[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868736#post868736][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.22. 20:40[/b][/url]

- Kitalálom, Adél is abba a beöltözős buliba ment - köszöntöm unokabátyám egy halvány mosoly kíséretében, és bezárom a házam ajtaját. Gyorsan eljutunk Pestig, közben próbálom megfejteni, mi értelme annak. Oké, én ezt a Halloween hacacárét sose éltem túlzottan. Viszont jó unokatesóhoz híven, elkísérem én. Úgyis rég beszéltünk már.
Igen, tudom hol volt, és azt is, talán le kellene beszélnem erről, de Will felnőtt ember, én meg nem vagyok olyan családtagja, akinek pálcát kellene törnie a feje felett.
- Nézd. Az egész jól néz ki, de... biztos vagy te ebben? - azért óvatosan megkérdem tőle, most először és utoljára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868739#post868739][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.22. 21:08[/b][/url]

Sejtem én, hogy megint hozták a formájukat, de őszintén szólva, nem meglepő ez felénk. Én is mindig rendesen katapultálok inkább, ha a férjem feltűnik, de a gyűrű az még most is ott díszeleg az ujjamon.
- Említette, hogy elmentél pihenni - nem akarom boncolgatni, ha ő sem, pedig... lennének kérdéseim. Valószínűleg a kezelések sem hatottak túlzottan, ha idekeveredtünk.
- Biztos? Én aztán tényleg nem bírom az alkoholt, félő gyorsan katasztrófába torkollna az este - azért kicsit megilletődök, de persze bemegyek. Hamar rájövök, jól döntöttem, talán innen még ki se néznek minket.
- Nos, mivel te vagy kettőnk közül a tapasztaltabb, mit ajánlasz kezdésnek? - pislogok az idősebb Krisére, bár nem tudom, mennyire jó ötlet ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868745#post868745][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.22. 22:11[/b][/url]

- Micsoda? - azért egy pillanatra lefagyok. Az elvonó sem szép, de zárt osztály?
- De jól lett? Vagy jobban? És miért? - persze jönnek a kérdések. Hát én azt a nőt beengedtem a házamba. Tudom, csúnya az előítélet, de talán ez nem is az... csupán elővigyázatosság, vagy óvatosság. Viszont ezen a ponton valahol megértem, miért nem voltak példának okáért Willék sem sűrűn látott vendégek nálunk. Én meg még azt hittem, az én házasságom problémás.
- Viszont úgy tűnik az akadályok ellenére is kitartotok egymás mellett. Ez azért szuper dolog - mosolygok rá, ahogy sikerül úrrá lennem a döbbenetemen, és valahol még talán az irigység is elfog. Viszont az sem tart sokáig. Belépek a helyre, és Willt követve ülök le egy félreeső helyre, még mindig nem életem ötletének tartva ezt a kiruccanást.
- Azért...csak óvatosan - nevetek halkan, s míg ő az itallapot nézi, én most döntök úgy, hogy körbetekintek. Nem másabb, mint a Szárnyas Vadkan volt Roxmortson, a társaság se különb, nekem pont tökéletes.
- Anthony. És ha jól tudom, most Izraelben tárgyal - vállat vonok, fél pillanat alatt komorodok el, hisz a férjemről nem szívesen beszélek. Nem tudok rossz szájíz nélkül beszélni róla.
- Az nem néz ki rosszul - bökök hirtelen egy tipikus női koktélra, még ilyen kis esernyő is van hozzá. Az szerintem pont jó lesz, de ki tudja, ő hogy látja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868765#post868765][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.23. 16:15[/b][/url]

- Édes Istenem. Szegény nő - a hangom is elhal, a fejem is lehajtom, mert így számomra érthető. Maga a tény, hogy képtelen vagy gyereket szülni se egy jó érzés, de elveszíteni... biztos, hogy nem bírnám ki.
A kérdés ártatlan, mégis megmerevedek, és asztal lapjára szegem a tekintetem, hagyva, hogy a hajam az arcomba omoljon. Csak egy pillanat, nem sok, aztán újra ellazulnak az izmaim, és kedvesen mosolygok Willre.
- Mi lenne, ha otthon hagynánk a családot? Inkább mesélj, mik a terveid most, hogy új életet kezdesz? - az jobban izgat, mármint Will. Inkább hallgatom őt, meg a terveit, nyilván arra is rákérdeznék, milyen volt ott... viszont nem szeretnék tapintatlan lenni.
Az a koktél tényleg tetszett, legalább is a kép alapján, így boldogan veszem tudomásul, hogy áldását adja rá.
- Van egy vállalkozásom... és rengeteg adminisztráció mellé - sóhajtok fel, de kisvártatva ráncolni kezdem a homlokom.
- Most nézd meg. Huszonhárom évesen ki vagyok égve - nevetek fel halkan, ahogy elér a felismerés. Sose vágytam erre az életre, nem úgy, hogy közben annyi mindenről le kellett mondanom, így megint összeszorul kicsit a mellkasom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868768#post868768][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.23. 16:54[/b][/url]

Beszélnék vele erről a sok mindenről, ami velük történt, de nem úgy érzem, hogy ez lenne a legmegfelelőbb alkalom rá, talán majd máskor. Adélt viszont őszintén sajnálom, és bűntudatom van, amiért egyből téves következtetéseket vontam le. Iszonyú lehet, és talán még szerencsés is, hogy a zárt osztállyal megúszta.
Egy pillanatra megütközöm, és már nyitnám a szám, de... megint eszembe jut, nem anyáskodhatok Will felett, hisz felnőtt ember.
- Kérhetjük rózsaszín esernyőkkel? - pislogok bájosan a pincérre, hisz ha már lúd, akkor legyen kövér. Plusz ki nem hagynám, hogy Willt rózsaszín esernyős koktéllal a kezében lássam, még ha ezért a pokolra is kerülök.
- Tudod... férjnél vagyok. Az esélyeim csekélyek ahhoz, hogy bárkit is felszedjek - mosolygok rá elnézőn, mert hazudnék, ha nem fordult volna meg a fejemben, főleg az utóbbi időben, de mindig ott lyukadtam ki, hogy én tettem egy fogadalmat, még ha nem is teljesen önszántamból.
- Egy héttel a RAVASZ előtt... akkor volt a lánybúcsúm - halkan beszélek, tekintetem a gyűrűsujjamra téved, és el is szomorodok kicsit, pedig ennek boldog emléknek kellene lennie, nem? Hát minden lány arról a nagy napról álmodik...pfff.. mert nem tudják, hogy az élet ott nem áll meg. Van folytatás, ami csak hosszú idő múlva bukik ki.
Ahogy kiér a koktél, el is veszem az egyik poharat, majd koccintásra emelem.
- Nem kellene visszamenned a PUBba - nézek a szemébe közben, halkan, de határozottan osztva meg vele a véleményem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868771#post868771][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.23. 17:32[/b][/url]

- Anyukám soha nem tenné meg ezt - mímelek megrökönyödést, de némi hezitálás után rájövök, hogy amúgy ez tényleg ennyire egyszerű. A mozdulat viszont lassú és vontatott, hisz mióta felhúzták az ujjamra, azóta nehezedik rajta. Mégis valahogy elfog a megkönnyebbülés, ahogy a karika lekerül, még fel is sóhajtok, és hagyom arcomra kiülni az örömöt, mert épp csak nem kezdek el ugrálni. Csak most, csak ma... csak egy kicsit had érezzem, hogy szabad vagyok, és az évek, amiket végig stagnáltam, nem is voltak. Azért persze én is elteszem a gyűrűt, elhagyni azt nem szeretném.
Nyugodtabban kortyolok bele az italomba, hagyva időt arra, hogy megszokjam a kissé maró ízt. Meg se tudom mondani, mikor ittam utoljára, hisz köztudott, hogy én meg az alkohol nem vagyunk jóban.
- Én tudok egyet. Épp az imént mondtad, vegyek fel valakit. Tudom, legalább annyira izgalmas, mint a pult mögött, de... neked van tapasztalatod, nekem meg lelkesedésem. Örülnék, ha segítenél kicsit fellendíteni a helyet - pislogok rá szépen, persze biztos vagyok benne, hogy képen röhög, és elküld a francba, de egy próbát így is megér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868781#post868781][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.23. 21:33[/b][/url]

Furcsa nekem ez, lehet többet vissza sem veszem. A franc hitte volna, hogy ennyit jelent, ha valami lekerül rólam, aminek súját éveken át cipeltem. Ha tudom, már megteszem előbb.
Csak biccentek, de mosolygok, és jó ízűeket kortyolok az italból, immár sokkal felszabadultabban. Könnyedén vonom fel a szemöldököm Will szabadkozását hallava.
- Na és? Nekem sincs, és én se tudok semmit sem. Szerencsénkre viszont, egyikünk se hülye. Ne csináld már, biztos, hogy jobban fizetek, mint a jelenlegi főnököd, és... örülnék, ha a közelemben lennél - vallom be, még pislogok is szépen mellé, hisz.. ez amúgy nem csak róla szól, hanem rólam. Tényleg szeretnék jó kapcsolatot ápolni a családommal, ha már ezidáig nem volt rá lehetőségem. Will meg már így is annyit segített, hogy ez a legkevesebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868824#post868824][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.25. 10:25[/b][/url]

Nem tudom, miért néz rám így, és kényelmetlenül is érzem magam miatta. Azt már említettem, hogy az alkohollal mi nem vagyunk jóban, többek között azért, mert alattomos, és még csak észre sem veszem, mikor a fejembe száll, csak amikor már késő. Viszont őszinte öröm kúszik az arcomra, mikor úgy tűnik, sikerül hatnom rá.
- Rendben, nekem ennyi elég. Néha kiborítanak az unokatestvéreim - sóhajtok fel, még a szemeim is megforgatom, mert hiába szeretem én őket, vaskalaposak.
- Nagyinál voltál mostanában? Gondolkodtam, hogy meglátogatom - evezek óvatosabb vizekre, bár nem tudom, Madlen említése milyen reakciót válthat ki belőle.