A minisztérium a 2010-es évek legelején úgy határozott, hogy kirendeltségeket hoz létre minden nagyobb mágusfalu vagy kisebb mágusváros területén, hogy az apróbb ügyekkel a polgároknak ne kelljen a fővárosi központba utazni. Ezzel a lépéssel a hopp-hálózat leterheltsége harmadára csökkent, a várakozási idő pedig a negyedére.
A bogolyfalvi kirendeltség nem külön épületben helyezkedik el, a polgármesteri hivatal impozáns épületében található, ahol egy külön szárnyat biztosítottak az aurori munka zavartalan végzésére. Az épületbe költözött aurori részleg kinézete nem tér el a hivatal megjelenésétől, ugyanis ezt a részt még azelőtt újították fel, hogy szóba kerültek volna a kirendeltségek. Később pedig az újítások során egyszerre a hivatallal újult meg ez a terület is. A kirendeltség saját vezetővel rendelkezik, nem a polgármester hatásköre, de állandó tájékoztatási kötelezettségük van a település vezetője felé. Indokolt esetben parancsot adhat ki, egyeztetés után a munkaköröket ideiglenesen átszervezheti.  
Az ügyek gördülékenyen haladnak, erről az adminisztrációs osztály gondoskodik, akik állandó hopp-hálózati kapcsolatban vannak a központtal, alap esetben háromóránként, szükségállapotban gyakrabban járnak át a Budanekeresdi intézménybe.
A kétszintes épületet jól kihasználják, alsó része az ügyfélkörrel rendelkező osztályok számára lett kialakítva. Belépés után egy félkör alakú várakozótérben hivatali alkalmazottak segítik az eligazodást. Az alsó szinten minden ügyosztály három irodából áll: a legnagyobb az ügyintézésre szolgáló tér; a két kisebb közül az egyik a háttérmunkát végző alkalmazottak irodája, a másik pedig az ügyosztály vezetőjéé. Ezzel szemben az emeleten az ügyosztályok nem válnak el élesen, mivel munkájuk egy-egy ponton összecseng. A nagy közös térben történik az eligazítás, illetve a folyamatban lévő ügyek felvázolása, míg az ezen a szinten dolgozó személyeknek külön irodájuk van, belépni pedig csak pálcájuk azonosítása után tudnak.

Fogda

Az egyre elszaporodó kihágások, utcai balhék, visszaélések és lopások végett a város vezetése karöltve az aurorokkal úgy döntött, hogy a város lakóinak védelmében a kihelyezett aurorparancsnokságon kialakítanak egy fogdát, ahová ideiglenesen elzárhatják a randalírozókat, míg azok ügyeit tisztázzák.

A helyiség a Bogolyfalvi Hivatal és Művelődésházban kapott helyet, közvetlenül az auror kirendeltség irodái mögött elhelyezkedő raktár helyiségben. Ezt a helyiséget alakították át úgy, hogy az alkalmas legyen a fogvatartottak ideiglenes megőrzésére. A raktárhelyiséget három kisebb és egy nagyobb részre osztották fel, vasrácsok helyett üvegfalhoz hasonló, átlátszó mágikus fal zárja el egymástól a fogvatartottakat, melyet ha megérintenek, az nagy erővel taszítja hátrébb a rabot, ezzel lehetetlenné téve a szökési kísérletet.

A helyiségekben egy-egy ágy, illetve egy-egy pad kapott helyet, sem asztal, sem mosdó, sem egyéb berendezési tárgy nem kapcsolódik ezekhez a fogdákhoz. A fogda előtt található egy recepcióhoz hasonlító kis rész, ahol egy auror elveszi a fogvatartottak személyes tárgyait, beleértve pálcáikat, s ezek a háta mögött elhelyezkedő fali fakkokban kapnak helyet, míg a kirendeltség vezetője nem dönt úgy, hogy az illető elhagyhatja a fogdát.

A fogda 24 órás megfigyelés alatt áll, melyről mindig egy beosztott auror gondoskodik, 8 órás váltásban a társaival. A fogda ajtaját kizárólag egy erre a célra megbűvölt pálca nyithatja ki, így egy átlagos varázspálcával nem lehetséges a bejutás. Csak azok az aurorok léphetnek be, akiknek van ilyen, külön erre a célra mágiázott pálcája.

Závodi Soma munkája

Az ügyosztályok szintek szerint:

Alsó szint:

• Személyes okmányok ügyosztálya
• Járműengedélyeztetési ügyosztály
• Mágikus lényekkel kapcsolatos bejelentések, ügyek osztálya
• Adminisztrációs ügyosztály

Felső szint:

• Minisztériumi nyomozóiroda és bűnmegelőzési osztály
• Boszorkány - és Varázsló Megfigyelő osztály
• Kirendeltségvezető és titkársága

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855892#post855892][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.11.05. 15:38[/b][/url]

A kapott baglyot olvasva mindössze halványan elmosolyodtam. A levél tömör volt, lényegre törő és információ gazdag. Nem vártak tőlem sokat, de azt legalább jól kellett csinálnom. Ki gondolta volna, hogy az illúziómágia tanulásához ekkora procedúrán kell átmenni? Fejemet csóválva írtam be a telefonomba az időpontot, majd hívtam fel az illetékest.
Ennek okán állok éppen Zlatan irodájában, arra várva, hogy a delikvens megjelenjen, akinek a férfire is fel kell majd készülnie. Nem tudom melyikünkkel jár rosszabbul. Az asztallapnak támaszkodva kortyolok a vízből, mikor - az elsőt ugyan elnyomja a nevetésünk -, de a második turnus kopogást meghalljuk. Elmosolyodva bólintok egyet, így Zlatan, kelletlen ugyan és szemforgatva, de az ajtóhoz lép és tárja ki azt. A lánynak csak biccent egyet és már ott sincs. Ilyenkor megérik az ilyesfajta ismeretségek: az aurorparancsnok irodáját sajátíthatod ki.
- Hargita, ha nem tévedek - pillantok bele az immár a kezemben lévő aktába. Mi a francnak kell akta egy tanoncnak? Számat elhúzva dobom félre, mert biztos vagyok abban, hogy haszontalan információkkal van tele, majd tenyérrel felfelé kínálom hellyel a kanapén. - Foglalj helyet, kedves. Teát, kávét, esetleg vizet? - lépek a kis asztalhoz, hogy kiszolgáljam magamat, valamint a lányt is, ha szeretne valamit. Az italokat csúsztatom az asztalra, majd ülök le vele szemben.
- Mihail vagyok, az agyturkász, örvendek a találkozásnak. Biztos értesültél róla, hogy velem lenne szükséges beszélgetned kicsit az illúziómágia okán - mosolyodom el féloldalasan. - Gondolom izgulsz, úgyhogy először vegyél egy mély levegőt az orrodon, majd a szádon engedd ki lassan, és ezt ismételd el ötször, kérlek - türelmesen várom meg, míg a légzőgyakorlat legalább minimálisan is segít a lány szívverésén, majd dobom át bal lábamat a jobbon, dőlök hátra és veszem kezembe a papírlapokat, valamint egy tollat. Nem kenyerem a beszélgetés közbeni jegyzetelés, a beszélgetések után szeretem megtenni ezt, ám ekkora kompromisszumot hajlandó vagyok bevállalni az Omboziért.  - Nincs mitől tartanod. Milyen kedvvel érkeztél ma?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855943#post855943][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.11.06. 12:54[/b][/url]

Aprót bólintok csupán mosolyogva a nevére, végül a kezében tartott kulacsra pillantva is csak egy bólintok, így csak magamnak készítem el a kávét, mielőtt elé ülnék.
A csészét a kezemben tartva, direkt nem nézek rá, amíg a kért légzőgyakorlatot végzi, de érzem magamon tekintetét. A tudattól nem rendül meg mosolyom, maximum szélesedik minimálisan, mert el tudom képzelni, hogy nem könnyítem meg neki. Aprót kortyolok, lehunyt szemekkel, halkan fújom ki a levegőt utána. A csészét támasztom térdemnek, szabad kezemet keresztbe ejtem ölembe, miközben türelmesen várom, hogy össze tudja szedni a gondolatait. Halkan nevetek fel.
- Semmi baj. Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg nem is könnyítem meg - sütöm le tekintetem. - Hogy tehetném neked egyszerűbbé? Ha nem látsz, esetleg könnyebben menne? - pillantok rá kíváncsi tekintettel. Választól függően állok fel vagy maradok a helyemen, de a továbbiakon nem változtat: ismét kortyolok egyet.
- Előre bocsájtom, hogy vannak olyan kérdések, amiket muszáj feltennem, mert előírás. Ilyen az például, hogy miért szeretnél illúziómágiát tanulni? - csóválom meg fejemet elégedetlenül. Ennyire tág és fals kérdést feltenni valakinek igen csak övön aluli. Bár jöhet a kérdés, mit elégedetlenkedek, mikor én engedélyeztem, hogy felvigyenek a többi pszichológus közé, akit ilyenkor hívni lehet. Tapasztalatnak remek, rengeteg, különböző területet - mint képesség - meg tudok ismerni, és figyelemmel arra, hogy a szagdolgozatom az egyik képességről fog szólni, minden információ jól jön. Még, ha igen képlékeny is. A papírlapokra pillantva firkantok rá pár szót, majd figyelek a lányra. - Amennyiben gondolkodnál rajta, nem probléma, majd visszatérünk rá. Nem sietünk sehova, csak nyugodtan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855959#post855959][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.11.06. 17:31[/b][/url]

Végül nem mozdulok a helyemről, mikor megkapom a reakciót, mindössze mutatóujjam fonódik a csészére erősebben, még véletlen se boruljon ki. Fizethetném ki Zlatannak a gusztustalan szőnyegét.
Csendben várakozom. Külső szemlélőként is tökéletesen látom, hogy éppen magában rendezi a dolgokat. Talán igyekszik győzködni magát továbbra is, mennyire szeretné ezt, és erről csak nyilatkoznia kell: mert itt nincs másról szó. Válaszol a feltett kérdésekre, amiket egy jelentésben foglalok össze az oktatónak és a Minisztériumnak is, végül leadom, és mindenki mehet a dolgára. Megértem az aggodalmát, de őszintén úgy vélem, hogy felesleges. Értek már meglepetések, és egy ilyen tündéri lány mögött is rejtőzhet akár egy sorozatgyilkos, de már csak a testbeszédére elég ránéznem, hogy tudjam: nem lesz baj.
Miközben beszél írom le a legfontosabbakat: Ragaszkodás a képességhez. A jövőjét látja benne. Segítségnyújtás. Hasznossága. Folyamatos használata a mindennapokban. Halványan mosolyodom el, kortyolok a kávéból, a csésze fölött pillantok már rá.
- Tehát tánctanár szeretnél lenni a jövőben, ha jól értem - előredőlve csúsztatom a csészét az asztalra, majd helyezkedem vissza. - Ez azt jelenti, hogy emberközpontú vagy, extrovertált, valamint türelmes. A gyerekekhez igen sok kell az utóbbiból - jegyzetelek megint, még az utolsó szavak írása közben szólalok meg.
- Milyen a kapcsolatod a szüleiddel? - az utolsó szavak kerülnek a lapra, végül pillantok rá térdemre könyökölve, arcomat tenyerembe támasztva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855965#post855965][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.11.06. 19:32[/b][/url]

Kékjeim minimálisan kerekednek ki, szinte észre sem vehető. Aprót bólintok. - Balettoktató. Azonnal javítom - mosolyodom el szélesen, kezemet elvéve arcomról írom le a pontosítást a megfelelő részhez. Komótosan kocogtatom a tollat párszor a papírnak, míg felpillantok. A csészét magamhoz véve iszom meg az utolsó kortyot, így üresen kerül vissza az asztalra, és helyezkedem vissza. Figyelmemet nem kerüli el arcának vörössége, és ahogy kicsit összehúzza magát, azonban nem emlegetem fel, ösztönösen siklok tovább rajta.
Válasza közben figyelek ismét az elém letett papírra: Segítőkész. Célorientált. Bátorító. Összefüggések specifikus keresése a képesség és annak korrekt használata között - az ebből adódó támogatás teljes jelenléte. Az utolsó szavakra akaratlan Brightmore képe úszik be elém. Nem a mumus-oktató, mi? Bárki jobban tetszeleg ebben a szerepben, mint az ex-rellonos Sárkánytan oktató.
- Kreatívan használnád a képességet, hogy azzal másokat motiválj. Ezek alapján minden előnyét megragadnád, hogy ne érje sérelem a gyerekeket, amolyan - hagyok pillanatnyi szünetet. - Intuíciószerűen menne az oktatás - pillantok rá, mosolyodom el szélesen, végül ismét a papírra nézek. - Ne felejtsd el, hogy néha el kell bukni ahhoz, hogy utána még eredményesebbek legyünk. Remélem nem esnél át a ló túloldalára - minden pozitív dolognak van hátulütője. Ha túlságosan pátyolgatja, és a pozitivitásra orientálja a gyerekeket, soha nem tanulnak a hibáikból, sőt, fel sem fogják ismerni azokat, így újra és újra ugyanazokat fogják elkövetni.
Elpillantva róla ismét jegyzetelni kezdek, hogy egyetlen információ se ússzon el. Támogató családi háttér. Pozitív légkör és neveltetés. Öccse van - idősebb testvér. Védelmező?
- Igen kellemes családi légkört írtál le nekem. Mindebből kifolyólag hajlamos vagy az érzelmeidre hagyatkozva meghozni bizonyos döntéseket? - csúsztatom államat kézfejemre. - Az ennyire alázatos és békés családból jövőek inkább hallgatnak az érzelmeikre, mintsem az ösztöneikre vagy a logikára. Természetesen vannak kivételek, mindössze a statisztikák ezt mutatják -  mély hangom fátyolként hull körénk, kíváncsian, mégsem sürgetően fürkészem arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=856021#post856021][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.11.07. 14:53[/b][/url]

Az a snassz, semmitmondó és megfoghatatlan mondás, miszerint minden kezdet nehéz, nagyon jól passzol az ilyen helyzetekre. Nehéz megnyílni intim kérdésekben egy idegen embernek, mindössze azért, mert szükséges valami olyan eléréséhez, amit mindenképpen szeretnél. A tapasztalat szerzés mellett talán ezt mondhatom még oknak, amiért hajlandó voltam engedélyezni, hogy felvezessenek a listára, aki az ilyesmiket intézheti.
Szélesedő mosollyal hallgatom a véleményét az egész balettról, és annak kifejezőeszközeiről. - Tehát már gyermekként is raktak rád felelősséget a szüleid, mert megbíztak benned. Mennyi idős voltál ekkor? Mikor vigyáznod kellett az öcsédre - a levegőben tartom a tollat, hogy amint elhangzik legalább egy nagyjábóli válasz, azonnal leírjam, és lendülhessünk is túl ezen. - A hibáktól való félelmet nagyon nehéz kontrollálni, de valóban nem lehetetlen. Kívánom, hogy sikerrel járj ezzel kapcsolatban a jövőben, látom benned a potenciált elfelé - kedves, biztató mosollyal ajándékozom meg, leírok mindent, majd pillantok fel ismét, hogy kicsit meredekebb vizekre evezhessünk.
Szélesedő mosolyom egyértelműen árulja el véleményemet, de még így sem szemtelen vagy tiszteletlen a lánnyal szemben. Véletlen sem szeretném, ha nem érezné magát biztonságban, mert azzal csak ártok. Bár abból kiindulva, hogy mennyire megeredt a nyelve, talán a kezdeti sokkon már túl vagyunk. Alkalmazkodóképes. Intuitív. Felelősségteljes.
- Remek ezt hallani, mert nincs ilyen statisztika. Vagy, ha van is, én még nem találkoztam vele. Kíváncsi voltam képes vagy-e egy határozott véleménnyel szemben felállítani a sajátodat, kiállni az mellett és elfogadható magyarázatot adni rá. Ez fontos. Nem hagyod magad befolyásolni, nem azt mondod, amit mások hallani szeretnének - nem befolyásolható. Államat ugyanúgy kézfejemen pihentetem, miközben beszélek. - Miből gondolod, hogy nem vagy kiemelkedő tehetség? Esetleg szembesítettek vele, és ezért döntöttél az mellett, hogy inkább oktatod? - bizonytalanság. Nem esik önámítás hibájába - racionalitás? Önbizalomhiány?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=856030#post856030][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.11.07. 17:06[/b][/url]

Halk nevetést engedek meg magamban a magyarázatot hallva, ami hallható, de nem bántó. A toll moccan egy utolsót, mikor minden leírásra kerül.
- Értem. Igen fiatalon bízták már rád az öcsédet és ezek szerint a barátnődet is - aprócska megjegyzésnek és biztatásnak szánom előző szavaim biztosításként, véletlen sem áll szándékomban negatív érzelmeket kiváltani belőle ezzel kapcsolatban. Csupán lehunyt szemekkel moccan meg fejem kicsit, mikor megköszöni.
Fél szemöldököm emelkedik meg az okokon. Halkan hümmentve kezdek el írni, így áll be közénk pár elnyújtott perces csend. Nem bízik önmagában. Tánc feladása - véleménye szerint nem képes megragadni a tragédiát. Önbizalomhiány. Saját maga elbizonytalanítása? A toll hegye koppan a szó mellett párszor. Miért?
- Valóban úgy érzed, hogy nem menne vagy csak ezt szeretnéd hinni? - pillantok fel. - Visszatérhetünk oda, hogy a hibákból tanulunk. Aki ilyen szenvedéllyel beszél és áll a baletthoz, nehezen elképzelhető, hogy mindössze egyetlen ilyen ok miatt így döntsön - véletlen sem mondom ki, hogy feladja, mert nem lenne igazam, pedig sokaknak ez jutna eszébe rögtön. De ilyenről nincs szó. - A szomorúság a mindennapok elengedhetetlen része. Ha nem lenne szomorúság, nem tapasztalnánk meg olyan elemi erővel az érzést, mikor boldogok vagyunk. Fontos része az életnek, de megértem a hozzáállásod - biztosítom gyorsan, végül dőlök hátra.
- Hogy állsz a szerelemmel? Párkapcsolatban vagy most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=856103#post856103][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.11.08. 16:38[/b][/url]

Figyelmesen hallgatom ismét a választ, halvány mosolyom nem tűnik el ajkaimról, szinte már odanőtt.
- Érthető. Dicséretreméltó, hogy abban szeretnél száz százalékot nyújtani, amiről tudod, hogy megy, míg a másik oldalról tisztában vagy a gyengeségeiddel - bólintok pár aprót, a jegyzetelés végével nézek fel rá ismét. Mindössze pár másodperc elég, hogy a testbeszédből rengeteg mindent ki lehessen olvasni, és ez az oka annak, mennyire nem szeretek beszélgetések közben jegyzetelni. Elveszi az érdemi információkról a figyelmet, hiszen az ember sokkal nehezebben kontrollálja testének jeleit, mint szavait - bár nem lehetetlen, de az előttem ülő, példának okáért, nem ilyen ember. A következő szavaira is csak bólogatok, immár nem írok le semmit, hiszen a magyarázata már rég a papíron hever, és őszintén, igen valid érveket hoz fel minden mellett vagy éppen ellen.
A párkapcsolat kérdése sok embernél számít tabutémának. Érthető okokból, hiszen sokan nem szívesen teregetik ki a magánéletüket, vagy éppen úgy csinálják, hogy senki nem tudjon róla semmit, így a kérdés is igen kellemetlennek hat, de szükséges. Legalábbis a Minisztérium szerint az. Kíváncsian hallgatom a választ, ismét előredőlök, míg várom a végét.
- Nem, egyáltalán nem vagy elkésve. Aknázd ki az előtted levő lehetőségeket, utána még bőven ráérsz keresni magad mellé valakit, vagy csak kivárni, amíg megtalálod az igazit - mert nem lehetetlen. Nekem nem adatott meg, bár tény és való, hogy úgy sokkal nehezebb hinni a szeretetben és a szerelemben, ha még soha nem tapasztaltad. Még csak minimálisan sem. - Nagyon racionálisan látod az életet, ami sok esetben remekül jön a mindennapokban, azonban ne felejtsd el, hogy fiatal vagy. Tisztában vagyok azzal, hogy a tanulással járó teher és felelősség hatalmas, de az mindig jó, ha élvezzük az életet és annak minden apró örömét - mosolyodom el szélesen.
- Esetleg van még valami, amit elmondanál? - fürkészem arcát. - Amennyiben nincs, végeztünk. A Minisztérium neked is küld majd egy példányt az eredményről, így nem kell aggódnod, időben meg fogod tudni - túrom hátra előre esett tincseimet, majd borzolom össze azokat. - Köszönöm, hogy befáradtál, Gitta, örömömre szolgált - kelek fel a kanapéról, megkerülöm az asztalt, oldalamhoz szorítva a papírlapokat nyújtom felé jobb kezemet.