[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771679#post771679][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.09.07. 15:58[/b][/url]

Gondolván, hogy mi baj történhetne, ha sétálgatok egyet a faluban, mosolyogva indultam el. Eddig nemigen volt alkalmam felfedezni a kicsiny falut, mert mindig volt valami dolog, de így, hogy a cikket sikerült még időben leadnom az Edictumnak, talán egy kis sétát megérdemelhetek. Óvatosan battyogok a szökőkút felé, megtartva a két méter távolságot, mielőtt beleesnék - mert igen, képes vagyok rá -, és csillogó szemekkel csodálom a vizet nyugalomban, egészen addig, amíg egy öltönyös férfi nem lép oda hozzám, rózsával a kezében. Mondom öltönyös! Megilletődött tekintetemet emelem rá, hogy aztán rögtön le is süssem szemeimet. Érzem, ahogy a vörös legszembetűnőbb árnyalata kezdi el beborítani arcomat, amikor meghallom a bókot. Mély levegőt véve, de fejemet továbbra sem felemelve, veszem el a felém nyújtott rózsát.
- Köszönöm - motyogom a macskakőnek, kezemet rögtön visszatéve magam mellé. Hogy mit köszönök? Valószínűleg a bókot is és a rózsát is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786353#post786353][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.28. 18:56[/b][/url]

Ujjaimat morzsolgatva, alsó ajkamat harapdálva megyek el a pizzázó előtt körülbelül negyedszer. Dolgozik, hiszen látom a szememmel, mégsem merek bemenni, mert elég furán venné ki magát, hogy rátörök a munkahelyén, azzal a szándékkal, hogy akkor a megígért kávét behajtom, mint valami végrehajtó, és még meglepetést is hoztam neki. Mondanám, hogy muszáj volt, de nem, csak hirtelen ötlet volt az egész, ahogy otthon ültem. De most itt vagyok, és mindig abban reménykedem, hogy végez. De nem, úgyhogy mélyet sóhajtva fordulok háttal a pizzázónak, hogy akkor indulás van haza, de pár lépés után megtorpanok és szidva magam lépek be a Félszeműbe. Utam egyenesen hozzá vezet.
- Szia! - köszönök vidáman, hogy zavaromat leplezni tudjam. - Mikor végzel körülbelül? - ez a fejemben sokkal jobban hangzott, mint kimondva. Mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786363#post786363][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.28. 19:20[/b][/url]

- Egy órája? - ráncolom a szemöldökömet értetlen, és magamban persze elhordom elég meleg éghajlatra magamat, amiért szerintem én konkrétan majdnem egy órája toporgok az étterem előtt. Hát ez zseniális, de mivel komolyan meneteltem oda meg vissza, így még csak azt sem mondhatom, hogy fáztam. Pezseg a vérem rendesen ám!
- Neeeeem - hárítom el az ajánlatot, ujjaim között szorongatom az ajándékzacskót, majd alsó ajkamra ráharapva eltekintek Balázs mellett, végül vissza rá. - Én csak... szóval... - na, és akkor eddig terjedt a tudományom. Kellenének a szavak, amikből megélek! - Tehát én csak... én csak azért jöttem, mert emlegettél valami kávét legutóbb - sütöm le tekintetem, érzem, ahogy arcomat elönti egy halvány pír.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786376#post786376][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.28. 19:37[/b][/url]

Érzem magamon a tekintetét, ahogy eltekintek mellette, mert folytatni kéne vagy ilyesmi, és az asztalról meg a csoportról valahogy nem is veszek tudomást, egyelőre úgy érzem van nagyobb problémám is. Végül csak kicsúszik miért vagyok itt, és egy pillanatra megáll bennem az ütő, mert nem úgy hangzik, mint akinek kedve lenne, aztán... aztán fogja magát, hátat fordít és elszalad. Még reagálni sem volt időm, egy bólintásra sem tellett és már itt sincs, így vállat vonva araszolgatok közelebb az ajtóhoz, és amikor Belián visszaér hatalmas mosollyal köszöntöm.
- Gyors voltál - lépek ki a friss levegőre, ami egy kicsit meglöki a tisztán gondolkodást. Így egyszerűbb. - Menjünk a Czukorvarázsba? Ott van süti is és kávé is. Kellemes a hasznossal meg ilyesmi... - kezdek el tervezni rögtön, de a vége felé érezhetően lehalkul a hangom. A szatyrot ugyanúgy szorongatom, mert csak nem itt kellene átadnom. Mármint, illik ilyet az utca közepén?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786390#post786390][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.28. 20:03[/b][/url]

- Dehogyis - rázom meg fejemet a kérdésre. Elbűvölő mosolyt villantok, ahogy belemegy a helyszínbe, majd óvatos léptekkel indulok is meg felé. Nem sietek, meg hasonlók, de jobb lenne már bent lenni, mint a hidegben, bármennyire is tisztítja a fejemet és segít úgy gondolkodni, mint egy ember.
- Ne viccelj - fordítom oldalra fejemet, hogy rá nézhessek, majd el is kapjam a tekintetemet. Baszki! Mekkora illetlenség már rátörni az emberre közvetlen az ünnepek után, ráadásul a munkahelyén. Hogy erre nem gondoltam előbb! - Te ne haragudj, amiért így rád törtem a semmiből, igazán megkereshettelek volna előtte, csak hirtelen ötlet volt, én meg nem is gondolkodtam... - most jönnek a szavak rendesen, annyi a baj velük, hogy a felesleges locsogás nem oldja meg a bajt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786404#post786404][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.28. 20:19[/b][/url]

Mélyet sóhajtok, majd kifújom a levegőt, ami egy fehér kis felhőcskében távozik ajkaim közül. Azért ez megnyugtató, és amiket utána mondd, azok csak igazán azok! Mosolyogva sétálok mellette, miközben rágyújt, én pedig mintha kissé feloldódnék. Szívja mellettem a cigarettát, sétálunk a cukrászda felé, hogy együtt töltsük a délutánt, beszélgetünk. Idejét sem tudom mikor volt ilyen nyugodalmas délutánom utoljára.
- Ezt örömmel hallom - mosolyodom el halványan. - Pedig megértettem volna, ha elhajtasz, mégis örülök, hogy nem úgy lett - ha elhajt, akkor valószínűleg futok hazáig és soha többet nem megyek emberek közé vagy próbálok meg kapcsolatokat kialakítani. A végső döfése lett volna annak, hogy próbálkozzak szocializálódni. Szép halál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786412#post786412][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.28. 20:33[/b][/url]

- Nem mondtam volna nemet - nevetek fel őszintén. Ha egyszer eljutottam odáig, hogy bemegyek és meg is szólítom nem tágítok, mert legalább megcselekedtem, ami a fejemben volt. Nagyon büszke tudok ám lenni magamra, amikor ilyen emberi módon cselekszek meg valamit.
- Én sem voltam még - ráncolom a szemöldökömet, miközben erősen pörgetem a lapokat emlékeim könyvében. Nem, tényleg nem, de nem is baj, legalább most van társaságom is hozzá. Izgalmasabb és kevésbé unalmas, mintha egyedül jöttem volna. - Valahol el kell kezdeni - nevetek fel immár halkabban, ahogy megállok a bejárattól nem messze, remélve, hogy Belián is megtorpan. Nem mindenki viseli el a cigarettafüstöt és itt pont jók vagyunk, hogy nyugodtan el tudja szívni.
- Apropó - pillantok arcára, majd el a válla felett, mert a bejárat nagyon érdekes, ismét vissza az arcára. - Nem lenne gond, ha Balázsnak hívnálak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786421#post786421][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.28. 20:49[/b][/url]

Elmosolyodom, de csendben sétálok tovább mellette, amíg meg nem érkezünk a helyszínre. Vagyis elé, mert én aztán nem vagyok türelmetlen, felőlem rágyújthatna még egy cigarettára, kivételesen nem sietek, és mindennel kész vagyok, így igenis megérdemlek egy nyugalomban elfogyasztott kávét.
- Akkor együtt kitapasztaljuk. Köszönöm - lépek be a cukrászdába előtte, rögtön egy szimpatikus asztalt keresve. Az ablak mellett van pár szabad asztal, így arrafelé indulok el, hogy azonnal meg is szerezzek egy két személyeset magunknak.
- Jó mottó ám - kezdem el levenni a kabátomat, az ajándékszatyrot a székre téve közben. - Én is igyekszem eszerint cselekedni mostanában - arcomat rögvest elönti a pír, ahogy eszembe jut az estély vége. Na akkor és ott nem én cselekedtem így. Ő sem biztosan, de..., de mégis megtette. Fejemet kicsit megrázva emelem fel a szatyrot, majd Balázs felé fordulok, mielőtt nagyon belelendülnénk.
- Ezt neked hoztam - nyújtom felé a szatyrot. - Kellemes ünnepeket utólag is - most vagy soha alapon tartom felé az ajándékot, amíg el nem veszi. Nincs benne semmi érdekes, nem vittem túlzásba, de talán a lötty, amit véletlen kiborított és egy nagy adag gyümölcssaláta célba viszi a poént.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786450#post786450][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.28. 21:53[/b][/url]

Halkan felnevetek, mert teljesen át tudom érezni a helyzetét. Sokszor én sem tudom mit mondok, csak utána gondolkodok el, mi is hagyta el a számat, de akkor már ugye legtöbbször mindegy is. Halkan nevetgélek, amíg végre eljutunk odáig, hogy minden bátorságomat összeszedve, töretlen mosolyogva nyújtom felé az ajándékot. Karom kicsit lejjebb ereszkedik, ahogy kitartóan tartom neki, majd amikor nyúl érte, én is kinyújtom, hogy el is tudja venni.
- Emeletes torta? - ráncolom a szemöldökömet értetlenül, majd elhessegetem a gondolatot, mert megint nem a lényeget fogtam meg, mármint... van más milyen torta? - Nem, nem, nem! Dehogy! Ne viccelj velem, nem azért hoztam neked, csak gondoltam vicces lenne, ha már az előző kiborult - állok neki rögtön tiltakozni aziránt, hogy ő fizet. - A gyümik meg egyszerűen finomak - vonom meg vállaimat zavartan, majd ahogy kihúzza a széket, egy halk "köszönöm" után foglalok rajta helyet. Mert ez azt jelenti, hogy nincs ölelés. Valószínűleg ismét hazáig szaladtam volna tőle.
- Nem haragszom meg érte - nevetek fel őszintén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786554#post786554][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.29. 01:14[/b][/url]

Boldog vagyok, amiért sikerült mindenféle bénaság nélkül átadnom az ajándékot. Nem ejtettem le, nem szakadt el a zacskó, nem hagytam el valahol. Ezek igenis fontos dolgok, főleg, mivel rólam beszélünk.
- Nos - emelem tekintetem Balázsra teljesen komolyan. - Fogalmam sincs miről beszélsz, de elhiszem neked - nem nézek tévét. Szabadidőmben, ha tehetem, inkább olvasok, kertészkedek vagy sétálok egyet Spike-kal, és ezek azért jó programok, mert addig sem az újságra vagy... vagy Henrikre gondolok. Ami jó. Nagyon jó.
- De... - rögtön vitába szállék, ám olyan határozottan mondja, hogy nem vitatkozik erről, hogy inkább alsó ajkamat beharapva maradok csendben. Természetesen ez még nem azt jelenti, hogy elfogadtam.
- Úúú - vigyorodom el szélesen. - Úgy örülök, hogy tetszik. Nagyon izgultam, sosem ajándékoztam még senkinek a családomon kívül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786561#post786561][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.29. 01:35[/b][/url]

Mosolyogva bólogatok, miközben magam elé veszem a másik itallapot és szemöldök ráncolva figyelem a kínálatot. Hát én nem ehhez vagyok szokva. Otthon megnyomok két gombot és kávé, itt meg mindenféle extrákkal feltuningolják. Aha, ez remek lesz.
- Rendben, köszönöm - csak egy pillanatra emelem el tekintetem az itallapról, hogy jelezzek Balázsnak, figyelek ám, csak tele van külföldi szóval az itallap.
- Figyelj - szuggerálom összeszűkült szemekkel még mindig az első oldalt. - Én ezeket nem értem - bevallom nőiesen, nincs mese, most sülök fel csak igazán, de nem bánom, ha az lesz a vége, hogy megértem mi van leírva elém. - Maradok a capuccinónál szerintem - nevetek fel halkan, majd az itallapot visszahelyezem a tartójába.
A kérdéstől, majd a kérdésektől rögtön vörös árnyalatot vesz fel arcom, amit ugye nehezen palástolnék. Lesütöm tekintetemet, az asztal alatt morzsolgatom egy ideig ujjaimat, kicsit fészkelődök, mintha ezzel foglalkoznék, mert kényelmetlen a hely. Nem az. - Hát... én... nem tudom. Csak ültem otthon, gyümölcssalátát ettem és eszembe jutottál - vonom meg vállaimat kicsit, tekintetemet még mindig az asztallapra szegezve. - Aztán az is, ahogy elváltunk, gondoltam kellemes a hasznossal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786571#post786571][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.29. 02:00[/b][/url]

Megilletődött tekintetem emelem rá, majd amikor közli az infót, kitör belőlem a nevetés. Szám elé kapva a kezemet próbálom visszafogni magamat, de nem megy, őszintén nevetek, egyik kezem hasamra is csúszik, mintha segíthetne megelőzni a fájdalmat. Ez amolyan ösztönös mozdulat, nem?
Folyamatosan bólogatva hagyom a rendelés elintézését Balázsra, majd amikor a pincér elmegy, ráemelem tekintetem.
- Mindenképpen - bólintok mosolyogva, hogy aztán, mint hidegzuhany jöjjenek a kérdések és teljesen szétessek, mint egy első randin lévő kamaszlány. Nem merek felnézni, így csak válaszolok, de amikor neki áll ő is, érdeklődően tekintek fel.
- Nem szükséges megköszönnöd - oldalra biccentem fejemet kissé, majd folytatom. - Nem a hálálkodásod miatt adtam, hanem, mert... mert nem is tudom miért. Mert csak - és akkor én itt lezártam a témát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786639#post786639][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.29. 12:12[/b][/url]

- Ez az volt - értek vele egyet szemeimet, kicsit arcomat dörzsölgetve, hasamat simogatva. Már csak ezért is megérte eljönni ide, és így jobban belegondolva áldom a jó eget, amiért egy egyszerű sminket tettem csak fel, így legalább most nem az államon folyik a fekete szemfesték.
- Szeretnéd? - fürkészem arcát, de semmi olyan dolgot nem látok, ami talán azt mondatná, hogy füllent. Nyílt és őszinte. - Rendben, fizetheted a kávém - mosolyodom el szélesen, majd kicsit előre dőlve kezdem el fürkészni a sütis lapot. Mert igen, azt legalább értjük.
- Mignon! - mutatok valahova a lap vége felé csillogó szemekkel. - Ijj, az nekem nagyon jó lesz. Puncsos - még egy határozottat rá is bólintok, leginkább magam megerősítéseképpen, majd ahogy visszahuppanok a helyemre felkapom tekintetem Balázsra.
- Nem vagyok annyira érdekes, hogy bármit is tudjak mesélni - aprót vonok vállaimon, alsó ajkamra ráharapok. Vagyis... lenne miről, akarom mondani kiről, de nem fogom ezzel terhelni az előttem ülőt. Csak egy kávé és egy süti. Nyugiban. - Júj! Úgy tűnik, hogy a sorozat, amit megszeretnék jelentetni a falu újságjában és a miénkben is, sínen van! - örömködök vidáman.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786700#post786700][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.29. 17:21[/b][/url]

- Micsoda? - nevetek fel hitetlen a kérdésekre. Annyira nem vagyok édesszájú, hogy egy halom mignont befaljak. Ha lenne otthon valaki, akkor lehet elfogadnám a kettőt is, de így csak magamat etetem. - Elég lesz egy, köszönöm - felelem végül, hogy ne essünk át a ló túloldalára, mert komolyan, ha mondjuk Spike ehetne ilyesmit, akkor simán vinnék haza egy tucattal is. De nem ehet. Én pedig egyedül élek, és bár lenne elképzelésem arról, hogy kinek vihetnék, de elégszer törtem már rá a férfira. Elég volt.
- Akkor lehet érdekesebb vagy. Mesélj te is! - csillannak fel szemeim rögtön, majd az asztalra teszem kezemet, hogy megtámaszthassam benne arcomat, majd halványan elmosolyodjak.
- A faluban lakó aurorokról, deffenzorokról, exterminátorokról, a menhelyről, a kviddics sztárokról, képesség oktatókról - kezdem el sorolni nagy lendülettel, majd észre kapok és be is fejezem, hogy a lényegre térjek. - Mindenkiről, aki a faluban lakik. Izgalmas történeteik lehetnek, és sokan nem is tudják ki mellett laknak, pedig lehet éppen segítséget nyújthatna neki az illető - vonom meg vállamat kicsit. - Erről szól majd. Rengeteg nevem van, de remélem ez csak nőni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786709#post786709][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.29. 18:03[/b][/url]

Szemforgatva, mégis kicsit nevetgélve tudatosul bennem a poén. Hah, szeretem a szóvicceket, főleg, ha egy embernek ennyire élből mennek, bár az is hozzá tartozik a dolgokhoz, hogy én soha nem voltam jó bennük. Ilyen ez. Legalább írni tudok, ha már minden kommunikációval kapcsolatos dolog cserben hagy, amikor a legnagyobb szükségem lenne rájuk.
- Én csak dolgozom - tárom szét karom mosolyogva, majd visszahelyezkedem eredeti pozíciómba, miközben odalép hozzánk a pincér. Türelmesen megvárom, amíg Belián leadja a további rendelésünket, majd felé fordulok, totálisan megtartva a fonalat. Ügyes vagyok.
- Nem, nem azok - nevetek fel őszintén. - Ejtsük a témát, mert csak összezavarlak - kuncogok tovább, még szemeimet is lesütöm, ahogy visszakérdez, pedig szeretem azt a filmet.
- Igen - bólintok egyet kicsit ráncolt szemöldökkel. - Igen, valami ilyesmi lesz - határozottabban mondom ki, mert jobban belegondolva valóban beletrafált a dologba.
- Nagyon remélem, hogy igazad lesz és sikerül elkapnunk az összes hely tulajdonosát - pötyögtetek pár édesítőt a capuccinómba, tekintetem automatikusan csillog, ahogy erről beszélek. Olyan jó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786824#post786824][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 00:20[/b][/url]

- Valóban nem lehet könnyű - bólintok pár határozottat, mert teljesen meg tudom érteni, hiszen én is dolgoztam az egyetemen mellett. Az újság az egész életemet kitette, de a pszichológia szak mellett úgy gondoltam, én annyira jó vagyok és ügyes, hogy simán mehet párhuzamosan a kettő. Hogyne ment volna! Csak néha pislogni is elfelejtettem.
- Igazából - fújok bele a rendelt italba. - Fogalmam sincs, hogy magyarázhatnám el - vonom meg vállamat mosolyogva mondandóm végén, mert valóban nem. Igazából nekem minden ilyesmi egy lapon van emlegetve. Türelmetlenségemnek hála belekortyolok egy aprót a kávémba. Elégedetten hümmögök párat, mikor hozzák a sütiket. Egy köszönöm után a pincér távozik is, majd Beliánra emelem tekintetemet.
- Én is, mert ez most úgy fellendített, alig bírok megülni a fenekemen - mosolygok folyamatosan, tekintetem csillog állandóan.
- Jó étvágyat - fogom meg a villát vidáman, majd a mignon egyik sarkát levágva pakolom a számba. Lassan kezdem el rágni, hogy végül kikerekedett szemekkel nézzek Beliánra. - Ez nagyon jó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786827#post786827][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 00:36[/b][/url]

Halkan felnevetek, mielőtt a következő falatot bekapnám és megízlelném, mert valóban átment a hely a teszten. Bármilyen tesztről is legyen szó, szerintem 10/10 a dolog, úgyhogy én teljesen elégedetten fogok innen távozni.
- Ha dűlőre jutok a saját szavaimmal, akkor felkereslek és elmagyarázom, rendben? - ajánlom fel a kompromisszumot, ami szerintem élhető, és talán még segítek is Balázsnak vele. Nem lenne rossz, legalább valami hasznosat tennék az év végén.
Zavartan tűrök fülem mögé egy tincset a jelzőre, talán egy kicsit bele is pirulok. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ilyen nyíltan mondjanak ki nekem ilyeneket. Anyámtól és apámtól más, nyilván, tőlük nem is jövök zavarba, de Balázs... ő Balázs.
- Kinek hogy tetszik - még egy falat, mielőtt folytatnám. - Valaki segítségül hívja a mágiát, valaki nem használja hozzá, valaki simán azzal oldja meg. Elég ember függő a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786833#post786833][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 00:52[/b][/url]

- Akkor megbeszéltük - bólintok rá egy határozottat, hogy utána ez el is múljon - mármint a határozottságom - és felvegye helyét a tinilányos pír az arcomon. Én úgy vélem, hogy előbb vagy utóbb elfogok jutni oda, hogy a bókokat csak megköszönöm és mosolyogva tovább lépek. Akárcsak egy ember tenné, aki azonos nemű velem. Nem pedig pirong állandóan, mint akinek nincs jobb dolga.
- Hozzá szoksz valószínűleg - mosolyodom el szélesen, majd az utolsó falatot is eltüntetem. Számat megtörlöm egy szalvétával, majd összerendezve mindent kicsit eltolom magamtól a tányért. - Én például nagyon ritkán használok mágiát. Nincs rá szükségem. A jegyzeteléshez jól jön egy interjú során, de amúúúúgy... - megrázom a fejemet, valami megerősítésgyanánt.
- Az a citromos? - csillannak fel szemeim kíváncsian. - Hadd csórjak egy kicsit, légyszi! Nem szerettem volna rendelni, mert úgysem tudnám megenni, szóval... - szemöldökömet ráncolom, végül elnevetem magam. - Elcsórom a tied.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786840#post786840][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 01:44[/b][/url]

Párszor már letisztáztuk, hogy annyira nem vagyok jó abban, hogy ismerősöket, esetleg barátokat szerezzek. De most úgy érzem, hogy Balázzsal sínen vagyunk valamiért. A fesztelen beszélgetés, a belsős - mert már van! - poénok, amiket csak mi értünk, hogy elég sok mindenben hasonlítunk... valahogy boldogsággal tölt el, és úgy érzem okkal. Majd kialakul. Vagy ilyesmi.
- Hamarabb elfog jönni az az idő, mint gondolnád - legyintek egyet, majd egy bizakodó mosolyt küldök felé. Bár nem tudom, hogy került a varázslóvilágba, ha nemigen van köze a mágiához, de ugye, egyáltalán közöm sincs hozzá, így csak támogatom, hogy legalább egy kicsit segíthessek neki.
- Én is valahogy így vagyok ezzel - sóhajtok egy mélyet. Nagyon közel a harminchoz illene olyan dolgokat tennem, mint egy felnőtt nő. Például, ugye, nem elvörösödni egy bóktól. Kezdhetnénk ezzel.
- Megértelek, nem lehet könnyű írni vele, ha eddig nem is találkoztál még vele - nevetek fel halkan. Én személy szerint szeretem, mert a betűk, amiket formálok vele sokkal egyedibbek, mint a muglik által használt tollakkal írtak, csak ez én vagyok.
- Köszi - kapom fel villámat szélesen mosolyogva, majd egy falatot számba gyömöszölve tolom vissza a tényért Balázs elé. Ízlelgetem, majd mint egy jóllakott óvodás dőlök hátra a széken. - Nagyon finom ez is, de nem kérek többet. Tényleg köszi - vajon miért nem volt nehéz kérni egy falatot a torta szeletjéből?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786888#post786888][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 18:32[/b][/url]

- Akkor tényleg mázlid van - biccentek párat, majd ajkaimhoz emelve a csészét kortyolok egyet a kávéból. Úgy érzem, hogy lassan, de biztosan megtudunk egymásról olyan dolgokat, amik talán valami kapcsolat féle közeledtét jelenthetik. Nem élem bele magam, mert félek, akkor csak elrontom az egészet, de azért reménykedni szabad.
- Két év - tartom fel mutató- és középsőujjamat Balázs felé, hogy de bizony, még két év és jön a bűvös harmincas szám. Mármint nekem nem az, de anyám körülbelül már most szervezi az eseményt, ami megünnepli, hogy beléptem a harmincasok közé. Ki érti ezt pontosan?
- Ezt el tudom képzelni - nevetek fel halkan, miközben visszatolom elé a tányért, mert egy falat bőven elég volt belőle. Csak az íze kedvéért már megérte kérni egy harapást belőle. - De legalább megpróbáltad, ami nagy szó - mosolyodom el biztatóan, még egyet kortyolok a kávéból.
- Biztos - bólintok egy határozottat, szélesen mosolyogva figyelem, ahogy eltüntetni a második szeletet is, amit rendelt. A férfiak mindig ennyit esznek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786892#post786892][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 18:52[/b][/url]

Mosolygok vele, felesleges kimondanom, hogy valóban, mert ő is tudja, hiszen most mondta, és én is így vélekedek erről. Ha mindenhez úgy állnánk, hogy türelmetlenek vagyunk, nagyon rossz napjaink lennének. De Balázs sem tűnik olyannak, mint aki folyamatosan arcon pörögve csinál mindent. Nem is szabad.
- Köszönöm - nevetek fel, hogy zavaromat kicsit elrejtsem. - Négy? Azta! Nehogy lemaradj, előbb érek a három ikszhez! - nevetek tovább, de már vidámabban, és most zavaromat sem kell lepleznem. Eszembe ötlik, hogy azt mondta tanul, ám így, hogy kiderült mennyi idős is, indokolatlan, hogy a kastély falai között mászkál. Mégsem kérdezek rá, hiszen biztosan meg van rá az oka, és amíg ő nem mondja el, nekem nincs jogom belekérdezni.
- Persze - bólintok egy határozottat, csészémet visszateszem a kistányérra, majd az asztalra felkönyökölve köszörülöm meg torkomat. - Nem érdekelhet minden, és nem is fekhet minden mindenkinek, ez így van rendjén. Fura lenne, ha mindenkit érdekelne minden - vonom meg vállaimat végül, mert ennyi volt a nagy bölcsességem, ami nem is biztos, hogy érthető. Csészémet ismét kezembe veszem, megiszom az utolsó kortyot, majd aprót szusszanva emelem tekintetem Balázsra.
- Igen, én is örülök neki! Nagyon megérte - mosolyodom el halványan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786899#post786899][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 19:14[/b][/url]

Csak somolyogva ingatom a fejemet, mert bármilyen hihetetlen egy nőnek tényleg jó azt hallani, hogy nem nézik ki belőle, hogy közelebb van a harminchoz, mint akár csak a huszonöthöz. Megmelengeti a lelkemet, na!
- Gondolkozz nyugodtan hangosan, így szoktak beszélgetni az emberek - kuncogok egy halkat. - És egyetértek. Emlékszem még, amikor bejártam a reggeli előadásokra az egyetemen huszonkét évesen és hős voltam - fejemet ide-oda biccentem párszor, majd jobb kezemnek támasztom fejemet. - Áh, szerintem, amit téged érint a mágusvilágból, azt úgyis megtapasztalod majd. Az meg sokkal jobb és könnyebb, mintsem olvasol róla, de fogalmad sincs miről szólnak a mondatok igazából - ez az én véleményem. Inkább tapasztalja meg azt a mágiát, ami érinti őt is valamilyen szinten, mintsem elolvassa a könyvet, aztán csak ül, hogy rendben, elolvastam és most? Semmit nem tud vele kezdeni, feleslegesen meg ne erőltessünk dolgokat.
- Benne vagyok! - bólintok egy határozottat. - Mindenképpen elkaplak majd a híreimmel, nem úszol meg - tekintetem a falon lógó órára vándorol. Kissé eltátott szájjal konstatálom a tényt, hogy lassan másfél órája ülünk itt.
- Ne haragudj, de nekem mennem kell - állok fel lassan a helyemről, mielőtt Balázsra borítom az asztalt. - Meg kell etetnem Spike-ot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786912#post786912][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 19:55[/b][/url]

Nagyon meg van az inger, hogy rákérdezzek mit tanult, és mi indokolja a múlt időt, de még mindig tartom azt, hogy nincs hozzá jogom, plusz tényleg mennem kell. Csak nem hagyom ennél tovább egyedül a kis lelkemet.
- Az a legjobb - mosolyodom el szerényen, miközben kabátomért nyúlok, hogy magamra kapjam azt, majd pár hanyag mozdulattal igazítsam meg sálamat nyakamon, hogy végül a mozdulatsor végén felnevessek. - Rendben, megtartom a titkodat - nevetgélek tovább, mintha ez tényleg olyan hatalmas titok lenne. Valamikor még engem is meglepnek dolgok a mágusvilággal kapcsolatban, talán halvány elképzelésem van arról Balázs mit is érez valójában. Pedig én ebben nőttem fel.
- Jól jön a segítség, járj nyitott szemmel - kezdem el begombolni szövetkabátomat, és amíg ezzel bajlódom, természetesen figyelek Balázsra.
- Nem tartasz fel! - kezdem el rögtön a tiltakozást, mert valóban nem, ha így lett volna vagy így lenne, akkor el sem mentem volna hozzá. Rossz érzés is, hogy el kell mennem. - Nincs mit - mosolyodom el szerényen, majd az utolsó gombot is a helyére téve simítom le az anyagot és szusszanok egyet.
- Ne viccelj - tárcámat elővéve teszem le az asztalra a fogyasztásunk körülbelüli felét, mert így legalább nincs megkockáztatva az, hogy nem veszi el. Hah, túl jártam ám az eszeden Balázs! Most jön a rendes búcsú, ugye? Hogy kellene? Kézfogás, mintha valami üzleti találkozón lennénk túl? Két puszi? Túl intim. Esetleg egy ölelés? Felemelem tekintetem, végül egy zavart mosolyt varázsolva ajkamra, esetlen lépek elé, hogy valami ölelés félét produkáljak. Nem tart tovább pár másodpercnél, és amikor eltávolodom szélesen mosolygok, igyekszem nem kimutatni, hogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Intek még egy utolsót, majd kisietek a cukrászdából. Szentséges ég!