37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. augusztus 6. 21:00 | Link
ℐeronimo
ruci

Egészen biztos,
hogy előbb-utóbb ez vagy
az lesz, így vagy úgy.


Németország északi részéhez képest kifejezetten hőség van itt, így a ruhaválasztása minden, csak nem ideális, de nem különösen zavartatja magát éppen. Idő kérdése, hogy hazaérjen és megszabaduljon az összestől, addig viszont még akadt némi elintéznivalója. Éppen nyitva érte vasárnap ellenére az egyik központi varázslóhivatal portáját, ahol beadta a kis levelét, aztán a szűk hátsó utcán lavírozott kifelé, ahol mindig. Szinte már csukott szemmel járja a bejáratott utcát.
A gondolatai elkalandoznak, mostanság annyi dolog történt megint, hogy kezdi úgy érezni körülötte tényleg sosem lesz nyugalom, abban sem biztos, hogy vágyik arra. Amikor Vincével gyakorlatilag huss elszállt az egész, aztán csak úgy kiélvezte az életet, nem nagyon tudta merre lesz a tovább, de nem is érdekelte. Aztán jött Arlen, akivel egy darabig egészen jól megvoltak, de be kell látnia, hogy nála azért fiatalabb a fiú és még bőven élni szeretne, mindketten azt akarják és talán túl gyorsan vágtak egy komolyabb kapcsolatba. Ez is elmúlt. Újabb fejezet íródott abba a bizonyos könyvbe. Sőt, ez egy különkiadásnak is elmenne, amit eddig idén összerakott. A legszomorúbb, hogy még mindig nem volt képes mindent megbánni.
Az épültek oldalán leinduló lépcsőket kerülgeti egy darabig, aztán mintha lépteket hallana. Vagyis sokkal inkább futni valakit. Egy pillanatra megtorpan, a mellette megremegő lépcsőkorlátra pillant, de fel már nem néz. Inkább csak homlokát ráncolva veszik bele a gondolatai foszlányaiba, amik éppen a jelenében szemezgetnek. Talán vannak az életében, akiket meg szeretne tartani, talán olyanok is, akikért ő is tudna foggal-körömmel küzdeni. Inkább az a kérdéses, hogy ő marja-e el az embereket, vagy tényleg ennyire peches? Aki valaha fontos volt neki, mind messzire került… Mi van ha azokra is ez vár, akikkel most éli meg, hogy érzi, jó velük lenni? Körülbelül itt érez egy tompa könyöklést a hátába, és hála az égnek tud esni, így megterhelés nélkül zuhan a térdeire, majd hasal el prímán a földön, érezve, ahogy valaki ránehezedik félig.
- Mi az Isten?!
Hozzászólásai ebben a témában
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2017. augusztus 6. 23:47 | Link
Luca


Ugye ismerjük azt a lüktetést a koponyánk mélyén, ami egy hatalmas vihar előtt jelenik meg, lehetetlenné téve a koncentrációt? Na ezzel a nyomasztó érzéssel a fejemben ébredtem, azonban panaszkodni eszem ágában sem volt, hiszen a zivatar lehűtené egy picit az elviselhetetlenül forró levegőt. Ilyenkor inkább hazaköltözök Londonba, vagy meglátogatom a nagyszülőket Brightonban, hogy az esős tizenhét fokban vészeljem át az itteni kánikulát, de sajnos van pár feladatom, amit nem tudok otthonról elintézni, tehát Budapesten kellett végigdöglenem az utóbbi három napot.
Hogy őszinte legyek, nem ártott egy kis magány.
Zeph és Cornelia valahogy sikeresen elhitette velem azt, hogy igaz szerelem, vagy monogám kapcsolat nem létezik, légy te bármilyen helyes is, szóval a navinéssel folytatott kapcsolatom végén rögtön belevetettem magam a kalandozásba, csúnyán elbánt szíveket hagyva magam után, bűntudatot sem érezve. Úgy gondoltam, a velük töltött hetek, hónapok, felpuhították azt a Jeremyt, aki Magyarországra jött, pedig nekem eszem ágában sem volt megváltozni, főleg nem ilyen irányban. Ujjaim között forgatom pálcámat, miközben a telefonomon képernyőjét végigsimítva görgetek á az ismerőseim túlfilterezett szelfijeinek galériáján, meg-megtorpanva egy kétszeres koppantásra. Esküszöm hiányzott a közösségi média az iskolai évek alatt, nagyon könnyen rá tud kattanni az ember.
Igazából már rég elkészültem, már csak a kanapémon fetrengve vártam, hogy elszálljon az idő, és indulhassak a hivatalba intézni a papírügyeket.
A nap további része kellemesen agyzsibbasztó módon zajlott, ám a tompa zúgás csak erősödött a tudatomban, elvonva a figyelmemet minden másról. Mire kiszabadultam az hivatal poros, állott légköréből a lépcsőházban elő is vettem a telefonomat, s bár a térerő és a mobilnet, felejtős volt, még mindig jobb volt a kijelzőt bámulni, mint a kiöltözött mágusok tengerét. Sebesen szedtem a  fokokat, kezemmel megkapaszkodva a korlátban, ám a tarkómat szorongató fantomfájdalom olyan fokokra hágott, hogy kénytelen voltam elengedni, az ingatag támaszt, hogy megdörzsöljem, ezzel végzetes hibát elkövetve, ugyanis a forduló után váratlan akadályba ütköztem, leterítve az ártatlan... Idegent?
Fájdalmas nyögéssel támaszkodok fel, az alattam fekvő áldozat arcára, s a belém hasító felismeréssel, a képzelt lüktetés okát is megértem.
- Fordult a kocka, huh?
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. augusztus 7. 10:32 | Link
ℐeronimo
ruci


Nem feltétlenül mondható el a Törpéről, hogy egy világutazó alak lenne, mégis az elmúlt évei arról szóltak, hogy gyakorlatilag hosszabb vagy éppen rövidebb ideig rengeteg országot, kontinenst járt be. Egy rész, vagy inkább több, de ez a közeli viszont a muszájon túl nagyon is elmaradt: Anglia. Nem kerülte a helyet, de sosem tett rá mély benyomást és nem vonzódott oda. Egészen a tavaszig, amikor újra felrémlettek benne azok a bizonyos fájdalmas, belülről maró érzések, amik pontosan tudta ki miatt bukkannak fel. Már egy hosszabb ideje nem érezte azelőtt, ott mégis beléhasított. Mintha a lelkiismerete szövetkezett volna Jeremyvel. Vagy éppen ellenkezőleg, de ebbe bele sem gondolt jobban. Amiket tett és tesz az elmúlt időben, minden, csak nem ad okot büszkeségre.
Most állva a lépcső aljában valahogy felkavarodik benne a gondolatain túl az érzelmi világa is egy percre és a tompa puffanást követően automatikusan nyomja el magában a fájdalmat erejével, mielőtt még komolyabban sikongatna a rá nehezedő súlytól. Zabosan szólal meg de a hátrafordulás és a felismerés késve érkezik a hang hallatán.
- JEREMY?! - Luca leginkább ledöbbent, majd csak eltátott szájjal meredt a homlokát összeráncolva pár percig, hogy aztán elnevesse magát. Kérdezhetné, hogy „kezdjük elölről?”, mégsem teszi, csak bámul felfelé a még mindig fölötte magasodóra. Az arcát figyeli, a karjait, mintha változás után kutatna, megfagyott körülötte az idő kicsit, aztán átfordulva a hátára a karjaival felfelé tolja magát jelezve, hogy ez a fekvős dolog nem valami ideális. - Hááát ő, rajtad volt a sor, asszem. Mit csinálsz itt? Meg hogy? Meg miért nem szóltál?
Egy kicsit késett és villám mozdulattal átkarolta azért az égimeszelő sárkány derekát, aztán eleresztve őt porolta le magát. Még próbálta feldolgozni, hogy éppen ki is esett belé…
- Rendben vagy? - érdeklődte meg, miközben a kék szemeket kereste halvány mosollyal. A szíve még erősebb ütemben dobolt odabent a hirtelenségek hatására, belül pedig valami kis gombóc kezdett keletkezni, ami nem akarta engedni, hogy ilyen könnyen vegye ezt az egészet. Azzal az emberrel áll szemben, aki előre megmondta, hogy a vesztébe rohan. De az nem jött el. Egyelőre.
De most örült.
Hozzászólásai ebben a témában
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2017. augusztus 7. 19:11 | Link
Luca

A lány hangja végigkarcolja az eséstől kásás tudatomat, visszarántva a jelenbe. Sajnos a koncentrációval együtt a csuklómba nyilalló fájdalom is felbukkant, ami a lány összenyomásának megakadályozása közben keletkezett, mikor kőpadlóra támaszkodva enyhítettem saját súlyomon. Kicsit nehezebb sóhajjal nézek a csodálkozó lányra, akinek mosolya mögött mintha több is rejlett volna, mint egy rég látott barát okozta izgatottság. Egy ködös bűntudat szennyezte be a navinés vakító vigyorát, de kénytelen voltam viszonozni a gesztust egy elkésett félmosollyal.
Másik kezemet használva feltámaszkodtam, s mielőtt még leporoltam volna a ruhámat, felsegítettem Lucát. A köztünk lévő felhőtlen örömet egy kimondatlan, lezáratlan múlt akadályozta meg, s érzem, hogy az ő gondolatai is ekörül keringenek.
- De sokat nőttél. - mondom gúnyosan, mikor megölel, és viszonozom a gesztust - A lakás kandallójával kellett intéznem valamit, de már végeztem. Te hogy-hogy itt? Azt hittem külföldön vagy.
Ezzel meg is indokoltam, hogy miért nem figyelmeztetettem érkezésemről a lányt. Tudom mi történt vele a múltban, és ha egy picit is hasonlít rám, akkor magányra volt szüksége... Kit akarok átverni, a szöges ellentétem, csak a saját önzőségem miatt nem kerestem fel a magányos lányt, pedig tudtam, szüksége lenne rám. Láttam, hogy Amiatt milyen állapotba került abban a fában, csak remélni tudom, hogy nem ismétlődött meg. Valószínűleg érzi a bennem szunnyadó bűntudatot, ami az örömbe keveredve lassan megkeseríti az arcomra dermedt mosolyt.
- A kezemre estem, nem a világ vége - forgatom csuklómat, amiből a fájdalom már el is szállt Luca segítsége nélkül is - Azt hiszem sok dologról kéne beszélnünk. Végeztél itt?
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. augusztus 7. 20:11 | Link
ℐeronimo
ruci


Bár megúszta kisebb földhöz nyomódással, nem a fizikai fájdalom vagy kontaktus hirtelensége hozta meg számára is a legnagyobb döbbenetet. Ezt ő viszonylag jól kezeli, így a legalapvetőbb formájában zárta el magában, arra azonban a helyzet hozta erős impulzusok miatt már nem volt képes, hogy minden mással is ezt tegye. Nem volt egyszerű az a mosoly, ahogy a látvány feldolgozása sem, de a bajokat ott kezdte igazán érezni, mikor nem csak a saját kavargására lett figyelmes.
Erősen koncentrált, hogy véletlenül se menjen túl egy határon, az elmúlt években ehhez kicsit jobban hozzásegítette őt az élet, azonban látszólag nem eléggé. Bármennyire azon igyekezett, hogy saját maga ellenszerét megszerezze, igazából lehet nincs is ilyen, vagy éppen a hiba benne veszett el, ami nem kezelhető. Elfogadta a segítő kezet, aztán felegyenesedve grimaszolt egyet a magasságára, ha felérné rendesen, most biztos a vállába bokszolna, így csak a karjába üt egy picit megrázva a fejét.
- Tréfarépát kajcsiztál? - Nagy nehezen a tekintetét a ruhájáról átvezette a kék szemekhez pár kérdés kíséretében, mostanra pedig pont elég érte el a pillanatnyi érzelemhullámából ahhoz, hogy az őszintének indult mosolya megmerevedjen az arcocskáján. - Elhagytam az egyik okmányom, de pár nap és kapok újat, addig muszáj itthon maradnom.
A karjait összefűzte maga előtt, miközben a vállán rántva egyet zárta az ittlétének okát. Most kezdte kellemetlennek érezni az egészet, de nem a ténytől, hogy itt vannak, hogy ők ketten, inkább mindentől, amit nem mondanak ki. Vannak percek, amiket egyszerre akar megélni az ember és kerülné el, amíg lehet. Ez is ilyen. Hiányzott neki JerJer, nem hazudná az ellenkezőjét. A Varsóban töltött hosszas és tanulságos délutánja után a sógorával pedig csak még jobban biztos lett benne, hogy szüksége lenne rá. De Luca mindig ilyen volt, egyetlen egyszer hibázott nagyot és hagyta, hogy valaki más is megélje, ami előtört belőle, több hasonlót nem szeretett volna. Akkor sem, ha most egészen másként történt. Rosszul érezte magát, de most azért, mert tényleg nem tett sok helyes dolgot, nem pedig, mert vele szúrt ki az élet, az érzelmei vagy a világ.
- Igen, jó lenne. Van a közelben egy park, ha gondolod, nagyon kevesen járnak arra, mert el van dugva.. - mondta, miközben közelebb lépett egy picit, hogy mellé lépve mutathassa az utat. Oldalról fel-felpillantott rá, de leginkább csak a száját rágcsálta. Ő is tudja, hogy nem csak körülötte történt sok igazán szar dolog. - Hogy vagy? Már úgy egyébként, a kezeden kívül... Akartalak keresni, csak...
Hozzászólásai ebben a témában
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2017. augusztus 7. 22:46 | Link
Luca

Ez másfajta érzés volt, mint a többi régi bagolykőssel.
A volt évfolyamtársakkal egy öt perc alatt el tudtam intézni a beszélgetést, mindkettőnk elmondta, épp mit csinál, hovűáá meg, és megegyeztünk abban hogy majd találkozunk, pedig mindenki tudja, hogy eszünk ágában sincs felidézni azokat a "régi, szép időket". Luca egy a kevés ember körül akitől őszintén meg tudom kérdezni, hogy hogy van, mit csinál.
- Tudod, hogy a humorom a legnagyobb erősségem - pislogok le rá, a szokásos fapofával, ami mögött még mindig a poén elnyújtása okozta cinkosság rejlik - Milyen szétszórt valaki. Persze mondom én, aki most zúgott le a lépcsőn.
Végigmértem a lányt alaposan. Ha a szó szerint nem is nőtt a navinés, kétségkívül érettebb lett öltözködés és kisugárzás terén... elvégre is a hivatalban intéz fontos ügyeket, ezt korábban nem lehetett volna rábízni anélkül, hogy rászabadította volna a poklot az épület dolgozóira... Vagy csak az idő szépítette meg a róla szóló emlékeket.
- Kibírhatatlanul meleg van, esélytelen, hogy nyílt helyre menjünk - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, majd egy viszonylag kellemesebb hangnemmel enyhítve szavaimon, folytattam - Menjünk át hozzám, van vajsör és légkondi.
Nem, nem felhívás keringőre, egyszerűen kiszakítva a természetes környezetemből, úgy tud rólak szakadni a víz, mint a lovakról.
Próbáltam nem beleférkőzni az elméjébe, ezúttal szeretném csak azt tudni, amit meg akar osztani velem, mert a végén még újra rám zúdul egy összetört szív érzelmeinek kavalkádja.
- Figyelj - állította meg a lány magyarázkodását - Mindkettőnk nehéz időszakon ment keresztül. Egy ponton találkoztunk eközben, és most mintha szégyellnénk az akkori magunkat. Legalább is én igen. Jól vagyok, köszönöm, most már legalább is.
Kezem a téma lezárásaként a lány felé mozdult, a kezét érintve, egészen fel  vállára, amit nem erős, de biztos fogással megmarkoltam, hogy hoppanálhassunk.
A világ kifordul önmagából, és talpunk a parkettán koppan.
- Üljünk le a konyhában. - egy pálcaintéssel bekapcsoltam a hűsítő levegőt árasztó szerkezetet, majd kivettem az ígért vajsöröket. - Most te jössz. Hogy vagy? Mi történt?
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek