítette magának, hogy ne kelljen vele időt töltenie ébredés után. Elvégezte még a szokásos reggeli tennivalókat, összepakolta az iskolaládáját, adott enni Topinak, levitte sétálni, és mikor végre mindennel elkészült, elindult a bogolyfalvi Fő utcán a vasútállomás felé.
Út közben Topi váratlanul elvakkantotta magát, először csak halkan, bizonytalanul, majd hangosabban, izgatottan. Azt már megszokta kutyusától, hogy csak úgy, ok nélkül nem ugat, tehát valami szokatlannak kell lennie az utcán. A közel vak sötétben nem látott semmit, de mikor közelebb ért ahhoz a helyhez, ahol Topi a szokatlan dolgot jelezte, valóban olyasmit látott, amire egyáltalán nem számított. Egy magára hagyott szőrme bunda hevert az egyik padon. Mi több, ahogy jobban megfigyelte, ennek a bundának szeme van. A bunda szeme után észrevett egy árulkodó kék hajtincset is, ami viszont nem jelenthet mást, csak...
-Izabella! Hát te? Mit keresel itt hajnalok hajnalán? Szerencséd, hogy nem vagyok prefi, mert most rajta kaptalak volna takarodó után. Menj vissza a kastélyba, már csak azért is, mert itt kint meg fogsz fagyni, odabent meg meleg van.
A lányt nem ismeri túl jól, azt viszont tudja, hogy a kviddics csapat tagja, és a kastélyban is meg a Levitában is többször találkozott vele. Nagyjából akkor érkezett, mikor Evelin elment, illetve a legtöbben fura szokásairól ismerik. Ilyen lehet például, hogy takarodó után a mínusz tíz fokban látszólag minden ok nélkül egyedül fagyoskodik a bogolyfalvi Fő utca egyik padján.

---

A megszólított lány sokáig nem válaszolt semmit, csak végig jártatta Isidoron a szemét. A tekintetében volt valami furcsa, még attól a ténynél is furcsább, hogy ilyenkor itt kint ücsörög. Pár pillanatig egymás szemébe néztek, majd a lány magában dünnyögött valamit a hajnalról. Ennyiből levonta magának a konzekvenciát, hogy szegénynek legalább egy kereke hiányzik. Ettől viszont elbizonytalanodott abban, hogy valóban Izabellával találkozott és nem egy másik lánnyal, akinek hasonlóan jellegzetes kék haja van. Ugyan más ilyen külsejű ember nem rémlik neki a kastélyból, de végül is nem ismerheti az összes diákot, szóval ki tudja... Olyan minden esetre tuti nem lenne a kviddics csapat tagja, akinek hiányzik egy kereke. Megértőnek szánt mosollyal újra megszólítja és bemutatkozik neki.
- Ugye te vagy, Izabella? Én Isidor vagyok...
Ekkor elakad a szava, mert a lány talpra áll és egyből látszik, hogy mezítláb van, még egy szál zokni sincs rajta. A lány lábán már látszik is a fagyási sérülés, szinte teljesen elkékült a hidegtől.
- Szent szalamandra! Eszednél vagy, te lány?? Teljesen megfagyott a lábad! Nem, nem, szó sem lehet róla, hogy elkísérj bárhova is. Most azonnal visszamész a kastélyba és felmész a gyengélkedőre, ha nem akarod, hogy teljesen megfagyjál idekint.
Gyorsan felnyitja az iskolaládáját és kihalász belőle három pár jó vastag gyapjú férfi zoknit. Természetesen mindegyik 45-ös lábra való, a lány lába legalább kétszer belefér, de legalább addig melegen tartja, míg visszamegy az iskolába.
- Ezeket vedd fel. Tiszta új, jó meleg gyapjú zoknik. Mindkét lábadra hármat. Talán még megmentheted a lábad, ha felveszed és visszamész. Megvárom, míg felveszed őket.
Az órájára pillant, látja, hogy nem sokkal múlt negyed négy. A vonat négykor indul, tehát még épp van ideje a lánnyal vesződni, de túl sok már nincs.

---