Kiáltott, sokat, hosszan, majd végül elhalt az utolsó is. Hangtalanul ásít az ordítás, mert berekedt, torka fáj, száraz, talán már olyan, mint a sok ezer éves sziklafal, csak apró kavicsok gördülnek le róla. Átfagyott lábujjaival kapar az avarban, ahogy feltápászkodik. Már nem sír, szemei égnek, szárazak, szúrnak, aligha lát, idebent amúgy sem kell sok mindent. Már amúgy sem kell. Esetlenül nyöszörög, ahogy kézfejét felemeli, mellyel nem olyan rég az előtte álló fa törzsét püfölte, mintha csak egy zsák lenne. Bütykei lüktetnek, ujjai zsibbadnak, ahogy esetlenül cigarettára gyújt. Kiadta a fájdalmat, kiadta a haragot - mi maradt végül?
Az üresség.
A csend fonja körbe, de tudja, ennyivel nincs vége. Ez csak a kezdet. Reszket, de nem veszi észre, tagjai sajognak, ahogy végül ledobja magát a rönkre.
Itt elveszni, ezt választotta, az erdő neszeire pedig rég nem figyel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825871#post825871][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.08. 22:07[/b][/url]

Kiáltott, sokat, hosszan, majd végül elhalt az utolsó is. Hangtalanul ásít az ordítás, mert berekedt, torka fáj, száraz, talán már olyan, mint a sok ezer éves sziklafal, csak apró kavicsok gördülnek le róla. Átfagyott lábujjaival kapar az avarban, ahogy feltápászkodik. Már nem sír, szemei égnek, szárazak, szúrnak, aligha lát, idebent amúgy sem kell sok mindent. Már amúgy sem kell. Esetlenül nyöszörög, ahogy kézfejét felemeli, mellyel nem olyan rég az előtte álló fa törzsét püfölte, mintha csak egy zsák lenne. Bütykei lüktetnek, ujjai zsibbadnak, ahogy esetlenül cigarettára gyújt. Kiadta a fájdalmat, kiadta a haragot - mi maradt végül?
Az üresség.
A csend fonja körbe, de tudja, ennyivel nincs vége. Ez csak a kezdet. Reszket, de nem veszi észre, tagjai sajognak, ahogy végül ledobja magát a rönkre.
Itt elveszni, ezt választotta, az erdő neszeire pedig rég nem figyel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825872#post825872][b]Hayden M. Wilson - 2021.02.08. 22:17[/b][/url]

Hát megtalálták. Mikor az élete kezdene végre irányba állni a régi, ismerősként visszaköszönő szavak, az erőszakos mozdulatok itt is útól érték. Csak később, mint várta. Három napja nem alszik a kastélyban, a házvezetőnek azt mondta, otthon szeretné tölteni ezt a hetet, mert a nagymamája beteg, mg ők úgy tudják, hogy a kastélyban van. Alvás helyett futni jár. Ki az erdőbe, messze mindenkitől. Alig alszik, alig eszik, épp csak annyit, amennyi nagyon kell, csak menekül a rémképek elől, amint lehet. A karja még most is ég, ha visszagondol, hogy csavarta ki az a felsőbb éves tagbaszakadt állat, hogy szóra bírja. De a szavai, amiket a fejéhez vágott mindennél jobban fájtak. Mindenesetre csuklóját még mindig alaposan bekötözve, magát megfelelő mennyiségű ruhába és némi melegítőbűbájba csomagolva vág neki ismét az erdőnek. Itt legalább nem kell félnie az árnyaktól.
Már messziről hallja a fájdalmat. Gyorsít, de nehezen találja a forrást, amint azonban megpillantja legkedvesebb, és talán egyetlen barátját szívében egyszerre gyullad szomorúság és mérhetetlen düh. Csak áll ott vele szemben némán, megpróbálja kitalálni, mihez kezdjen először.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825875#post825875][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.08. 22:29[/b][/url]

Lehet vad, amely húsára vadászik, lehet a minisztérium, az ELME bajnoka, akik a mágikus karperecen keresztül kísérték végig az aláhullást. Nem érdekli, ha egy gumifalu szoba, ott legalább kárt nem tesz magában, pedig tenne. Arcán, ha több fény lenne, ott vöröslik a karmolásnyom, maga se emlékszik, mi történt. Azt tudja, hogy amikor fogyni kezdtek a könnyei, más valami indult meg - az epeízű rohamon kívül -, más tolakodott fel és vonta ködbe. Harag, düh, tombolás és megannyi, elfojtott indulat. Eddig nem merte, most viszont annál jobban, mert tehetetlen, mert nem tud mit tenni.
A vad végül megáll előtte. Lassan emeli fel állát, tekintetét a göndör tincsekre, az arcra, a tekintetre, amit aligha lát. A vad, aki megtalálta őt, pedig úgy hitte, soha és senki nem fogja.
- Hayden - leheli nevét, mintha most tenné először. Olyan üres bent.  - Miért vagy itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825876#post825876][b]Hayden M. Wilson - 2021.02.08. 22:38[/b][/url]

Hogy miért van itt? Az ő problémája látszólag eltörpül Beliáné mellett. Most neki kell segítő kezet nyújtani, tartani a vállát, hogy hadd sírja ki magát és végül hazakísérnie. Nem az a dolga, hogy panaszkodjon. - Miattad - feleli végül egyszerűen. Bízik a fiúban, és szüksége van most néhány megnyugtató szóra. Nem fél beszélni. Most nem.
Leül mellé, pálcáját elővéve elmormog egy újabb melegítő bűbájt és némi fényt idéz maguk elé, majd felső pulcsiját levéve gyors mozdulattal a fiú hátára teríti. Nem tűr ellentmondást. Biztosra akar menni, neki úgysem árt a hideg már, van ami megvédje. A kisebb horzsolásokat is el mulasztja egy bűbájjal, ha akarja Belián, ha nem. Annyival is kevesebb szenvedés. Végül, de nem utolsó sorban magához öleli barátját. Ez az egyetlen mozdulat többet jelenthet minden szónál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825877#post825877][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.08. 22:47[/b][/url]

Van valami mérhetetlen büszkeség benne annak hallatán, ahogy az az egy szó elhangzik tőle. Apró, halovány mosolyt láttat csupán, mert örül, de nagyon halovány az minden fájdalma mellett. Nagyon apró.
- A holtakért nem kár - mert annak érzi magát. Eleven testnek, amely még dolgozik, hajtja valami, de a lényeg már nem működik benne, eltört és javíthatatlan. Nem kár érte, mert eldöntötte. Szembe minden szóval, kéréssel. Mert azóta is az Ő hangja és az az egy szó jár minduntalan a fejében. És a kérdés: Miért? Nem bírja megemészteni.
Arra ocsúdik fel, hogy a hátára terít valamit és ügyköd. Kellemes meleget érez, apró, csípő érzés, lustán követi, mit ügyködik. Kezét emelné ellenkezni, de nincs ereje.
- Hagyd csak. Azt akarom, hogy fájjon - hogy fizikailag is érezze, hogy elmenjen, itt hagyja. De lelke, a szeretetre éhes, csonka lélek a karok között találja magát és kapaszkodik belé. Nem sír, nem szól semmit, csak hagyja az ölelést, talán addig erőt merít belőle, míg eljön a holnap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825879#post825879][b]Hayden M. Wilson - 2021.02.08. 22:55[/b][/url]

Dacos fintorral ellenkezik, majd látványosan körbetekint, hogy mégis milyen holtakról beszél, majd értetlen arccal csóválja meg vörös loboncát, hogy ő tényleg nem érti. Igazából csak normálisnak akar látszani. Meg sem kísérli jobb kedvre deríteni, tudja, hogy semmit sem ér. Viszont ha van valaki, aki visszahúzza a való világba, az annál többet számít. Szükséges segítség.
- Nem lesz jobb ha fáj. - Próbálkozott. Többször. Kísérletezett, hogy a fizikai fájdalom átveheti, elmúlaszthatja-e a lelki gyötrelmeket. Nem. Határozottan nem.
Hosszú percekig öleli, hagyja, hogy a csend beszéljen helyettük. Nem kérdezi meg, ki bántotta, még nem. Ha mesélni akar úgyis fog, addig meg felesleges lenne forgatni a szívében a kést. Nem a világot akarja megmenteni, csak segítő kezet nyújtani, mikor szükség van rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825880#post825880][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.08. 23:02[/b][/url]

Nagy és reszketeg sóhaj hagyja el ajkait. Nem akart ennyire hamar társaságot, mert se nem beszélni, se nem elmesélni nem tudja a - vélhetően már - pár órája történteket. Mert még mindig nem akarja elhinni, de egyre jobban realizálja.
- Tudom - ő ne tudná. Ezt is alig érzi, mert a kór olyan mérhetetlen magasságba helyezte a mércét, hogy csak akkor érezte igazán, amikor újra és újra lecsapott. Mert erre volt képes csak, semmi másra. Tehetetlen dühre, hisztire. Kiengedte, de semmi sem jobb. - De így még érzem, hogy élek - mert már akkor sem volt jól, utána se, Hayden mióta ismeri, töröttnek látja. Szégyelli magát, de most nem is akar már játszani. A kastélyban kellene lennie, de nem jelent meg, nem akar oda menni többé, mert tudja, hová vinnék a lábai. Feladja, feladta.
- Vége - ennyit tudott kimondani, mielőtt ismét eltűnt az ölelésben. Könnyei indulnak meg ismét, lassan, apránként, csípi szemét, arcát. Most érzi, hogy feje mennyire lüktet, valószínű a sírástól talán még a láza is felszökkent. Most érzi magát olyan töröttnek, mint azt a bögrét, amit először csapott a padlónak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825882#post825882][b]Hayden M. Wilson - 2021.02.08. 23:08[/b][/url]

Hasonlóan nagy és fájdalmas sóhaj hagyja el ajkait. Nem tudna vitatkozni vele, ha akarna sem. Ismeri ezt az érzést, mikor ez az egyetlen fény az alagút végén. Többet szenvedett már, mint kellett volna. Sokkal többet.
- Minden rendben lesz - súgja halkan, mielőtt karjai ismét keresztül fonnák a fiú derekát. Most még talán nem hiszi el, hogy van kiút. De Róka tudja, hogy talpra fog állni. Nem fogja feladni, mert nem adhatja fel. És ő mindig ott lesz neki. Rá bármikor számíthat.
Vékony ujjai nyugtató köröket rajzolnak Belián hátára, hagyja, hogy a haja és a pulóvere elázzon a fiú könnyeitől. Kellenek ezek a könnyek most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825884#post825884][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.09. 05:40[/b][/url]

Most rettentően önzőnek érzi magát, hogy csak arra fókuszál, mi a fájdalma, mi történik benne. Hogy a holnap? A jövő hét? Még a következő órát sem hiszi, hogy élve tölti, mert most csak arra gondol, legyen vége. Örökre. De nem, itt van vele valaki, érzi, hallja is, nem tud rá figyelnie, mert ordít benne minden, talán a farkas is vonyit, gyászol, kitört egy darabka a felszínre és még akarja, addig akarja ütni azt a törzset, míg kettéreped.
- Soha már - mert olyasvalamit, valakit veszített el egy pillanat alatt, akire eddig várt, akinek engedte, hogy mindenhogy lássa, mindent érezzen, akinek mindent megadott. Meg akart adni. Olyasvalakit, aki miatt megtört mindent.
- Soha nem akarom érezni - soha nem fogja. Lehetetlen. Elbújik, könnyei most nem szégyen, eláztatja a másikat. Most semmi sem szégyen. Ő csak egy árnyék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825888#post825888][b]Hayden M. Wilson - 2021.02.09. 10:30[/b][/url]

Hagyja, mondja csak. Az elkeseredés és a fájdalom beszél belőle, Róka tudja, hogy idővel jobb lesz. Sosem fogja tudni elfelejteni, és nehéz lesz nyitnia, de idővel jobb lesz.
Meg sem próbálja csitítgatni, értelme sem lenne sok. Csak tartja szorosan, hogy éreztesse, mellette áll. Megvárja míg az érzések maguktól csillapodnak. Addig nem ereszti, míg nem érzi azt, hogy Belián eléri a pillanatnyi, átmeneti békét. Mert ha most meg is nyugszik az semmit sem jelent, később ugyanolyan keserű lesz törött, mint most, a vörös karjaiban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825894#post825894][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.09. 16:08[/b][/url]

Egy idő után, mint a konyhában, mint idekint, kifullad belőle az inger, előadnak a könnyek és csak aprókat rezdül, hüppög, akaratlanul, ahogy a levegőt lélegzi be. Elapad az iram, abbamarad minden és mozdulatlanul létezik a vékony karok között, megváltást vár. Olyan hamar történt és gyorsan. Beszélni akart, ellenkezni, elmondani mindent, de esélyt sem kapott, nem hagyták neki. Talán az visszatartotta? Vagy az az utolsó szó hazugság volt talán? Fogalma sincs.
Lassan mozdul, ahogy felegyenesedik, elengedi a másikat és fájó mozdulataival rágyújt. Ezt is visszavette, hogy jobb legyen, tovább bírja, de most mindennel rövidíteni akarja az idejét.
- Nem lehetnél itt. Mi űzött eddig? - mert a gép forog, automatikusan tereli magáról a szót. Rá már felesleges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825896#post825896][b]Hayden M. Wilson - 2021.02.09. 16:20[/b][/url]

Vár. Türelmesen és hallgatagon. Néha előnyére válik a csend, és az a sok trauma, amivel együtt kell élnie. Sokkal empatikusabb, mint a kortársai többsége. Aprót sóhajt, nem tetszik hogy
- Nem számít - válaszol halkan, szomorkás mosollyal. Mindeközben olyan könnyedséggel vonja meg vállait, mintha tényleg nem lenne fontos. Most nem. Majd egyszer talán, ha Belián jobban lesz elmeséli, de most nem ő fontos. Talán sosem volt az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825903#post825903][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.09. 18:30[/b][/url]

Fintorra nyúlik arca, amely húzódik rászáradt könnyei súlya alatt. Nincs álarc, csak az eleven, nyers hús, amelyet még a levegő is bánt, éget. De csak lassan csóválta meg zúgó, kavargó fejét.
- Többet, mind hinnéd - de nem faggatja, lassan fordul felé. - Sajnalom - mert most nem tud támasz lenni. Összeomlott. Nem tud segíteni, okosat mondani, mert szinte béna, megbénítja az egész. És lassan egyre nehezebb a levegő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825906#post825906][b]Hayden M. Wilson - 2021.02.09. 18:40[/b][/url]

Lemondóan legyint, hogy ugyan. Cseppet sem számít. Vagyis inkább neki nem kell, hogy számítson. Majd őszinte mosollyal rázza meg fejét, hogy nincs mit sajnálnia. Most legalább visszadhat mindabból a jóból egy keveset, amit eddig a fiútól kapott.
- Menjünk haza - áll fel végül, hogy kezét nyújtsa Beliánnak. Addig nem nyugszik, míg nem látja a két szemével, hogy barátja belép az ajtón. Bízik benne, hogy a lakótársa vigyáz majd rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825907#post825907][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.09. 18:46[/b][/url]

Nem, ez így nagyon nem jó. Ő ígért valamit, mindent, biztonságot, amiből semmit sem tud betartani. Semmit. Sajnálja, de minden halovány érzés benne. Minden lassan elhalványul benne, amit egykor érzett. Halott, mégis lassan haldoklik tovább.
- Nekem jó itt. Örökre - mert az talán nem tart sokáig. Nem akarja az ismerős házat, falakat, azt, hogy ahogy belép, agya újra és újra lejátssza a jelenetet, a pillanatot, ami mindent megváltoztatott. Összehúzza magát, olyan apróra, amennyire csak tudja. El szeretne tűnni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825908#post825908][b]Hayden M. Wilson - 2021.02.09. 18:53[/b][/url]

- Van egy kanapé a szobámban. Nem kell hazamenned. - Nem fogja feladni. Nem hagyja, hogy Belián itt üljön egész éjszaka. Vagy ha mégsem sikerül, hát itt fog ülni vele egész éjszaka. Ha ez kell, hát megteszi. Nem tágít és kész. Ha eldönt valamit, akkor úgy lesz. És nincs vita.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825909#post825909][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.09. 18:58[/b][/url]

Lehajtja a fejét, míg kezében füstölög a cigaretta, úgy a másikkal a tarkójára fog, vagyis csak fogna, mert bütykei, ujjai nem hajlanak. Érzi, ahogy mindene lüktet és szédül. Haza. Ezek után, hol lesz haza? Hol lesz minden? Leejti a kezét és megrázza a fejét.
- Nem szabad. Nem biztos, hogy felkelek onnan. Vagy bárhonnan - mert érzi, látja maga előtt, ha ma nem viszi el semmi, sötét napoknak néz elébe. Hogy lesz e fény? Az pár órája lépett ki az ajtón és soha sem jön vissza már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825910#post825910][b]Hayden M. Wilson - 2021.02.09. 19:06[/b][/url]

- Innen sem. - Reális meglátás, bár Hay nem tart ettől. Tudja, hogy talpra fog állni. Erős fiú. - Kérlek. - Utolsó, erőtlen próbálkozás, hátha mégis képes hatni rá. Semmi cuki szem, vagy esdeklő hang, inkább csak őszinte féltés.  Nem fogja erővel rábeszélni, vagy megátkozni és elhurcolni. Ő csak jót akar. Semmi mást, csak jót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825911#post825911][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.09. 19:15[/b][/url]

- Nincs szükség felállni - pedig van. Van, mert megannyi dolog van, akad az életében, amely miatt kell, de most képtelen ezekbe kapaszkodni. A növények, a háztársak, az apró diákok, akik mind mind egy mosolygó, jólelkű valakit, akinek utóbbi időben volt valami apró szomorúság a tekintetében, de minden nap ugyan úgy tekintett rájuk, szeretettel oktatott. Most úgy érzi, erre képtelen, lehetetlen, hogy ezt akár eljátssza, színleljen. Többé nem.
- Miattad - hogy legalább a lány éjjele szebb lehessen. Hogy neki ne kelljen azzal szembenéznie, ami válik belőle. Lassan áll fel, lábai alig tartja, de nem esik el. A cigaretta csikkjét leejti, tétova lépést enged a másik felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825912#post825912][b]Hayden M. Wilson - 2021.02.09. 19:25[/b][/url]

Megállja, hogy megforgassa zöldjeit, kedve lenne rá, de nem teszi. Nem szabad. Inkább továbbra is igyekszik fürkésző pillantásával a jóra ösztökölni a fiút. Megkönnyebbül sóhaj szakad ki belőle, ahogy elhagyja Belián száját ez az egy szó. Óvatos mozdulattal karolja át barátját, az hiányozna, hogy orra essen. - Köszönöm - pillant fel rá hálás tekintettel. Napok óta ez az első olyan pillanat, hogy nem érzi magát csődtömegnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825915#post825915][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.09. 19:51[/b][/url]

Nem támaszkodik rá, az kellene még, hogy a holt súly temesse el őt is az avarba. Nem, nem akar senkit sem magával húzni, rántani, egyszerre lesz dühös, azért, mert valaki, most ő, később talán majd más, de törődni akar vele. Nem akarja, megint makacsul azt mondja, nem akar több segítséget, mint ott, az erdőben, miután felépült, miután beköltözött abba az apró, egyterű faházba. Emléke, a semmi közepén, a csendben, kellemesebb érzettel tölti el, mint az, ahova készül. Nem kér, nem fog elfogadni segítséget. Mert feladta.
Lassú, óvatos léptek, amivel megindul, mezítlábas talpába ágak, tüskék, isten tudja mi fúródott eddig és fúródik most. De nem számít.
- Hozzánk - mert ha arra a kanapéra kerül, onnan se kel fel. Legalább így valami olyan helyen lesz, ahol némán válhat az enyészetévé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825920#post825920][b]Hayden M. Wilson - 2021.02.09. 20:21[/b][/url]

Nem bánja, hogy nem kér a segítségéből. De ott akar lenni, hogyha mégis történne valami, azt megelőzhesse. Nem kell több sérülés, van már elég mindkettejükön. Csendesen bólint, hogy értette.
Már egészen kint járnak az erdőből, mikor röviden elmeséli, hogy mi történt. Hogy az a csapat srác a semmiből termett ott, ügyesen és okosan olyan helyen, ahol nem látta őket senki. Hogy egyiket sem ismeri, és hogy túl gyorsan tűntek el. Nem akarja még a saját baját is rázúdítani, de muszáj, hogy elmesélje valakinek. A részletektől még meg is kíméli. De úgy érzi, hogy tudnia kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825928#post825928][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.09. 21:29[/b][/url]

Ezer és egy módon véget tudna vetni ennek az egésznek, de nem tette. Míg egyedül volt sem tette, mert valahol mélyen élni akar, csak most betemeti minden. Neki most ez jutott, csak a véget látja. De biztosan van utána még fejezet.
Lassan haladnak, mert óvatosan és aprókat lépked. Minden zavarossá kezd válni, így nagyon koncentrálnia kell arra, amit hall. Lassít, majd végül meg is áll, ahogy lepillant rá. Haragja, ami a fát csapta, most azokat csapná, tökéletes indok lenne kiadni valamit, miközben belül kihuny benne minden. Engedni, mert már mindegy. De most képtelen lenne rá, csak megáll és esetlen emelve karjait, magához öleli őt.
- Szólj, ha megtörténik megint - nem tudja, milyen lesz akkor, utolsó kapálózása a felszín felé. De talán, mint a hiány alatt a tanítás, most ez is egy lesz azok közül, amik életben tartják. Végül elengedi, elindul ismét, a csendbe süllyedve. Csak a másikba kapaszkodva továbbra is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825933#post825933][b]Hayden M. Wilson - 2021.02.09. 22:07[/b][/url]

Kimerült és éhes, mintha az elmúlt napok mindensége most egyben szakadna rá. De tartja magát, nem hajlandó feladni a támogató szerepét. Lépéseit igyekszik teljességgel barátjáéhoz igazítani, így vele együtt torpan meg. Az esetlen ölelés őszinte mosolyra készteti, valamint néhány nem kívánatosan előbukó könnyre. Két mozdulattal tünteti el a meghatottság nem kívánt sós cseppjeit, hogy továbbindulhassanak. Úgysem fog szólni.
Lassan poroszkálnak a Macskabagoly utczai házig. Rövid öleléssel búcsúzik, s addig nem tágít, míg meg nem bizonyosodik arról, hogy Belián egyenesen belép az ajtón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825938#post825938][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.09. 22:44[/b][/url]

Nem tudja most megígérni neki a biztonságot, semmit sem tud neki ígérni. Azt sem, hogy itt lesz később. Megpróbálja, ennyit tud tenni, mint megpróbál lépkedni, sétálni, levegőt venni. Mert az is nehezebb, mellkasa ólomsúlyú, mint minden tagja. Vége lehetne már.
Látja, ahogy úgy törli le a könnyeket, mint ő szokta, amikor nem enged nekik. De egy ideje már nem érdekli, már nem fontos az, hogy kijön-e vagy sem. Mert, már ezzel sem könnyebb, hiába mondják rá.
- Köszönöm - apró, gyenge, halovány puszit nyom feje búbjára, és ezzel válaszolva a könnyeire, hogy ne féljen, ne aggódjon. Se érte, se maga miatt, mert utóbbit meg fogja oldani, egyszer. Vagyis, gondolja most, de tudja, ha hazaér és ismét egyedül marad a gondolataival, akkor elsüllyed. Sok mindenre gondol majd.
A házhoz közeledve engedi el és köszön el tőle suta integetéssel. Elindul, de amint távolodik tőle, kihűl, elillan belőle az a szikra, amely eddig pislákolt. A világ elcsendesedik, tekintete üveges, csend. Nem veszi észre, mi fogadja, mi várja, csak az fényekre koncentrál, mert a benne dűlő sötét kontrasztja. Még egyszer néz hátra, pillant rá, majd végül átadja magát a semminek. Nem lesz mindig mellette valaki, aki megmenti.

//