[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=818839#post818839][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.10.06. 15:53[/b][/url]

Ezidáig nem voltam elég bátor, hogy elhagyjam Bagolykő falait, másodévesként azonban napról napra konfortosabban érzem itt magamat és minél több mindent szeretnék megtapasztalni. A szünetben egyenesen hiányzott ez az élet, így megfogadtam, ha visszajövök kimerészkedek a kisboltba valami édességért.
 Bagolyfalváról rengeteg mindent beszéltek korábban az iskolában, csak éppen azt nem, hogy a neve mennyire megtévesztő. A város túl nagynak bizonyult számomra. Tanácstalanul és szaporán lépkedtem utcáról utcára, forgolódtam táblákat keresve. Eltévedtem, elfáradtam, és amikor megláttam az egyik épületen a pub feliratot sóhajtva nekidőltem a falnak. A tekintetem rátévedt egy arra járó alakra. Nem nagyon kellene idegennek szóba állnom, de ma már akkor elhagyott az agyam, amikor egyedül indultam el egy ismeretlen terepre. Első pillantásra kicsit ijesztő volt számomra a sötét hajával és magasságával, de nem akartam sötétedésig az utcákat róni.
- Elnézést! - szóltam kis ijedtséggel a hangomban. - Szükségem lenne a segítségére - beismerésemet határozottan mondtam és közben felnéztem a férfi arcára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=818842#post818842][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.10.06. 16:17[/b][/url]

Ahogy felém fordult a körmöm a tenyerembe vágott. Közben a tekintetem oldalra tévedt. Igazság szerint többen is jártak arra, de valamiért mégis a férfin akadtam meg korábban. Kissé megnyugodtam, amint megszólalt és elmosolyodott.
- Jó napot kívánok! - köszöntem vissza furán. - Róza vagyok - nyújtottam előre a kezemet. - A Bagolykőbe járok, de még nem jártam itt kint korábban. - köröztem az ujjammal a levegőben. - A kisboltot keresem már egy bő órája. Esetleg tudna adni valamilyen irányt számomra, merre menjek tovább?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=818844#post818844][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.10.06. 16:30[/b][/url]

  És én még azt hittem, hogy sokat is fecsegtem feleslegesen. Kicsit fel is húztam a szemöldökömet. Igaza volt, nem voltam pontos.
- Vegyesbolt-szerű helyet, ahol be tudok vásárolni pár édességből. - informáltam bővebben. Közben még mindig őt néztem, amikor a karom oldalra lendült, hogy megmutassam merről jöttem. Nyitottam a számat, hogy a férfival is közöljem, majd váratlanul találkozott az alkarom egy oszloppal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=818847#post818847][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.10.06. 16:49[/b][/url]

Ó, a kutya, meg a mája!Összeszorítottam a fogaimat, majd a mellkasomhoz öleltem a karomat, ahogy ő közelebb lépett. Nagyot sóhajtottam, hogy meg tudjak szólalni. - Jól, persze - bólogattam. - Nem vészes. - Fájt nagyon, de annál nem volt rosszabb, hogy azt sem tudtam hol vagyok. - Ebben egyetértünk. - bólintottam újra, majd elgondoloztam: jól indul új ismeretségem, totál szerencsétlennek látszom.
Nem akartam, hogy rám pazarolja az idejét. Biztos lett volna jobb dolga, de nem akartam vele ellenkezni. - Azt nagyon hálásan megköszönöm Uram! - elmosolyodtam, a jó hír hallatán. Micsoda kedves ember! - Messze van innen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=818849#post818849][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.10.06. 17:09[/b][/url]

Lássuk csak: Most vagy fáj még tovább, vagy egy ismeretlenre bízom és lehet utána a gyengélkedőn kötök ki. Olvastam már az aurorokról, szép szakma, na de mégis csak tanonc még... - Nem is tudom. - Nem úgy tűnt, mintha kisérleti majomnak nézne. Csak látszott, hogy segíteni akart, valamint, az előbb is kedves volt és nem hagyott magamra. A fejemben felállított pro/con listám végére megtorpantam. - Élnék az ajánlattal. - Ennél csak nem fog jobban fájni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=818853#post818853][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.10.06. 17:31[/b][/url]

Lehunytam a szememet és felkészültem rá, hogy a fájdalomnak, fájdalom lesz az ára. Tévedtem. Csukott szemmel füleltem a varázslatra várva, de nem hallottam semmit. Azt azonban éreztem, hogy a fájdalom csillapodik és szépen lassan elhal némi bizsergést hagyva magaután. Meglepettségemben kipattantak a szemeim és megsimítottam a helyet ahol korábban még sajgott. Döbbenten néztem fel a férfira és csak megráztam a fejemet a kérdésére. - Köszönöm. - mondtam még zsibbadtan. Még mindig nagyon rá tudok csodálkozni a varázslatra és lassan kezdem ezt kínosnak érezni. Igazán hozzászokhatnék végre!
- Különben, nem jellemezném magamat annyira szerencsétlennek, amennyire most tűnhetek a számára. - védtem kicsit magamat, ahogy haladtunk tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=818855#post818855][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.10.06. 18:11[/b][/url]

Nem tűnt idősnek, lehet volt nála fiatalabb tanárom is. Jól esett, hogy felajánlotta a tegeződést. Mosolyogva bólintottam.
Ahogy haladtam mellette igyekeztem tartani a lépést miközben nézelődtem. Most végre nem pánik szerűen kell rohannom, van időm megfigyelni a várost.
- Igen, nagyon! - bólogattam hevesen. - Jók a tanárok, szórakoztatóak az órák és gyönyörű helyen is van. - Valamint sokkal élettel telibb, mint Tölgyhegyen volt a mugli életem. - Itt kviddicsezhetek is, míg otthon ezt nem tehetem meg. - tettem hozzá. - Most kezdem a második évemet. Kíváncsi leszek rá. - mesélem. - Te is oda jártál? -kíváncsiskodtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=818862#post818862][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.10.06. 19:40[/b][/url]

 Felnyúlok és szorosabbra húzom a gumit, ami a hajamat tartotta. Utána rázom csak meg a fejemet. - Csapatban játszom. - remélem idén is, teszem hozzá magamban.
 Zalán válaszán visszafogottan elmosolyodok. Kíváncsi vagyok milyen lehet a húga. - Biztosan. - ismétlem a szavát. - Őt melyik házba osztották be? - érdeklődök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=818892#post818892][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.10.07. 10:01[/b][/url]

Nem tagadom, hogy büszke voltam magamra. Én, aki eddig semmilyen sport iránt nem tudta kimutatni őszinte érdeklődését, most teljesen oda és vissza van. Mosolyogva köszönöm meg Zalánnak a gratuálicóját.
- Én is oda járok - mutatok magamra - szóval valóban biztos, hogy találkozunk majd. - megállt, így hát én is megálltam. Igyekeztem megjegyezni a nem túl bonyoltult utasításokat. - Rendben lesz. Köszönöm szépen a segítségét! - fordulok felé, majd a bolt ajtajához lépve még bizonytalanul utána szólok: Minden jót kívánok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836123#post836123][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.23. 20:40[/b][/url]

Holnap vizsgáznom, de mondjak nemet mikor lehet hónapokig nem látom? Nagyon el szeretném már neki mondani, de nem kiabálhatom rá. Volt már miből tanulnom. Mégis ahogy kilépünk a fagyizóból jobban felengedek és csak magyarázok a kis fura alakú fapálcával a kezemben.
- Varázsolsz neki szárnyakat? - pislogok rá eljátszva hálámat, még a kezem is mellkasomra simul. - Az annyira csodálatos lenne! - rázok egyet a fejemen, majd kisujjammal igazítok az arcomra tapadó tincsen és mosolyogva fagyizok tovább. Hümmentve rázok a fejemen. - Ez szorgalmi versre volt - vonok vállat. - Az eredményeim nekem sincsenek meg, és - nézek fel rá, mert valami mellett nem mehetek el - nem gondolom, hogy anyukád "basztat", csak figyel rád - állok meg és fordulok vele szembe. Homlokráncolva nézem, hogy mégis mit akar. Etessem? Majd a pácára téve egy jó adagot a kékből emelem felé, hogy az utolsó pillanatban az orrára kenjem azt. - Szerintem jól áll - nevetek, majd tolom felé a poharat ha akarja kóstolja, de nem adom a szájába. Közelebb lépve nyúlok a pálcával a mentás-csokoládé felé. - Étcsoki, ugye? - kérdezem, de hamarabb lopok belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836125#post836125][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.23. 21:22[/b][/url]

Értetlen pillantása kap válaszul értetlenebbet. Az imént a szarkazmusom áldozata volt. Hagyja békén azt a levelet. Ha én nem merek hozzányúlni, más se tegye lehetőleg. Ő se, hiába lököget a vállával. - Persze - nézek fel rá meglepetten. A cél nálam sosem annyi, hogy átmenjek, hanem a kiválók. A kihívásokat szeretem, nem a sültgalambot. Ő pont így nem kap a fagyimból csak az orrára, majd bandzsítására próbálom szabályozni a nevetésemet de nem megy. A kelyhe aljáról - a nem összenyálazott - részről csent étcsokit már somolyogva kóstolom. - Finom. Bár a szőlővel érdekes - jaj, már a hajába túrkál. Összepréselt ajkakkal lépkedek közelebb, sandítok rá meg a magához vett fagyijára. Akár egy szerelmi csalódott tinilány, valami regényből. Bokáimnál keresztezett lábaimat arrébb húzva ülök le mellé, és túrkálom kicsit a fagyit. - Figyelj - mosolyodom el halványan. - Köszönöm, hogy elhoztál. Amúgy is beszélni szerettem volna veled valamiről - a padra téve a kelyhet fordulok felé amennyire csak tudok és igyekszem elkapni a kékjeit. - Van a franciáknál egy ösztöndíj, több ország van benne, ilyen csereprogram-szerű rendszere van - makogok, mint egy idióta. - Beszéltem Keserűvel, és pár hónapja megpályáztam - húzom fentebb a vállaimat, ahogy szélesen elmosolyodom. - Elnyertem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836128#post836128][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.23. 21:56[/b][/url]

Nem kellene ilyen nehéznek lennie kinyögni azt a pár szót. De talán soha nem beszéltem összeszedetlenebbül és nagyon kell figyelnem ujjaimra mielőtt rödelmi kezdemén őket előtte. Fogalmam sincs hogyan fog reagálni, de már nagyon akartam, hogy tudja. Fontos volt nekem, hogy tudja. A bent tartott levegőm időzik el tovább bennem, majd engedem ki egy őszinte mégis halk nevetéssel. - Az, hiszen végre kimehetek Franciaországba - mikor megkaptam a kiértékesítőt szavakat sem találtam rá. Most sem igazán. Sóhajtva folytatom. - Kíváncsi vagyok a Beauxbatons-ra, meg az egész országra, mindenre. A bakancslistámnak rengeteg pontját ki fogom tudni pipálni - szusszanva lassítok mielőtt nagyon belelendülnék. - Most még zajlik a papírmunka, még nem is csomagoltam el semmit, előbb a vizsgákra kell koncentrálnom nekem is - bólintok határozottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836140#post836140][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.24. 15:58[/b][/url]

Vigyora és tekintete között járó pillantással megállíthatatlanul jönnek a szavak, mert végre beszélhetek neki róla. Aztán csak néz rám, akkor is mikor abbahagytam mert egyértelműen túlzásba estem. Most tényleg csak fecsegtem. Visszafogottabb mosollyal nyúlok a fagyiért, amiről már-már meg is feledkeztem. Ahogy elnézem, némileg meg is olvadt.
Visszapillantok Móricra, mert már pillanatokkal ezelőtt feltűnik a csend, amit azóta sem tör meg. - Már akartam, hogy tudj róla - szólalok meg végül. - A vizsgaidőszak után várnak. Nem fogunk tudni találkozni úgy, ahogy szoktunk és nem tudtam, hogy tervezel-e valamit a szünetre - biztosan terveznek Marinaval és Kendével, a tesójával és a családjával programokat. Veszek a fagyiból, le is pillantok a kékszőlőre mielőtt összekenném a szoknyámat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836145#post836145][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.24. 20:09[/b][/url]

Nincs kérdése? Nem reagál? Nem tudom eldönteni mit gondolhat nagy ritka némaságában. Ahogy a megkönnyebbülés jött, úgy is hagy itt és magyarázok tovább. Mégis csak izgulok attól mit fog szólni, hiszen... ő is tudja miért.
Majd megszólal, kékem kíváncsian pillant fel rá, aztán egy pillanatra úgy maradok a pálcával a fagyiban. Jobb is így. Jobb így, nem kell miattam máshogy készülnie. Kidobja a fagyit én pedig értetlenebben húzom ki magam. Kérdőn nyílik a szám, és csukom össze mikor megelőz. - Most? - hebegem, ahogy felkel mellőlem, majd valami kifogással elsétál... a tó felé. Futkos rajtam a hideg, amíg figyelem távolodni, majd teszem a padra a fagyit és indulok meg utána gyors léptekkel. - ...majd találkozunk, vagy ilyesmi? - ismétlem el kérdőn mikor végre mellé érek. - Ezzel hagysz ott? Különben is a kastély arra van - mutatom neki, majd elé fordulok és a lendülettel teszem is csípőre a kezemet. - Elmondod miért hazudsz? Mi a baj? - állom el az útját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836148#post836148][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.24. 20:52[/b][/url]

Gyorsan csukom össze a számat, mikor látom, hogy a telefonba beszél, aztán persze hallom is. Nehéz lenne nem, ahogy igencsak erőteljesen visszaszól bárkivel is beszéljen. Kíváncsi fülem néhány szót el is kap belőle és meg is jegyzem, ám ahogy leteszi a hívást az eltereli a gondolataimat. Hajába túr ismét, fújtat és jár a tekintete. Tényleg történt valamit. Nem vagyok olyan naiv, hogy elhiggyem elsőre meg is válaszolja, mégis hitetlen szusszanva fürkészem. - Móric... - ingatok a fejemen. - Ha van is feladat nem ezen a pár percen fog múlni - mondom ezt én, azzal el is árulva magam. - Tényleg nem fogod elmondani? - hangon nem számon kérő, hiába kérdezgetem folyamatosan. Mi baja lett amikor csak... - A jegyek. Terveztél a szünetre, igaz? - nyílnak el ajkaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836155#post836155][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.24. 21:56[/b][/url]

Nem hagyom annyiban, hogy nem tudom mi a baja. Megtörtént már, tanultam belőle és zavar, hogy bántja valami de hazudik nekem, majd ismét és bár már szinte elbizonytalanít, szerintem újra azt teszi. - Tehát nem ma este. Remek. Van pár perced - még mindig nem emelem meg a hangomat, folyamatosan jár az agyam, mert tényleg nem osztja meg velem, amiért ilyen élesen változott a kedve. Ha kicsit tovább csendben maradnék hallhatná a kerekeket kattogni mielőtt még valami választ összerakok magamnak, az övé után pedig akadozva nézek le inkább a cipőm orrára. Tényleg ezt mondta. De ahogy folytatja úgy fest akkor is hazudott.
- Rendben van - bólintok, hajamat kézfejemmel félresöpörve nézek fel rá ismét. - Ennek így semmi értelme - túrok már idegesen a hajamba. Legszívesebben továbbra sem hagynám annyiban. Közelebb lépnék hozzá, érzem is a késztetést, de nem teszem meg. - Békén hagylak - visszalépkedek, hogy a fagyit a kukában tudjam a helyén és indulok meg a kastély felé. Megint én rontottam el valamit? Nem gondolnám, hogy a jegy miatt lett ilyen, amit különben sajnálok. Elmeséltem, hogy kimegyek, dehát annak örült velem, nem? Nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836173#post836173][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.25. 19:56[/b][/url]

Néhány lépésnyire jutok, hirtelen toppanok meg a megemelt hangra mögülem. Fejem fordul oldalra, nem is teljesen hátra, így az arcomra kiülő reakciómat esélytelen leolvasnia. Nincs értelme elmennem Franciaországba? Tényleg? Döbbenetemet váltja fel más, megfordulok, már idegesen fürkészem és fonom össze magam előtt karjaimat. Megtudom mi a baja és úgy tűnik messze nincs vége, újabb kérdések jönnek, azzal pedig leesik az állam, majd bizsereg a mellkasom. - Hogy kérdez... - Fenn sem akadhatok a szavakon, mert újabbak és újabbak váltják fel, hogy a végére teljesen letaglózva ácsorogjak. "Nem leszek melletted." Ez az a helyzet, ahol vagy a sértődöttségemre hallgatok, a dominánsabbnak tűnő másik részemre, aki kisöpörné a tincseit az homlokából. Nem, azt nem tehetem meg. Fülembe dobogó szívemen túl alig értem ki mit motyog. - Azt gondoltam te meg fogod érteni - bököm ki a szavakat. Sűrűn pislogva veszek mély levegőt és söpröm hátra előreomló hajamat. - Láthatóan nem örülsz, értem - bólintok. - Mert bármennyire meglep téged de nem vagyok életképtelen, megoldanám. Ráadásul ez egy biztonságosan szervezett dolog. Tudom, nem leszel ott, hogy egész szünetben nem találkozunk... - fokozatosan emelem a hangomat rá. - Mikor biztos lett nem tudtam hogyan mondjam el, de elmondtam, a fenébe, és nem bűntudatból! - rázok a fejemen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=836181#post836181][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.25. 21:01[/b][/url]

Nem tudom mi mással oszlathatnám el az aggodalmát, mit mondjak vagy tegyek mikor valahol én is izgulok milyen lesz kint. - Ha baj történik, meg fogom oldani Móric - szögezem le komolyabb hangon.
Nem volt egyszerű elérnem, sem leszerveznem a kijutást, főleg nem tudtam, hogy ő is tervez. Ott tartunk, hogy nem csak aggódik, nem örül velem, hanem hibáztat is, így erre nem is mondok már semmit csak állok a sértettséggel és a bűntudattal, amiért nem szóltam neki korábban és állom a tekintetét akárhányszor rám néz. Aztán pár cinikus szóval elfordul tőlem én pedig szúró szemekkel, feszülő homlokkal nézek utána mígnem magamat átölelve szaporázom lépteimet a kastély felé.
Ami biztos, hogy az őszinteségét megkaptam. Mit akarok még tőle? Mit várok még tőle? Azt, hogy ő meg fogja érteni.