Sokszor van velem, hogy reggel nem vagyok hajlandó felkelni, de most nem is kívántam ilyet tenni. Ha tudnék napot ugrani, már megtettem volna. Nem mondanám, hogy nyuszi lennék, de sem az orvosokat, főleg az ismeretleneket, se a vizsgálatokat nem szeretem. Ijesztőek, néha fájdalmasak és kellemetlenek is, semmi jót nem tartogatott a nap, ráadásul délután volt csak a nagyobb így fél nap semminek tűnt. Bár Lewy azt mondta megoldjuk. Elhittem neki, mire kiimádkozott az ágyból és hajlandó voltam felöltözni is rendesen. Szépen, és viszonylag időben indultunk el, hogy felérve Pestre, a klinikát megtalálva bejelentkezzünk. Nem éreztem magam túl jól, de leginkább mert ideges voltam. Amikor pedig felvilágosítottak, hogy mindez egy vérvétellel kezdődik reggel, hát eléggé lesápadtam. Lecsücsültettek, aztán úgy megcsapoltak, hogy reménykedtem benne, hagytak valamennyi vért bennem is, azt hiszem az egy szükséges alkotóelemem. Zavartan lóbáltam az ágyról lelógó lábaim, nem nagyon sikerült odanéznem, mit csinálnak. Csak, mikor megszabadítottak a kis eszköztől és kiengedtek lélegeztem fel. Szegény férjecske kezét addigra szerintem pici mazsolává szorongattam.
De ennek a rémálomnak is vége lett, ehettem is végre, amitől legalább morcos nem voltam. Aztán kiderülhetett volna, hova is készülünk, még várni kell. De ez úgy tűnt várat még magára.
- Addig mit fogunk akkor csinálni? Mármint, én eleszegetek itt, de az sokba kerülne, és úgy kéne visszaguríts oda. - Mutattam a nagy épületre, ami majd még egy csúnya körben érdeklődik irántunk. Széles mosollyal bújtam hozzá, aztán kicsit fintorogva hajlítottam be a kezem, hogy még a bucit oda szorítsam, ahogy mondták. Ugyan oda ragasztották a kezemhez, nem tudtam, hogyan is jó. De még nem mertem kidobni.
- Szerinted mire visszamegyünk, már megmondják az eredményt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696616#post696616][b]Maja Bojarska - 2017.08.17. 16:48[/b][/url]

Ahogy szürcsiztem az italom, hamar rájöttem, hogy bár ma sem fordultam 180°-ban semerre, legalább ebben én döntöttem, és ügyesen választottam. Szeretem a szőlőlét. De azért közel sem annyira, mint ezt a naagy lengyel csillagocskát itt magam alatt, mögött majd mellett. Éppen hol áll.
- Ühhüm, na ne nézz így Nyuszó, szeretem azt is, mikor undi vagy meg rosszasáááág - mondtam pislogva párat. Bár azt inkább ne kérje senki, hogy ezeket most lerészletezzem, teljesen és hiánytalanul így imádtam őt, ahogy van. A gyors kis csókot megejtve aztán még nagyobb vidámsággal fordultam irányba, hogy az utolsó állomást is meglátizzuk még gyorsan. Persze nem maradhatott ki a ma olyan nagy szeretettel gyakorolt riszám se, aminek a megjegyzésére csak lebiggyesztve az ajkaim szusszantam egy szomorút. Persze nem kellett ezt olyan komolyan venni, ez azért a pofimon is látszott. - Nem is rosszból volt pedig…
Csak szorítottam a kezét, kicsit lóbáltam is, még meglettek a nagyra nőtt csodák. Csillogó szemekkel meredtem felfelé az egyikre, aki itt téblábolt a kis elkerített helyük szélén és éppen a fejünk fölé magasodó fa lombját hamizta. Nem volt már sok levele, jól megdézsmálhatták már. Közben azért az én buksim már nem csak a cukiságoknál járt, így el is bambultam kicsit. És egyébként nem ártana a lábam elé is nézni, mert valaki éppen ekkor vonult át előttünk keresztbe én meg majdnem belesétáltam. Upszi. Ekkor észleltem azt is, hogy Lewy nekem beszél, vagyis a megszólításra.
- Hm? Jaaa, ahha, gondolom. Csak… jó lenne már a nap végén járni, otthon. - Nyilván nem az állatok a baj vagy a séta, még annyira fáradt sem vagyok, csak egy kicsit, egyszerűen akkor már túl lennénk mindenen, tudnánk mindent és kész. Nem lenne ez az ideges-izgalom, meg a várakozás súlya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696785#post696785][b]Lewy Bojarski - 2017.08.19. 03:16[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem is feltételeztem egy pillanatra sem, hogy baja lenne azzal, mikor undi vagyok. Nem szokott gond lenni vele, mert hát, Stitchet is szerette, pedig ő is undi volt és nem a jóságáról híres az esetek nagy többségében.
- Azért reméltem, fura lenne megtudni épp most, hogy olyankor nem szeretsz - nevettem el magamat. Maja mondjuk nem az a fajta, aki reklámozza, hogy nem szeret ezt vagy azt az emberben, még ha akad is ilyesmi bennem. Egy apró csókot követően indult a zsiráfok irányába, egy kis szexi riszálást is mellékelve, bár, ez utóbbit elhagyhatta volna, túl pasi voltam hozzá, hogy ne kattanjon be az a kis fogaskerék a buksimban. - Persze, persze, tudom én.
Közben kiderült az is, hogy a hosszúnyakú, foltos patások leginkább szégyellősek, vagy nagyon bizarr dolgaik lehetnek, mert mindig túl nagy a csend körülöttük, egy szót sem szólnak és az ő hangjukat sem ismeri a legtöbb ember. Ez azért elég szomorú. Bezzeg őket senki nem nézi meg csúnyán, csak mert furcsák az érdeklődési köreik!
Még éppen időben torpantam meg, így Majus is megállt és nem trappolt bele az előttünk elhaladókba. Nem volt kedvem még marakodni az állatkertben idegen kreténekkel.
- Persze, értem nyuszó, nem szereted a dokikat, én sem szeretném... meg ez amúgy sem vicces téma, én is örülnék, ha már otthon lennénk. Meg szerintem a nagyfiú is - biccentettem aprót. Volt se szerette, ha egyikünk sem volt otthon, nem az ő műfaja volt a várakozás, olyankor mindig megrágcsált valamit. - De azért minden rendben lesz na. U, tényleg nyuszó.
Talán kicsit elkéstem, mert nem itt volt tervben a dolog, de ugye az ilyesmi nem megy könnyen, ha az ember nyakában ül a delikvens. Szóval igen, a smacik helyett zsirik. Senki nem halt bele, csak egy kis díszlet-változás. A kezét elengedve a zsebembe túrtam és szétpattintottam a műanyag labdacsot, hogy aztán az útból kicsit elhúzzam a nőt, mielőtt ígéretemhez hűen, térden csúsztam volna elé, a kezemben a gyűrűvel.
- Legalább egyszer jól akarom csinálni. Maradsz a feleségem? - próbáltam kevés sikerrel visszafojtani azt a bizonyos nevetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696789#post696789][b]Maja Bojarska - 2017.08.19. 05:04[/b][/url]

Örültem, hogy viccnek fogja fel, de én halálosan komolyan gondoltam, hogy tőlem aztán olyan világot lerombolósan rossz is lehetne, mint amilyen Stitch volt a születésekor, akkor is imádnám. Ez pedig tőlem nem csak üres szó és ígéret, teljesen valós dolog. Lehet, ha lenne, vagy esetleg van olyan tulajdonsága, ami zavaró, akkor sem tennék megjegyzést erre. Én sosem akartam, hogy miattam változnia kelljen, az elég önző dolog lenne a részemről, ráadásul, ha szeretünk valakit, akkor előbb alkalmazkodunk, elvárások nélkül. Legalábbis azt hiszem. Mondjuk nem mintha nagy tapasztalataim lennének, akit próbáltam szeretni, már anyun és a nagyiékon kívül vagy eltűnt, mire visszajelzést kaphattam volna, vagy Lewy. És akkor elértünk oda, hogy most tanulom csak mit és miként jó.
Csendesen fogtam a kacsóját, miközben a nyakam nyújtogatva - de nem mint a zsirik - nézelődtem körbe egy darabig. Néha megakadt a szemem kiscsaládokon, ahol volt anyu, apu gyerekek, aztán el is kalandoztam fejben.
- Nem is csak az orvosról van szó - vallottam be kicsit félszegen a cipellőmet bámulva, ahogy az utolsó korty szőlőlevet is kiszívtam a dobozból. - Én csak… azt hiszem nagyon nem érezném magam jól, ha valami olyat mondana, ami… ami nem tudom. Érted azt hiszem, nem?
Kezdtem belezavarodni az egészbe és hiába volt jó valamennyit kinyögni, nem múlt el a fura érzés a pocimból a csalódás lehetősége miatt. Már egy kis ideje tudom, hogy szerettem volna, ha igaza van Annenek, a teszteknek, a szervezetemnek. De még mindig nem volt a kezemben semmi a reményen kívül.
- Minden… ühhüm. Mi?
Éppen helyeseltem kidoba a kukába az üccsisdobozt, ami kiürült, amikor visszafordulva a matatására lettem figyelmes. Értetlenül billentettem oldalra a fejem és az elengedett kacsóm magam elé húzva összefűztam az ujjaimat a lábaimon billegve. Nem egészen esett le, mi folyik itt, még le nem térdelt, akkor kezdett csak el az ajkam lassan görbülni felfelé. Még egy halk „jaj” is elhagyta az ajkaim, olyan izgatott és aranyos nyüszögés mellett, amit úgy az egésznek tulajdoníthattunk. A húzásra közelebb tipegtem.
- Ugye tudod, hogy eddig is te voltál a legjobb? - meredtem rá lefelé, aztán az ajkamra harapva bólogattam. Hát, hogy lehet erre más választ adni? Nem mintha megfordult volna a fejemben bármi egyéb. Ő megígérte és be is tartotta, pedig senki nem kötelezte rá, nem kérte tőle és nem is várta el. Szeretem. De az nem sokat segített a rendes válaszadásban, hogy láttam a komolyság milyen nyomtalan a helyszínen. - Igen, persze hogy maradok. Hát szeretlek, Szívecske. De ne nevess, mert akkor nekem is kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696883#post696883][b]Lewy Bojarski - 2017.08.19. 15:54[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ahogy haladoztunk, ő néha lóbálta a kezünket, amin mosolyogtam sort, meg viszonoztam a gesztust néha, de én is ugyanúgy, a nyakam forgatva, meg néha nyújtogatva figyeltem a környező dolgokat. Legyen az éppen egy kifutó, lusta állatkával, akit nem lehet látni, mert alszik, vagy morgós család, akik hisztisek, mert kicsibaba leette magát a jégkrémmel és ez a legszebb pólója volt. Szarért adtad rá, ember? Az emu nem fog behajolni, hogy megnézze gucci pólója van-e a pöttömnek.
- Hogyha kiderülne, hogy téves riasztás volt és ne adj isten, nincs is semmilyen breki? Igen, tudom, én is ideges vagyok miatta, mert tudom, hogy kiakadnék - még a ahajamba is túrtam, amit egy ideje nem csináltam olyan gyakran, de ez egyszerűen kiprovokálta és nem tudtam máshogy megoldani, a kezem csak gondolt egyet és cshá.
Kiegyeztünk, hogy minden rendben lesz és akkor jutott eszembe, hogy iiigen, azért van amit elfelejtettem és nem ártana pótolni, nem annyira sürgős, csak mondjuk úgy most azonnal. Szóval odébb vonszoltam az asszonyt az útból, mielőtt még térdre "estem" volna előtte. Talán egy nagy adag komolyság nem ártott volna, de éppen nem volt készleten, mikor feltettem a kérdést, csak utána.
- Azért bőven akadnak gondok velem. Köszönöm, életke - mosolyodtam el, most már komolyan, a kezem nyújtva az övéért, hogy az ujjára húzhassam azt a bizonyos gyűrűt. Ha már egyszer itt vagyunk. Az unikornis amúgy is baromi édes volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696909#post696909][b]Maja Bojarska - 2017.08.19. 17:15[/b][/url]

Senki nem mondhatja ránk, hogy nem élvezzük ki egy állatkert nyújtotta lehetőségeket, már a felhozatalt nézve. A legnagyobb boldogságforrásokon túl voltunk, de bőven voltak még olyan cukiságok, akik vágytak a figyelemre, meg olyanok is, akik kevésbé. Mondjuk én megértem őket. Én se szeretném, ha egy csomó ember beszélne hozzám, fotózna és el se vonulhatnék kicsit magamban nyugizni. Pont úgy, ahogy otthon is tenném a mai tortúra helyett. Pláne, mikor Lewy kiegészíti, amit nekem nem sikerült összehozni. Nyeltem egy nagyobbat picit meredve magam elé, mielőtt rá néztem volna.
- Ahham, leginkább ettől. Mármint… szerintem most már nagyon elszomorítana a dolog. Már egészen… megszoktam… szeretném - vontam picit a vállamon, mintha teljesen mindegy volna, pedig bizony nem az. Kevés dologról szoktam eldönteni, hogy esetleg szükségem van-e rá, vagy éppen szeretném-e, de ez már annyira oda kéredzkedett, hogy nagyon. Attól kezdve, hogy ő rám vigyorgott ott a konyhában, én fellélegeztem, hogy bizony ez boldog dolog, nem akartam volna, hogy semmissé váljon. De egyelőre abban maradtunk, hogy minden szép és napsütéses, ez pedig egy kis erőt azért adott, főleg úgy, hogy már nem voltak órák vissza, inkább percek a visszaindulásig a dokik közé.
Értetlenül figyeltem ennek ellenére is, aztán pedig képtelen voltam nem vigyorogni meg majdnem nevetni, pedig én megpróbáltam rendesen odafigyelni és állni elé. Kicsit számomra, még ha meg is ígérte és ez nagyon szép dolog, abszurd volt tőle. Én szerettem a „gondold át az ajánlatot” felfogásával és viselkedésével és nem voltak felé semmilen elvárásaim, ő mégis néha olyanokkal lep meg, amikre a szavaim is eláll.
- Ez nem zárja ki, hogy nekem te legyél a legjobb… - mondtam még mielőtt hagytam volna, hogy a kezem birtokba vegye, és az a cuki pacisság az ujjamra csússzon. Igazából nagyon elbambiztam a gyűrűre, mert nagyon cuuuki és aranyos volt és tökre oda voltam érte, mint minden ilyen apró izéért. Kicsit néha rosszul is éreztem magam, hogy ugyan úgy tudok jajongani egy ilyen apróságért, mint mondjuk az első gyűrűmért, amiben biztos vagyok, hogy nem egy automatából pörgette ki pici pénzért. Közben közelebb lépve az arcát a kezeim közé fogtam és előre hajolva simítottam az ajkaim az övére finoman. Nem is igazán törődtem percek óta senki mással a környéken és azt hiszem ez volt a legjobb hatással rám éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696917#post696917][b]Lewy Bojarski - 2017.08.19. 18:42[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Azért alaposan kinézelődtük magunkat, ahhoz képest, hogy rövid időre jöttünk át ide, nem volt egy teljes napunk rá, mint a legtöbb családnak, hogy alaposan megnézzünk mindent, fél órákat ácsorogva itt-ott. Nem ezért jöttünk ma Pestre, bár összességében örültem, hogy itt kötöttünk ki.
A téma elég kényes volt, mint kiderült, nem csak a részemről, mert még meredt maga elé egy darabig, mielőtt válaszolt volna. Akkor azért ismét rám pillantott, én pedig le sem vettem róla a szemem, mert ez olyan téma volt, amit nem úgy beszél meg az ember, hogy közben pillázik bele a nagyvilágba. Bunkóság lett volna.
- Én is... szóval, remélem, hogy tényleg... mármint jó lenne, ha... szóval én... érted - huzigáltam meg egy kicsit a tincseim felfelé, mert ha tagadom, sem tudtam volna elrejteni, hogy elég feszült voltam a témától. Pozitív teszt, meg reggeli rosszullét ide vagy oda, azért jobb lett volna tudni, hogy tényleg minden okés és vidám.
Talán nem ez volt a mai terv eredetileg, de ha már itt kötöttünk ki, igyekeztem a legjobbat kihozni ebből, amolyan száztíz százalékos boldogságot, biztos, ami biztos. A szavaira ragyogó mosolyt villantottam ismét, hogy aztán az ujjára húzzam a pacis csodát, ami csodálatos módon még passzolt is. Pedig ugye ezekkel mindig az a legnagyobb baj, hogy rossz a méret.
Még csodálta a gyűrűt egy darabig, én meg őt és úgy éreztem, hogy a dolgok lassan, de biztosan a helyükre kattannak és minden rendben lesz. Ebben az sem cáfolt rám, mikor az arcom a kezei közé fogva hajolt előre, hogy lágyan megcsókoljon. Óvatosan eltúrtam a haját az útból, a kezem a buksijára csúsztatva, majd megcirógattam az arcát a hüvelykujjammal lágyan.
- Nagyon szeretlek, tudod, ugye? - mosolyogtam halványan, hogy lassan aztán rávegyem magam a feltápászkodásra és felvont szemöldökkel nézzek egy bámészkodó nénire. - Most meg mit néz, nyanyus, nem látott még boldog házasságot? Mindjárt gondoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696931#post696931][b]Maja Bojarska - 2017.08.19. 21:43[/b][/url]

Lehet, hogy nem ide indultunk, de engem elég nagy boldogsággal töltött azért el, és egy kis erőt is adott ez az egész. Szeretem ezt a helyet, és amióta kiderült, mire is nem emlékeztünk olyan tisztán, csak még egy kicsit előkelőbb ez az egész itt. Persze most sehol a papi, akinek engem kellett volna akkor is keresni. Nincs nasi, piknik és a Stitches táskám, már az akkori, azóta új van ugye. De sok dolog ugyan olyan jó, mint akkor. Ott még nem romlott el semmi, most pedig már nem rossz körülöttem. Talán ennek tényleg így kellett lennie. Reméltem, hogy a brekinkkel hasonló lesz a helyzet, már abból a szempontból, hogy bizony neki meg kell érkeznie az életünkbe, és hogy ehhez már elindult valami módon. Tényleg megértettem miért akadna ki ő is, ha most valami olyan hír várna minket abban a nagy épületben, hogy tévedés történt.
- Igen, mindketten ugyan azt szeretnénk. Izgulok, amúgy se tudom mit kell ott majd csinálni… - szorítottam meg a kezét kicsit, amit fogtam végül, de már egy hangyányit könnyebb volt az én lelkemnek is, akkor is, ha semmi nem lett biztosabb.
Közben ő gondolt egyet, valahol szerzett egy nagyon édes gyűrűt és már ott is térdelt előttem, amire én meglepődve-meghatódva vinnyogtam egy kört magam elé, lenézve rá. Olyan hihetetlen számomra a Drága még mindig néha, hogy ezeket időbe telik feldolgoznom. Végül a sok szó helyett egy csókkal adtam pluszban is a tudatára, mennyire imádom őt nem csak ezért, mindenért, minden jóért, meg a kevésbé jókért is. Az is az élet része. Bólintottam nagyon kis határozottan miközben ő felállt, aztán észrevettem én is pár szemet, végül a nénit is, akire rászólt Lewy. Én sem voltam oda, hogy bámészkodik, de nem akartam morgós öregekkel beszélgetni. Nagyon nem. Szóval nagyjából az utolsó két szava körül magam felé fordítottam a pofiját, nagyon szépen nézve rá, aztán még egyszer az ajkaim az övéire tapasztottam, mielőtt a kezem visszacsúsztattam volna az ő tenyerébe. Tudtam, hogy indulnunk is kell lassan, nem is baj.
- Ugye azért bejössz velem oda is, mint a vérvételre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696946#post696946][b]Lewy Bojarski - 2017.08.19. 23:58[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Összességében ez egy szép nap volt, dokik ide vagy oda. Nekem nagyon tetszett, mert jól éreztük magunk, egészen nyugalom is volt és nem kellett stresszelni sem semmin, ha azt nem vesszük, hogy akadtak még megválaszolatlan kérdések. Noha nem kettőnk között, ez pedig már mindenképpen jó hír volt.
- Ne aggódj, nyuszkó, biztosan minden rendben lesz. Ha valamit nem tudsz, majd megkérdezzük a bácsit nénit és válaszol, utána pedig azt is tudni fogjuk - cirógattam meg finoman a kézfejét a hüvelykujjammal, mert nem szerettem volna, ha ilyesmiken stresszel. Régebben csak frusztrált volna a dolog, most inkább aggódtam miatta.
A kis vinnyogós örömködése olyan tipikusan Majás volt, szóval nagyon tetszett az is, nem sokkal azelőtt, hogy az ujjára csúsztattam volna a kis pacis csodát. Illett volna rendeset vennem, de az akkori Lewy valószínűleg nem tudott volna időt szakítani rá, így pedig hitelesebb volt az összkép. Amúgy is jobban örült a pacinak, mint egy valami csiricsáré izénél érezte volna. A csókot rettenet mód élveztem és most ő sem volt annyira zavarban a sétálók miatt, azt hiszem, így én sem zavartattam magam miatta. Azonban vannak olyan emberek, akik gyakorlatilag csak teleszkópot nem szereltetnek a szemeik mögé, hogy jobban megnézhesselek, kisunokám, ezt pedig nem restelltem szóvá tenni a néninek. Bámulni csúnya dolog. Majus a buksim után nyúlt, majd visszafordította az arcom maga felé, mire kissé bizonytalan fejje néztem őt, hogy most ezt miért is, de végül nem kérdeztem rá. Finoman viszonoztam a csókot, mielőtt még a kezét fogva elindultunk volna lassan kifelé. Mert hát, éppen ideje volt, ha vissza akartunk érni.
- Milyen kérdés ez? Ismersz, türelmetlen vagyok, képtelen lennék csendesen várni kint - nevettem el magamat kissé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697091#post697091][b]Maja Bojarska - 2017.08.20. 22:43[/b][/url]

Nem nagyon tudtam elmagyarázni igazából, hogy csak én nem akarok hülyének tűnni, hogy gyakorlatilag még azt sem tudom mit meg hogyan akar rajtam a bácsi vagy néni megvizsgálni. Arról nem beszélve, hogy eredménytől függően hogyan tovább. Annak azért tudtam örülni, hogy se a vérvételnél, se amikor a lapomat csinálta az a kedves nő, nem néztek rám semmi miatt furán. Még a koromat se pedzegette.
- Gondolom, de tudod, hogy legtöbbször semmit nem tudok rendesen. Nem szeretnék ott ülni bután. Csak… mindegy, tudom, hogy majd segítenek, erre vannak.
Hiába az izgalom vagy aggodalom, esetleg is-is, ami bennem kavargott, azért az állatkertet nem lehet nem élvezni. A vidráktól a macikig a makikon át mindegyiknél csak újabb széles vigyorral leselkedtem és egy picit megint azt a gondtalan, boldog pillanatot éltem, mint minden alkalommal, mikor kicsiként is idehoztak. Itt senki nem kérdezett soha rossz dolgokról, nem bántottak és hát, ha be kell vallani, a legjobb dolgokat is itt szedtem össze. Nem csak dolgokat.
Most pedig, csak hogy bővülhessen a kis szeretetes csomagom, éppen itt térdelt előttem a férjem majdnem nevetve, ami miatt én sem nagyon bírtam azt visszafojtani. A szemébe néztem, aztán a kis pacis gyűrűre, de gyakorlatilag olyan kis döbbenetet, persze jófélét, hozott nekem, hogy el is felejtettem hol vagyunk, meg mennyien. Ez előnyös volt abból a szempontból, hogy nem viszolyogtam és görcsöltem semmin, hogy csak rá figyeltem, még a csók is egészen hevesre sikerült hirtelen, de aztán ugye, mint mindig, valaminek történnie kell. Ez most éppen a néni volt, de őt is próbáltam kizárni, és inkább elindulni az utunkra egy újabb puszi után.
- Tuudom, de azért. Ezt jobb hallani. Nekem jobb így - jegyeztem meg kicsit félszegen, ahogy a kezét finoman megszorítottam kifelé ballagva. Igazából már a kapunál megint éreztem azt a gombócot a pocimba, aminek nem örültem, de úgy voltam vele, hogy legalább túlesünk rajta.
- Te tudod ugya, hova kell menni? - Sok dolgot csinálok, de a helyek memorizálása és az infók megjegyzése nem igen tartozik ide. Pontosan ezért tévesztettem anno ajtót a koliban elsőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697100#post697100][b]Lewy Bojarski - 2017.08.21. 04:39[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Az összes orvosi vizsgálat kínos vagy legalábbis kellemetlen és nincs olyan ember, aki meg tudja nekem magyarázni, hogy ez nem így van. Én az összeset próbálom valami hülye viccel oldani, a legtöbbször sikertelenül, mert egy időben mindig flörtölés lett belőle, mostanság meg kínos csend. Nem is tudom, hogy melyik jobb...
- Iiigen értem én, de tudod, az eddigi 25 évemet sikerült úgy átvészelnem, hogy még egyszer sem vizsgáltak meg, terhes vagyok-e. És ha már itt tartunk, a nőimet sem - köszörültem meg a torkomat, mert hát, volt belőlük egy pár, de általában nem sikerült meggyőzniük róla, hogy bármi közöm lenne az esetleges nagy pocakhoz. Túlságosan is figyeltem, hogy a génállományom az enyém maradjon.
Szóval inkább az állatkákra, meg a családokra figyeltem, meg ugye közben az asszonyra is, csak egy egészen kicsit elkalandoztam fejben. Egészen az omniózus leánykérésig, amiben katasztrofális voltam, de legalább megtettem, ha nevetve is. Talán anno is így illett volna, de akkor kissé kevésbé érzelmesre, közvetlenre és mosolygósra sikerült. Az a csoda, hogy igent mondott. Most inkább felhagytam a gondolatmenettel és élveztem azt a bizonyos csókot, de a nyanya gyakorlatilag belelihegett az aurámba és ez baromi idegesítő volt. Szóval hagytam, hogy az asszony elszállítson a helyszínről, lassan a kijárat felé indulva.
- Jó, hát azért vagyok itt, ha ettől jobb, akkor hintelj én meg kimondom - nevettem fel kicsit, szintén megszorítva a kezét, majd a furcsi sorompós kijáratnál elengedtem a kezét és előre tessékeltem. Ezek az ajtók mindig a frászt hozzák rám, undik. A kérdésre egy pillanatra átöleltem hátulról, az arcom a hajába fúrva és úgy hümmögve valami aha szerűséget. Kicsit azért kellett ez.
- Iiiiigen, de ha nem tudnám, fel van írva a mobilomba, biztos, ami biztos. Nem szeretem a véletlenre bízni az ilyesmit - fordítottam irányba a hölgyet, majd elengedve sasszoltam vissza mellé, az ujjaim az övéi közé fűzve ismét. A séta nem is tartott sokáig, mármint, idefelé is viszonylag hamar elment, így most se tartott sokkal tovább. - Csak ne stresszelj rá, jó? Így is, úgy is minden rendben lesz.
Vagy legalábbis, mondhatom ezt, mert így kevésbé tűnök idegroggyant apa-jelöltnek, aki hisztigörcsöt kapna, ha ezután kiderülne, hogy nincs breki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697135#post697135][b]Maja Bojarska - 2017.08.21. 15:13[/b][/url]

Igaz, hogy a téma cseppet sem volt vicces, sőt, leginkább tragikusnak mondanám, ha már be kéne kategorizálnom valahova. Ennek ellenére ahogy figyeltem őt és éppen fejtegette, hogy őt az elmúlt 25 évében még senki nem vizsgálta meg terhes-e, előbb lassan elmosolyodtam majd némi elfojtás okozta hümmögés után ki is nevettem őt. Persze nem olyan kifigurázósan, csak hát na, ez így mókás volt.
- Hát szerintem, ha szólsz, lehet téged is megvizsgál valaki szívesen. Sőt, ha lehetne én szívesen átadnám az időpontom, aztán esetleg visszajövök máááskor - jegyeztem meg, és pont olyan voltam, mint egy nyuszi, aki a bokorrezdülésre visszaugrál a kis rejtekébe. Csak nem, nem akartam semmi orvost, vagy műszert, ne adj isten papírokat és gyógyszereket. Az utolsó mondatrész miatt azért mikor abbahagytam picit bambultam magam elé, nem gondoltam, hogy arra reagálnom kéne, sőt, igazából nem is különösebben foglalkoztatott. Mármint de, nyilván érdekelt volna mondjuk kicsit korábban az is a múltjából, hogy talán volt-e, még ha hírre nem emlékszem, olyan lány más, akivel bármi terve volt, de azt hiszem ebbe nem akartam belefolyni, meg ezzel talán meg is válaszolta. Különben is, abban majdnem biztos vagyok, hogy senkinek nem jár egy éven belül két leánykérés, nekem mégis. Ez mondjuk lehet furi, bár szerintem tök cuki tőle, nem az, hogy megteszi, hanem, hogy igyekszik megtartani a szavát. Még ha nem is voltam mindig tudatában annak a bizonyos ígéretemnek én is tartottam magam hozzá. Bár most éppen igen undi vagyok, ahogy a száját lefoglaltam.
- Majd meglátjuk. - Ez leginkább egyenesen arányos azzal, hogy csendben és kukán tudnék ülni, még valaki nem hozza a harapófogót. Kééépletesen, egy igazitól lehet el is szaladnék. Sőt, biztosan. Az ölelésre mikor kiértünk halványan elmosolyodtam kicsit hümmögve magam elé, a kezem meg az övére simult. De aztán az infóra és az elirányításra felszusszantam és bár a lábaim nem nagyon kívántak velem egyetemben közreműködni, de elindultam. Ahogy meg egyre közelebb volt az épület, aztán a lépcső és végül a bejárat, csak nyeltem egy nagyobbat és oldalról néztem felfelé a férjemre. Bólogattam, bár ez nem megy igazán parancsszóra.
- Szeretlek.
Mondjuk az utómondatát nem is tudtam mennyire hihetem el éppen, szerintem megnyugtatásnak szánja, de most éppen ezen csak forog az agyam tovább. Ez nagyjából addig tart még a kezét szorongatva hagyom, hogy az épületben elnavigáljon és valaki megszólítva minket egy folyosó végi ajtóhoz küld. Éreztem, hogy izzad a tenyerem, és kicsit talán jobban szorítottam a kezét a kelleténél, de aztán egy nagyobb sóhajjal ellazítottam azt és csak a földet bámulva ballagtam előre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697191#post697191][b]Lewy Bojarski - 2017.08.21. 23:56[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Bármennyire segítettem volna szívesen, a terhesség dolgot eddig még nem pipáltam a listámon sem magamnál, sem másnál - hála az égnek -, így nem tudtam benne nagyon előrébb segíteni a társalgást. De! Legalább sikerült megnevettetni, így származott belőle pozitivitás is. Én is kissé felkuncogtam, de aztán csak finoman oldalba böktem.
- Nem, igazán nagylelkű tőled, de majd kérek magamnak egy saját időpontot, nem veszem el a tiédet. Biztos kapok - bólogattam magabiztosan, bár nem állt szándékomban tényleg ilyesmit tenni. Az én kutyorgó hasam senki ne fülelje, hogy lakik-e ott valaki.
Összességében a sors nagyon furcsa dolog és olyasmikbe sodorja az embert, amit legvadabb álmaiban sem gondolna. Csak pilláztam magam elé néha, azon gondolkozva, hogyan is került az a bizonyos karika az ujjamra, mikor anno megfogadtam, hogy sosem fogok megnősülni. Arról nem is beszélve, hogy kis híján steril lettem, mint a sanytol, most meg éppen kézenfogva kísértem vissza a feleségem az orvoshoz, azon stresszelve, mi van, ha mégsem terhes.
Az ölelés csak kellett, még kissé a nyakába is szuszogtam pár másodpercre, mielőtt elengedtem volna, hogy a kezét fogva kalauzoljam vissza a komplexum felé. Nem akartam, hogy túlságosan ideges legyen miatta, de mégis mit tehettem volna ellene? Már az arcán és a járásán is látszott, hogy ha lehetne, akkor inkább hazafelé venné az irányt.
- Én is, nyuszó - cirógattam meg a kézfejét lágyan, miközben beléptünk az épületbe, rövid biccentést szenteltem a recepciósnak, aki a baloldali folyosó felé mutatott, hogy arra legyünk szívesek indulni. A kezem szorongatta, én pedig apró szusszanással kopogtam be az ajtón, amit nem sokára ki is nyitott egy elég szimpatikus, kb ötvenes éveiben járó nő, hogy aztán beinvitáljon minket. Legalább a folyosón nem kellett már várakozni. Betessékeltem magam előtt az asszonykát, majd utána sétáltam be, be is mutatkozva. Fő az udvariasság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697501#post697501][b]Maja Bojarska - 2017.08.23. 19:45[/b][/url]

Nem tudtam volna megmondani pontosan mi is történt most, már a nyilvánvalón túl. Ha őszinte akartam lenni, valahol egyszerre stresszelt jobban és tett boldoggá, hogy ő is attól tart, amitől én. Plusz volt az aggodalmamban, hiszen így már nem csak én nem akartam odamenni, de ő se szívesen látta volna így az eredményt valószínűleg. Viszont az is igaz, hogy éreztem ebből, pontosan ugyan azt szeretnénk, bármennyire is nem hitem volna ezt mondjuk egy éve, vagy mikor találkoztunk előtte. A kis brekit.
Visszaérve az épületbe a szabad kezemmel a ruhám szélét piszkálgattam, hol a padlót kémlelve, hol a fehér ajtókat, amik nem voltak túl hívogatók. A célállomásnál aztán csak felnéztem a férjecskémre, talán  elég látványos elveszettség és bátortalanság látszott rajtam, hogy az a halvány mosoly még egyelőre ne sokat érjen. Lassan bekopogott és beterelt minket, mikor kinyílt az ajtó, leginkább lökhetett, mert nem nagyon akaródzottam átlépni a küszöböt. Bent a néni aztán engem felcsücsültetett arra a vizsgálóasztalszerű dologra, Lewynek meg mutatott egy széket mellette és eltűnt egy másik ajtón egy kis időre. A számat rágtam, de nem azon az aranyos, inkább a pótcselekvős módon, miközben próbáltam pár nagyobb levegő után kivárni, mi is lesz. Mikor visszajött, akkor mosolyogva nézett ránk nyitogatva egy mappát, ami gondolom a papírjaimat rejtette.
- Minden rendben volt délelőtt? - A doktornő érdeklődése ugyan kedves volt, de én csak bólogattam szótlanul, amúgy sem szeretek bárkivel dumcsizgatni, ha új. - Megkaptuk az eredményeket, akadt pár érték, ami nem tökéletes, de betudható az izgalomnak is mindez, pár vitaminnal korrigálható.
Nekem úgy tűnt éppen, hogy a percek csigalassúsággal peregnek, hogy mintha kerülné azt, hogy kimondja, mi van pontosan, ettől pedig csak az ágyon magam mellett heverő kezemmel finoman szorongattam a szivacsos anyagot. Kérdezgetett pár dolgot, amit reggel is, hogy mik történtek velem mostanában, milyen tünetek, aztán kihúzta a legalsó lapot és ránk mosolygott. Lehet, hogy kérdést várt, de az belőlem nem nagyon indult el.
- Azt hiszem, hogy nem pont ezekre voltak elsősorban kíváncsiak, a vizsgálat eredménye szerint önök babát várnak. Gratulálok.
A szavak lassan tudatosultak csak bennem, előbb kissé mereven bámultam a hölgyre, majd éreztem, ahogy leesik a tantusz és elér hozzám a hír rendesen. A szájam mosolyra húzódott és egy apró felsóhajtás után fordultam a Drága felé. Közben megkért a néni, hogy ha készen állok, feküdjek fel és tűrjem fel a ruhámat is, de egyelőre lefagytam azon, hogy izgatottan és megkönnyebbülten pillogtam, aztán halkan motyogtam Lewynek.
- Lesz kis breki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697539#post697539][b]Lewy Bojarski - 2017.08.24. 04:15[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Azt hiszem, kicsit benyeltek az események, mert mire észbe kaphattam volna, már be lettünk tessékelve a rendelőbe. A nő egészen jóindulatúnak nézett ki, nem méregetett minket rosszallóan, se semmi hasonló, de azt hiszem, Maját ez a tény sem tudta volna megnyugtatni. Elég volt a tudat, hogy a nő orvos.
Majus felcsüccsent az asztalra, én meg a székre mellette és utána rápillantottam felvont szemöldökkel. Nem nézett ki túl jól, nem tudtam eldönteni, hogy most elfehéredett vagy elzöldült. Kicsit olyan köztes állapotot ütött meg. Ha nem ül olyan istentelen messze, megfogtam volna a kezét, ehelyett csak a széken dobolva figyeltem az ajtót türelmetlenül, hogy mikor jön vissza a dokinő.
- Igen, mondhatjuk. Csak a stressz... - vontam meg a vállamat, noha nem engem kérdezett, de Maja nem volt olyan kedvében, hogy válaszoljon is. Ezt mondjuk nem csodálom, jobb is, ha csendben marad és nem hány mondjuk ide.
A vitaminos részre kicsit én is bólogattam, hogy azért majd a macik mellé nem ártana valami hasonlót beszerezni, ha mondjuk kiderül, hogy anyuci. Szóval ilyet, csak brekisben. A nő viszont egy béka tempójában böngészte a papírokat. Egyszerűen nem volt képes végigérni a rohadt kötegen. A végére már kis híján szétvetett az ideg, mert mindig talált egy-két utolsó adatot, amit még megosztana velünk. A tenyerem izzadt, a kezem remegett, a levegő is hirtelen nagyon sűrű lett a szobában, kicsit túlságosan ahhoz, hogy a tüdőm hasznosítsa.
Akkor gördült csak le ez a bizonyos szikla a mellkasomról, mikor a nő kijelentette, hogy gyerekünk lesz. Szinte abban a másodpercben ugrottam fel a székről, ami kissé még meg is billent, a kezeim először a szám elé kaptam majd a hajamba túrtam, mielőtt halkan felnevettem volna. Mármint... apa leszek.
A nő valamit mondott Majának valamit, amire nem is különösebben figyeltem, mert még az agyam dolgozta fel az infót és csak ekkor fordultam vissza Majához, és a legragyogóbb mosolyommal léptem oda, hogy megsimítsam az arcát.
- Lesz egy babánk... - közöltem kissé nyünnyögve, mielőtt moderáltam volna magam egy torokköszörüléssel. Visszaejtettem magam mellé a karom, majd rezzenéstelen arccal visszacsüccsentem arra a székre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697545#post697545][b]Maja Bojarska - 2017.08.24. 08:06[/b][/url]

Igyekeztem kicsit összekapargatni magam és legalább annyira magamra erőltetni egy halovány mosolyt, hogy az üdvözléskor ne lehessen nagy probléma. Ez úgy nagyjából sikerült is, bár határozottan rosszul nézhettem ki. Éreztem, hogy kipirultam, mert hirtelen olyan kellemetlen melegség fogott el, majd el is múlt ez. Nem kavargott a gyomrom, vagy akartam ott helyben elájulni, de a önérzetem s a görcs az eléggé eltántorított mindentől. Vettem pár nagyobb levegőt, ahogy a vizsgálóasztal közepe felé csücsiztem és erősen szorítottam az anyagot magam alatt. Most sem voltam beszédes, Lewy pedig amennyire lehetett, ki is segített ebben.
Apót bólintottam a ő mondókája végén is, majd a figyelmem a doktornőnek szenteltem, aki lassan kezdte elmondani, mi a helyzet velem. Az annyira nem lepett meg, hogy valami nem stimmelt, hiszen még ha… szóval a lényeg, hogy voltak furcsa dolgaim az elmúlt hetekben, amik nem csak úgy megtörténtek velem. Persze ahogy egyre több és több tétel került felsorolásra a papírról é úgy lettem egyre zavartabb és idegesebb. Hol a férjemre, hol a hölgyre néztem, de végül az ölemen pihent meg a tekintetem mégnem kimondta azt a bizonyos pár szót, amire úgy vártunk.
Szinte éreztem, ahogy a csomó a tokomból visszacsúszik a helyére, vagy legalábbis eltűnik, miközben az agyam elég lassan fogta fel az elhangzottakat. A tekintetem a Drágán járt, aki felpattant és valahol a hajára sikló tekintetem találkozott a kékjeivel. Neltem egyet, de a mosolyom már lassan kisebb vigyorba kúszott, aztán a számra harapva éreztem meg a kezét az arcomon. Kicsit felé döntöttem a buksim is. Szülők leszünk. Igazik, ohanásan.
- Egy baba - ismételtem meg a mondat végét halkan. Aztán ahogy ő eltávolodott szépen elfordulva az ágyon feljebb csúsztam és elfeküdtem, felhajtottam a szoknyám is ahogy kérte a hölgy. A ruhát a felsőtestemhez szorítottam mindkét kezemmel, úgy feküdtem, még nem jött közelebb és nyomta rám azt a hideg zselés izét. Fel is szisszentem kicsit. Elmondta, hogy most meg kell nézni, a magzat él-e a papíroktól függetlenül, amitől egyből elég fehérbe váltottam megint, de próbált nyugtatni, hogy ez elég rutinszerű.
- Megnézzük, hogy fejlődik-e, mekkora most és mi a helyzet vele. - A vállam majdnem Lewy széke mellé ért, oldalra fordítottam a fejecském, majd rá mosolyogtam boldogan, igyekezve az iméntieknek a jobbik részét figyelembe venni, hogy aztán a képernyőre tekintsek. Hát, mindjárt lehet láthatjuk is Őt. Ahogy éreztem a nyomást, ami a hasamra telepedett a műanyagtól, kissé grimaszba csúszott az arcom, de nem szakítottam el a tekintetem a képtől.
- Úgy látom, minden rendesen halad. Az első trimeszter második felében jár. Ott, ha jobban megnézik látszik az a kisebb bogyós gyümölcs méretű folt, az maga a magzat. Nézhetjük a szívhangot is?
A doktornő kérdés közben rám nézett, bár én kicsit még az egész hatása alatt csak mosolyogtam magam elé, de valami választ sikerült kinyögnöm végül.
- Ühhüm, szeretném...szeretnénk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697600#post697600][b]Lewy Bojarski - 2017.08.24. 19:07[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Az a mosoly kissé erőltetett volt, de legalább megpróbálta és ez a részéről már kifejezetten nagy erőfeszítésnek számított. Rendesen büszke voltam rá. De nem igazán tudtam ezt most kifejezni, mert túlságosan beleszállt az a gombóc a gyomromba és nem is tudtam eltüntetni onnan, hiába a mély levegők és a belső hümmögés. Maja szinte úgy szorította a vizsgáló-asztalt, hogy az ujjbegyei belefehéredtek, én pedig csak az ajkamba harapva vettem egyre mélyebb levegőket. Kénytelen voltam, hiszen a szervezetem bevágta a hisztit. Túl sok volt az infó, amiből semmire nem tudtam következtetni, ez pedig rendesen frusztrált.
És aztán jött az a pár szó, ami feloldozott. Azonnal felugrottam és a kezem a szám elé kaptam, hogy csendben maradjak, majd a hajamba túrtam, mert próbáltam feldolgozni a kapott infót. A barna pillantás az enyémbe mélyedt, én pedig a karom magam mellé ejtve léptem közelebb, mielőtt a kezem az arcára csúszott volna lágyan.
- Egy olyan igazi, aki majd totyogós lesz - próbáltam nyomatékosítani a dolgot, de ettől még nem tudtam elhinni, hogy tényleg lesz egy kis brekink, aki ott fog majd Volt mellett idegeket tépázni nagymenőként. Szóval visszaültem a helyemre és igyekeztem kevés sikerrel a seggemen maradni és figyelni, mit is mond a nő. Maja felhúzta a ruháját, én pedig, gyerek ide vagy oda, akaratlanul is a formás alakjára vetettem a pillantásom. Visszamosolyogtam Majusra és ismét a dokinénire néztem, aki azzal a furi műanyag izével kezdte vizsgálni. Aztán rámutatott, hogy ott az a pici pötyi a monitoron a mi kicsi brekink. Finoman az asszonyka vállára tettem a kezem, kicsit meg is szorítottam és most nem tudtam eldönteni, hogy szeretnék itt maradni és csak nézni a képet, vagy megcsókolni az asszonykát.
A kérdésre én is bólintottam, hogy igen, az többesszám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697957#post697957][b]Maja Bojarska - 2017.08.27. 23:25[/b][/url]

Egyikünknek sem volt könnyű eddig ez a nap hiába próbálkoztunk meg a legtöbb dologgal. Be kell vallanom, hogy mióta átléptem a küszöbét ennek a szobának, annyira görcsösen figyelek arra, mi hagyja el az orvos száját, hogy teljesen elfelejtettem egy-egy ütemben lélegezni is azt hiszem. Nem volt valami ideális, ráadásul percekig csak olyan dolgokat hallottam, amiktől nem éreztem magam okosabbnak vagy előrébb. Idő kellett, hogy bármit be akarjon a buksim fogadni.
Aztán jött a hír. Az arcomon elterült az a bizonyos mosoly, a tekintetem egyből a férjemét kereste és próbáltam azt látni, amit azt hiszem én is éreztem. Sikerült is. A tenyerem lassan a kézfejére csúszott úgy szorítottam kicsit az arcomhoz, mielőtt elmozdulhatott volna előlem. Nem akartam, hogy elmenjen onnan, vagy hogy megint olyan messze csücsüljön, de végül elengedtem a karját, amíg kicsit hitetlenül mondtam magam elé az egészet. Igyekeztem feldolgozni, hinni, hiszen már tény volt, már kimondta a néni. Biztosan gyermeket várok. Várunk. Nincs téves teszt, betegség, egyszerűen egy bogyónyi baba van. Majd lesz két lábikója, két kezecskéje, egy szép és okos bucija és boldog lesz. Legalább annyira, mint mi éppen.
- Tudom, baba. Egy baba. A mi babánk.
Ugyan bólogattam azt hiszem, vagy akartam legalább, de nem tuti, hogy sikerült, mert fel kellett közben feküdnöm az asztalra, de a mondandóm végén a fejem felé fordítva mosolyogtam. Beharaptam az alsó ajkam, aztán néztem csak a képre, amin a néni magarázott egy halom fura dolgot, amikből csak azt sikerült felfognom, hogy melyik pont a fontos. Melyik az, amiből bizony a kis brekink hamarosan nagy lesz és szép és baba.
- Te is látod, Lewy? Ugye igen?
Éreztem, ahogy picit hangosabban szólaltam fel és elé izgatottan, ezért el is hallgattam végül, de nem bántam az egészet. Vigyorogva forgattam a fejem közte és a néni mutogatós karja között, nem is törődve vele, hogy lassan kinyomkodja belőlem a szőlőlét is. Persze aztán jött az a tompa búgás, majd az a lüktetős hang, én pedig csak csendben bambultam a hasamat nyomkodó műanyagra. A balom felemelve húztam a vállamhoz, hogy a Szívecske ujjaira csúsztattassam, és finoman szorongassam. Már tényleg-tényleg van. Lesz. Ott lakik bent a pocimban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697980#post697980][b]Lewy Bojarski - 2017.08.28. 01:48[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ez a nap akkor sem lehetett volna nyugisabb, ha korábban jövünk. Maja nem szerette az orvosokat asszem, én meg csak stresszeltem azon, mit mondanak majd a brekinkről, mert ugye már eléggé kezdtem ragaszkodni hozzá. De mint kiderült, a baba ott volt és semmi stressz, csak mi négyen, mint boldog ohana. Az ilyesmi mindig jó.
Talán egy kicsit jobban is kimutattam az érzelmeimet, mint amennyire szerettem, vagy eredetileg terveztem volna, arról már nem is beszélve, hogy a régi imidzsembe ez mennyire nem illett volna bele, legfeljebb szomorú fejjel, meg telefonhívással az ügyvédemnek...
De a kezem az arcához szorította, nekem meg majdnem kiugrott a szívem a mellkasomból, azon a jóféle módon, mert alig tudtam elhinni, hogy lesz egy babánk. Olyan valódi, kis gügyögős, aki akkor kel fel, mikor aludnál és megtépi a hajad puszta szeretetből.
Kissé hitetlenkedve haraptam az ajkamba, de aprókat bólintottam, hogy bizony, egy pici baba ott csücsül a pocijában, még ha most jobban is hasonlít egy gumicukor brekire, mint egy rendes babára. Csak pár pillanatra tudtam levenni a pillantásomat a képernyőről, hogy a pocis asszonykára nézzek, de abban ezerwattos mosolyt csillantottam rá. De túlságosan elfoglalt, hogy a tekintetem a pöti bogyón tartsam a képernyőn.
- Azt a parányi, bogyósgyümi méretű szépet? Igen, persze - nevettem el magam, talán egy egészen kicsit hitetlenkedve. Azért nem szerettem volna a helyébe kerülni, mert nem látszott a néni túl kedvesnek, ahogyan nyomkodta szerencsétlen pociját. A halk búgásra, majd lüktetésre az ajkamba haraptam és lágyan megszorítottam az ujjait. Minden rendben volt, a kis breki ott búgott és várta, hogy végre megismerhesse anyut. Hogy mikor keltem fel, kérdéses, de az biztos, hogy az ajkaim ismét súrolták a homlokát.
- A mi kicsi babánk... - bámultam még pár pillanatig a pocakjára, enyhén döbbenten, de valami olyan fura boldogsággal, amit nem sokan ismernek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698143#post698143][b]Maja Bojarska - 2017.08.28. 19:51[/b][/url]

Ha hangeffektekkel lehetne illusztrálni érzéseket, most a zuhanó kavicsok kopogásától biztos keveset hallanánk, mert valami ilyesmi történt, miután kiderült, hogy minden rendben van. A lehető legnagyobban és úgy néz ki, hogy már csak idő kérdése, hogy a mini boldogságbogyónk gyarapodjon, majd egyszer úgy döntsön, hogy meg is akar minket ismerni. Lehet, hogy örülni rögtön tudtam, de kellett pár perc, mire tudatosult is mindaz, ami kiderült, mire úgy igazán őszinte és nagy vigyor csúszhatott volna az arcomra, ahogy ő visszacsücsült az arcomról elhúzva a kezét én meg elfeküdtem. Vettem pár nagyobb levegőt közben, úgy figyeltem, mit is tesz a néni. A mondatai nagyobbik részét nem igazán értettem, mert valami méreteket magyarázott meg rögzített, utána meg csak az erős nyomást éreztem többször, mai nem volt kellemes. De kettő vagy három után teljesen belebambultam a képbe. A leendő gyerekünkbe.
A tekintetem a férjecském felé fordítottam néha és egyszer még éppen ő is így tett, akkor olyan nagyon arcot ráncoló na vigyorral meredtem rá, majd vissza a pötyire.
- Ühhüm, nagyon piciii - húztam el a szót, ahogy izgatottan figyelgettem. Észre sem vettem, hogy néha a pipőm orrát is összekocogtatva mozogtak a lábaim, de mikor a néni is felfigyelt rá szépen abbahagytam, mielőtt baj lesz. De aztán ott volt az a hang, hogy bizony él, jól van, dobog a baba szívecskéje. Csak szorongattam a feltűrt szoknám meg életem szerelmének kacsóját, miközben a számat rágcsizva figyeltem. Éppen nem tudtam magammal mit kezdeni. Fel akartam kelni belebújni a karjaiba, vagy ugrálni, vagy nem is tudom. De úgy mindent. Láttam, hogy ő boldog én ettől is csak vidámabb voltam és nyugodtabb.
- Ott van, igen… lesz nagy ohanánk.
Mire legközelebb elfordultam a monitortól ő már fölém hajolt én felnevettem a puszira, aztán a doktornő adott papírt, hogy töröljem le a pocim, én pedig felcsücsültem, hogy ezt megtehessem, mielőtt visszaigazgatom magam a ruhába. Közben kérdezett valamit, hogy akarunk-e képet vagy videót, de nem figyeltem rá én csak vigyorogtam a hasam törölgetve a ragadós izéból néha felpillantva Lewyre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698243#post698243][b]Lewy Bojarski - 2017.08.29. 02:21[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Talán tényleg kicsit túlaggódtuk az egész baba dolgot, mert ha több teszt is pozitív volt, meg a tünetek is állandóak, mi baj lehetett volna? Mégis jobb volt így, mintha semmilyen érzést nem vált ki belőlünk, hogy esetleg összejött egy bogyó-baba. Ugyanazt láttam lassan visszacsillani Maja arcáról, amit éreztem a sajátomra is kiülni. A boldogság és a megkönnyebbülés mixét, egy egészen csinos adag várakozással.
Figyelmesen hallgattam azért a néni által felsorolt adatokat is, néha aprókat bólintva, egyszer még az ajkam is beharapva, mert jahj, hogy lehet ilyen kicsi?
Ugyan látszott a kis feleségem arcán, hogy ez most nem éppen kellemes, de aztán teljesen másfelé kalandozott az ő pillantása is, mint az enyém.
- De ott csücsül - mosolyodtam el kissé, az ajkamba harapva, aztán a nő kocogó cipőire néztem és enyhén felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, mit kopog, mint Dorothy, de el is engedtem a dolgot, hagyva, hogy csináljon, amit akar. Mikor a halk búgás elkezdődött, már el is hallgattak a cipőcskék, így hát nem is lepődtem meg a dolgon.
Kellett a bootholási idő, de nem tudtam nem boldog lenni a ténytől, hogy hallottam, ahogyan a gyerekünk pici szíve hogyan dobog.
- Igen. Olyan naaaagyon boldog, teljes, igazi ohana - bólogattam tudálékosan, az ajkamba harapva ismét, hogy ne kezdjek el hülye hangokat kiadni. Maja a pociját törölgette, én meg addig a nőre néztem, aki megkérdezte, hogy szeretnénk-e képet vagy videót, én meg hatalmas szemekkel meredtem rá, értetlenül.
- Van, aki nem? - kérdeztem, mire a nőci elmosolyodott, én meg ismét Majához léptem, a nózim kicsit a nyakának nyomva. - Szeretlek, babygirl.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698450#post698450][b]Maja Bojarska - 2017.08.29. 15:47[/b][/url]

Azt hiszem az egész gyomorgörcs, amit az orvoshoz érkezés és az eredmény várása okozott fölösleges volt. Egy részét kivéve, mivel az talán kijelenthető így, hogy kiderült mindketten mennyire szerettük volna ezt az egészet. Talán az is frusztráló lett volna, ha semmit nem vált ki belőlünk, vagy éppen ellenkezőleg, hogy azon izgult volna esetleg a férjecském, hogy csak ne most. De nem így történt, sőt, mindenre fény is derült.
Ahogy feküdtem a vizsgálóasztalon és a monitorra meredve lestem, majd hallgattam az apró, de gyors szívdobbanásokat csak aprókat szusszantam. Az arcomra letörölhetetlen vigyor kúszott és még a kellemetlen érzéseket is figyelmen kívül tudtam hagyni egy kis időre. Annyira pici volt az a pötyi, akit bemutatott nekünk a néni, hogy nem is igazán sikerült felfognom, hogy ott van, majd nagyobb lesz, aztán már alig fér majd el a pocimban. De már ott lakik, velem van, mindig. A fejem Lewy felé fordítottam, láttam, hogy ő is leragadt bizony, nem hibáztattam, nekem sem ment sokáig másfelé nézni, mondjuk figyelni se, szóval az orvos is háttérzajnak lett minősítve. Lehet beszélt hozzám, de kicsit el voltam kalandozva, de most igazán nem hibáztathat senki. A gyerekünk elrabolta azt és már imádtam érte.
- Boldog, bizony. Jahj, nem tudom elhinni… vagyis de, látom…de. Baba.
Semmi értelmes nem igazán akarta elhagyni a számat, pedig beszéltem is volna meg nem is. Csak összepréseltem az ajkaim mielőtt megint nagy vigyorral elfogadtam volna a törlőket, hogy a hasam megtisztítsam felcsüccsenve. Kicsit összekentem az alsóneműm meg a ruhám, de egy picit sem zavart a dolog. Közben csak a férjecske visszakérdésére eszméltem, és egy mit nem? Nyökögés után esett le, én meg csak oldalra billentettem a fejem. A néni el is ment valamiért, gondolom nyomtatni vagy dvd-t keresni, fene se tudja mit és hogyan csinálnak itt. Még picit bambultam le bárgyún a hasamra, aztán ahogy odalépett hozzám letettem a papírt, elengedtem a könnyű anyagot igazgatás nélkül és átkaroltam a derekát. - Én is, Nyuszó. Most már azt hiszem, szeretném azt a fagyit…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698535#post698535][b]Lewy Bojarski - 2017.08.30. 13:44[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem csak én vidultam fel az apró dobbanásoktól, ez pedig még inkább rátett egy lapáttal. Szerettem volna, ha most tényleg mehetünk már innen, mert tudtuk, amit szerettünk volna és már nem volt olyan dolog, ami itt tartott volna. Jobb lett volna, ha ketten vagyunk, megölelhetem és kimutathatom, tényleg mennyire örülök neki.
Én ugyan figyeltem a néni szavaira, de sokkal jobban lekötötte a tekintetemet a kicsi pötty, aki boldogan csücsült ott, azzal az egyetlen pici zajjal a tudtunkra adva, hogy bizony, ő ott van és marad is.
- Igen az, baba - nevettem fel halkan, megsimogatva még egyszer Majus pofiját, de aztán csak elmosolyodtam és a nénire is pillantottam, azért ne érezze magát teljesen ignorálva, hátha még van valami fontos, amit el szeretne mondani. Maja közben feltápászkodott és csendesen bambulva törölgette a hasát a papírtörlőkkel, hogy azért ne maradjon olyan cuclis. Azért ez nem Bee Happy.
Én közben kértem a nőcit, hogy csináljon képet is, meg videót is, mert nekem kell mind a kettő. Azt hiszem tipikusan az a fajta apuka leszek, aki az ovis fotózáson is huszonöt példányt kér a képből.
Maja hozzám lépve átkarolta a derekamat, én pedig a buksim a hajának döntöttem. Szükségem volt arra a bizonyos illatra, az érzésre, hogy csak mi vagyunk...hárman.
- Akkor azt hiszem, intézem a számlát, aztán mehetünk. Jó? Milyen fagyit szeretnél? - érdeklődtem mosolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698660#post698660][b]Maja Bojarska - 2017.08.30. 23:25[/b][/url]

Hiába haraptam rá a szájacskámra, így sem sikerült nagyon moderálnom magam, de úgy éreztem most nem is igazán szabadna. Miért tettem volna? Hiszen olyan hírt közöltek, aminek a legtöbb nő sírva, nyüszítve örülni. Nos, én legalább lekorlátoztam a sok apró vinnyogásra és izgésre meg mozgásra. Bár ami késik ugye… Ennek ellenére egy pindurit jobban lefoglalt a pötyikénk mellett az, hogy Lewyt lesegessem. Annak ellenére, mennyire éreztem, hogy minden rendben van és az, hogy ennél nem lehetne ez így tökéletesebb, látni akartam rajta, amit én is éreztem. Az a vigyor, ami az arcára ült pedig mindent tisztán érthetővé tett.
- Olyan boldog vagyok - néztem rá a megerősítésére, pedig már a hárommal korábbi megszólalásnál is tudtam, tudnom kellett, érezni, mégis így volt az igazi. Szerintem a néni már teljesen értelmi fogyatékosnak titulált az újabb visszakérdéseimért, de ő csak bájosan mosolygott ránk, mintha meg sem lepte volna az egész. Bár ő biztos sok párt tett már boldoggá élete során, szóval nem hibáztathatjuk. Közben én megtisztultam, az orvosunk pedig elindult a dolgokért, amik jönnek velünk haza, ekkor pillantottam fel a férjecskére azzal a nagyon nagy, nagyon ragyogó, nagyon szép mosollyal. Ahogy átkaroltam a kezemmel a hátát cirógattam még hozzásimultam. Csak akkor hajoltam el picit, mikor a néni visszajött a kért dolgokkal, meg még mellé pár gyógyszerjavaslattal, amit ugyan elvettem, de kicsin múlt, hogy ne húzzam a szám rá. Úgysem tudom rendesen szedni, akkor sem, ha ma el kéne kezdeni. Szomorú, pedig a hajvitaminos mackókat már jól beosztom.
- Ühhüm, én meg megigazítom magam. Neeeem tudom. Finomat - határoltam be neki nagyon pontosan, de érezve mennyit segítettem csak az orrom alatt vigyorodtam el. Ugyan a monitoron már csak a kimerevített kép figyelt vissza még a férjecske intézkedett én még azt bambultam kicsit, ahogy a táskám szorongattam magam előtt bárgyún mosolyogva. Mert ugye felfogtam ám, anyuka leszek. Végül abbahagytam a sarkamon való billegést és ezt a kis bámészkodást is, hogy elinduljak ki és végre elhagyjuk ezt a továbbra sem szimpatikus intézményt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=699191#post699191][b]Lewy Bojarski - 2017.09.02. 16:17[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ő is boldog volt, láttam a reakcióin, a megszólalásaiból is kihangzott, szóval ha eddig egy kicsit is kételkedtem a dologban - ami nagyon gyakran előfordul sajnos -, már nem így volt. Lesz egy babánk és az egész ohana együtt fog örülni, még ha Volt nem is tud róla egyelőre.
Aztán a nénivel elüzleteltük, hogy szeretnénk képet is, meg videót is, ha már egyszer úgyis olyan sokat kell várni addig, akkor legalább képünk legyen róla. Bár később már nagyobb lesz Maja pocakja, mint egy lufi, de addig is... csak fontos. Az a mosoly egész biztosan megérte, szóval a derekát átkarolva húztam magamhoz egészen közel.
A nénike visszatértével azért elengedtem és a gyógyszeres papírokra is ránéztem, mert ha Maján múlik, lehet véletlenül elviszi az a gyakran látott forgószél a papírt és véletlenül még el is felejti, mik voltak azok. Ha valami csoda folytán mégis hazajutnak a receptek, akkor meg úgyis "szokta" szedni.
- Értettem, főnök - forgattam a szemem végül egy félmosolyos sóhajjal, azon gondolkozva, hogyan is tovább. Még visszapillantottam rá a küszöbről, kissé ismét elvigyorodva, de aztán csak a porta felé indultam, hogy intézzem a számlát a hölggyel. Nem tartott soká, mert agya is volt a csini loknik mellé, így Maját már az ajtóban vártam.