A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=811663#post811663][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.06.16. 12:00[/b][/url]

Feltétlenül fedett helyet kellett találnia. Nem csak azért, mert nem akarta, hogy megázzon a frissen mosott haja, sokkal inkább azért, mert már az első morranásnál kétszer olyan gyorsan vert a szíve, mint egészséges lett volna. Nem is volt igazi dörgés még, de már előrevetítette a közelgő vihart. Persze mikor elindult a faluba még hétágra sütött a Nap, nem sejtette, hogy rövidesen ennyire rosszra fordul majd az idő.
Egyetlen szerencséje volt, hogy meglátott egy nagyon ismerős szőke buksit a falu határában. Lilkót bárhol bármilyen szögben megismerte volna, abban a pillanatban ő jelentette számára a reménysugarat. Hiszen olyan céltudatosnak látszott, hogy Sári gond nélkül elhitte, hogy barátnője pontosan jól tudja, hová is tart. Leszakadt az ég, Lili elcsúszott, de Sári nem volt elég közel ahhoz, hogy segíteni tudjon neki. Ehelyett megpróbált okulni a szőke hibájából és nem sietett annyira, inkább lassan, de biztosan lépkedve próbált bejutni az aprócska házba, minek következményeként alaposan megázott. Haja, a frissen mosott és féltő aggódással óvott haja összetapadt, minden ruhadarabjából facsarni lehetett a vizet. De legalább egyben, sárfoltok és sérülések nélkül sikerült elérnie a kis házikót. Úgy lökte be az ajtót, mintha az élete múlott volna rajta, majd ugyanilyen sebességgel be is csapta maga mögött.
- Szép időnk van - vigyorgott rá a szőkére, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy felbukkant itt a semmiből. Remélte, hogy barátnője nem ijed meg tőle, bár egészen hatásosra sikerült a belépője, mi tagadás. A kopogó eső hangja nem zavarta annyira, nem dörgött, nem villámlott, csak szakadt, mintha dézsából öntenék. Letelepedett a másik székre és kíváncsian körbenézett a szegényesen berendezett szobácskában. - Hol is vagyunk egyébként? - érdeklődte meg, hátha Lili egy fokkal tájékozottabbnak bizonyul nála.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=811825#post811825][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.06.18. 17:38[/b][/url]

Összekoccant a foga a benti hőmérséklettől. Irtózatosan hideg volt és ezen nem segített, hogy meg is ázott. Azonnal fel kellett volna valahogy melegednie, de nem látott sem radiátort, sem kandallót, sem semmit, amit melegítésre használhattak volna. Egészen picire húzta össze magát, miközben a mintás selyem ing úgy tapadt rá, mintha eleve ilyen szűkre tervezték volna. Pálca természetesen nem volt nála, így nem tudott fűtőbűbájt alkalmazni magán és barátnőjén.
- Mindketten úgy nézünk ki, mint egy-egy felmosórongy - állapította meg halvány mosollyal. Bent nem lehetett több tizenöt foknál, de se takaró, se száraz ruha nem állt a rendelkezésükre. - Van nálad pálca? - érdeklődött vacogva, mert akkor hirtelen minden problémájuk megoldódott volna. Persze, az fel sem merült benne, hogy ő bizony magától is képes lenne tüzet gyújtani, de ha ilyen gondolatai támadtak volna se alkalmazhatta volna képességét, mert nem talált volna semmit, amiről nem gyulladt volna fel az egész ház. A padló és a bútorzat fából készült, az a néhány textil és régi újság ami bent volt meg nem tartott volna elég sokáig a kezében, hogy megszáradjanak. Mert persze akkora tüzet nem tudott a tenyerén létrehozni, ami megszárította volna mindkettejüket és még az egész szobácskát is befűtötte volna.
- Ha nem áll el az eső hamarosan itt fogunk megfagyni... - morogta bosszúsan, mintha ezzel megállíthatná a felhőszakadást. Ezzel szemben az eső csak zuhogott és zuhogott, mintha dézsából öntenék és a nagy sötét felhőkből nem úgy tűnt, hogy hamar továbbáll a vihar. Pedig őt tényleg fenyegette a kihűlés, de legalább egy jó kis tüdőgyulladást mindenképp megkapott, ebben már ott biztos volt. Hirtelen elkapta a sírhatnék reménytelen helyzetükre való tekintettel, de nem hagyott utat a sós cseppeknek. Így is túl sokat sírt már az elmúlt napokban egy bizonyos navinés göndör miatt, nem akart megint könnyeket pazarolni a semmire. Különben is, csak még vizesebb lett volna, mint eddig volt, szóval nagyon igyekezett visszafogni magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=812156#post812156][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.06.23. 12:49[/b][/url]

Legalább nem áztak meg ennél is jobban. Ha a kisház csak egy valamire is jó volt, akkor határozott előnye volt, hogy nem ázott be. Ezzel szemben olyan hideg volt odabent, mintha nem is június, sokkal inkább december lett volna. Nem erre volt felkészülve, egy kellemesen meleg nyári napra számított. Úgy tűnt, az eső kissé csendesedett, de még mindig túl sötét volt az ég ahhoz, hogy ki mert volna merészkedni.
- Legalább tisztaság lesz – vonta meg vállait. Ha már Lili próbálta némi humorral enyhíteni a helyzetet akkor ő is igyekezett partner lenni ebben. Nem is beszélve arról, hogy lassan átfagy. Átkozta vékonyságát, mennyivel jobb lett volna némi jótékony zsírréteggel ücsörögni ott, mint így. Ennél jobban talán sosem akart a telt lányok csapatába tartozni. Mondjuk akkor nem vehette volna fel ezt a csodás szettet, amit amúgy viselt, de  igazából azt is elcserélte volna egy jó meleg pulóverre. Fehér felsője mindent láttatni engedett, épp bele illett volna a legutóbbi találkozásukkor szóba került vizespóló verseny élmezőnyébe.
- Ez amolyan szakmai ártalom – motyogta a lány egyértelmű kijelentésére. Hát persze, hogy nagyon fázott, ő a melegben érezte jól magát. A leégésen kívül semmi problémája nem volt a nyáron tomboló hőséggel, ő kiválóan érezte magát ilyenkor is a legtöbb emberrel ellentétben. Viszont tizenöt fokban már hajlamos volt megfagyásra panaszkodni, ha nem volt rajta kellő mennyiségű ruha, amit meg a többiek nem értettek meg. Néha elgondolkodott, hogy biztosan nem Közép-Afrikából fogadták-e örökbe, de aztán később minden értelmet nyert számára is.
- Vedd csak fel őket te. Én jól vagyok. – Nem tűnt valami meggyőzőnek a visszautasítása, de nem akarta tönkre tenni a lány jól láthatólag frissen vásárolt ruháit. A ruhák számára majdnemhogy a szent és sérthetetlen kategóriába tartoztak, így mindegy volt hogy a sajátjairól vagy máséról volt szó nagyon vigyázott rájuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=812850#post812850][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.07.05. 21:22[/b][/url]

- Te sem vagy jobb állapotban - nézett rá csúnyán. Az hiányzott még, hogy mindketten a gyengélkedőre kerüljenek. Akkor már inkább Lili ússza meg a betegség balhét, nem volt annyira önző, hogy magának akarja a jót. Sokkal jobban szerette annál a barátait és bizony Lilit már igazán jó barátjának tekintette. Közel engedte magához, a szívébe fogadta és ezek után igazán nem hagyhatta, hogy a saját ruháit neki adja, csak hogy ne fagyjon halálra.
- Jól van, akkor csináljuk úgy, hogy ezt leveszem - mutatott a selyem felsőjére és a székre terítette. Az alatta viselt viszonylag mélyen dekoltált atléta nem ázott el vészesen, a víz nagy részét felfogta a kardigánja. - És akkor felveszem a nadrágod, de meg a pólót. Jó? - Ha beleegyezett, ha sem, Sári már eldöntötte, hogy ez így lesz és kész. Elvette a száraz farmert, hogy ne legyen vizes jobb híján a földre tette, míg kibújt a cipőjéből és zoknijából. A rátapadt farmertől is olyan könnyed zavartalansággal szabadult meg, mintha Lili ott sem lenne. Egészen pici korától kezdve hozzá volt szokva, hogy több másik lány, sőt olykor fiú társaságában kell átöltöznie egy-egy előadás előtt, alatt vagy után. Aztán bekerült a Herzbergbe, ahol szintén együtt kellett élnie néhány másik lánnyal, meg most is így járt, szóval semmiféle szégyenérzetet nem érzett. Persze ismert olyanokat is, akik inkább a mosdóban öltöztek, csak hogy a szobatársaik se láthassák meg őket.
Sári lábait már maga Merlin sem tudta volna helyrehozni, régi sérülések, törések utáni hegek, kék-zöld foltok és zúzódások mindenhol a gyakorlás közben esés-kelés hatására. Megbarátkozott a ténnyel és ennek ellenére sem félt rövidnadrágot húzni nyaranta. Belebújt a bogarakkal díszített nadrágba majd jó messzire a vizes cuccoktól helyet foglalt a padlón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=813045#post813045][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.07.09. 20:04[/b][/url]

Elég volt a lányra pillantania, tekintetében ott volt az a határozottság, amivel egyértelműen azt üzente, hogy nem tűr ellentmondást. Rossz tulajdonsága volt a már-már akaratosságba átcsapó makacssága. Nem mintha ahhoz lett volna szokva, hogy mindig az van amit ő akar, ezt inkább az elmúlt évek alatt vette fel nagyon rossz szokásként. De úgy tűnt bevált a terv, hiszen Lili nem állt le vitatkozni.
Majdnem elnevette magát a lány zavarán, igazán édesnek gondolta, hogy ennyi idősen két év bentlakásos iskola után még így zavarba tudott jönni egy vetkőző lány látványától. Ugyanakkor megértette, hogy nem mindenki viseli egyformán jól az ilyen helyzeteket. Míg a lány öltözködött addig alaposan megvizsgálta a padló repedéseit jobb dolga nem lévén. Jobb lábával ütemesen dobolt a deszkákon, mintha egy cseppet ideges lett volna, holott igazából csak nem tudott mit kezdeni magával. Nem volt nála semmi ami szórakoztatná, barátnője meg ugye mással volt elfoglalva.
- Ügyes vagy - dicsérte meg vigyorogva, mintha tényleg valami nagy dolgot vitt volna véghez a szőke.  - De minden oké? Valami baj van? - kérdezte aztán összevont szemöldökkel, mert valahogy furcsának tűnt. Hiányzott belőle az életkedv, a vidámság és az energia, ami Lilit igazán Lilivé tette. Persze mindezt betudhatta volna a hidegnek is, sőt talán még el is hitte volna, ha a lány ezzel a kifogással áll elő. Ő sem volt éppen olyan jó állapotban, mint szokott, nem várhatta el a levitástól sem.
- Én köszönöm, hogy felajánlottad. - Leghálásabb mosolya ragyogott fel a szavak kíséreteként, tényleg sokkal jobban érezte magát így, hogy legalább félig száraz volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=813375#post813375][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.07.15. 15:17[/b][/url]

Ahogy leült mellé a szőkeség buksiját a vállára hajtotta. Olyan természetes baráti gesztus volt ez, fel sem merült benne, hogy Liliben esetleg lehet, ez mást vált ki. így legalább kevésbé fáztak, kettejük együttes testhője és a száraz ruha elég volt ahhoz, hogy a didergés legalább alább maradjon.
- Biztos? Olyan fura vagy. - Kicsit aggódott a lányért, de azért nem akarta nagyon zaklatni. Mert lehet, hogy valami olyan magánéleti probléma állt a háttérben, amit a levitás nem szívesen osztott volna meg mással, ezért sem akarta nagyon szekálni ezzel. Csak éreztetni akarta vele, hogyha beszélni szeretne róla, akkor ő szívesen meghallgatja majd. Jó hallgatóságnak tartotta magát, a barátai szívesen fordultak hozzá a problémájukkal.
Egy pillanatra meghökkent, majd hangos nevetésben tört ki a lány mondatától. Na nem azért, mert nevetségesnek tartotta volna vagy ilyesmi, csak abban a helyzetben ott a földön ülve megázva, fázva ez igazán mókásan hatott. Minden eszébe jutott volna magáról, de az nem, hogy szép lenne így.
- Csak úgy mint te - válaszolt somolyogva és finoman oldalba böködte barátnőjét. Vigyorogva megcsóválta a fejét, nem el sem tudta képzelni, hogy ez most honnan jutott Lilkó eszébe. Lehet, csak a hangulatot akarta feldobni, ha tényleg ez volt a cél, akkor sikerült. - Jaaaj te, mondtam már, hogy úúúúúgy szeretlek? - kérdezte nevetve a barátnőjét, majd megölelgette, hogy fizikálisan is érezhesse, amit szavakban már kifejezett. Természetesen ő csak jó baráti szeretetre gondolt és semmi egyébre. De tényleg, nagyon szerette a szőkét és úgy érezte, épp itt az ideje, hogy ezt meg is ossza a másikkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=813617#post813617][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.07.19. 15:00[/b][/url]

Ott ültek boldog vigyorral ölelkezve, mint két igazi jó barát. Sári már épp szavakban is kifejezte volna, hogy mennyire hálás ezért Lilinek, de a szőke megelőzte. Elakadt a lélegzete és egyetlen mozdulattal eltolta magától a lányt, hogy lássa az arcát. Biztos volt benne, hogy ez csak egy vicc. Egy rossz vicc. Egy percig döbbenten bámult a lány barnáiba, várta, hogy nevessék ki, hogy mekkora szamár, hogy bedőlt ennek.
- Ugye csak viccelsz? - Karjai maga mellé hanyatlottak, ahogy véglegesen feldolgozta amit hallott. Lili belészeretett. Úgy, olyan szerelemmel szeretett belé. Nem azzal volt baja, hogy levitás barátnője egy lányba zúgott bele, hanem hogy történetesen az a lány ő volt. Tudta, hogy a barátságuk épp itt ért véget, mert ha egy barátság egyik tagja csak egy kicsit is többet kezd érezni szimpla baráti viszonynál, akkor annak a kapcsolatnak a sorsa megpecsételődött. Ráadásul itt voltak összezárva egy aprócska házban, a zuhogó esőben, így esélye sem volt menekülőre fogni, hogy meg tudja emészteni a dolgokat és kitalálja, innentől hogy tovább. Nem akarta megbántani, ahhoz túlzottan szerette. De nem mondhatta azt, hogy én is beléd kedves, hiszen ez szöges ellentéte volt a valóságnak. Az ő szíve már másé volt, ráadásul alapjában véve is a fiúkra bukott és nem a lányokra. Bár volt már dolga egyszer-kétszer lányokkal is, de akkor túl részeg volt ahhoz, hogy gondolkodni tudjon.
- Én öhm... - Próbált egy értelmes mondatot kisajtolni magából, de sajnos mindösszesen eddig jutott. Pedig annyi mindent mondott volna, hogy nem bánja és ne haragudjon rá, meg hogy nem akarja megbántani és hogy ez most necces helyzet lesz. Ehelyett csak nézett rá kissé kétségbeesetten, Lilitől várva a tanácsot, hogy most mégis mi legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=813935#post813935][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.07.22. 20:06[/b][/url]

Sári épp ugyanolyan értetlenül pislogott rá és kezdett volna valami beszéd szerűbe, mint szőke barátnője. Mindkettejükben hasonló érzések tomboltak. Az egyetlen aprócska probléma mindösszesen annyi volt, hogy a romantikába beférkőzött egy harmadik személy. Olyan igazi szappanoperás szerelmi háromszögnek ígérkezett a dolog, pont úgy is kezdte érezni magát, mintha épp egy mexikói vagy török sorozat forgatásán lenne.
Váratlanul érte, hogy Lili hirtelen túl közel került hozzá. Nem számított arra, hogy ezek után megcsókolja. Talán ezért viszonozta a gesztust, talán azért, mert nem akarta megbántani, talán nem is volt rá különösebb indoka. Nem tartott néhány másodpercnél tovább, mégis érezhető volt, hogy a csók bizony válaszra talált. Nem először csinált ilyesmit életében, de nem akarta hagyni, hogy Lili beleélje magát és azt higgye, lehet esélye. Ekkor még Sárit nem kötötte senki és semmi, egyedülálló volt, mint az ember kisujja, így nem érzett semmiféle bűntudatot vagy szégyenérzetet ezután. Talán inkább csak azért, mert hiú ábrándokat ébreszthetett a levitásban. Nem akarta szánt szándékkal megbántani, csak jött a reakció és nem is gondolkodott józan ésszel, hogy ezzel esetleg több kárt csinálhat, mint hasznot.
- Ne haragudj, de ez nem fog menni - mondta csendesen miközben barnái a lány tekintetét kereste. Amit nem tudott elmondani, azt pillantásával igyekezett éreztetni. Hogy nem lesz semmi baj, hogy ő mellette áll és nem ítélkezik emiatt. Még a kezét is felé nyújtotta, hogy ujjaikat összefűzve bátorítóan megszorítsa. Már ha Lilcsó nem haragudott meg rá annyira, ha nem tört ki könnyekben és nem kezdett el üvöltözni vele. Ez esetben csendben végighallgatta az indulatos szavakat vagy ha hagyta magát megölelte barátnőjét és felé nyújtott egy zsebkendőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=814642#post814642][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.07.28. 19:38[/b][/url]

Hiába az évek meg a rutin kiütközött. Valóban nem először csinált ilyet és minden bizonnyal nem is utoljára, egyelőre azonban bőven elég volt a következő egy évre. Mármint abból, hogy összetöri ártatlan lányok szívét, nem a csókolózásból. Eddig is azon a véleményen volt, hogy ez a világ egyik legjobb dolga, de csak akkor, ha valaki olyannal történik, akivel megvan az a bensőséges kapcsolat, vagy ritkább esetben ha első látásra működik a kémia. A felszínes, csak úgy elcsattanó csókok semmiféle nyomot nem hagytak az eridonosban, pedig abból is akadt nem egy, nem kettő.
- Nem úgy, te buta, ügyes voltál meg minden. Csak tudod... - elgondolkodott, hogy hogyan kéne megfogalmaznia, hogy az ne hangzzon szimpla lepattintásnak, ne ecsetelgesse sokkal hosszasabban mint kellene és ne hangozzon úgy, hogy ebben a helyzetben is ő a áldozat. - Szóval tudod nekem ott van Zsombor. Hiába vagyunk most ilyen fura kapcsolatban, képtelen lennék elfelejteni - sütötte le tekintetét szégyellősen. Sosem kellett még eddig valakit ilyen okból visszautasítania, ráadásul nem gyakran beszélt a fiúról másoknak. Úgy gondolta, hogy a bonyolult kapcsolatukat bőven elég, ha megtartja maguknak, így azon sem csodálkozott volna, a szőkeség megkérdezi, mégis ki a fene az a Zsombor.
- Ne haragudj, de ez így nem... - fog menni, mondhatta volna még egyszer, de addig nem jutott a mondatban. Ahogy visszatért a rideg valóságba a hideg ismét átvette az uralmat gondolatai felett. Az eső odakint csillapodni látszott, így reménykedett benne, hogy hamarosan a Nap is kisüt majd és megszárítja, míg visszafelé megy. Mit meg nem adott volna egy kis napsütésért!
Közben szorgosan szorongatta a lány kezét, hogy biztosítsa a támogatásáról. Ha már máshogyan nem tudott, legalább így megpróbált segíteni. Bár sejtette, hogy ez annyit ér, mint halottnak a csók, de azért próbálkozott legalább.