Amint a kezében tartja a kulcsot, tudja, hogy ez az, amit keres. Arról viszont fogalma sincs, hogy ebben az esetben, mit hord a láncán a lány. Az biztos, hogy mágia van a dologban, és az is biztos, hogy ez az egész miatta van. Krisz dühös. Magára, és arra a bizonyos illetőre, aki szórakozik vele. Főként azért feldúlt, mert a lányt is belekeverték, akinek semmi köze nincs a varázslathoz, és nem is szabad, hogy legyen.
Figyelve, hogy a kutyák ne szökhessenek ki mellette, kilép a lakásból, bezárja maga mögött az ajtót, aztán gyorsan elhagyja a lakást is. Rohanva teszi meg az utat visszafelé az iskolához. A csengő akkor szólal meg, amikor belép az ajtón. Összeszorított fogai között szűrt káromkodással nyugtázza, hogy egy kicsit elkésett. Bár talán ez így van rendjén. Ha megint rátört volna a lányra tanítás közben, le sem moshatná többé magáról, hogy nem komplett. Egy ilyen ostobaság miatt nem akarja Krisztát elveszíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564300#post564300][b]Kolf Krisztián - 2016.01.19. 11:34[/b][/url]

Amint a kezében tartja a kulcsot, tudja, hogy ez az, amit keres. Arról viszont fogalma sincs, hogy ebben az esetben, mit hord a láncán a lány. Az biztos, hogy mágia van a dologban, és az is biztos, hogy ez az egész miatta van. Krisz dühös. Magára, és arra a bizonyos illetőre, aki szórakozik vele. Főként azért feldúlt, mert a lányt is belekeverték, akinek semmi köze nincs a varázslathoz, és nem is szabad, hogy legyen.
Figyelve, hogy a kutyák ne szökhessenek ki mellette, kilép a lakásból, bezárja maga mögött az ajtót, aztán gyorsan elhagyja a lakást is. Rohanva teszi meg az utat visszafelé az iskolához. A csengő akkor szólal meg, amikor belép az ajtón. Összeszorított fogai között szűrt káromkodással nyugtázza, hogy egy kicsit elkésett. Bár talán ez így van rendjén. Ha megint rátört volna a lányra tanítás közben, le sem moshatná többé magáról, hogy nem komplett. Egy ilyen ostobaság miatt nem akarja Krisztát elveszíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564303#post564303][b]Mesélő - 2016.01.19. 11:48[/b][/url]

Valóban elkésett némileg, azonban pánikra semmi oka. Nyugodtan elindulhat az épület belseje felé, méghozzá egyenesen a tanáriba. Eközben persze számtalan Krisztával találkozik, akik mind kifelé igyekeznek, hogy végre maguk mögött tudhassák ezt a hosszú tanítási napot. Krisznek bizony nyitva kell tartania a szemét, hiszen fogalma sem lehet róla, melyik a valódi.
A tanárihoz érve számtalan Kriszta sétál ki és be, Krisz pedig minden bizonnyal rendesen el van keseredve. Mintha tűt keresne a szénakazalban. Isteni szerencse, hogy a nő épp kifelé indul, méghozzá rengeteg csomaggal megpakolva, amik mögül ki se lát. Noha nem szép dolog, Krisz pont az útban áll meg, ahol Kriszta egyenesen belé rohan, elejtve minden papírt és jegyzetet, nem kevéssé megtántorodva. Remélhetőleg a fiúba szorult annyi lovagiasság hogy elkapja az ingadozó hölgyet, ez pedig talán alkalmat adhat arra, hogy a láncot elcsenje, de csak óvatosan! Ha lebukik, nagy bajba is kerülhet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564305#post564305][b]Kolf Krisztián - 2016.01.19. 12:04[/b][/url]

Elkeseredett sóhajt hallatva néz szembe újra a rengeteg egyformán kinéző nővel. A portásnak leadja, amit le kell, aztán jobb ötlet híján elindul a tanári felé. Elvégre a tanárnőnek ott kell tartózkodnia, ha minden igaz. Krisz reméli, hogy nem indult el rögtön haza.
A tanári ajtaja elé érve döbben rá csak igazán, mennyire rossz a helyzete. Ha legalább arra emlékezne, milyen ruhát visel a lány... De hát férfiből van, és akkor még - vagy inkább is - különösen zaklatott állapotban volt, így hát most fogalma sincs, melyik lány lehet az igazi.
Már éppen teljesen elcsüggedne, amikor a szeme sarkából lát egy kis ezüstös villanást. Fejét odafordítva meg is pillant egy nőt, rengeteg papírral. A fiú szó nélkül az útjába áll, de zsebéből előkapja a pálcáját is. A sors fintora, hogy többet varázsol ma azért, hogy megmaradjon a csendes és nyugodt mugli élete, mint varázsló éveiben bármikor.
Mikor a lány nekiütközik, Krisz rögtön érte kap a bal kezével, amivel egyúttal el is engedi az eddig markában szorongatott valódi medált. Jobbját a lány háta mögé rejti, hogy aztán egy suttogva elmormolt varázsigével elszakítsa a vékony ezüst láncot. Mit tenne, ha valaki észrevenné nála a pálcát? Semmit, hiszen mi ez? Csak egy fadarab. Kifogást is tud ezernyit, miért is van épp nála. Ezen nem idegeskedik. De a varázslat után rögtön vissza is csúsztatja farmere hátsó zsebébe a pálcát, hogy még ezzel a lendülettel elkaphassa a lecsúszó láncot is. Baljával magához szorítja a lányt, persze annak ürügyén, hogy segít neki megtartani az egyensúlyát, a lopott láncot pedig a zsebébe rejti. Ha senki nem vette észre, akkor sikeres a mutatvány.
- Azt hiszem, leesett a nyakláncod - suttogja a srác. Hangja attól megy el, hogy észleli mennyire közel került a gyönyörű barna szemek tulajdonosához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564310#post564310][b]Mesélő - 2016.01.19. 13:07[/b][/url]

Kriszta érzi, hogy hamarosan csúnyán el fog esni és nincs még annyi ideje sem, hogy valamibe vagy valakibe belekapaszkodjon. Hirtelen rémület ül ki arcára, aztán megérzi Krisz kezét a hátán, ami erősen tartja. Szinte azonnal megkapaszkodik felsőjében a mellkasi résznél és csak a fülében dobogó vért hallja, a varázslat szavai elsuhannak mellette. Nem is nagyon érzékeli, hogy a fiú éppen varázsol, de ha érzékelné sem hinné el. Egyelőre örül annak, hogy a talpán áll és foglalkozik azzal a nem elhanyagolható ténnyel, hogy a fiú a karjaiban tartja.
Továbbra is Kriszbe kapaszkodva néz fel rá és igen, valóban csak pár centire vannak egymástól. Alsó ajkát beharapja önkéntelenül, érzi a fiú illatát, ez pedig a gyomrában lévő lepkékre azonnal hat. A vér csak úgy száguldozik az ereiben, pulzusa megemelkedik, légzését is nehezen tudja egyenletesen tartani. Szeretne reagálni, de egyetlen hang sem jön ki a torkán. Amikor épp úgy döntene, hogy esetleg kezdeményezhetne, megjelenik a titkárságról jól ismert Márta. Krisztina a nő éles hangjára szinte ugrik egyet és rögtön szétrebbennek a fiúval.
- Látja fiam, erről beszélek, most szépen szedje fel és holnapig ne is lássam! - zsörtölődve áll tovább az öregasszony, ismét kettesben hagyva őket. Kriszta azonnal a papírokért nyúl, hogy összeszedje őket, a nyakláncot megpillantva pedig gyorsan a nyakába akasztja ismét. Biztosan a papírok beleakadtak, azért eshetett le.
- Ne haragudj, figyelmetlen voltam - szabadkozni kezd, mert hát valóban nézhetett volna a lába elé. El sem tudja képzelni, hogy a fiú lehetne a ludas.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564312#post564312][b]Kolf Krisztián - 2016.01.19. 13:27[/b][/url]

Minden gondolat kifut a fiú fejéből, még azt is elfelejti, hogy eredetileg minek is köszönheti, hogy most átkarolhatja a tanárnőt. Közelebb hajol, orruk már majdnem összeér, mellkasán érzi a lány ujjait. Biztos benne, hogy szívének ütéseit -, mert ezek már nem egyszerű dobbanások - Krisztina is érzékeli a tenyerén. De bármennyire is varázslatosan tökéletes a pillanat, csupán egy mondat kell, hogy szétrobbantsa az egészet.
Márta hangjára azonnal elengedi Krisztát, aztán zavartan lehajol, hogy összeszedegesse a nő papírjait. Magában hálát ad annak, hogy senkinek nem tűnt fel a kis magánakciója, még csak le sem bukott, mint varázsló, és talán még Kriszta sem nézi őrültnek amiatt, amit ma produkált. Már csak kettesben kell maradnia a lánccal, hogy kiderítse, hogyan is lehet megszüntetni ezt az átkot.
Ugyanakkor kicsit sem vágyik máshová, hiszen végre Krisztával lehet, az igazival.
- Á, szerintem az én hibám. Figyelhettem volna jobban is - mondja, és örül, hogy ez legalább csak félig hazugság. Az általa felszedett papírhalmot, átadja a nőnek, aztán vár. Végül is, ha a lány nem siet, ő sem rohan sehova.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564313#post564313][b]Mesélő - 2016.01.19. 13:44[/b][/url]

Enyhe pír ül Krisztina arcán, ahogy szedegeti össze a papírokat csendesen. Ugyanazt érezte, amit a fiú is, ez nem kétséges, de biztos, hogy ezt nekik szabad? Persze talán egy évvel, ha idősebb Krisztiánnál és tulajdonképpen nem tanítja, nem lehetne ebből probléma. A gondolatra megint elvörösödik, hiszen szóba sem került bármiféle kapcsolat, csak ő fantáziálgat itt összevissza. Az átnyújtott iratokat átveszi és magához szorítja, aztán pedig csak úgy állnak, mint két szerencsétlen. Mielőtt még ennél is kellemetlenebbé válna a szituáció, úgy dönt, időt nyer.
- Nekem ki kell mennem a mosdóba, ha megvársz, akár mehetünk együtt is egy darabon - kedvesen mosolyog Kriszre, aztán a választól függően csomagokkal, vagy azok nélkül indul meg a női szakasz felé. Isteni szerencse ez, így Krisztiánnak lehetősége adódik jobban megvizsgálni a kulcsot, ami bizony nyitható. Van benne valami, ami lötyög, minden bizonnyal bájital. Már csak az "idd meg" felirat hiányzik róla. A fiú nyilván gyanakvó lesz ezzel kapcsolatban, de ennél rosszabb már úgysem lehet, így megissza azt. A hatás szinte azonnali: szédülni kezd, megtántorodik, s le kell hunynia szemeit pár másodpercre. Körülbelül két percig tart ez a borzalmas rosszullét, aztán ha körülnéz voilá! Eltűnt a milliónyi Kriszta, csak egy maradt, aki éppen felé közeledik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564315#post564315][b]Kolf Krisztián - 2016.01.19. 14:04[/b][/url]

Mivel Krisz elmerül olyan gondolatokban, minthogy milyen jól áll a nőnek, hogy elpirult, meg, hogy mennyire különlegesen csillan meg haján a napfény, ezért kissé később esik le neki, hogy még mindig egy szó nélkül állnak egymás mellett. Szerencsére mire végleg elkínosodna a szituáció, Kriszta megszólal, és amit mond, attól a srác repülni tudna.
- Persze, megvárlak - bólint, talán túl gyorsan is, de hát, ilyen esélye nem sokszor lesz úgy sejti. Ki kell használnia a kínálkozó alkalmat.
Amint a nő elmegy, Krisznek feltűnik egy lány aki elmegy mellette. Legszívesebben a homlokára csapna. Elfelejtette az átkot! Rekordsebességgel kap a zsebébe, és rántja elő a hamis kulcsot. Észreveszi a benne lötyögő folyadékot, akaratlanul nyel is egyet a láttára.
De nem sokat gondolkodik, azonnal felhajtja az italt. Mindegy mi ez, ennél már csak jobb lehet. Ha úgy megy el a lánnyal, hogy közben minden járókelővel összetéveszti, az nagyon kínos lenne, és akkor már jobb, ha itt helyben meghal.
Mázlijára ez nem következik be, pedig nem érzi éppen csodásan magát. A szédülős, hányingeres érzés ismerős neki, de agya túl lassan mozog még, inkább lehunyja a szemét. És amint elmúlik a dolog eszébe jut. A felismeréstől felpattannak szemhéjai, de egyelőre nincs ideje a szüleit káromolni, mert megpillantja Krisztát, és mögötte egy lányt, aki nem Kriszta. Mármint kinézetre sem. Végre! Megtörte az átkot, és hazakísérheti Krisztát. Ez a legjobb napja, egész életében.
- Mehetünk? - lép a lány elé, és meggondolatlanul a kezét nyújtja felé. Mikor rájön, mit tett, teljesen elsápad, de már nincs mit tenni, nem tehet úgy, mintha mi sem történt volna. Félve várja a reakciót.