- Kitalálom, Adél is abba a beöltözős buliba ment - köszöntöm unokabátyám egy halvány mosoly kíséretében, és bezárom a házam ajtaját. Gyorsan eljutunk Pestig, közben próbálom megfejteni, mi értelme annak. Oké, én ezt a Halloween hacacárét sose éltem túlzottan. Viszont jó unokatesóhoz híven, elkísérem én. Úgyis rég beszéltünk már.
Igen, tudom hol volt, és azt is, talán le kellene beszélnem erről, de Will felnőtt ember, én meg nem vagyok olyan családtagja, akinek pálcát kellene törnie a feje felett.
- Nézd. Az egész jól néz ki, de... biztos vagy te ebben? - azért óvatosan megkérdem tőle, most először és utoljára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868736#post868736][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.22. 20:40[/b][/url]

- Kitalálom, Adél is abba a beöltözős buliba ment - köszöntöm unokabátyám egy halvány mosoly kíséretében, és bezárom a házam ajtaját. Gyorsan eljutunk Pestig, közben próbálom megfejteni, mi értelme annak. Oké, én ezt a Halloween hacacárét sose éltem túlzottan. Viszont jó unokatesóhoz híven, elkísérem én. Úgyis rég beszéltünk már.
Igen, tudom hol volt, és azt is, talán le kellene beszélnem erről, de Will felnőtt ember, én meg nem vagyok olyan családtagja, akinek pálcát kellene törnie a feje felett.
- Nézd. Az egész jól néz ki, de... biztos vagy te ebben? - azért óvatosan megkérdem tőle, most először és utoljára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868738#post868738][b]William Martin Krise - 2023.10.22. 20:52[/b][/url]

Természetesen képtelenek voltak kibírni huszonnégy órát ajtócsapkodás nélkül. Ahogy pedig a lány közölte, hogy bulizni megy és faképnél hagyta őt, úgy döntött, nem fogja somorú faszként várni otthon. Mióta Júlia jószerével kisétált az életéből, Esther pedig... nos, szintén, megcsappant azoknak a száma, akikkel  az ejtéjét töltheti. Tehát maradt Vicky, aki meglepő módon azonnal igent mondott a kérdésére.
Sem gyerekkorukban, sem pedig később nem töltöttek időt egymás társaságában, a lány faluba költözése óta azonban összefutottak párszor. Így nem teljesen kínos Budapestig zsupszkulcsozni vele. Különben is: bassza meg Adél.
   -  Ja... nem rossz - egyez bele, majd anélkül, hogy tovább rágódna a döntésen, el is indul az ajtó felé. - Áhh... gondolom beszéltél Adéllal - húzza el a sáját, miközben kinyitja az ajtót, majd amilyen gáláns lovag, beengedi a lányt maga előtt. - Nem kell beszarni, jól fogok viselkedni. De cserébe neked kell meginnod az én részemet is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868739#post868739][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.22. 21:08[/b][/url]

Sejtem én, hogy megint hozták a formájukat, de őszintén szólva, nem meglepő ez felénk. Én is mindig rendesen katapultálok inkább, ha a férjem feltűnik, de a gyűrű az még most is ott díszeleg az ujjamon.
- Említette, hogy elmentél pihenni - nem akarom boncolgatni, ha ő sem, pedig... lennének kérdéseim. Valószínűleg a kezelések sem hatottak túlzottan, ha idekeveredtünk.
- Biztos? Én aztán tényleg nem bírom az alkoholt, félő gyorsan katasztrófába torkollna az este - azért kicsit megilletődök, de persze bemegyek. Hamar rájövök, jól döntöttem, talán innen még ki se néznek minket.
- Nos, mivel te vagy kettőnk közül a tapasztaltabb, mit ajánlasz kezdésnek? - pislogok az idősebb Krisére, bár nem tudom, mennyire jó ötlet ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868741#post868741][b]William Martin Krise - 2023.10.22. 21:29[/b][/url]

Pihenni. Haha. Mennyire édes, hát meg kell zabálni. A lány nyomában ő is belép a kocsmába, ami így első látásra nem különleges: a lecsupaszított plafonról indusztriális lámpák lógnak és világítják meg a művészien szedett-vedett asztalokat, a terem végében széles, hosszú pult, mögötte ízlésesen megvilágított, színes italokkal. Nincsenek sokan, de a helyet megtöltik a beszélgetők és a zene alapzaja, illetve az italok és parfümök nehéz illata.
   -  Elvonó, mondd csak ki nyugodtan. Ő egy évvel korábban pedig zárt osztályon volt ugyanott, ha érdekel.
Ha Adél megosztotta a lánnyal a leszokása teáját, ő sem rest viszonozni ezt a gesztust. A lányt megelőzve leül az egyik félreeső asztalhoz. A falat fekete-fehér, absztrakt és groteszk beállítású fényképek díszítik, az asztalon több oldalas, színes itallap. Az utóbbit húzza maga elé.
   -  Csak bízd rám magad - felel könnyedén, és ezzel magára is vállalja a feladatot, hogy válasszon a lány helyett. Szereti az ilyesmit. Ha a lányra bízná, valószínűleg valami lányos lónyálat szopogatna egész éjjel, abban pedig nincs semmi szórakoztató. A saját véleménye szerint akkor semmit sem ér az este, ha legalább az egyikük nem távozik négykézláb... mivel pedig kihúzta a gyufát a feleségénél indulás előtt, ezt a feladatot a lánynak kell átvállalnia. Ha akarja, ha nem.
   -  Na és - kezdi az itallapot böngészve - hogy van Adam...? Anton? Ant...hony?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868745#post868745][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.22. 22:11[/b][/url]

- Micsoda? - azért egy pillanatra lefagyok. Az elvonó sem szép, de zárt osztály?
- De jól lett? Vagy jobban? És miért? - persze jönnek a kérdések. Hát én azt a nőt beengedtem a házamba. Tudom, csúnya az előítélet, de talán ez nem is az... csupán elővigyázatosság, vagy óvatosság. Viszont ezen a ponton valahol megértem, miért nem voltak példának okáért Willék sem sűrűn látott vendégek nálunk. Én meg még azt hittem, az én házasságom problémás.
- Viszont úgy tűnik az akadályok ellenére is kitartotok egymás mellett. Ez azért szuper dolog - mosolygok rá, ahogy sikerül úrrá lennem a döbbenetemen, és valahol még talán az irigység is elfog. Viszont az sem tart sokáig. Belépek a helyre, és Willt követve ülök le egy félreeső helyre, még mindig nem életem ötletének tartva ezt a kiruccanást.
- Azért...csak óvatosan - nevetek halkan, s míg ő az itallapot nézi, én most döntök úgy, hogy körbetekintek. Nem másabb, mint a Szárnyas Vadkan volt Roxmortson, a társaság se különb, nekem pont tökéletes.
- Anthony. És ha jól tudom, most Izraelben tárgyal - vállat vonok, fél pillanat alatt komorodok el, hisz a férjemről nem szívesen beszélek. Nem tudok rossz szájíz nélkül beszélni róla.
- Az nem néz ki rosszul - bökök hirtelen egy tipikus női koktélra, még ilyen kis esernyő is van hozzá. Az szerintem pont jó lesz, de ki tudja, ő hogy látja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868746#post868746][b]William Martin Krise - 2023.10.22. 22:20[/b][/url]

   -  Mert azt hallucinálta, hogy altatja a halott gyerekét - válaszol az itallap fölött, le se véve a szemét a képekről. Ha Adél kitálalt, tessék, ő is ki fog. Valójában eddig diszkréten kezelte a felesége állapotát, és a nagyanyján kívül a családban sem tudott róla más. Azonban most irritált és sértődött, az a kurva pedig szórakozni ment valahol, nélküle. Tehát megérdemli.
   - Na és azóta hozzád ér már, vagy még mindig nem?
A kérdés rokonok közt is furcsa, netalán egyenesen arcpirító lenne. Victoria azonban az első faluban tett találkozásukkor magától hozta szóba ezt a mulattató témát, így feljogosítva érzi magát rá, hogy most is rákérdezzen. A szeme közben követi amerre a lány mutat.
   -  Nekem jó - hátradől a pult felé fordulva pedig intéssel jelzi az egyik pincérnek, hogy rendelnének. Amíg pedig az odaér, ő visszadobja az itallapot az asztal közepére és összekulcsolja rajta a kezeit - Hogyhogy ráértél ma? Nem vagy még fiatal hozzá, hogy otthon ülj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868765#post868765][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.23. 16:15[/b][/url]

- Édes Istenem. Szegény nő - a hangom is elhal, a fejem is lehajtom, mert így számomra érthető. Maga a tény, hogy képtelen vagy gyereket szülni se egy jó érzés, de elveszíteni... biztos, hogy nem bírnám ki.
A kérdés ártatlan, mégis megmerevedek, és asztal lapjára szegem a tekintetem, hagyva, hogy a hajam az arcomba omoljon. Csak egy pillanat, nem sok, aztán újra ellazulnak az izmaim, és kedvesen mosolygok Willre.
- Mi lenne, ha otthon hagynánk a családot? Inkább mesélj, mik a terveid most, hogy új életet kezdesz? - az jobban izgat, mármint Will. Inkább hallgatom őt, meg a terveit, nyilván arra is rákérdeznék, milyen volt ott... viszont nem szeretnék tapintatlan lenni.
Az a koktél tényleg tetszett, legalább is a kép alapján, így boldogan veszem tudomásul, hogy áldását adja rá.
- Van egy vállalkozásom... és rengeteg adminisztráció mellé - sóhajtok fel, de kisvártatva ráncolni kezdem a homlokom.
- Most nézd meg. Huszonhárom évesen ki vagyok égve - nevetek fel halkan, ahogy elér a felismerés. Sose vágytam erre az életre, nem úgy, hogy közben annyi mindenről le kellett mondanom, így megint összeszorul kicsit a mellkasom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868767#post868767][b]William Martin Krise - 2023.10.23. 16:30[/b][/url]

Szegény nő. Ezzel egyetért és ő is szívből sajnálja a feleségét. Különben nem a történtekkel szembeni érzéketlensége miatt tálalt ki az imént, még ha a semleges szavak és hanyag mozdulatok arra is utalnának, hanem pusztán a kiteregetett pletykát viszonozta így. Másrészt pedig, ő mindig jóval könnyebben beszélt a fia haláláról, mint azt a legtöbben elvárnák, a szavak azonban sosem tükrözték hűen azt, amit érez.
   -  Fenomenális ötlet - egyez bele lendületesen, majd a mutatóujját felemelve kér időt a lánytól, míg a melléjük érő pincérhez fordul. - Egy tequila sunrise neki, ezzel a hülye kis esernyővel, nekem pedig... hmmm... tudod mit? Legyen kettő. Köszi.
Nem tartozik azok közé, akiknek átallana lányos koktélokat inni, sőt. A pubban eltöltött, idestova négy éve során elsajátította, így ki is próbálta a legtöbb receptet, és megtanulta őszintén értékelni a színes-szaros, geil szarokat. Ahogy a pincér otthagyja őket, ő visszakönyököl az asztalra a lánnyal szemben.
   -  Ki mondta, hogy új életet kezdek? Ha jól értem, neked kellene inkább változtatnod valamin. Hagyd a papírmunkát, vagy vegyél rá fel másokat, élj egy kicsit, Vicky. Szedj fel valakit, semmi értelme ennyi idősen kiégni. Mikor engedted el magad legutoljára igazán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868768#post868768][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.23. 16:54[/b][/url]

Beszélnék vele erről a sok mindenről, ami velük történt, de nem úgy érzem, hogy ez lenne a legmegfelelőbb alkalom rá, talán majd máskor. Adélt viszont őszintén sajnálom, és bűntudatom van, amiért egyből téves következtetéseket vontam le. Iszonyú lehet, és talán még szerencsés is, hogy a zárt osztállyal megúszta.
Egy pillanatra megütközöm, és már nyitnám a szám, de... megint eszembe jut, nem anyáskodhatok Will felett, hisz felnőtt ember.
- Kérhetjük rózsaszín esernyőkkel? - pislogok bájosan a pincérre, hisz ha már lúd, akkor legyen kövér. Plusz ki nem hagynám, hogy Willt rózsaszín esernyős koktéllal a kezében lássam, még ha ezért a pokolra is kerülök.
- Tudod... férjnél vagyok. Az esélyeim csekélyek ahhoz, hogy bárkit is felszedjek - mosolygok rá elnézőn, mert hazudnék, ha nem fordult volna meg a fejemben, főleg az utóbbi időben, de mindig ott lyukadtam ki, hogy én tettem egy fogadalmat, még ha nem is teljesen önszántamból.
- Egy héttel a RAVASZ előtt... akkor volt a lánybúcsúm - halkan beszélek, tekintetem a gyűrűsujjamra téved, és el is szomorodok kicsit, pedig ennek boldog emléknek kellene lennie, nem? Hát minden lány arról a nagy napról álmodik...pfff.. mert nem tudják, hogy az élet ott nem áll meg. Van folytatás, ami csak hosszú idő múlva bukik ki.
Ahogy kiér a koktél, el is veszem az egyik poharat, majd koccintásra emelem.
- Nem kellene visszamenned a PUBba - nézek a szemébe közben, halkan, de határozottan osztva meg vele a véleményem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868770#post868770][b]William Martin Krise - 2023.10.23. 17:24[/b][/url]

Az Adéllal szembeni sértődöttsége lassacskán alábbhagy, mi több, végre kezd megfeledkezni az ajtócsapódás hangjáról, amivel a felesége kiviharzott otthonról. Victoria meglepően jó társaság ehhez. Nem túlságosan érdekfeszítő, de annyira épp, hogy elszórakoztassa ma este. A rózsaszín esernyőkre így lazén elneveti magát de nem ellenkezik - az ő férfiassága stabilabb lábakon áll ahhoz, hogy ennyitől megrökönyödjön.
   -  Ugyan már. Mutatok egy trükköt. Csodálom, hogy erre nem tanított meg anyukád - válaszol könnyedén, majd ugyanennek a mondatlan a lezárásaként felemeli a kezeit az asztalról és lehúzza a saját gyűrűjét az ujjáról. - Volt gond, nincs gond - süllyeszti el a tárgyat a zsebében.
Arra, hogy utoljára a lánybúcsúján szórakozhatott, nem tud, de érdemben nem is szeretne mit hozzátenni. Ha valaki ennyire komolyan veszi a házasságát, igazán csak magára vethet. Ő sem magának, sem pedig a feleségének nem tiltotta meg, hogy éljen, mondjuk meg is lett az eredménye.
A saját, kislányosan színes koktélját leveszi a tálcáról és a lányt követve ő is megemeli kissé.
   -  Ja, hogyne. Mert csak úgy dobálják utánam a munkalehetőségeket a faluban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868771#post868771][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.23. 17:32[/b][/url]

- Anyukám soha nem tenné meg ezt - mímelek megrökönyödést, de némi hezitálás után rájövök, hogy amúgy ez tényleg ennyire egyszerű. A mozdulat viszont lassú és vontatott, hisz mióta felhúzták az ujjamra, azóta nehezedik rajta. Mégis valahogy elfog a megkönnyebbülés, ahogy a karika lekerül, még fel is sóhajtok, és hagyom arcomra kiülni az örömöt, mert épp csak nem kezdek el ugrálni. Csak most, csak ma... csak egy kicsit had érezzem, hogy szabad vagyok, és az évek, amiket végig stagnáltam, nem is voltak. Azért persze én is elteszem a gyűrűt, elhagyni azt nem szeretném.
Nyugodtabban kortyolok bele az italomba, hagyva időt arra, hogy megszokjam a kissé maró ízt. Meg se tudom mondani, mikor ittam utoljára, hisz köztudott, hogy én meg az alkohol nem vagyunk jóban.
- Én tudok egyet. Épp az imént mondtad, vegyek fel valakit. Tudom, legalább annyira izgalmas, mint a pult mögött, de... neked van tapasztalatod, nekem meg lelkesedésem. Örülnék, ha segítenél kicsit fellendíteni a helyet - pislogok rá szépen, persze biztos vagyok benne, hogy képen röhög, és elküld a francba, de egy próbát így is megér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868780#post868780][b]William Martin Krise - 2023.10.23. 21:28[/b][/url]

Számára megszokott a mozdulat, még ha ma este nincs is célja vele. Amíg még Júliával töltötte az idejét, akkor is levette az ujjáról a gyűrűt, Isten tudja, miért. Csak helyesnek tűnt, akkor is, ha nem érezte valódi szerződésnek a saját házasságát. Azt azonban nem igazán hiszi, hogy a lány is követi majd a példáját, így tehát, amikor amaz gyűrűje is zsebbe kerül, ünnepélyesen emeli meg a poharát ismét.
   -  Szívesen. Most pedig élvezd a szabadságod, ahogy jól esik.
A koktél édeskés íze kellemes hangulatba hozza, a rózsaszín napernyő pedig a maga idióta bájával szintén. Az utóbbit lekapja a koktélja tetejéről, hogy a szárával felszúrjon egy koktélcseresznyét és azt vegye a szájába.
   -  Te most munkát ajánlottál nekem? - Kérdi némi meglepett hallgatást követően. - Bűbájos vagy, de nekem nincs diplomám és szart sem tudok a bizniszről. De Adélt lehet, hogy érdekelné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868781#post868781][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.23. 21:33[/b][/url]

Furcsa nekem ez, lehet többet vissza sem veszem. A franc hitte volna, hogy ennyit jelent, ha valami lekerül rólam, aminek súját éveken át cipeltem. Ha tudom, már megteszem előbb.
Csak biccentek, de mosolygok, és jó ízűeket kortyolok az italból, immár sokkal felszabadultabban. Könnyedén vonom fel a szemöldököm Will szabadkozását hallava.
- Na és? Nekem sincs, és én se tudok semmit sem. Szerencsénkre viszont, egyikünk se hülye. Ne csináld már, biztos, hogy jobban fizetek, mint a jelenlegi főnököd, és... örülnék, ha a közelemben lennél - vallom be, még pislogok is szépen mellé, hisz.. ez amúgy nem csak róla szól, hanem rólam. Tényleg szeretnék jó kapcsolatot ápolni a családommal, ha már ezidáig nem volt rá lehetőségem. Will meg már így is annyit segített, hogy ez a legkevesebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868782#post868782][b]William Martin Krise - 2023.10.23. 21:52[/b][/url]

A fél szemöldöke megemelkedik.
Örülnék, ha a közelemben lennél.
Lassan rágja a gumiszerű koktélcseresznyét. Az esernyőt visszaereszti az italába. A tekintete pár kényelmetlenül hosszú pillanatig a lány két szeme közt vándorol, majd lejjebb téved annak az italára. Végül csak megköszörüli a torkát.
   -  Egy tudatlannál már tényleg csak két tudatlan jobb egy üzletben. De tudod mit? Valamelyik nap vagy este átmehetek szétnézni és kitalálni, tudsz-e olyasmit, adni, amihez távolról hozzá tudok szólni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868824#post868824][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.25. 10:25[/b][/url]

Nem tudom, miért néz rám így, és kényelmetlenül is érzem magam miatta. Azt már említettem, hogy az alkohollal mi nem vagyunk jóban, többek között azért, mert alattomos, és még csak észre sem veszem, mikor a fejembe száll, csak amikor már késő. Viszont őszinte öröm kúszik az arcomra, mikor úgy tűnik, sikerül hatnom rá.
- Rendben, nekem ennyi elég. Néha kiborítanak az unokatestvéreim - sóhajtok fel, még a szemeim is megforgatom, mert hiába szeretem én őket, vaskalaposak.
- Nagyinál voltál mostanában? Gondolkodtam, hogy meglátogatom - evezek óvatosabb vizekre, bár nem tudom, Madlen említése milyen reakciót válthat ki belőle.