A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=817522#post817522][b]Rothstein Elektra - 2020.09.23. 11:23[/b][/url]

Néha kellenek a teljesen szabad napok, amiket a családjával tölt az ember. Hősnőnk is egy ilyet tart ma legfőbb tervei szerint. Reggeli után lányával átmentek a szüleihez, ahol kicsit beszélgettek mindenféléről majd kitalálták, hogy akkor kiránduljanak egyet. De hová mehetnének ezen a korőszi, kicsit hűvöskés napon? A csónakházat és a tó környékét választották. Imolának amúgy is kell a friss levegő, ahogy Elektra sem bánja ha üldögélhet egy kicsit és nézheti a fodrozódó víz tükrén meg-megcsillanva táncoló napfényt. Egy jókora méretű, vastag pokróc, néhány szendvics, két termosznyi meleg tea, egy bűvös frizbi és Imola egyik plüss jószágának kíséretében indultak neki a nagy közös kalandnak. A kislány hol anyja, hol nagyszülei kezét fogva sétált, diktálva az iramot. Út közben néha megálltak és felszedték a hullani kezdő gesztenyék első darabjait, meg pár szép, vörösbe vagy épp aranyba öltözött levelet, amikből egy ráérős délutánon majd dekorációt fognak együtt készíteni. Elektra haját feje tetején kontyba fogta. Bőrdzsekit, alatta pulóvert, farmert, bokacsizmát és nyakában sálat visel. Lányát is rétegesen öltöztette fel, hogy ha melege támadna tudjon kicsit lejjebb vetkőzni. megérkezve a csónakházhoz egy pár percig csak nézelődtek. - Ti csak telepedjetek le valahová, én meg addig megnézem tudunk-e még esetleg csónakázni egyet! - szólalt meg hősnőnk és már el is indult az épület felé. Eleget gondolkozott mostanában ezért most elméje üres vászonként feszül fel koponyájának belső felére. Figyelme sem olyan feszült és éles mint amikor teendője akad, vagy dolgozik. Ezért is történhet meg az, hogy elhalad a lány előtt, aki pokrócba burkolózva üldögél egy hintaszékben, majd megáll és egy pillanatig csak nézi a tavat. Egy mély és hosszú lélegzetvételnyi időt szentel gondjainak, majd a tüdejében lévő levegővel együtt kifújja őket és hagyja elszállni a légáramlással. Már épp menne tovább, amikor rádöbben ki előtt robogott el az imént. Vissza kettő padlógáz felkiáltással fordul meg azonnal. A firkász az a szabadnapján is az  marad. - Szia Odett! - köszön kedves mosollyal a lányra és úgy áll meg, hogy kicsit árnyékot vessen rá saját alakjával. - Hogy vagy, mi újság? - tudakolja a rá jellemző nyíltsággal, mert őszintén érdekli első rádióbeli riportalanya. Kíváncsi mi történt vele mióta beszélgettek az "Elektra felel"-ben. Azóta nem látta, de persze a kis vakondjait néha elengedte, hogy túrják fel az esetlegesen róla keringő dolgokat. Azonban a pletykákra ő sosem ad sokat. Azoknak a szavára viszont annál többet, akikről szólnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=817541#post817541][b]Rothstein Elektra - 2020.09.23. 22:25[/b][/url]

Örömmel látja, hogy a fiatal lány alkot éppen. Az interjúra való felkészüléskor meghallgatott tőle néhány dalt és bár nem az ő stílusa azért nyert belőlük némi rálátást az ifjú művésznő munkásságára. Sokan szeretik a zenéjét és látnak bele általa a lelkébe. Felvetődik a kérdés akkor is ennyire szeretnék, ha tudnák milyen állapottal kell együtt élnie nap mint nap? Elektrában azonnal felpezsdül a riporter vér és már azt forgatja a fejében, hogyan vehetné rá, hogy egy kellemes nyugodt helyen erről beszélgessenek. - Igen egy kicsit kijöttünk a szabadba - mondja és elpillant a családja felé akik nem messze vertek tábort és épp pakolják kifelé az inni és ennivalót. - Nem vagy valami jó színben - kezdi szokásához híven kissé talán túl nyersen - Ennyire megvisel az átváltozás előtti időszak? - kérdezi továbbra sem finomkodva. Szavai mögött azonban egyértelműen érezhető az empátia. Lojális az ilyen különleges helyzetben lévőkkel, azokkal akik emiatt bármiféle hátrányt szenvednek, vagy épp titkolózniuk kell a táradalom nagy része előtt. - Ne aggódj, már akkor tudtam, amikor elhívtalak a műsoromba - emeli fel balját egy pillanatnyi védekezés erejéig - Nem lehet egyszerű összeegyeztetned a karrieredet és az igazi önvalódat - mondja kissé elgondolkodva. Eszébe jut, hogy a vele szemben ülő olyan egy kicsit, mint a Zöld Íjász, aki nappal gazdag és sikeres üzletemben éjjel pedig csuklyás íjász jótevő. Na persze itt az analógia azért jócskán sántít, de a kettős élet azért egybevág. Már épp folytatná hősnőnk a beszélgetést amikor odalép hozzájuk a kislánya. - Szia! De szép a hajad! Olyan, mint azoknak a tündéreknek, akikről anya szokott mesélni - a kicsi lányka nem csak hősnőnk átható tekintetű szemét, de szókimondó jellemét is örökölte. Elektra nevetve hajol le hozzá, puszit ad arcára és csak ezután szólal meg, mondanivalóját főleg csemetéjéhez intézve - Kicsim, ő itt Odett, aki ugyan nem tündér de olyan szépen énekel, akár egy angyal - itt felmosolyog a fiatal lányra - Odett, ő pedig a kislányom Imola - a bemutatás közben a nevezett csemete jólneveltségéről bizonyságot téve a kezét nyújtja - A legtöbben Momónak szoktak hívni és már majdnem négy éves vagyok - teszi azért hozzá a gyerkőc és bájos mosolyt küld a magában akkor is tündérnek elkönyvelt felnőtt felé. Eszes kislány tele jósággal és ártatlansággal, ami korának kiváltsága. Hősnőnk arra neveli, hogy legyen kedves de őszinte. Mindig mondjon igazat és ne féljen megvédeni a sajátját. Ugyan korához képest kicsit kisebbre nőtt és vékonyabb termetű, talán a bájital kezelés utóhatása miatt, ám annál érdeklődőbb és elméje akár a szivacs úgy töltekezik az információkkal, amiket azután remekül használ fel és emellett megérzi az emberek igazi természetét, ami Elektra szerint szintén olyan "képesség" mely csak a gyermekek sajátja. Általában visszahúzódó, de aki szimpatikus neki, tehát jó embernek érzi, azzal barátságos és közlékeny.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=817561#post817561][b]Rothstein Elektra - 2020.09.24. 20:11[/b][/url]

- Ott még nem tartasz, de majd szólok - próbálja a maga csipkelődő stílusával oldani a feszültséget. Nem rosszindulatból mondta meg a lánynak az igazat. Úgy sejti kevesen teszik meg azt és nem csak vele, hanem úgy általánosságban. Manapság a dolgok finomítása jött divatba, de hősnőnk sosem igazán volt trendkövető. Nem ezt látta otthon sem, annak ellenére, hogy anyja például talárokat tervezett és kivitelezett. - Sok mindent hallani mostanság, és abban minden bizonnyal ott van az igazság is valahol - jegyzi meg a támadással kapcsolatban. Megbízható forrása szerint ez valóban megtörtént az eset, de nem kíván rá jobban kitérni. Magánemberként együtt érez a lánnyal és felnéz annak megmentőjére, de riporterként kissé furcsának találja, hogy a vérfarkasok úgy gyűjtik mostanában az ifjú és néha igen régi máguscsaládok gyermekeit, mint mások a  virágokat a mezőn. Nem akar konspirációs teóriákat gyártani ezért igyekszik majd a dologról a lehető legtöbbet és legbiztosabbat megtudni, de jelenleg több más cikken is dolgozik egyszerre. - Ezen szeretnék változtatni, hogy ne ítéljenek meg sem téged, sem a hozzád hasonló állapotban lévőket olyan tévhitek és félelmek alapján, ami övezi a vérfarkasokat. Segítenél nekem ebben? - kérdezi miután végighallhatta a fiatal művész keserű kifakadását az őket ért hátrányos megkülönböztetésről. Már épp kezdene valóban ráfókuszálni erre a beszédtémára, amikor is kicsi lánya besétál és leveszi a lábáról Odettet. Még szaktudását sem kell elővennie, mert anélkül is tisztán látja ahogy a nevezett arca felragyog a gyermeki mosoly és őszinte kedvesség láttán. Imola pedig bőven méri ezt számára. Elektra csendesen figyelve hagyja a lányokat beszélgetni. Azt szeretné, ha Imola úgy nőne fel, hogy egyenlő bánásmódban részesít mindenkit. Ne az alapján ítéljen, hogy valaki vérfarkas-e, hanem aszerint, hogy milyen ember. Az előkészítő említésére elhúzza azonban száját. - Anya azt mondja még nem kell oda járnom - válaszol a kislány a neki feltett kérdésre nemes egyszerűséggel és a maga ártatlan módján, de válaszát anyja azért kicsit kiegészíti - Jövőre fogja csak elkezdeni - mondja és lenéz kislányára. Büszke rá és szereti, de tudja még nincs felkészülve arra, hogy közösségbe menjen. Amikor a kislány megszületett mondhatni tökéletes volt. Szépséges és bár kicsike de életerős. Azonban ahogy teltek a hetek egyre furcsábban kezdett viselkedni. Nehezen és keveset evett, a bőre szürkéllett vagy épp kipirult az erőlködéstől. Alig múlt két és fél hónapos amikor szirénázó SÜVEG kocsival vitték be a Fővárosi Ispotályba, ahol megállapították, hogy a szíve nem fejlődött ki rendesen. Elektra lelke abban a pillanatban tört darabokra. Ha nincsenek mellette a szülei valószínűleg összecsuklott volna, mint egy marionett bábu. Apja kapta el és ültette le a váróban. Ezután hosszú órákig nem jött senki. Hősnőnk pedig néhány könnycsepp hullatása után összeszedte maradék józan eszét, ítélőképességét és döntést hozott. Erős lesz, Imoláért. Hitt a gyógyítók szaktudásában és abban, hogy nem ok nélkül jött gyermeke erre a világra. Érte kellett kitartania minden áron. Végül a kicsi életét nem csak, hogy megmentették, de szerencsére meg is tudták gyógyítani. Ettől függetlenül hősnőnk azóta is egy kicsit jobban óvta. Azonban annak ellenére, hogy nem nevelt belé betegségtudatot, furcsa mód Imola is, mintha tudta volna min ment keresztül, kímélte magát. Ez a hozzáállása pedig mind a mai napig megmaradt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, ahogyan a neki írandó dallal kapcsolatban nyilatkozott. - Altatót szeretnék, mert nem szoktam táncolni - mondja mintha ez magától értetődő lenne - Megtanítod majd anyának, hogy el tudja énekelni nekem? - kérdezi a kislány bizakodva és nem látja, hogy Elektra erre a mondatra közben majdnem elneveti magát, de idejében rendezi azért vonásait. A legtöbbet húszas éveiben énekelt, azt is karaoke bárokban és ott ugyebár nem éppen ilyesmik vannak. A 80'-as 90'-es évek rock balladái, na az már az ő stílusa. Imola ez alatt karnyújtásnyira csökkenti a közte és újdonsült barátnője közt a távolságot. Míg a választ várja megbűvölve nézi Odett leomló csodás hajkoronáját, ami elkápráztatja. Az anyukája sötét haját is nagyon szereti, különösen az illatát, amikor felveszi magához és ő a vállára hajolva arcát beletemetheti, de ez egészen más és új és csodás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=817618#post817618][b]Rothstein Elektra - 2020.09.25. 18:37[/b][/url]

Pont úgy beszél mint Magneto. Erre az egy mondatos konklúzióra jut hőnőnk türelemmel és közbevágás nélkül végighallgatva a fiatal lányt, akiből jelen pillanatban süt a megkeseredettség. Lehet, hogy Elektra túlságosan is hisz az emberek igazságérzetében és empátiájában, bár ez ellen a maga éles nyelvű módján hangosan tiltakozna, de ha mindenki úgy állna hozzá ehhez a kérdéskörhöz mint a vele szemben ülő, akkor akár itt helyben el is vághatná Odett torkát mert vérfarkas lett belőle. A békés együttélés kulcsa a megértés és az elfogadás. Honnan tudhatná bárki milyen vérfarkasnak lenni, ha arról csak a bulvár pletykáit olvassa? Abban igazat adott viszont a lánynak és annál a mondatnál egyetértően bólintott is, hogy egyesek hülyeségéért, hogy nem szedik a bájitalt, ne azok fizessenek olykor hatalmas árakat, akik betartják a kezelés szabályait. Való igaz, hogy minden baj forrása az ilyen felelőtlen hozzáállásban keresendő. De idióták minden fajban vannak és miattuk elítélni a többieket pontosan ugyanakkora marhaság lenne. Hiába próbálja oroszlán mivolta felszínre tör és nem tudja megállni szó nélkül Odett cikkével kapcsolatos kijelentéseit - Ha tüntetni akarnék kimennék a pride-ra vagy kiállnék a főtérre és sonorust bűvölve magamra torkom szakadtából üvöltenék - jegyzi meg csípős éllel hangjában, majd kissé lágyabb de még mindig igen markáns hangtónussal folytatja mondandója közlését - Ez a cikk nem ilyen jellegű lesz - mert megírja, akár segít neki benne a fiatal művész, akár nem -  Az a célom, hogy minél több ilyen állapottal élő személy szemén át mutassam be, persze akár nevük eltitkolásával is ezt a helyzetet. Mert minden eset más, és ezt pontosan tudom - mondja és tekintetében a másik láthatja, hogy nem a levegőbe beszél. Nem szokása. Annyi előzetes kutatást végzett amennyit csak tudott a témával kapcsolatban - Ha mégis meggondolnád magad, tudod hol találsz - zárja rövidre a beszélgetés ezen szakaszát. Gyermeke váratlan érkezése pedig egy egészen új fejezetet nyit és a hangulatot is átformálja. - Anya finomakat szokott főzni - reagál az ebéd említésére büszke mosollyal a kislány - Tegnap csinált kakaós csigát, az a kedvencem - meséli és szinte felragyog a szeme az édes sütemény említésére, ami persze nem épp ebéd volt, de ezt a kis tévedést Elektra nem teszi szóvá, csak jót mosolyog magában. Az azonban szöget üt a fejébe, hogy miért ezt emelte ki Odett az előkészítővel kapcsolatban. Úgy emlékszik nem olyan a családi háttere, hogy nem kapott volna gyermekként rendes ételt. Minden esetre ezt az érdekes dolgot megjegyzi magának és alkalomadtán lehet rákérdez majd. Közben az Imolának írandó dalról folyik tovább a csevegés. - Először nekem kell meghallgatnom? - ismétli el Odett szavait kérdéssé formálva az értelmileg koránál fejlettebb kislány és amikor megérti mit is jelent ez, akkor széles mosoly terül szét arcán - Jóóó! - mondja kicsit hangosabban és úgy érzi ez a tündér csak neki adott most valamit és ez boldoggá teszi - Köszönöm Odie! - lép oda a lányhoz és puszit ad az arcára, majd visszahelyezkedik az előbbi karnyújtásnyi távolságba. Elektra mosolya sokatmondó. Ez a kis jelenet is bizonyítja, hogy nem olyan romlott és kegyetlen a világ, mint amilyennek az imént a velük szemben ülő lány lefestette. Amíg vannak tiszta lelkű gyermekek és elfogadásra és megértésre képes felnőttek, addig mindig lesz remény is arra, hogy a fajok egymással egyszer békében és egymást segítve éljenek. Hősnőnk már épp megszólalna amikor Odett megelőzi. - Egy újságíró nem sok embernek a szíve csücske. Nincs új a nap alatt és ehhez nekem még telihold idején átváltoznom sem kell - válaszol a beletörődés nyugalmának mosolyával szája szegletében. Sokaknak ők a vörös posztó és vannak olyanok, akiknek a firkászok az első számú közellenségek. Az emberi gyarlóság nem válogat sem fajban, sem származásban és mint látjuk hivatásban sem sajnos. Ugyanúgy kezelik a hozzá hasonló igazságvadászokat, mint a pletykákat terjesztő bulvárbékákat. De ő mindig azon van, hogy ez is megváltozzon egyszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=819480#post819480][b]Rothstein Elektra - 2020.10.17. 15:26[/b][/url]

Megérti a lányt és ezért sem erőlteti tovább a kelleténél az interjú ötletét. A magokat már elvetette és csak idő kérdése, hogy azok kihajtsanak. A vele szemben ülő fiatal lány minden szava komoly gondolatokról tanúskodik, amik meghazudtolva korát igen fejlett igazságérzetet és bölcsességet adnak neki. Elektra kicsit saját magát véli hallani vehemens megnyilatkozásában. Tüzet érez benne, ami feszíti belülről és ezt hallotta a dalaiban, azok szövegében. - Mindenki más eszközzel harcol a céljaiért. De ha senki sem tesz semmit, akkor semmi sem fog történni. Pont mint az őrület definíciójában - fonja karba kezeit mellkasa előtt - Mindig ugyanazt teszed újra és úrra, de más eredményt vársz a végén - magyarázza sötét tónusú, komoly hangon - A fogadtatás mindig kétesélyes, ezt te is nagyon jól tudod. Valaki vagy szereti a zenéd, vagy nem, de te mégis énekelsz, nem? - hangzik az igazából költőinek szánt kérdés, főleg mert közben érkezik is egy Odettől. - Még az elején tartok, de egy nyilatkozóm már van - feleli jó riporterhez méltón a személy kilétét nem felfedve. A diszkréció fontos szabálya az újságírásnak, főleg ha valaki hiteles akar maradni. Ha elcsicseregné a forrásait azzal a neki adott bizalmat tiporná sárba. Hová lenne a Fekete Kanári, ha papagájként viselkedne? Ezért őrzi ő jobban a titkokat, mint bárki más a környezetében. Furcsa mód azonban hamar rá is jön azokra. Ezt apjától örökölte. Nem tudott úgy csínyt elkövetni, hogy arra a férfi rá ne jött volna. Érzéke volt és van hozzá és ezt szerencsére továbbadta neki, amiért Elektra hálás. Imola már nem annyira, de a kislány nem is akkora széltoló, mint anyukája volt egykor. A nevezett apróság érkezése megenyhíti a szíveket és az egymásnak feszülő hangulatokat. - Mást is tud ám anya sütni - jegyzi meg a csodatévő csemete és felmosolyog Elektrára, aki viszonozza gesztusát - Egyszer gyere el és csinál neked is valami finomat - hangzik el az invitálás a kislány szájából, amit hősnőnk kiegészít - Szívesen látunk, csak szólj előtte - mondja miközben magához öleli a cserfes gyerkőcöt. Ezután a zenére terelődik a szó és nagy lesz az öröm, ami egy puszival lesz kifejezve. Imola dalt fog kapni, amit ő hallhat először és hősnőnknek is meg fogja Odett tanítani. Elektra erre azért titkon befizet, mert bár nem kappan, azért a karaoke bárokon kívül nem igazán szokta megcsillogtatni hangi adottságait. Kivételt képez ez alól a cikkírás. Olyankor mindig szól valamilyen a témához illő zene és ő bizony be is kapcsolódik olykor pár strófára azokba. A szomszédok legnagyobb örömére természetesen. Erről persze megint ő jut eszébe. Elmosolyodik és egy pillanatra le is hunyja szemét, hogy maga elé idézze két méteres gavallérjának alakját és azt a kettesben, kutatással töltött estét. Mindig ha Sándorra gondol a lelke elmosolyodik és ajkára is kivetül az amit érez. Szerencséjére ezt a mostani esetet sem Imola sem Odett nem láthatják, mert lefoglalja őket a beszélgetés. Elektra pedig azt nem veszi észre emiatt, ahogyan a tehetséges fiatal művész reagál a lánykától kapott puszira. Elektra igen jó megfigyelő, feltéve hogy látja a célszemély arcát. Jelen helyzetben nem látta és mire gondolataiból visszatér a jelenbe már egészen másra terelődik a szó közöttük és megváltoznak beszélgetőtársának vonásai. Meghallva kire is utalt valójában Odett, hősnőnk azonnal lenéz Imolára és mintha mi sem történt volna szólal meg. - Kicsim megmondanád a nagyiéknak, hogy sajnos most nem fogunk tudni csónakázni? - kérdezi, de szavaiból egyértelműen az hallatszik, hogy szeretné a felvetett témát a kislány jelenléte nélkül megbeszélni és elküldi őt egy jó és valós indokkal. - Persze - bólint a kicsi lány - Szia Odie, még találkozunk! - integet mosolyogva frissen szerzett barátnőjének és már sétál is a nagyszüleihez. Miután már a gyermek biztosan nem hallja kezd reflektálni az elhangzottakra. - Igazán kedves és intelligens - kezdi és látszik rajta őszintén beszél - Sajnálom, hogy elsőre nem voltam teljesen őszinte hozzá, de ahogy neki is elmondtam, csak azt akartam, hogy egyszerű embernek és ne csak egy újságírónak tekintsen - folytatja és tartja magát ahhoz a verzióhoz, melyből kihagyta azt a tényt, hogy első szándékból Daróczyról akart többet megtudni, kihasználva jövendőbelijének nyíltságát. Már bánja. Akkor bánta, amikor a nő kedvességével szembesült. A francba, hát még az esküvői ruháját is megmutatta neki! Egy pár percre tényleg úgy érezte vele magát, mintha barátnők lennének. Majdnem ő is előszedte a sajátjáról őrzött képet...Nem fog magyarázkodni a vele szemben ülőnek. A tényeket közölte, de a bocsánatkérését Elizabetnek tartja félretéve elméjének egy hátsó polcán várva, hogy valahogy a sors újra egymás útjába vezesse kettejüket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=819530#post819530][b]Rothstein Elektra - 2020.10.18. 08:50[/b][/url]

Elgondolkodva csóválja meg a fejét. A fiatal művész bármilyen bölcs is legyen mégsem érti az ő indokait. Elbeszélnek egymás mellett. Ugyanaz az a cél, mégis teljesen más az ösvény amin megközelítik. Hősnőnket ez mindig elképeszti. Az emberi gondolkodás ilyetén sokszínűsége vagy épp szűklátókörűsége. De nincs ezzel semmi baj. Megérti és elfogadja. Azonban az utolsó mondatrészt nem tudja szó nélkül hagyni. - A halált senki sem kerülheti el, nekem elhiheted - mondja keserű éllel hangjában - Ha nem így volna akkor nem lenne a fővárosi temetőben a volt férjem és a kisfiam - teszi hozzá egy kicsit halkabban a megszokottnál - Szóval nyugi dalos pacsirta, megértelek és nem foglak zaklatni, hogy nyilatkozz. Tudom, hogy ti vérfarkasok is ugyanolyan esendő emberek vagytok mint mi és ezen se kór se kor nem változtat. A titkod nálam biztonságban van - mondja, majd rámosolyog a lányra biztatásként. Ezután kislánya Imola toppan közéjük és köti le egy ideig mindkettejük figyelmét. Csemetéje távozása után folytatják a komoly beszélgetést, egy a vérfarkas léthez hasonlóan kényes témával. Hősnőnk tekintetével még követi gyermekét, ahogy az visszasétál a maga apró lépteivel a nagyszüleihez. Legyen bár testben kissé fejletlen is gyermeke, a szíve és az esze bőven kárpótolja ezért a hiányosságáért. A gyógyítók szerint  nagyjából utol fogja majd érni fizikailag a kortársait. Ám addig is míg ez megtörténik Elektra és szülei segítik ha szükségét látják. Szerencsére a kicsi lány legalább olyan öntudatos, mint az anyukája, de ehhez heves természet helyett apja nyugalma és óvatossága párosul már most. Így nem kell aggódniuk. Vigyáz magára. Ezért hősnőnk figyelmét ismét Odettre fordíthatja egészen. - Műsorom van a rádióban és írok az Edictumban. Ha azt vesszük már rég a tönkön állok - nevet jóízűen, de gondolatait azért némi cinizmus színezi - A hangom és a nevem olyan, mint Batman jele Gotham felett - él egy rá jellemzően a muglik vizuális popkultúrájából vett hasonlattal - Ha bemegyek valahová és megszólalok felismernek. Ha leírom a nevem, vagy kimondom, depláne - meséli tapasztalatait vállát megvonva, hiszen a fiatal énekesnőnél senki sem tudhatja jobban milyen is ez a dolog. Mondhatni egy cipőben járnak csak a fazon és a méret más. Nincs kétsége afelől, hogy a vele szemben ülő megérti.  Nem kertelne akkor sem, ha nem így volna, csak talán valamivel jobban kivesézné a szituációt - Megesik, hogy ha első nekifutásból nem jönnek rá, hogy ki vagyok, akkor a második keresztnevemen mutatkozom be, ahogy tettem ezt Elizabet esetében - arckifejezése és tekintete őszinteséget sugároz, ami jórészt hiteles is, mivel valóban megesik, hogy Imeldaként utal magára. Más kérdés, hogy szökő évente egyszer. - Nézd, megbántam a hülyeségemet, de bocsánatot tőle fogok kérni és nem tőled. Emberek vagyunk, hibázunk. Ennyi - zárja le a témát a maga részéről. Vannak olyan ügyek, amik csak két emberre tartoznak és ezt hősnőnk épp ilyennek tartja. Nem fogja ecsetelni, hogy milyen cefetül érezte magát amikor lelepleződött, ahogy azt sem, hogy utána napokig rágta magát belül, hogy időt adjon-e maguknak, vagy forró fejével kérjen azonnal találkozót a leendő polgármesternétől. Végül nem tette meg persze. Baromság lett volna. Belátta ezt majd lehegesztette a hátsófelét és inkább a családjával törődött vagy azt csinálta amihez a legjobban ért: oknyomozott. - Tudják, hogy újságírás mániás vagyok - reagál Odett aggódó kérdésére és féloldalas mosolyra húzza ajkát, ahogy némi mögöttes tartalmat vél felfedezni - Úgyhogy nem kell a púder. Ha azt szeretnéd, hogy eltűnjek csak mond meg - kacag fel végül vidáman. Munka közben szeret olyan helyen lenni, ahol nem feltétlen látják szívesen. Viszont most teljesen magánemberként áll itt a kikötői kalyibánál, így bármikor távozhat. Családjával azért jöttek, hogy kikapcsolódjanak és csónakázzanak, de mivel ez nem fog menni hamarosan úgyis hazaindulnak. Megtehetné persze, hogy egy bűbájjal csónakot varázsol egy lehullott falevélből, vagy elköt egyet a gondosan leponyvázottak közül és azzal mennek pár kört. Mindkettőt megfontolás tárgyává tenné, ha egyedül volna vagy esetleg Sándorral lennének itt és felbuzogna benne a bizonyítási vágy, de Imolát és a szüleit nem rángatja bele ilyen partizánakciókba. Inkább kitalál majd valami más elfoglaltságot, ha hazaértek. Lehet közösen sütnek például kakaós csigát, ha már gyermeke emlegette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=820367#post820367][b]Rothstein Elektra - 2020.10.29. 21:13[/b][/url]

Mindent megpróbált a lehető legkörültekintőbben előkészíteni, a lehető legkevesebb hibalehetőséget hagyva. Kislányát a nagyszülőkhöz vitte, mondván dolgoznia kell. Senki nem gyanakodhat semmire, hiszen mindig ezzel az indokkal hagyja ott náluk a lányát. Most egy percig tovább ölelte búcsúkor, ennyivel tett többet. Másodjára próbál ma éjjel szerezni az új szerből, a Tündérporból. Elsőre nem sikerült, ám Elektra nem az a fajta, aki feladná amit eltervezett. Most sokkal jobban átgondolt és megtervezett mindent. Régi kapcsolatai révén szerzett hajszálakat két művészetis sráctól, akik még csak nem is emlékeztetnek az ő küllemére nyomokban sem és direkt ellenkező nemű alanyokat választott. Legutóbb nőként vallott kudarcot. Ezért döntött most másként. Úgy intézte, hogy senki se lássa ahogy elhagyta otthonát. A lámpát nyitva hagyta a nappaliban. Nem ez az első és nem is ez lesz az utolsó eset, hogy világít egész éjszakán át és a halvány derengése kilátszik az ablakon. Az odúban lévő levél tartalmát megjegyezte. Nehéz is lett volna elfelednie, hiszen a hang amin hallotta elméjébe égette. "Holnap éjfél után tizenkét perccel a csónakház mögött. Valami vörös legyen rajtad. Aki késik az nem kap, aki árulkodik meghal." Ez volt az instrukció, melytől gerincén jeges, bizsergető érintés futott végig, mert Imolára gondolt és Marcellre és a szüleire. Nem hagyhatja árván kislányát és vesztheti el a férfi akinek barátságát épp, hogy csak visszakapta és a szülei is összeomlanának. Bár gondolt volna erre korábban! Szidta magát pár pillanatig. Rájött azonban, hogy mentsége az lehet, hogy neki esze ágában sincs elárulni, hogy hogyan és miképp jutott a szerhez. Egyszerűen idejön, megveszi és ennyi. Az pedig, hogy a vevő mit kezd a megvásárolt termékkel az már az eladóra nem tartozik a fizetés és a "pénztártól való távozás után" elvben. Ebben bízik. Ennyi erővel meg is oszthatja mondjuk a haverjaival, ha abból indulunk ki ahogyan kinéz. Ennek ellenére tartani fogja magát elvéhez, miszerint: Soha ne add ki a forrást! Örökbecsű aranyszabály, amit ő mindig követ. Túl sok veszteni valója van, ezt nem felejtheti. Épp emiatt óvatosabb most sokkal és körültekintőbb is egyben. Mindent saját erejéből derített ki így Zlatan sem számíthat tőle többre mint amiben megegyeztek. Egy adagra az asztalán. Aztán azzal azt kezd amit akar az ő neve pedig soha sehol nem fog felmerülni. Ha egyáltalán sikerül szereznie belőle sem fog azonnal odarohanni vele a kirendeltségre. Ráadásul úgy van vele, hogy Zlatanék is nyugodtan csináljanak valamit. Próba ez, tudja jól. Hiszen ők is simán hozzá tudnának jutni egy adaghoz akár egy beépült auror révén, akár egy razzia során. Ennek ellenére hősnőnk nem veszi félvállról ezt az oldalát sem az ügynek. A férfi hellyel közzel bízott benne, biztosított számára egy nagyobb adag erős és jó minőségű százfűlé főzetet és ő ezért megpróbálja a legjobb képességei szerint teljesíteni a feladatot. Ha ismét elbukna is egyenes gerinccel és szégyenérzet nélkül fog odamenni hozzá, annak tudatában, hogy ő minden tőle telhetőt megtett. Éjfél múlt öt perccel. Fején vörös sapka mely lenszőke, kócos fürtjeit leszorítja arcának oldalához. A százfűlé főzet amit kapott erős. Ezt nem csak a Zlatan állította. Elektra letesztelte. Egyetlen kis korttyal majd két órán át viselte anyja alakját. Így most, amikor a kapott üveg kétharmadát megitta bízhat abban, hogy egész éjszakán át marad ennek a suhancnak a bőrében. Ennek ellenére a maradék egyharmadot is készenlétbe helyezte ott ahol átváltozott. Bár gyomra olyan szűk, hogy egy rizsszem sem férne el benne igyekszik megnyugodni. Férfipalántás lazasággal pakolja egymás elé hosszú lábait, és közeledik a megbeszélt találkahely felé nyurga alakjában. Ideje, hogy gondolatait is rendezze, nincs helye félelemnek. Ha ne adja az ég egy legilimentorral hozná össze a sors sem lepleződhet le inkognitója. Ilyenkor jön jól, hogy járt legili és okklumencia órákra annak idején. Auror szeretett volna lenni így ez nem is csoda. Nem sokáig tanulta őket, mert az álmok változnak, ahogy mindig mondja. De ahhoz elég ideig, hogy pár alap dolog megmaradjon. Ki kell ürítenie elméjét és olyan dolgokra gondolni amik ennek a kölyöknek a fejében járhatnak. Mik is? Csajok, bulik, röpdeszka, utcai művészet és a cucc iránti vágy meg a tilosban járás izgalma. Mély levegőket szív be orrán, hogy cimpái is kitágulnak belé, majd fókuszál. Az anyag, a graffitik és a barátnője meg az izgalom. Milyen sirály lesz betépve megkefélnie a kis szőkét. Új szint lesz barátom! Új szint! Gondolja és béka széles vigyorra húzódik húsos ajka. Pulóverének kenguruzsebében egy csipesszel megfogva pénz lapul és a pálcája, melyre ujjait azért rázárja. Tizenkét perccel múlt éjfél. Megérkezett és most már csak vár. Hórihorgas alakja belevész az éjszakába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=820444#post820444][b]Rothstein Elektra - 2020.10.31. 12:36[/b][/url]

Nézi a lányt. Nem soká, csupán néhány pillanatig, ahogy elgondolkozva ül a székben, ölében készülő új dalainak vázlataival. Hősnőnk merengve függeszti tekintetét a vízen táncoló őszi napsugár csillámaira. Döntsön bárhogy is a fiatal művész-vérfarkas, hogy ad-e interjút neki, vagy sem, ő tiszteli mindazért aki és amit tesz. Fiatal kora ellenére a sors nem kímélte őt sem, s Odett ennek ellenére mégis önzetlenül tud adni és nem is másból mint önmagából. Lányának ígért dala erre a bizonyíték. Az ilyen erős embereket Elektra mindig is nagyra tartotta. A kór biztosan porig sújtotta, mégis fel tudott állni és tehetsége révén képes teremteni. Az élet csodája maga a teremtés. Hősnőnk hiszi, hogy nem csupán az anyaság egy nő egyetlen kiteljesedéshez vezető útja, melyben a benne rejlő teremtő erőt megélheti. Bár szerencsésnek mondhatja magát mert számára kétszer is megadatott az érzés, hogy szíve alatt egy új élet növekszik, ám az egyiket korán elragadta a halál és másik élete is egy sóhajon múlt. Épp ezért véli úgy, hogy nem csak ez az egy mód van és ez is csak a végzet jóakarata által lett megannyi fájdalom árán végül osztályrésze, s ha nem lehetett volna gyermeke is élnie kellett volna tovább. Mindenkinek megvan a maga keresztje, aminek súlyát csak egyedül ő bírja vállára venni. Valójában nem számít, hogy vérfarkas kór, vagy a családja elvesztése legyen az, amivel szembe kell néznie. Mert a lényeg az, hogy miként él tovább mindezek után. Úgy gondolja, hogy Odettnek saját zenéje a fogódzó és a mentsvár, ám nem csak saját maga, de minden rajongója számára az és ez az, amiben ő egész és teljes lehet. Legszívesebben ezt el is mondaná neki, és azt, hogy örül, hogy hivatásának hála egy olyan emberrel találkozott, aki ilyen bátor, ám nem teszi. A lány lehet rossz néven venné és ő is csak lelke legmélyén képes ilyen mély érzésekre. Inkább csak rámosolyog észrevétlenül, hogy azután ismét a víztükröt fürkéssze mindaddig míg az ifjú művész meg nem szólal ismét. - A legbefolyásosabb - hagyja ezzel helyben a lány megállapítását. Az emberek tömegként képesek csodákra és rombolásra, s minderre egyszerre és a másodperc töredéke alatt. Rajtuk áll vagy bukik ki a kedves, ki a népszerű vagy épp kire köpköd mindenki. Ilyen hatalom birtokosának a felelőssége is hatalmas, ám erről feledkeznek meg a legkönnyebben. Vezeti végig gondolatát Elektra majd szóba kerül Elizabet ügye, amiről Odett mint rokon szerzett tudomást és így bennfentes információival gyújt némi reményzsarátnokot. - Nem hittem, hogy meg akarnál sérteni, hiszen ha akartad volna már rég meg is teszed. Nem olyannak ismertelek meg, mint aki ezen vacillálna - szögezi le fejét rázva hősnőnk, mondhatni szomorúan - Valóban megtehetném, de nem fogom. Akkor ott a kávézóban megígértem Elizabetnek, hogy az én nevem alatt, arról ami elhangzott köztünk soha nem fog látni nyomtatásban semmit és én állom a szavam. Mindig - mondja és valóban nem áll szándékában ígéretét megszegni. Nem őt bántották meg, ő volt az aki most a vétket elkövette. Nincs oka rá tehát, hogy bosszút álljon, főleg nem  ilyen alávaló módon. Családja elvesztésének kálváriáját követően megfogadta, hogy szavainak erejét attól fogva mindig a nagyobb jó ügyének támogatására használja. Nem tudna tükörbe nézni ha szavának nem állna. - Minden elismerésem a horgolási tudományodhoz - mosolyodik el most először valóban vidáman - A konyhában otthon vagyok, de az ilyen kézimunkák...Ajjaj...Inkább meg sem próbálom, mert szerintem az maga lenne az armageddon - neveti el magát, mert eszébe jut első és egyetlen próbálkozása a kötéssel. Az hagyján, hogy nem tudta kivitelezni, de még majdnem meg is fojtotta magát a pamuttal és a fél szeme is veszélyben forgott. Hogy hogyan csinálta? Azt maga sem tudja, ne is kérdezze senki. Nos azóta inkább az anyjára hagyja az ilyesmit, aki csodás pulóvereket köt és varrni is remekül tud ősöreg gépén, Fricin. Feléjük pillant és látja, hogy elkezdtek falatozni. - Nem zavarja, de jobb mégis ha megyek. Esznek és abból nem szeretek kimaradni - mondja hasát megdörzsölve. Szeret enni és a családjával ezt tenni a legjobb dolgok egyike. Ráadásul hagyni szeretné alkotni Odettet, hiszen abban zavarta meg azzal, hogy ráköszönt. Teremtsen csak és leljen önmagára dalaiban. Így egy kedves elköszönés és ismételt vendégségbe hívás után Elektra visszasétál szeretteihez, akikkel a finom falatok elfogyasztását és némi játékot követően elindulnak haza, hogy otthon pihenhessenek tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=820814#post820814][b]Rothstein Elektra - 2020.11.05. 15:25[/b][/url]

Gyomra összerándul a háta mögül érkező hangra. Erős izgalom bizsereg végig gerince mentén, ami a félelemmel határos. Tenyere is izzad, mint egy nagyra nőtt kamasznak. Hiszen most az is a külleme és gondolatai alapján. Zavart vigyorra húzza száját a sötét derengésben, ahogy meglát egy kapucnis alakot. - Köszi haver, nekem is bejövős - mondja még talán a mutálás nyomait magán viselő, de már férfiasodó tenorján és úgy vakarja meg a fejét, hogy a vörös sapka kicsit megemelkedjen, majd visszahúzódjon fejére a mozdulattól. Hiába egyértelmű az áthallás ő úgy tesz, mintha nem esett volna le neki a tantusz. Alakja bambának fest és épp ezért választotta pont őt, mert olyan akár egy két dimenziós egyszerű lélek. Lenszőke fürtjei a fülét fedik, háta laza tartása ellenére minden izma feszül, de ez még mindig tűnhet az első alkalom okozta stressznek. Először vesz drogot életében, mert ki akarja próbálni. Azt mesélték neki, hogy "oltári buli" meg, hogy olyan "mintha elszállna minden gondja". Ez speciel most még a valóságban is kecsegtető számára. Gondolataiban továbbra is csak annyi visszhangzik, hogy be van gyulladva, de akarja is a cuccot, mert a kis szőke már nem elégedett vele és ő ezzel akarja színesíteni a szexet. - Mi a menet? - kérdezi miközben zsebéből lassan előhúzza a kezét és benne a pénzcsipeszt, majd egyik lábáról másikra helyezi át súlyát. Így érezheti magát egy apáca a ribancok között. Nem tudja mit kell tenni, lilája sincs, hogy megy a dolog de, hogy szopás az egész az fix. A haverok ezt nem mondták. Ciki a szitu, legalábbis a srác így érezné magát és ez azért kicsit frusztrálja. Vagányabb csávó ő ennél és nagyobb volt a mellénye, amikor elindult. De hősnőnk nem akar túl magabiztosnak látszani, mert az azonnal feltűnne viszont egy halom szánalom sem lesz, mert az is legalább ugyanannyira szemet szúrhat. A helyzet jellegéhez illő legtermészetesebb és felvett alakjához passzoló reakciókra törekszik. Segítségére van tudása, felelősségérzete, hogy erre koncentrálni is tudjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=820877#post820877][b]Rothstein Elektra - 2020.11.07. 12:04[/b][/url]

Összerezzen a veszélyes tónusú szavakra és ijedt, de arcszerkezetéből adódóan bamba képpel mered a kapucnisra, akiből az ég egy adta világon semmit sem lát, de a hangját azt jól hallja. Lehet nem ez az ember az, akire várt és pechére belefutott egy kóbor, részeg srácba, aki most azt hiszi, hogy ajánlatot akar neki tenni. A szentségit, hát nem akar ő balhét! Dehogy akar! Alkalmi pippantást meg pláne nem. Csak egy zacskó port szeretne és aztán meg elhúzni innen. A haverok nem mondták, hogy ez ilyen para téma. Meg kellene nyugtatnia valahogy az idegent, legyen bárki, gondolja mielőtt húsos száját ki merné nyitni. - Merlinre, haver...nyugi - emeli fel védekezőn lapát kezeit és hangja kissé megremeg a benne vibráló aggodalomtól. Az lenne csak a szép ha leátkoznák itt a puszta közepén. Na az csúcs lenne. Talán addig csak nem fajulna mondjuk a dolog, de ott az esélye és az éppen elég. - Nem nézlek én semminek, oké? - emeli meg a kezét, hogy a másik a derengésben is láthassa, mert egyébként neki sem látszanak a vonásai tisztán, hiszen az éj sötétségébe sok dolog belevész. Azzal visszateszi a zsebébe a pénztárcát. Pálcáját érzi ujjai hegyével, ez kicsit megnyugtatja, de ha most ő is előrántja, na akkor annak csúnya vége lehet. Ezért akarja elkerülni, hogy neki ártsanak, és ő maga sem akar még véletlenül sem ártani, ha nem muszáj. Három jó oka minimum van rá, hogy miért. Nem kell a balhé. Tényleg nem. Mert ha kitör, akkor az akár még a forrást is elijesztheti. Na az is szép lenne. Több szinten bukovári tud lenni a sztori, ha nem kapja össze magát agyban. - Látod, el is tettem... - mondja még mindig próbálva nyugtatni a vele szemben állót, miközben egy lépést hátrál. Ha csak egy részeg, talán ez elég lesz neki, hogy lehiggadjon. Ő pontos volt, tényleg, a fenébe, hát lehet, hogy csak megszopatták? Nem jön senki, ő meg tartozott az Ördögnek ezzel a kurva úttal? Méltatlankodik magában a fiú legvalószínűbb szavajárásával. Kockáztatott és most kezd kissé elbizonytalanodni, hogy megér-e ennyit ez a por. Kell ez neki ilyen áron? Kell. Ha már eljött megpróbálja megszerezni. Nem mehet oda a szőkéhez és a haverokhoz, hogy ekkora seggfej volt, hogy nem tudott hozzájutni. Mekkora égés lenne. Használja ezt a félkamaszos analógiát a valódi helyzet leképezésére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=821019#post821019][b]Rothstein Elektra - 2020.11.10. 23:26[/b][/url]

Meghökken és kicsit össze is vonja egy vonal szemöldökét értetlenségében. Szó szerint köpni nyelni sem tud, de fülel és felfogja a hallottakat, csak hirtelen furcsállja. Most mi van? Ennyire részeg a srác? Fut át rajta a kérdés, ahogy a sötétbe vesző idegen szavai elhangzanak. Nem tud azonnal megszólalni, ez illik is bamba képéhez. Amúgy sem beszélne rögvest havercsótányként a másikkal, mert nem is tudná mit mondjon. - Oké - nyögi ki végül nagy nehezen. Csak beetetés volt az előbbi brutálkodás és ijesztő kirohanás. Jön rá pár másodperccel lassabban, mint illene, bár ezt tudjuk be a félelmének, ami azóta óvatosságra készteti, hogy először meghallotta a fenyegetést a levélben. A sötét alak sapkájára tett megjegyzése biggyesztette fel az i-re a pontot. Ideges "lányos" zavarában emberünknek nem esett le a dolog. Ennyi történt. Ez a legtökéletesebb magyarázat, ami jórészt igaz is, ha onnan nézzük a dolgot, hogy tényleg beparázott ettől az egész helyzettől, de istenesen. Hát erre számított? Nem. Ez váratlan volt neki és hát ez meg is látszik rajta. Most sem nyugszik meg attól, hogy úgy fest zöld utat kapott és porhoz juthat. Koránt sem. Sőt. Még erősebb ösztön munkál benne a helyzet balhémentes lebonyolítására. Gondolataiban is csak az játszik körmérkőzést, hogy nyugodjon meg és ne majrézzon már annyira, azzal, hogy ha követi az utasításokat nem lesz se baj, se balhé. Ezért hát elhatározását tartva továbbra is engedelmesen viselkedik és az a két dimenziós srác marad, aki mindeddig volt. Na jól van, akkor tegyünk úgy, ahogyan mondja és minden okés lesz. Koncentrál erre az egy gondolatra. - Jó jó, persze - mondja tenorján csendben, ezzel jelezve levágta a szitut és megint csak bólogat. Mindent úgy fog tenni, ahogyan a forrás mondja. Hosszú lábait pakolja egymás elé és beslattyog a csónakház épülete mögé. - Tessék - suttogja és olyan óvatosan, siklik át a pénz megremegő kezéből az idegenébe, ahogyan csak lehetséges. Nincs neki ebben gyakorlata. Lehet most fogják lecsapni vagy öten és veszik el a delláját. Ez is átfut az agyán. Aztán mihez kezd? Merlinre! Legközelebb inkább lehúz egy üveg piát kefélés előtt. De most már itt van és átadta a lóvét, szóval bármi lesz is, így járt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=821638#post821638][b]Rothstein Elektra - 2020.11.20. 10:33[/b][/url]

Mamlasz mód pillant le kettejük közé, ahogy a csuklyás idegen úgy csinál, mintha kezet akarna fogni vele. Aztán megérzi a kis fiolát a tenyerében, amire rá is zárja ujjait, nehogy basszus leejtse itt a nagy haverkodásban. Húsos ajkára a felismerés halvány mosolya húzódik közben. Meglesz az a vad éjszaka és nem fog lebőgni se a szőke, se a haverok előtt. Mégse akkora balfasz mint hitte. Ezekkel a gondolatokkal csúsztatja közben zsebébe az üvegcsét - Ja..ja hát persze - feleli és bólogat is hozzá párat, hogy vágja ő a témát, mint séf a répát és naná, hogy nem itt akarja szétcsapni magát, hát nem idióta ő, csak újonc a terepen. Hülye lenne itt meginni, hát haza se jutna baszki. A haverok mesélték, hogy amilyen gyengusnak tűnik, azért olyan ütős is tud lenni a cucc, ha nem okosba tolja az ember az adagolását. Márpedig a látszat ellenére nem ennyire sík ő azért. A szőke sem véletlen rajta lovagol és nem a Barnin, pedig az egy izomcsóka. Mindegy megvan amiért jött. Kicsit tétovázik, hogy akkor most mit is kéne mondani vagy tenni, aztán jön hála az égnek a felsőbb utasítás. - Oké, köszi - bólogat megint, hogy megértette a feladatát meg azt is, hogy mi a dolga, ha még szeretne a portékából. Nem igazán tudja el kellene-e köszönnie, minden esetre azért őt nem tahó parasztnak nevelték szóval csak elbúcsúzik - No akkor én lépek is, csőváz haver! - mondja halkan, külleméhez és a helyzethez illő félszegséggel biccentve, mert hát csak nem olyan nagy spanok az idegennel, majd lapát tenyerét is kicsit megemelve veszi az irányt az út felé, mely előtte áll. Hosszú lábait normál, laza tempóban pakolja egymás elé, hiszen nem siet. Nem kell futnia senki és semmi elől, de persze nem is kóricál össze-vissza. Egyenesen elhagyja a csónakház környékét és aztán elhoppanál a Művészetiig. Mivel eleve onnan is érkezett a találkozóra és bár elég tejfölös bajszú képe van, akit választott bizony betöltötte azt a kort, amikor már szabadon megteheti, hogy mágikus módon helyet változtasson. Kapcsolatai révén itt tölti az éjszakát egy jelen pillanatban lakatlan, de berendezett szobában a művésznegyedben, ahol a zárt ajtók mögött is tartja még magát suhancos gondolataihoz. Kora hajnalban elfogyasztja a maradék százfűlé főzet pár kortyát, amit itt rejtett el egy adag váltásruha mellett, majd ebben a második alakjában távozik. Ezzel a új és egészen más küllemével tér vissza Bogolyfalvára, hogy ott az Espressoban megigyon egy teát várva a szer múlásának jeleit. Alibi gyanánt használja ezt a fiút, hogy a másikról azt hihessék el sem hagyta a Művészeti környékét. Ezután kisétál a kávézóból az a mögött lévő elhagyatott sikátorhoz és néhány perc múltán, pár ruhabűvölő ige elmondását követően, immár saját küllemében tér vissza, hogy megigyon egy nagyon korai kávét, ahogy néha szokott, s álljon minden gyanú felett. A fekete arany elfogyasztása után indul csak haza otthonába, ahol a kincset érő kis fiolát a most még romos, de csak neki engedelmeskedő zárral ellátott, toronyszobájának mélyén álló, egyik antik bútorának fiókjába teszi. Ellesz az ott most egy darabig.