Budapest
|
|
|
Az ezüst kulcsos kaland (4/5) - MesélőmKrisztián nem érzi úgy, hogy ilyen idegállapotban folytatni tudná a napot, mintha mi sem történne körülötte, így hát az iskola elhagyása mellett dönt. A portástól visszakéri a gördeszkáját, feldobja vállára a táskáját, és már kint is van. Arcát megcsapja a hideg levegő, és ettől végre tisztul valamennyit a feje. Nem megy haza, inkább megpróbálja átgondolni azt, amit tud, hátha sikerül egyedül megoldania a rejtélyt. Abban biztos, hogy ez az egész neki lett címezve, és Krisztáról szól. De a lány biztosan nem tud semmiről, elvégre mugli, és még csak nem is olyan, aki titokban hisz a tündérekben meg az unikornisokban. Egyszerű, varázstalan élete van, olyan, amilyenre Krisz is vágyik egy ideje. Viszont az a kulcs... valami nem stimmelt vele. Ebben teljesen biztos a férfi, így hát egy meglehetősen kényelmetlen gondolat üt tanyát a fejében. Próbálja elhessegetni, letagadni maga elől, hogy egyáltalán gondolt rá, de végül nem jut eszébe semmi más. Addig-addig kering a fejében, mire eljut odáig, hogy egy próbát megér. Tudja hol lakik Kriszta, bár nem azért, mert követte - hova gondoltok? -, de egyszer látta bemenni egy társasházba, mikor hazafelé tartott. Persze lehetne, hogy éppen a barátnőjét vagy az anyját látogatta meg, de attól még egy próbát megér Krisznek. Útját a ház felé veszi, mikor odaér, megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a nő neve szerepel a kaputelefon címkéi között. Körbenézés nélkül - mert az csak gyanút kelt - rásuttog egy Alohomorát az ajtóra, és besurran a házba. Hálát ad azért, hogy régi szokás szerint még mindig magával cipeli a pálcáját, bár ugyanezért szidja is magát, elvégre mugli ismerősök előtt nehéz lenne megmagyarázni, miért is cipel magával mindenhova egy fadarabot. Emeletenként körbenéz, figyeli az ajtón a neveket, s mikor meglátja Krisztáét, újból előkapja a pálcáját, hogy ezt az ajtót is zárnyitó bűbájjal kezeljen, aztán besurran a nő lakásába.
|
|
|
Kolf Krisztián INAKTÍV
Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:) offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 598
|
Írta: 2016. január 2. 12:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=560184#post560184][b]Kolf Krisztián - 2016.01.02. 12:48[/b][/url] Az ezüst kulcsos kaland (4/5) - MesélőmKrisztián nem érzi úgy, hogy ilyen idegállapotban folytatni tudná a napot, mintha mi sem történne körülötte, így hát az iskola elhagyása mellett dönt. A portástól visszakéri a gördeszkáját, feldobja vállára a táskáját, és már kint is van. Arcát megcsapja a hideg levegő, és ettől végre tisztul valamennyit a feje. Nem megy haza, inkább megpróbálja átgondolni azt, amit tud, hátha sikerül egyedül megoldania a rejtélyt. Abban biztos, hogy ez az egész neki lett címezve, és Krisztáról szól. De a lány biztosan nem tud semmiről, elvégre mugli, és még csak nem is olyan, aki titokban hisz a tündérekben meg az unikornisokban. Egyszerű, varázstalan élete van, olyan, amilyenre Krisz is vágyik egy ideje. Viszont az a kulcs... valami nem stimmelt vele. Ebben teljesen biztos a férfi, így hát egy meglehetősen kényelmetlen gondolat üt tanyát a fejében. Próbálja elhessegetni, letagadni maga elől, hogy egyáltalán gondolt rá, de végül nem jut eszébe semmi más. Addig-addig kering a fejében, mire eljut odáig, hogy egy próbát megér. Tudja hol lakik Kriszta, bár nem azért, mert követte - hova gondoltok? -, de egyszer látta bemenni egy társasházba, mikor hazafelé tartott. Persze lehetne, hogy éppen a barátnőjét vagy az anyját látogatta meg, de attól még egy próbát megér Krisznek. Útját a ház felé veszi, mikor odaér, megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a nő neve szerepel a kaputelefon címkéi között. Körbenézés nélkül - mert az csak gyanút kelt - rásuttog egy Alohomorát az ajtóra, és besurran a házba. Hálát ad azért, hogy régi szokás szerint még mindig magával cipeli a pálcáját, bár ugyanezért szidja is magát, elvégre mugli ismerősök előtt nehéz lenne megmagyarázni, miért is cipel magával mindenhova egy fadarabot. Emeletenként körbenéz, figyeli az ajtón a neveket, s mikor meglátja Krisztáét, újból előkapja a pálcáját, hogy ezt az ajtót is zárnyitó bűbájjal kezeljen, aztán besurran a nő lakásába.
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2016. január 2. 13:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=560194#post560194][b]Mesélő - 2016.01.02. 13:39[/b][/url] Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián A kívülről lepusztult ház nem sok jót sejtet azt illetően, ami bent fogadhatja az embert, de merőben kellemes csalódásban van része mindenkinek. A folyosók tiszták, látszik, hogy pár hónapja festették a falakat, minden katonás rendben áll, ahogy lennie kell. Ugyan nem ez a muglik álomháza, de bőven beleesik a jó kategóriába. Krisztián, elérve a nő lakásához nem ütközik méregdrága biztonsági zárba, csupán egy akár kis erőbefektetéssel is betörhető ajtóba. Belépve sem fog különös luxust találni, pici kis kuckóról beszélünk. A nappali, az étkező és a konyha egybenyílik, a hálószoba pedig elég pici. Nem különbözik ettől a mosdó és a mellékhelyiség sem, az egész akkora, hogy egy ember még épp kényelmesen elfér. Nincs rendetlenség, de kifejezett rend sem, a reggeli kávésbögre még a mosogatóban pihen, noha az ágy már be van vetve. Törölköző szárad, jelezve, hogy a ház úrnője reggel zuhanyzott. Ruhái rendben sorakoznak a hálószobai polcokon, a tegnapi edények a mosogató szélén lévőn szárítón vannak, immáron teljesen szárazon. Ami már elsőre szemet szúrhat, az a két kutyás fekvőhely és a rengeteg étel, amit szintén nekik készítettek elő. A lakásban honoló csendet egyszer csak két felé rohanó apró kutya ugatása töri meg. Az egyik Kormos, a kissé korosodó, de még ereje teljében lévő mopsz, a másik pedig Vacak, a kölyök németjuhász. Csóváló farokkal rontanak ki a nappaliból, ahol szokásos helyükön addig pihentek és ugrálnak fel Krisztián lábára, folyamatosan ugatva. Ez egy ilyen kutyadolog. Először Kormos nyugszik meg, ő már sokat tapasztalt és nem is fél kifejezetten az idegentől, főleg ha kap egy kis buksisimit. Vacakot ellenben nem ilyen könnyű lekenyerezni, ő továbbra is Krisztát várja, hogy megérkezzen és megvédje a nagy és csúnya idegentől. Ez kicsit megnehezíti a srác dolgát...
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Kolf Krisztián INAKTÍV
Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:) offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 598
|
Írta: 2016. január 2. 14:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=560204#post560204][b]Kolf Krisztián - 2016.01.02. 14:56[/b][/url] Az ezüst kulcsos kaland (4/5) - MesélőmMég maga is meglepődik azon, milyen könnyen sikerült bejutnia a lakásba, de nem örvendhet ennek sokáig, mert odabent két igencsak hangos eb fogadja. Nem igazán fél tőlük, és nem csak azért, mert méretüket tekintve nem éppen csúcsragadozó kategóriásak. Talán a farkasként töltött idő az, ami miatt gyakran úgy érzi, hogy a kutyákkal jobban kijön, mint bármilyen más élőlénnyel. Az ő gondolkodásukat néha közelebbinek érzi magához, mint bármelyik emberét. A furcsán ráncolt homlokú kutyát látja a kevésbé fenyegetőnek, így hát őt elintézi egy simogatással és egy rövid fülvakargatással. A németjuhász azonban nehezebb diónak tűnik a számára. Krisz leguggol mellé, és próbál a kutya szemébe nézni. Szeretné valahogy közvetíteni felé, hogy nem kell félnie tőle. Egyelőre nem ér hozzá, csak figyeli, miközben a lakáson is végignéz. Onnan, ahol áll - akarom mondani guggol - nem lát túl sok mindent, de azért levon néhány következtetést, és elraktározza magának. - Figyelj, jöjjünk ki jól! Ígérem nem maradok sokáig. Körülnézek, aztán már itt sem vagyok. Talán még csak el sem viszek semmit. Igyekszik nyugodt hangon beszélni a kiskutyához, aztán egy lassú mozdulattal felé nyúl, hogy megsimogassa.
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2016. január 19. 10:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564286#post564286][b]Mesélő - 2016.01.19. 10:25[/b][/url] Az ezüst kulcsos kaland - KrisztiánKormos persze azonnal reagál a simogatásra. Az ő korában már illik tudni, hogy a túl sok befektetett munka nem feltétlenül térül meg, ellenben a gyors megenyhülés kellemes fülvakargatást vonhat maga után. Így a koros mopszok bölcsességével hunyja le szemeit, míg megkapja a maga kényeztető simogatását, részéről Krisztián így már maradhat. Nem úgy Vacak. Ő még fiatal és eleven, úgy gondolja bárkit elűzhet, hiszen ha majd egyszer nagy lesz, olyan házi ebbé válik, hogy még a legádázabb embereket is elkergeti. Ahogy Krisz tehát leguggol még inkább ugatni kezd, aztán csak annyi ideig függeszti fel a dolgot, míg meghallgatja a fiú mondandóját. Most legyen lesimogatható...? Végtére is Kriszta nincs most itt, hogy kényeztesse, szóval nem olyan nagy bűn, ha engem ennek a szörnyű erőszaknak. A felé nyújtott kezet figyeli, ami meg akarja simogatni és hát kölyök, hogy állhatna végül ellen? Közelebb merészkedik Kriszhez és hanyatt vágja magát, hogy a hasát is, meg a fejét is, meg az oldalát, meg a mit nem? Így pedig, hogy a két véreb megnyugodott, Krisznek végre lehetősége van körbetekinteni és felmérni a terepet úgy igazából. Mehetne egyenesen, belépve a konyhába, vagy jobbra a nappaliba, a hálószoba azonban balra található és hol őrizne valaki egy ilyen értékes medált, ha nem ott? Minden bizonnyal ott érdemes megkezdeni a keresést.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Kolf Krisztián INAKTÍV
Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:) offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 598
|
Írta: 2016. január 19. 10:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564295#post564295][b]Kolf Krisztián - 2016.01.19. 10:58[/b][/url] Az ezüst kulcsos kaland (4/5) - MesélőmNem ússza meg egy kis cirógatással, legalább öt percig dögönyözi a kis németjuhászt, mire úgy gondolja, hogy végre tényleg elindulhat. De ez az idő legalább arra is jó, hogy hallgathassa a szomszéd lakásokból jövő neszeket. Úgy tűnik, senki nem figyelt fel rá korábban, és Krisz most sem hall olyasmit, amiből arra következtetne, hogy lebukott. Feláll a kiskutya mellől, aztán körülnéz. Először előre indul meg, belép a konyhába. Látja a polcokat, a tűzhelyet, a még elmosatlanul várakozó bögrét a mosogatóban. Ha eddig nem is érezte, lassan kezd rájönni, hogy mit is tesz, és mennyire nincs rendben, hogy csak így betört a lányhoz. Mindenesetre a kutatást folytatni kell, és a srác nem hiszi, hogy a konyhában megtalálja, amit szeretne. Visszamegy az ajtóig, és benyit a következő szobába. Meglátja az ágyat, a szekrényeket, és bólint. Igen, ez a helyiség valószínűbb választás, ha már egy nyakláncot keres. Elsőnek a szekrényekhez lép, és kinyitja azok ajtajait. Ruhákat talál, nem túl nagy, de széles választékot. Kutatása során rábukkan cipőkre, fehérneműre - amiket úgy tesz, mintha nem látna, mert azért ez már a zaklatásnak egy új szintje -, minden rendben, összehajtogatva hever a polcokon és a fiókokban. Végül elér a kis éjjeliszekrénykéhez is.
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2016. január 19. 11:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564298#post564298][b]Mesélő - 2016.01.19. 11:15[/b][/url] Az ezüst kulcsos kaland - KrisztiánKrisztián kiváló helyen keresgél - no nem a fehérneműkre célzok, ott valóban nem talál semmit. Az éjjeliszekrény egy egyszerű fatákolmány, kihúzható gombos fiókkal és egy nyitható ajtóval, semmi érdekfeszítő nincs. Rajta ébresztőóra, egy éjjeli lámpa, leginkább olvasáshoz és, ha már olvasást említünk, ott hever a Büszkeség és balítélet is. Teljesen átlagos, viszont a fiókban biztos talál valamit Krisz, ami segíthet neki. Ha úgy dönt - és a fehérneműk után miért ne döntene úgy? -, hogy kihúzza a fiókot, akkor rengeteg ékszert talál ott, bizsukat, de eredetit is, meg persze hajba valókat, mindenféle női dolgot. Talán fel is adná a kutakodást, ha nem csillanna meg a fény valamin. Bizony, merthogy az ezüst kulcs ott lapul, ez pedig az igazi. Forgathatja, nézheti, de kétség sem fér hozzá, hogy ez bizony hamisítatlan, de akkor mi lehet Kriszta nyakában? Akárhogy is legyen, most már a végére kell járnia, így nincs más hátra, mint megszerezni a lánytól azt a fránya láncot és kicserélni a jóra. Sietnie kell, ugyanis a tanítási idő hamarosan lejár és nem biztos, hogy jó lenne, ha Kriszta a küszöbön lelné meg Kolf uraságot.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|