Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Életem első számúja

Nagy nehézségek árán küzdi magára részletekben a fehérneműt, félúton már majdnem meg is gondolja magát. Minek is csinálja ezt? South lehet, hogy annyira fáradt, hogy észre sem fogja venni a különbséget.
- Elég volt mára, Sammy - sóhajt a lábába kapaszkodó kicsire pillantva és felveszi, hogy a nyakába pusziljon. Kisfia nyűgösen ásítozva bújik hozzá és szépen tűri, hogy anyukája bevigye a szobájába és lassacskán - úgy egy húsz perc elteltével - végre álomba merül.
Annie még mindig kócosan, de legalább félig elkészülve szalad vissza a hálóba, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából. Nem főzött, de talán most, az évfordulójukon nem is az lesz a legfontosabb.
Néhány gyertya ég a szobában, ő pedig tétován elfekszik az ágyon. Nagyon reméli, hogy nem kell sokáig várakoznia.

A légzése lassul miközben a komódon ácsorgó gyertyákat figyeli. Férje műszakja lejárt, ez azonban semmire sem garancia. A várakozás közben sok minden átfut a fejében, de legtöbbet őrá gondol. Talán még Sammy előtt sem szerette ennyire.
Szemei lecsukódnak, elbóbiskol. Annyira viszont éberalvó, hogy felébredjen minden apró neszre. Mintha nem aludt volna, valami kevésbé erőltetett pózba helyezkedik és úgy pillog a szobába érkező férfira.
- Nem lett volna szép az évfordulónkon nélküled elaludni - suttogja miközben a hátára fordul és elkezdi a haját csavargatni. Egyébként feltehetőleg South épp úgy elfelejtette a jeles napot, mint Annie, akinek East juttatta eszébe nem éppen finoman.

Kicsit hiányzik a lánynak az a bizonyos szál, amitől férje mindig illatozik...vagy épp bűzlik, függően attól, milyen hangulatban van a kis neje. Ajkába harapva nézi végig amint megérkezik hozzá és ő feltámaszkodik, szemei ide-oda cikáznak South ajkai és szemei között.
Nem is tudja mi lett volna, ha nincs Sammy. Valószínűleg nem itt lennének és nem lenne évfordulójuk. Csakhogy nem akarna már semmit másként.
- Örülök, hogy nem amneziáltál - súgja kiszélesedő huncut vigyorral miközben felül és feltérdelve megtámaszkodik a férfi combján. Óvatos, mint régen, nem sietnek sehova. A fiuk jó alvó ahhoz, hogy egy pár órát kapjanak ők kettesben.
- Milyen napod volt? - az átlagos kérdés feltétele alatt gyengéden megcsókolja férje nyakát pár helyen.

Szósz

Beszívja South illatát, végigsimít bőrén, ajkaival bejárja lassan a pólóból kilógó részeket. Csak azért kérdez, hogy ne csak egy dolog vonja el a figyelmüket, kisebb-nagyobb sikerrel.
- Nem tudom - válaszolja mielőtt még hosszan megcsókolná. Ölébe fészkeli magát, de alig néhány perc elteltével megfogja South kezeit és pár centire elhátrál.
- Szeretnék nagyobb családot - mondja ki határozottan, de halkan, mintha egy kicsit mégis bizonytalan lenne.

Szósz

Mélyebb levegőt vesz, talán nincs is tudatában annak, hogy ezzel az egész estét tönkreteheti. Végigsimít a férfi karjain, majd arcán és bólint.
- Szeretnék egy kisöcsit, vagy kishugit Sammynek. Majd, ha te is akarod - végig a szemébe nézve vázolja fel a jövőre nézve nem igazán apró terveit. Amennyire rossz anyának képzelte el magát, annyira szerette meg ezt az életformát. A nehéz napok ellenére sem cserélné el semmire sem a fiukat, sem a férjét.
- Egyelőre veled is beérem - csókolja meg mosolyogva.

Szósz

Megütközve pillant férjére, egy pillanat alatt megbánja, amit kiejtett a száján. Várhatott volna, várni kellett volna.
Sóhajtva telepszik vissza az ágyra és nyúl le a köntöséért, amit magára terít. Most már egészen álmosnak, nyomottnak érzi magát.
- Szeretem a családunkat... - vonja meg a vállát, tekintete azonban már rég nem a férfira szegeződik. Egészen úgy érzi magát, mint amikor otthon elmondta, hogy terhes és felelőtlen kislányként ücsörgött a sarokban.

Szósz

Nem kételkedik benne, hogy South szereti a családjukat, inkább magát okolja, mert egy pillanat alatt képes elrontani a hangulatot. Pedig nem lett volna ennyire fontos a mondanivalója.
Csendben hallgatja, figyeli a kezeiket és a tetovált gyűrűket. Megrázza a fejét.
- South, a gyerekeinknek olyan életük lesz, amilyet teremtünk nekik. Egyre kevesebb a pletyka és a rosszindulatú ember... - sóhajt és elhúzza a száját. Hisz benne, hogy idővel elfelejtik és megszokják a családjukat és a családfőt, akiről néhányan már elhiszik, hogy nem az az ember, akinek mindenki hiszi.

Szósz

Hosszú folyamat az, hogy South kevésbé legyen negatív az emberekkel szemben, saját magával szemben. Annie viszont nem adja fel és nem másoknak, hanem maguknak akar boldogságot. Sammy pedig ki fog állni magáért, ebben biztos.
Beleborzong érintésébe, csókjába és lehunyja a szemét. Újra a szerelme kékjeit keresi, halvány mosollyal sóhajt fel.
- Boldog évfordulót - motyogja ajkaiba.

// //

South

Nem akarta felizgatni South-ot azzal, hogy elmondja, hova kell mennie. Csak magukra hagyta a két fiút pár órára, most pedig széles mosollyal az arcán vág át a házukhoz vezető ösvényen.
Sammy pillantja meg előbb és az ő szája is fülig ér miközben kacagva megindul anyukája felé.
- Szia picim - leguggol a kisfiához és puszilgatja, amíg Sammy úgy nem dönt,hogy őt jobban érdeklik a levelek és Noak, mint az anyja.
- Hát te? - jó kedve láthatóan alább hagy amikor tekintete férjére vándorol és megközelíti.

South

Émelygő érzése nem csak a hírek oka miatt jelentkezik, most tudja, hogy ez South-tal nem lesz egy sima menet. Amint felteszi a kérdést, meg is pillantja kezében a képeket.
- Inkbb mit keresnek nálad? - kérdez vissza. - East küldte, hogy megnézzem, milyenek voltatok gyerekként - vállat von, majd leül South mellé. Szeme sarkából Samet figyeli, akire Noak vigyáz.

South

Felsóhajt kontrázás helyett. Annyira azért kiismerte férjét, hogy tudja, ha nem gondolkodik mielőtt beszél, abból nem fognak jól kijönni.
- Nem azért adta, hogy a családotokat nézzem, hanem a gyerekkori arcotokat. Szerinte Sammy nagyon hasonlít rád - próbál nyugodt hangon válaszolni és megmagyarázni a helyzetet. - Szerintem is.

South

Pont most nem akart volna feszültséget. Sammy nem érzékel semmi abból, ami a szülei között játszódik le éppen, szerencsére ő jól érzi magát a játék közben.
Ismét elnyomja magában a választ, egyszerűen nem akar belemenni. Felesleges információ, hogy levélben kapta a képeket és nem hozta el, ahogy bármi más is a továbbiakban.
Annie bólint, majd a táskájából elővesz egy borítékot.
- Rendben. Legyenek ilyenek inkább - pár csendes percig tartja maga előtt a borítékot mielőtt megszólalna és a borítékból elővenné a két képet. South keze felé nyújtja, hogy ha akarja, nézze meg.

South

Kiakadhatna, felhúzhatná magát és megint veszekedhetnének. South-nak viszont igaza van és felesleges lenne megint ezzel indítani egy ilyen fontos beszélgetést.
Elmosolyodik míg a párja arcát figyeli, aztán feláll, hogy hozzábújjon. Sammy érkezésénél nem ezt a boldogságot érezte, mint most. Végre minden teljes és az életükben van egy dolog, amit terveztek is.
- Lesz időnk felkészülni rá. Ugye nem bánod, hogy így alakult? - kissé azért félve teszi fel a kérdést továbbra sem engedve el a férfit.

South

- Mernél mást mondani - neveti el magát a nő, majd végigsimít South borostás arcán. El sem tudná mondani, mennyire szereti a férfit és azt, amivé lettek.
A gyakori viták mellett végre egyenesbe jöttek. Úgy néz ki, talán így is maradnak. Jelenleg, a csók alatt biztosan.
Az idill sem most, sem máskor nem tarthat fél percnél tovább egy totyogó jelenlétében, így talán egyikük sem lepődik meg azon, hogy kisfiuk az apja nevét mondogatva igazi hisztibe kezd és a tőle telhető leggyorsabb totyogással szalad oda hozzájuk. Őt sem szabad kihagyni az ölelésből.

// //

Ő

Kora reggel van, de Annie már ránézett az állatokra hátul, átkötözte a sebesült rókababa lábát és a kávéját issza a recepciós székben. Általában mindig korábban érkezik a többieknél, nehezen alszik és ébren, szóval nem akar szenvedni az ágyban a férje mellett.
Nyakatekert pozícióban, fél lábát maga alá és a háta mögé vonva ücsörög, az épületben halk zene szól. Nyugodt ez a reggel, szerencsére a mentettek is pihennek még, odakint is épp csak kezd feljönni a nap.

Ő

Megérzi a nő közeledtét, nem igazán lehet váratlanul megjelenni a közelében. Abban a pillanatban, hogy felismeri a lépteit, valami furcsa rezgést érez és elmosolyodik.
- Köszönöm. Kettővel már talán élni is fogok - felhorkantva veszi el a kávés poharat és helyezi a már meglévő mellé. Abban már csak két korty van, azt le is dönti amíg Mina leül mellette.
- Talán így is van - von vállat, tekintete pedig néhány hosszú másodpercre a nőébe fúródik. A székkel közelebb gurul hozzájuk, megkapja a reggeli simijét a lény és ezzel Annie is a reggeli közelséget.
- Csak rosszul aludtam. Na és veled? Túl korai vagy.

Ő

- Aki aggódik, az kétszer szenved - válaszolja somolyogva, a kis lény füle töve vakargatása közepette. A valaha élt legnagyobb magizoológust idézi, Salmander igazi példakép sok tekintetben.
- Egyedül? És álmodtál valamit? - kíváncsiskodik. Míg a választ várja, áthelyezi lábait valami normális tartásba és magához veszi a kapott kávét. Hosszan sóhajt az első korty után.

Ő

- Tégy próbára - a bögréje felett mosolyog tovább. Amikor Minával kettesben vannak, könnyedén elfelejt minden mást, ami körbeveszi őket. A sóhaj közben még a szemét is lehunyja, majd előre dől, megtámaszkodik a térdén és farkasszemet néz a nővel.
- Álmodban is sóhajtoztam? - kiszalad a száján a kérdés, a hangerőre viszont odafigyel. Halkan, épp csak Minának kell hallania.

Ő

Rég volt már, hogy valaki iránt ennyire érdeklődött volna. Szereti a férjét, de a kapcsolatuk már nem olyan, mint volt. Minában valami teljesen újat ismer meg és érzi, hogy a tűzzel játszik, csak hát nem nagyon érdekli.
Szemei összeszűkülnek a válaszra, de hagyja, hogy homályba vesszen az álom és elképzeljen valamit, ami talán úgy volt, talán nem.
- Egy ideje mindig ugyanazt. Visszatérek a cirkuszba és lógok le a kötélről - mosollyal az arcán gondol vissza az álomra.
- Egyszer eljöhetnél velem.

Ő

- A magad nevében beszélj, Warren, én jó kis boszorkány vagyok - még az orrát is felhúzza, úgy játssza a jó boszit.
- Márciustól európai turnéra mennek, Spanyolország, Olaszország, Francia... melyik a kedvenced? Mondjuk leginkább francia nőnek tudnálak elképzelni.
Oldalra billenti a fejét, úgy méri fel a nő adottságait és vonásait. Gyönyörű. Imádja ezt a látványt, mintha egy megelevenedett festményt figyelne.
- Csodaszép.

Ő

Meglepődne, ha Mina nem élvezné a rosszaságot. Annyira ő, annyira hozzá illő, hogy el sem hinné, ha mást mondana.
- Megvigasztaljam? - teljesen mellékesen kérdezi, mintha nem is lenne semmi jelentősége. Mintha csak azt kérdezné, esik-e az eső. De a szépsége magára vonja a nő tekintetét és vele együtt mosolyodik el.
- Nekem elhiheted, nem attól sóhajtoznak az emberek körülötted...

Ő

Halkan nevet fel. Pár héttel korábban senki nem gondolta volna még, hogy ők egyszer idáig fognak jutni. Hogy egy emberbe voltak szerelmesek, most pedig egymás iránt éreznek valami megmagyarázhatatlant.
Ahogy hallgatja, lassan megnyalja ajkát. Az anyajegyet nézi az arcán, aztán nyakán időzik el tekintete, végül szelíd mosollyal megragad az állatot simogató kezén.
- Minden reggel ágyba vinném neked a croissant és egészen délig szeretkeznénk - folytatja Mina elképzelését a francia életről.

Ő

Jó érzéssel tölti el már csak az elképzelés is, hogy lehetne egy ilyen verziója az életének. Valami és valaki, aki mellett nem érzi, hogy megfulladna, akivel szabad lenne és fordítva is.
- Nem... Akkor még mindig gyűlölnél és belefojtanál a Szajnába - nevetve rázza meg a fejét. - Bár jó kis elemi harcaink lennének. Talán mégis igazad van, kéne az a garzon, kipihenni a fáradalmakat.

Ő

Belegondol, milyen lett volna évekkel korábban ugyanezen a ponton lenni. Biztos, hogy nem így alakult volna és talán pont ez az, amiért mindennek így kellett lennie. Nem véletlen.
Arra, amit Mina mond, alig észrevehetően megemelkedik a szemöldöke. Egy rövid ideig rezzenéstelenül, talán még a levegővételt is elfeledve nézi őt.
- Akarsz engem?

Ő

Zavarba hozza a tény, hogy nem csak Mina akarja őt, hanem fordítva is. Tudja, hogy ez nem helyes, mégis olyan érzéseket vált ki belőle ez a szimpla vallomás, melyeket nem tud megmagyarázni, de szeretne gyakrabban érezni.
- Szeretném, ha ezt kifejtenéd.
Beleiszik a kávéba. Annyit beszéltek, hogy az már kihűlt. De nem számít. Van más, ami elég forró.

Ő

Érti, mire gondolt, de nem tud mit kezdeni ezzel. A csendben elkezd gondolkodni, elképzeli, milyen lenne és eszébe jut valami, ami miatt szólásra nyitja a száját. Aztán mielőtt bármit mondhatna, Mina közeledésére elakad a szava.
- Hihetetlen egy nő vagy te, tudtad? - fejét ingatva dől előre, kicsit közeledve hozzá.
- Nem tudom, kire lennék jobban féltékeny.

Mina

Halkan kuncogva figyeli a jelentet, amint Mina próbálja ideális hőfokra melegíteni a kávét. Nem akarja mondani, hogy anyaként megszokta, hogy hideg kávét iszik és nincs is vele semmi problémája, ehelyett az imént elkezdett mondatba vág bele újra.
- Egyszer megtörtént. Noel, South és én.

Ő

Óvatosan kortyol bele a meleg italba, míg figyeli a nő reakcióját.
- Nem, még mindenek előtt - bizony, ez pont egy olyan dolog, ami akkor történt, amikor még nem volt semmi mai, semmi megszokott.
Véletlenül néz csak az órára, észre sem vette, hogy már ennyi ideje beszélgetnek. Hosszan hümmögni kezd.
- Belevágunk a napba? - mosolyog rá és félretéve az érzéseit, most felveszi a főnöki pofit. Van bőven feladatuk.

Mina

Szabadnapos és borzasztóan élvezi. Noak ölelésében üldögél a lehető legtökéletesebb partnerrel. Ujjaival kocogtatja az üveg nyakát és Minát nézi. Mintha nem látná eleget.
- Azt hitte, hogy majd visszakapja az augureyt, hogy kitépkedje a tollait. Elküldtem melegebb éghajlatra és megmondtam, hogy ha vissza mer jönni, aurort hívok - szemét forgatva iszik bele a sörbe.

Mina

Sokan, nagyon sokan vannak, akik bántják a varázslényeket, de azokat is, amiknek semmi varázserejük, hasznot sem tudnak belőlük húzni. Megrázza a fejét. Nem is akarja felhúzni magát ezen.
- Tényleg? Kell neki pár hét, amíg a tollai is visszanőnek és szegény lelkileg is rendbe jön. Addig lebaglyozod vele?
Noak mindeközben hatalmas szemeivel a vízcsepp után futkározó lény mozgását követi és néha nevetésszerű hangot hallat.