Annál a lakókocsinál állok, ahol évek óta a környék legjobb áfonyás forralt borát árulják, és amivel szemközt ugyanaz a család, ugyanolyan lakókocsimegoldásban kínál puncsot. A kocsi körül felállított aprócska, de legalább kényelmesen magas körasztalok egyikénél időzök; alkaromat a ragacsos fán támasztom meg, és a vásár fényeit élvező embersereget figyelem. Ha valami vicceset hallok, belenevetek a gőzölgő italba, máskor csak a saját csendemnek adózok.
Hol felfelé pillantgatok, hogy jobbra döntött fejjel egy mintha hullócsillag után hunyorogjak, és ráérősen azon merengjek, vajon lejárt-e már az idő, míg kívánhatok, vagy még pon' jó vagyok?, és közben eszemben sincs semmi, amiért különösebben fohászkodhatnék, hiszen mindenem megvan, és a nagy szaros helyzet az, hogy ennél üvdözítőbb nincs is kerek e világon.
Széles, boldog mosollyal kortyolok bele újra a borba, és élvezem a fogaim közé kerülő kiázott, a lében mostanra már rég megduzzadt áfonyadarabkákat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784647#post784647][b]Jason Henry Payne - 2019.12.20. 21:32[/b][/url]

Annál a lakókocsinál állok, ahol évek óta a környék legjobb áfonyás forralt borát árulják, és amivel szemközt ugyanaz a család, ugyanolyan lakókocsimegoldásban kínál puncsot. A kocsi körül felállított aprócska, de legalább kényelmesen magas körasztalok egyikénél időzök; alkaromat a ragacsos fán támasztom meg, és a vásár fényeit élvező embersereget figyelem. Ha valami vicceset hallok, belenevetek a gőzölgő italba, máskor csak a saját csendemnek adózok.
Hol felfelé pillantgatok, hogy jobbra döntött fejjel egy mintha hullócsillag után hunyorogjak, és ráérősen azon merengjek, vajon lejárt-e már az idő, míg kívánhatok, vagy még pon' jó vagyok?, és közben eszemben sincs semmi, amiért különösebben fohászkodhatnék, hiszen mindenem megvan, és a nagy szaros helyzet az, hogy ennél üvdözítőbb nincs is kerek e világon.
Széles, boldog mosollyal kortyolok bele újra a borba, és élvezem a fogaim közé kerülő kiázott, a lében mostanra már rég megduzzadt áfonyadarabkákat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784654#post784654][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.20. 22:01[/b][/url]

Vacsora után korán lefeküdtem, mert akkor tényleg azt hittem, hogy álmos vagyok, de aztán csak nem jött álom a szememre, bezzeg a ház meg pillanatok alatt lett sötét. Mit van mit tenni, ha nem tudsz aludni? Hát kiosonsz. A testvérem véletlenül otthagyta az egyik bőrdzsekijét nálunk, hozzá csak felkaptam egy ruhát, meg persze harisnyát, és valahogy úgy alakult, hogy hirtelen házon kívül lettem.
Semmi extra, semmi randi meg semmi rosszalkodás, pedig a gondolataim között megjelenik pár opció, de nyilván ilyenkor szabadon gondolkozhatok, mert senki sem jár a fejemben, édes szabadság, szóval én tényleg csak egy kis karamellás almáért jöttem ki, és mindjárt megyek is vissza, de ha már erre vagyok, akkor szétnézek. Egy kicsit. Nem sok pénzt hoztam magammal, mert sok pénzemet elköltöttem már ajándékokra, így mikor a levegőbe beleszippantok, épp csak gyomrom mocorog kicsit a sosem kóstolt forralt borra. Aztán meg arra, hogy simán kettő lépésre állok Jason-től, karamellás szájjal, és határozottan kiszökve otthonról. De laza vagyok, szóval éppen vagányan biccentem oldalra a fejem, és mondjuk azt, hogy nem hittem - pedig de -, a betlehemesek egyik királyának. Mennyi szőr, édes Merlinke.
- Meghívsz egy körre?
Ah, a vagány lányoknak nem remeg a hangjuk, és nem pirulnak bele abba, hogy vagányak. Én meg... hagyjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784692#post784692][b]Jason Henry Payne - 2019.12.21. 12:00[/b][/url]

Lustán kortyolok egyet az italból; a forró bor megmarja a nyelvem hegyét, mire hirtelen könny szökik a szemembe, és a hideg levegőt mélyen magamba szívva lehajtom a fejem - csak ne lássa senki, hogy én itt sírok a vásárban!
Az orromat hunyorogva felhúzom egy hosszú pillanatra, és míg a karácsonyi mintás, itt-ott sérült bögrét leteszem az asztalra, a belőle áradó fátyolszerű köd fölött egy fájdalmas morranással visszafordulok az emberekhez. Közben az arcomon lefelé igyekvő könnycseppet egy gyors - amúgy nem is létező - félmozdulattal letörlöm, és mert, mintha valami azt súgná: néznek, szipogva párat balra fordulok.
Derűsen elmosolyodom, mikor meglátom a közelgő csiperkét. Pillantásom végigsiklik rajta, és mire tekintetünk újra találkozik, bal szemöldököm már régen felvonva várja a választ ki nem mondott kérdésemre.
- Ha kapok a karamellás izédből - felelem olyan rekedten, mintha ezeréve szólaltam volna meg utoljára. Beszéd közben a szájaszélére pillantok, hátha észreveszi, hogy a rúzs mellett van ott egy kis maradék is, végül elé tolom a saját bögrémet. - Áfonyás. Jól jegyezd meg: a legeslegjobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784694#post784694][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.21. 12:33[/b][/url]

Nézem, ahogy a tekintete a szemeimből lejjebb vándorol, és már érzem én is, hogy kezd húzni a karamella, szóval picit kidugom a nyelvem, ráapplikálom a hegyére a darabot, és egyenesbe húzva azt, egy kicsit bandzsítva a művelet közben, bedugom a számba. Ha már itt vagyok kint, és rajtakapott, vagyis, szó szerint beleszaladtam egy kínos helyzetbe, akkor már hozzuk ki a legtöbbet belőle.
- Deal.
Nyújtom felé a pálcikát, az alma egyik felét rágcsáltam még csak meg, így Jason nyugodtan haraphat a másikból, bár azt hiszem onnan, hogy beleiszik az italába, nincs miről beszélni.
- Finom az illata. Az áfonya a kedvencem.
Szaglászom meg mielőtt beleinnék, majd bátran egy nagyobb kortyot húzok le, mintha csak kakaó lenne. Nos, nem az. És bár tudom, de én, aki sosem ittam ilyet és azon kívül, hogy áfonyás és a legeslegjobb semmit sem tudok róla, simán beletolom az arcomba a forró italt. A szemeimet összeszorítom, ahogy a forró ital végighasít a torkomon és bármennyire is küszködöm, végül köhögök tőle egy kicsit, és könnyes szemmel, de vigyorogva nézek fel Jasonre, miközben már megfontoltabban és kisebb kortyot lopok az italából.
- Ettől be lehet rúgni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784713#post784713][b]Jason Henry Payne - 2019.12.21. 14:46[/b][/url]

csiperke
#jasontmindenkinek | vásár | winterme

A röhögés igen mélyről, valahonnan gyomortájékból tör fel belőlem, mikor oldalról felésandítva a szuperszexi hacukához dukálló csábos pillantások helyett csak nagy barna kancsalságát látom. Jóízű nevetésem hangja bizonyosan betölti a teret, és míg vállaim rázkódni, a szemeim könnyezni kezdenek - megint.
- Remélem, a korodbeli srácok még csípik a vicces lányokat - sóhajtom el a gondolatot, amíg egy-egy ujjammal kitörlöm a szemgödreimben tanyát vert könnycseppeket. Aztán Annie karamellás almájáért nyúlok, és azt az orromhoz emelve beleszagolok abba az édeskés, mégis fűszeres, tipikusan karácsonyi illatba, amit annyira, de annyira szeretek. Míg a fahéj, kardamom és karamella a bőröm alá eszi magát, én lehunyt szemmel, lágyan dorombolni kezdek nekik - násztánc, hallo -, végül, már csiperkére pillantva beleharapok az almába. - Nekem is. Már forralt borban.
Beszéd közben az elmúlt napokban megfeszült, merev nyakamat egy-egy jól irányzott balra-jobbra dőlő mozdulattal kiropogtatom, majd csillogó szemekkel, számszegletében egy csibészes kis mosollyal Annie-hez fordulok.
- Egy kicsit - duruzsolom halkan, akár bármelyik zs kategóriás film gaz csábítója. Tekintetemet közben az övébe fúrom, homlokomon pedig végigfut néhány, érdeklődést idéző ránc. - De ahhoz nem elég egy bögrével meginnod. Amúgy meg, miért is akarsz berúgni, huh? Ráadásul így - mutatok végig rajta - ebben a ruhában?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784718#post784718][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.21. 15:10[/b][/url]

Kicsit összevonom a szemöldököm arra, hogy miért is szeretnék a korombeli fiúk a vicces lányokat, meg, hogy miért reménykedik ő ebben. A korombeliek, mintha ő egy vénember lenne, pedig sok minden, csak az nem. Alig idősebb, mint én. Kerek tíz évvel. Vajon milyen lennék, ha lennék valaha is huszonnyolc éves? Komoly lennék, vagy megragadnék a vicces lány szintjén? Mert hát rájöttem, én vagyok a vicces lány.
- Ahogy én néztem, inkább a szépeket szeretik. Meg a kedveseket. Meg azokat is, akik undokak. Igazából mindenkit, aki szép. Szerintem mondjuk mindenki szép, de a fiúk szerint nem. Furcsa a gondolkodásuk. De ők fiúk. A bátyám óta nem akarom megérteni a működésüket.
Vonom meg a vállam, mert tudom, hogy mire akar kilyukadni, arra, amire mindenki, hogy nekem van-e fiúm. Nincs, nem is volt, nem is lesz, utánam ne sírjon senki, és ne mondja egy lánynak se, hogy csak mert meghaltam, el kell felejtenie. Ez nekem túl szánalmas kifogás arra, amit ilyenkor csinálnak.
- Nekem mindenhogyan. Olyan sokat tudok enni belőle, hogy még a számat meg a nyelvemet is tisztára megszínezi. Aztán persze mindenki kiakad rám, mert fájós hassal fekszem.
De hát neki nem kell bemutatnom, ha itthon van, együtt vagyunk, csak ő az ajtón jött ki, én meg az ablakon meg a tetőn, de azt hiszem, ez ilyen részletkérdés, ha kell, akkor összesodor minket az élet, mint most is, és ha kell, akkor a búgó hangjától elpirulok, mint most is. Szemem lesütve, némán szívom be alsó ajkam, és amikor megjegyzést tesz a ruhámra, akkor végignézek magamon, de nem látok semmit, ami kifogásolható lenne rajta.
- Miért, piszkos?
Mondjuk nem tudom, hogy a berúgás meg egy piszkos ruha hol függ össze, de azért a gyér fényben jó alaposan megnézem magam, de nem látom, hogy mégis mi nem tetszik neki rajta.
- Nem mondtam, hogy be akarok rúgni. De tizennyolc éves vagyok, és most először iszok alkoholt is. Egyszer szeretném érezni milyen bódultnak lenni. Mint a nagylányok. Önfeledten táncolni, nevetni, és butaságokat suttogni egy fiúnak.