Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Amikor hetekkel ezelőtt Noellel a bárban közölte, hogy terhes, még nem tudta, hogy ez igaz. Épp csak rosszul érezte magát, néhány napig járt a wc fölé térdelni, de betudta az ünnepi túlevésnek. Rosszabbra számított amikor régebben meséltek neki a terhességről, neki a tünetekből nagyon kevés és nagyon ritkán jelentkezik. Nem is bánja, elég feldolgoznia a tudatát és azt, hogy South nem is biztos, hogy visszatér hozzá. Már itt kellene lennie.
Jóval azelőtt érzi Noel közeledtét, hogy a férfi felbukkanna a területen. Tovább folytatja a kicsik helyének rendbetételét, közben pedig rápillant és bólint. Noak számára még mindig ő az apja, nem csoda, hogy nagy örömmel fogadja.
- De, nagyon - néz a zöldekbe, és szépen lassan félmosolyra húzódnak ajkai. Az utolsó simításokat végzi a takaró kisimításán.
- Mi szél fújt erre? Tudod, hogy nem szeretem, ha ilyennel eteted. Madár és hal, oké? - mint egy igazi parancsnok, úgy emeli fel mutatóujját Noelre szegezve.

Megforgatja szemeit a fiúk összenézésére. Megszokta már, hogy hiába beszél Noelnek, elég sok időt töltöttek ahhoz együtt, hogy kiismerje. És fordítva is.
- A föld állata - jegyzi meg halkan, mintha ezt még magyaráznia kellene. Idő közben mosolyogva megsimogatja a macska fejét, majd óvatosan visszarakja a pici nyafogósakat a helyükre. Tiszta, meleg és persze védett helyükre az anyjuk is követi őket. Annie felsóhajt, száját elhúzva nézi, amint a kis család összebújik.
Halkan lépdel közelebb a férfihoz, a hozzá intézett kérdésre azonban nem tud azonnal felelni. Inkább ellép mellette, s a lépcsőre ül hátul megtámaszkodva. Sejti, hogy nem az állatseregre gondol.
- Nem tudom, hogy lehetne lenni amikor egy áfonya van benned - válaszol némi csendet követően, szigorúan a sárkányra nézve. Nem akar ránézni. Noak pedig tudja ezt, oda is ugrál Annelie elé előtte leülve nagy kobakját a hasára teszi. A lány felnevet, majd megvakarja az állat füle tövét. - Össze vagyok zavarodva, de látod, ő mindig itt van nekem. Majd dobókockával döntjük el, hogy leszünk.

Szeretne, de nem tud másra gondolni, csak a jövőre. Most muszáj, nincs sok idő rá, hogy eldöntse, mit akar. Vár, reménykedik és ezzel együtt érzi azt is, amit sokszor az évek alatt. Egyedüllétet. Egyedül kell megoldania, pontot tennie az ügy végére így vagy úgy. Ez nem egy olyan döntés, amelybe csak neki van beleszólása, vagy amiről úgy lehet dönteni, mint egy befogadott cicacsaládról. Hiszen egy igazi gyerek nagy felelősség és Annelie nem éppen egy jó szülőalapanyag.
- Merlinjét, fogd már be - arca grimaszba torzul amint meghallja a görögdinnye kifejezést. Az életben nem szedett még fel három-négy kilónál többet, na de egy görögdinnye alapból nem csak annyi...
Elviccelődik a dologgal, ám Noel is nagyon jól tudja, hogy ez a helyzet baromi nehéz számára. Főleg mivel ahogy ő maga is láthatja, az apa sehol. Azt pedig nem tudni, mikor tér vissza, már itt kellene lennie.
- Szerinted jobb lenne el sem mondani az apjának? - néz végül a férfira. - Borzasztó anyja lennék, egy gyerek sem érdemli ezt. Ő meg...fogalmam sincs, visszajön-e.

Noel előtt nem fél kimondani a dolgokat, mégis van benne egy kellemetlen érzés ezzel kapcsolatban. Talán normális, hogy szerelmük barátsággá változott mostanra, de a múltjukon nem változtat semmi. Ha nem úgy alakult volna, ahogy, akkor most minden bizonnyal egy Ombozi növekedne a hasában, a ház pedig valami kettejüket tükröző palota lenne. Figyel rá, nézi is végig, amíg beszél. Igaza van, de egy sóhajnál és gyomoridegnél többre nem futja.
Noel mellett is úgy érezte, kettejük közül ő maga lesz az, aki pánikrohamot kap amikor valami gond van a gyerekkel és az első szava az utállak lesz, most viszont, hogy még csak párkapcsolatban sem él a gyerek apjával, hát biztos a világ legrosszabb anyja díj elnyerésében.
Lenéz a hasán fekvő sárkányra, szemeiben lassan gyűlni kezdenek a könnyek. Az érzéseit alig mutató lány hangulata a terhesség következtében eléggé ingadozó már most, így nem csoda, hogy a férfi szavaira elgyengül. Szipogva törli le a könnyeit és vár egy kicsit, míg hangjára talál.
- Kezdem azt hinni, hogy ágyba akarsz vinni - mosolyog rá elterelve a témát. A hasa így ruhán keresztül nem látszik, de Annie pontosan tudja, hogy mostantól maximum egy bálna lesz, nem pedig olyasvalaki, akit bárki is paplanba tekerne.
- Azok voltak a legjobb évek - szólal meg végül mégiscsak visszatérve a férfi gondolataihoz. Őszintén jelenti ezt ki, mindenki tudta, hogy ők ketten jók együtt. Nem is akarta ezt ő elcserélni semmire. Ombozi jó ember, akit továbbra is nagyon, de nagyon szeret, de nem szerelemmel.
Arra viszont most nagyon nincs szüksége, hogy Noel befolyásolja a döntéseiben, ezért a lépcsőről felpattanva újra a dolgának lát.

//Köszönjük.//

Lucifer

Az ágyból tökéletes rálátása nyílik a fürdőszobára és a bent tevékenykedő férfira. Kevés idő telt el ahhoz, hogy felfogja ami velük történik.
Mosolyogva nézi őt amint kilép és tovább folytatja a hasán való körözést pólón keresztül.
- Hm? - vonja fel szemöldökét kíváncsian. - Miért, tervezel valamit? - kíváncsian figyeli, majd felül és mutatóujját végighúzza South karján.

Kíváncsisága kezd nagyobb méreteket ölteni ezt a furcsaságot hallva. Várja, hogy South folytassa és beavassa a részletekbe.
- Hogy lehet meghívás, ha nem számítanak ránk? - összezavarodik hirtelen ahogy próbálja összerakni a dolgot, ez meg is látszik az arcán. - Hová szól az első nem titkos randink, Tanár úr?

Esett szó családról, ismer is közülük egy-két embert, ez azonban nem szerepelt volna a tipplistáján. Családi vacsora Westékkel. Amikor East mesélt neki róluk már tudta, hogy ő nem oda való. Ahogy igazán South sem.
- Tudnak rólad? - szólal meg az előzőnél kevésbé lelkesen. Fél. Eléggé fél attól, amit ott nem is ő, de South kapni fog ha felbukkan. Nem ismeri az anyjukat és nem tudja eldönteni, akarja-e.
- Menjünk. Nem terveztem semmit a palacsintasütésen kívül - von végül vállat.

South mosolya egyszerre teszi boldoggá, ejti zavarba és frusztrálja. Nagy levegőt vesz és közelebb hajol a férfihoz.
- Szerintem te nagyobb érdekesség leszel - vigyorodik el és belecsókol a nyakába. Mélyen beszívja az illatát, melyhez hümmög is. Szemeit lehunyva marad a közelében. - Mit kell felvenni hozzájuk? Úgy nézzek ki, mint East? - erősen gondolkodóba esik hosszú pillanatokra. Van bőven miből választania, az iskola megkövetelte a csinos darabokat is. Csakhogy a férfi olyasmiben nem igazán látta még.

Furcsa számára ez az érintés, tudja, hogy hárman vannak, mégis gyakran elfeledkezik róla. Ahogy most is, abban a pillanatban, hogy South elveszi az eszét csupán pár mozdulattal.
- Remélem rajtad csak ez lesz - fog rá a törölközőre, majd a férfi nedves hajába túrva csókolja meg őt. Néha úgy érzi, minden pillanatot ki kell használnia vele rendesen mielőtt elillanna.

Lucifer

Az este után kiütötte magát annyira, hogy semmit ne vegyen észre abból, ami lent zajlik. Mélyen alszik, nyugodt, és erre most szüksége van. Nyakán a vizsgák, megismerte a West családot egyben, hát bőven van mit kipihenni.
Amire felébred az nem más, mint a férfi hiánya az ágyból. Keze automatikusan utána kutat, aztán szembesül vele, hogy egyedül alszik. Néhány perc elteltével realizálja a lenti hangokat és származásukat, majd másodpercek alatt pattan ki az ágyból és rohan a mosdóba. Hiába második trimeszter, az a gyerek nyomja a hólyagját rendesen.
A férfi pólójában, kócosan megy le és köszönti Noakot, akinek ajtót nyit a szabaduláshoz mielőtt becsatlakozna South-hoz a konyhában.
- Mióta tudsz főzni? - pislog rá.

Lucifer

Egyik szemöldökét felvonva nézi, ahogy South a konyhában alkot. Nem igazán tudja hova tenni a helyzetet, szóval egy ideig csak áll ott, viszonozza a puszikat, majd sóhajtva adja meg magát. Mielőtt felülne az asztalra törökülésbe, még tölt magának egy pohár gyümölcslevet.
- Kérem vissza a pasit, aki nem áll neki reggelit csinálni csak mert van ez a gyerek dolog - homlokát ráncolja, a poharat kocogtatja körmeivel miközben beszél.
- Nem tudtál aludni? - kérdezi aztán, mert nem akar vitatkozni, vagy kötekedni, egyszerűen csak szokatlan ez számára a férfitól.

Lucifer

Lassan kortyolgatja az italt. Nem szokott hozzá a gyomra a nagy reggelikhez, nem is nagyon éhes, de azért az illatok jók. Csak összeegyeztethetetlenek South-tal és azzal, amit megismert belőle.
Fejét oldalra billentve, rosszallóan néz rá, majd pillanatok múlva úgy helyezkedik, hogy lehetőleg ne üljön bele a reggelibe. Lábaival átfogja a másik derekát, kezeit arcára csúsztatja.
- Anyád jár a fejedben?

Lucifer

Eleinte rosszallva, majd kíváncsian figyeli a másik arcát, hallgatja a hangját. A tegnapi kis összejövetel elég rendhagyóra sikeredett, de nem volt akkora katasztrófa, ami miatt South-nak kattognia kellene. Aztán kimondja amitől fél, és erre Annie mélyet sóhajt.
- Igazi család leszünk. Kap egy szuper apukát, meg egy fogjuk rá, elfogadható anyukát. South, félsz? - egy kezén meg tudja számolni, hányszor nevezte a férfit a nevén, de most mikor a szemébe néz, konkrétan fogalmaz, mert konkrét választ akar. Másra ugyanis nem tud következtetni.

Lucifer

Reagálni sem tud. Azt hitte, túl vannak ezeken a körökön. Két éve kitart mellette, a gyerekét várja, és South újra előhozakodik valami olyasmivel, ami felkavarja az állóvizet.
- Megmondtam, hogy nem kell maradnod ha nem akarsz - egy pillanat alatt sötétül el a tekintete és áll fel az asztalon, hogy a következő mozdulattal leugorjon onnan. - Mondtam, hogy megoldom. Minek maradtál? - dühösen túr a hajába. Hisz a gyerek apja épp most közölte vele kérdés formájában, vezetgetve őt, hogy nem akarja ezt a családot.

Lucifer

Ha egyiküknél elgurul a gyógyszer, akkor a másiknál is hasonló a várható reakció. Legjobb védekezés a támadás - ez megy náluk. Azonban Annelie már párszor elmondta a férfinak, milyen érzései vannak vele kapcsolatban és nem akar mást maga mellett tudni, ennek ellenére a mai napig nem tudja, az elmúlt hetektől eltekintve South éppen hol és kivel éjszakázott.
- Pontosan ezt - bólint ajkait összepréselve. Nem akar túlságosan ideges lenni, azzal ártana a babának, ezért mély levegőt vesz, majd szólásra nyitja a száját. A hang viszont már a torkán akad, megütközve néz a férfira és hirtelen mintha leöntötték volna forró vízzel. Hosszú másodpercekig áll és néz rá.
- Azt akarom, hogy a gyerekünknek mi legyünk a családja. Együtt. Mint eddig. Tudom, mennyire várod - hangja itt-ott megremeg, a hallottak kicsit megkavarták. Viszont őszintén beszél South-hoz, akárcsak eddig.

Lucifer

Nem mozdul amikor a másik felé lép, engedi, hogy megérintse és újra eszébe juttassa a csöppséget, aki miatt nem szabadna veszekedniük. Annak a rövid szócsatának nyoma sincs, kezeit a hasán pihenőre helyezi és szemét lehunyva élvezi ki South jelenlétét.
Nem gondolta volna, hogy egyszer elő fog kerülni a házasság téma. Azt hitte, jól megvannak ők ketten így is, az életét gyökerestől megváltoztató ember pedig boldogabb lenne a megszokott szabadságában.
A levegő egy pillanatra bennakad tüdejében, arcára írt értetlenséggel húzódik annyira hátra, hogy a másik szemébe nézhessen. Nem tudja, mit mondhatna, ezért kissé felpipiskedve nyom hosszú csókot ajkaira válaszul.
- Jó, de előtte együnk - szólal meg, mert hát a követelőző harmadik az idilli hangulatot egy pocakkorgással töri meg.

South
otthon

Ahogy megismerte tudta, hogy South jó ember, de azt nem sejtette, hogy képes lenne ilyen boldogságra. Akárhányszor hazafelé felnéz rá, elneveti magát. Annie attól boldog, hogy a férjét így látja. Mosolyogva, ahogy korábban nagyon ritkán.
- Név? Minek az? - elmosolyodva huppan le a férfi mellé, lábait pedig felpakolja az asztalra. - East lánya Summer lesz. Lehetne a fiunk Winter - veti fel az ötletet. Gondolkodott ő már neveken, de sosem elég komolyan.

South
otthon

Alapjáraton nem ragaszkodna a névhez. Neki aztán teljesen mindegy, hogy fogják hívni a gyereket, ha az jól hangzik és nincs már minimum hat a családban. Az viszont, hogy South így ellenzi, olaj a tűzre.
- Ragaszkodom hozzá - jelenti ki karba tett kezekkel. Szúrós pillantással néz férje szemébe, hogy éreztesse, mennyire komolyan gondolja.

South
otthon

Megforgatja a szemét, majd a közeledésére jobban felé fordul. Lábait maga alá húzza, feltérdel miközben teljes testtel odafordul.
- Nem attól lesz könnyebb élete, hogy tucatnevet adunk neki - súgja ajkaiba miközben ujjait végighúzza borostás arcán -, hanem tőlünk, ha jó szülei leszünk - mosolyodik el.
- Előre félek...két helyes pasim lesz, hát hogy tartom távol a csajokat? - gondterhelten sóhajt fel.

South
otthon

Szereti és akarja ezt a babát és emiatt önzőnek érzi magát. Rosszabb napokon pedig nem így érez, olykor nagyon, de nagyon nem akar anya lenni, nem akar felelősséget. Aztán rájön, hogy South elment, tisztázta magát és visszajött. Visszajött hozzá, pedig akkor még nem is tudott róla, hogy apa lesz.
- Mondjuk zárjalak mindkettőtöket toronyba? - vigyorodik el ahogy követi a férfi tekintetét. Hátradől, fejét a támlának dönti.
- Hány barátnőd volt? - kérdez rá kíváncsian. Fogalma sincs róla, milyen volt South régebben.

South
otthon

Nem lepi meg a válasz. Bár sohasem érdekelte, nem akarta hallani a választ, most már meg kell ismernie azt az embert, akivel a jövőjét tervezi. Ehhez pedig szeretne tudni néhány dolgot a múltjából.
- Mi van a nyomozóval? - vonja fel a szemöldökét. Hangjában és viselkedésében sincs semmi féltékenység, vagy megrovás, egyszerűen csak érdekli. - Mármint kedvelt téged. Volt köztetek most valami, mint régebben? Merlinre! Tudja? - mutogat a hasára.

South

Felhorkant Máté említésére. Ő maga nem tudta volna az inges, szemüveges férfit kedvelni. South-ot azonban annál inkább. Ezért is félt annyira amíg Amerikában volt.
- Hogy akarod elnevezni? - tereli vissza a témát, majd kezébe veszi az asztalon levő képet. - Az orra a tiéd.
Mutatóujjával a baba orrára bök, aztán végighúzza karján és a lábain. Mély levegőt vesz miközben ajkába harap.
- Olyan pici...

South

Hol a képet, hol őt figyeli. Akiket eddig hallott mind azt mondták, hogy a névválasztás a legnehezebb. Azonban úgy tűnik, számukra mégsem.
Mosolyog és bólint, aztán a felé eső kezével arcánál fogva magához húzza. Nyom egy puszit arcára, majd ajkára.
- Borsó Sam. Elfogadom. Látod mondom én, a világ legjobb apját fogta ki ez a kölyök.

South

Az otthonuk darabokban áll. Odakint sorakoznak a bútorok, a tárgyak, minden, amit ki kellett szabadítani ahhoz, hogy hozzáférjenek a házhoz és újjá varázsolják.
Ugyan megígérte South-nak, hogy megvárja a munkával és a kastélyban tanul amíg ő dolgozik, de nem bírt magával. Nem tudná megmondani mikor jött haza, de kint ácsorog Tristannal az oldalán és az ujjai mozgásán kívül csak az épülő falakat lehet észrevenni. Bízik férje képességeiben, de a sajátjaiban még inkább. Hisz ezt a házat is ő maga építette, egyedül, és be kell látni, jóval hamarabb költözhetnek vissza ha nem kétkezi munkával haladnak egyről a kettőre.

South

Váratlanul éri a háta mögül jövő zaj. Nem fordult még elő olyan, hogy ne vette volna észre a közeledést, és egész eddig nem hitt abban, hogy a terhesség kihat az erejére. Meglepetésében meg is rezzen, a helyére vándorló hosszú fadarab fogatás nélküli fele lebillen és jobbra-balra himbálódzik.
- Idő előtt szülök meg ha ezt csinálod - néz mérgesen South-ra, majd szemét forgatva odébb lép. Mély levegőt vesz, hogy újra oda összpontosítsa figyelmét, az a nyamvadt rész pedig a helyére kerüljön.

South

Helyére kerül a hátsó fal utolsó darabja is, ő pedig szusszanva csípőre vágja a kezét. South-ra néz, amolyan "most komolyan?" fejet vág.
- Dolgoztál. Nincs hol aludnunk - széttárja két karját, felvonja szemöldökét. Aztán közelebb lép a férfihoz és üdvözlő csókot nyom ajkaira.
- Együtt csináljuk. Gondolom nem úgy képzelted, hogy én adogatom, te meg rögzíted... Meghagytam neked a padlót, nyugi - meg még sok mást is, de talán a padló és a falak a legfontosabbak.

South

- Talán elfelejtetted már, hogy ahol eddig laktál, azt is egyedül csináltam? - kérdez vissza egyelőre még nem túl ingerülten. South további viselkedése viszont már nem hagyja nyugodni. Élesen szívva be a levegőt követi tekintetével. Csak azzal. Még, hogy ahogy felvázolta!
- Ha te mondjuk nem csináltad volna meg a berendezést a hasamba, akkor nem kellene most ezzel sz*rakodnunk - kiabál utána dühösen. Esze ágában sincs utána menni.

South

Nem gondolkodik, csak jönnek a szavak, a hangerővel sem törődik. Itt egyébként is bűbájok védik, minden kettejük és az állatok között marad. Mindketten tudták, kivel hozta őket össze a sors, de új akadályok állnak előttük. Egyikük sem engedi ki az irányítást a kezei közül, és ez a legnagyobb problémájuk.
Ennyi munka épp elég volt egy időre. Fáradtnak érzi magát, nehezére esik a koncentráció. Az előzőleg épített fal tövébe ül és húzza ölébe az arra kószáló aprócska cicababát. Észre sem veszi, de sok mély levegővétel közepette megremeg a keze az idegességtől. Most direkt nem figyel arra, mit csinálhat odabent a férje.

Szívem

Vár. És csak ár órák óta. A kanapén ül. Aztán átmegy a lépcsőre. Bejárja az egész házat, melyet ketten építettek amíg azt várja, hogy férje hazaérjen a munkából.
A főzött vacsora már rég kihűlt, de az asztalon várja a hosszan dolgozó férfit. Annie nem evet egy falatot sem. Ahogy ott ül a kanapén és kezét a hasán pihenteti, megérzi a kicsi újbóli mozgolódását. Nagyot sóhajt. Most van három óra és South sehol.

Szívem

Nem tudja, hol jár South, de aggódik és ezt a gyerek is érzi. Feszült olyannyira, hogy perceként felkeljen és valami újba fogjon. Ujjait tördeli, nagyokat sóhajt. A férfi csak nem jön.
Majd valamikor gondolatai elvesztése közepette nyílik az ajtó és meghallja hangját.
- Nehéz lenne úgy, ha a férjed hajnalig kimarad - szól vissza keserűen. Nem dühös. Egyszerre esik egy nagy kő le a szívéről és kezd el gyanakodni, hogy South talán máshol járt.
- Barátnőztél? - kérdez rá, de hangjából semmi sem kivehető. Felül közben a kanapén és South-ra néz.