Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Szívem

Nem szólt és nem is jelzett. Annie pedig végigaggódta az éjszakát. Egyáltalán nincs szüksége erre terhesen.  
- Nem tudom South, én csak itt várlak vacsorával, mert gondoltam jól esne munka után, de te nem vagy sehol... Mire gondolnék? - széttárja karjait. Hangja inkább szomorú és megremeg, mintsem megrovó. Fejét ingatva áll fel és lép közelebb hozzá.

Szívem

Hiányzott neki a férfi. Hiányzott az asztaltól, az ágyból, mindenhonnan. Eddig még nem volt ilyen, hogy úgy várt volna rá a munka után, hogy ne érkezett volna meg. Nem érdekli éppen, hol járt, csak az ölelése. Szorosan fogja át a derekát és lehunyt szemmel a mellkasának dönti a fejét.
- Csak legközelebb szólj, hogy elmész. Aggódtam és amúgy a fiunk is megmozdult - pislog fel rá megkönnyebbülve, halványan mosolyogva. Egyébként sem érez rajta női szagot, inkább csak dohányt és valami fülledt bár szagát.

Szívem

Végigsimít két karján amint a hasára csúznak kezei. Elmosolyodik. Hogy is gondolhatta, hogy más nőnél kereste a boldogságot?
- Nem. Várt téged ő is - hangja őszintén cseng, majd a következő pillanatban megfogja a férfi kezét és a lépcső felé kezdi húzni.
- Lefekszünk? Vagy ennél még előtte? - reméli, hogy az ágyat választja, ugyanis eléggé álmos és biztos benne, hogy ha South lefekszik mellé, akkor mindketten könnyedén el tudnak végre aludni. Aztán talán összebújva még érezheti is, amint a kisfiuk mocorog.

South

Belépett abba az időszakba, amikor kellemetlenül érzi magát a terhesség miatt. Nem látja a lábát a hasától és rosszul alszik, egyáltalán nem szereti ezt a helyzetet. Az egyetlen ami helyre tudja zökkenteni, az az, ha a kisfiára gondol és az apukájára, aki nála láthatóan izgatottabb a jövevény érkezése miatt.
Hozzá igyekszik most éppen, nyáriasan öltözve egy lenge, pocaktakarós ruhában. Mióta terhes, nem jár be az ilyen helyekre...gyakran.
Amint belép és megpillantja a pultban az ő borostás szerelmét, elmosolyodik. Beljebb sétál és leül egy hozzá közel eső bárszékre.
- Egy whiskeyt jéggel - vigyorog rá.

South

Már attól jobb kedve van, hogy látja a férfit, aki megváltoztatta az életét. Mosolya őszinte, és ugyan South is annak tűnik, az az ember, akit elvett feleségül, már az előtte elkapott komor tekintetből észreveszi, hogy nincs minden rendben.
- Hogyhogy alkoholmentessel? Beszélni akarok a főnökkel - megjátszott felháborodással áll fel a szék lábtámaszára és közel hajolva South-hoz nyom egy üdvözlőcsókot ajkaira. Egy ideje már nem titkolóznak, ám úgy látszik, ez másoknak nem annyira tetszik. Felhorkantanak és motyognak a hátuk mögött.
- Megvárlak, unatkozok otthon - csücsül vissza a székre a válla felett elpillantva az emberekre, akik őket lesik.

South

- Tudom hol lakik - kacsint South-ra, tartva a mosolyt. Próbál nem rosszat feltételezni és eltekinteni attól, amit látott. Még nem igazán szoktak bele ebbe az életbe, a férfinak még nehezebb lehet. Talán csak ez okozza a hangulatingadozásait.
- Te most...jól értem, menjek haza, mert láb alatt vagyok? - felvonja a szemöldökét, megütközve néz rá. Hangulatingadozásai egyébként inkább neki vannak, ez a terhesség előtt is jellemző volt, most pedig felerősödött a dolog.
Fülét eközben megüti az a mondat, amit az előzőekkel ellentétben tisztán ért. Az ilyen nem szabadna, hogy szaporodjon.
Annie szemeit összeszűkítve pillant hátra. Néhány másodpercig úgy nézi a férfit, hogy nagy valószínűséggel ha pyromágus lenne, az ember már lángra gyúlt volna. Ehelyett visszafordul a férjéhez, mögöttük pedig reccsenés hallatszik. A két ember alatt darabokra törnek a székek, a lendülettől pedig alaposan megfejelik az asztalt.
- Hupsz.

South

Egy pillanatig tényleg elhiszi, hogy South nem akarja, hogy itt legyen. Nem szokott a nyakában lógni, nem jár be hozzá a csárdába, csak nagyon ritkán, talán egyszer-egyszer belefér. Egészen addig a pillanatig elhiszi, amíg rá nem jön a titok nyitjára, a férje hangulatváltozására. Neki szeme sem rebben miközben mögötte ketten is orrukat törik.
- Miről beszélsz? - meglepetten pislog a férfira, majd félig a földön szenvedő férfiakra néz. Elégedett mosoly. Ennyivel nyugtázza, hogy befogták a szájukat
- Nyugi, össze tudom rakni - súgja oda South-nak, mintha a berendezés tönkretétele lenne a probléma. - De azért kifizethetik...rongálás... - vállát megvonva áll fel a székről és sétál be a pult mögé, hogy ha már a férfi nem teszi meg, kiszolgálja magát. Narancslével, persze.

South

Mindig igaza van. Ez leolvasható az elégedett arcáról. Talán nem kellett volna ezt tennie azzal a két férfival, de nem hagyja, hogy bárki is így beszéljen a fiáról és az ő apjáról. Addig örüljenek, amíg nem sárkányvacsorák lettek.
- Ugye tudod, hogy nem érdekel? - csupán fél szemmel sandít a férfira miközben tölt magának az italból. Vannak olyan viszonyban Nikoval, hogy ha beesne sem szólna érte amíg nem zavarja South-ot a munkában. Márpedig nem teszi. A száját befogva ül be a pult mögötti sarokba meginni az üdítőjét. Onnan figyeli az érkező és távozó vendégeket, a lánykákat, akik a terhes feleséget észre sem véve kezdenek flörtölni South-tal, meg azokat, akik a saját kezükön mutogatják a szomszédjuknak, hogy a pultos halálfaló.

Kolos

Nem hitte volna, hogy Sammy ilyen rendes gyerek lesz. Így a negyedik hónapra már belerázódtak a dolgokba, összehangolódtak és ha nincs rossz napja, akkor a kisfiú napirendje szépen beosztható.
Most a délutáni sétát teszik meg, Noak ugrabugrál elöl, Annie pedig a hátán cipeli a babát, aki még egyelőre kukucskál, figyeli a környezetét. Szeretnek erre, a tó felé sétálni, mert a friss levegő és a nyugalom szinte állandó. Persze most többen vannak, a diákok kiélvezik a kellemes időt, de az élet nem igazán erre a részre összpontosul.

Kolos

Napszemüvege mögül figyeli a tavacskánál pihenőket. Az újakat már nem ismeri, a régiekkel azért intenek egymásnak. Bogolyfalva sosem az a falu volt, ahol le akarta élni az életét, mégis így alakult. Legalábbis egyelőre nem tervezik, hogy összecsomagolnak és világgá mennek.
Vált egy pár szót az egyik volt évfolyamtársával, aztán mire visszanéz, nem is olyan messze Noak már a vízben van, ráadásul van, aki nem örül túlzottan a fürdőzésnek.
- Szerintem azt akarja mondani, hogy fürdened kellene néhanapján - jegyzi meg Kolos mellett megállva. Nem érti, a fiú miért retteg annyira a sárkánytól - ja de -, hisz ő most is csak a nyelvét lógatja, mintha mosolyogna és a farkát csóválja kutyamódra. Igaz, ezzel kiüríti a fél tavat...

Kolos

Fél szemöldökét felvonva figyeli Kolost. Jól mulat rajta, hogy mennyire pisis kiskölyökként tud viselkedni az egyébként nagyarcú Ardai. Régen látta, de többet várt.
- Vigyázz - hirtelen mozdul, fejét Noak felé kapja, mintha a sárkány közeledne a másikhoz. Pedig aztán nem, ő még mindig ott ül a vízben és vár. Viszont a lány hátán pihenő gyerek unja a kilátást és egy morgós-sírós kiabálással adja ezt mindenki tudtára.
- Megszárítsalak?

Kolos

Nagy valószínűséggel elég úgy néznie Kolosra, hogy szavak nélkül is megértse; ezt nem kellene felemlegetnie a sárkány, meg egy tó közelében, amibe könnyedén be lehet lökni őt.
- Noak még nem vacsorázott - említi meg csak finoman, még mielőtt Sammy reklamálni kezdene.
- Azta, a saját gyerekednél is így fogsz nézni? - tátja el a száját egy kis időre. - Ő Sammy. Nézd, tök félelmetes - oldalra fordul, hogy Kolos szépen rálásson a laposakat pislogó, de mosolygó apróságra.

Kolos

Fehér fogsora kivillan ajkai alól ahogy elmosolyodik. Még mindig lehet szórakozni Ardaival. Pedig azt hinné, az a maximum két év ami köztük van, nem jelent tíz évet agyban.
- Hát persze, idegenek előtt viselkedik - forgatja meg a szemét, hisze ez természetes. Nem szabad megmutatni az egész világnak a tehetségét. - Viszont nyállal támad bármikor - figyelmezteti, de már későn, mert a kicsi egyből rácuppan Kolos ujjaira és rágcsálni kezdi a fogatlan ínyével. Annie nem olyan anyuka, aki parázna a baciktól, szóval hagyja, hogy ismerkedjenek.

Kolos

Hátrasandít, figyeli, ahogy a fia alaposan megrágcsálja Kolos kezét, de ha a fiút nem zavarja, akkor őt sem.
- Hát legalábbis amíg nem próbálod megmérgezni - bólint. Sammy egyébként is kedves gyerek, mindenkire mosolyog és kíváncsian szemléli a világot.
- Igazából szilveszterkor beszéltünk utoljára, azt hittétek, tiétek a gyerek - nevet fel visszagondolva arra az estére. - Szerintem legközelebb hozd a tiédet is. Nincs még egy kis Ardai sem?

Kolos

- Nincs az a bájital, amivel gyereket csinálnék veled - hecceli a másikat, láthatja a mosolyából. Anno nem volt odáig tőle, de megadta volna az esélyt rá, hogy megmutassa, milyen is valójában. - Nézz csak rá, tiszta apja. Még a szarvak és a vörös szemek is.
Sammy közben ásítozik és egyre nagyobbakat pislog, Noak pedig unalmában a halakat kezdi hajtani a tóban.
- Hallottam azt is, hogy Myra babát vár. Együtt vagytok még? - ha pedig már témánál vannak, nem hagyhatja kérdés nélkül.

Kolos

Eleinte nehéz volt viccet csinálnia abból, hogy a fia a sátán fattya és a férje maga az ördög, mostanra viszont már egészen megszokta. A normálisabbak nem hiszik el ezt a hülyeséget, elég csak rájuk nézni. Ők egy család és imádják egymást.
- Ó oké, szóval már nem - szemöldöke felszalad, elgondolkodik rajta, hogy vajon hívnia kell-e a mentőket Koloshoz, ha itt menten szívrohamot kap. - Otthon beszéltek a VB-ről és szóba került, hogy terhesen hogy engedhetik seprűre - vonja meg a vállát, ennyi amit hallott az egészből. - Biztos nem is igaz.

Kolos

Belemászott valami olyanba, amibe nem kellett volna. Nem sejtette, hogy ez ennyire titkos dolog és hogy erről pont ő nem tud. Látott már férfiakon ilyen jeleket, de Anne nincs felkészülve rá, hogy lelkileg bárkit is rendbe tegyen.
- Tudod mit? Mi most sétálunk... - zavartan veregeti meg a fiú vállát, aztn megkerülve őt megszaporázza lépteit. Érett felnőtt nő, aki képes vállalni a felelősséget.

//<3//

South

Sammyvel a karjában üldögél a babaszobában. A karosszékben hintázva a kicsi alszik, Anne fejében viszont rossz gondolatok járnak. Épp csak be akart köszönni a férjének a csárdába mégis olyan jelenetnek lehetett szemtanúja, amit nem akart volna látni.
Érzékeli az érkezőt, még ha halk is próbál lenni. Annie lassan feláll, ágyba rakja a kisfiát és még egy kis ideig simogatja mielőtt kimenne és fogadná South-ot.
Szó nélkül, szoborszerű arccal figyeli a folyosón megállva. Összehúzza magán a köntösét és csak vár. Leginkább arra vár, hogy összeszedje a gondolatait és mondjon valamit a férfinak.

South

Fáradt, hosszú sóhaj hagyja el száját miközben vállával a falnak dől. Karjait összefonja maga előtt. Hosszú ideig figyeli a közeledő férfit, de mindketten tudják, hogy ebből nem lesz nagy üdvözlés és egyebek.
- Van valakid? - teszi fel a kérdést nyugodt, távolságtartó hangon. Még sosem volt féltékeny, de most azt érzi. Kellemetlen érzéssel tölti el, hogy South hosszú ideje alig van otthon, nem fordít rájuk elég figyelmet és most kiderült, miért.

South

South és Sammy a mindene, nem akarna többet, elveszíteni bármelyiküket is pedig összetörné teljesen. Saját magát hibáztatja, mert neki kellett volna a jó feleségnek lennie, aki nem hagyja, hogy a férje másnál keresse a boldogságot.
Kezeit leengedi maga mellé mielőtt a férfi hozzáérhetne és a szemébe néz.
- Láttam, hogy hogy simogattad a csárdában. És én még elhittem, hogy csak sok a munka... - kezdi felhúzni magát, a fiára való tekintettel viszont nem emeli fel a hangját.
- Alig vagy itthon, South. Nem látod, ahogy a fiad felnő. De...elmondhattad volna, tudod? Nem így kellett volna megtudnom.

South

Szeretné, ha lenne valami más, valami magyarázat arra, miért nem tölt velük egy ideje szinte semmi időt. Csak annyira látja a férjét, amíg készülődik a munkába, többnyire szabadnapokon is bemegy dolgozni és Annie ugyan nem tette eddig szóvá, de látta, hogy nem oké a helyzet.
Csendben hallgatja a magyarázatot, amire megrázza a fejét. Csak az jár a fejében, hogy nem akarja elveszíteni őt.
- Akkor? Miért nem vagy velünk soha? Hm? - kérdezi halkan, két nagy levegővétel között. - Ne mondd, hogy Niko hív be, nem vagyok hülye, South West.

South

Felciccen, karjait széttárva nézi South mozdulatait. Az eddigi nyugalma kezd egyre inkább eltűnni, kezdi átvenni a helyét az idegesség, harag és csalódottság elegye.
- De igen, kell. Máskor úgysem szólsz hozzám, csak ha kikényszerítem - sziszegi közelebb lépkedve hozzá. Ökölbe szorulnak kezei, s a következő pillanatban ellép mellette, hogy kézbe vegye a szekrényre dobott cigarettát.
- Megmondtam, hogy megoldom. Nem kellett volna itt maradnod, nem kell, hogy úgy tegyél mintha lenne egy családod, mikor a hátad közepére sem kívánod - dühösen ejti ki a szavakat, szemeiben pedig könny csillan. Nem fog sírni, helyette öngyújtó után kutat a polcon, amivel meggyújthatja az ajkai közt tartott cigarettát.

South

Tudja, hogy nem szabad rágyújtania, ezért csak morog kicsit, de engedi, hogy South elvegye tőle a cigit. Felvonja a szemöldökét, elnyíló ajkakkal hallgatja azt a sok hülyeséget, amit a férfi összehord.
- Merlinre South, ne beszélj hülyeségeket! Hogy jön ez ide? Azért nem vagy velünk, nehogy olyan legyél, mint az apád? Hát pedig pont olyan vagy. Csak akkor vagy a fiaddal, amikor kedved van hozzá - meggondolatlanul vágja a fejéhez a dolgokat, mindent ami csak jön. - Nem úgy értettem...

South

Abban a pillanatban meg is bánja amit kimond, ahogy megteszi. Átfut rajta a félelem, a pánik, ezért azonnal mozdul és követi férjét. Hitetlenkedve hallgatja azt a képtelenséget, amit összehord.
Cseppet sem zavarja a cigifüst, ami körülveszi a férfit. Odalép hozzá és ha akarja, ha nem, megfogja a kezét.
- Soha nem bántanád őt, tudom jól. Sajnálom amit mondtam- a hangja még halkabb, mint odabent, fojtogatja a sírás. - Nem úgy értettem, én csak...tudod milyen ez? Hiszen csak aludni jársz haza, pedig ő is vár és én is. Azért mentem hozzád, mert szeretlek. Nem akarom, hogy elhagyj minket.
Úgy érzi, South bármelyik pillanatban elhagyhatja őket. Mintha labilis lenne a kapcsolatuk, mintha mellőzne minden szilárdságot, ez pedig az utóbbi időben alakult ki.
- Beszéljünk róla... - nehezére esik kimondani, mert ilyen még nem történt, sosem beszéltek meg semmit, de épp itt az ideje.

South

Nagyon szeretné, ha olyasmi lenne a gond, amit megoldanak, csak beszélniük kell róla. Bár egyiküknek sem erőssége a beszéd és a problémamegoldás ilyen fajtája, valahol el kell kezdeni.
Megrázza a fejét. De, tudja, hogy a férfi akihez hozzáment nem annyira szörnyű, mint ahogy az ő maga elképzeli. Csendben, mellkasán hatalmas nyomással hallgatja és bólint. A szíve hevesebben, de nagyobbakat is kezd verni. Nem tudja, mi lenne a jó, ha most bevallaná, hogy van egy másik családja, egy másik nője, vagy újra menekülnie kell...

South

Feszült figyelemmel hallgatja amint South elkezd mesélni. Nem érti még az összefüggéseket, ezért csak áll ott, összehúzza magán újra a köntöst és igyekszik lélegezni néha.
- Mi? - kérdez vissza, hátha akkor valahogy máshogy fogja érteni azt, amit South magyarázatként mond.
- De...nem tetted meg - ráncolja a homlokát, gondolatai pedig össze-vissza kezdenek cikázni a fejében.

South

Egyszerre érzi megkönnyebbülve és dühösnek magát. Az anyai ösztönök dolgoznak benne, viszont mindig bízott South-ban a fiukkal kapcsolatban.
Sóhajtva lép elé, arcát a két kezébe fogja. Végigsimít borostáján, belenéz azokba a kék szemekbe, amikbe beleszeretett.
- De nem tetted meg, és csak ez számít. South - halványan elmosolyodik. - Szereted Sammyt?

South

Végig finoman simogatja arcát, ezzel adja tudtára, hogy továbbra is mellette van. Örök hűséget fogadtak és ezzel kimondták, hogy kitartanák egymás mellett. Ezt pedig nem csak a fiuk miatt tették.
- Mi is szeretünk téged. Alig várja, hogy hazagyere, de...alig vagy vele, és ezért? Tényleg? Bízz magadban feleannyira, mint ahogy én bízok benned.

South

Nagy kő esik le a szívéről ezzel, hogy rájön; nincs semmi eget rengető probléma, ami valós lenne. Nincs másik nő, másik gyerek, sem aurorok. Csak South félelmei.
- Kevesebb gondod lenne - mosolyodik el, majd átöleli a férfi nyakát. Hosszan csókolja, el sem ereszti őt egy jó ideig.
- Gyere be, megesznek a szúnyogok - egy utolsó puszit nyom ajkaira, aztán ellép tőle, de megfogja a kezét, hogy biztosan visszatérjen vele a házba.

Életem első számúja

Délután East vigyázott Sammyre, ez idő alatt Annie el tudta intézni az esti meglepetést. Egy éve házasok már, sok mindenen keresztülmentek és néha úgy érzi, már nem önmaguk. South még dolgozik, úgy számolja, minden rendben fog menni.
A probléma csak ott van, hogy a kisfia fogzása nem a legjobb időpontokban teljesedik ki. Már egy órája ringatja, hogy elaludjon, de közben próbálja kihozni magából azt a nőt, akiként a férjét szeretné várni otthon. Így egy köntösben, a fürdetés után vizesen, félig összekócolt hajjal toporog. Végül lerakja a gyerkőcöt a megbűvölt zenélős játékhoz, legalább három percre foglalja el magát, amíg anyukája berohan a hálóba és ott a köntös alá az újonnan beszerzett csipkéket magára ölti. Számításai szerint még van egy órája őrült mód rohangálni és gyereket lerakni, hacsak South úgy nem dönt, hogy korábban ér haza.