Éreztél már olyan kapcsolatot valakivel, ami nem a felszínen múlott? Hanem a lelkük gazdagsága iránt érzett vágyon és az általuk kiadott rezgéseken. Amikor csak fekszel az ágyban és tudod, hogy rohadtul mellette is lehetnél. Félelmetes és jó is egyszerre, mint amikor az éltet, hogy szabad legyél. Na, ilyenkor van para, kiscipő. Szóval, ha érezted már, akkor tudok valakit, akit kisegíthetnél. Mondjuk mindegy, úgysem úgy cselekedne.
Másnap órák után fordul be a tornacipője talpa a sarkon, megáll, majd zsebretett kezekkel az út túloldalán magasodó társasházra pillant fel. A picsába. Kende a fején rázva fordul arra amerről jött, hogy aztán gondolkodás nélkül, nagy lendülettel induljon meg Mihail lakása felé. Aha. Csak aztán csikorduló talppal torpan meg, és kapja el az utca másik oldalán Mihail fehérbehajló tincseit rikítani. Bakker, napok pörögtek le mióta utoljára látta őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847137#post847137][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 23:08[/b][/url]

- Főleg én - nevet fel és fordul, hogy a tusfürdőt kezébe kapja. Ahogy a fedél kattan, lepillant magára. Egész pontosan a csumára vizes nadrágjára. Mihail kezébe nyomja a tusfürdőt, majd röhögcsélve vetkőzik le rendesen, hogy a ruhadarab csattanjon a póló mellett. Nem gondol aztán semmi másra, csak a vízcseppekre, amik váltva egymást landolnak a bőrén.
A kabin ajtajának hangja zökkenti ki. Ujja mozdul, egy szabálytalan vízcsóva kúszik Mihail felé és öleli derekát, hogy óvatosan visszább húzza, amíg Kende is kiszáll, aztán engedi is el. Haját borzolja laza mozdulattal, amikor játékos vigyorral beelőzi és maga mögött egy hang jelzi, hogy elzárta a csapot.
- Le ne maradj - nevetősen szól, a hálóba érve pedig már meg is van száradva. Egy szusszanással landol az ágyon, hasán és húz egy párnát a feje alá. Onnan sandít Mihail felé bármerre is legyen a szobában.
Most vagy attól fáradt be, hogy ennyit szövegelt, vagy az elemhasználattól, de úgy belassult a szívverése, hogy bármelyik pillanatban képes lenne elaludni. Az ágyneműn pedig érzi Mihail illatát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847138#post847138][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 23:27[/b][/url]

Hajamat törölve lépkedek a hálóhoz, aminek ajtajában állok meg. A törölközőt engedem le lassan. Pár másodpercig nézem csupán a meztelen testet, ami befoglalta az ágyamat - mert konkrétan a közepén fekszik -, majd a törölközőt a földre dobva sétálok beljebb. Ezért megérte nem lemaradni - bár még így sem siettem el.
Halvány mosollyal megyek az ágy mellé, annak szélére ülök le és kezembe automatikusan csúszik a dögcédula. Lehunyt szemekkel szorítok rá, sóhajtva tekerem le a kezemről és teszem az éjjeli szekrényre, végül lendülve fekszem az ágyba, amennyire tudok.
- Gyere ide, Reiner - szólalok meg halkan. Türelmesen várom meg, amíg helyezkedik, mert nagyon remélem, hogy megmozdul, mellkasomra húzom, a takarót magunkra rántva fürkészem a plafont, amíg ő elalszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847140#post847140][b]Reiner Kende - 2022.05.31. 23:50[/b][/url]

Nagyobbakat pislog, mély levegőt vesz és a párnát ölelő karjai engednek el. Aprót rezzen a halk hangra, majd már lehunyt szemmel tolja arrébb magát. Ahol valszeg ott is maradna, ha Mihail nem húzza közelebb. Feje fészkelődik, karját dobja át rajta morranva és a szívverés egyenletes dobogására azonnal el is alszik.
Annyi minden történt ebbe a pár órába, hogy bele se férhetett volna. De legalább már - még ha csak tudat alatt is - de tudja, hogy nem zúdíthatja ennyire az érzelmeit még Mihailra, amíg ő maga nem érti meg jobban mik is azok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847142#post847142][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 23:56[/b][/url]

Percek elteltével is érzem a hideg fém érintését a tenyeremben. Míg Reiner helyezkedik, lehunyt szemekkel próbálom kizárni az érzést, hiszen tudom: már nincs ott. Fejemet felé fordítva nyomom ajkaimat a homokszőke tincseknek, míg ismét a plafon felé fordulok.
Hosszú percek, talán már órák is eltelnek, amíg végre szemhéjam elnehezedik annyira, hogy ne tudjak ellenállni a késztetésnek. Muszáj volt megvárnom, hogy biztosan elaludjon. Hogy tényleg itt marad. Szorosabban fonva köré karjaimat alszom el végül én is.

//