Van az, hogy utólag sokkal okosabb az ember. Ez nálam mindig fennáll, de mikor elmondom, hogy ki miért nem ér rá, még egészen időben leesik, hogy ez így mennyire szarul is hangozhat. Mintha Kiscsibe csak unaloműző lenne. Jó, jelen esetben tényleg az, de amúgy is bírok vele lenni, érted. Mindegy, mert már a mentás-csokis és töménytelen citromos gombócaimat nyalom, és hallgatom tovább Kiscsibe sztoriját röhögve.
- Hajtogathatok neked belőle csibét, hogy tényleg tudjon repülni, ha szeretnéd - vigyorodom el, majd tömöm az arcomba a következő adat citromot. - Nagy király vagy, Kiscsibe. Nekem még nem nagyon javították ki vizsgáimat - gondolkodom el kicsit. - Nem mintha bánnám, legalább Malvin nem basztat addig - bólogatok hevesen, majd állok meg. - Muti a szőlőt - dőlök előrébb kicsit eltátott szájjal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836121#post836121][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.23. 20:14[/b][/url]

Van az, hogy utólag sokkal okosabb az ember. Ez nálam mindig fennáll, de mikor elmondom, hogy ki miért nem ér rá, még egészen időben leesik, hogy ez így mennyire szarul is hangozhat. Mintha Kiscsibe csak unaloműző lenne. Jó, jelen esetben tényleg az, de amúgy is bírok vele lenni, érted. Mindegy, mert már a mentás-csokis és töménytelen citromos gombócaimat nyalom, és hallgatom tovább Kiscsibe sztoriját röhögve.
- Hajtogathatok neked belőle csibét, hogy tényleg tudjon repülni, ha szeretnéd - vigyorodom el, majd tömöm az arcomba a következő adat citromot. - Nagy király vagy, Kiscsibe. Nekem még nem nagyon javították ki vizsgáimat - gondolkodom el kicsit. - Nem mintha bánnám, legalább Malvin nem basztat addig - bólogatok hevesen, majd állok meg. - Muti a szőlőt - dőlök előrébb kicsit eltátott szájjal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836123#post836123][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.23. 20:40[/b][/url]

Holnap vizsgáznom, de mondjak nemet mikor lehet hónapokig nem látom? Nagyon el szeretném már neki mondani, de nem kiabálhatom rá. Volt már miből tanulnom. Mégis ahogy kilépünk a fagyizóból jobban felengedek és csak magyarázok a kis fura alakú fapálcával a kezemben.
- Varázsolsz neki szárnyakat? - pislogok rá eljátszva hálámat, még a kezem is mellkasomra simul. - Az annyira csodálatos lenne! - rázok egyet a fejemen, majd kisujjammal igazítok az arcomra tapadó tincsen és mosolyogva fagyizok tovább. Hümmentve rázok a fejemen. - Ez szorgalmi versre volt - vonok vállat. - Az eredményeim nekem sincsenek meg, és - nézek fel rá, mert valami mellett nem mehetek el - nem gondolom, hogy anyukád "basztat", csak figyel rád - állok meg és fordulok vele szembe. Homlokráncolva nézem, hogy mégis mit akar. Etessem? Majd a pácára téve egy jó adagot a kékből emelem felé, hogy az utolsó pillanatban az orrára kenjem azt. - Szerintem jól áll - nevetek, majd tolom felé a poharat ha akarja kóstolja, de nem adom a szájába. Közelebb lépve nyúlok a pálcával a mentás-csokoládé felé. - Étcsoki, ugye? - kérdezem, de hamarabb lopok belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836124#post836124][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.23. 20:51[/b][/url]

- Francokat, elfáradnék. Jó lesz az illúzió - nézek rá értetlen kicsit, hogy mégis hova gondol, mi vagyok én? Maga a szórakoztatóipar? Mondjuk nem lőnénk mellé őszintén szólva.
- Úgyis mindenből átmentél - lököm meg vállammal vállát játékosan, ahogy a tér egy padja felé sétálok. Tökéletesen mérem be, hogy a számba adhassa azt az izét, aminek a végén az izé van, erre ő meg... totálisan ledöbbenek. Felegyenesedem, kicsit bandzsítva nézőkézek lefelé, hogy a kékséget meglássam az orromon. Tényleg ott van. És, aki ezt tette, még lop is. Elhúzom a kelyhet, de lassú vagyok. - Hé! - fújtatok egyet durcásan. Szabad kezemmel túrok tincseim közé, kissé elfordulok Kiscsibétől, majd turkálok ki egy zsepit farzsebemből inkább - nem kértem szalvétát, jó? -, így nem látszik, hogy tényleg a sértődés határán vagyok. Belenyúlt a kajámba. Szusszanva törlöm le orromról a fagyit, majd lépek párat és huppanok le a padra. Magam mellé teszem a kelyhet, pulcsim ujját tűröm fel kezemen, majd veszem fel ismét és állok neki majszolni tovább. Legalább a fagyi itt van nekem és megnyugtat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836125#post836125][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.23. 21:22[/b][/url]

Értetlen pillantása kap válaszul értetlenebbet. Az imént a szarkazmusom áldozata volt. Hagyja békén azt a levelet. Ha én nem merek hozzányúlni, más se tegye lehetőleg. Ő se, hiába lököget a vállával. - Persze - nézek fel rá meglepetten. A cél nálam sosem annyi, hogy átmenjek, hanem a kiválók. A kihívásokat szeretem, nem a sültgalambot. Ő pont így nem kap a fagyimból csak az orrára, majd bandzsítására próbálom szabályozni a nevetésemet de nem megy. A kelyhe aljáról - a nem összenyálazott - részről csent étcsokit már somolyogva kóstolom. - Finom. Bár a szőlővel érdekes - jaj, már a hajába túrkál. Összepréselt ajkakkal lépkedek közelebb, sandítok rá meg a magához vett fagyijára. Akár egy szerelmi csalódott tinilány, valami regényből. Bokáimnál keresztezett lábaimat arrébb húzva ülök le mellé, és túrkálom kicsit a fagyit. - Figyelj - mosolyodom el halványan. - Köszönöm, hogy elhoztál. Amúgy is beszélni szerettem volna veled valamiről - a padra téve a kelyhet fordulok felé amennyire csak tudok és igyekszem elkapni a kékjeit. - Van a franciáknál egy ösztöndíj, több ország van benne, ilyen csereprogram-szerű rendszere van - makogok, mint egy idióta. - Beszéltem Keserűvel, és pár hónapja megpályáztam - húzom fentebb a vállaimat, ahogy szélesen elmosolyodom. - Elnyertem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836127#post836127][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.23. 21:35[/b][/url]

Persze, hogy finom. Mentás és csokis. Ráadásul étcsoki. A legjobb dolog a világon, ő meg nyúlkál benne. Hangosat sóhajtozva helyezkedem el a padon, majd csúszok kicsit arrébb, hogy ő is kényelmesen elférjen. Hümmentve fordulok felé, majd vigyorodom el szélesen. - Ugyan má'! A fagyizás szinte már szokás nálunk - tényleg gyakran járunk fagyizni, és ez így is van rendjén tesó, amikor rothadás meleg van, vágod? Kivéve, hogy a szél felerősödik, szóval lóg az eső lába. Véletlen sem fogom bevallani Malvinnak, hogy igaza volt. Türelmesen figyelek Kiscsibére, én is felé fordulok, ahogy ő teszi, csak én behajlított lábamat csúsztatom a padra, majd fürkészem arcát. - Aham, figyelek - bólintok egyet a csereprogramra, miközben tömöm a fejemet. Szélesen vigyorodom el arra, hogy megpályázta, majd arra fejemet is feljebb emelem, hogy megnyerte. - Aztaaaaaaa, gratulálok! Ez jó! Gondolom - bármit is jelentsen az, hogy megnyerte. Mindegy, örülök vele asszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836128#post836128][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.23. 21:56[/b][/url]

Nem kellene ilyen nehéznek lennie kinyögni azt a pár szót. De talán soha nem beszéltem összeszedetlenebbül és nagyon kell figyelnem ujjaimra mielőtt rödelmi kezdemén őket előtte. Fogalmam sincs hogyan fog reagálni, de már nagyon akartam, hogy tudja. Fontos volt nekem, hogy tudja. A bent tartott levegőm időzik el tovább bennem, majd engedem ki egy őszinte mégis halk nevetéssel. - Az, hiszen végre kimehetek Franciaországba - mikor megkaptam a kiértékesítőt szavakat sem találtam rá. Most sem igazán. Sóhajtva folytatom. - Kíváncsi vagyok a Beauxbatons-ra, meg az egész országra, mindenre. A bakancslistámnak rengeteg pontját ki fogom tudni pipálni - szusszanva lassítok mielőtt nagyon belelendülnék. - Most még zajlik a papírmunka, még nem is csomagoltam el semmit, előbb a vizsgákra kell koncentrálnom nekem is - bólintok határozottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836137#post836137][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.24. 13:39[/b][/url]

Örömteli vigyor van arcomon, valószínűleg az egész kisugárzásom is megváltozik, hiszen már sehol nincs a durcázás, amiért belenyúlt a kajámba, mer' na! Megnyert valamit. Kiscsibe meg szeret megnyerni dolgokat, szóval tiszta jó. Mindenki nyer meg ilyesmi.
A pálca áll meg a levegőben, ahogy konkrétan kimondja, hogy ez mit jelent. Szám eltátva marad, nem is nagyon fogom fel, hogy mit mondd utána, csak annyit látok, hogy mozog a szája. Elmegy Franciaországba. Rendesen elmegy. A vizsgák után. Utánuk? Egész nyárra? Vagy tovább is? Visszajön egyáltalán? Olyan sok kérdés van a fejemben, hogy észre sem veszem, hogy csak nézem az arcát meredten, pedig mondanom kellene valamit, ugye? Örülnöm kellene, amiért végre kijut a csigazabálókhoz, akikről annyit hallottam már, de akkor... miért nem megy? Miért nem tudok vele örülni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836140#post836140][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.24. 15:58[/b][/url]

Vigyora és tekintete között járó pillantással megállíthatatlanul jönnek a szavak, mert végre beszélhetek neki róla. Aztán csak néz rám, akkor is mikor abbahagytam mert egyértelműen túlzásba estem. Most tényleg csak fecsegtem. Visszafogottabb mosollyal nyúlok a fagyiért, amiről már-már meg is feledkeztem. Ahogy elnézem, némileg meg is olvadt.
Visszapillantok Móricra, mert már pillanatokkal ezelőtt feltűnik a csend, amit azóta sem tör meg. - Már akartam, hogy tudj róla - szólalok meg végül. - A vizsgaidőszak után várnak. Nem fogunk tudni találkozni úgy, ahogy szoktunk és nem tudtam, hogy tervezel-e valamit a szünetre - biztosan terveznek Marinaval és Kendével, a tesójával és a családjával programokat. Veszek a fagyiból, le is pillantok a kékszőlőre mielőtt összekenném a szoknyámat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836142#post836142][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.24. 18:36[/b][/url]

Nem tudok megszólalni. Valószínűleg Kende érzi magát így a legtöbb órán, a különbség most csupán annyi, hogy én értem miről van szó. Most már. A pontosítása túlságosan egyértelművé tett mindent, és ha tehetném, visszaforgatnám arra a pár másodpercre, amikor még nem tudtam összerakni. Régi szép idők. Akarta, hogy tudjak róla, erre az utolsó pillanatban mondja el, hogy egyébként hallod, tes, a vizsgaidőszak után skerázok a picsába.
Ajkaimat préselem össze, de még mindig nem tudok elpillantani róla, ahogy megszólalni sem, pedig lassan ideje lenne. Rohadtul meg kell szólalnom... - Aha. Nem... - sóhajtásnyi szünet, ahogy elpillantok róla. - Nem terveztem semmit veled - hazudok, de hogy valamit csináljak, dugom a maradék fagyiba a pálcát, majd hajítom a mellettem lévő kukába az egészet. Már nem is olyan ízletes. - Eszembe jutott, hogy van még egy izém... művészetis cuccom, amit meg kell csinálnom - ejtem kezeimet ölembe, szemöldököm ráncolódik. Nem nézek rá. Térdemre támaszkodva állok fel inkább és pillantok a kastély felé. - Úgyhogy... ja. Gondolom majd találkozunk, vagy ilyesmi - intek egyet sután, majd indulok meg a tó felé zsebre vágott kezekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836145#post836145][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.24. 20:09[/b][/url]

Nincs kérdése? Nem reagál? Nem tudom eldönteni mit gondolhat nagy ritka némaságában. Ahogy a megkönnyebbülés jött, úgy is hagy itt és magyarázok tovább. Mégis csak izgulok attól mit fog szólni, hiszen... ő is tudja miért.
Majd megszólal, kékem kíváncsian pillant fel rá, aztán egy pillanatra úgy maradok a pálcával a fagyiban. Jobb is így. Jobb így, nem kell miattam máshogy készülnie. Kidobja a fagyit én pedig értetlenebben húzom ki magam. Kérdőn nyílik a szám, és csukom össze mikor megelőz. - Most? - hebegem, ahogy felkel mellőlem, majd valami kifogással elsétál... a tó felé. Futkos rajtam a hideg, amíg figyelem távolodni, majd teszem a padra a fagyit és indulok meg utána gyors léptekkel. - ...majd találkozunk, vagy ilyesmi? - ismétlem el kérdőn mikor végre mellé érek. - Ezzel hagysz ott? Különben is a kastély arra van - mutatom neki, majd elé fordulok és a lendülettel teszem is csípőre a kezemet. - Elmondod miért hazudsz? Mi a baj? - állom el az útját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836146#post836146][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.24. 20:24[/b][/url]

Ahogy elindulok, és zsebembe csúsznak kezeim, jobb kezem azzal a lendülettel csapódik is kifele onnan, csak immár a telefonnal az ujjaim között. Elég pár másodperc, amíg megtalálom a nevet, arra koppintva teszem is fülemhez. - Cső, tes. Megvannak már a jegyek? - alsó ajkamba harapva bólintok. - Figyu, lehet sztornózni, mer' izé... az illető elmegy - sóhajtva bólintok még egyet. Vettem. A jegyek megvannak, ami pöpec, csak Kiscsibe meg elmegy, akinek szántam volna őket. - Oké, kifize- Várjál - fordulok magam mellé, majd fordul a fejem is. Nemcsak meghallani van lehetőségem Kiscsibét, de még láthatom is közben. Remek nekem. Erre a másik fülemben is beszélnek. - Jó, baszki, vágom, kifizetem azokat a kurva jegyeket. Majd lepasszolom őket valakinek én - nyomom ki fújtatva a telefont, majd túrok hajamba, ahogy Kiscsibére nézek, majd el róla. Végül csak rásandítok. - Semmi. Nincs semmi bajom. Meg kell csinálnom a feladatot - közlöm kicsit reszketegebb hangon, mint kellene. A barackba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836148#post836148][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.24. 20:52[/b][/url]

Gyorsan csukom össze a számat, mikor látom, hogy a telefonba beszél, aztán persze hallom is. Nehéz lenne nem, ahogy igencsak erőteljesen visszaszól bárkivel is beszéljen. Kíváncsi fülem néhány szót el is kap belőle és meg is jegyzem, ám ahogy leteszi a hívást az eltereli a gondolataimat. Hajába túr ismét, fújtat és jár a tekintete. Tényleg történt valamit. Nem vagyok olyan naiv, hogy elhiggyem elsőre meg is válaszolja, mégis hitetlen szusszanva fürkészem. - Móric... - ingatok a fejemen. - Ha van is feladat nem ezen a pár percen fog múlni - mondom ezt én, azzal el is árulva magam. - Tényleg nem fogod elmondani? - hangon nem számon kérő, hiába kérdezgetem folyamatosan. Mi baja lett amikor csak... - A jegyek. Terveztél a szünetre, igaz? - nyílnak el ajkaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836149#post836149][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.24. 21:06[/b][/url]

Kurvára számítanom kellett volna arra, hogy utánam fog jönni. Nem hagyná annyiban, hogy valamit nem tud, én barom meg még telefonálok is. Komolyan, ez a helyzet majdnem olyan halmozottan hátrányos, mint a dudi ST-ből. - Holnap este van a határidő - vágom rá zsigerből a következő hazugságot az előzőre, nehogy véletlen hiányt szenvedjünk belőle. Szusszanva fordulok el tőle még jobban, ahogy jön a következő kérdés. Mégis mit mondhatnék? Kösz, hogy elmondtad, hogy itt hagysz a faszba. Még egészen időben vagy, értékelem. Komolyba. Kívánom, hogy találj magadnak egy Pierre-t kroászánt enni. Tökömet.
- Mint mondtam, nem veled - pillantok el feje fölött. - Jó, figyelj, nem gáz. Majd elmegy más, nem érdekel. Nem fontos - túrok tincseim közé megint, lábam lendül előre, hogy elrúgjak egy kavicsot, majd lépjek egyet hátrébb tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836155#post836155][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.24. 21:56[/b][/url]

Nem hagyom annyiban, hogy nem tudom mi a baja. Megtörtént már, tanultam belőle és zavar, hogy bántja valami de hazudik nekem, majd ismét és bár már szinte elbizonytalanít, szerintem újra azt teszi. - Tehát nem ma este. Remek. Van pár perced - még mindig nem emelem meg a hangomat, folyamatosan jár az agyam, mert tényleg nem osztja meg velem, amiért ilyen élesen változott a kedve. Ha kicsit tovább csendben maradnék hallhatná a kerekeket kattogni mielőtt még valami választ összerakok magamnak, az övé után pedig akadozva nézek le inkább a cipőm orrára. Tényleg ezt mondta. De ahogy folytatja úgy fest akkor is hazudott.
- Rendben van - bólintok, hajamat kézfejemmel félresöpörve nézek fel rá ismét. - Ennek így semmi értelme - túrok már idegesen a hajamba. Legszívesebben továbbra sem hagynám annyiban. Közelebb lépnék hozzá, érzem is a késztetést, de nem teszem meg. - Békén hagylak - visszalépkedek, hogy a fagyit a kukában tudjam a helyén és indulok meg a kastély felé. Megint én rontottam el valamit? Nem gondolnám, hogy a jegy miatt lett ilyen, amit különben sajnálok. Elmeséltem, hogy kimegyek, dehát annak örült velem, nem? Nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836158#post836158][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.24. 22:45[/b][/url]

Az a telefonbeszélgetés, amit megejtettem, lehetett volna örömteli is, ha nem előtte tudom meg, hogy Kiscsibe elmegy. A jegyek... azok a kurva jegyek elfogytak már a koncertre, de ezért jön jól, ha mindenkivel is spanolsz részegen Siófokon és összeszedsz olyanokat, akiknek van ismeretségük. Mázlim volt, nekem sikerült, és tényleg megszerezte arra a fura nevű együttesre a két jegyet. Baszki, mi az isten a nevük? Valami női név is van benne, sziget... Margaré- nem, ő a dudi kisokosa. Margaret Island. Igen. Margaret Island.
Csak arra figyelek fel, hogy ennek semmi értelme. Na ne mondd, tényleg? Rágom magamban a szavakat és tudom, hogy nem kellene, de basszameg! - Tudod minek nincs még értelme? - emelem meg hangomat, amikor már ellép tőlem, durcásan fordulok utána, hogy lényegében hátának szegezzem a kérdést. - Annak, hogy elmész! Annak, hogy most mondod el! Jó, hogy nem akkor tetted, amikor már a kibaszott Eiffel toronynál szelfizel! - tárom szét karjaimat. - Elakartad egyáltalán mondani? Vagy csak azért tetted meg most is, mert már nem bírtál a bűntudatoddal? Komolyan, Amélia... - túrok tincseim közé idegesen. - Örüljek, hogy elmész hónapokra? Egy idegen országba, idegen emberek közé, egyedül... és ha valami baj történik? Nem leszek melletted! Te meg mit tudnál csinálni? Olvasol nekik verset? - esnek le kezeim magam mellé, kicsit vállaim is beesnek, ahogy fürkészem. - Mégis mit akarsz tőlem? Mit vársz tőlem? - halkul el hangom, a végére a pár szó már inkább suttogás, mintsem érthető szavak. Lejjebb hajtom fejemet, pár tincs hullik előre kipirosodott arcomba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836173#post836173][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.25. 19:56[/b][/url]

Néhány lépésnyire jutok, hirtelen toppanok meg a megemelt hangra mögülem. Fejem fordul oldalra, nem is teljesen hátra, így az arcomra kiülő reakciómat esélytelen leolvasnia. Nincs értelme elmennem Franciaországba? Tényleg? Döbbenetemet váltja fel más, megfordulok, már idegesen fürkészem és fonom össze magam előtt karjaimat. Megtudom mi a baja és úgy tűnik messze nincs vége, újabb kérdések jönnek, azzal pedig leesik az állam, majd bizsereg a mellkasom. - Hogy kérdez... - Fenn sem akadhatok a szavakon, mert újabbak és újabbak váltják fel, hogy a végére teljesen letaglózva ácsorogjak. "Nem leszek melletted." Ez az a helyzet, ahol vagy a sértődöttségemre hallgatok, a dominánsabbnak tűnő másik részemre, aki kisöpörné a tincseit az homlokából. Nem, azt nem tehetem meg. Fülembe dobogó szívemen túl alig értem ki mit motyog. - Azt gondoltam te meg fogod érteni - bököm ki a szavakat. Sűrűn pislogva veszek mély levegőt és söpröm hátra előreomló hajamat. - Láthatóan nem örülsz, értem - bólintok. - Mert bármennyire meglep téged de nem vagyok életképtelen, megoldanám. Ráadásul ez egy biztonságosan szervezett dolog. Tudom, nem leszel ott, hogy egész szünetben nem találkozunk... - fokozatosan emelem a hangomat rá. - Mikor biztos lett nem tudtam hogyan mondjam el, de elmondtam, a fenébe, és nem bűntudatból! - rázok a fejemen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836178#post836178][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.25. 20:21[/b][/url]

Fülemet megüti, hogy kérdezne vagy mondana valamit, de nem bírok megállni, így belé fojtom a szót. Ilyenkor már nem, mert szó szerint kirobban belőlem minden, de leginkább az értetlenségemmel keveredő aggodalmam, amit a legmélyebbre kellett volna elnyomnom magamban, de most meg... hát, itt vagyunk, haver. Aligha van visszaút, mikor úgy ömlenek belőlem a szavak, mintha valami elmebeteg szószóló lennék.
Előre esett vállakkal ácsorgok előtte, és várom, hogy elém lépjen, mert jöhet a jól megérdemelt megcsapkodás, de ehelyett mást kapok. Szavakat. Ó, de még milyeneket. Fejemet emelem feljebb, hogy kékjeimet emeljem arcára. - Máris megkönnyebbültem, hogy biztonságosan megszervezett! Ha valami kibaszott baj történik, majd mondhatod: de olyan jól megszervezett volt! - hangom megremeg a végére, jobb kezem szorul ökölbe, majd enged is ki. - Remek, kösz, hogy elmondtad. Lehet kicsit előbb kellett volna, mert akkor mondjuk nem erőltetem meg magam, hogy jegyeket szerezzek arra a rohadt koncertre - tárom szét ismét karjaimat, jobb kezem ujjai túrnak tincseim közé, ahogy hitetlen felnevetek. - Merlinre... mindegy. Elmész. Már tényleg mindegy - esik előre fejem, féloldalas mosollyal pillantok rá. - Érezd jól magad, csipegesd a bagetted, egyél csigát meg mittudomén - legyintek egyet, majd fordulok vissza, háttal neki, és indulok el ismét a tó felé sokkal ölesebb léptekkel, ismét telefonnal a kezemben, de ezúttal Kendének írok. Szükségem van arra, hogy chillbe vágjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836181#post836181][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.25. 21:01[/b][/url]

Nem tudom mi mással oszlathatnám el az aggodalmát, mit mondjak vagy tegyek mikor valahol én is izgulok milyen lesz kint. - Ha baj történik, meg fogom oldani Móric - szögezem le komolyabb hangon.
Nem volt egyszerű elérnem, sem leszerveznem a kijutást, főleg nem tudtam, hogy ő is tervez. Ott tartunk, hogy nem csak aggódik, nem örül velem, hanem hibáztat is, így erre nem is mondok már semmit csak állok a sértettséggel és a bűntudattal, amiért nem szóltam neki korábban és állom a tekintetét akárhányszor rám néz. Aztán pár cinikus szóval elfordul tőlem én pedig szúró szemekkel, feszülő homlokkal nézek utána mígnem magamat átölelve szaporázom lépteimet a kastély felé.
Ami biztos, hogy az őszinteségét megkaptam. Mit akarok még tőle? Mit várok még tőle? Azt, hogy ő meg fogja érteni.