A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

Csak nem hagyta el Magyarországot, csupán keresett egy olyan menedéket, ahol aligha jutna eszébe bárkinek is keresni. Utoljára még tanodás évei alatt járt a faluban, amely azóta már várossá nőtte ki magát. Majdnem el is tévedt! De szerencsére az emberek nem városiasodtak el annyira, hogy felvegyék a mogorva, paraszt stílust és megmaradtak segítőkészek.
Catherine-t néhány évvel ezelőtt ismerte meg egy divatbemutató alkalmával, ahol összebarátkoztak annyira, hogy Mirellában felötlött, néhány napig meghúzná magát náluk. Szerencséjére a Payne ház minden jöttmentet befogad, aki arra érdemes és kapott egy ágyikót, ami nem is annyira kényelmetlen.
Mirella - bár az elmúlt napokban ez aligha derült ki róla - szereti a nyugalmat, szereti a természet csendjét, ahol lehet gondolkozni, elvonulni kicsit az emberek elől. Mindig szerette a tó környékét, bár már ez sem úgy be ki, mint amire emlékszik, a varázsa ugyanúgy él. Ezért is lehet az, hogy annyira elkalandozik a pár nap történéseiben, hogy fel sem tűnik neki, milyen vihar közeleg. Már csak az első esőcseppek hozzák vissza a valóságba, s bizony, mire feltápászkodik, egyre sűrűbb, egyre nagyobb cseppek esnek, így hát a legközelebbi menedéket célozza meg, ami nem más, mint a csónakház.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847662#post847662][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.14. 19:07[/b][/url]

Az elköszönéssel, ő teljesen lezártnak tekinti a dolgot. Kész arra, hogy mindent elnyomjon, hogy úgy gondoljon majd egyszer Mártonra, mint a férfira, aki szerető férje a húgának és csodálatos apja a gyermekeiknek. Tényleg erős benne az elhatározás, mert tudja, hogy mindenkinek ez lesz a legjobb. Amúgy is, milyen nevetséges az, hogy ennyire vágyik valaki iránt, akit két hete látott először? Ilyen csak és kizárólag a filmekben van, az ő életében nem lehet. Nem engedhet meg magának ilyesmit.
Hátat fordít az egésznek azzal, hogy Márton is már csak a nagy tomporát csodálhatja..
Aztán beüt az ég. A villám után olyan gyorsan érkezik a csattanás, hogy Mirának esélye sincs felkészülni a dologra, így egyszeriben sötétül el előtte minden és mint egy rongybaba hull alá, bele a férfi karjaiba.
Eltelik öt, tíz, tizenöt és végül húsz perc is, mire lesz benne némi erő. Ezalatt gyakorlatilag bármi is történhetne, Mirella nem lenne képes semmit sem reagálni, mert teljes sokkban van. Feje Márton váll gödrében pihen, így szerencsétlenségére, mikor kezd némi életerőt összekaparni, Márton parfümjének az illata bódítja tovább. Nem szól semmit, csak bújik, mintha még mindig erőtlen és védtelen lenne, ám az igazság az, hogy most önző módon kihasználja a pillanatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847680#post847680][b]Bontovich Márton - 2022.06.15. 05:56[/b][/url]

Nem számít, hogy meddig kell itt ülnünk, bármeddig képes lennék, még akkor is, ha meg kell küzdenem a saját testemmel, ami nagyon reagálna a lányra. Nem szabad, ennyire nem vágyhatok rá. Próbálom a gondolataimat a vihar felé terelni, az erőssége újra nő, mintha bűnre csábítana. Nem jó a gondolat, mert a bűn maga éppen olyan heves szívveréssel van az ölemben, hogy ahelyett, hogy az én szívem üteme nyugtatná az övét, helyette az enyém kezd fokozódni. Simogatom a hátát, és időnként apró puszikat adok a feje búbjára. Annyira tökéletesen illik hozzám most, hogy elmondani nem tudom. Egymás mellett azonban a vak is láthatja, hogy valami nagyon nagy teljesítménynek kell lennie ahhoz, hogy egy olyan nő, mint ő érdeklődést mutasson egy olyan férfi iránt, mint én.
Tekintetem Mucikára téved, aki a tornácon ül, és méltatlankodik, hogy ő most kezdte csak a pancsolást, és máris milyen igazságtalan a világ. Megmosolyogtat, amikor megszólalok, a hangomon is érződik.
- Egy biztos, Muci nem a neked ideális háziállat, mivel, ha tehetné, nekiugrana a viharnak, hogy mit képzel magáról, ő úszni akart.
Ujjaim a hátáról a karjára tévednek, tudom, hogy nagyon veszélyes játékot játszom, mert minél több bőrfelületet érintek, annál nehezebb lesz ellenállnom neki. Az igazság pedig az, hogy én nem is akarok ellenállni neki. Én azt akarom, hogy együtt legyünk minden szinten, amelyen lehetséges. A tekintetem az égre emelem, fohászkodom, hogy adjon erőt nekem, de csak egy újabb, már jóval halkabb dörrenéssel válaszol, mintha csak arra biztatna, hogy érintem meg máshogy, hiszen ő a kezembe adta a nőt. Valóban ez történt, de ez egy veszélyes játék, nagyon veszélyes.
- Szeretnél más, um pozícióban lenni, vagy ez így kényelmes?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847687#post847687][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.15. 10:08[/b][/url]

Bár Márton nem láthatja, hiszen feje még a takaró alatt van, arcára mosoly telepszik. - Muci pont ezért lenne ideális- szólal meg kissé rekedtes hangon, s végre arra is képes, hogy leszedje a takarót a feje búbjáról. - Ő se csípi a vihart és még hadakozna is vele.. - ő is megtenné, ha nem lenne ennyire kegyetlenül béna, hogy egy nagyobb csattanás hatására elájul. - Meddig nem voltam magamnál? - fáj a feje, el van gémberedve a teste, ami még mindig meg-meg reszket olykor. Egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát, biztos benne, hogy nincs még egy felnőtt ember a világon, akit ennyire megvisel egy vihar, ezt biztosan kezelni kéne.
- Igazából, nem annyira jó ez így- csak azért, mert a simítások, az ölelés, az illat, a lélegzetvétel, a szavak, az egész hely és helyzet mind egyre közelebb és közelebb sodorják. Ő pedig lassan elveszik benne annak ellenére, hogy pontosan jól tudja, hogy ezt nem szabad. Mozdul, lassú lélegzetvételek közepette emeli a fejét, s mikor már olyan magasságba ér, hogy ajkaik egy vonalban, túlságosan közel legyenek egymáshoz, elszívja a levegőt a másik elől, egy pillanatig vár, majd megcsókolja a férfit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847874#post847874][b]Bontovich Márton - 2022.06.15. 21:41[/b][/url]

- Kicsit több, mint negyed órát. Talán volt az egy jó húsz perc is.
Egy idő után persze ránéztem az órámra, noha nem ez volt az első gondolatom. Szóval a pontos időpontot nem tudom, az biztos, hogy legalább tizennégy perc eltelt, mert annyit le is mértem. Igen, lesz az húsz is. De mentségemre szóljon, hogy vigyáztam rá.
- Hogyan tudnám jobbá tenni?
A kérdésre bevallom, nem azt a választ kaptam, amit gondoltam, hogy fogok, mert én inkább pozitúrákban gondolkoztam, és nem csókokban, de ha már így alakult, az vesse rám az első követ, aki a helyemben, az én érzelmi szintemmel iránta, nem csókolt volna vissza. Naugye. Feljebb húzom kicsit. Segítek neki, hogy biztos közel maradhassanak egymáshoz az ajkaink. Nem akarok egyetlen külön töltött pillanatot sem. Nem tudom fékezni a vágyamat, ami felé van, sem azt, hogy mennyire vágyom rá. Nem csókolok lagymatagon, beleviszem a bennem tomboló vihart, ahogy finoman mozdulok vele, hogy tényleg kényelmesebb legyen neki. Óvatosan a földre fektetem, és alig-alig szakadok csak el az ajkaitól egy-egy pillanatra, hogy utána újra egymásra találjunk.
- Annyira kívánlak.
Suttogom az ajkai közé, nem tudom ennél pontosabban megfogalmazni, hogy mi mindent tennék vele, de tudom, hogy engednie kell, sőt akarnia, hogy magamévá tegyem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847878#post847878][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.15. 22:06[/b][/url]

Az egész annyira abszurd, hogyha a kanapén ülve nézné, akkor dobálná a képernyőhöz a pattogatott kukoricát, hogy ne máár milyen klisés ez. Azonban megélve a dolgot, inkább jut eszébe az, hogy mekkora szemétség az élettől az egész. Itt van a férfival, aki elől elmenekült, mikor megtudta, hogy ő a húga jegyese, tönkre akarta tenni, most meg a karjai között piheg. Ez az egész az univerzum egy nevetséges epizódja, s legszívesebben üvöltene, hogy ugyan már miért.. De nem teszi. Sőt. Tovább tetézi a bajt azzal, hogy megcsókolja a másikat.
Egy csókban nincs mit bizonygatni, mert vagy ott vibrál a szerelem, amit a csókban kifejezhetünk, vagy nincs ott, így egy csók a tökéletes hazugságvizsgáló. A probléma az, hogy Mirella érzi, hogy neki egyre több és több kell. Tudta, hogy hatalmas hiba kezdeményezni, mert akkor valami olyat ad a férfinak, amit eddig nem. Lehetőséget, szavak nélkül ad engedélyt arra, hogy Márton ne fogja vissza magát. A hátán fekve néz fel a másikra, akinek arcát a két tenyere közé fogja, hogy megtörje egy pillanatra az egész varázst. - Nem lehet - sóhajtja fájdalmasan a szavakat és érzi, hogy mellkasa minden egyes lélegzetvételnél egyre jobban szorít attól, hogy végül ezek a szavak hagyták el a száját. Nem teheti. Zille nem érdemli azt, hogy a leendő férje megcsalja, főleg ne a nővérével tegye.
- Nem tehetem meg vele. Képtelen vagyok rá- és ha sikerült volna magát eredeti tervéhez tartani, akkor ezt a pillanatot fel tudná használni arra, hogy Zille szemét felnyissa. Hiszen ki akarna  hozzámenni valakihez, aki pár héttel az esküvő előtt a testvérével feküdt le? De képtelen rá. Nem tudja átlépni a határt, mert ha megtenné, azt nem bosszúból, nem azért tenné, hogy tönkre tegye a másikat, hanem azért, mert akarja.
Vágyik Mártonra, magába akarja szívni az illatát, érezni akarja ízét, azt szeretné, hogy testük egymáshoz simuljon és elvesszenek egymás érintései között. ez a férfi pillanatok alatt vette el a józan eszét és ez Mirella számára tarthatatlan állapot, mégsem mozdul. Ott fekszik még mindig és valahol talán abban reménykedik, hogy a férfi nem hagyja ennyiben, csak a megfelelő szó, tett és nézés hiányzik ahhoz, hogy a szőkeség elfelejtse azt, hogy pár pillanattal korábban mit is mondott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847879#post847879][b]Bontovich Márton - 2022.06.15. 22:26[/b][/url]

Kell. Akarom. Nem érdekel, hogy hogyan, vagy hogy sem, de nekem nagyon kell ő. Csak ő. Voltam már szerelmes, azzal a tiniszerelemmel, voltak nők az életemben, de ezt a fajta erős vágyat sosem éltem meg, és köszönöm szépen, én tökéletesen meg is lettem volna nélküle. Most viszont már nem akarok nélküle lenni. Vele akarok lenni, benne akarok, körülötte akarok. Azt szeretném, ha mindig ott lenne mellettem, hogy közös jövőnk legyen. Aztán megszólal, én meg érzem, ahogy a feje mellett, a padlón koppan a fejem.
- Ez nem csak vágy.
Pedig lehetne csak az, szexelhetnénk egyszer, hogy ez az egész elmúljon, és akkor mindenki menne a saját dolgára, meglenne az esküvő, és sosem kerülne ez elő. De ez nem csak vágy, nem mondhatom azt neki, hogy én csak egy alkalmat akarok, és az neki is jó lesz, aztán végre véget ér a szenvedésünk. Egyszerűen nem lenne igaz, és ezt szerintem ő is tudja.
- Mit tegyek?
Ő el akar menni, nem akar házasodni, azt mondja, velem sem akar lenni, de csak a húga miatt nem, ha jól értem. Ha beszélek Zillével, az sem jó, mert, hogy ő szerelmes belém, amit nem értek, hogy hogyan, amikor semmit sem tettem ezért. Belesóhajtok a nyakhajlatába, fájdalmasan felnyögve gördülök le róla, hogy egészen közel feküdjek mellé.
- Lehet, hogy tök átlagos szex lenne, az olyan kiábrándító, nem? Utána ciki még megszólalni is.
Hát most őszintén? Mit mondanátok ilyen helyzetben? Nyilván valami értelmesebbet, és nem ezt, de nekem ennyire tellett. Szexet akarok, vele, és most sem kaptam meg, sőt, talán sosem fogom. Mármint nem, nem fogom. A húgát veszem feleségül, ez nem vezetne semmi jóra.
- Nem akarjuk megbántani Zillét. Tudom.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847884#post847884][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.16. 04:05[/b][/url]

Ez nem csak vágy. De annak kell lennie. Csak fellángolásként szabad létezni, ami, ha innen kimennek tovább kell, hogy illanjon. Nem számít, hogy a nap minden szabad percében az jár a fejében, hogy Márton vajon mit csinálhat, hol lehet, miért nem vele, rajta, benne van. Nem lehetnek ilyen gondolatai, ám ez jelen helyzetben meglehetősen nehéz.
Nézi a férfit. Azt a férfit, akit gyűlölni akart, akit tönkre akart tenni, aki feleségül veszi a húgát. A húgát. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer egy röpke pillanatra talán bánni fogja, hogy elment. Soha. Mindig is megrendíthetetlen volt a döntésében és boldog. Most pedig.. Gyakorta jár azon az esze, hogy vajon tíz évvel ezelőtt, ha találkoznak, akkor az is ilyen érzéseket, érdeklődést, vágyat váltott volna-e ki belőlük.
Kiélvezi az utolsó utáni pillanatot is, magába szívja az illatot, érinti még egyszer utoljára Márton hátát, haját, testét, majd mikor a férfi mellé érkezik, egy hatalmas, fájdalommal és vággyal teli sóhaj szakad ki belőle.
- Na, de kérem.. Ne sértegessen holmi átlagos jelzővel - muszáj visszaváltania magázódásba, mert azt reméli, hogy ez ver kettejük közé némi éket. Ám ezután a két mondat után, kitör belőle a nevetés, mert el sem tudja képzelni azt, hogy két ember között, akik ennyire akarják a másikat, átlagos lehetne bármi is.
- Tényleg el kell mennem. Ez így nem mehet tovább - szólal meg végül néhány percnyi csend után. - Visszamegyek Hollandiába és többet nem hallanak felőlem, elzárkózom önöktől teljesen és egy idő után, bizonyosan jobb lesz- fordítja fejét a mellette fekvő felé. - Igen, jobbnak kell lennie. Mi is jók vagyunk, tisztességes és becsületes nevelést kaptunk. Senkivel se tennénk olyat, ami egy életre összetörné, igaz? - csak és kizárólag magukkal vagy legalábbis vele biztosan. Mert bármennyire nevetséges is ez.. Ez bizony nem csak vágy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847885#post847885][b]Bontovich Márton - 2022.06.16. 07:06[/b][/url]

- Kérem, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét?
Bosszant, hogy újra magázódik velem, de ösztönösen teszem én is, azonban most már nem csak bosszant, de kívánatosabbá is teszi. Ahogy ő építi a falat, én olyan ütemben szedem vissza a felrakott téglákat. Kisfiúsan mosolyogva nézem őt, és valahogy tekintetem mindig az ajkaira téved. Akarom őt. Istenem, ezért a pokolra kerülök, tudom, de megéri. Esküszöm megéri.
- Igen, igen, a távolság, az mindenképpen hasznos, mert ha távol vagyunk, akkor nem akarunk egymáshoz közel lenni.
Erre mondja azt a világ, hogy bravo Sherlock, ezt aztán jól megfejtetted. Azonban a világ azt is mondja, hogy nagyon hülye vagy fiam, mert ahogy ezt most szent meggyőződéssel mondom, úgy araszolok hozzá egyre közelebb és közelebb, mígnem arcuk között már csak miliméterek vannak. Ajkaimmal apró puszit nyomok az ajkaira, majd még egyet, és még egyet, közben pedig folyamatosan egyetértek és javasolok.
- Ha nagyritkán találkozunk, majd mindig lesz velünk valaki, aki segít, hogy ne csábuljunk el. Csak kettesben vagyunk veszélyben, ugye?
Baromság, mert amúgy is nagyon érződik, hogy mennyire vonzódunk, szóval az, hogy csak kettesben vagyunk veszélyesek, egy nagy hülyeség, és öngyőzködés, azonban van benne egy kis igazság, mert, ahogy beszélek, mégis törekszem a csók elmélyítésére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847888#post847888][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.16. 12:00[/b][/url]

Rosszallóan tekint a másikra, mikor a bizonyítást említi. Márton olyan játékot akar játszani, amiről mindketten pontosan jól tudják, hogy nem lehet.
- Márton- sóhajtja halkan a másik ajkaira immár a nevét, hiszen a férfi egyre közelebb és közelebb merészkedik hozzá.- Ne csinálja, kérem- igen, meg kell tartani a magázódást, mert az is valamiféle távolság. Az egyetlen távolság most kettejük között, hiszen Márton képes meglépni azt, hogy minden okos gondolat ellenére ajkaival támad, elszívja a levegőt a nő elől és úgy néz rá, mint egy kis gyerek az áhított pónira.
- Nem. Nem fogunk. Nem fogunk találkozni. Nem.- minden egyes ajkaira kapott érintés után neki fut annak, amit mondani szeretne.- Nem találkozunk Márton, elmegyek. Hazamegyek és elfelejtjük ezt az egészet- igen, így lesz. Feláll, kisétál és hello, a soha viszont nem látásra. Ez az elhatározása megszületik a fejében, csak az a helyzet, hogy azt nem tudja pontosan, hogy mikor áll fel innen és mikor lesz képes elsétálni. Mert egyelőre nem az.
Viszonozza a csókot, s már nem csak fejével, de testével is a férfi irányába fordul. Kezével lágyan megcirógatja Márton arcát és képes teljesen elveszni ebben a pillanatban, hiába minden ellenérv. Nem mondja ki, mert nem teheti meg, hiszen akkor még valóságosabbá válik az amúgy is nyilvánvaló.. Akarja ezt a férfit,  zsigereiben érzi a vágyat és teste minden egyes rezdülése, mozzanata elárulja ezt a másiknak. Mirella pedig hirtelen azt kívánja, hogy bárcsak tíz évvel ezelőtt lennének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=848145#post848145][b]Bontovich Márton - 2022.06.21. 15:30[/b][/url]

- Utasítson…
A mondat úgy hangzott volna, hogy “utasítson el”, ám a második szót már nem tudtam ajkai közé lehelni, az első még ment, ám az is inkább amolyan morranásszerű hang volt csak, nem is igazi szó, de legalább ki lehetett venni, hogy mit akarok. Valójában azt, hogy a nő utasítson, hát nem egyértelmű? Jaj dehogynem, nem mintha számítana, ugyanis mindenhol csókolni akarom. Csókolom az ajkait, az orcáját, a füle mögötti részt, a nyakát, miközben serényen próbálom a nőt kiszabadítani a ruháiból. Beleborzongok a lehetőségbe, hogy a kulcscsontját érinthetem, hiszen a fenébe is, olyan nagyon régen vágytam már erre. Az egyik első dolog, amit észrevettem, a kulcscsontja volt. Imádom és akarom, olyan nagyon erősen akarom.
Azonban azt mondják, hogy az ilyen erős akarásoknak lesz nyögés a vége, és valóban, ugyanis egyetlen, aprónak nem mondható, és el nem hanyagolható ténnyel nem számoltam, ez pedig az, hogy Mucika imád játszani, és bár újra kimerészkedett, hiszen a vihar most megint alábbhagy, amint meglátta, hogy mi egymáson vagyunk, kiúszott, és sietve futott be, hogy vizes-földes-füves tappancsaival a hátamon dobbantson. Én meg éppen előtte tértem vissza a gyönyörű ajkakhoz, hogy ájulásig csókoljam őket, így azonban édes érintés helyett fájdalmas ráharapás lett, amit fájdalmas nyögés követett, ahogy legördültem a nőről, vissza a földre.
- Mucika a franc essen beléd!
Kellett egy pár másodperc, mire realizáltam, hogy mi is történt, és egy kis hatásszünet után, riadtan pillantottam felé.
- Miri, jól vagy? Nem esett bajod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=848149#post848149][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.21. 21:28[/b][/url]

Akarja. Mindenre vágyik, amit Márton szavakkal és tettekkel ígér. Nem ellenkezik már, elengedte az összes érvet, mely azért rimánkodik neki, hogy hagyja abba. Bújik a férfi karjaiba és egy pillanatra úgy érzi, hogy most van meg a hiányzó puzzle darabka. Azonban ezt a pillanatot az töri meg, hogy Mucika megérkezik, Márton pedig harap, Mirella még lök is egyet a férfin, hogy mielőbb földet érjen. - Je moeder- nem Márton édesanyját, hanem a kutyáét szidja, miután egy kisebb kiabálás után sikerül szavakat találnia. - Rohadtul fáj - morgolódik és kezével ajkát tapintja, melyből egy kevés vér is távozik.
- Szóval Mucika az erényöve- néz végül a mellette fekvőre és elneveti magát. - Látja, neki legalább van esze, ha már nekünk nem lett volna.. - ruháit eligazítva, lassan felemelkedik. Muszáj most ebben a pillanatban elindulnia vagy ennek a vége nem lesz jó. - Ég Önnel Márton, talán egy másik életben.. - int egy félszeg mosollyal a férfinak, majd nem törődve az esővel, elindul. Mert hiába fél a vihartól, attól jobban retteg, ami kettejük között történhetett volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=848212#post848212][b]Bontovich Márton - 2022.06.23. 11:48[/b][/url]

- Nem. NEM.
Hevesen szeretnék ellenkezni, hogy egyáltalán nincs úgy, mint ahogy gondolja, nincs erényövem, és nem is akarom, hogy legyen, én őt akarom, és ezt meg kell értenie. Hiszen ő is érzi, hiszen ő is tudja, hogy ez mit jelent, hogy mennyire komoly az, ami bennünk van, hogy mi mindenre képesek lennénk együtt, és nem feltétlenül csak szexuálisan. Úgy érzem, hogy vele képes lennék az egész világot megváltoztatni.
- Ne hagyj el.
Felülök, de abban a pillanatban muszáj visszafeküdnöm, mert annyira erősen belenyilal a fájdalom a hátamba. A kutya nem kis lendülettel vetődött ránk, és most csodálkozva néz engem, mint aki nem tudja, hogy most mi a helyzet.
- Nincs semmi baj Muci.
Simogatom meg a nedves lábát, mire mellém fekszik, és hevesen a fejét az oldalamba nyomja. Az ázott kutya szagot érzem az orromba, ott, ahol az előbb még Mirella bőrének illata volt, és tudom, hogy van baj, méghozzá nagyon sok, túl azon, hogy éppen hadirokkant vagyok, akinek még kell egy kis pihenő. Beszélnem kell Zillével. Nagyon is. És, hogy mit mondok majd neki? Azt hiszem, most lesz pár órám kitalálni.