Oké, lehet, hogy kicsit elszaladt velem a ló.
Kezdetnek elhagytam a személyim.
Majd elhagytam a bankkártyám is.
Ha mindez nem lenne elég, órákkal később pont azt a fekete Mercedes-t állította meg egy rendőr, aminek az anyósülésén történetesen én foglaltam helyet - a lábaim addigra már kényelmesen annak az ölébe nyújtottam, aki nem az anyósülésen volt, szóval gyakorlatilag feküdtem -, ablak le, a tag beleszagolt a kocsiba, és akkor azt mondta:
- Uram, magának le kellene állnia a fűről.
Én meg ekkor így oldalasan ráborultam a műszerfalra, és a stressztől elsírtam magam, hogy bazmeg, bazmeg nem hiszem el, hogy nekem még ez sem sikerül. Később persze kiderült, hogy csak arra gondolt, hogy álljon arrébb, az aszfaltra, ellenben az is kiderült, hogy képtelen vagyok igazoltatni magam - félúton eszembe jutott, hogy mennyire sértheti a büszkeségem amiért nem tudja, ki az a Vajda Eszter -, így, amíg őt csak megbüntették nyolcvanezerrel gyorshajtásért - vagy mit tudom én, mennyi jár ezért, lekötött, hogy SÍRJAK - engem behoztak. És akkor itt vagyok. Olyan fél óra múlva eszembe jutott, hogy Amerikában az embernek van joga egy telefonhíváshoz, és már amúgy sem volt mit vesztenem, szóval megmondtam, hogy uram, nekem van jogom egy telefonhíváshoz!, ő morgott valamit, amiből azt értettem, részeg kurva, én azt morogtam, hogy már nem is vagyok részeg, de végül megkaptam amit akartam.
Értelemszerűen az ügyvédem kellett volna felhívnom, de az ügyvédem a nagyanyám, aki elmondta volna a szüleimnek, az apám pedig már így is GYŰLÖL. Benjáminban nem bíztam meg annyira, hogy ki is hozott volna. Egyetlen lehetőségem maradt hát.
- Vedd fel, légyszi, légyszi - az ajkamról tépkedve a bőrt támasztom homlokom két csengés között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=749249#post749249][b]Vajda Eszter - 2019.02.08. 22:02[/b][/url]

Oké, lehet, hogy kicsit elszaladt velem a ló.
Kezdetnek elhagytam a személyim.
Majd elhagytam a bankkártyám is.
Ha mindez nem lenne elég, órákkal később pont azt a fekete Mercedes-t állította meg egy rendőr, aminek az anyósülésén történetesen én foglaltam helyet - a lábaim addigra már kényelmesen annak az ölébe nyújtottam, aki nem az anyósülésen volt, szóval gyakorlatilag feküdtem -, ablak le, a tag beleszagolt a kocsiba, és akkor azt mondta:
- Uram, magának le kellene állnia a fűről.
Én meg ekkor így oldalasan ráborultam a műszerfalra, és a stressztől elsírtam magam, hogy bazmeg, bazmeg nem hiszem el, hogy nekem még ez sem sikerül. Később persze kiderült, hogy csak arra gondolt, hogy álljon arrébb, az aszfaltra, ellenben az is kiderült, hogy képtelen vagyok igazoltatni magam - félúton eszembe jutott, hogy mennyire sértheti a büszkeségem amiért nem tudja, ki az a Vajda Eszter -, így, amíg őt csak megbüntették nyolcvanezerrel gyorshajtásért - vagy mit tudom én, mennyi jár ezért, lekötött, hogy SÍRJAK - engem behoztak. És akkor itt vagyok. Olyan fél óra múlva eszembe jutott, hogy Amerikában az embernek van joga egy telefonhíváshoz, és már amúgy sem volt mit vesztenem, szóval megmondtam, hogy uram, nekem van jogom egy telefonhíváshoz!, ő morgott valamit, amiből azt értettem, részeg kurva, én azt morogtam, hogy már nem is vagyok részeg, de végül megkaptam amit akartam.
Értelemszerűen az ügyvédem kellett volna felhívnom, de az ügyvédem a nagyanyám, aki elmondta volna a szüleimnek, az apám pedig már így is GYŰLÖL. Benjáminban nem bíztam meg annyira, hogy ki is hozott volna. Egyetlen lehetőségem maradt hát.
- Vedd fel, légyszi, légyszi - az ajkamról tépkedve a bőrt támasztom homlokom két csengés között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=749256#post749256][b]Vajda Richárd - 2019.02.09. 09:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=749258#post749258][b]Vajda Eszter - 2019.02.09. 10:17[/b][/url]

Tudod, amikor az embert egy nagy helyzet éri, nem igazán van ideje olyan ésszerű dolgokra gondolni, mint:
ad1) Ricsi már hónapok óta olyan, mintha csak látogatóba járna haza, ezért eleve nem lenne semmi értelme, hogy a telefonja az apánknál legyen hajnali négykor;
ad2) az ember hajlamos egyik szobából a másikba szólva összekeverni a hangjuk alapján, miért lenne ez majd másképp telefonon keresztül,
nem, az ember egyből arra gondol, hogy képtelen felfogni, hogy az öccsét akarta hívni, és nem az apját, és, hogy nem hiszem el, hogy még a családom telefonszámát sem vagyok képes tisztességesen, a megfelelő arcokhoz és nevekhez kapcsolva megjegyezni, és minden bizonnyal vége az életemnek, mert megígértem apunak, hogy majd itthon jó kislány leszek, nem kell sehol fizessen azért, hogy hazamehessek, és ezek után minden bizonnyal egészen halálom napjáig szobafogságra leszek ítélve. Sőt. Bezár egy toronyba, mint Rapunzelt.
Szóval egy pillanatra meg kell támaszkodnom a falban, mert amikor meghallom az apám hangját, rendesen elszédülök, és csak utána remegnek meg kétségbeesetten lefelé görbülő ajkaim.
- Úr isten, Apu? - rebegem bele halálra vált hanggal a telefonba, és tessék, MÁRIS újra sírni kezdek. - Kérlek kérlek ne gyűlölj meg - folytatom anélkül, hogy rendesen válaszolhatna, miközben szipogva megtörlöm szemeim. - Történt egy kis baj, és - nyilván nem fogja elhinni, hogy kis, miközben SÍROK - én esküszöm nem így terveztem, csak haza szerettem volna jutni, és - szipogás - nem tudom hol vagyok, mert még soha nem voltam itt - ellenben Norvégiában, ott már fejből tudtam, melyik őrs hol van! - és úgy félek - fejezem be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=749442#post749442][b]Vajda Richárd - 2019.02.10. 10:51[/b][/url]

A kezembe adott - chanel - alsónadrággal együtt fordulok el Lilitől, és a sötétben magam elé meredve, hol kihagyó, hol gyorsuló szívveréssel hallgatom a kétségbeesett, síró húgomat. Kiszáradó ajkaim elnyílnak, és mikor a vonal végéről már érdemi információt nélkülöző foszlányok helyett csak szipogást hallok, visszasandítok az ágy mellett álló lányra, intek neki egyet, és a vállammal tartott telefonnal öltözködni kezdek. Gyorsan, kapkodó, megreszkető kezekkel.
- Apa nincs itt, drágám, engem hívtál - suttogom, hogy lehetőleg csak Eszter hallja, hiszen mások előtt nem sűrűn beszélünk egymással így; a megszokottól egészen eltérő, finom és törődő hangszínen. Most viszont meg sem fordul a fejemben, hogy másképp szóljak hozzá, és bár a vérnyomásom az egekben, és ha nem Eszterről lenne szó, már biztosan kiabálnék, a torkomat szorító aggodalom erősebb. A testvérem különleges ember, a szívem legközpontibb részében él, és ha rajtam kívül bárki is bántja, az a halál fia. Akkor is, ha kisebb, gyengébb vagy ügyetlenebb vagyok nála. - Ccccsss, próbálj megnyugodni, azonnal indulok.
A telefont átrakom a másik fülemre, húzom a farmeromat, kapcsolom a kemény bőrövet, majd egy pulóverért nyúlva kilépek a szobából, és Lilit hátrahagyva, a felsőt már a lépcsőn lefelé robogva veszem fel.
- Nincs miért félned - mondom a telefonba félhangosan, míg belebújok a cipőmbe, és a tükörbe pillantva futólag megigazítom a hajam. - Pesten lehetsz? Ott voltatok?
Mintha említette volna este whatsappon, hogy valami új sráccal lesz, Bével a campusról, akiről azonkívül semmit sem tudok, hogy vélhetően egyetemista - vagy olyan, mint Eszter, és hamis személyikkel szaladgál egyetemi bulikba -, meg hogy már hetek óta szédíti a nővéremet - vagy talán fordítva, Eszter esetében ugyanis ha bevallom, ha nem, nem egyszerű kiigazodni azon, ki sző hálót kinek, és ki kiébe ragad bele... hiába kérdezem, ő válaszul mindig csak terel, meg gyönyörűséges pecsétgyűrűkről beszél. Fárasztó. Nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=749456#post749456][b]Vajda Eszter - 2019.02.10. 12:17[/b][/url]

Jó, oké, oké, lehet, hogy tényleg csak túlreagálom, és a helyzet valójában közel sem ennyire drasztikus, mint amennyire felfogom, lehet még jó vége is, valaki bejön, kifizeti értem az óvadékot, csináltatok egy új személyit és bankkártyát, és ennyi. De gondolj csak bele, mi van akkor, ha a dolog rosszul sül el, valami helyi Gossip Girl nyomott egy képet, fellökte az internetre, mint, ahogy napjainkban szokás, holnapra már mindenki tudni fogja, amit a szüleim a legutóbbi nagy akcióm után nehezen helyrehoztak, újra romba dől, az öcsémből pedig a közvélemény nyomán legfeljebb egy low grade politikus lesz valami kamupártban, és még csak a nevét sem fogja hallani soha senki.
HÁT HOGY NE RETTEGNÉK??
- Jaj, úristen, Ricsi - valamivel boldogabban szipogva - már amennyiben lehet boldogságnak nevezni azt, ha az érzelmeid változatosabbak mint a szinuszgörbe, egyik pillanatban még egy fasza kocsiban szívsz, a másikban már egy fogdában dekkolsz, és még csak nem is az illegális dolgok miatt -- mindezek mellett feltehetőleg én vagyok az egész városban az egyetlen ember, aki guess what, nem kapott egy menetet -, szóval, hogy hirtelen nagyon megkönnyebbülök, de aztán megint vissza.
Nem mondom, hogy ebben már nincs némi színészkedés, mert ha túl vidám lennék, lehet, hogy egyszerűen csak itt hagyna, sőt, mi több, elmondaná a szüleinknek, és akkor viszlát Franciaország a szünetben, viszlát fotózások, üdv csuha!
- Hogy ne lenne mitől félnem? - bármennyire is lehetne ez a kérdés itt most felháborodott, de csak valami félhangos nyöszörgés jön ki belőlem. - Mi van, ha ezek után már büntetett előéletű leszek? - nyilván csináltam már ennél rosszabb dolgokat is, amikből végül nem lett semmi, de mondtam már, hogy be vagyok állva, és most vissza is kanyarodhatnánk az előző gondolathoz, miszerint, ez a meglepetések éjszakája, ahol bármi megtörténhet, és tök paranoid vagyok, de egyszer már ugyebár elmondtam.
- Igen, itt vagyok... valahol - lehunyva szemeim kezdem el tekergetni a telefon zsinórját. - Ugye nem mondod el apának?