Igent mondott.
Amikor a srác elhívta ide, fogalma se volt, mi vár itt, de idén pont a tapasztalatgyűjtésekre hajt, nem látott semmi okot arra, hogy elküldje őt. Amúgy is... egészen kedvelte, már amennyire ő tud kedvelni valakit ugyebár. A falakon ugyan lazított, viszont még most sem képes túlságosan közel engedni magához senkit. Azonban már az is hatalmas előnynek minősül, hogy eljár emberekkel, vagy éppen nem küldi el őket a francba.
- Oké, innen merre? - áll meg hirtelen, Ricsire pislantva közben. Bár nem látszik rajta, egész jó kedve van, és még a Duna látványa is nyom rajta egyet. Az időjárás nem érdekli, nem érzi ezt hidegnek, de arra már rég rájött, hogy az itteniek máshogy viszonyulnak a mínuszokhoz. Nem érti, de elfogadja a többi hülye magyar szokással együtt, mert még most is fényévekkel jobbnak tartja ezt  a helyet.
- Uhh ők hová mennek? - fordul a nagyobb csoport után, akik szépen elhaladnak mellettük. Persze, tetszik neki ez az andalgás is... aránylag, de mióta hallotta, itt Pesten milyen jó bulik szoktak lenni, teljesen ki van éhezve rájuk. Hiába a csárda meg a PUB, ott csak a pia jó, semmi hangulat, vagy épp ereszd el a hajam, Sonja pedig nagyon szereti az ilyen estéket, noha ezt sokan meg nem mondanák róla.
- És egyébként... miért hívtál el? - most már eszébe jut az is, hogy ezt a kérdést feltegye, közben pedig bele is karol Ricsibe, olyan természetességgel teszi mindezt, mintha mindig is ezt csinálták volna. Nem érdekli a sötét sem, sem a tény, hogy a kisebb-nagyobb csoportokkal együtt, a furcsábbnál furcsább alakok is kezdenek itt felbukkanni.
- Nem akarunk enni valamit? Biztos jobban ismered a magyar kajákat, vagy uhh... együnk kínait - egyszer ugyanis mindent ki kell próbálni, nem? Sonja pedig sose evett, de úgy gondolja, ha Ricsi itt van mellette, nem fenyegeti az ételmérgezés veszélye... talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=661665#post661665][b]Sonja Ainsworth - 2017.02.23. 16:10[/b][/url]

Igent mondott.
Amikor a srác elhívta ide, fogalma se volt, mi vár itt, de idén pont a tapasztalatgyűjtésekre hajt, nem látott semmi okot arra, hogy elküldje őt. Amúgy is... egészen kedvelte, már amennyire ő tud kedvelni valakit ugyebár. A falakon ugyan lazított, viszont még most sem képes túlságosan közel engedni magához senkit. Azonban már az is hatalmas előnynek minősül, hogy eljár emberekkel, vagy éppen nem küldi el őket a francba.
- Oké, innen merre? - áll meg hirtelen, Ricsire pislantva közben. Bár nem látszik rajta, egész jó kedve van, és még a Duna látványa is nyom rajta egyet. Az időjárás nem érdekli, nem érzi ezt hidegnek, de arra már rég rájött, hogy az itteniek máshogy viszonyulnak a mínuszokhoz. Nem érti, de elfogadja a többi hülye magyar szokással együtt, mert még most is fényévekkel jobbnak tartja ezt  a helyet.
- Uhh ők hová mennek? - fordul a nagyobb csoport után, akik szépen elhaladnak mellettük. Persze, tetszik neki ez az andalgás is... aránylag, de mióta hallotta, itt Pesten milyen jó bulik szoktak lenni, teljesen ki van éhezve rájuk. Hiába a csárda meg a PUB, ott csak a pia jó, semmi hangulat, vagy épp ereszd el a hajam, Sonja pedig nagyon szereti az ilyen estéket, noha ezt sokan meg nem mondanák róla.
- És egyébként... miért hívtál el? - most már eszébe jut az is, hogy ezt a kérdést feltegye, közben pedig bele is karol Ricsibe, olyan természetességgel teszi mindezt, mintha mindig is ezt csinálták volna. Nem érdekli a sötét sem, sem a tény, hogy a kisebb-nagyobb csoportokkal együtt, a furcsábbnál furcsább alakok is kezdenek itt felbukkanni.
- Nem akarunk enni valamit? Biztos jobban ismered a magyar kajákat, vagy uhh... együnk kínait - egyszer ugyanis mindent ki kell próbálni, nem? Sonja pedig sose evett, de úgy gondolja, ha Ricsi itt van mellette, nem fenyegeti az ételmérgezés veszélye... talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=664987#post664987][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2017.03.06. 21:09[/b][/url]

Ne kérdezzétek honnan pattant ki az ötlet, egyszerűen csak jött és kellett egy társ. Hívhattam volna Zalánt is, azonban ő éppen enyelgett Gwennel, a húgit meg nem találtam Sonja viszont pont kapóra jött és igent mondott. Nem tudom, mivel érdemeltem ki, de biztos megfogta a megnyerő személyiségem, és kapott az alkalmon, hogy velem tölthesse a napot. Nem kell tagadni csajszi, tudjuk, hogy így van.
- Nem találtam ki a programot, egyszerűen elhívtalak és kész. Majd együtt ötletelünk valamit, esetleg lenne hely, amit megnéznél? – fogalmam sincs, mennyire ismeri a város nevezetességeit, azonban, ha szeretne valamit meglesni, akkor szóljon és odamegyünk. A csapat után pillantok, akik elhaladtak mellettünk, ha jól gondolom bulizni indulnak, olyanra, mint amin mi voltunk Zalánnal. Meg kéne azt is ismételni, viszont csajt nem hagyom magára, én hívtam el, illik foglalkoznom vele.
- A helyi szórakozóhelyre, ha van kedved, mi is mehetünk – rántom meg a vállam. Még nincs túl késő, de elkezdhetjük az alapozást az estére, a szivárványból, vagy abból a cuccból, amit ő adott nekünk első találkozásunkkor bármikor szívesen iszom, nem kell kétszer mondani. Kérdésére elvigyorodom, erre nem nyöghetem be az igazi okot, vagyis azzal lehet megsérteném, inkább a másikat mondom.
- Megkapó a személyiséged és kellett egy ember magam mellé. Talán megbántad? – kérdezek vissza felhúzott szemöldökkel. Nem említem meg a karolást, engem nem zavar, akkor miért tegyem, ha neki ez kényelmes, akkor tessék. Így legalább nem fog senki rámászni, akinek nem kell, mert látják, hogy férfivel van, ergo gondolhatják, hogy a barátja vagyok, ami valamennyire igaz, hisz barátomnak tartom, remélhetőleg fordítva is ez van.
- Oké, menjünk kajálni, aztán tudunk bulizni is utána – csillannak fel szemeim a kaja hallatára, nem csoda, a srácok szeretik a hasukat. Elkezdem húzni a legközelebbi kínai étterem felé, ami nincs messze, gyakran járok erre a helyre, isteni a kacsájuk és a levesük.
- És megbántad, hogy eljöttél? – kérdezem mosolyogva, nehogy már némaságba burkolózzunk.