Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=555301#post555301][b]Szentesy E. Izabella - 2015.12.21. 20:27[/b][/url]

Elérkezett az este, minden újra csendes, mindenki alszik végre - kivéve Emilyt. Ő szokásához híven ma éjjel is képtelen volt aludni. Ennek következményeként kapta fel a levitakék pizsamájára a szürke-fehér, pihe-puha, meleg és egyben kedvenc szőrme hatású köntösét.
Az este első felében olvasgatott a leány, majd ezt az elfoglaltságot megunva sétálni indult. Nem azért tette ezt, mert akkora kedve volt hozzá, hanem pusztán csak azt akarta elkerülni, hogy belehaljon az unalomba. Először a kastélyban tett pár jókora kört - ezek megtétele közben persze alaposan figyelt az esetlegesen felbukkanó prefektusokra -, majd kievickélt valamilyen úton-módon a szabadba. Amint kiért, alaposan megcsapta őt a hideg levegő, már az első pillanatban. Emily legelső lépései a fagyos kövön elég bizonytalanra sikeredtek, bár ez várható volt, hiszen mezítláb vágott neki a dolognak. Emi mindig is kissé bohókás lány volt, és hiába követte el már rakatnyi alkalommal ezt a bizonyos hibát, amint az iménti alkalom is remekül bizonyította: sosem fog tanulni belőle.
Miközben egyre messzebb baktatott a helytől, ahonnan indult, egyre nagyobb csend telepedett a lábai elé. A kisasszonyt ez meglehetősen nagy örömmel töltötte el, hiszen ez sikeresen bizonygatta azt a tényt, hogy hosszú idő óta végre VALÓBAN egyedül van. Amint mindez eljutott a kobakjáig, úgy volt vele, hogy nem megy messzebbre és leül az egyik padra az utca szélén, hogy lépések moraja nélkül hallgathassa a csendet és megpihenhessen. Amint helyet foglalt, utána nem is annyira sokkal maga alá húzta a lábait, majd alaposan bebugyolálta magát a prémes köntösével. Hosszú percek teltek el ilyen módon, majd egy végzetes pillanatban valami megtörte Emily nyugalmát. Pár másodpercig hallatszott az a bizonyos hang. Kutyaugatás... Az éjszaka közepén, vagy már hajnalban? Mégis mennyi lehetett az idő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=556423#post556423][b]Szentesy E. Izabella - 2015.12.23. 14:24[/b][/url]

Megközelítőleg egy perc után végre lekapta álarcát az ugatást övező rejtély. A lányka előtt elterülő sötétségből hamarosan kibotladozott a hang forrásaként szolgáló kutyus, majd a jószág mögött nem is annyira sokkal egy úr.
A kékhajú leányzó azonnal le is hajtotta a fejét, abban reménykedve, hogy az idegen szépen csendben elmegy majd mellette, és nem kezdi el zaklatni őt a hülyeségeivel, - azonban Emilynek csalódnia kellett, mert a terve nem vált be. Az úrfi megállt előtte, megszólította őt, majd beszélni kezdett hozzá, mindenféle vacakról. Szerinte érdekelte is Emit a hideg, vagy a prefektusok? Gondolkodjon egy már egy kicsit... ha foglalkozott volna ezekkel a lány, valószínűleg nem lett volna itt. Jelen pillanatban hősnőnket csak az tartotta lázban, hogy belekontárkodnak a dolgaiba.
A lány először egy mély levegőt vett, majd felemelte a tekintetét a földről, végigvezette az előtte álló úron, majd a szemeibe nézett. A kisasszony furcsállta azt, hogy a nevén szólították, hiszen neki halvány lila dunsztja sem volt arról, hogy az idegen valójában ki, vagy hogy honnan ismerheti őt, leginkább azt nem értette a lány, hogy mit akar tőle az alak.
Az így kialakult szemkontaktusnak azonban a leányzó hamar véget vetett, egy váratlan mozdulattal helyezte tekintetét vissza a talaj azon pontjára, ahonnan elköltöztette.
- Szóval hajnalodik... ezt jó tudni.
Szép halkan ejtette ki szavait, mintha csak önmagának szánta volna, majd a következő pillanatban elmosolyodott. Bizonyára érdekes gondolata támadt.
Pár másodpercnyi hatásszünet után lábait lepakolászta a padról, majd óvatosan felállt, és elindult arra, amerre a fiú is igyekezett.
- Ha gondolod elkísérhetjük egy darabon egymást...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=556582#post556582][b]Szentesy E. Izabella - 2015.12.23. 19:16[/b][/url]

Emily felállt a padról, majd pár lépés megtétele után feltett egy ajánlatot az úrnak. A lány a fiatalember ezt követő reakcióján halkan nevetni kezdett, hiszen pont azt tette az idegen, amire számított. Az úr szavaiból, nomeg az arcáról még a legbolondabb emberek is simán rájöhettek volna, hogy aggódik, méghozzá egy számára vadidegen lány miatt, akit biztossággal még beazonosítani sem tudott. Eminek ezen tények összessége csalt mosolyt az arcára.
Amint kiszórakozta magát a dolgon, a kékség elindult a férfi felé. Szép lassan, megfontolt léptekkel haladt, síri csöndben. Nem akart ő lopakodni, nomeg nem is tudott volna, hiszen az úr feltehetőleg őt nézte. Egy halvány mosoly kíséretével beállt közvetlenül a fiatalember elé, majd felnézett rá. Mindez csupán eg pillanatig tartott, majd lehajtotta kobakját, és beszélni kezdett hozzá.
- Szóval... Isidor. Tisztázzunk pár dolgot... Igen, Izabellának hívnak. És igen, eszemnél vagyok. Valószínűleg egy kerekem is hiányzik, igen. Gyerekkorom óta mániám, hogy mindig mezítláb sétálgatok, és erről a szokásomról nem te fogsz leszoktatni, és nem most.
Emi ezen fontos mondandók kinyilvánítása után felemelte a fejét, majd az úr szemeibe nézett és folytatta.
- Viszont mindettől eltekintve... örülök, hogy megismertelek. Kevés hozzád hasonló emberrel lehet mostanság találkozni. Számodra idegen vagyok még, és te mégis segíteni akarsz, ez egy nemes dolog. Viszont azt hiszem most zokni nélkül is visszatalálok a kastélyba. Remélem még találkozunk egyszer.
Ezen gondolatokkal zárta mondanivalóját, majd megölelte az előtte ácsingózó urat. Még utoljára ránézett, majd hátat fordított, és elindult egy neki tetsző irányba.