A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

Csak nem hagyta el Magyarországot, csupán keresett egy olyan menedéket, ahol aligha jutna eszébe bárkinek is keresni. Utoljára még tanodás évei alatt járt a faluban, amely azóta már várossá nőtte ki magát. Majdnem el is tévedt! De szerencsére az emberek nem városiasodtak el annyira, hogy felvegyék a mogorva, paraszt stílust és megmaradtak segítőkészek.
Catherine-t néhány évvel ezelőtt ismerte meg egy divatbemutató alkalmával, ahol összebarátkoztak annyira, hogy Mirellában felötlött, néhány napig meghúzná magát náluk. Szerencséjére a Payne ház minden jöttmentet befogad, aki arra érdemes és kapott egy ágyikót, ami nem is annyira kényelmetlen.
Mirella - bár az elmúlt napokban ez aligha derült ki róla - szereti a nyugalmat, szereti a természet csendjét, ahol lehet gondolkozni, elvonulni kicsit az emberek elől. Mindig szerette a tó környékét, bár már ez sem úgy be ki, mint amire emlékszik, a varázsa ugyanúgy él. Ezért is lehet az, hogy annyira elkalandozik a pár nap történéseiben, hogy fel sem tűnik neki, milyen vihar közeleg. Már csak az első esőcseppek hozzák vissza a valóságba, s bizony, mire feltápászkodik, egyre sűrűbb, egyre nagyobb cseppek esnek, így hát a legközelebbi menedéket célozza meg, ami nem más, mint a csónakház.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847397#post847397][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.07. 12:39[/b][/url]

Csak nem hagyta el Magyarországot, csupán keresett egy olyan menedéket, ahol aligha jutna eszébe bárkinek is keresni. Utoljára még tanodás évei alatt járt a faluban, amely azóta már várossá nőtte ki magát. Majdnem el is tévedt! De szerencsére az emberek nem városiasodtak el annyira, hogy felvegyék a mogorva, paraszt stílust és megmaradtak segítőkészek.
Catherine-t néhány évvel ezelőtt ismerte meg egy divatbemutató alkalmával, ahol összebarátkoztak annyira, hogy Mirellában felötlött, néhány napig meghúzná magát náluk. Szerencséjére a Payne ház minden jöttmentet befogad, aki arra érdemes és kapott egy ágyikót, ami nem is annyira kényelmetlen.
Mirella - bár az elmúlt napokban ez aligha derült ki róla - szereti a nyugalmat, szereti a természet csendjét, ahol lehet gondolkozni, elvonulni kicsit az emberek elől. Mindig szerette a tó környékét, bár már ez sem úgy be ki, mint amire emlékszik, a varázsa ugyanúgy él. Ezért is lehet az, hogy annyira elkalandozik a pár nap történéseiben, hogy fel sem tűnik neki, milyen vihar közeleg. Már csak az első esőcseppek hozzák vissza a valóságba, s bizony, mire feltápászkodik, egyre sűrűbb, egyre nagyobb cseppek esnek, így hát a legközelebbi menedéket célozza meg, ami nem más, mint a csónakház.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847449#post847449][b]Bontovich Márton - 2022.06.09. 08:05[/b][/url]

Egyáltalán nem állt szándékomban mindazok után, ami ott történt, hazamenni. Helyette valóban Bogolyfalva felé vettem az irányt, egy olyan helyre, ahol nyugalmat reméltem, ez pedig a nagymamám volt. Ő pedig, ahogy annak lennie is kell, tette a nagymamai kötelességeit, mert mindegy, hogy hány éves az ember, a nagyi nagyiként funkcionál. Ehettem pirítóst és csokit reggelire, aludhattam sokáig, kaptam kakaót lefekvéshez, és a nagypapa újabb trükköket tanított sakkozás közben, mialatt persze, szépen kiszedte belőlem, hogy mi is a problémám. Aztán nevetett. Igen, simán kinevetett. Már értem, hogy miért mondják, hogy ugrik egy generációt a stílus. Az öcséim köszönnek vissza benne. Vagy ő az öcséimben, mindegy is.
Viszont a bújkálásnak és a titkoknak megvan a maga ára, többek között az, hogy sétáltathatok kutyát. Hiába van nagy udvar, az nem elég neki, mert olykor szeret a tóban megmártózni, és hát igazán, én is kimozdulhatnék. És hiába esik, a kutya éppen ezt szereti. Így hát egy kölcsönkapott gumicsizmában, egy jól tartott Husky és Golden Retriever keverék ebbel, Mucikával, akinek bejegyzett neve amúgy Sarolta - ne, ne menjünk bele a részletekbe -, nekivágok annak a harci feladatnak, hogy a kutya meg legyen sétáltatva, és ha kedve úgy tartja, az esőben még a tóba is megmártózzon. Nagyobb égés már úgysem érhet, nem?
Nos, de. Történetesen az, hogy mostanra már hallucinálok is, ugyanis, ahogy a vízparton teszem a kört a kutyával, kezemben a sárga esernyővel, egyszer csak életem megkeserítőjét pillantom meg, amint a romantikus esős jelenetben álldogál a csónakház teteje alatt. Kiváló. Meghibbantam, hivatalosan is. Remek. Behunyom a szemem, finoman megingatom a fejem, és helyette inkább Mucit engedem el, hogy csobbanjon. Komolyan megteszi, nagyobb élvezettel, mint a környékbeli gyerekek. Én pedig nagyon erősen megpróbálom elkerülni, hogy rápillantsak a nőre. Nincs ott, és kész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847450#post847450][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.09. 09:02[/b][/url]

Ez csak egy kis eső, ez csak egy kis eső. Nem lehet baj, nem lehet baj. Mantrázza magának a mondatokat újra és újra. Az esővel semmi baja nincsen, szereti a természetet, amikor ébredezik egy kevéske eső után. Az illatok fenségesebbek, mint máskor, a virágok éppen úgy nyitnak a világ felé, mint a most született új élet. Egy csendes záporban mezítláb sétálni maga a mennyei manna, még akkor is, ha mások emiatt olykor bolondnak nézik az embert.
Ám egy vihar, égi zengés, fényjáték, durva széllel és végeláthatatlan csapadékkal az már nem csak a természetet sújtja, hanem őt is. Fél tőle azóta, hogy gyermekként egy majdnem az életét vette.
Eleinte azt gondolta, hogy most is csupán egy kedves, barátkozós, magát éppenhogy megmutató eső felhő érkezett, ami üdvözölni akarta őt a faluban. Ám a szellőből lassan leveleket, port hordó szél kerekedik, az esőcseppek durvábbak, szaporábban érkeznek a csónakház fedelére és Mirella ettől kezd pánikba esni. Nem vesz észre magán kívül senkit, Márton és a kutya jelenléte nem viszi el messzi földre, hogy gondolataiba elmerülve, sikerüljön nem arra koncentrálni, hogy ebből akár nagyobb vihar is kerekedhet.
Jobb híján mit csinál? Bemegy a csónakházba és ott keres magának menedéket egy sarokban, egy pokróccal, mert természetesen pálcája nincs nála, hiszen ő csak egy kellemes, nyári sétára indult, hogy kicsit szellőzhessen a feje. Ehelyett, most lábait felhúzva, nyugtatgatja magát, remélve, hogy ez a vihar éppen olyan hamar tovább áll, mint ahogy érkezett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847473#post847473][b]Bontovich Márton - 2022.06.09. 15:28[/b][/url]

Nincsen semmi baj. Éppen csak megkattantam, mi is az, amin aggódnom kéne? Eljövök ide, direkt ide, ahol mindig megvédenek, ahol nem érzem a kényszert, ahol nem kell aggódnom azon, hogy belébotlok, és mi történik? Ide képzelem. Hát teljesen normális! El fogom venni a húgát feleségül, szép életünk lesz, kissé unalmas, de kellemes, és ő nem lesz jelen, sem akkor, sem most. Zille nem ezt érdemli, nem azt, hogy ne legyen a nővére jelen, és persze azt sem, hogy ne szerelemből házasodjon, de az élet nem kívánságműsor,  ha az lenne, az apám élne, én meg szerelemből házasodnék.
- Mucika.
Láttam, hogy bemegy, és ez egy picit gyanús képzelgés, mert reális esetben csúnyán nézne rám, nem reálisban meg vetkőzni kezdene. De nem. Nem eltűnt, bement. Ennek kapcsán utána indulok, a kutya pedig éppen nem tud vizet érni, amiért lehet, hogy utál, de mindegy is, mert a nagy helyzet az, hogy csúnya vihar lesz, és ha meghal, megölnek. A csónakház viszont nagyon is vonzó jelenleg, így elindulok felé. Az is lehet ám, hogy egy sötét démon megszállt, megkereste a gyengepontom, és őt találta, mint az új, ám érzelmileg igen aktív eshetőséget, és belőle táplálkozik. A lényeg, hogy haza kéne mennem, de nem teszem, helyette belépek a kutyával, aki egyből abba az irányba indul, ahol a nő van, és hozzá közel fekszik a földre. Jobban kellett volna figyelni SVK-n, és akkor most tudnám, hogy milyen babonázó lénnyel van dolgom…talán banshee? Mire a gondolat idáig elér, már óvatosan mellé telepedek, és kérés vagy kérdés nélkül átölelem, szótlanul a haját simogatva. Ez most egy ilyen helyzet, azt hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847476#post847476][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.09. 15:47[/b][/url]

- Het komt goed, het komt goed - mantrázza halkan, s egészen addig, míg a kutya egy halk nyűszítés közepette meg nem érkezik, fel sem tűnik neki, hogy valaki szintén a házat választja menedéknek. Csak meredten néz előre, nem akar tudomást venni arról, aki jött és jól is megy neki. Hollandul mantráz, magára figyel és akkor két kar tekeredik köré, ő pedig gondolkodás nélkül temeti arcát a férfi vállgödrébe.Orrába lassan kúszik a már ismerős illat, a boróka keveredik a mandarinnal és lágyan simogatja meg Mirella lelkét a kevéske só, ami a tengert idézi egy pillanatra.
- Márton!? - halkan, lágyan kérdezi, úgy, ahogy még sosem szólt a másikhoz. Fejét nem emeli, mert éppen dörren egyet az ég, melytől ő még jobban elveszik az ölelésben.- Megint meg akarsz menteni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847484#post847484][b]Bontovich Márton - 2022.06.09. 17:28[/b][/url]

Itt van. Fizikailag. Érzem őt, és hirtelen az a nem kimondottan illő gondolat jut eszembe, hogy ha megnyalnám a nyaka hallatán, vagy válla ívét, pont olyan íze lenne, mint néhány napja, amikor magamhoz vonva csókoltam őt, úgy, mintha az életem múlna rajta.
A gondolat megmosolyogtat, ahogy reszkető testét határozottan tartom. Férfiasan, biztonságot sugárzóan. Nem akarok olyat tenni, amit támadásnak, vagy kellemetlenségnek élne meg, mégis vannak ösztönös cselekedeteim, amelyeken nem tudok uralkodni. Ilyen az is, ahogy simítom a haját, vagy akaratlan is megcsókolom a feje búbját.
- Most megpróbálom jobban csinálni. Mi a legrosszabb, ami történhet? Megversz? Majd beperellek.
A gondolatra elmosolyodom, és remélem ő is, bár azt jobban szeretném, ha megnyugodna, aggasztó egy olyan határozott nőt, mint amilyen ő, ennyire védtelennek látni. Hogyan is lennék képes magára hagyni, vagy bántón viselkedni vele, amikor ennyire ki van szolgáltatva?
- Régen én is féltem a vihartól, de aztán megszülettek az öcséim, és nekem nagy és erős testvérnek kellett lennem. Mindig azt mondták, a családtagjaimnak kell egy biztos pont, mert az a legfontosabb, így azzá akartam válni. Nincs félelmetesebb, mint legidősebbnek lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847486#post847486][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.09. 20:10[/b][/url]

Márton szavaitól teste lassan rázkódik, nevet az ölelésben, s megjegyzi magának, hogyha már sokkal jobb állapotában lesz, kérjen bocsánatot. Elvégre majdnem eltörte a másik orrát, s ez tőle szokatlan viselkedés, még annak tükrében is, hogy a másik kiprovokálta.
- Csak mesélj tovább, hogy valami elterelje a figyelmemet - kéri halkan, fejét egy pillanatra sem megemelve. Teljesen ki van attól, hogy ennyire gyenge és esetlen. Senki előtt nem kellene ilyennek lennie, főleg nem Bontovich előtt.
- Én nem, én, én nem félek. Kikérem magamnak - most mozdulna, de kintről hatalmas dörrenés adja tudtukra, hogy valahol a közelben csapott be a villám. Mirella pedig még közelebb bújik, minden parányi levegőt kiprésel maguk közül.
- Het spijt me, het spijt me - búgja halkan ismét a holland nyelvet használva. - Sajnálom, nem kellene így látnod, sőt sehogy sem kellene, sajnálom, tényleg, sajnálom - 28 évesen ennyire félni egy vihartól, nevetséges. Tudja jól, hogy most dől össze a kártyavár, pedig egész jól felépítette Mártonnal szemben a falakat.
- Legidősebbnek lenni néha átok - ehhez sajnos csak ennyit tud hozzátenni. Ha nem ő lenne idősebb, hanem Zille, akkor valószínűleg most minden más lenne.. De nem így van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847487#post847487][b]Bontovich Márton - 2022.06.09. 21:15[/b][/url]

- Tőlem senki se fogja megtudni, hogy mi a gyengepontod, megőrzöm a titkod.
Mást akarok mondani, azt, hogy védelmezem, hogy egész életemben fogom, hiszen hamarosan a családom lesz. De nem mondhatok ilyet, mert a húgát kell feleségül vennem, mert attól még, hogy a családjaink egyesülnek, és ő a rokonom lesz, nem én leszek a férfi, aki érte él. Nem én fogom ölelni a következő viharos éjjelen, és ez a tény szomorúbb, mint bármi az elmúlt napokból.
- Itt akartam élni, gyerekként. Még tervrajzot is csináltam arra, hogy hogyan fogom átalakítani. Megnöveltem volna a verandát, hogy ott ülhessünk ki, és húztam volna rá még egy szintet. Muglimód, saját kezűleg. A szüleim elhűltek, amikor azt mondtam, hogy kőműves akarok lenni. Egyszer, hogy elrettentsenek, megmutatták nekem a legsztereotípabb munkást, akit csak találni lehetett. Mindig részeg volt, és a feneke kilógott a nadrágból. Szerinted elijesztett?
Lágyan beszélek hozzá, a hangom megtelik azzal a szeretettel és kellemes nosztalgikus hangsúllyal, amilyen valójában szokott lenni. Ujjaimmal a felkarját simogatom, és amikor jobban hozzám bújik, szorosabban ölelem magamhoz. A gondolataim, melyek egyértelműen szexuális töltetűek voltak, tovaszálltak, és helyüket átvette az a megnyugtató és mégis kínzó gondolat, hogy én vele akarom ezt, hogy vele, bármennyire is impulzív ez az egész, bármit képes lennék otthonnak nevezni, sőt vágyom a közös otthonra. Nem akarok erre gondolni, így inkább folytatom a történetet. Ahogy kinéz ez most, elég hosszan elhúzódik majd a vihar.
- Már aznap megvolt a terv, reggel elloptam Milán egyik farmerját, ő gyerekként elég vézna volt, én meg masszív, beleerőszakoltam magam, és anya tükre előtt guggolgattam, míg be nem állt a fenékívem olyanra, mint a férfié. Elloptam egy bort, pocsék íze volt, de ittam, mert láttam, hogy ő is azt teszi. A különbség kettőnk között az volt, hogy ő négyszáz forintnál kevesebbet költött a tablettásra, én viszont egy közel húszezer forintos borral rövidítettem meg a családot. Nem érte meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847488#post847488][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.09. 21:26[/b][/url]

Hallgatja s szinte látja a szemei előtt a képet, amit Márton szavaival lefest. Hangja most lágy, édesen cseng, olyan, mintha bátorságot és erőt kapna tőle. Ezenfelül pedig.. Úgy érzi, hogy viharos estéken a kandalló előtt ülve, el tudná hallgatni, ahogy ez a hang duruzsol neki és álomba ringatja.
Szedd össze magad.
Mélyen szívja magába még egyszer a férfi parfümjének illatát, majd lassan, már nem remegve kezd el kibontakozni az ölelésből.
- Tévedtem. Ez így nem jó. Ez. Nem jó. Inkább ne mesélj- ez kérés, mindkettejük érdekében.- Gyönyörű elképzelés amúgy, látom magam előtt az egészet. A szüleid pedig irtó jó fejek, hogy ezt csinálták, nagyon tetszik a megoldásuk, de... Ha tovább mesélsz, akkor másképpen kezdek rólad gondolkozni és nekem most gyűlölni kéne téged, nem? - bizonytalanul teszi fel a kérdést, talán csak magának, nem is Mártonnak. - A kutya?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847490#post847490][b]Bontovich Márton - 2022.06.09. 21:44[/b][/url]

Furcsán üres és hideg az érzés, amit maga után hagy azzal, hogy eltávolodik tőlem. Nem akarom, hogy ne legyen itt, velem, hiszen már volt, tetszett, akarom. Mégsem tartom ott erőszakkal, zavartan helyezkedem inkább törökülésbe, és félszegen bólintok.
- Igen. Igen, mindenképpen. Mindenkinek az lesz a legjobb, ha gyűlölsz.
Ez mondjuk tényleg igaz, mert ha nem tenné, akkor megkérdezném, hogy nem-e akarja mégiscsak újragondolni azt, hogy nem megy férjhez, és ha nemet mond, akkor ugye visszamegyünk a startra, és megint gyűlölni fog, igazán. Inkább csak mondjuk, hogy utálnunk kell egymást.
- A nagymamámé. Fura kutya, eleve furán néz ki, így, hogy félig husky. Saroltának nevezték el, amire hallgat is, de általában akkor szólítják így, ha valami rosszat tett. A mucikát szereti. Előző életében vizikutya volt, imád nagyokat sétálni. A papám volt a falu orvosa, negyvenpár évig, az utolsó aktív évében ő találta ezt a kutyát, és hazavitte a mamámnak, mint legújabb unoka. Azért is lett Sarolta, mert nálunk a fiúk m, a lányok s betűvel kezdődnek. Ezen az ágon persze, és akkoriban mint itt tobzódtunk náluk. Meséltem nekik rólad. Hogy találkoztunk, hogy most itt vagy, és, hogy mennyire furcsa ez a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847491#post847491][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.09. 21:52[/b][/url]

Nem ezt akarta hallani. Tudja, hogy így kell lennie, mégis az elmúlt napokból kiindulva arra számított, hogy Márton ellenzi majd a dolgot. Furcsa, hogy egyetértenek, olyan idilli és veszélyes.
- Sarolta, aki Mucika.. Érdekes párosítás - mosolyodik el szeretettel, s a furcsa ebre néz, aki békés a kinti idő ellenére. - Meséltél rólam? Mármint, miért? Mit? Ez így eléggé furán hangzik Márton.. Félnem kellene? Most meg fogsz ölni és elásol? - nyilván viccel, de csak azért, mert a saját gátlásait szeretné oldani, hogy ne legyen ennyire feszült a másik jelenlététől és attól, hogy ennyire esetlen. Nem tudja, hogy mi van vele, de Márton jelenlétében egy olyan énje kerül elő, melynek létezéséről sem tudott. Eldönteni még nem igazán sikerült neki, hogy most ez akkor jó vagy sem.
Most jó. Túlságosan is.
- Szerettem idejárni. Azt terveztem, hogy mesteren is maradok.. Aztán.. El se végeztem még az alapot se - nevet fel halkan és Mártonra néz, mintha ebből tudnia kellene, hogy végül is, miatta nem.
- Ne hagyd, hogy Zille ne fejezze be, esetleg ne tanulja azt, amit szeretne, kérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847498#post847498][b]Bontovich Márton - 2022.06.10. 09:11[/b][/url]

- Rájöttél a titokra. Sajnos túl okos vagy, de látod, így már legalább nem kell rettegned, hogy mi vár rád a mai nap végén. Elég erősen esik, valószínűleg senki se hallja meg a sikításodat, ha esetleg meg is erőszakollak. Ráadásul igencsak puha a föld, ez pedig a nagypapám csizmája.
Teljesen nyugodtan beszélek, mintha tényleg beletörődtem volna, hogy bizony, most itt ez fog történni. Az arcom végig kedves, szinte már szomorú, amíg kicsit lejjebb nem hajtom, és elő nem jön az a sunyi, ördögi mosoly, ami olyan komolytalanná és groteszkké tesz. Nagyon rosszul áll, de nagyon vicces is, és remélem, hogy meg tudom nevettetni vele. Legalább valami örömöm legyen az életben. Olyan jól esik hallani a nevetését, ezért is szeretem a családomat, mindenki olyan vidám lett benne, ahogy Misi bejelentette, hogy házasodik. Előtte is mindig nevettünk, aztán hirtelen zúdult le minden, majd jött helyre a világ, csak én ragadtam ott, de most valahogy minden olyan más, és ez nagyon tetszik. De véget fog érni, és nem tudok jó érvet hozni, hogy ez ne így legyen.
- Elmeséltem nekik, hogy eljöttél, és felforgattad az egész életemet. Valamivel meg kellett magyaráznom, hogy miért vagyok itt náluk, és miért nem akarok hazamenni. A nagymamám szerint csodálatos nő vagy, örül, hogy jöttél, és beverted a képem, így nem neki kellett. Szívesen megismerne, hogy megköszönje személyesen is.
Kicsit elnevetem magam a végére, és nem tudom letörölni a mosolyt az arcomról, valóban ezek hangoztak el. A nagyi imád minket, imádja az unokáit, a dédunokáit, és alig várja, hogy üknagymama legyen, mert egyáltalán nem gondolja úgy, hogy nem fogja megérni. Mondjuk mi sem gondoljuk úgy, az is igaz. Ő egy elég határozott német asszony, olyan, akinek nem mersz ellenkezni. Szóval, ha azt mondja, hogy hülye vagy, akkor megköszönöd neki, hogy rávilágított erre.
- Miért nem fejezed be? Vannak mások is, akik idősebbek, mint a korosztályuk. Az unokatesóm nem tudta, hogy terhes, szó szerint kijött a VAV-ról, azt hitte, hogy csak a stressz miatt van rosszul, délutánra megszült két babát is. Mondták, hogy a testében olyan furcsán helyezkedtek el, hogy csak egy kicsit hízott, amit a rendszertelen evésnek tudott be. A család nagyon kiakadt, főleg, mivel tanárral volt kapcsolata, ami szintén akkor robbant ki, szült még egy babát nem sokkal később, és öt év után ment vissza mesterre. Én támogatnálak ebben.
Na nem mintha az én támogatásom számítana neki, és ahogy kimondta Zille nevét szusszanok egyet. Igaz is, még mindig ő a menyaszonyom.
- Én nem akarom kényszeríteni semmire, és elvenni tőle sem akarok semmit. Én nem mondhatok nemet, de ő igen. Ő elutasíthatja ezt a házasságot, reméltem, hogy valakit szeret, hogy azt mondja, van szerelme. Mire ő nővé érik, én impotenssé válok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847500#post847500][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.10. 10:07[/b][/url]

Nem ijed meg egyetlen egy pillanatra sem, de csak azért, mert Márton creepy arca nem félelmetes, inkább nevetséges. Nevet, halkan, mintha félne attól, hogy valaki meghallja őket, de nevet. Aztán érdeklődve hallgatja a nagyiról a történetet, melyet megmosolyog.
– Ne haragudj, én nem akartam. Nem azért jöttem, hogy bármit felforgassak. Azért jöttem, mert a húgom levélben áradozott a jegyeséről és megkért, hogy készítsem el a ruháját, legyek itt a nagy napon, támogassam, legyen együtt a család. Én úgy jöttem ide, hogy nem tudtam, hogy rólad van szó, azt gondoltam, hogy ez tényleg igazi és rohadt gyorsan bekövetkező valami, merthogy csak pár hónappal ezelőtt említette a dolgot.. – akkor nem is igazán értette, hogy miért, de most azért már összeállt a kép. Nem akarták, hogy idő előtt jöjjön vissza és mindent megtegyen, amit csak lehet a dolog ellen.
– Azért lennék csodálatos, mert bevertem a képedet? – nevet fel immár hangosan, jó ízűen kacarászva. – Bírom a nagyidat, a legtöbb felmenő inkább átkot szórna egy ilyen nőre, nemhogy még csodálatosnak is titulálja – ő is átkozná azt, aki az unokáját bántja. Vérmes harci mamává alakulna és minimum gennyedző, viszkető hólyagokat varázsolna rá.
–Miért fejezném be? – dönti oldalra kissé a fejét. – Tökéletesen alakult az életem. Van egy saját márkám, több nyelvet beszélek, a magam ura vagyok, szabad vagyok.. Miért akarnám másként? – jól alakult minden azzal, hogy meglépett. Nem tudja, hogy ha marad, akkor miképpen lenne most, de ahogy alakult, az tökéletes. Nem akarná másképpen.
- Márton. Te találkoztál már apánkkal, igaz? – néz kedvesen a másikra, választ mondjuk pont nem vár a kérdésre, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy folytatja a mondandóját. –Mit gondolsz, egy Zille kaliberű lány, szembe tudna menni vele? Azok után, hogy én megtettem, szerinted volt esélye szegény lánynak nem abban felnőni mondjuk úgy tízen akárhány éves korától, hogy ő nem annak a menyasszonya, felesége lesz, akit Arnold választ? – elhúzza kissé a száját, mert ha nem is mondja ki, de azért érződik, hogy hibáztatja magát. – Én tudom, hogy egyetlen szavamba kerülne, hogy ez az egész másképpen alakuljon, s elmondom őszintén a legelső pillanatban, mikor tálalták, hogy kihez megy hozzá, még meg is fordult a fejemben, de.. Önző vagyok. Én nem azért szeretnék valakit majd a férjemmé fogadni, mert tíz évvel ezelőtt apáink megegyeztek valamiben – teljesen őszintén beszél. Most először nem támad, nem fröcsög, nem feszül be. Elmondja a véleményét, mint egy érett felnőtt nő, ha már mindketten erre a helyre menekültek a másiktól, akkor legalább tudjanak szépen beszélni. – Ő szerelmes, beléd.. Ez ellen nem tudsz mit tenni. Lettél volna kevésbé daliás vagy nem tudom mi voltál.. – neveti el magát halkan, majd kitekint, hátha kissé csillapodik a kinti háború, de nem úgy néz ki. – Tudod, az elmúlt napokban azért rá kellett jönnöm, hogy nálad csak rosszabbakat kaphatna, szóval áldásom adom rátok – sóhajtja halkan, egy kevéske fájdalom érzettel a mellkasában. Ki kell ezt mondania, mert így mindenkinek könnyebb lesz. Ha ő hadakozik az egész ellen, akkor ismét elveszíti a testvérét, azt pedig nem szeretné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847501#post847501][b]Bontovich Márton - 2022.06.10. 11:17[/b][/url]

- A családom nem olyan, mint más családok. Nálunk nem a pénzed és nem a rangod számít, hanem, hogy szeress. Esetünkben ne csak engem, hanem az egész családot. Viseld el, hogy sokan vagyunk, hangosak, helyenként köcsögök. Főleg az öcséim és főleg velem, de ez a legtöbb embert megnevetteti. Zille talán egy kicsit zavarban van még ettől. A nagymamám apácának készült, mert nem találta a helyét a világban, és arra gondolt, hogy ha nincs jelen, akkor rálel a békére. Aztán jött a nagypapám, és mire észbe kapott, már a jóképű doktor úr feleségeként hivatkoztak rá. A papa mindig azt mondja, hogy a mama az igazi példája a karrierszédelgésnek, mert egyik Istentől a másikhoz vándorolt.
- Nem tudom. Csak felmerült bennem, hogy azt érzed, valamiről lemaradtál, de igazad van, az önmegvalósítás sokkal jobban sikerült neked, mint a legtöbb embernek. És nem, egyáltalán nem bánom, hogy itt vagy.
Sőt, ami azt illeti, mostanra egy egészen kellemes irányba indult el ez az egész, ami közöttünk van. Jól érzem magam most itt vele, és legyen bármilyen vihar is kint, az a reszkető, védtelen kislány már nincs jelen, és ezt egy kicsit személyes sikernek is elkönyvelhetem, amire nagyon büszke vagyok, még akkor is, ha nem érinthetem, hiszen elhúzódott. Olyan jó lenne még nosztalgiázni, megosztani egymással az életünket, kérdezni, ölelni, csókolni. Nagyon vágyom rá, hogy megcsókoljam, és erővel kell kényszerítenem magam, hogy ne közeledjek hozzá, hogy ne keressem a lehetőséget a megérintésére.
- Nem hiszed, hogy képes lennél szeretni? Tudom, őrültség, de amióta itt vagy, próbálok koncentrálni, de téged kereslek a tömegben, próbállak kerülni, de közben mégis melléd akarok sodródni, és az előbb szentül meg voltam győződve, hogy elment az eszem, hogy ideképzellek, hogy már nem csak álmodom rólad, de ébren is látlak, és ha nem látom, hogy bejössz, ha csak eltűnsz, mire visszanézek, hazamentem volna.
Arra, hogy a húga szerelmes belém, csak megingatom a fejem. Ne, egyszerűen ez nem a valóság. A húga szerelmes a menyasszony létbe, abba, hogy feleség lesz, a készülődésbe, hogy dicsérik, és ezért ő maga elhiszi, hogy valóban boldog, szerelmes. De hát beszélgetni is alig beszélgetünk, és Mirellát már most jobban értem, ismerem, mint a húgát.
- Ne mondd ezt, ne, kérlek, csak ne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847502#post847502][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.10. 11:49[/b][/url]

Semmi kétsége afelől, hogy a Bontovich család mennyire hangos, szeretett teljes és egymást támogató. Ő még csak Miksával találkozott azon a bizonyos reggelen, de az fantasztikus volt. Már az első pillanatban látta rajta, hogy ők ketten jó cimborák lesznek a nagy családi találkozókon.
- Jól érzem magam a jelenlegi életemben és egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármi hiányozna - tényleg nem. Az egész élete teljes, senki sem parancsol neki, ha éppen balra akar menni, akkor balra megy, ha jobbra, akkor arra. Ez így tökéletes.
- Kőszívűnek tűnök, hogy ezt kérdezed? - húzza fel picit a nóziját, mintha megsértődött volna. Mi az, hogy nem lenne képes szeretni, milyen kérdés ez? - Márton. Ne mondj nekem ilyeneket - süti le a szemeit zavartan. Márton szavai nagyon mélyre hatnak és az a legnagyobb gond, hogy ő éppen ugyanígy érez. Minden pillanatban, mikor a férfi nincs a közelében, keresi, kellemes a társasága, vicces lehet vele csatázni. Kifejezetten vérpezsdítő egy-egy találkozásuk.
- Miért ne? Nem ez a lényeg? Nem az a fontos hogy mindenki elfogadja? - néz a másikra érdeklődve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847507#post847507][b]Bontovich Márton - 2022.06.10. 13:33[/b][/url]

Nagyon kevés közös dolgot fedezek fel benne és a húgában, és a helyzet az, hogy ettől csak még kívánatosabbá válik. Tény és való, hogy Zille és én kellemes életet élhetnénk, lennének gyerekeink, lenne egy feleségem, akit kedvelek, és aki kedves, de igaza van abban, hogy nem szeretem, hogy az a kislány megérdemli a szerelmet, és azzal, hogy hozzám jön, elveszíti. Elveszem tőle.
- Nem, csak…
Nem tudom, hogy hogyan fejezzem ki magam nem félreérthetően. Hogyan magyarázzam meg, hogy én sokkal inkább látom, sőt, akarom a jövőmet vele, mint a húgával, hogy ha lenne bármi, akármi, amivel meggyőzhető lenne, akkor azt mondanám. De ő elégedett, ha erre kényszeríteném, akkor tőle vennék el valami nagyon lényegeset, a szabadságát, és elvenném azt is, hogy az eszményei szerint házasodjon. A kérdésére lágyan megingatom a fejem, és már-már szomorúan elmosolyodom azon, amit kérdez.
- Azt hitem, hogy a szerelem a lényeg.
Felelem csendesen, de a szemébe nézve. Annyira érzem a vibrálást, a vágyat, hogy nem tudom elhinni, hogy ez csak nálam van, és hogy ő nem érzi. Tényleg nem érzi, tényleg nincs meg nála? Csak én vagyok ennyire elfuserált?
- Hol laksz most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847508#post847508][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.10. 14:04[/b][/url]

- Csak, mi? -dől kissé közelebb, hogy ezzel is éreztesse, érdekli a mondat befejezése. Szeretné hallani Márton szavait, mert issza őket, hiszen az előítéletei ellenére a férfi igenis értékeseket tud mondani. Ráadásul ahogy mesél, teljesen elvitte egy olyan helyre, ahol képes volt elfelejteni mindent, ami kint van.
- Igazad van. Megfogtál - neveti el magét zavartan. - Mikor fordult meg ez az egész? Eddig én bizonygattam ezt.. - nevet továbbra is, s keresi az elmúlt napokban azt a pillanatot, mikor ez átfordult. Eddig mindenki azt bizonygatta neki, hogy hagyja ezt az egészet, hiszen Zille szerelmes, jó lesz így neki. Most meg simán szemet hunyna efelett.
- Hollandiába mentem az esküvőnk elől, anyai nagyszüleimnél nevelkedtem, vigyáztak rám és segítettek mindenben. Így hát hálából és tiszteletből is ott maradtam a közelükben - úgy tűnik, hogy ezek a nagyszülők már csak ilyenek. Bármikor segítenek az unokáiknak abban, hogy eltűnjenek a világ elől.
- Márton, beszélhetnénk komolyan? Mármint.. Magunkhoz képest az elmúlt percek is azok voltak, nyilván. De beszéljünk kicsit komolyabban, lehet? - oldalra billenti a fejét, s ha már belekezdett, akkor nyilvánvalóan folytatni is fogja, gyakorlatilag bármit is fog mondani a férfi.
- Nézd én is érzem, komolyan érzem azt, amin gondolkozol, de nem lehet.. Egyszerűen nem akarhatok veled lenni, nem gondolhatok rád úgy. Nem tehetem ezt a húgommal - sóhajtja halkan és kissé fájdalmasan az egészet. Egyiküknek muszáj kimondania, s láthatóan kettejük közül neki ez egyszerűbb, így magára vállalja a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847515#post847515][b]Bontovich Márton - 2022.06.10. 15:57[/b][/url]

- Nem tudom jól megfogalmazni.
Ez az igazság, nem csak úgy mondom, hanem tényleg nem tudom jól megfogalmazni azt, hogy amióta itt van, hibának látom az esküvőt. Eddig nem láttam? Nem. Egyetlen ok miatt, mert pontosan tudom magamról, hogy tisztességes vagyok. Nem szándékoztam mással kefélni, nem akartam ütni, vagy éppen szavakkal bántani Zillét. Nem helyeseltem, de nem is ellenkeztem. Mirella jelenléte azonban megbonyolított mindent.
- Velük akarsz maradni?
A kérdés csak úgy kicsúszik, és rögtön meg is bánom. Nekem, nem lesz szabad tudnom, hogy ő hol van, hogy mit csinál, hogy kivel van, és azt, akivel van, szereti-e. Nem szabad azon gondolkoznom sem majd, hogy vajon jön-e, és ha jön, azon, hogy mennyire kívánatos nő. A kérésre bólintok, és próbálom tényleg elengedni az engem kínzó kérdéseket, és a tényt is, hogy egyre közelebb és közelebb van.
- És azt megtehetjük, hogy egymásra vágyunk, és közben mosolygunk rá? Ő is boldognak akarna tudni téged, hiszen nagyon szeret. És ha én vagyok az? Vagy, ha eljön egy pillanat, amikor már nem fogunk tudni megálljt parancsolni? Azt nem bocsátanánk meg egymásnak, és én nem akarom, hogy hibának érezzük, de azt se, hogy ne legyen. Minél jobban idegesítesz, annál jobban kívánlak. Ez lehet, hogy beteges, de igaz.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847518#post847518][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.10. 19:31[/b][/url]

- Őszintén? Nem tudom. Ott alakítottam ki mindent, ott a műhely a munkatársaim, az életem - amit szépen lassan, a semmiből épített fel. Az elején sok veszteséggel járt, sok könnyel és rengeteg kudarccal, de most már szerencsére úgy néz ki révbe ér. - Biztosan van olyan élethelyzet, ami miatt változtatnék ezen, nem tudom - nem volt miért ezen gondolkoznia és ezzel ő teljesen ki van, illetve volt békülve. Minden odaköti, azért is építette így az életét, hogy minél messzebb legyen Arnoldtól. - Te soha nem vágytál máshova, mint ami jutott? - mert ez jutott neki, s bár biztosan tehetett volna ellene a férfi, nem tett, így a kérdés jogos. Nem vágyott máshova? Nem akart más életet? Jó neki ez így? Mirella tényleg kíváncsi erre, talán túlságosan is.
Ahol a part szakad. Ott vannak, ahol pár napja a szórakozóhely ajtajában. Ugyanaz a nóta, melynek a végét már jól ismerik, ő pedig ezt most szívesen elkerülné.
- Mondtam, hogy elmegyek. Hogy nem leszek itt az életetekben, hogy többet nem is kell látnunk egymást.. A fene se gondolta, hogy ugyanoda menekülsz, ahova én, te átkozott Bontovich.. - elneveti a végét, mert ezen már csak azt lehet. Ilyen maximum amúgy is csak a filmekben van, mint az ő helyzetük, ez egy igazi tragikomédia.
- Majd felejtés átokkal megoldjuk. Az lesz a legjobb. Ezt még itt kell elfojtani Márton. Egy csók... Már az is több, mint amit szabadott volna, de pont lehet az egész, el sem kezdődött valami végére - olyan meggyőzően beszél, hogy még ő maga is elhiszi, hogy ennek így kell lennie. Más út nincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847519#post847519][b]Bontovich Márton - 2022.06.10. 19:56[/b][/url]

- Gyerekként kukás akartam lenni, mugli kukás. Utazni az autó hátulján, úgy nézni a várost. Aztán sírásó, gyászhuszár. Úgy gondoltam, hogy bár én vagyok az örökös, nem veszem át a nemeskei házat, hanem meghagyom a szüleimnek, majd, mivel sokan vagyunk, megmaradna a családi találkozók, esküvők helyszínének. De itt szerettem volna élni, Bogolyfalván. A Bagolykőben tanítottam volna, vettem volna egy üres telket, házat terveztem volna rá a családomnak, és ott lettem volna az építésnél. Egy új kezdet lett volna.
Úgy beszélek róla, mint, ami nem fog megvalósulni, és valóban így is van. Zillével nem tudom elképzelni ezt az egészet, így valószínűleg a birtokon maradunk majd, ahonnan fokozatosan költöznek el a testvérek.
- Ha messzebbet kellene mondanom, a svédekhez vagy a dánokhoz mentem volna. Vagy a finnekhez, ők állítólag igazán boldog nép. Csak aztán, az apám elaludt, és hajnalban már nekem kellett koordinálnom a nyolc fős családunkat, az összeomlott anyámat, a temetést. Még szerettem volna egy kicsit gondtalan lenni, azt hiszem.
Nem vagyok rá büszke, hogy olyan szinten megmakacsoltam magam, hogy a végén már el is felejtettem, milyen boldognak lenni, milyen nevetni, játszani. Túl hamar és túl komolyan kellett felnőttnek lennem, és ennek meglett a maga következménye.
- Maradj az esküvőre. Úriember leszek, és többet nem lépem át a határokat. A húgodat boldoggá teszi a jelenléted, én pedig szeretném, ha minél több boldogság érné. Nem lesz nagy öröm az én feleségemnek lennie.
A felejtésátkot elengedem a fülem mellett. Nem akarom kitörölni, mert nekem viszont, bármennyire is mazochista a gondolat, ő a boldogságom forrása, akiből erőt nyerek, nem akarom elfelejteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847520#post847520][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.10. 20:34[/b][/url]

- De hát.. - mondaná, hogy ez még simán megvalósítható és badarság eltemetett vágyként beszélni róla, de inkább nem megy bele. Hát Márton tudja igazán, hogy most mit érez és mit gondol erről. - Tanítani így is tudnál nem? - teszi fel végül bátortalanul a kérdést. Csak erre tér ki, a többiről úgy érzi, hogy jobb nem beszélni, nehogy valami fájó legyen belőle.
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen korán elvesztetted, biztosan remek ember volt- ezt arra tudja alapozni, amit lát. Márton és Miska is jól nevelt, s nem hinné, hogy ez csupán az anyjukon múlt volna. - Nem mindenki ragaszkodna ennyire egy régen tett ígérethez, mint te. Közel álltatok egymáshoz? - hülye kérdés, tudja a választ, hiszen ha nem lettek volna, akkor Márton valószínűleg nem ragaszkodik az egészhez. Eléggé patthelyzet ez.
- Nem szeretnék maradni - közli fájdalmasan egyszerűen. Nem szeretné végignézni, bár nem tudja, hogy az ami most van, pár hét múlva is fent fog e még állni. De jelenleg úgy érzi, hogy nem szeretne ott lenni. - Nem tudom mi ez az egész és azt sem, hogy van e értelme, lenne e valaha is értelme, nem csak egy hirtelen jött fellángolás - e, nem az jött e ki rajtunk, hogy hoppá te lettél volna a házastársam és csessze meg, lásd mit vesztettél.. Egyszerűen semmit sem tudok, ráadásul nevetséges, hogy pár nap után ilyen mélyen kell erről beszélnünk.. Hát nézz ránk, mint két kis tini, akik nem tudják mik azok az érzelmek - tényleg olyan, mintha újra tinédzser lenne és most találkozna először valakivel, aki miatt a hormonjai teljesen megzavarodnak.- De azt tudom, hogy most, ebben a pillanatban biztos vagyok abban, hogy nem szeretnék ott lenni az esküvődön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847560#post847560][b]Bontovich Márton - 2022.06.11. 17:46[/b][/url]

- Igen, azt így is megtehetném, de amikor jelentkeztem, nem engem vettek fel, aztán jöttek a birtok körüli gondok, elteltek az évek, és nem is tudom, hogy most ki tanít a Bagolykőben. Majd megkérdezem a kisebbeket.
A kellemetlen, hogy ebbe a kisebbekbe a saját menyasszonyom is beletartozik, nem kellene így hivatkoznom rájuk, tudom. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy az apámra terelődik a szó, kedves emlékek egész sora önt el szinte azonnal.
- A legközelebb. Mindig magával vitt, tanított, bölcsességre, igazságosságra. Nem ért váratlanul az, hogy nekem kell a birtokot átvennem, csak nem hittem, hogy ilyen hamar lesz. Szó szerint, csak lefeküdt aludni. Korán ment lefeküdni, mert fáradtnak érezte magát. Egész álló nap a könyvelést ellenőrizték, amikor anyu utána ment, én nassoltam éppen a konyhában. Sosem felejtem el a sikítását.
Akármikor az ajtó mellett megyek el, az agyam egy hátsó zugában hallom őt, ahogy ott kérleli az apámat, hogy ébredjen fel, és ez szörnyű. Szomorúan pillantok rá, a múlt és a jelen keveredik benne. Az anyám szomorúságát most érzem magamhoz a legközelebb, azzal, hogy el fogom veszíteni őt. Hát nem nevetséges?
- Bárcsak volna még időnk, lehetőségünk. Bárcsak ne szeretne a húgod. Olyan egyszerű volna akkor minden. Mert, így azt se kérhetem tőled, hogy tölts velem időt, másabbat mint amilyet most töltesz, hogy el tudjuk dönteni mi ez. És ha megbánjuk, hogy nem volt esélyünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847570#post847570][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.11. 18:53[/b][/url]

Kifejezetten jó hallgatni azt, hogy valakinek ennyire jó kapcsolata lehet a szüleivel. Ha gyerekkorára gondol vissza, akkor neki is csak jó emlékei vannak. Nagyjából tizenöt lehetett, amikor távolodni kezdett tőle az apja, aztán a vége már tudjuk mi lett.
-Látod, máris nem örülsz annyira, mint annak idején, mikor elszöktem, mi? - neveti el magát, s mosollyal az arcán néz a férfira.
- Ennek így kellett lennie. Én nem fogok áskálodni ellene. Bármit tettem az elmúlt két hétben, bármit mondtam bárhogyan próbáltam ráébreszteni, hogy öreg vagy, nem szereted, nem hozzávaló vagy, rossz ember vagy.. Üres füleket találtam. Azt pedig nem fogom mondani neked, hogy legyél vele egy szar, szemét alak, mert én leszek az első, aki letépi a tököd, ha ilyet hallok- mondhatná szebben is, de nem akarja. Azt szeretné, ha Márton érezné és tudná, hogy hiába van itt kettejük között valami, a húga az első és ha ő sérül miattuk, akkor annak ára lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847574#post847574][b]Bontovich Márton - 2022.06.11. 19:21[/b][/url]

- Akkor sem örültem. Nagyon kellemetlen volt, és csak hülye viccek jutottak eszembe, hogy oldjam a feszültséget.
Tényleg nagyon kellemetlen volt, ráadásul a fogadáson mindenki ott maradt. Mert, ha már ki van fizetve, és ott az a sok étel, meg mindenki eljött, akkor nehogy tönkremenjen. Szóval igen, ettek és ittak a megszégyenülésemre. Mind, akik nemsokára újra végignézik a történetet. Ahogy hallottam, vannak, akik fogadást kötöttek már rá, hogy szökik-e a menyasszony.
- Ebben az esetben, lehet, hogy máris nekiláthatsz.
Csendesen szólalok meg, és valahogy mégis megpróbálok kicsit arrébb húzódni. Imádok a közelében lenni, az illatát, ami körül leng, de most valahogy a távolság nem is olyan rossz.
- A Rengetegből egyenesen ide jöttem, nem szóltam semmit, és a nagyszüleim se szóltak senkinek. Gyakorlatilag eltűntem, és ha te sem jártál otthon, akkor hihetik azt, hogy együtt tűntünk el, mert te vagy az utolsó személy, akivel láttak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847576#post847576][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.11. 19:50[/b][/url]

- Ne haragudj rám, nem akartalak ilyen helyzetbe hozni.. Apámnak akartam szégyent, megvetést és büntetést- tényleg nem a férfi ellen szólt, akkor nem is gondolt bele abba, hogy a másik fél sérül vagy megalázzák. Csak és kizárólag magával törődött, meg azzal, hogy ő ne sérüljön, mindegy volt milyen áldozattal jár ez.
- Márton. Te jó ember vagy- pont azt a távolságot szünteti meg, amit a férfi okozott. - Igen, kimerem ezt jelenteni, az vagy, pedig ne tudd meg mennyire akartam, hogy ne legyél az. Még kémkedtem is utánad, láttál is, csak nem tudtad, hogy én vagyok... - mosolyodik el szelíden, pont úgy, mint karakál alakjában.
- Nem, nem. Téged az öcséddel látták utoljára, engem pedig a húgommal. Mellesleg, ezek mindig ilyen jóban voltak?- Miska úgy figyelt a húgára, mint valami testőr, hát ezt a vak is látja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847606#post847606][b]Bontovich Márton - 2022.06.12. 18:37[/b][/url]

- Megértem, csak, jobb lett volna egyeztetni.
Vagy egyáltalán találkozni, mert, ha most ennyire sok mindent kivált a látványa, az illata, a mozdulatai, akkor szerintem a múltban is kiváltotta volna, sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy a jövőben is kifogja. Én meg, a szerencsétlen hülyegyerek, nagyon hosszú évtizedekig fogok ettől szenvedni, úgy, hogy a húga a feleségem. Én eltávolodtam, ő viszont közelebb jön, és olyanokat mond nekem, melyeket ebben a percben nem tudok elhinni. A jó emberek nem úgy gondolkoznak, mint én. Mert én lopom a távolságot, észrevétlen. Mert én az ő illatát akarom érezni, mert meg akarom csókolni, mert szeretkezni akarok vele, ami azt illeti finoman és durván is, mindenhogyan.
- Én... nem, az elején nem. Semlegesek voltak, de azt hiszem, ő sokkal jobban megtalálja a hangot a húgoddal, egy korosztály.
Véletlenül se gondolok mást, hiszen én felajánlottam neki a házasságot is, de határozottan elutasított. Nem akar nősülni, nem akarja elvenni Zillét, pedig annyira tökéletes menekülés lenne a kettejük szerelme, és mindenki azt kapná, amit érdemel.
- Ha ilyen közel vagy hozzám, nem ígérem, hogy tisztességes tudok maradni.
Suttogom kettőnk közé. Teljesen elbódít az illata, az, ahogy a lehelete az arcomra csapódik, és muszáj neki szólnom, addig, amíg még szólni tudok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847615#post847615][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.12. 20:46[/b][/url]

- Hát azt vettem észre - igen, még a távolból is kitűnt, hogy a testvéreik milyen könnyedén, mosolyogva, magukat elengedve társalognak és örülnek egymásnak. De ő is csak annak tudta be, hogy koruknál fogva, érdeklődési körük valószínűleg sokkal közelebbi, mint Márton és Zille között. - Elég érdekesen nézett ki, hogy te oda se mentél, mintha észre se vetted volna.. Miksa meg, mint egy testőr úgy vigyázott rá - nem leszúrás, nevet is az egészen, hiszen ezen csak azt lehet. Márton úgy lépett a megmentésére, hogy Zille felé se nézett, pedig őt ugyanúgy zaklathatták volna.
- Én. Bocsánat, csak te megöleltél és én kibontakoztam belőle, de igazság szerint nem volt olyan rossz és utána is maradtunk közel és olyan szépen tudtunk beszélni, észre se vettem, hogy közelebb mentem. Ne haragudj, csak úgy, csak úgy jött. De igazad van, ez tarthatatlan állapot - el is távolodik, nem csak felső testével, hanem arrébb is ül. Nem a ház másik végébe, de tisztes távolságba.
- Úgy hallom csendesedik a vihar, talán mindjárt vége is - néz ki az egyik ablakon, így ültében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847640#post847640][b]Bontovich Márton - 2022.06.13. 21:27[/b][/url]

- Valójában ott sem akartam lenni. Régebben vidám voltam, olyan, mint ők, de valahogy a sok felelősség alatt elvesztem, és nincs senki, aki előhozza.
Habár a parton igencsak az voltam, aki régen, sőt, itt, vele is az vagyok, de félek, ha még többször mondom ki azt, hogy ő nekem sokkal inkább érzékeny pont ez alatt a röpke két hétnyi ismeretség alatt is, mint a húga az elmúlt hónapokban, akkor félek, hogy megint csúnyán megbántanám, és azt semmiképpen sem szeretném.
- Én élveztem. Annyira sok mindent szeretnék veled tenni, és nem azért mert te vagy a nővér, már a parton is, csak téged láttalak, és utánad akartam menni, és minden alkalommal azt érzem, hogy nem akarlak elengedni. Hogy nem volt elég belőled, még akkor sem, ha üvöltesz velem, ha megütsz. Inkább verj meg minden nap, mint, hogy távol legyél tőlem csak egyre is. De ha közel tartalak, félek, hogy nem tudok úriember maradni. Eddig se ment jól, de tudom, hogy messzebbre mennék, aztán még messzebbre, és még, addig, amíg már nem megbocsátható, amit teszek. Mindent legálisan szeretnék, szívfájdalom nélkül.
Vele az lenne, még a rossz napok is jól alakulnának, és én tudom, hogy jól döntöttem, álmodozom, ú nem lenne hajlandó ebbe belemenni.
- Mucika?
Pillantok a kutyára, aki a következő pillanatban már megy is kifelé. Felemelem az ujjam, hogy ne szólaljon meg, fülelek, és amikor csobbanást hallok, elnevetem magam.
- Azt hiszem, igazad van. Hazakísérhetlek? Tudom, nem vagyok a legvonzóbb, így gumicsizmában, de a szándékaim tiszták.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847649#post847649][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.14. 06:26[/b][/url]

Halkan felnevet. Neki nem kell magyarázni a befeszülést, látja jól a másikon, sőt magán is érzi egy jó ideje. De sajnos a felnőtt lét ezzel jár.
Hallgatja Márton szavait, arca izmai pedig biztosan fájni fognak, mert egyik pillanatban mérges, a másikban szomorú a harmadikban, pedig nevet. Persze a sorrend nem feltétlen ez.
- Jó neveltetésre vall, hogy jegyesen nem mentél egy idegen nő után.. - elismerően beszél erről, mintha ez tényleg nagy dolog lenne, holott ennek kellene az alapnak lenni. - Jesszus ez úgy hangzik, mintha terrorban tartottalak volna az elmúlt két hétben - neveti el magát zavartan. Különös, de teljes mértékben átérez mindent, amit a férfi mond. Csak van esze. Ő nem mondja ki, nem mondhatja ki, mert akkor ez az egész abszurd helyzet megváltozik. Így terel az időjárás felé.
Csendben vár, képes ő követni Márton kérését, ha nem hülyeség az, aztán mikor meghallja a csobbanást és Márton nevetését, ő is nevet.
- Szeretném azt mondani, hogy igen, de jobb, ha nem - lassan feltápászkodik, majd annak ellenére, hogy tudja, jobb közöttük a távolság, odalép a férfihoz. - Bár utánam jöttél volna, akkor, mikor még nem tudtuk egymásról, hogy kik vagyunk - búgja halkan szavait, majd nyom Márton arcára egy puszit. - Viszlát Bontovich úr, ajánlom, hogy a vasárnapi reggelire ott legyen a menyasszonya mellett, mert nem szeretnék visszajönni Magyarországra és ellátni a baját - bár hangjában még ott az él, de érezhetően sokkal inkább játékos hangnem ez, mint eddigi civakodásaik alkalmával.
Sarkon fordul és elindul kifelé. Muszáj elmennie egyszerűen muszáj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847660#post847660][b]Bontovich Márton - 2022.06.14. 15:49[/b][/url]

Megmosolyogtat, ahogy nevet, szeretem, és jól áll neki, ahogy az is, ha dicsér, sőt, ha szid, az is. Azt hiszem, erre mondják, hogy kezd megtelepedni a rózsaszín köd, mert bizony én is kezdem vele a rosszban is örömömet lelni, mégsem vagyok kimondottan az a mazochista alkat.
- Akkor csalárdnak tartanál, és sokkal rosszabb színben tűnnék fel, mint így.
Illedelmesen felállok, amikor ő is, bár nem szeretném elhagyni a helyet, képes lennék itt leélni az életem, ha cserébe minden más, ami most van, és nem akarom, hogy legyen, eltűnik.
- Ég önnel, Fölnagy kisasszony, és kérem, ne csábítson, mert ha ilyet mond, még annyira sem érzem a késztetést, hogy visszatérjek.
Megérinteném, csak még egyszer, és ahogy ujjaim elindulnak felé, úgy robajlik fel az ég is, az eddigieknél sokkal erőteljesebben. Még az én szívem is kihagy ijedtemben egy ütemet, és bár talán egy égi figyelmeztetés volt, mégsem azt a célt szolgálta, amit akart, hiszen nem a kezem húztam el, hanem gyorsan közelebb léptem, hogy az ájulás szélén lévő nőt elkapjam, és magamhoz húzva átöleljem őt.
- Nincs semmi baj, nincs semmi baj, itt vagyok, nem kell félned, megvédelek.
A kutya is iszkol kifelé, ez még őt is meglepte, ahogy felfelé emeli a fejét, látszik rajta a tanácstalanság. Én, vigyázva, hogy a nő ne sérüljön, óvatosan  leguggolok, majd leülök vele, testemmel védve őt. Hátranyúlva kitapogatom a takarót, és ráterítem úgy, hogy a fejét is eltakarja, hátha tompít.
- Maximum énekelni tudok, de nem biztos, hogy szeretnéd még emellé az én hamis hangomat hallani.