[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748556#post748556][b]Francesca Nicola Bianchi - 2019.02.03. 11:42[/b][/url]

Hogy is mondjam... Van, aki eltöri a lábát, mások hülyét csinálnak magukból, de azoknak mind azonnali és látványos következménye van. Nem előkészített bombákként viselkednek az ilyen jellegű események, és főleg nem a szenvedő alany maga rendezi be a terepet kirobbanásukhoz. Nos, én zseniálisan értek a saját magam alatt való favágáshoz, akárcsak a testvérem, de míg Nicoban már van annyi rutin, hogy észreveszi a közelgő baj szelét, én vak ló módjára gyalogolok bele sokszor a legnagyobb marhaságokba. Mindezt persze örömmel és dalolva teszem. A legújabb szerzeményem kétségtelenül a Kai-jal való randim, de mivel fél éve szemellenzőt viselve epekedek a srác után, elég csekély esélyt látok rá, hogy bárki is ráébresztene erre a szép melléfogásra a randi napjáig.
Apropó randi! Fogalmam sincs, MIT VEGYEK FEL! Női problémák 101, amikor a gardróbot nagyobb a szobádnál, de akkor sem tudsz egy épkézláb cuccot sem előhalászni. Kész, képtelen gondolkodni, annyira fel van villanyozva. Már tegnap óta beszélni akartam Esztivel, hiszen Eszti mégis csak jártasabb ezekben a témákban, mint én. Végül is három órája fetrengek a szőnyegemen és egyetlen unciányi haladást sem értem el. Ideje felkeresni a randitanácsadómat (istenigazából nem is értem, miért aggattam rá ezt a jelzőt, elvégre tárgyi tudásom Eszti szerelmi életét illetően nincs, sosem kezdtem vájkálni a magánügyeiben és sosem tudom, mikor szarkasztikus épp a témában). Három órával később már ott toporgok Esztiék bejáratában három rövid csengőnyomással jelezve, hogy roppant sürgős dolgom van idebent. Itt csak Eszti segíthet, senki más!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748605#post748605][b]Francesca Nicola Bianchi - 2019.02.03. 14:24[/b][/url]

- GRANDE baj történt! Azaz nem baj, de grande, grande! - Mellső lábaimmal választékosan hadonászva gesztikulálok a "hatalmas" jelzőhöz. I mean, tényleg nagy dolog a siralmas szerelmi pályafutásom alatt, hogy randira hívtam az imádatom tárgyát. Ünnepnap a naptárban.
Aligha hiszem, hogy Eszti kidobna, ha beljebb megyek önkényesen (természetesen előtte teljes udvariasságommal arcon puszilom egyszer jobbról, egyszer balról, megölelem, és csak aztán lépem át a küszöböt, mint jó vendéghez illik), mivel az ajtót hajlandó volt kinyitni és az arca sem árulkodik éktelen dühről.
- Nem fogod elhinni, Eszti! Sono innamorato! Annyira helyes és férfias, istenem. És randira hívtam, fél év után VÉGRE! - Sajnos Eszti láthatta már Kai, a neveletlen rellonos felé vetett epekedő pillantásaim, amik mind megszépítették Kai első nyilvános böfögésétől az utolsó orrtúrásáig minden balmozdulatát. Tökéletesen egészséges (és bőven undorító - translator notes) férfi. Meglegyezem magam a jobbommal egy kicsit, mielőtt elvisz az izgalom álomföldére, de közben van időm Esztivel felvenni a szemkontaktust. Csodálnám, ha kedves barátnőm nem két, jókora rózsaszín, lüktető szívecskét látna a szemeim helyén.
- Hétvégén Kai-jal randizom, és beleütköztem az életünk legnagyobb problémájába. Nincs egyetlen göncöm sem, amit felvehetnék, és anya most el van foglalva a legújabb kollekciójával. Eszti, segítened kell! Benned van minden reményem! - Ezt mutatja az is, hogy roppant komoly fejet vágva megfogom a két kezét, hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748722#post748722][b]Francesca Nicola Bianchi - 2019.02.04. 13:48[/b][/url]

Magamban néha fel-felbukkan a gondolat, hogy Esztivel egy roppant hosszú és mély barátságnak nézhetünk elébe. Nem kezdett el gúnyolódni, amiért diszlexiás vagyok, őszinte, meghallgat, meghallgatom, szeretem a rossz napjain is, mert -ne mondjátok el neki, de- hihetetlenül aranyos még akkor is, és egyszerűen megérezhető benyomások alapján, ha valaki jó vagy rossz személyiséggel bír. Belőle egy teljesen pozitív és kellemes kisugárzás áramlik, legalábbis, ha velem beszél vagy együtt csinálunk bármit is, sosincs nyomasztó érzésem vele kapcsolatban. Egy napon szeretném megköszönni neki, hogy van, csak úgy, mert néha el kell mondani az ehhez hasonló fontos dolgokat, hogy érezze a másik, gondolok rá és fontos nekem. Nagyon kevés barátom van, de azt a néhányat őszintén megbecsülöm.
Most talán túlságosan hirtelen zúdítottam rá az információáradatot, mert néhol kétkedést vagy értetlenséget vélek felfedezni az arcán, bár könnyen megeshet, hogy csak odaképzelem ezeket a mimikákat. Ahogy ömlik és ömlik belőlem a szó, és Esztiből a válasz, úgy alakítja át az agyam a nekem tetsző formára Eszti szavait. Nincs az az isten, hogy jól értsem, amit mond a rózsaszín ködön keresztül.
- Ugye? Én is legalább ennyire meglepődtem a saját sikeremen. Annyira borzasztóan izgultam, de hát aki nem mer az nem nyer, ugye? - Izgatottan kacagom el magam részben, hogy enyhítsem a mellkasomat szorongató lámpalázat, részben pedig az öröm miatt (éljen az endorfin). Meg sem fordul a fejemben, hogy Eszti épp a felháborodásának adott hangot. Menet közben leveszem a cipőmet és rendszeretően a megfelelő helyre pakolom, majd megszabadulok a kabátomtól és a sálamtól is.
- Igen? - Lelkes szemeimet rávillantom Esztire, ahogy a keze az arcomhoz ér. Nyilván csak a legjobbat akarja, egészen biztos vagyok benne. Biztos átérzi az agóniám és a segíteni fog a jó tanácsaival. Eddig sosem futottam zsákutcába, ha rá hallgattam öltözködés terén. Nem lehet ez nagyon másként a szerelemben sem, nem igaz?
- Jajj, Eszti, nagyon is férfias ő! Hát nem láttad a kviddicsmeccseken? Meg sokszor csak úgy indokolatlanul - (Translator notes: Na MOST horkantam fel a szarkazmus legmélyebb bugyraiból kikacsintva. Indokolatlanul. Persze!) - elkezdenek verekedni vele, hát meg kell védenie magát. Nem csoda, ha néha... hát, kicsit rendezetlenebb az általunk megszokottnál. - Én aztán kimentem őt a vádak alól vagy így, vagy úgy, de Kai ártatlan! És tökéletes!
- Nem adtam neki elég egyértelmű jeleket az elején, aztán pedig elkezdtünk szemezni, de hamarabb léptem, mint ő. De szerintem ezzel semmi baj nincs, úgy értem, a kezdeményező nők mára elfogadottak társadalmilag. Például azt sem ellenzem általánosan, hogy egy nő kérje meg a férfi kezét, pedig sokan ezt a férfi kasztrálásának tekintik, mert eltulajdonítják a maszkulin szerepét. - Ingatom meg a buksim barátném felé (ja igen, hoztam belga csokit, azt természetesen Eszti kezébe nyomtam csinos zacskóstól együtt).