Hogy is mondjam... Van, aki eltöri a lábát, mások hülyét csinálnak magukból, de azoknak mind azonnali és látványos következménye van. Nem előkészített bombákként viselkednek az ilyen jellegű események, és főleg nem a szenvedő alany maga rendezi be a terepet kirobbanásukhoz. Nos, én zseniálisan értek a saját magam alatt való favágáshoz, akárcsak a testvérem, de míg Nicoban már van annyi rutin, hogy észreveszi a közelgő baj szelét, én vak ló módjára gyalogolok bele sokszor a legnagyobb marhaságokba. Mindezt persze örömmel és dalolva teszem. A legújabb szerzeményem kétségtelenül a Kai-jal való randim, de mivel fél éve szemellenzőt viselve epekedek a srác után, elég csekély esélyt látok rá, hogy bárki is ráébresztene erre a szép melléfogásra a randi napjáig.
Apropó randi! Fogalmam sincs, MIT VEGYEK FEL! Női problémák 101, amikor a gardróbot nagyobb a szobádnál, de akkor sem tudsz egy épkézláb cuccot sem előhalászni. Kész, képtelen gondolkodni, annyira fel van villanyozva. Már tegnap óta beszélni akartam Esztivel, hiszen Eszti mégis csak jártasabb ezekben a témákban, mint én. Végül is három órája fetrengek a szőnyegemen és egyetlen unciányi haladást sem értem el. Ideje felkeresni a randitanácsadómat (istenigazából nem is értem, miért aggattam rá ezt a jelzőt, elvégre tárgyi tudásom Eszti szerelmi életét illetően nincs, sosem kezdtem vájkálni a magánügyeiben és sosem tudom, mikor szarkasztikus épp a témában). Három órával később már ott toporgok Esztiék bejáratában három rövid csengőnyomással jelezve, hogy roppant sürgős dolgom van idebent. Itt csak Eszti segíthet, senki más!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748556#post748556][b]Francesca Nicola Bianchi - 2019.02.03. 11:42[/b][/url]

Hogy is mondjam... Van, aki eltöri a lábát, mások hülyét csinálnak magukból, de azoknak mind azonnali és látványos következménye van. Nem előkészített bombákként viselkednek az ilyen jellegű események, és főleg nem a szenvedő alany maga rendezi be a terepet kirobbanásukhoz. Nos, én zseniálisan értek a saját magam alatt való favágáshoz, akárcsak a testvérem, de míg Nicoban már van annyi rutin, hogy észreveszi a közelgő baj szelét, én vak ló módjára gyalogolok bele sokszor a legnagyobb marhaságokba. Mindezt persze örömmel és dalolva teszem. A legújabb szerzeményem kétségtelenül a Kai-jal való randim, de mivel fél éve szemellenzőt viselve epekedek a srác után, elég csekély esélyt látok rá, hogy bárki is ráébresztene erre a szép melléfogásra a randi napjáig.
Apropó randi! Fogalmam sincs, MIT VEGYEK FEL! Női problémák 101, amikor a gardróbot nagyobb a szobádnál, de akkor sem tudsz egy épkézláb cuccot sem előhalászni. Kész, képtelen gondolkodni, annyira fel van villanyozva. Már tegnap óta beszélni akartam Esztivel, hiszen Eszti mégis csak jártasabb ezekben a témákban, mint én. Végül is három órája fetrengek a szőnyegemen és egyetlen unciányi haladást sem értem el. Ideje felkeresni a randitanácsadómat (istenigazából nem is értem, miért aggattam rá ezt a jelzőt, elvégre tárgyi tudásom Eszti szerelmi életét illetően nincs, sosem kezdtem vájkálni a magánügyeiben és sosem tudom, mikor szarkasztikus épp a témában). Három órával később már ott toporgok Esztiék bejáratában három rövid csengőnyomással jelezve, hogy roppant sürgős dolgom van idebent. Itt csak Eszti segíthet, senki más!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748600#post748600][b]Vajda Eszter - 2019.02.03. 13:58[/b][/url]

Átlagosnál sokkal több örömmel tölt el, ahogy végre telenyomhatom tejszínhabbal a hűtőben kiolvasztott néhai csokoládéfagylaltot - úgyszint, ahogy alkalmam nyílik leszopogatni a hüvelykujjam és halvány rózsaszínre lakkozott körmöm bemocskoló édes trutyit -, majd a fagyasztót kitárva, a megfelelő zacskókat felbontva teleszórhatom jeges gyümölcsökkel a nemes egészt (persze jogosan vetül fel bárkiben a kérdés, miszerint mégis mi értelme volt kiolvasztanom akkor a fagyit, a válaszom az, hogy semmi, ellenben jogomban áll értelmetlen és átgondolatlan dolgokat tenni a lakásomban). Földöntúli lelkesedéssel kuporodom le a méretes kanapé szélére, nehogy felébresszem Cicát, aki a súlyom megérezve ahelyett, hogy finnyásan tovább állna, fejét a vádlimra fekteti, majd szuszog tovább, tudod, egy szeszélyes macska kegyeit elnyerni a világ legváltozatosabb feladata, egyszer fenn, egyszer lenn, kész hullámvasút.
És akkor az ölembe húzom az ipadem, a hasamra teszem a fagylaltos tálat, hiszen hol máshol lenne tökéletesebb helye, sokezredjére elindítom Audrey klasszikus csodáját, és csak, miután beleharap a vajas crossiantjába a Tiffany's kirakata előtt, csak, miután ennyire kényelembe helyeztem magam a világ legtökéletesebb hétvégi programhoz, macskával a lábaim között, szólal meg a csengő. Várok pár percet abban a reményben, hogy bárki is legyen az, nincs olyan kitartó, amennyire a kezdeti lelkesedés azt elhitette vele. Aztán elkínzottan kiabálok egyet az öcsémnek, hogy nyisd már ki bazmeg, aminek nyilván semmi, de abszolút semmi haszna, sírást imitálva hátraeresztem fejem a kartámlán, és mindezen drámai szenvedés után lepakolok magamról mindent (Cicát különös érzékenységgel, nehogy megzavarjam angyali álmaiban), elnagyolt mozdulatokkal kibontom a hajam, amiben újabban több tartás van, mint az önbecsülésemben, és akkor egyszer csak vállal a karfának, csípővel valahol a túlvégen kirántom magam előtt az ajtót.
- Ó - valahogy ezzel egy időben ki is párolgott minden ördögi haragom. - Történt valami baj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748605#post748605][b]Francesca Nicola Bianchi - 2019.02.03. 14:24[/b][/url]

- GRANDE baj történt! Azaz nem baj, de grande, grande! - Mellső lábaimmal választékosan hadonászva gesztikulálok a "hatalmas" jelzőhöz. I mean, tényleg nagy dolog a siralmas szerelmi pályafutásom alatt, hogy randira hívtam az imádatom tárgyát. Ünnepnap a naptárban.
Aligha hiszem, hogy Eszti kidobna, ha beljebb megyek önkényesen (természetesen előtte teljes udvariasságommal arcon puszilom egyszer jobbról, egyszer balról, megölelem, és csak aztán lépem át a küszöböt, mint jó vendéghez illik), mivel az ajtót hajlandó volt kinyitni és az arca sem árulkodik éktelen dühről.
- Nem fogod elhinni, Eszti! Sono innamorato! Annyira helyes és férfias, istenem. És randira hívtam, fél év után VÉGRE! - Sajnos Eszti láthatta már Kai, a neveletlen rellonos felé vetett epekedő pillantásaim, amik mind megszépítették Kai első nyilvános böfögésétől az utolsó orrtúrásáig minden balmozdulatát. Tökéletesen egészséges (és bőven undorító - translator notes) férfi. Meglegyezem magam a jobbommal egy kicsit, mielőtt elvisz az izgalom álomföldére, de közben van időm Esztivel felvenni a szemkontaktust. Csodálnám, ha kedves barátnőm nem két, jókora rózsaszín, lüktető szívecskét látna a szemeim helyén.
- Hétvégén Kai-jal randizom, és beleütköztem az életünk legnagyobb problémájába. Nincs egyetlen göncöm sem, amit felvehetnék, és anya most el van foglalva a legújabb kollekciójával. Eszti, segítened kell! Benned van minden reményem! - Ezt mutatja az is, hogy roppant komoly fejet vágva megfogom a két kezét, hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748708#post748708][b]Vajda Eszter - 2019.02.04. 08:43[/b][/url]

Elöljáróban máris szögezzük le, hogy mióta Francesca a barátaim közé sorolandó, úgy érzem magam, mintha egy új nyelvet tanulnék. Vele minden nap telis tele van meglepetésekkel. Valami olyat mond, amit hallottam már, és utólag kiszótáraztam? Esetleg teljesen újat? SOSEM tudhatom, mit veszek ki abból a bizonyos bonbonos dobozból - amikor pedig azt mondom, bonbonos, azt teljesen komolyan is gondolom, semmi flancos hasonlat, hiszen Cesca egyértelműen a legédesebb lány ide közel s távol, nem utolsó sorban pedig kitűnő stílusérzékkel rendelkezik, hát hogyan ne lehetne szeretni őt!?
Sűrűn pislogva követem minden szavát, az édes praliné mellett nem csak az élet, de a saját érzéseid is totál hullámvasutat jelentenek, először megijedek, utána megnyugszom, amikor megpuszil, még mosolygom is, és amikor elmondja az egész hacacáré okát, NA AKKOR, akkor igazán kiszökik minden vér az arcomból.
- HOGY MI? - oké, lehet, LEHET, hogy ezt kicsit túlreagáltam. Hiszen nézzünk csak rá Kai-ra. Nem lehet annyira rossz, ha mondjuk kifőznénk belőle minden hordozott baktériumát és fertőző vírusát, elküldenénk egy tisztességes fodrászhoz, vennénk neki egy egészen új ruhatárat, napi huszonnégy órát töltene illemtan- és higiéniai órákkal évekig, esetleg, talán, lehetne még belőle tisztességes tagja a táradalomnak.
- Cesca - egy szerető anya minden aggodalmával simítom tenyerem arcomra miután kihúzom kezem a kezei közül, mintha a hűvös bőrömnek esélye lenne elsimítani a megrökönyödésem (színésznő kellett volna lennem, ÉN MONDTAM), majd keservesen elbiggyesztve ajkaim rázom meg fejem. - Ahhoz a fiúhoz egy steril jelmezre és egy ujjlenyomatos erényövre lenne szükséged, nem ruhára - nem gonoszkodom, tényleg, de nem értem, egy olyan lány, mint ő, mégis mit találhat vonzónak egy olyan fiúban, mint KAI, úgy értem, ha ezt keresi, elég lenne végigvonulnia a Blahán, és minden ujjára kapna öt jelentkezőt.
- És mi az, hogy te hívtad meg őt, hát nincs abban a fiúban semmi férfiasság? - a válaszom: nem. Nincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748722#post748722][b]Francesca Nicola Bianchi - 2019.02.04. 13:48[/b][/url]

Magamban néha fel-felbukkan a gondolat, hogy Esztivel egy roppant hosszú és mély barátságnak nézhetünk elébe. Nem kezdett el gúnyolódni, amiért diszlexiás vagyok, őszinte, meghallgat, meghallgatom, szeretem a rossz napjain is, mert -ne mondjátok el neki, de- hihetetlenül aranyos még akkor is, és egyszerűen megérezhető benyomások alapján, ha valaki jó vagy rossz személyiséggel bír. Belőle egy teljesen pozitív és kellemes kisugárzás áramlik, legalábbis, ha velem beszél vagy együtt csinálunk bármit is, sosincs nyomasztó érzésem vele kapcsolatban. Egy napon szeretném megköszönni neki, hogy van, csak úgy, mert néha el kell mondani az ehhez hasonló fontos dolgokat, hogy érezze a másik, gondolok rá és fontos nekem. Nagyon kevés barátom van, de azt a néhányat őszintén megbecsülöm.
Most talán túlságosan hirtelen zúdítottam rá az információáradatot, mert néhol kétkedést vagy értetlenséget vélek felfedezni az arcán, bár könnyen megeshet, hogy csak odaképzelem ezeket a mimikákat. Ahogy ömlik és ömlik belőlem a szó, és Esztiből a válasz, úgy alakítja át az agyam a nekem tetsző formára Eszti szavait. Nincs az az isten, hogy jól értsem, amit mond a rózsaszín ködön keresztül.
- Ugye? Én is legalább ennyire meglepődtem a saját sikeremen. Annyira borzasztóan izgultam, de hát aki nem mer az nem nyer, ugye? - Izgatottan kacagom el magam részben, hogy enyhítsem a mellkasomat szorongató lámpalázat, részben pedig az öröm miatt (éljen az endorfin). Meg sem fordul a fejemben, hogy Eszti épp a felháborodásának adott hangot. Menet közben leveszem a cipőmet és rendszeretően a megfelelő helyre pakolom, majd megszabadulok a kabátomtól és a sálamtól is.
- Igen? - Lelkes szemeimet rávillantom Esztire, ahogy a keze az arcomhoz ér. Nyilván csak a legjobbat akarja, egészen biztos vagyok benne. Biztos átérzi az agóniám és a segíteni fog a jó tanácsaival. Eddig sosem futottam zsákutcába, ha rá hallgattam öltözködés terén. Nem lehet ez nagyon másként a szerelemben sem, nem igaz?
- Jajj, Eszti, nagyon is férfias ő! Hát nem láttad a kviddicsmeccseken? Meg sokszor csak úgy indokolatlanul - (Translator notes: Na MOST horkantam fel a szarkazmus legmélyebb bugyraiból kikacsintva. Indokolatlanul. Persze!) - elkezdenek verekedni vele, hát meg kell védenie magát. Nem csoda, ha néha... hát, kicsit rendezetlenebb az általunk megszokottnál. - Én aztán kimentem őt a vádak alól vagy így, vagy úgy, de Kai ártatlan! És tökéletes!
- Nem adtam neki elég egyértelmű jeleket az elején, aztán pedig elkezdtünk szemezni, de hamarabb léptem, mint ő. De szerintem ezzel semmi baj nincs, úgy értem, a kezdeményező nők mára elfogadottak társadalmilag. Például azt sem ellenzem általánosan, hogy egy nő kérje meg a férfi kezét, pedig sokan ezt a férfi kasztrálásának tekintik, mert eltulajdonítják a maszkulin szerepét. - Ingatom meg a buksim barátném felé (ja igen, hoztam belga csokit, azt természetesen Eszti kezébe nyomtam csinos zacskóstól együtt).

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=749455#post749455][b]Vajda Eszter - 2019.02.10. 11:55[/b][/url]