Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Fanni

Fogja a fejét, amiért hagyta, hogy Fanni a Boglyas teret jelölje meg találkahelynek. Igazából épp nem volt túl sok ideje, ezért csak okéval válaszolt, most pedig amint meglátja a lányt a téren, fejével a sikátor felé bök. Itt mindenki előtt bizony nem fogja megkapni, amit kért.
- Útiköltséget is felszámolok - jegyzi meg szárazon miközben átsétálnak a nyugisabb helyre. Nem is viccel, pedig hoppanálva érkezett...

Fanni

- Előbb mutasd a pénzt - ingatja meg a fejét, majd zsebre vágja kezeit. Amint meghallja az érmék csörgését, ő maga is előhúz valamit a táskájából. Egy kis üvegcse, benne a kért löttyel. Milyen jó is, amikor az embernek vannak vevői, akik fizetőképesek is.
- Tudod hogy működik, igaz? - kérdezi, mielőtt cserélnének. Szép lenne, ha a végén még őt vennék elő, mert Fanni béna.

Fanni

Bólint, hogy akkor rendben van. Azt nem akarja tudni, mire kell a lánynak a bájital, lényegében csak a pénzt akarja, de minél hamarabb.
- Persze, hogy működik - forgatja meg a szemeit.
- Lehetne gyorsabban? Indulnék vissza - miközben beszél, Fanni háta mögé les a térre.

Fanni

Megereszt egy mosolyt Fannira, mert hát mégiscsak évek óta ismerik egymást és bár sosem voltak barátok, a közös munka és ilyesmi ott van.
- Ésszel használd, oké? És Fanni, ne verd nagy dobra - utal a bájital származására. Aztán ha minden klappol, visszasétál vele a térre, ahonnan még beugrik a házába.

Ombozi és első West
a kunyhóban

Szóval ők csak egy beszélgetést terveztek South-tal. Erre beesett Noel is, úgy nagyjából egy év nembeszélekveled után. Most Annelie a konyhában készíti az italokat, míg a fiúk a kanapén beszélgetnek rellonnal kapcsolatos dolgokról.
- Ombozi! Hozd már ide a jeget - morran rá a konyhából.

Apukák

Figyeli a két férfit és ráncolja a homlokát South szemüveg felvételére. Már mondaná, hogy Ombozi előtt nem kell, de inkább befogja a száját és bekacsázik a három poharat maga előtt lebegtetve.
- A tökéletes hármasra - emeli saját poharát a férfiak felé és rákacsint a délire.

Apucik

Felnevet South megállapítására miközben beül az ölébe. Épp csak odaül és közben Noelre figyel, át sem öleli, semmi kapcsolatosdi.
- Eeeeelég közeli - ajkait összepréseli miközben elfojtja a nevetést és inkább belekortyol italába
- Messze vagy, Noel...

Apucikák

South és Noel között cikázik a tekintete, aztán az ex hirtelen közelebb hajol. Mintha nem telt volna el sok-sok hónap, úgy viszonozza a csókot, fél kezével a hajába túr miközben szabad keze South mellkasára vándorol.

Apucik

Nem szeretné egyiküket sem elengedni. Kikerekedik a szeme mikor South kijelenti, hogy távozik, majd feláll és kézen fogja mindkét férfit.
- Szerintem pedig egyikőtök se menjen - ajkába harapva engedi el a két férfit és lépdel lassan hátrébb, miközben kettejüket bámulja.

Apucik
Kunyhó

Zúg a feje az esti szörpözéstől. Lassan nyitja ki szemét és realizálja, hogy az ágya közepéről a plafont bámulja. Pislog. Kell néhány hosszú másodperc hozzá, hogy visszaemlékezzen.
Jobbra fordítja fejét, South.
Balra fordítja, Noel.
Arcát tenyerébe temeti, majd némi gondolkodás után a lehető legkevesebb mozgással kimászik az ágyból és a fürdőbe vánszorog.

Most Noel

Hosszú ideig áll a zuhany alatt, hogy enyhítse a fejfájást a meleg. Lemossa magáról az éjszaka mocskát, aztán törölközőben a tükör előtt kezd magából valami szebbet faragni.
Noel hangjára fordul az ajtó felé. Mély levegőt vesz.
- Szét akar esni a fejem és elsüllyedek szégyenemben - von vállat és közelebb sétál Ombozihoz.

A pokol tüze

Belepirul Noel mosolyába. Kellemetlenül érzi magát az egész miatt, de közben mégis pokolian jól érezte magát. Pedig nem kellene, Ombozival nem.
- Te viszont? - felvonja szemöldökét miközben négy évnyi együttlét utáni természetességgel bújik a férfihoz.
Nem is várja meg a választ, átkarolja a nyakát és gyors csókot nyom ajkaira. Neki fogalma sincs arról, mi van mostanság Noellel.

Apukák

Még az éjszaka hatása alatt van, máskülönben nem tenné azt, amit. Mégis egyből tűzre lobban, mint annak idején egyetlen pillantástól.
Sóhajtva húzódik el és a törölközőt selyemköntösre cseréli. Hagyja, hogy Noel előre menjen a konyhába, ő pedig először South-hoz sétál és csókot nyom az arcára.
- Jó reggelt - súgja, aztán már indul is a konyhába, hogy a reggeli kávé elkészüljön.

Apukák

Noel mellett is úgy megy el, hogy végigsimít a hátán és elmosolyodik. Nem is tudja mikor volt már, hogy valaki más főzte reggel a kávét. Kicsit olyan érzése támad, mintha még mindig ketten élnének ott.
- Reggelit? Visszapótoljuk az energiát? - kérdezi két korty között a bögréje felett.

Apukák

Készült volna reggelivel, van a hűtőben azért alapanyag, de ha nem, hát nem. Leül az asztal harmadik felére, mert nem választ kettejük között és hol egyiküket, hol a másikukat figyeli.
Noelnek biccent, majd szemöldökét felvonja, úgy nézi a tanár urat.
- Te is?

Kolos

Noak a megszokott helyen, égdörgésez hasonló morgással érkezik a tisztáshoz, melynek közelében, beljebb az erdőben van otthonuk. Anne lábai is földet érnek, majd kezeit a földre helyezve abba az irányba pillant, ahonnan közeledést észlel.
Esze ágában sincs elvezetni idegeneket az otthonukig. Nem látják a kunyhót, csak a beavatottak, és ez évek óta jól működik így.
- Ardai! - emeli fel a hangját abban a pillanatban, ahogy meglátja a srácot felbukkanni.

Kolos

Tudja a lány, hogy Kolos nem szándékosan mérgezte meg Noakot, de ettől még nem tudott megbocsátani neki. Szemöldökét felvonva közeledik hozzá, míg a sárkány szépen ott a helyén megállva vicsorog az érkezőre.
- Békével? Miért? Az utóbbi időben nem hajkurásztalak.

Kolos

A sárkány jobban örül az ajándéknak, mint anyja, az egyszer biztos. Annelie húzza a száját miközben alaposan megnézi magának a csomagot és elveszi a növényt. Ezzel szemben Noak kiskutyákat megszégyenítő módon néz hatalmas szemeivel anyjára, Kolosra és a zsákmányra.
- Tudom, várj - szól saját nyelvükön, svédül a sárkányhoz. Terromágusként nincs nehéz dolga, könnyedén tud rábólintani a kapott bocsánatkérő ajándékokra.
- Nagy szerencséd, hogy jók a bájitalaim - szólal meg még mindig távolságot tartva. - Etesd meg.

Kolos

Olyannyira viccesnek találja Kolos reakcióját, hogy hangosan elneveti magát. Noak közelebb araszol és zöldjeivel Kolost figyeli amolyan "adj már enni" nézéssel.
- Miért, mit gondolsz? Leharapja a...? Ja, megeshet - vigyorodik el és közben finoman megsimogatja az éjfúria nyakát.
- Nyugi. Szeret játszani is. Dobd fel neki, ha kézből nem mered - képéről a vigyor levakarhatatlan. Nagyon érdekes számára a történet ezen fele és persze a sárkány válasza, miután Kolos megtömi a hasát.

Kolos

Annelie karba tett kezekkel figyeli az eseményeket. Sárkánya épp a fejét nyújtja, hogy a hústól eltekintve a fiút szaglássza meg. Fújtat, mely során Kolos kaphat némi tüzes kék szikrát az arcába, de aztán hátrahúzódik és óvatosan, a hús másik végét megfogva kaparintja meg a zsákmányt.
Anyja felnevet újra, lassan már szóvá teszi Kolosnak, hogy kár, hogy nem búcsúzott el időben a fél karjától...

Kolos

Míg Noak nagyjából három-négy csattogtatás alatt leküzdi a "falatot", Annie kineveti magát.
- Az biztos, hogy általam nem úsztad volna meg - vonja meg a vállát. - Sose láttál még sárkányt korábban?
Annelie már annyira hozzászokott ezeknek az állatoknak a jelenlétéhez, főleg a saját ágyában, hogy az a furcsa, amikor nem érez tüzes leheletet a nyakában. Most is, ahogy Noak a fejét az övéhez dugja, megvakargatja állát.

Kolos

- Most az egyszer elnézzük ezt a ballépést - szólal meg egy kis szünetet követően. Noak Koloshoz ugrálva - vagyis egy nagyobb, földrengető ugrással - végignyalja az arcát hálája jeléül, majd mint aki jól végezte dolgát, megindul a fák rejteke közé. Ám mivel anyja nem mozdul, ő is megáll. Előbb Kolosnak kell mennie.

Lucifer
búcsúzkodjunk

Egyáltalán nincs jó kedve, torkában egy gombóc növekszik egyre jobban. Hangulatát az ital sem oldja, mint máskor. Hangot nem ad neki, de a férfi biztosan tudja, mi zajlik le Anne fejében. Nem akarja elképzelni sem, milyen lesz nélküle. Márpedig ezért vannak most együtt, utoljára.
- Alig vártad a percet, hogy megszabadulj tőlem - erőltet valami halvány mosolyfélét arcára miközben szájához emeli a poharát.

Lucifer
búcsúzkodjunk

- Helyes, én is - bólint egyetértően. Ha rajta múlna, South nem menne sehova, vagy ha igen, akkor ketten mennének. Az ötlet azonban már ott el van vetve, hogy egyáltalán rágondol, mert ismeri őt annyira, hogy tudja a válaszát. Nem, nem, és nem.
- Tudom, legfőként a szemüveged. Mi még? - ujjai között forgatja a poharat, fejét lassan a kanapé támlájára dönti. Kékjeit le sem veszi idő közben a másikról. Ki akarja használni az időt, amíg még láthatja.

Lucifer
búcsúzkodjunk

Furcsa, hogy mennyire természetessé vált minden kettejük között. Hogy South abban a pillanatba, hogy átlépte a védőbűbájokat, levethette az inget és a szemüveget.
- Mindenkinek hiányozni fog Sólyom tanár úr - nem kételkedik benne, hogy a férfi jó tanár lenne amennyiben valóban ezt a pályát választaná. Ez az utolsó alkalom, hogy kimondja a jól begyakorolt, piszkálódó tanár urazását.
- Ki leszel most? - nyel egy nagyot az itallal, és miközben a választ várja, az asztalon hagyott cigarettásdobozból egy szálat ajkai közé csúsztat.

Lucifer
búcsúzkodjunk

Babrál a gyújtóval egy keveset mire hajlandó lángra lobbanni és meggyújtani a cigi végét. Végig a férfi hangjára figyel, de nem néz rá. Mélyen szívja be a füstöt és közben bólogat.
- Hol? - talán a legérdekesebb kérdést teszi fel, melyre kétséges, hogy valóban tudni akarja-e a választ. Felváltva emeli szájához a szálat és a poharat, mert az a francos gombóc nem akar múlni.

Lucifer
búcsúzkodjunk

Ferde szemmel, orrát ráncolva pillant a kezéből kikerülő cigaretta után. South olyan mozdulattal szív bele, hogy attól nagyot kell nyelnie és gondolatai egy emelettel feljebb járnak.
Aztán a pillanatnyi elkalandozásból a válasz zökkenti ki. Megütközve bámul rá, szemöldökét felvonja, a meglepettség az arcára van írva.
- Te szemét se**fej - neveti el magát megkönnyebbülten, hirtelenjében száz felreppenő billywiggel a hasában. - Annyira utállak - azzal visszaveszi a kezéből a cigijét és beleszív, kell valami nyugtató.

Lucifer
búcsúzkodjunk

Egy év. Egy teljes év még, az ő utolsó éve, és ez már biztos, nincs visszakozás és mégiscsakelmegyek. Hitetlenkedve, a hamutartóra szegezve tekintetét szívja  el azt a maradék részt, aztán a férfihoz közelebb húzódik, egészen az arcába hajol.
- Nagyobb büntetés elképzelni sem tudnék - mosolyodik el.

Lucifer
búcsúzkodjunk

Sosem tudná utálni, azzal csak magának hazudna. South egyszerre nyugtatja meg és hozzá lázba, ő a felcsapó tűz, és az azt eloltó víz. A levegő, ami nélkül megfulladna.
Szaporább lélegzetvételei alatt magába szívja a férfi feledhetetlen illatát. Másra sem tud gondolni, mint a hónapok óta nem érzett csókjára, ami végre bekövetkezik. Ajkaiba sóhajtva húzódik még közelebb, de nem veszíti el az eszét. Ez most más, kevésbé akaratos. Hisz van egy egész évük...

//   //

Noel, az erdőben

Valamivel nagyobb területet kapott a ház udvara. Egyre több kóbor és sérült állatot fogad be. Legutóbbi sikerélménye az éppen lábai között keringő anyacica. Nagyon úgy nézett ki pár napja, hogy nem marad meg sem ő, sem a kiscicák.
Sóhajtva pillant le rá Annelie és az odúhoz megy, hogy a kicsiket szépen egyesével kivegye egy dobozba, majd kicserélje a plédet egy tisztára. Négyen vannak. Mindenki jól van, ezt pedig az anyjuk hangos dorombolással köszöni meg a lánynak.
Nem tud másra gondolni amikor rájuk néz, csak a jelenre, arra, hogy vele is ez történik. Csak nem négy, mindössze egy babával. Érzi, tudja, hogy ott van. Aki pedig először tudta meg, hogy testvére lesz, az Noak, ő pedig azóta minden rezdülésre felkapja a fejét. Most is néhány méterre van anyjától. Ül és vár.