Katniss

Isidor végre megkapta első hivatalos feladatát. Eddig is szívesen segített az újoncoknak, akár más ház tagjainak is, de így, hogy maga a házvezetője, Dol kérte meg, így egészen más. Picit izgatott, hogy megfeleljen az elvárásoknak, szeretné minél kedvesebben fogadni a visszatérő diákot és minél jobban segíteni neki, amiben csak kell. Úgy tervezi, hogy már a vasútállomáson fogadja Katnisst, de picit elkésik és ő is csak rohangál a fő utcán, így aztán neki is ütközik valakinek.
-Óh, bocsánat, nem akartam. Tudja, sietek, és... Mondja és már futna is tovább, ekkor azonban rájön, hogy ki is az illető. Egy hasonló illető integetett arról a fényképről, amit Dol mutatott neki. Megáll és egy mosollyal fordul a lány felé.
-Akarom mondani már nem sietek sehova sem, mert lehet, hogy megtaláltam. Te vagy Katniss, ugye? Kérdi a biztonság kedvéért. Nem akarja rátukmálni magát, hogyha mégsem ő lenne, elvégre tényleg sietős a dolog, hogy elérje Katniss vonatát.

Katniss Leyla

Észreveszi a lány nyaklában lógó K és L betűt formázó medált, ami akár a nevére is utalhat, már ha tényleg ő az, akire gondol. A lány első mondata után picit elbizonytalanodik, de aztán elmondja, hogy most érkezett Angliából. Erre felderül az arca.
-Áh, akkor mégis téged kereslek. Szóval Katniss Leyla vagy? Szép név, ismerek egy másik Leilát is, de ő nem hasonlít rád... Viszont ha Angliából jössz, akkor tényleg téged kereslek. A házvezetőm, Doléance mondta, hogy jöjjek érted, elkísérni a kastélyba. Már ha nincs ellenedre. Egyébként, szép a nyakláncod. Mondja egy kedves mosollyal, mikor Katniss megmutatja az ékszert. Ekkor észbekap, hogy még be se mutatkozott, és a lány is szóvá teszi.
-Bocsi, én még be sem mutatkoztam. Isidor Slusser vagyok a Levitából, negyedikes. Ekkor megcsapja Katniss parfümének az illata, egész véletlenül egyik kedvence. Ösztönösen párszor aprót szippant a levegőbe, majd visszanéz a lányra. -Viszont szerintem indulnunk kellene. Mutatom az utat, ha esetleg elfelejtetted volna, míg távol voltál. Kacsint a lányra, és már indul is kényelmes sétatempóban a kastély felé.
-Egyébként... Szabad kérdezni, hogy miért voltál Angliában? Valami tanulmányi utat említett Doléance, ha jól értettem. Kíváncsiskodik, bár persze azt is megérti, ha nem szeretne róla beszélni.

Leyla

Isidornak is szimpatikus Leyla, ő is egy gyönyörű lány. Szőke haj, kék szemek, vékony testalkat... Isidor gyengéje. Bár valóban tény, hogy ő a női nem rajongója, gyakorlatilag minden lány tetszik neki... Mikor megemlíti, hogy már volt a kastélyban, elkerekedik a szeme. Ezek szerint lemaradt volna a feladatáról? Végül is a hiányzó csomagok miatt könnyen lehet, hogy valóban volt már...
-Már voltál a kastélyban? Na de... Az hogy lehet? Nekem kellett volna visszakísérnem téged... Valaki más visszakísért? Vagy egyedül mentél? Doléance ki fog akadni, ha megtudja, hogy lekéstem a vonatod... Az órájára pillant, és megállapítja, hogy valóban ez történt. Egy teljes órája megérkezett már az a vonat, ami elé csak most akart szaladni. Valahogy biztos elnézhette... Atya világ, mit fogok ezért kapni Doléance-tól. Megint írhatok büntetőmunkát ezúttal abból, hogy hogyan fogadjunk szót a házvezetőnknek. Miközben ezek a gondolatok forognak a fejében, enyhén elpirult és a nyakát tekergette szégyenében. Aztán megpróbált a lányra koncentrálni, miközben mentek a kastély felé. Katniss megemlíti, hogy tetszik neki a neve, mire még jobban elpirul.
-Óh, köszi. Német vagyok, nálunk eléggé gyakori az Isidor név. A Katniss viszont egyedi, még sosem hallottam. Szép név az is. Összekapcsolódik a tekintetük, pár pillanatig így álldogálnak. Biztos meg fogja Katnisst jegyezni magának, nagyon jó társaságnak bizonyul ő is. Megpróbálja összegyűjteni a fejében, hogy mi is változhatott azóta, hogy Katniss elment, de valahogy nehezen megy a gondolkodás, alig jut eszébe valami.
-Hát... például roxfortosok érkeztek hozzánk nemrég. A vizsgaidőszakig maradnak, most itt vannak látogatóban. Ez a legfrissebb dolog, amiről tudok... Lesznek új prefektusaink meg nemrég lett új házvezető helyettesünk. Más... most nem jut eszembe... Mondja elgondolkodva, miközben Katniss majdnem elesik egy kiálló kőben. Kézen fogja, hogy megtartsa és biztonságosan felálljon, de persze rögtön el is engedi. Azért ez túl gyors lenne még neki is rögtön első találkozásra...

Katniss

Isidor hamar meg is tudja az okát, hogy miért is kerülték el egymást. Szóval a korábbi vonattal jött... hm, ez érdekes. Ezek szerint senkinek sem szólt róla, még Doléance-nak sem.
-Értem már. Nem haragszok rád, csak inkább magamra, hogy elkéstem. De inkább akkor azt mondom, hogy a korábbi vonattal jöttél, és akkor hazudnom sem kell. Magyarázza el a tervét félig Katnissnak, félig magának, és örül, hogy talán büntetés nélkül megússza az egész kalandot. -Ha harmadikos vagy, akkor tényleg nem feltétlenül szükséges a kíséret melléd... De azért remélem nem bánod, hogy veled vagyok. Mondja egy kissé bizonytalanul. Eléggé két értelmű volt a lány utolsó mondata, de azért meri feltételezni, hogy nem arra gondolt, hogy most húzzon el. Annál is inkább, mert láthatóan folytatni akarja a társalgást.
-Igen, német vagyok, ott születtem és ott is lakom, egész pontosan Düsseldorfban. És... valóban szép ország Németország. Rengeteg hegy van, magasabbak, mint itt, Magyarországon, jól lehet síelni. Néhol még nyáron is megmarad a hó. Na meg a Rajna-part is gyönyörű, kettészeli a várost, nagyjából mint a Duna Budapestet. Biztos élvezni fogod az utazást. Hova mész majd pontosan? Hátha ismerős vagyok ott és tudok ajánlani néhány dolgot, amit érdemes megnézned... Elkapja a lány pillantását, ahogy a cukrászdát nézegeti. Gondolkodik picit, majd támad egy ötlete.
-Szeretnél cukrászdázni? Ha gondolod meghívlak valamire... Hátha épp lehet kapni a kedvenc sütidet. Ekkor viszont Katniss megbotlik, Isidor pedig gyorsan elkapja, már csak ösztönösen is, mert szeret segíteni az embereknek. Na meg persze nem akarja, hogy netán eltörje valamijét a lány, ha történetesen szerencsétlenül esne el.
Időközben, ahogy sétálgattak az utcán rájuk sötétedett. Épp mikor segítette fel a lányt, a házakon túl feltűnt Isidornak egy érdekes jelenség. Egy apró, szürkés színű lény szarvakkal. Pár másodpercig dermedten állt, próbálta beazonosítani, hogy mit is lát, majd elmosolyodott, és finoman arra felé fordította a lányt.
-Nézd csak, ott egy mooncalf. Legalábbis annak látom. Ha esetleg ahhoz van kedved, őt is megnézhetjük közelebbről. Súgta Katniss fülébe, nehogy véletlenül elijessze a hangjával. A lánynak pedig ezek szerint lehet választania: cukrászdázás vagy mooncalf vadászat.

Katniss

Csak vállat von arra, hogy kicsit megkavarodtak a dolgok azzal, hogy újdonsült barátja hamarabb érkezett a vártnál. Elvégre katasztrófa nem történt, csak Isidor pánikolt be egy picit, mikor szembesült a tényekkel.
-Semmi gond, tényleg. Biztos megérti majd így Doléance. Lényeg az, hogy megjöttél és egyben vagy, nem falt fel útközben valami vérfarkas vagy efféle. Mondja viccelődve, picit nevetve. Pirulva elmosolyodik, mikor a lány tiltakozóan megrázza a fejét, jelezve, hogy egyáltalán nem baj, hogy vele van. Az egyik hajtincse végigsimít az arcán. Selymes tapintású és kellemes illatú... Megint ledermed és megborzong egy picit, nézi a lány szemeit, aztán visszarángatja magát a jelenbe. Vissza kell magában pörgetnie magában a lány szavait, hogy meg is értse a jelentésüket.
-Szóval Berlin. Ott igazából annyira nem vagyok járatos, csak azokat ismerem, amit mindenki más, a fal maradványait, a brandenburgi kaput, a dómot meg ilyesmiket. Majd ha véletlenül jöttök Düsseldorfba vagy a környékére, találkozhatunk és szívesen elkalauzollak. Ott több mindent tudok neked mutatni, akár olyasmi szépségeket is, amiket egy idegenvezető nem feltétlenül mutat meg. Mellesleg ha érdekel a kviddics és kíváncsi vagy, elmehetünk együtt meccset nézni, anyu tagja a válogatottnak meg a városunk klubjával az első ligának. A cukrászda említésére valami furcsa arckifejezés ül ki Katniss arcára, olyasmi, mintha mindjárt sírna. Aztán persze nem sír, csak Isidor nem tudja hova tenni a dolgot. Eddig jól megvoltak, most csak egy cukrászdát említett, azzal nem valószínű, hogy rosszat mondott volna... Végül úgy dönt, hogy inkább úgy tesz, mintha nem vette volna észre, talán olyasmi dolog, amire jobb nem emlékeztetni a lányt. Helyette az esti fényeket szemlélik, meg mikor Isidor felhívja rá a figyelmét, a mooncalfot. -Gyere akkor, nézzük meg. Suttogja, és óvatos lépésekkel, a tőle telhető leghalkabban próbál a lény felé lépdelni. Félúton megáll és onnan szemléli. Innen már jól látszik, hogy milyen is őkelme. Isidor még sosem látott hasonlót élőben, csak az LLG könyvükben képeken. Sima, sápadt szürke bőre van, és négy lába, amik hatalmas talpakban végződnek, még nagyobban, mint az övé. A fején két szarv látható. A szemét persze nem láthatja, hiszen háttal van nekik, ezért sem vette még eddig észre őket. Ekkor a lény megmozdul és elkezd egy különös táncot lejteni, a fűbe érdekes mintákat rajzolva.
-Na mit szólsz? Ugye szép? Nekem tetszik. Láttál már hasonlót? Én még nem. Suttogja Katnissnak és gyönyörködik a lényben.

Katniss

Isidor nem talál semmi különlegeset abban, ahogy Katniss mondta, hogy mindenképp felkeresi, inkább örül neki, hogy legalább egy programja biztosan lesz a nyárra. Mikor megemlíti a lány, hogy a nyelvtudását akarja ott fejleszteni, felnevet és szándékosan németül válaszol.
-Oh, das ist kein Problem. Ich kann Dir helfen auch, wenn Du es wünscht. //Ó, az nem gond. Én is tudok neked segíteni, ha szeretnéd.// Mondja szép németes kiejtéssel, bár nem egészen irodalmi nyelven, aki tud németül, érzi rajta a jellegzetes tájszólást, ahogy a szülőföldje felé beszélnek. Viszont örül neki, hogy végre itt is megszólalhatott németül és nem kell az angolt vagy magyart erőltetnie. Látványosan ásít egyet, mikor a lány átvált hivatalosba, de persze ő is a lánnyal nevet.
-Semmi baj, csak engem annyira nem kötnek le a nemzetközi találkozók meg a társadalmi szokások... Inkább ismerkedek jófej külföldi lányokkal... mint például te. Próbál bókolni, reméli, sikerrel. Megindul a mooncalf felé, ami egy percre teljesen leköti a figyelmét, majd duplán meglepődik, mikor "valaki" hátulról hozzáér, és mikor rájön, hogy Katniss fúrta a vállába az arcát, hogy elfojtsa a nevetését. Hirtelen nem is tudja, hogy hogy viselkedjen. Végül aztán kitör Katnissból a nevetés, a mooncalf pedig elillan. Arra számít, hogy Katniss tovább indul az iskola felé és ő is elindul arra, azonban hamar rájön, hogy nincs mellette. Megáll és visszafordul, hogy megnézze, mi történt vele. Látja, hogy épp egy könnycseppet töröl le az arcáról. Már az előbb is majdnem sírt... Ennyire rossz társaság lennék? De hisz az előbb még nevetett Gondolkodik összeráncolt szemöldökkel, majd lassan elindul a lány felé. Ha megengedi, leül mellé a padra és barátilag átöleli.
-Mi a baj, Katniss? Mi történt? Valami rosszat mondtam? Bocsi, ha megbántottalak... Nem tudom, mit mondtam, de biztos nem úgy értettem... Tudom, hogy most találkoztunk csak, de... én megbízható srác vagyok, nekem elmondhatod, hogy mi bánt. Már ha szeretnéd... Vagy egyedül is hagyhatlak, ha arra van szükséged. Csak nem szeretem, hogy szomorú vagy. Mondja úgy, mintha tényleg nem most találkoztak volna először, hanem már hosszú ideje ismerték volna egymást. Nem tudja miért, de már az első pillanatoktól kezdve legalábbis jóbarátként tekint a lányra és tényleg fáj neki, hogy így kell látnia.

Katniss <3

-Macht nichts, ich mache es für Dich gerne. Du kannst sehr gut Deutsch sprechen. Mondja elismerően és feltartja a hüvelykujját.
-Ez a mondat abszolút rendben van. A kiejtésen van még mit csiszolni, bár mivel én magam sem teljesen az irodalmi nyelvet beszélem, hanem a mifelénk élő nyelvjárást, így ez nem is annyira fontos. A lényeg, hogy meg tudod értetni magad az anyanyelvűekkel. Őszintén örül neki, hogy végre valakivel az anyanyelvén is eltársaloghat, ha úgy tartja kedve, kicsit visszahozza neki az otthonát. Mikor észreveszi, hogy a lány sír, leül mellé a padra és vígasztalóul átöleli. Katniss megfogja Isidor kezét a bal kezével, ő pedig körülkulcsolja a jobb kezével és úgy hallgatja, hogy miért is lett hirtelen szomorú új barátja. Megértően bólogat, mikor hallja az okokat.
-Hidd el, ha valaki, hát én tényleg megértem. Nekem az otthonom szokott hiányozni, és én is szoktam sírni, ha kiborulok. Neked meg most a jó élmények hiányoznak a tanulmányi útról. Ha jó élmények érik az embert és az hirtelen véget ér, és ráadásul még érzékenyebb fajta is vagy, előfordulhat, hogy sírsz miatta. Sírd csak ki magad nyugodtan, ilyenkor az a legjobb. Mikor kissé megnyugszik, további okokat is sorol, hogy mi is a probléma. Mikor megemlíti, hogy el fog ájulni, természetesen megijed. Ideje lenne már tanulnia egy kis elsősegélyt, ugyanis különösen gyakran ájuldoznak körülötte az emberek. Legutóbb Iza ájult el, mikor egy ostoba viccből átkot küldött rá, most meg Katniss lelki okok miatt. Feláll a padról, de most már nem fogja elengedni a lány kezét, többek között azért, hogy ha tényleg elájulna, észrevegye és ne legyen belőle esetleg nagyobb baj. Na meg aztán lehetséges, hogy más okok miatt is, de az már más lapra tartozik...
-Persze, hogy segítek neked. Járni még tudsz, ugye? Már csak azért, mert még legalább tíz-tizenöt perc az iskola innen gyalog, de ha rosszul érzed magad, kereshetünk más megoldást. És... nem, nem vagy hibbant tyúk, csupán csak kiborultál. És most figyelj: eszem ágában sincs elkerülni téged, sőt szánt szándékkal keresni foglak. Már... persze, ha te magad nem küldesz el melegebb éghajlatra. Próbálja poénnal elütni a dolgot, hogy elvonja a lány figyelmét a problémáktól, de közben azért határozott léptekkel elindul a kastély felé, hogy még időben odaérjenek, ha esetleg netán valami baj történne.  

Isidor nagyban horkolt a saját szobájában, a saját házában, amikor is valami furcsa zajra lett figyelmes. Valami szaggatott csiripelő hang szólalt meg a szobájában, közvetlenül az ágya mellett. Először azt hitte, hogy csak álmodott, és nem foglalkozott vele, de aztán a kutyusa is ugatni kezdett. Mikor végre magához tért az álmából (amiben mellesleg a változatosság kedvéért az Evével folytatott utolsó veszekedésük szerepelt, az eset óta nagyjából ezredik alkalommal), és rájött, hogy nem egy énekes madár költözött be hozzá, hanem az ébresztő órája szól, első mozdulatával megpróbálta lenyomni a tetején található gombot. Persze nem találta, hanem ehelyett lesöpörte az éjjeli szekrényéről, és a már amúgy is viharvert darab magától abbahagyta a csörgést. Kicsit még mocorgott az ágyában, majd felkelt, kiült az ágya szélére és azon gondolkodott, hogy mi a búbánatért is húzta fel az óráját hajnali kettőre. A kutyusa a lábával a fali naptár felé integetett, Isidornak pedig végre valahára leesett, hogy december van. Ha pedig december van, akkor karácsony is lesz. Ha pedig karácsony lesz, és ő felkelt hajnali kettőkor, akkor az azt jelenti, hogy nem csak lesz, hanem karácsony VAN, ami azt jelenti, hogy ideje végre hazamennie Németországba, hogy a családjával töltse az ünnepeket. A repülő pedig reggel hatkor indul, ő pedig azért kelt fel, hogy elérje a hajnali négy órás vonatot Budapestre.
Mikor ezt így végig gondolta magában, keresett valami ruhát, amit felvehet, és hamar meg is találta az egyik széken, ahova még az este kikészítette magának, hogy ne kelljen vele időt töltenie ébredés után. Elvégezte még a szokásos reggeli tennivalókat, összepakolta az iskolaládáját, adott enni Topinak, levitte sétálni, és mikor végre mindennel elkészült, elindult a bogolyfalvi Fő utcán a vasútállomás felé.
Út közben Topi váratlanul elvakkantotta magát, először csak halkan, bizonytalanul, majd hangosabban, izgatottan. Azt már megszokta kutyusától, hogy csak úgy, ok nélkül nem ugat, tehát valami szokatlannak kell lennie az utcán. A közel vak sötétben nem látott semmit, de mikor közelebb ért ahhoz a helyhez, ahol Topi a szokatlan dolgot jelezte, valóban olyasmit látott, amire egyáltalán nem számított. Egy magára hagyott szőrme bunda hevert az egyik padon. Mi több, ahogy jobban megfigyelte, ennek a bundának szeme van. A bunda szeme után észrevett egy árulkodó kék hajtincset is, ami viszont nem jelenthet mást, csak...
-Izabella! Hát te? Mit keresel itt hajnalok hajnalán? Szerencséd, hogy nem vagyok prefi, mert most rajta kaptalak volna takarodó után. Menj vissza a kastélyba, már csak azért is, mert itt kint meg fogsz fagyni, odabent meg meleg van.
A lányt nem ismeri túl jól, azt viszont tudja, hogy a kviddics csapat tagja, és a kastélyban is meg a Levitában is többször találkozott vele. Nagyjából akkor érkezett, mikor Evelin elment, illetve a legtöbben fura szokásairól ismerik. Ilyen lehet például, hogy takarodó után a mínusz tíz fokban látszólag minden ok nélkül egyedül fagyoskodik a bogolyfalvi Fő utca egyik padján.

A megszólított lány sokáig nem válaszolt semmit, csak végig jártatta Isidoron a szemét. A tekintetében volt valami furcsa, még attól a ténynél is furcsább, hogy ilyenkor itt kint ücsörög. Pár pillanatig egymás szemébe néztek, majd a lány magában dünnyögött valamit a hajnalról. Ennyiből levonta magának a konzekvenciát, hogy szegénynek legalább egy kereke hiányzik. Ettől viszont elbizonytalanodott abban, hogy valóban Izabellával találkozott és nem egy másik lánnyal, akinek hasonlóan jellegzetes kék haja van. Ugyan más ilyen külsejű ember nem rémlik neki a kastélyból, de végül is nem ismerheti az összes diákot, szóval ki tudja... Olyan minden esetre tuti nem lenne a kviddics csapat tagja, akinek hiányzik egy kereke. Megértőnek szánt mosollyal újra megszólítja és bemutatkozik neki.
- Ugye te vagy, Izabella? Én Isidor vagyok...
Ekkor elakad a szava, mert a lány talpra áll és egyből látszik, hogy mezítláb van, még egy szál zokni sincs rajta. A lány lábán már látszik is a fagyási sérülés, szinte teljesen elkékült a hidegtől.
- Szent szalamandra! Eszednél vagy, te lány?? Teljesen megfagyott a lábad! Nem, nem, szó sem lehet róla, hogy elkísérj bárhova is. Most azonnal visszamész a kastélyba és felmész a gyengélkedőre, ha nem akarod, hogy teljesen megfagyjál idekint.
Gyorsan felnyitja az iskolaládáját és kihalász belőle három pár jó vastag gyapjú férfi zoknit. Természetesen mindegyik 45-ös lábra való, a lány lába legalább kétszer belefér, de legalább addig melegen tartja, míg visszamegy az iskolába.
- Ezeket vedd fel. Tiszta új, jó meleg gyapjú zoknik. Mindkét lábadra hármat. Talán még megmentheted a lábad, ha felveszed és visszamész. Megvárom, míg felveszed őket.
Az órájára pillant, látja, hogy nem sokkal múlt negyed négy. A vonat négykor indul, tehát még épp van ideje a lánnyal vesződni, de túl sok már nincs.