Ha észlelt is valamit Ricsi tétovázásából és szándékaiból, nem igazán tudott reagálni rá. Valóban nem szívesen időzött emberek közt, bár a kabát egész egyszerűen eszébe sem jutott - a fáradtság hol fázóssá, hol tompává tette, így nem melegedett túl. Olyan érzése volt, mintha valamit elfelejtett volna, valami fontosat, de a gondolatai túlságosan a menhely és az örökbe fogadni vágyott állat körül összpontosultak. Amikor a fiú végül megállt előtte, azt sem tudta volna megmondani, mennyi idő is telt el, de végül is, nem számított, úgyhogy hanyagolta a kérdést. Egyszerűen követte Ricsit a bolt elé és az általa adott cím és koordináták alapján betájolta magát nagyjából. Amikor a pálcájáért nyúlt, hogy dehoppanálhassanak, csak akkor esett le, miről is feledkezett meg, de úgy döntött, jobb, ha előbb áthelyeződnek a céljukhoz és csak utána pótolja a mulasztását. Minden koncentrációjára szüksége lesz, bár az utóbbi másfél évben, mióta hoppanálhatott, elérte, hogy különösebb erőfeszítés nélkül ért pontosan célba, most még ez is kihívást jelentett, de nem lehetetlent.
Hal pukkanással tűntek fel egy hoppanálásra kijelölt ponton - Pest-szerte voltak ilyenek, hogy a viszonylag nagy városban megkönnyítsék a közlekedést és Seth jól ismerte a nagyobbik részüket. Egy kicsit sétálniuk kell a menhelyig, de az a pár perc talán jót is tesz. Mindenesetre, ahogy elengedi Ricsi a karját, a mindig övén függő szütyő felé nyúl, hogy rövid kotorászás után előhalássza belőle azt a kis füzetet, aminek fedelét csillagképek díszítették, valamint a hozzá tartozó lapos bőrtokot, ami egy asztrolábiumot rejtett.*
- Sajnálom, lekéstem a születésnapodat és be sem csomagoltam, de remélem, tetszik.-*A legelső beszélgetésükből maradt meg neki, hogy Ricsi valamiféle égbolt-modellt szeretett volna, amit még mindig nem tudott megalkotni neki, de amikor elkezdett az után kutatni, hogyan is kellene kinéznie a dolognak, belebotlott ebbe a muglik által kevéssé használt, de roppant praktikus és szép műszerbe. Nem, nem ő csinálta, csak kissé kényelmesebbé és ellenállóbbá tette néhány bűbájjal - a tokban feleakkora helyet foglalt, mint ha kivették belőle, törésgátlóval és világító rovátkákkal látta el, de ennyiben ki is merült az extrák sora.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=543388#post543388][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.11.14. 23:22[/b][/url]

Ha észlelt is valamit Ricsi tétovázásából és szándékaiból, nem igazán tudott reagálni rá. Valóban nem szívesen időzött emberek közt, bár a kabát egész egyszerűen eszébe sem jutott - a fáradtság hol fázóssá, hol tompává tette, így nem melegedett túl. Olyan érzése volt, mintha valamit elfelejtett volna, valami fontosat, de a gondolatai túlságosan a menhely és az örökbe fogadni vágyott állat körül összpontosultak. Amikor a fiú végül megállt előtte, azt sem tudta volna megmondani, mennyi idő is telt el, de végül is, nem számított, úgyhogy hanyagolta a kérdést. Egyszerűen követte Ricsit a bolt elé és az általa adott cím és koordináták alapján betájolta magát nagyjából. Amikor a pálcájáért nyúlt, hogy dehoppanálhassanak, csak akkor esett le, miről is feledkezett meg, de úgy döntött, jobb, ha előbb áthelyeződnek a céljukhoz és csak utána pótolja a mulasztását. Minden koncentrációjára szüksége lesz, bár az utóbbi másfél évben, mióta hoppanálhatott, elérte, hogy különösebb erőfeszítés nélkül ért pontosan célba, most még ez is kihívást jelentett, de nem lehetetlent.
Hal pukkanással tűntek fel egy hoppanálásra kijelölt ponton - Pest-szerte voltak ilyenek, hogy a viszonylag nagy városban megkönnyítsék a közlekedést és Seth jól ismerte a nagyobbik részüket. Egy kicsit sétálniuk kell a menhelyig, de az a pár perc talán jót is tesz. Mindenesetre, ahogy elengedi Ricsi a karját, a mindig övén függő szütyő felé nyúl, hogy rövid kotorászás után előhalássza belőle azt a kis füzetet, aminek fedelét csillagképek díszítették, valamint a hozzá tartozó lapos bőrtokot, ami egy asztrolábiumot rejtett.*
- Sajnálom, lekéstem a születésnapodat és be sem csomagoltam, de remélem, tetszik.-*A legelső beszélgetésükből maradt meg neki, hogy Ricsi valamiféle égbolt-modellt szeretett volna, amit még mindig nem tudott megalkotni neki, de amikor elkezdett az után kutatni, hogyan is kellene kinéznie a dolognak, belebotlott ebbe a muglik által kevéssé használt, de roppant praktikus és szép műszerbe. Nem, nem ő csinálta, csak kissé kényelmesebbé és ellenállóbbá tette néhány bűbájjal - a tokban feleakkora helyet foglalt, mint ha kivették belőle, törésgátlóval és világító rovátkákkal látta el, de ennyiben ki is merült az extrák sora.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=543915#post543915][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.11.16. 06:50[/b][/url]

A hoppanálás előtt kissé görcsbe rándult a gyomrom, hiszen ezt az utazási formát egyszerűen ki nem állhatom, azonban szerencsére nem tartott sokáig a dolog - fogösszeszorítva értem talajt az egyik hoppanálási ponton Budapesten Seth mellett.
Mielőtt elindulhattunk volna, a másik kotorászni kezdett a táskájában, én pedig mit sem sejtve vártam, hogy elindulhassunk, bár ötletem sem volt, mit kereshet. Mikor megszólalt, rá emeltem a tekintetem, majd az a kezére siklott, amiben egy csillagképekkel díszített füzetet pillantottam meg, s egy bőr tokot. Szülinap. Hát persze...! Nem találkoztunk az én szülinapomon és az övén se, s én sem adtam át neki az ajándékát, ami most is ott lapult a táskámban. A francba, elfelejtettem odaadni neki. Igaz, olyan váratlanul bukkant fel a segítségemet kérve... meg hát, én hajlamos vagyok elfelejteni a szülinapokat. Az enyémet sem szeretem kifejezetten.
- Hű, hát... köszönöm szépen. - mondtam, s átvettem a bőrtokot meg a füzetet, s kíváncsian nyitottam fel az előbbit, hogy megnézzem a tartalmát.
Egy gyönyörű műszert láttam meg a bőrtok alatt - szemeim kikerekedtek, ahogy tekintetem végigfutott a számokon, a különböző mutatókon, a körökön. Egy asztrolábiumot kaptam? Igen, olvastam már róla, a muglik találták fel, de ők nem igazán használják, pedig igencsak hasznos. És nem mellesleg - komplikáltnak tűnő logikával rendelkezik, mégis egyszerű, és gyönyörű.
- Köszönöm! - mondtam immár sokkal lelkesebben, s megint előjött az ölelési ingerem (ezen viszont már meglepődtem, hiszen egy szülinapi ajándékról volt szó), s most nem is ellenálltam neki, bár egy kissé lelassítottam a mozdulatot, hogy Seth semmiféleképpen ne ijedjen meg, s ha érezhető volt, hogy nem esik jól neki az ölelés, hamar el is húzódtam. Sethnek fogalma sincs arról, hogy a születésnapomat megelőzően miken szoktam gondolkodni, mivel még senkinek nem mondtam el, hogy tulajdonképpen miért is kezdtem el érdeklődni a csillagok iránt, s mégis egy ilyen ajándékot kaptam tőle. Ez eddig szinte az első szülinapi ajándék, amit nem utasítok vissza.
- Neked is van valami. - mondtam zavartan, miután eleget nézegettem az asztrolábium gyönyörű részeit. Igen, még utána kell olvasnom a pontos használatának... - Nem akartalak... zavarni, azért nem adtam oda. Most pedig elfeledkeztem róla. - szabadkoztam, ahogy kezeim kutatni kezdtek a táskámban, hogy aztán előhúzzanak egy medált, mely a teliholdat ábrázolta.
- Tudom, hogy már van egy medálod, csak... hát... boldog szülinapot. - mondtam végül, ahogy átnyújtottam neki az ékszert. Seth valószínűleg érteni fogja; nem ő az az ember, akinek magyarázni kell a kettős jelentést, még akkor sem, ha nincs a legjobb lelkiállapotban. - Sötétben világít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=544555#post544555][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.11.17. 21:43[/b][/url]

Türelmesen várt, igazából csak attól tartva, hogy esetleg valaki másnak is ugyanez jutott eszébe - nem került szóba az egész születésnapozás sem otthon, sem Sebbyval és így fogalma sem volt róla, a többiek készültek-e valamivel és ha igen, mivel. Az ünneplés elmaradt, Agatha csak egy puha mosollyal annyit mondott, "elhalasztjuk". Tiszta pillanataiban csodálta a nőt azért az erőért, amivel próbálta összefogni furcsa kis családjukat.
Ricsi kifejezése láttán eloszlottak aggodalmai - az arca és mozdulatai kétséget sem hagyott afelől, hogy életében először tart ilyesmit a kezében. Jó volt nézni ezt a tiszta örömöt, nem csak azért, mert a fiú olyan elgyötörtnek tűnt mostanában, hanem mert alapból minden vonása, mozdulata zárt. Most mégsem okozott neki gondot, hogy kifejezze az érzéseit és Seth megkönnyebbüléssel fogadta az ölelést, mert hiányzott neki a másokkal való kontaktus. Talán egyszer majd elmesélteti Ricsivel, miért szereti vagy érdeklődik ilyen szenvedélyesen a csillagászat iránt, de az is lehet, hogy egyszerűen csak ehhez van tehetsége, mint neki a  bűvöléshez. Mély levegőt vett, kicsit erőt merítve az előttük álló feladathoz is - lehet, hogy csak egy menhelylátogatás, számára mégis ijesztő és súlyos dolognak tűnt.*
- Nem hinném, hogy mostanában bárki számon tartotta volna ezeket.-*Nem is a szülinap elmulasztását sajnálta igazán, hanem hogy a legkevésbé sem tud segíteni sem Ricsinek, sem Sebbynek, pedig nem csak ő sérült - mégis, érzékenysége miatt aránytalanul mély seb volt, amit Anglia hátrahagyott.
Elmosolyodott - furcsa pillanat, amikor valaki olyan próbál meglepni, aki legjobb szándéka ellenére sem tud eleget rólad, mégis talál valamit, ami az akartnál többet mond és jelent neked. Mindenesetre, különös, hogy ékszerrel kedveskednek neki.*
- Köszönöm.-*Most kicsit problémás lett volna pulóveren és kabáton át felvenni, úgyhogy óvatosan a szütyőjébe süllyesztette, ahol biztonságban lesz. Kissé tétován, de megindult az állatotthon kapuja felé, ám ha Ricsi hajlandó előre menni, minden további nélkül átengedi neki a vezetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=544641#post544641][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.11.18. 07:00[/b][/url]

Az öleléstől nem húzódott el, nem rezzent össze, ami igazán jól esett, hiszen így nem kellett szinte azonnal elhúzódnom.
Nem voltam benne biztos, hogy Seth úgy érti, ahogy én teszem, mindenesetre nem éreztem szükségét annak, hogy bármit is megindokoljak, már az eddigi magyarázkodás is épp elég volt. Úgyhogy miután megköszönte, egy apró mosolyt eresztettem meg felé, s arcizmaimnak meglepő felfrissülés volt ez a kis görbület, mert sokkal őszintébb volt, mint a mostanában produkált mosolyaim nagy része (amiből amúgy sem volt túl sok).
Aztán elindultunk - a hoppanálási helyről kilépve kellett pár másodperc, amíg betájolom, hogy hol is vagyunk éppen, de szerencsére nem voltunk túl távol a menhelytől, s mivel tudtam hogy Sethnek valószínűleg nincs információja arról, merrefelé kéne elindulni, el is indultam mellette, néha előre lépve, ha az emberek sokasága úgy kívánta - nem akartam volna hozzáérni senkihez.
Maximum tíz perc lehetett, amíg megérkeztünk; a menhely ajtaja előtt azonban megálltam egy pillanatra. Ekkor átfutott az agyamon, hogy fogalmam sincs, ő szeretné-e elmondani, hogy miért is jött, vagy esetleg nekem kéne átvenni a szót, így hát arra jutottam, jobb lesz, ha megkérdezem őt erről a dologról.
- Te szeretnéd elmondani, miért jöttünk, vagy könnyebb, ha én beszélek? - néztem rá, s aztán, ha az előbbi variációt szerette volna, előreengedtem, de ha mégsem, akkor magamra vállaltam, hogy én lépjek be először a menhelyre.
Odabent egy előtérben találtuk magunkat, a pultnál egy kedvesnek tűnő, fiatal lány állt, szemmel láthatólag arra várva, hogy fogadja a belépőket; szerettem volna valamiféle bátorító gesztust küldeni Seth felé, azonban egy kósza karérintésen kívül nem nagyon tudtam mit tenni. Hát megjöttünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=544988#post544988][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.11.19. 07:51[/b][/url]

Sokáig tartott, amíg a benne viaskodó érzésekből az került ki győztesen, ami az emberek felé hajtotta, és maga alá gyűrve a többit végre elérte, hogy megszakítsa a hetek óta tartó önkéntes remeteségét. Nem tehetett róla, az elején jóformán senki érintése sem esett jól és idővel beletompult a végenincs rémálmokkal teli éjjelekbe, nappalokba. Volt valami varázslatos abban az emberi melegségben, aminek sosem tudott ellenállni és valahogy segített, ha nem is tudta magától kérni.
Kapott még egy kis mosolyt, olyan kis apró görbét, amit leginkább elrejt a zsebébe az ember és néha, ha rossz napja van, előveszi és nézegeti. Kicsit talán sután biztatták egymást, de kezdetnek ez is tökéletesen elég volt. Ahogy elindultak, kicsit csodálkozva tudatosította, mennyit nőtt Ricsi, s gondolatban egy félmosollyal megborzolta a haját, mert úgy érezte, a nyílt utcán mégsem díjazná ezt a gesztust, na meg ő maga is félénk volt még hozzá. Nem tudta, mi minden változott, mialatt megpróbált elrejtőzni a világ elől, ami talán  túl jól is sikerült. Némán sétált hol mellette, hol mögötte, javarészt a környezetet figyelve, zsebre tett kezekkel ballagva, szinte mantraként ismételgetve, hogy el kell mondania, el kell mondania, mégis, úgy érték el a menhely kapuját, hogy egy fél szót sem ejtett. A neki szegezett kérdés furcsán telibe találta, holott tudta, hogy az öccse nem arra gondolt, amire ő, mégis okozott pár levegőtlen másodpercet.*
- Jobb lenne, ha te magyaráznál.-*Másodjára futamodott meg, de a torkát feszegető gombóc túl nagynak bizonyult, hogy lenyelje, hiába lett az egésztől egyre frusztráltabb és kétségbeesettebb. Nem lepra, nem a világ vége, mégis, szinte a levegőben érezte annak bélyegét, amit nem mondott ki.
A simítás rántotta vissza a jelenbe, s reflexből illedelmesen köszönt az idegen láttán. Követte Ricsit a pulthoz és hallgatta, ahogy elmondja, miért jöttek, de ha nem volt muszáj, nem csatlakozott a beszélgetéshez, inkább nézelődött és próbálta összeszedni magát. Mostanában nem remekelt döntéshozatal terén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=545236#post545236][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.11.19. 20:31[/b][/url]

Talán láttam Sethen, hogy a kérdésem kellemetlenül érintette, de egy töredékmásodperc alatt döntöttem el, hogy nem fogom faggatni, mert nem vezetne eredményre, ha kikényszeríteném belőle, mire gondol. Egyszerűen nincs abban az állapotban, hogy én bármire is kötelezzem, meg egyébként sem tenném.
Ahogy beléptünk, s kórusban köszöntünk, talán elfogott egy kis nyugalom, mert meghallottam, ahogy egy kutya ugatni kezd - ez nem az az agresszív fajta volt, inkább mondanám csaholásnak.
A pulthoz lépve röviden vázoltam a helyzetet a fiatal lánynak, aki készségesen, mosolyogva navigált minket a balra lévő ajtó felé, s nyitotta ki előttünk. Itt Seth elé lavíroztam, hogy én lépjek be először a kenneles helyiségbe, s pillantsam meg a kisebb-nagyobb állatokat.
Igazság szerint a munkahelyem annyira megváltoztatott, hogy legszívesebben valamennyi kutyát hazavittem volna, bár azzal tisztábban vagyok, hogy nem vagyok épp a legtökéletesebb gazda. Félig Seth felé fordulva, lassan lépkedtem, pillantásom pedig el-el fordítottam a hatalmas szempárokról, a farokcsóválásról vagy épp az alvó ebekről, s leginkább a másik reakcióit figyeltem, esetlegesen felkészülve arra, hogy a helyzet valamiért rossz érzéseket kelt benne, vagy sok lesz neki.
- Csak nézzünk körül, nem muszáj most döntened, de ha kiválasztasz valakit, elviheted próbasétáltatásra, ha jól tudom. - néztem itt rögtön a lányra, aki bólintott, s két mondatban megbeszéltük, fogadtam-e már örökbe, hogy ilyen otthonosan mozgok ezen a téren.
Mindeközben azonban fél szememet a testvéremen tartottam, s ha lépett, mellette haladtam, időnként a kutyákra néztem, s latolgattam, vajon melyikük milyen hatással lenne a mellettem lévőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=545308#post545308][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.11.19. 22:55[/b][/url]

Számára az ugatás idegenül hangzott - Obszidián nagyon csendes és nyugodt, sosem eresztette ki a hangját, más kutyákkal meg ritkán találkozott és többnyire csak ilyen zsebre vágható törpe szőrcsomók voltak. Furcsa szaga volt  helynek, nem kifejezetten büdös, csak egyfajta jellegzetes állat- és fertőtlenítőszag, ami a száraz tápok aromájával keveredett. Hallgatta, ahogy Ricsi vázolja a helyzetet és a lány kérdezget, felmérve az "igényeiket". Persze, racionális alap, hogy olyan kutyát vigyél haza, akivel kölcsönösen kiegészítitek egymást és passzoltok a másikhoz, de az érzései megint kezdtek teljesen összekavarodni.
Követte őket a másik helyiségbe és a szíve valahol a torkában verdesett, ahogy a hosszú folyosón végignézett. A pultos kisasszony kedvessége valahogy nem tudta megnyugtatni, bár igyekezett nem engedni az idegességnek. Ahogy mondták, nem kell most azonnal dönteni, nem kell az első helyen választania, mégis, olyan furcsa annak gondolata, hogy csak úgy magad mellé veszel valakit, aki aztán ott se hagyhat, ha nem érzi jól magát. Csak egy árnyalattal tért el attól, mint amikor az ember a legszebb, legegészségesebb almákat válogatja ki magának egy zacskóba, mielőtt fizetne.
Ricsi lelkesen beszélgetett a lánnyal, ő pedig úgy érezte, magára maradt. Lassan sétált végig a kennelek előtt, kezét az ajtóhoz közel lógatva, de nem nyújtva teljesen oda, inkább csak hagyta, hogy az állatok megszagolják - úgy tartják, ők megérzik, ha valakitől tartani kell és Seth logikája szerint minden okuk meglett volna erre. Mégis, a többségük lelkesen üdvözölte, mint valami érdekeset, reményt hozót meglehetősen egyhangú napjaikban. Némelyik kitörő lelkesedéssel, némelyik óvatosan, egyesek megfontoltan és megint mások a ketrec hátuljába húzódtak előle. Fogalma sem volt, melyik milyen fajtájú, nemű, korú, természetű, mennyire igényes vagy beteges és ez valahogy egyrészt kétségbeejtette, másrészt megnyugtatta, bár lélek alapján választani társat minden csöpögős vadromantikák legelfajzottabbja. Meg-megállt, főleg azoknál az állatoknál, amik valamiért félénknek vagy letörtnek tűntek, mert ösztönösen érezte, hogy őket méltatják legkevésbé figyelemre az átlag örökbefogadók, mégis, nekik lett volna a legnagyobb szükségük sokszor egy otthonra. A kölyköket - bármilyen tündériek is voltak - kikerülte, mert nem tudta volna kellőképpen megnevelni őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=545713#post545713][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.11.21. 10:57[/b][/url]

A lánnyal hamar lezártam a kommunikációt, csak annyira korlátozódott le a beszélgetésünk, hogy egy "állatkórházban" vagyok gondozó, de azzal, hogy "nem Magyarországon", be is fejeztem a beszélgetést. Nem engedhetem meg nagyon magamnak, hogy ne Sethtel foglalkozzak ebben az igencsak kényes helyzetben.
Testvérem úgy járkált a kennelek közt, mint valami holdkóros, én pedig kísértem; tekintete el-elkalandozott, néha megállt egy-egy eb előtt, én pedig türelmesen, egyelőre szótlanul figyeltem a dolgot.
A kényszeres segíteni vágyásom egy pillanatra ismét élénkké vált bennem, azonban pár pillanat alatt legyőztem ezt a "mindenáron-beleszólok-hogy-jobb-legyen"-ingert, mert egy átgondolatlan szót sem szerettem volna megengedni magamnak. Ellenben éreztem a másikból áradó tanácstalanságot, hogy fogalma sincs, mi hogy működik errefelé, úgyhogy - megelőzve a mosolygós lányt, aki már nagy levegőt vett, hogy megszólaljon - muszáj volt kinyitni a szám.
- Sok minden meghatározó lehet. Életkor, nem, betegségekre való hajlam, esetleg valami különleges bánásmód... szóval, lehet, hogy azt el kéne döntened, hogy kant szeretnél-e, vagy szukát, esetleg azt, hogy kölyköt vagy nagyobbat...
Igazság szerint tisztábban voltam vele, hogy elég szörnyű helyzet egy ilyen örökbefogadás. Olyan rossz érzést kelthet az emberben, hogy itt van ez a rengeteg sanyarú sorsú kutya, akit kidobtak az utcára, és "peckesen" lépkedve válogatunk közülük... Ez sosem a legjobb dolog. Azonban fogalmam sem volt, Seth mi alapján választ vagy nem választ. Ha én örökbe fogadnék, biztosan azt a kutyát vinném haza, amelyiket senki sem akarja, mert esetleg valami baja van, vagy hasonlók, de fogalmam sem volt, hogy Seth hogy áll ehhez hozzá, szóval a sötétben tapogatóztam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=546963#post546963][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.11.25. 14:50[/b][/url]

Valóban nem nyújthatott bizalomgerjesztő látványt lassú, látszólag minden rendszert és logikát mellőző kóválygásával, mégis, kitartott mellette. Néhány ebnél elolvasta a kennelje ajtaján függő cetlit, de többnyire csak összefüggéstelen betű- és számhalmazként érzékelte az adataikat. A többségük számára ismeretlen fajták keveréke volt, alig párat látott eddig az iskolában és sosem szentelt nekik túlzott figyelmet. Sokkal inkább érdekelte volna a személyiségük vagy a történetük, bár ez utóbbi valószínűleg majdnem mindegyiknek elég szomorú.
A mellette felbukkanó Rellonosról jóformán el is feledkezett, összerezzent a hangjára és szinte ösztönösen elkapta a kezét a dróthálós ajtótól, mintha rászóltak volna. *
- Fogalmam sincs.-*Ricsi elhalmozta dolgokkal, amik neki semmit sem mondtak - nyilván mindegyiknek van jelentősége, de nem olyan ember számára, akinek sosem volt még kutyája és háziállata is csak egyszer. Legfeljebb az etetés költségei aggaszthatták volna, tekintve, hogy az Eridonban még egy borjú méretű leonberger élt, de ha valamin, hát nem ezen fog spórolni.*- Kölyökről nem tudnék gondoskodni.-*Felnevelni és mindezt úgy, hogy illedelmes, rendes állatot kapjon, meghaladja a képességeit. Persze, életben tudná tartani, akár Sherlockot, de nincs olyan állapotban, hogy egy 24/7 figyelmet és következetes nevelést igénylő, gyámoltalan lényt bízzanak rá. Ez pedig azt jelenti, mindegy, szeretné-e, nem ezt fogja választani.
És itt volt az egész gyökere. Nem arról szólt az egész, hogy mit szeretne, hanem hogy mire van szüksége. A következő kutya elé lépett, aztán az utána következőhöz és próbált egy olyat találni, aminek a láttán azt érezte volna, ez AZ, őt kereste. Már majdnem elérték ennek a sornak a végét, amikor lecövekelt az egyik ajtó előtt, aminek túloldalán egy kék szemű, fehér alapon itt-ott halovány barna foltos eb csóvált kíváncsian, ám kissé bizonytalanul. Furcsa volt, mert a többiekkel ellentétben egyenesen az ember szemébe nézett és fejét kicsit félrebillentve vizslatta a kis csoportot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547165#post547165][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.11.26. 16:39[/b][/url]

Ahogy megszólaltam, Seth összerezzent, s a kezét is gyorsan elkapta a rács elől. Frusztráltság áradt az egész lényéből, amin nem lepődtem meg, de nem érintett kellemesen. Azonnal elindult a "hogy tudnék segíteni"-gondolatmenet, aztán le is állítottam magam. Épp azt teszem. Illetve próbálom.
Tehát fogalma sincs, de kölyköt nem szeretne. Csak bólintottam erre az információra, s tudatosítottam, hogy valóban nincsen kritérium - már persze azon kívül, hogy a kutya segítsen neki egy kicsit. Úgy voltam vele, hogy hagyom Sethet érvényesülni. Az örökbefogadás "rituáléjába" nem lehet belezavarni; ő majd érzi, hogy mire van szüksége. Jó esetben.
Úgyhogy eztán némán követtem őt a sorok közt, nem túl közel, de nem is túl távol maradva. Én is benéztem a kennelekbe, néha megálltam elolvasni a kis információs táblát egy-egy kutyáról, de ezen kívül leginkább Seth reakcióit figyeltem csak a szemem sarkából, remélhetőleg úgy, hogy neki sem tűnt ez fel.
Mikor Seth megtorpant, s csak nézett be az egyik kennelbe, pár pillanat után kíváncsian lestem be én is, a lány is, aki aztán megszólalt.
- Ő Feather, fiatal szuka. Siket kutyus... de a legtöbb kézjelre be van tanítva. - mondta mosolyogva. - Nagyon okos állat, csak kicsit eleven.
Siket? Meglepve pillantottam a lányra, aztán a kutyára. Mhm. Hát, akkor még az is lehet, hogy tudok vele kommunikálni, de nem akartam belezavarni Seth idilljébe. Inkább csak hátrafordultam, s megérdeklődtem, hogy a magyar jelnyelv szerint van-e betanítva, mire a lány készségesen felelt, hogy nem, az amerikai szerint, mert a legtöbb siket kutyát arra tanítják.
Kíváncsian lestem Sethre, aztán az állatra, aki szemlátomást érdeklődve figyelt minket, talán utasításra várt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547845#post547845][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.11.29. 01:00[/b][/url]

Érezte a hátán pihenő, mozdulatait követő pillantásokat, de igyekezett kizárni őket és nem engedni teret azoknak a belső hangoknak, amik állandóan támadásról és veszélyről suttogtak neki. Nem kis kihívás volt ez a néhány méternyi séta, miközben keresni, választani próbált, jóformán vakon vágva bele és olyasmikre támaszkodva, amit a legtöbb ember egyszerűen kinevetett volna.
Sethnek macskatulajként fogalma sem volt róla, hogy a kutyaféléknél az olyan hosszú, átható pillantást, mint amit ő megszokott, fenyegetést jelent. Ezért furcsállta, hogy annyi félrekapott tekintet után ez az egy nem fordult el tőle és nem is próbálta máshogy kerülni a farkasszemezést. Leguggolt hozzá, nem szakítva meg a szemkontaktust, Feather pedig közelebb sétált, kíváncsian szaglászva - ekkor vette észre, hogy az ég-kék szemek valahogy...furcsák. Nem szabályos, kerek pupillája volt, inkább az ajándékbolt állatainak üvegszemeire emlékeztette. Mégis, ha kézjelekre tanították, nem lehetett vak!*
- Ez a pupilla...fajtajellegzetesség?-*Kérdését nem címezte konkrétan, de a menhelyes hölgy volt a gyorsabb a válaszadásban.*
- Ó, nem. Annak is a genetikája az oka, double merle, azaz két olyan recesszív allélt örökölt, amik egyébként egy tenyésztők által közkedvelt színezetet adnak, így viszont melaninhiányt, valamint a látó- és hallószervek fejlődési rendellenességeit okozzák. Feather fajtiszta, de senki sem tartott rá igényt, így került még kölyökként hozzánk.-*A foltos orrot közben kidugták az egyik résen és ő óvatosan, jóformán egy ujjal simogatta meg. A lány által használt szavak jókora részét nem értette, de annyit kivett belőlük, hogy a tenyésztők felelősek az állat süketségéért és menhelyre kerüléséért. Hibás termék.*
- Befolyásolja a látását?-*Kérdezte halkan, a csillagos égre emlékeztető szempárt fürkészve. Volt benne valami hátborzongatóan szép, az állat tekintete egészen megragadóvá vált tőle, főleg úgy, hogy az emberek arcát nézte.*
- Érzékeny a fényre a szeme, egyébként nem vettük észre, hogy gondjai lennének vele.-*Némán emésztette a hallottakat, kezét visszahúzva. Fogalma sem volt, hogyan tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547922#post547922][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.11.29. 16:33[/b][/url]

Örültem neki, hogy Seth érdeklődni kezdett valamelyikük iránt, hiszen eddig csak szinte holdkórosan járkált a kennelek közt. De egyébként jellemző a testvéremre, hogy egy siket és érzékeny szemű kutya ragadja meg a figyelmét. Valahogy várható.
A lány magyarázatára én csak bólintottam, mert bár nem nagyon értettem mindent, amit mond, mégis körülbelül felfogtam a helyzetet. Nem egyszerű tehát Featherrel, valószínűleg rengeteg odafigyelést igényelő állat, épp ezért van még mindig itt szinte születése óta. Sőt, valószínű hogy mivel tenyésztőtől van, a fajtabetegségekre még inkább hajlamos a siketség és a szemgyengeség mellett. Mindenesetre - kedvesnek tűnik. Érdeklődőnek.
Ahogy Seth elhúzta a kezét, lassan közelebb léptem a rácshoz, szerettem volna kipróbálni valamit. Jobb kezemet felemeltem, hogy köszönjek neki, aztán megkérdezzem, hogy van, noha nem voltam benne biztos, hogy száz százalékig érteni fogja. Mégis, valamiféle reakciót kaptam, ugyanis farokcsóválása sokkal intenzívebbé vált, sőt, mintha el is mosolyodott volna. Egy ugatást is kaptam.
- Most megkérdeztem, hogy van. Szinte ez az egyetlen, amit tudok az amerikai jelnyelvből. - jelentettem ki. Bár a nagynéném biztosan azt is tudja... - Ha szükség lenne rá, esetleg megkérhetem, hogy adja át az alapokat. Végül is, angolul már beszélek, ha a jelnyelvet is megtanulom hozzá, az nem lenne rossz. Kutyával, vagy anélkül.
Nem guggoltam le Sethhez, nem akartam egy szintbe kerülni a kutyával, hiszen ha esetleg valamelyikünk a gazdája lesz, az nem én leszek.
- Kedvesnek tűnik, nem? - kérdeztem aztán Sethtől, felé fordulva. Egyelőre ennél többet nem mertem megkockáztatni, mert nem tudtam, Sethet tényleg megfogta-e a kis Feather, vagy esetleg csak érdeklődött a szeme miatt... és ha az utóbbi opció áll fent, akkor semmiképpen sem akarom erőltetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=548019#post548019][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.11.29. 21:16[/b][/url]

Valójában nem a kutya sérültsége vonzotta, elvégre egyikről sem tudott, amikor megállt előtte és leguggolt hozzá, egyszerűen a tekintete fogta meg, a nyíltsága. Ha érzékelte is, hogy arányaiban szép, színeiben érdekes, sosem mondta volna meg róla, hogy fajtiszta vagy hogy valamiféle rendellenességgel bír. Valahol szomorú volt egy hangjaitól megfosztott világ gondolata, de maga az állat nem adta jelét, hogy a legkevésbé is zavarná a dolog.
Ricsi próbálkozása a kommunikációra kicsit olyannak hatott, mint egy mugli bűvésztrükk- abrakadabra, három pálcakoppintás és fehér nyúl helyett a kalapból izgatott csóválást és magas tónusú vakkantást kaptak. Furcsa, hogy mindeddig nem törődött sem a jelnyelvvel, sem a Braille-írással, sem más hasonló készségekkel, mert az iskolában sosem botlott ilyen diákokba, sem a családjában, környezetében nem fordultak meg. Persze, ott volt Arvid, vele azonban nem vette fel a kapcsolatot, elvégre tíz éve nem találkoztak és a férfi lehet, hogy nem is emlékszik rá, elvégre jó hét év választotta el őket és valószínűleg sosem tartozott a kedvenc rokonai közé. A kérdés rántotta vissza a jelenbe, ahogy az ajtóhoz közelebb araszoló ebet figyelte.*
- Mhm.-*Nem igazán tudott mit hozzáfűzni, de kinyújtott mutatóujját Feather orra elé lógatta, mire az kicsit bandzsítva ismét megszaglászta, hagyva, hogy megsimogassa. Puhaszőrös.*
- Kicsit mindenlébekanál, de szereti az embereket és más állatokkal is jól kijön. Két macskával meg egy nyúllal lakott, amíg az egyik önkéntesünknél volt, ő vállalta a kiképzését még kölyökként.-*Ez jópont volt, bár eddig teljesen meg is feledkezett arról, hogy a család többi kedvencére is tekintettel kellene lennie. Nem mintha már döntött volna, de akárhogy is lesz, jó, ha erre gondol. A lány közben folytatta, lehet, hogy félig magának mondta, de lehet, hogy csak igyekezett kihasználni a pillanatnyi érdeklődést, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhassa el, megpróbálta.*
- Sokan azt hiszik, egy süket kutyával rengeteg gond van, pedig ez nem igaz. Máshogy kell vele kommunikálni, ami bizonyos korlátokat szab, de egyébként a  legtöbb esetben észre sem lehet venni rajtuk. Életvidámak, barátságosak, okosak és nagyon sok mindent megértenek. Ha nem is hallanak, rengeteg módon pótolhatják, elsősorban látással vagy szagok, rezgések érzékelésével.-*Eltűnődött és most először jutott eszébe, hogy semmiféle kutyáknak való nassolnivalót sem hozott, pedig a legtöbb állathoz - meg állítólag férfihoz is - a gyomrán keresztül vezet az út. A másik oldalon viszont ez kicsit megvesztegetés, légy jó meg hálás, amiért etetlek. Hallotta és felfogta közben, amit a menhelyes hölgy mesélt, bár szinte semmi jelét sem adta ennek, nem kérdezett és nem is igazán nézett rá. A másik ennek ellenére folytatta, talán pont a tiltakozás és félbeszakítás hiánya miatt.*
- Ő egyébként is okos, a terelőkutya és fiatal is, úgyhogy nagyon tanulékony. Az egyetlen hátránya, hogy érzékeny, egy erőteljes legorombítástól is teljesen le tud törni, a fizikai büntetés szinte kizárt nála. Meg az izgágasága is ehhez köthető, kevesebb inger éri, úgyhogy feladatokkal kell lefárasztani, különben ő talál ki magának "szórakozást".-*Seth díjazta a lány őszinteségét, de valószínűleg ez abszolút szükséges volt, elvégre néha még az előre figyelmeztetett emberek is megbízhatatlanok ígéreteikben, mert más tudni valamit és más élni vele. Felpillantott, némán kérve Ricsi véleményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=548318#post548318][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.11.30. 22:08[/b][/url]

Seth "mhmje" nem volt épp a legbőbeszédűbb, a lány azonban ekkor "csapott le" az érdeklődésre, s ezt pont a legjobbkor tette. Érdeklődve hallgattam a mondandóját, s néha rá is pillantottam, mivel Seth nem igazán tette ezt meg; sejtettem, hogy vagy kizárja, amit a lány mond (bár ezt nem tartottam valószínűnek), vagy csupán nem szeretne túl sok szemkontaktust, úgyhogy igyekeztem én tartani a kapcsolatot úgymond a szőkével. Jó volt, hogy beszélt, és nem kellett külön rákérdezni mindenre, hanem képben volt az emberek tudáshiányával, noha ez egy menhelyi gondozótól el is várható.
A jellemzés alapján abszolút úgy gondoltam, hogy Feather illene Sethhez, és kellőképpen lefoglalná, azonban el kellett gondolkoznom azon, hogy ad egy, Seth nem fáradna-e le túlságosan, és nem mondaná-e azt, hogy ő mégsem szeretné ezt csinálni, ad kettő, vajon milyen lelkiállapotban van, meg tudná-e őrizni a hidegvérét, ha Feather esetleg valami olyat csinál, ami elevenébe talál. Ez utóbbiban kevésbé kételkedtem, mint az első dologban, mert bár tudom, hogy Seth vállalja a felelősséget a dolgai iránt, ez azért mégis egy teljesen más téma. Főleg, hogy ha jól tudom, neki ez lenne az első háziállata. Ilyenkor könnyen megfutamodnak az emberek.
A másik végül felnézett rám, s pillantásából egyértelmű volt, hogy a véleményemet várja az állattal kapcsolatban.
- Szerintem ő nagyon jó lenne - nyilatkoztam - Csak át kell gondolnod, hogyha nehézség van vele, akkor is kitartanál-e mellette. Egy menhelyi kutyát nem jó visszahozni. - mondtam halkan, egy ismételt bátorító mosoly kíséretében. - De ha ezzel nincs probléma, akkor szerintem... őt kerestük.
Kíváncsian vártam a másik válaszát, amíg a zsebembe mélyesztettem a kezem; sőt, a szőke lány is megmozdult mögöttem. Gondolom, eddig nem érdeklődtek túl sokan Feather iránt.
- A jelnyelvvel szerintem nem lesz probléma, én megtanítom neked szívesen. - fűztem még hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=549635#post549635][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.05. 00:52[/b][/url]

Neki is voltak kételyei, bár egészen más jellegűek, mint amik Ricsi fejében forogtak - azt tudta, hogy egy felnőtt állatot el tud látni, a napi sétákkal együtt és ha jelenleg nincs is munkája, nem fog olyan helyzetbe kerülni, hogy ne legyen módja orvoshoz vinni vagy gondoskodni róla. Sokáig azért sem gondolkodott állaton, mert egyszerűen ideje nem lett volna az illúziómágia, az ajándékbolt, a tanórák, a bűvölés és minden mellett rá. Most viszont legfeljebb a tanórák és időnként a kviddics voltak, a bűvölés pedig úgyis olyasmi, amit egy szál maga még évekig csinálhatna, semmi sem történik, ha nem azzal tölti egész napjait. Ha nem is érezte a sok rárakódott dolog miatt, tudta, hogy hiányzik neki Kins, Viktor, az öccsei és mindenki más is, akikkel mostanában egy szó nem sok, annyit se váltott. De nem érezte jól magát, nem elég jól ahhoz, hogy igazán kívánja a társaságukat - túl feszültté tette, túl fáradt és valahogy...üres volt hozzá. Abban biztos lehetett, hogy egy állat jelenléte egészen máshogy hatna rá, mert teljesen új lenne - valami, amire építhet, ahogy Matthew mondta, ami segít kontroll alá vonni a stresszt és elterelni a figyelmét, hogy újra tudja programozni a gondolatköreit. A gond sokkal inkább ezzel az átmeneti időszak, mert nem látta előre, mennyi időt vesz majd igénybe vagy hogy gátlásai állatokkal szemben is elég erősek-e.*
- Ugyanezt tőle is meg kellene kérdezni.-*Motyogta halkan, mert nem érezte fairnek a helyzetet, még mindig nem és nem úgy, hogy míg ő (elvileg) meggyógyulhatott, Feather mindig is süket lesz és nem hitte, hogy a mágia bármit tudna kezdeni a látásával. A mágusok éppúgy nem törődtek gyakorta az állataikkal, mint a muglik. Még rágódott egy sort, aztán felegyenesedett, megszokásból simítva egyet nadrágján, hogy kiegyengesse.*
- Próbáljuk meg akkor a sétát.-*A határozottsága mondjuk csak odáig terjedt, hogy kérdőjel helyett pontnak hangzott mondata végén az írásjel, de őszintén, az elmúlt időszak fényében ez is előrelépés. Figyelte, hogyan bánik a lány a kutyával, pórázzal és hallgatta a magyarázatát, de örült, hogy Ricsi is vele van - előtte valahogy nem szégyellte, hogy iszonyatosan tudatlan és gyenge épp, talán mert fordított helyzetben is voltak már. A tapasztalatlan és bizonytalan kéz ellenére Feather nem élt vissza a helyzettel, bár hosszasan és elmélyülten szaglászta a kabátja alját és a nadrágját. Biztos Sherlock miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=550258#post550258][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.12.06. 17:27[/b][/url]

Seth válasza egy apró, szomorkás mosolyra késztetett. Azt hiszem, értettem testvérem érzéseit ezzel kapcsolatban, még ha nem is voltam biztos benne, hogy pontosan tudom, mire gondol. Elvégre neki mindig nagyon érdekes és számomra meglepő gondolatmenetei vannak. Igaz, nem tudom, mostanában hogy épülnek fel a logikai láncolatok.
- Szerintem... én nem kételkedek abban, hogy a válasza "igen" lenne, ha meg tudnánk kérdezni. - mondtam aztán, remélvén, hogy ez talán adhat valamiféle megnyugtatást Sethnek.
Egy másodpercre eszembe jutott Sebby és a legilimencia, azonban töredékpillanat alatt elvetettem a dolgot, és inkább átsiklottam a kellemetlen érzésem felett. Jelenleg egyikünk sem örülne, ha szóba hoznánk őt...
Bár Seth testbeszéde nem utalt a legnagyobb határozottságra, mégis tett egy kijelentést, amit egyelőre pozitív jelnek értelmeztem; a lány tüstént elkezdte magyarázni, hogy is kell sétáltatni Feathert, pár jelet is megmutatott, amit én megjegyeztem rögtön, azonban fogalmam sem volt Seth mennyire fogékony az ilyesmire.
- Ha jön egy autó, csak mutass neki arra, amerről jön, és oda fog nézni. - mondta - Ha pedig egy kutya jön, aki rá akar támadni, valószínűleg meg fog állni, és le fog ülni. Jámboran viselkedik, nem lehet gond. Szeretnétek, hogy veletek menjek, vagy...? - nézett ő is és én is kérdően a leendő kutyatulajra.
Miután megkaptuk a döntést, a lány nélkül, vagy vele együtt indultunk el. Kilépve az utcára Feather érdeklődően szemlélt körbe, nagyjából három-öt másodpercenként fel is pillantott Sethre, akinél a póráz volt. Igazán rendes kutyának tűnik első blikkre, jól lett betanítva, és viselkedni is tudott (bár szinte biztos, hogy csak érezte, hogy ez egy olyan szituáció, ahol bizonyítania kell).
A séta közben szerencsére nem akadtak problémák; nem akart minket elgázolni egy kocsi sem, egy német dog sem akart rátámadni Featherre, és senki sem rúgott bele vagy ilyesmik, úgyhogy Seth abszolút rá tudott koncentrálni az állatra, a stílusára és a személyiségére, habár az eb valószínűleg igencsak visszafogta magát. El is mosolyodtam kettőjükön, hiszen egyikük sem volt a legmagabiztosabb, de mégis, valahogy úgy tűnt nekem, hogy jó társakká válhatnának idővel.
- Jól mutattok. - mondtam később, már a menhely felé tartó úton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=550817#post550817][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.07. 20:51[/b][/url]

Neki eszébe sem jutott a legilimencia - az egész tudományágat elméjének leges leghátsó szegletébe száműzte és olyan mélyre igyekezett temetni, amennyire csak lehetett. Mostanában már a puszta gondolatától is émelygés fogta el, ami teljesen üres gyomorral elég furcsa érzés. Gondolatmenetei egyébként az idő előrehaladtával egyre inkább szétzüllöttek-hullottak, főleg, hogy egyre kevésbé bírtak bármit is tenni hangulatingadozásaival és csapongó érzéseivel szemben. Mindent átitatott a félelem, az örökös feszült, ugrásra kész óvatosság, a reszketeg gyanakvás és az emlékek, amik minden egyes felidéződéssel egyre mélyebben vésték lényébe ezt az ördögi kört.
Meghallgatott minden instrukciót és igyekezett megjegyezni az utasításokat, de azt, hogy a hölgy is velük tartson, tőle telhető udvariassággal, ám határozottan visszautasította. Nem akart kíséretet, ha elkerülhette és ha ketten vannak, akkor mindenképp elbírnak egy szem kutyával, elvégre nem tartozott a nagytermetű ebekhez.
Odakint túlzottan nem irányította a kutyát, inkább csak hagyta, hogy szaglásszon kedvére és ment utána. Nem esett nehezére igazodni ehhez a kényelmes tempóhoz, cserébe pedig Feather nem rángatott és nem hisztizett, csak kiélvezte ezt a hirtelen nyakába szakadt szabadságot. Alighanem elég okos volt hozzá, hogy érezze, valami történik, valami fontos, de még nem viszik haza - ki tudja, hányszor lehetett hasonló helyzetben, vagy épp hány ember dolgozott vele? A kishölgy rendszeresen felpillantott rá, bár hiába is várt utasításokat, Seth nem kívánta őt ugráltatni, mert nem cirkuszi állatot keresett. Egyébként is, olyan ez az egész, mint egy első randi - mindenki illedelmesen visszafogott, bizonytalan és tagadja, hogy lennének rossz szokásai, s még ha az állatok nem is szoktak így színlelni, minden intelligens lény kerüli az olyan viselkedést ilyen helyzetekben, amelyekért már kapott letolást vagy büntetést.
Ricsi mondatára megtorpant és Feather, kissé tanácstalanul, lehuppant és felváltva nézett hol egyikükre, hol másikukra, bizonytalanul megcsóválva a farkát, mint aki azt kérdezi, vétett-e valamit? Már végigjárták a parkot és valahogy mintha elodázhatatlanul közeledett volna a pont, ahol dönteni kényszerül, így elveszett a gondolatai közt, mert megpróbálta összerakni egymaga azt a képet, amit Matthew vázolt neki. Végül, még mielőtt a torkában gyűlni érzett gombóc ismét elnémíthatta volna, nagy levegőt véve egyszerűen elhadarta.*
- Kinsszerntposszttrraumásstressszindrómhmvan.-*Hogy ebből Ricsi érteni fog-e bármit is, kiváló kérdés, de jelenleg nem bír megszólalni, hogy megpóbálja mégegyszer vagy lassabban, inkább úgy fest, mint aki a halálos ítéletét várja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=552219#post552219][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.12.11. 21:36[/b][/url]

Semmi szándékom nem volt ezzel a kijelentéssel; igazság szerint csak azért tettem, hogy megszólaljak, de mikor Seth megállt, akkor lelkiekben rögtön a legrosszabbra készültem, nevezetesen arra, hogy teljesen kiakad. Nyugtató cseppek mindig vannak a táskámban, ez jutott eszembe, s rögtön feltérképeztem magamban minden opciót arra vonatkozólag, hogy éles helyzetben mit tudnék tenni. Emellett hirtelen azt a következtetést is levontam magamban, mielőtt halálra vált arccal megszólalt volna, hogy Seth mellett nem lehetséges csak úgy megjegyzéseket eleresztenem, főleg ebben az állapotban nem. Eddig nem gondoltam át minden egyes szót, azt hiszem, ezentúl azonban ezt fogom tenni. Kétszer is.
"Kins--poszt--stressz--szindr"; nagyjából ennyit értettem a betűhalmazból, de ezt is csak azért, mert Seth jelenleg úgy beszélt, mint én szoktam stresszhelyzetben. Poszttraumás stressz-szindróma? Jól értettem, igaz? Minden bizonnyal. Ugyanis testvérem úgy nézett rám, mintha most mondta volna ki a végítéletet, s két pillanat múlva kezdődne a saját maga kivégzése. Maximum három hónap telt el az eset óta, tehát pont a krónikusság határán vagyunk, kivéve, ha a tünetek később kezdődtek, akkor késleltetett. Persze erről fogalmam sem lehetett, de valószínű, hogy az első eset lesz az. Kerüli Sebbyt, az emléket, ó... értem. Összeállt a fejemben a tünethalmaz. Tehát amire számítani lehet: rémálmok, esetleg hallucinációk, sírásrohamok, stresszrohamok, talán agresszivitás, de ez elég személyfüggő. Adathalmazok sorakoztak a fejemben, ezeket kapcsoltam most össze Sethtel. Tehát... akkor értem.
Pszichoterápiára lenne szüksége. Még ha ez nem is igaz (bár Kinsey valószínűleg elég jó ezekben, de ezt csak sejteni tudom), ha már csak a lehetősége is felmerült... gyógyszeres kezelés következne, de ha elmegy pszichoterápiára, igencsak sok gátlást kell majd feloldani, hiszen az alapoktól kell kezdeni, a gyermekkori traumáknál, amikre ráépülnek a mostaniak.
Miután ez a gondolatmenet három másodperc alatt lefutott a fejemben, a száraz tények mellé érzelmek csatlakoztak. Basszus, Sethnek van PTSD-je. Erre nem lesz elég egy kutya, bár biztosan sokat segít.
- Nyugalom, semmi baj - mondtam - Ezt át kell gondolni. - leginkább nekem, hiszen Seth valószínűleg rengeteget tépődhetett ezen. PTSD. Fél, valószínűleg, ettől az egésztől, ami egy teljesen érthető válaszreakció. Pszichoterápia... nem fog elmenni. "Agyturkászhoz?" Miután fél és irtózik a legilimenciától? Nem hiszem.
- Megölelhetlek? - kérdeztem aztán, bár elég érthetetlen lehet ez a reakció. Magamból indultam ki elsősorban. Pánikroham, félelem? Traumák? Mi a megoldás? Lehorgonyzás, elsősorban fizikailag. Egy erős ölelés számomra kiutat jelent ebből a borzalmasan feszült állapotból, hiszen ha remegek, lecsillapít a másik ember szilárdsága.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=555941#post555941][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.22. 17:18[/b][/url]

Mostanában nem tudta jól olvasni és értelmezni az emberek reakcióit, érzéseit - tagadhatatlanul ez is hozzájárult a feszültséghez és állandó félelemérzethez, szorongáshoz. Ricsi válaszán épp ezért múlt sok, nem tudott mihez kezdeni a hosszú csöndekkel vagy finom mimikával, túl zaklatott volt hozzá az idő nagyobbik részében. Remélte, hogy a másik a hadarása ellenére is értette a lényeget, mert ha meg kell ismételnie, akkor karácsonyig itt fognak szobrozni. Úgy sejtette, a Rellonos tudása ezen a téren elég nagy, hogy értse, mivel jár ez, míg ő leginkább a felszínét kaparászta a problémának, több napi kutatás és olvasás után is. Ijesztő volt. Emellett viszont nem tekinthette magát átlagos embernek, sem a mágia, sem háttere miatt, ami tovább bonyolított mindent. Ahhoz, hogy bárkivel is megossza a múltját, legalább egy évre lett volna szüksége, olyan kapcsolatra, amibe egyetlen professzionális pszichológus sem ment volna bele. Talán elnyomhatta volna bizalmatlanságát és zaklatottságát nyugtatókkal, mint már néhányszor, de nem szerette azt a jellegzetes állapotot, amikor teljesen üresnek érezte magát és minden közömbössé vált.
Ez a pár másodperc is napoknak tűnt, mire Ricsi végre megszólalt, olyan kicsire húzta össze magát, hogy még a kölcsönkutya is aggódva böködte orrával. Most először simogatta meg a puha, szőrös buksit, ami belesimult a tenyerébe és két okos, bár furcsán kék szem nézett fel rá - valamiért úgy képzelte, biztatóan. Egy kicsit segített. Valahogy ebben az apró mozdulatban nem kellett kételkednie vagy attól tartania, hogy az állat hátsó szándéktól vezérelve próbálna hízelegni. Az embereknél már egyáltalán nem lehetett biztos benne, ki illedelmes, ki raktározza el későbbre az információt, kit érdekel és kit egyáltalán. Ezért pedig nem hibáztathatott mást, csak az apját és saját magát, évekig tartó színjátékáért.
A kérdésre bátortalanul bólintott, lélekben vértezve magát a mozdulatra, mert minden ilyentől elszokott mostanra. Mégis, a vékony karok szorítása a kezdeti dermedtség felengedése után hihetetlenül jólesett. Mókás, mennyivel magasabb volt Ricsi, mint amire emlékezett, de ezzel együtt valahogy szomorúbbnak és fáradtabbnak is tűnt. Lassan kibontakozott az ölelésből, egy kicsit könnyebbnek érezve magát, a póráz végén csóváló, értetlenségében is lelkes kutyára pillantva néhány néma pillanat után.*
- Vigyük haza.-*Még nem tudott beszélni igazán az egészről - talán máshol, máskor, nem olyan sokára, de még idő kellett. Legalább annyi, hogy ne érezze magát ennyire megbélyegzettnek és gyengének. Most...most elég, ha kitöltik a papírokat és visszatérhetnek a kastélyba.*