és a ruhavásárlás a randira esete | kinézek ma is

Az ujjai közé csippent egy, vélhetően fehérneműt, amin több a csipke, mint a textil. Úgy tartja, mintha amaz harapna vagy félne attól, hogy már egy kósza mozdulattal is akkora kárt tehet benne, hogy ki is fizetheti. Márpedig, nem olcsó. De mit vár abban a világban, ahol kétezer dollárért adnak el egy koszos, szakadt tornacipőt. Ő bezzeg ezerötszáz forintból megoldja, ügyesen, pár nap alatt, ha koncertezni megy benne. Az bezzeg senkit nem érdekel, hallatlan.
- Te, te, te... figyelj ez... ez micsoda? - fordul oda a nap sztárja felé, akinek kellene valami rongy, mert randira megy. Az, hogy lánnyal, neki ugyan azt jelenti, mintha a hagyományos módon történtte: Pol randira megy. Randira! Bár, abban holt biztos, hogy nem ebben a csipkében kellene, nem is jó sorban van, úgy csusszan át hozzá, ahol már értelmesebb holmik vannak.
- Ha ebben kéne menni, kiesne a szeme - pedig tudja, hogy nem egy felnőtt nőről, férfiról van szó, szóval nem kéne, de vicces lenne. Átforgatja még a dolgot, majd visszaejti és nézelődik tovább. Nem biztos, hogy azt kellene elvinni ilyen helyre, akinek felemás zoknija, agyon lyuggatott dolgai vannak és színes tincsei. Már most egyesek úgy néznek rá, mint a tyúk a piros kukoricára, de nem zavartatja magát, tekintve, hogy magához képest majd rohadt egyszerű és átlagos. Persze a láncok, apró szegecsek ott pihennek rajta, de megtisztelte Pol-t annyira, hogy nem úgy jön, mint a bazári majom, azt majd máskor.
- Szerintem ez baba - emel fel egy felsőt, ami nem hányadék csipkés, nincs köldökig kivágva, ellenben mályvaszínű és kellemesen fodrozik rajta valami. - Ha neked nem kell, megveszem én - röhög fel. Az a baj, hogy képes rá. Van pár felsője, ami nem épp fiúknak készült, de a mintája miatt - én kicsi pónim és hasonlók, mert annyira illik hozzá - muszáj volt megvennie. Ezt persze visszaakasztja és lép mellé. - Mire gondoltál amúgy? Meg, na, mesélj róla csak szépen nekem közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846813#post846813][b]Theodore B. Marchetti - 2022.05.25. 21:57[/b][/url]

és a ruhavásárlás a randira esete | kinézek ma is

Az ujjai közé csippent egy, vélhetően fehérneműt, amin több a csipke, mint a textil. Úgy tartja, mintha amaz harapna vagy félne attól, hogy már egy kósza mozdulattal is akkora kárt tehet benne, hogy ki is fizetheti. Márpedig, nem olcsó. De mit vár abban a világban, ahol kétezer dollárért adnak el egy koszos, szakadt tornacipőt. Ő bezzeg ezerötszáz forintból megoldja, ügyesen, pár nap alatt, ha koncertezni megy benne. Az bezzeg senkit nem érdekel, hallatlan.
- Te, te, te... figyelj ez... ez micsoda? - fordul oda a nap sztárja felé, akinek kellene valami rongy, mert randira megy. Az, hogy lánnyal, neki ugyan azt jelenti, mintha a hagyományos módon történtte: Pol randira megy. Randira! Bár, abban holt biztos, hogy nem ebben a csipkében kellene, nem is jó sorban van, úgy csusszan át hozzá, ahol már értelmesebb holmik vannak.
- Ha ebben kéne menni, kiesne a szeme - pedig tudja, hogy nem egy felnőtt nőről, férfiról van szó, szóval nem kéne, de vicces lenne. Átforgatja még a dolgot, majd visszaejti és nézelődik tovább. Nem biztos, hogy azt kellene elvinni ilyen helyre, akinek felemás zoknija, agyon lyuggatott dolgai vannak és színes tincsei. Már most egyesek úgy néznek rá, mint a tyúk a piros kukoricára, de nem zavartatja magát, tekintve, hogy magához képest majd rohadt egyszerű és átlagos. Persze a láncok, apró szegecsek ott pihennek rajta, de megtisztelte Pol-t annyira, hogy nem úgy jön, mint a bazári majom, azt majd máskor.
- Szerintem ez baba - emel fel egy felsőt, ami nem hányadék csipkés, nincs köldökig kivágva, ellenben mályvaszínű és kellemesen fodrozik rajta valami. - Ha neked nem kell, megveszem én - röhög fel. Az a baj, hogy képes rá. Van pár felsője, ami nem épp fiúknak készült, de a mintája miatt - én kicsi pónim és hasonlók, mert annyira illik hozzá - muszáj volt megvennie. Ezt persze visszaakasztja és lép mellé. - Mire gondoltál amúgy? Meg, na, mesélj róla csak szépen nekem közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846821#post846821][b]Polaris Jomana - 2022.05.25. 23:32[/b][/url]

kiscsillag | Ruhamizéria

A baráti köröm alapvetően abszolút alkalmatlan a vásárlásra. Legalább is, azt hiszem, hogy Borka tuti megpróbálna lealkudni a dolgaim árából, Teddy meg csak nem szeret itt lenni. De nagyon értékelem, hogy mégis eljött velem, mert egyedül sem eligazodni nem tudnék rendesen, sem a fizetés nem menne jól. Mármint, persze, vannak ilyen címkék, de egy csomószor nagyon sok szám van rajtuk, nem csak az az egy, amit nekem kell majd fizetni.
- Nem tudom. Csúzli? - húztam meg a kezei közt feszülő fura anyagarabot, majd elengedtem. - Vagy! Szúnyogháló. Olyanom van az ablakon a mamánál. Kint tartja a bogarakat. Logikus.
Bizalmatlanul méregettem még egy pár pillanatig a furcsa terméket, aztán tovább kutattam a sorban valami olyan után, ami biztosan tetszene Gracienek. Apa biztosan azt mondaná, hogy nem a ruha a lényeg, e ő azt is mondaná, hogy egy lánynak férje kell legyen. Nem logikus.
- Nem csak az övé, az enyém is - jegyeztem meg nevetgélve, mert biztos, hogy minden tükröződő felületen megbámulnám magam, hogy de miért? - Miért játszanak zenét amúgy ilyen helyeken? Gondolom nem azért, hogy táncoljanak az emberek.
Az emberek meg szokták bámulni Teddyt, de engem ez sosem zavart, ha valami szép, én is jobban megnézem, sőt, ha nagyon szép, zsebre is rakom, bár ez az ő esetében se nem lenne egyszerű, se nem lenne túl szerencsés. Kicsit szusszanva néztem alaposabban körbe. Rengeteg az állvány és a fény sokszor bántja a szemem.
- Szép, szép darab. Belerakod a dobozba? Valamelyikünknek csak jó lesz - mutattam a műanyag ládára, aminek ilyen fura füle van és fel van tornyozva belőlük egy csomó a bejárat mellett. Még mindig ijesztő, hogy az emberek egymás mellett, függönnyel elválasztva öltöznek, de nem akarok idegesítő lenni a vinnyogással. - Mármint ruhában? Nem tudom. Abszolút nem tudom, valami menőt. Mármint... nem akarom, hogy odaérjen és azt gondolja, "egek, miért nem választottam valaki olyat, aki jobban néz ki". Az nagyon gáz lenne. Mármint Gracieről, vagy a randiról?
Közben előszedtem egy fekete felsőt a fogasról, de rövid mérlegelés után vissza is akasztottam, hogy egy újabbat húzzak elő.
- Neked volt már randid? Mit illik ilyenkor felvenni? Valamit muszáj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846826#post846826][b]Theodore B. Marchetti - 2022.05.26. 01:37[/b][/url]

és a ruhavásárlás a randira esete | kinézek ma is

Alapvetően ha ő mond boltot, az valami alagsorban van, tele fekete és még feketébb ruhákkal, láncokkal és megannyi bőrrel. Lehet, hogy Pol ott is találna valamit magának, csak éppen az teljesen más körökbe illene bele. Nagyon. Így csak kísér, nézi a sok rózsaszín boltot és elmélkedik, hogy minek ennyi. A márkák, azok a rohadt márkák, tudja ő, de na, felesleges. Mégis, mindig, mindegyikben vannak legalább öten, mert ennyi idejük van.
- Ahhoz nem olyan feszes, messzire nem lősz el – nézi, ahogy visszaugrik az anyag, de aztán úgy is marad. - Az tényleg egy nagyon hasznos dolog. De ha jól sejtem, ezt kéne felvenni öööööö… a randi estéjén mikor tudod – mutogat, de nem csúnyát, csak a kezeivel hadonászik, hogy ebből tessék érteni, hogy ő a szexre gondol. Vagyis legalább valami olyasmire. Nem feltétlen kell egy randi végén, ezek vélhetően már a sokadik randira vannak. Aztán ki tudja, valaki mivel dobja fel az unalmas ruháit.
- Jó ez olyan, hogy felveszik a feszes nadrágot, de jaaaaj ne nézd a fenekeeeem. Meg ugye a ciciket kiteszik és akkor azt se. De akkor minek rakja ki, ugyebár. Hát ez nagyon direkten kipakolna mindent, lehet még korai – somolyog, hogy netán majd később, de abszolút csak viccből. Örül ő a lányoknak, tök édes dolog, segít meg tapsikol a háttérben. Neki valahogy fejben ez a dolog, hogy randi, nem jött össze. Vele senki sem akar és nem is hiányolja. Elválogat ő ruhákat.
- Nem, nem. Ha jól megnézed, nagyon ablak sincs. Azt olvastam, hogy azért, hogy ne tudd, mennyi ideig vagy bent. Szerintem a zene is. Elhallgatod, tök jó és azt veszed észre, hogy négy órája bent kavarogsz. Karácsonykor meg három számot nyomnak felváltva, hogy mire eljön az ünnep, totál megutáld – magyarázza nagy okosan. Még mindig szívesen segít vagy meséli el, hogy mi micsoda és hogyan. A pénzben is fog segíteni, már annyira fejlődött a fejbenszámolás mestersége, hogy ne akadjon el. A boltot is elmagyarázta, már csak meg kell találni, ami kell.
- Ahhaa. Máris megy a kosárba – veszi vissza, majd hümmög. A lányra néz, magára, majd visszanyúl, hogy egyel kisebbet vegyen. Se ő, sem a másik nem egy nagy darab, így túlzás lenne az, amit előbb levett. Bár a zsákszerű, elnagyolt ruháknak is megvan a varázsa: neki is sok van és szereti, de randira szép kell.
- Szerintem amúgy nem fog beszólni a ruhádra, a társaság lesz a lényeg – hümmög párat, hogy menő. Na, akkor az szép menet lesz, mert nem hord olyanokat, ami a társadalom szerint is az. - Hát nézd, döntsük el, hogy szoknya vagy nadrág? Onnan kell kiindulni, mert egyik arra van, a másik erre - még mutogat is, merre vannak az irányok. - Igen. Gracie-ről és a randiról is. Bár a randiról majd inkább utána – mert nem hiheti Pol azt, hogy nem jelenik meg nasival, itallal és akár körömlakkal, hogy na, akkor most mindent meséljen szépen el. Az lesz az első.
- Nem, nekem sosem volt. Velem nem randiznak, mert én ilyen vagyok. Koncerten volt már hogy csókolóztam, utána meg… hát ja, de akkor nem kellett ruha. Nem tudom. Olyan kell ami szép is és kényelmes?[/justify]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846899#post846899][b]Polaris Jomana - 2022.05.29. 12:09[/b][/url]

kiscsillag | Ruhamizéria

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846950#post846950][b]Theodore B. Marchetti - 2022.05.29. 20:46[/b][/url]

és a ruhavásárlás a randira esete | kinézek ma is

- Nem nagyon. Még zseb sincs rajta. Mármint mindig azt mondják, hogy a női ruhákon nincs zseb és ez mekkora szívás – tényleg az, mert neki ha nem lenne, akkor semmi se lenne nála, kénytelen lenne a pénzét a zoknijába tömködni. Néha hord táskát, ha megtalálja vagy éppen illik a szetthez, de a zseb, az az istenadta zseb mindenre jó. Most is tömött bele dolgokat, persze csak abba, amin nincs lyuk. A lyukas zseb se jó semmire.
- Meg nem is kötelező, mármint felvenni ilyet. Úgyis lekerül – legyintget, mintha annyira értene hozzá, hogy mit és mikor kell felvenni, főleg ha… az este másba fordul át. - Gondolom jól? Az a lényege, hogy jó legyen – nem akar itt átfordulni ő sem semmi rosszba, csupán próbál válaszolni arra, ami a kérdés. Persze ezzel nem veszik meg azt a vacakot, nem is arra akar utalni, kell a francnak. Ez a hely se kéne, de Bogolyfalván nincs sok lehetőség.
- Semmi bajuk, de ha mondjuk látják, hogy sötétedik, akkor észbe kapnak, hogy hujujuj, sokat vannak itt és elmennek. Igazából a kajás nagy boltokban van ez, ahol mész körbe-körbe és nem nézed az időt, csak az történik, hogy mindig rájössz, hogy jaaaj hát ez is kell, meg az is. Többet költesz, miközben alig látod az árát – mert ezeknek se nagyon látni, hunyorognia kell néha, mert olyan apró, meg hatvanféle pénznemben van felsorolva, hogy mennyi az annyi. Tetszik az, amikor egy szám van, de az nem forint.
- Ühüüüm. Olyankor úgy vannak ezek, hogy kell vásárolni, olcsóbb valamivel minden de akkor meg vannak bolondulva az emberek. Ha nincs ajándék, veszekednek, de amit vesznek, az meg nem jó. Tök idióta dolog – nem szereti és nem azért, mert ellene van, hanem egyszerűen sosem élte át úgy, ahogy kellene. Családdal már nagyon régen, azóta pedig ahol volt, vagy nem volt lehetőség, vagy nem is akarta. Így persze, hogy ugyan tudja mi az, csak nem érdekli. Tovább lépked, keresgél, aztán tapogatózik, hogy miféle is kellene neki. Bólogat párat csak.
- Valahogy úgy, igen. Bár én aztán teszek erre, felőlem szoknyát is lehet mindenkinek hordani, de én trash vagyok. Neked lehet kényelmesebb lesz a nadrág, nem lesz kinn olyan, aminek nem kéne – már lép is át, oda, ahol azok lógnak. Tologatja sorban, hogy mi és melyik legyen, de füleit hegyezi, amint beszélni kezd. Kihúz egy feketét és egy pirosra hajazó, de lehet rózsazsínnek mondható darabot. Míg a fekete egy farmer, a másik inkább olyan ünneplős anyagú. Ezekkel fordul felé.
- Kirakó! Láttam már, meg tudom, egyszer leültem hozzá, de három darab után feladtam. Neki hatalmas türelme van hozzá, tisztelem. Az meg jó, ha sokat beszél, akkor nem lesz az, hogy kínos csendben ültök és csak nézitek egymást – az kellemetlen lenne, bár bizonyára megvan a maga varázsa annak is. - Amúgy ezek közül? - illik hozzá ez a szerep, úgy néz rá az egyik nő, mint aki szellemet lát. Vélhetően ebben a boltban most már mindenki melegnek nézi.
- Senkivel. De nem gáz, elvagyok én így is. Tudom, már elég idős vagyok és nagyon kéne meg ilyenek… - von vállat végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=847176#post847176][b]Polaris Jomana - 2022.06.01. 19:00[/b][/url]

kiscsillag | Ruhamizéria

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=847186#post847186][b]Theodore B. Marchetti - 2022.06.01. 21:53[/b][/url]

és a ruhavásárlás a randira esete | kinézek ma is

Valóban a zseb kérdése az egyike a sok „fehér ember problémájának”, ahogy mondani szokás és mégsem, mert amúgy rohadt hasznos dolog. Sajnálja, hogy nem tudta sokáig, mert bizony sok kellemes dologról maradt le. A véletlen talált, elfelejtett apróról, zsebbe dugott cukrokról és hasonlók.
- Majd bepótolod most, nem gond – tudja, hogy sok minden kimaradt és lemaradt, így világ életében nem sokadjára de rettentő türelmes és együttműködő. Így magyaráz vagy csak hagyja, hogy felfedezze a dolgokat, legyen az bármi. Meg lehetőleg értsen hozzá Teddy, mert másképp mind a ketten nagyon okosan állnak és néznek, mintha a dolog megoldaná magát amúgy. Semmi baj, idejük van bőven, mint ebben az üzletben is, a záróra majd csak órák múlva éri el őket, bár bizonyára azt hiszik majd az eladók, hogy mindent is megvesznek, csalódnak majd, ha nem hat szatyorral vásárolnak. Minek annyit?
- Az a divat. Pont azt nézem, hogy eddig engem fikáztak meg kinevettek, mert jaj a csöves és szakadt, most meg baszki… egy retkes cipőért meg szakadt, sárosnak tűnő farmerért annyit kérnek, mint más ember havi fizetése. A farmerek meg lassan ott is lyukasak lenne, ahol nem illik. Szóval ha azt hiszed, hogy szegények mert szakadt a ruhájuk, ne higgy nekik – rázza meg a fejét, mert bár lehet nem fognak tőle aprót kérni, de megtévesztőek. Persze, a lányoknak a húsz centis, randa és giccses műköröm dukál még, az elég árulkodó. Vagy csak nem tudja jól, csupán abból okoskodik, amit a telefonját lát, amikor keresgél valamit és látja.
- Nem is kell. Ez a divat, de a legjobb otthon meg csendben, nem kell nagy cucc – vagy ha kell, akkor az meg más baja. Ebben nem okos, neki maradt mindig a csend, pár apróság, egy jó nagy vacsora, színek és fények, aztán másnap felkelt és megint minden olyan volt, mint régen. Nem toporog várva a karácsonyt, nem pörög be.
- Gnú? Az melyik is? A kecskeizé – mutogatja a szarvakat, mintha tudná hirtelen, hogy miről is van szó. De nem, így leengedi a kezét és válogat inkább, mert ahhoz nagyon is ért. Talán valamit, bár nem az ő ízlése, a színes, vagy éppen kirívó dolgokat szereti, mert vegyítheti a feketével, láncokkal és mindennel, ami ő. Egy káosz, lényegében.
- Jóóó, szuper – adja át, hogy akkor ez már az ő terepe, addig is szeme a sorokon, hátha van valami, ami majd onnan üvölt, hogy NA, ez kell nekik. Elindul a próbafülkék felé, kivesz még egy-egy darabot odafelé, ami még jól néz ki szerinte és hátha, ha ezek mégse jönnek be.
- Szép tényleg, bár én nekem mindenki szép – von vállat. Igazából olyan dolog ez, hogy nem az egészet nézi, van, akinek a haja, van akinek az arca, alakja, vagy végtére is, úgy minden klappol. Valahogy ez benne vagy nem billent helyre vagy sosem fog. - Tuti lesz, szerintem. A lányok amúgy is sokat beszélnek – mondjuk Teddy is, ez nem vitás, ha belelendül vagy elég cukrot kap, akkor meg főleg. Felkapja azonban a fejét és mint valami aranyos kölyökkutya, oldalra billenti.
- De ha vele randizol, akkor velem nem lehet, nem? Mármint, tök kedves tőled meg minden, de akkor Gracie mérges lesz és az nem jó. De a moziba elmehetünk, rég voltam és nagyon ennék már kukoricát – erre persze felvillanyozódik és majdnem pattog is, viszont kérdés van, így megáll és méregeti a nadrágot. - Miért ne? Próbált fel ezt is – bólogat a nagy szakértő. - Hát de tudod én pasi vagyok, nekem majd kellene a dolgok meg minden. Ilyen társadalmi normák. Vagy hát majd azt fogják mondani, biztos meleg vagyok és nem érdekelnek a lányok. De úgy, amiket látok az iskolában, nagyon senki se érdekel. Ehh – legyint és kihúz egy piros szettet. - Na ezt felpróbálom és divatolok veled, hadd essen ki a pultos szeme – vigyorog sunyin.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=847470#post847470][b]Polaris Jomana - 2022.06.09. 14:10[/b][/url]

kiscsillag | Ruhamizéria

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=851150#post851150][b]Theodore B. Marchetti - 2022.08.15. 23:30[/b][/url]

és a ruhavásárlás a randira esete | kinézek ma is

- Nem, az lassan inkább a gazdagság jele. Remélem nem lesz mellé divatos a büdösség, mert akkor kifutok a világból – mert mindennek van határa, a szaglásának meg főleg. Nem sok dologban finnyás, az azonban pont az. A hülye genetika, ugye. Az pedig senkit se lep meg, ha néha egyikük se tudja, mi micsoda, vagy éppen egymás világát nem értik és percekig csak magyaráznak jobbra-balra. Zseniális.
- Aaaaa, hogy az! Így már vágom. Az nem kell ide – még a mesét is ismeri, nem csoda, néha megesik, hogy beül egy elé, meg elvileg volt gyerekkora, legalábbis amikor lelencházban volt, akkor néztek meséket. Mondjuk a nagy részének a felét se bírta végigülni, az meg már másik mese, ugyebár. Nehéz dolog órákig mozdulatlan lenni, még most is, pedig sokat javult benne, mióta ide jár. Van még hova, azonban sejti, limitek lesznek ebben is. Az irodai munkák kilőve, már most.
- Vannak ilyeeeen normák. Hogy a fiú a lányt szereti, a lányok a fiút. Na mármost, ugye, a lányoknak illik bókolni, de a fiúknál ez… hát nem megszokott. Olyankor buziznak meg röhögnek. Vagy valaki simán kimondja, mert akarja. Szóval ja, igazából az elvárások miatt, mert az van tanulva, hogy ilyet neeem mondunk. Ami meg, mármint az elvárás, szar dolog. Mert megöli az egyéniséget – csak rá kell nézni, hogy mennyire ért vele egyet és tesz ellene. Azt mond, amit akar és ezen senki nem változtathat. Meg na, felőle nevezzék bárminek, lepereg. Úgyse tudja mit akar, ha egyedül döglik meg, legalább addig hadd beszéljen szabadon.
- Mit néztél? - kérdez vissza, miközben bólogat is. Szisszenve húzza el a száját a hallottakra. - Óóó, akkor legalább annak örült. Nem értem miért nem hívja el. Nem eszik az a lány embert. Mondjuk én se hívok el sokakat, mert nem vagyok az esetük – finom kifejezése arra, hogy inkább fintorognak vagy elfordulnak, netán tartanak tőle. Ez van. Ha meg majd akad valaki, nem bújik el előle.
- Ahh, igaza van. Végül is, menjünk el, az jó móka és mégse kell elvegyelek utána – nevet fel, miközben pakolászik még mindig, válogat. - A lófasz, ahogy én tudom, mindenre illik. Valami magasan van, nehéz, nem tudod a nevét hirtelen. Mint a bazdmeg, meg ezek. Kötőszavak, igen – bólogat megint, majd a szerzeményével elindul az egyik fülke felé. - Nekem sok minden jól áll vagy ha nem, akkor se érdekel. No de, lássuk. Szólj ha kell segítség! - azzal eltűnik a függöny mögött és öltözködik. Nos, jó lesz ez, már előre látja. - Kész vagy? - szólal meg végül pár percnyi szünet után.