Ujjaimat morzsolgatva, alsó ajkamat harapdálva megyek el a pizzázó előtt körülbelül negyedszer. Dolgozik, hiszen látom a szememmel, mégsem merek bemenni, mert elég furán venné ki magát, hogy rátörök a munkahelyén, azzal a szándékkal, hogy akkor a megígért kávét behajtom, mint valami végrehajtó, és még meglepetést is hoztam neki. Mondanám, hogy muszáj volt, de nem, csak hirtelen ötlet volt az egész, ahogy otthon ültem. De most itt vagyok, és mindig abban reménykedem, hogy végez. De nem, úgyhogy mélyet sóhajtva fordulok háttal a pizzázónak, hogy akkor indulás van haza, de pár lépés után megtorpanok és szidva magam lépek be a Félszeműbe. Utam egyenesen hozzá vezet.
- Szia! - köszönök vidáman, hogy zavaromat leplezni tudjam. - Mikor végzel körülbelül? - ez a fejemben sokkal jobban hangzott, mint kimondva. Mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786827#post786827][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 00:36[/b][/url]

Halkan felnevetek, mielőtt a következő falatot bekapnám és megízlelném, mert valóban átment a hely a teszten. Bármilyen tesztről is legyen szó, szerintem 10/10 a dolog, úgyhogy én teljesen elégedetten fogok innen távozni.
- Ha dűlőre jutok a saját szavaimmal, akkor felkereslek és elmagyarázom, rendben? - ajánlom fel a kompromisszumot, ami szerintem élhető, és talán még segítek is Balázsnak vele. Nem lenne rossz, legalább valami hasznosat tennék az év végén.
Zavartan tűrök fülem mögé egy tincset a jelzőre, talán egy kicsit bele is pirulok. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ilyen nyíltan mondjanak ki nekem ilyeneket. Anyámtól és apámtól más, nyilván, tőlük nem is jövök zavarba, de Balázs... ő Balázs.
- Kinek hogy tetszik - még egy falat, mielőtt folytatnám. - Valaki segítségül hívja a mágiát, valaki nem használja hozzá, valaki simán azzal oldja meg. Elég ember függő a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786829#post786829][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.30. 00:43[/b][/url]

Most már csak azt kell majd kitalálnia, miből visz és mennyit. Talicskát nem hozott neki, de majd... valahogy hazaviszi. Amúgy sem aggódik, nem kell olyan sokat sétálni. Vagy ez épp rossz jel. Majd lemozogja, ha már neccesnek érzi.
- Rendben van, így tökéletes – bólogatva egyezik bele, hát akkor összefutnak még. Talán sikerült még egy barátot szereznie? Nem nézi valahogy ki belőle, hogy csak azért magyaráz, mert sajnálja. De lehet megint ő a naiv, aki mindenkiben a jót keresi. Vagy találja is meg. A zavar is olyan dolog, bár lehet külső szemlélőnek valamelyik asztalnál úgy tűnik, ez valami langyos ütemű randi. Pedig nem, nem vak, nem hülye, csak azt ő már nagyon rég kizárta, tudatosan.
- Áhhááá. De van rá. Néha tök irigylem, mert... hát könnyebb, gyorsabb megoldani a dolgokat vele, vagy nem tudom. Lehet csak azért, mert új, mit tudom én, pár év itt a faluban, az iskolában és már fel sem fog tűnni – vagy csak a nagyon durva dolgok. De nem siet előre. Kortyol kávét, mielőtt a citromost is nekiáll eltünteti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786833#post786833][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 00:52[/b][/url]

- Akkor megbeszéltük - bólintok rá egy határozottat, hogy utána ez el is múljon - mármint a határozottságom - és felvegye helyét a tinilányos pír az arcomon. Én úgy vélem, hogy előbb vagy utóbb elfogok jutni oda, hogy a bókokat csak megköszönöm és mosolyogva tovább lépek. Akárcsak egy ember tenné, aki azonos nemű velem. Nem pedig pirong állandóan, mint akinek nincs jobb dolga.
- Hozzá szoksz valószínűleg - mosolyodom el szélesen, majd az utolsó falatot is eltüntetem. Számat megtörlöm egy szalvétával, majd összerendezve mindent kicsit eltolom magamtól a tányért. - Én például nagyon ritkán használok mágiát. Nincs rá szükségem. A jegyzeteléshez jól jön egy interjú során, de amúúúúgy... - megrázom a fejemet, valami megerősítésgyanánt.
- Az a citromos? - csillannak fel szemeim kíváncsian. - Hadd csórjak egy kicsit, légyszi! Nem szerettem volna rendelni, mert úgysem tudnám megenni, szóval... - szemöldökömet ráncolom, végül elnevetem magam. - Elcsórom a tied.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786838#post786838][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.30. 01:30[/b][/url]

Bólogatva figyeli a pírt az arcán, enyhén megemelkedett szemöldökkel, majd tekintetét a sütire szegezi. Jó, hát ez tudott, hogy nem mindenki laza és ő sem, épp most beszélt le még egy találkát, bár úgy érzi, ebben semmi nincs. De rohadt határozott tény, hogy egyre több alak kerül az életébe, sokkal több, mint amennyit engedett volna magának, ha ott marad. Ha tartja magát. Nem tudja, hogy most ez jó, vagy rossz, meglátja. Ameddig nem rossz időben történnek a dolgok...
- Kénytelen leszek meg minden, de már eddig jól megy – tekintve, hogy miféle környezet veszi otthon is körbe, az iskolában főleg és bár szájtáti néha, de viseli. Becsületesen. Fogalma sincs, volt-e rajta kívül olyan, aki ezt így tolta végig, de ha létezik, már nem lehetetlen.
- Azé lassan közelebb a harminchoz mint a húszhoz, viseljem már férfiasan a világot – ez persze vicc, nevet is egy sort. - Na a gyorsírás azzal, gondolom. Mondjuk nekem az a tollas írós valami nem jött be, nekem jó a mi kis golyós változatunk – bár nem nézte végig, azzal írnak-e tényleg, de látott olyat, mikor elment az üzletbe, amelyben mindent talált, csak neki való holmikat nem. Az is egy érdekes mese.
- Ahha – bólint, épp bekapja a falatot, majd villával a szájában vigyorog, somolyog inkább és elé tolja a tányért. Igen, ez tipikus, a másik tányérja mindig gusztább, de ő nem irigy.
- Csak nyugodtan, meg is eheted, nem nyalogattam meg, meg ilyenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786840#post786840][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 01:44[/b][/url]

Párszor már letisztáztuk, hogy annyira nem vagyok jó abban, hogy ismerősöket, esetleg barátokat szerezzek. De most úgy érzem, hogy Balázzsal sínen vagyunk valamiért. A fesztelen beszélgetés, a belsős - mert már van! - poénok, amiket csak mi értünk, hogy elég sok mindenben hasonlítunk... valahogy boldogsággal tölt el, és úgy érzem okkal. Majd kialakul. Vagy ilyesmi.
- Hamarabb elfog jönni az az idő, mint gondolnád - legyintek egyet, majd egy bizakodó mosolyt küldök felé. Bár nem tudom, hogy került a varázslóvilágba, ha nemigen van köze a mágiához, de ugye, egyáltalán közöm sincs hozzá, így csak támogatom, hogy legalább egy kicsit segíthessek neki.
- Én is valahogy így vagyok ezzel - sóhajtok egy mélyet. Nagyon közel a harminchoz illene olyan dolgokat tennem, mint egy felnőtt nő. Például, ugye, nem elvörösödni egy bóktól. Kezdhetnénk ezzel.
- Megértelek, nem lehet könnyű írni vele, ha eddig nem is találkoztál még vele - nevetek fel halkan. Én személy szerint szeretem, mert a betűk, amiket formálok vele sokkal egyedibbek, mint a muglik által használt tollakkal írtak, csak ez én vagyok.
- Köszi - kapom fel villámat szélesen mosolyogva, majd egy falatot számba gyömöszölve tolom vissza a tényért Balázs elé. Ízlelgetem, majd mint egy jóllakott óvodás dőlök hátra a széken. - Nagyon finom ez is, de nem kérek többet. Tényleg köszi - vajon miért nem volt nehéz kérni egy falatot a torta szeletjéből?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786884#post786884][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.30. 17:58[/b][/url]

- Amúgy tökre türelmes típus vagyok, szóval nem aggódom – a semmi legalább ilyesmire tanítja az embert. Várni, elbírni azt, ha valami csendes és nincs más. Abba csak belecsapódni lehet kívülről és meglepődni, hogy van élet a határokon kívül. Persze, sikerült néha azt hinnie, ő az utolsó ember a földön és azok egész nyugodt gondolatok voltak. De most sincsen sokkal több rossz, szóval az átlagja mondható egész korrektnek.
- Ugyan már! Biztos nem vagy te közelébe sem – mert tippelni sosem tudott, de az mindenki lelkének jobb, ha lefele viszik a számot, nem fölfele. Persze, mindenkinek van fáradt arca, amely elmegy hatvannak is, de oda se neki.
- Kipróbáltam, és miután még a homlokomon is tinta volt, összecsomagoltam és odaadtam az akkori szomszédnak, hogy jó lesz ez még nekik. Nem vagyok művészi hajlamú, meg ilyenek – von vállat, ami nem megy azt általában erőlteti, de ez olyan dolog volt, amiről könnyű lemondani. Amúgy is úgy érezte magát, mint valami kolostori szerzetes, aki épp kódexet másol, az meg... nagyon nem illik hozzá.
- Biztos? Mert megeszem, ez tény, de ha kell, azt a felét még nyugodtan sajátítsd ki – mutogat is a villával, mint valami haditerv felett, aztán végül, ha kell neki, ha nem, ő hősiesen elpusztítja a maradékot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786888#post786888][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 18:32[/b][/url]

- Akkor tényleg mázlid van - biccentek párat, majd ajkaimhoz emelve a csészét kortyolok egyet a kávéból. Úgy érzem, hogy lassan, de biztosan megtudunk egymásról olyan dolgokat, amik talán valami kapcsolat féle közeledtét jelenthetik. Nem élem bele magam, mert félek, akkor csak elrontom az egészet, de azért reménykedni szabad.
- Két év - tartom fel mutató- és középsőujjamat Balázs felé, hogy de bizony, még két év és jön a bűvös harmincas szám. Mármint nekem nem az, de anyám körülbelül már most szervezi az eseményt, ami megünnepli, hogy beléptem a harmincasok közé. Ki érti ezt pontosan?
- Ezt el tudom képzelni - nevetek fel halkan, miközben visszatolom elé a tányért, mert egy falat bőven elég volt belőle. Csak az íze kedvéért már megérte kérni egy harapást belőle. - De legalább megpróbáltad, ami nagy szó - mosolyodom el biztatóan, még egyet kortyolok a kávéból.
- Biztos - bólintok egy határozottat, szélesen mosolyogva figyelem, ahogy eltüntetni a második szeletet is, amit rendelt. A férfiak mindig ennyit esznek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786890#post786890][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.30. 18:40[/b][/url]

Most mondhatná, hogy nem, de akkor megölné a hangulatot, nagyon is, így visszafogja magát, féket rak a pesszimista mocsokra, és mosolyt húz fel.
- Mondhatni. Gyakorlat kérdése – ez sem az igazi, egészséges válasz, de haladás. Valami felé. Leginkább afelé, hogy ne húzza minden témára rá a negatívitást és egészségesen tudjon kommunikálni, mert úgy néz ki, hasznos. Mármint, eddig is gyakorolta, talán ezért is lett belőle lakótárs, most meg együtt sütiző kávépartner. Nagy változások ezek a zárkózottnak, míg másnak átlagos.
- Ó! Meg nem mondtam volna – valóban, de ez csak jó. - Nekem meg négy. Hú, akkor hátrébb is vagyok, kicsivel – bár talán arra erősebb tippje lenne, hogy diákmivolta most már végképp meglepő momentum. Ennyi évesen mások már bőven dolgoznak, általában. Hát, neki is ez volt annak idején a terve. Fura. Kicsit, mélyen, csendesen kezdi úgy érezni, nem gáz, ha sosem történt meg.
- Na igen. Mindent próbálok így kezelni, de van, amihez nincs merszem vagy nem érdekel. De ez így jó – nem fordulhat minden felé, a világ már így is jobban figyel rá. Ha nem kéri, ő pedig a sütire, amely végül eltűnik a tányérról, a villát lepakolva nyúl a szalvétáért és törli át arcát, ne maradjon nyoma sem. Aztán a kávé. Az már bőven iható, édesre nem a legjobb, de legurít belőle egy jó adagot. Az alja marad csak, abban ott ül a cukor, amúgy sem szereti.
- Hát, mostanság se ettem ilyen finomat. Örülök, hogy megleptél. Totál megérte!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786892#post786892][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 18:52[/b][/url]

Mosolygok vele, felesleges kimondanom, hogy valóban, mert ő is tudja, hiszen most mondta, és én is így vélekedek erről. Ha mindenhez úgy állnánk, hogy türelmetlenek vagyunk, nagyon rossz napjaink lennének. De Balázs sem tűnik olyannak, mint aki folyamatosan arcon pörögve csinál mindent. Nem is szabad.
- Köszönöm - nevetek fel, hogy zavaromat kicsit elrejtsem. - Négy? Azta! Nehogy lemaradj, előbb érek a három ikszhez! - nevetek tovább, de már vidámabban, és most zavaromat sem kell lepleznem. Eszembe ötlik, hogy azt mondta tanul, ám így, hogy kiderült mennyi idős is, indokolatlan, hogy a kastély falai között mászkál. Mégsem kérdezek rá, hiszen biztosan meg van rá az oka, és amíg ő nem mondja el, nekem nincs jogom belekérdezni.
- Persze - bólintok egy határozottat, csészémet visszateszem a kistányérra, majd az asztalra felkönyökölve köszörülöm meg torkomat. - Nem érdekelhet minden, és nem is fekhet minden mindenkinek, ez így van rendjén. Fura lenne, ha mindenkit érdekelne minden - vonom meg vállaimat végül, mert ennyi volt a nagy bölcsességem, ami nem is biztos, hogy érthető. Csészémet ismét kezembe veszem, megiszom az utolsó kortyot, majd aprót szusszanva emelem tekintetem Balázsra.
- Igen, én is örülök neki! Nagyon megérte - mosolyodom el halványan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786895#post786895][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.30. 19:03[/b][/url]

- Nincs mit köszönni – rázza meg a fejét, ez olyan bók, ami könnyen megy és illedelmes. Nem mindenben az, az alapokat tudja, hogy melyik villával mikor kell enni, már nem. De nem böfög asztalnál, ha a társasága nem olyan, így most sem. Kellemesen szusszan az ízekre, meg a témára is.
- Áhh, fejben ott vagyok, negyvenen is túl néha, szóval... nem tudom, mennyire leszek lemaradva. Valahol meg tökre furcsa, mert közben meg, nem olyan rég ballagtam, vagy fújtam el a húszas számú gyertyát, meg ilyenek. Nem? - hümmög párat, csal kicsit, kiveszi azt, amiért itt van és tényleg, igazából ott van, hogy húsz és hirtelen meg ennyi. Az idő megy, de nagyon. Kellemetlen.
- Néha hülyének érzem magam az ilyen ööö... általános dolgokhoz. Mert aztán úgy vagyok vele, hogy na, érdekelhetne, de ez is olyan, hogy volt könyvem arra, mi micsoda a varázsvilágban, de sosem értem el oda, hogy alaposabban átnézzem – attól a könyvtől inkább irtózott, tény, talán nem a jó időben akarták beadagolni, vagy fene se tudja. Száraz is volt, ő a regényekhez szokott, amelyben mágia volt. Most jól jönne, de már rég nincs nála.
- Na mindegy. Ne is figyelj rám, néha még hangosan gondolkodok – nevet egy sort, van benne valami, de ez is csak megszokás. Elmúlik vagy marad.
- Szuper. Máskor is kávézhatunk szerintem, több motiváció lenne beülni ide – vagy nem? Nincs ebben semmi, csak random, de megint ő hozza fel. Ismeretlen magabiztosság.
- Aztán közben mesélhetsz, hogy alakul a projekt – ha már arról érdeklődik, akkor még hasznos is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786899#post786899][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 19:14[/b][/url]

Csak somolyogva ingatom a fejemet, mert bármilyen hihetetlen egy nőnek tényleg jó azt hallani, hogy nem nézik ki belőle, hogy közelebb van a harminchoz, mint akár csak a huszonöthöz. Megmelengeti a lelkemet, na!
- Gondolkozz nyugodtan hangosan, így szoktak beszélgetni az emberek - kuncogok egy halkat. - És egyetértek. Emlékszem még, amikor bejártam a reggeli előadásokra az egyetemen huszonkét évesen és hős voltam - fejemet ide-oda biccentem párszor, majd jobb kezemnek támasztom fejemet. - Áh, szerintem, amit téged érint a mágusvilágból, azt úgyis megtapasztalod majd. Az meg sokkal jobb és könnyebb, mintsem olvasol róla, de fogalmad sincs miről szólnak a mondatok igazából - ez az én véleményem. Inkább tapasztalja meg azt a mágiát, ami érinti őt is valamilyen szinten, mintsem elolvassa a könyvet, aztán csak ül, hogy rendben, elolvastam és most? Semmit nem tud vele kezdeni, feleslegesen meg ne erőltessünk dolgokat.
- Benne vagyok! - bólintok egy határozottat. - Mindenképpen elkaplak majd a híreimmel, nem úszol meg - tekintetem a falon lógó órára vándorol. Kissé eltátott szájjal konstatálom a tényt, hogy lassan másfél órája ülünk itt.
- Ne haragudj, de nekem mennem kell - állok fel lassan a helyemről, mielőtt Balázsra borítom az asztalt. - Meg kell etetnem Spike-ot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786903#post786903][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.30. 19:25[/b][/url]

- Néha nagyon fura dolgok jönnének ki – nevet fel, nem, a legtöbb dolog jó a fejében, a többi meg kicsúszik, van ilyen. - Jártam én is, akkor és ott minden egyes előadás hősies tett volt, ami reggel tíz előtt létezett – vagy dél. Meglepő éles váltás miatt nem tudja tovább mesélni, persze, akadna mit, de azzal mindenki találkozott. A vizsgák előtti pörgésről, mindent egy nap alatt és egy lapra, mindegy mi az eredmény, a végén ünneplés. Biztos manapság is így megy, nem ment rendes egyetem közelébe azóta.
- Az biztos. Az most az életem, hogy tapasztalok – már eleve az iskola, de manapság már máshogy is megtalálja minden. Nem tud nem a sünre gondolni, vagy a fura dolgokra a DÖK elnökkel, ha ez is valami tapasztalás, hát... Furcsa. Vagy jó? Majd mérlegeli utólag, de tény, hogy saját bőrén visz el mindent, nem mások leírt szavain. - Ha megtörténik sincs fogalmam, de ezt ne mondd el senkinek – mintha titok lenne, és mégsem. Utólag általában értesül, vagy nem hiszi el, míg látja. Van amit most sem hisz, de ez egy másik történet.
- Szuper, kapj csak. Hátha nekem is lesz, hogy látok olyat aki érdemes – ennek nem ad sok esélyt, de egye fene. Ő is követi a tekintetét, az óráig, tény és való, az előbb még nem ott állt a mutató. Gyorsabban telik az idő, mint gondolta, de visszafordul felé.
- Ó, jaj, nem tartalak akkor fel. Menj csak és... köszönöm a meglepit, meg minden – feláll ő is, de fogalma sincs, hogy meg megölelje vagy integessen. Patthelyzet.
- Akkor, én rendezem a számlát, úgyis venni akarok még dolgokat. Tényleg köszi – húz mosolyt magára, ujjaival a szék támláját piszkálva, majd inkább minden helyett, előtúrja a tárcáját. Az  a biztos mozdulat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786912#post786912][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.30. 19:55[/b][/url]

Nagyon meg van az inger, hogy rákérdezzek mit tanult, és mi indokolja a múlt időt, de még mindig tartom azt, hogy nincs hozzá jogom, plusz tényleg mennem kell. Csak nem hagyom ennél tovább egyedül a kis lelkemet.
- Az a legjobb - mosolyodom el szerényen, miközben kabátomért nyúlok, hogy magamra kapjam azt, majd pár hanyag mozdulattal igazítsam meg sálamat nyakamon, hogy végül a mozdulatsor végén felnevessek. - Rendben, megtartom a titkodat - nevetgélek tovább, mintha ez tényleg olyan hatalmas titok lenne. Valamikor még engem is meglepnek dolgok a mágusvilággal kapcsolatban, talán halvány elképzelésem van arról Balázs mit is érez valójában. Pedig én ebben nőttem fel.
- Jól jön a segítség, járj nyitott szemmel - kezdem el begombolni szövetkabátomat, és amíg ezzel bajlódom, természetesen figyelek Balázsra.
- Nem tartasz fel! - kezdem el rögtön a tiltakozást, mert valóban nem, ha így lett volna vagy így lenne, akkor el sem mentem volna hozzá. Rossz érzés is, hogy el kell mennem. - Nincs mit - mosolyodom el szerényen, majd az utolsó gombot is a helyére téve simítom le az anyagot és szusszanok egyet.
- Ne viccelj - tárcámat elővéve teszem le az asztalra a fogyasztásunk körülbelüli felét, mert így legalább nincs megkockáztatva az, hogy nem veszi el. Hah, túl jártam ám az eszeden Balázs! Most jön a rendes búcsú, ugye? Hogy kellene? Kézfogás, mintha valami üzleti találkozón lennénk túl? Két puszi? Túl intim. Esetleg egy ölelés? Felemelem tekintetem, végül egy zavart mosolyt varázsolva ajkamra, esetlen lépek elé, hogy valami ölelés félét produkáljak. Nem tart tovább pár másodpercnél, és amikor eltávolodom szélesen mosolygok, igyekszem nem kimutatni, hogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Intek még egy utolsót, majd kisietek a cukrászdából. Szentséges ég!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786997#post786997][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.31. 00:17[/b][/url]

Nem feltétlenül a legjobb, de maradjon így, ez kényelmes. Ha csak azt hiszi, néha furákat gondol, az már mindenkinek egy elégséges válasz, amivel meg tud békélni. Így aztán annyiban marad, csak apró vigyort ereszt és feltartja a hüvelyujját.
- Köszönöm, bíztam ebben – ereszti le kezét, mint aki komolyan bízott rá valamit, pedig nem. Azt talán sosem, lehet, hogy nem fogadná olyan könnyedén, vagy netalántán utána már kedve nem lenne ahhoz a jövőbeli kávéhoz. Szerencsére nincs a homlokára vésve semmi sem, a néhai ráncolódásokon kívül.
- Igyekszem, igyekszem – ígéri, bár, hogy be tudja-e tartani, jó kérdés. Megfigyelőnek tökéletes, csak ne kelljen senkihez se szólni és akkor máris minden oké. Lehet, hogy hülye választ adna, félreértenék, mint Lorin. Ott sem tudott hamar jó választ adni...
- Jó, jó, nem. De érted te – mosolyog egy sort a dolgon, neki is szedelőzködnie kellene, de a kabátot innen is szemmel tudja tartani, más meg nincs. Az ajándékát is közelebb pakolja, minden kész és lépne is egyet, mire azért is előveszi a tárcát.
- Hé! Ez így nem ér – morcoskodik és sóhajt, hát ő tényleg ki akarta fizetni, és most komolyan, ott hagyja? Nem szép dolog, de a női észen nehéz túljutni, oké, megérti. Elfogadja? Nem, majd legközelebb cselesebb lesz. Épp a pénzért nyúlna, de megáll a mozdulat, ahogy felé lép. Hű. Esetlen ő is, karjai mintha most túl hosszúak és merevek lennének, de valamelyest viszonozza az ölelést, szerényen, háttájékon tartva a kezeit. Oké, ez nagyon régóta az első – baromi sok az első, megint – és hát, kicsit megzavarta. De oké, semmi gond.
- Szia akkor! - integet ő is, és olyannyira megkeveredik, hogy a pénzt, amit otthagyott, az ajándéktáskába szórja, kabátját felveszi és mindenestül indulna ki. Aztán kapcsol. Egy halk basszussal és égő füllel lépked vissza a pulthoz, reméli, nem nézik annak, aki minden fizetés nélkül távozni akart. Valóban rendel sütit is, elvitelre, egy szép tálcát, nagyjából mindent lefedve a nagyon édestől a kevésbé édesig, elcsomagolják ő pedig végül tényleg fizetve fogja a csomagot és veszi hazafelé az útját. Úgy néz ki, lett még egy barátja. Kész tömeg.