[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748613#post748613][b]Jason Henry Payne - 2019.02.03. 15:31[/b][/url]

willendorfi vénusz
liam házában, február 5. kedd

A kisöcsém kisegített, úgyhogy most épp mindenem sajog. A jobb szemem körül sötétlila folt éktelenkedik, az arcom dagadt, az ajkaimon és a számszélén pedig néhány, már bevarasodott szakadásnyom húzódik. A felsőtestem az összes mozdulatba belefájdul, legyen szó levegővételről, vagy a fejem oldalra fordításáról, a tüdőm sípol, a csípőm zsibbad, így mikor a ház hátsó részében, nem messze tücsök szobájától mérőszalaggal a kezemben leguggolok a régi, korhadt fa lépcsővázhoz, hát bizony elhagyja a számat egy-két elegáns gondolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748616#post748616][b]Jason Henry Payne - 2019.02.03. 15:51[/b][/url]

willendorfi vénusz
liam házában, február 5. kedd

Lassú, nagyon, nagyon lassú mozdulatokkal fordítom arcomat az érkező felé, és hunyorgó, méretileg igencsak felemás szemekkel mérem őt végig - alulról felfelé. Hát, valljuk be, kettőnk közül most ő van jobb formában.
Mielőtt válaszolnék, mutatóujjammal lustán megvakarom a szemöldököm, aztán a stabil levegővételre összpontosítva belepillantok a lány tekintetébe.
- Remélem, nem bejelenteni jöttél, hogy te is a húgom vagy - felelem, hiszen a jól láthatóan stílusos öltözködés - hát hogy mer ebben a függönyanyagban utcára menni?! - és a jól hallhatóan felvágott száj - hát hogy mer egy ekkora embernek, mint én, ilyen lazán beszólni?! - akár még árulkodhatna arról is, hogy egy újabb Payne-nel van dolgom. Asszem, már nekem is kezd sok lenni a jóból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748619#post748619][b]Jason Henry Payne - 2019.02.03. 16:16[/b][/url]

willendorfi vénusz
liam házában, február 5. kedd

Felvonom a szemöldököm, úgy nézek fel az egy fokkal közelebb lépő lányra. Pillantásom az átlátszó ruhája alól gyönyörűen kirajzolódó fekete bugyijára esik, és csak némi habozás után talál vissza a tekintetéhez.
- Hát nagyon remélem, hogy nem... - motyogom az éppúgy átlátszódó melltartója felé sandítva. - Általában nem szeretek tudni a testvéreim éppen aktuális fehérneműiről.
A tekintetem visszakúszik az övéhez, és szemöldökömet tovább emelve, kérdőn billentem oldalra a fejem. Áucs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748658#post748658][b]Jason Henry Payne - 2019.02.03. 20:24[/b][/url]

willendorfi vénusz
liam házában, február 5. kedd

Vicces ez a kislány; azt mondja, vannak helyzetek, mikor nem árt tudni, kihez mi tartozik... a világ tele van bölcsekkel. Míg pillantásom visszatalál az övéhez, elengedem a mérőszalag végét, és mire az a helyére ugrik, én recsegve-ropogva felegyenesedem. Hát, ha mást nem is, azt legalább megtudtuk, hogy ha ilyen tempóban fogunk dolgozni a házon, Will nagypapa korára se lesz befejezve teljesen.
Szemtelenül pimasz mosollyal hajolok közelebb a második lépcsőfokon is épp szemmagasságban lévő lányhoz.
- Miért, úgy látszik? - kérdezem összébb húzott szemekkel. A fejem jobbra dől, ahogy erős gondolkodást színlelve fürkészem a függönybe bújt nőszemélyt. - Én nem vettem észre semmit. Viszont ez a ruha rajtad nagyon durva. Én félnék a helyedben utcára menni benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748661#post748661][b]Jason Henry Payne - 2019.02.03. 20:42[/b][/url]

willendorfi vénusz
liam házában, február 5. kedd

Követem az ujját, de a szívem mélyén az utolsó pillanatig kétlem, hogy megmeri tenni. Még azt sem vagyok hajlandó elhinni, hogy egyáltalán hozzám mer érni, már úgy ujjbeggyel, finoman, nemhogy itt minden előjáték nélkül megbökjön! És megbök. Méghozzá éppen a jobb szemem alatti összeforrasztott arccsontot pécézi ki magának, ahol mostanra ugyan már csak a kék minden árnyalatában ragyog a duzzanat, viszont, ha hiszi a kislány, ha nem, az ütés helye igencsak fájdalmas maradt.
- Au - mondom, tekintetemet az övébe mélyesztve. A magabiztosságára szemöldökömet feljebb vonom, és értetlen pillantással hajolok hozzá még közelebb. Suttogva folytatom. - Miért, ki vagy te, Erzsébet királynő álruhában?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748664#post748664][b]Jason Henry Payne - 2019.02.03. 20:58[/b][/url]

willendorfi vénusz
liam házában, február 5. kedd

Ritkaságszámba megy, ha engem még sikerül meglepnie valakinek, bár álszentség lenne azt mondanom, hogy a nőknek néhanapján nem jön össze a dolog... és hát egyre gyanúsabb, hogy ez a mai egy a néhanapjánok közül. Hosszan tartom vele a szemkontaktust, és még az sem zavar, hogy az orrunk már majdnem összeér. Végül, bármennyire is küzdök ellene, győzedelmeskedik az értetlenség, és elnevetve magam lehajtom a fejem. Merlinkém, ezek a nők!
- Fogadjunk, azt sem tudod, kiről van szó - provokatívan emelem vissza rá a tekintetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748669#post748669][b]Jason Henry Payne - 2019.02.03. 21:25[/b][/url]

willendorfi vénusz
liam házában, február 5. kedd

Legszívesebben Will után kiáltanék, pont mint aki ebben a szent pillanatban döbbent csak rá arra, hogy az öccse újabban itthon is praktizál, és némi plusz pénzért olyan tehetős betegeket vállal el, akik ezért vagy azért, de az ispotályba nem hajlandók betenni a lábukat.
- Áh - lehelem a plafonig emelt állacska látványára. Abszolút mindent értek. Egyértelmű, hogy valami fogykos zsenivel van dolgom. Hát nyilván. Szegény öcsém, ezerszer és mindig a mennydörgők, mint az ő hivatása!
- Nem - adok neki igazat, míg próbálom észrevétlen növelni arcunk között a távolságot. - De azt hiszem, együtt tudok élni a gondolattal. Amúgy nem tudom, Dr. Payne-t merre találod, már egy ideje nem láttam.
Szóval ezért hord függönyt. Milyen kár érte! És nekem még megfordult a fejemben, hogy letépjem róla... beteg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748681#post748681][b]Jason Henry Payne - 2019.02.03. 22:18[/b][/url]

willendorfi vénusz
liam házában, február 5. kedd

Nem, a szarkazmust nem hallom ki a hangjából, az alig összeforrt bordáimnak ütköző táskát viszont megérzem. A kitörni készülő nyekkenést még éppen elfojtom, így csak valami morgás-hümmögésféleség hagyja el az ajkaimat, a vállaim azonban abban a pillanatban megrogynak, amint a lány lendülete célba ér. Ó, mami, van ereje.
Nem mernék rá megesküdni, de szerintem megsértődött. Mondjuk a lányoknak szokása, és ha annyi húgod van, mint nekem, akkor egy idő után már fel sem tűnik, hogy nem létezik olyan perc, amikor legalább egyikük nincs megsértődve, vagy nem durcázik valami eget rengetően fontos dolog miatt.
- És ki küldi? - mosolyodom el a mellkasomnak nyomott táska után nyúlva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750627#post750627][b]Jason Henry Payne - 2019.02.21. 20:01[/b][/url]

csiperke

Egy hirtelen mozdulattal kapom el a szökni próbáló csokibékát, amit még akkor nyúltam le Norinától, mikor hajnalban két rosszullét között épp valami borzadályt tunkolt szerencsétlen unokaöcsémbe, és bár a kissrác igazi tökös partizán - némi köze csak van hozzám, vagy mi -, az egész házat felordító ellenállását az anyja egyetlen jól irányzott kanáldöféssel törte le. Áucs. Én meg kihasználva az állapotos nő figyelmetlenségét, vágtam egy félreérthetetlen fintort az etetőszékben harcoló mohikánra, és élve a kínálkozó alkalommal, csúnyán elloptam Mrs. Payne békáját, aztán nem feltűnően rizsázva egy kicsit a várható lehűlésről, kikamikazéztam a káposztaszagú konyhából.
Az igaz, hogy ha már vagy olyan galád, és lopsz, akkor legalább a terhes nőket kíméld, különben a csokijától fosztott drága mama hisztérikus drámaisággal fogja kisírni a lelkét a környezetében élő összes embernek? Hm, nemt'om, lehet csak városi legenda.
Eltűnődve harapom le a béka fejét, aztán átsandítok csiperke felé.
- Hát, ha Norina nem teszi ki a szűröm szülés előtt, akkor persze - csámcsogom, és közben széles vigyorral átintek az utca másik oldalán sétáló párnak. Kedélyesen, az orrom alatt dörmögve folytatom. - Ma történt egy kis baleset. Találtam egy kis csokit a konyhapulton, és hát... hogy is fogalmazzak... lehet, hogy a kezemben maradt...
Pillantásom bűnbánóan az ujjaim között tartott édességre esik, majd ki tudja miért, talán, mert rádöbbenek arra, milyen udvariatlan is voltam, amiért nem kínáltam meg csiperkét, vagy mert nem szeretnék egymagam bajba kerülni, és ő a létező legmegfelelőbb bűntárs-jelölt, de a fejnélküli dagadt békát egyszerre felé nyújtom, és színtelen hangon, nagyot nyelve kérdezem meg tőle:
- Kérsz? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784647#post784647][b]Jason Henry Payne - 2019.12.20. 21:32[/b][/url]

Annál a lakókocsinál állok, ahol évek óta a környék legjobb áfonyás forralt borát árulják, és amivel szemközt ugyanaz a család, ugyanolyan lakókocsimegoldásban kínál puncsot. A kocsi körül felállított aprócska, de legalább kényelmesen magas körasztalok egyikénél időzök; alkaromat a ragacsos fán támasztom meg, és a vásár fényeit élvező embersereget figyelem. Ha valami vicceset hallok, belenevetek a gőzölgő italba, máskor csak a saját csendemnek adózok.
Hol felfelé pillantgatok, hogy jobbra döntött fejjel egy mintha hullócsillag után hunyorogjak, és ráérősen azon merengjek, vajon lejárt-e már az idő, míg kívánhatok, vagy még pon' jó vagyok?, és közben eszemben sincs semmi, amiért különösebben fohászkodhatnék, hiszen mindenem megvan, és a nagy szaros helyzet az, hogy ennél üvdözítőbb nincs is kerek e világon.
Széles, boldog mosollyal kortyolok bele újra a borba, és élvezem a fogaim közé kerülő kiázott, a lében mostanra már rég megduzzadt áfonyadarabkákat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784692#post784692][b]Jason Henry Payne - 2019.12.21. 12:00[/b][/url]

Lustán kortyolok egyet az italból; a forró bor megmarja a nyelvem hegyét, mire hirtelen könny szökik a szemembe, és a hideg levegőt mélyen magamba szívva lehajtom a fejem - csak ne lássa senki, hogy én itt sírok a vásárban!
Az orromat hunyorogva felhúzom egy hosszú pillanatra, és míg a karácsonyi mintás, itt-ott sérült bögrét leteszem az asztalra, a belőle áradó fátyolszerű köd fölött egy fájdalmas morranással visszafordulok az emberekhez. Közben az arcomon lefelé igyekvő könnycseppet egy gyors - amúgy nem is létező - félmozdulattal letörlöm, és mert, mintha valami azt súgná: néznek, szipogva párat balra fordulok.
Derűsen elmosolyodom, mikor meglátom a közelgő csiperkét. Pillantásom végigsiklik rajta, és mire tekintetünk újra találkozik, bal szemöldököm már régen felvonva várja a választ ki nem mondott kérdésemre.
- Ha kapok a karamellás izédből - felelem olyan rekedten, mintha ezeréve szólaltam volna meg utoljára. Beszéd közben a szájaszélére pillantok, hátha észreveszi, hogy a rúzs mellett van ott egy kis maradék is, végül elé tolom a saját bögrémet. - Áfonyás. Jól jegyezd meg: a legeslegjobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784713#post784713][b]Jason Henry Payne - 2019.12.21. 14:46[/b][/url]

csiperke
#jasontmindenkinek | vásár | winterme

A röhögés igen mélyről, valahonnan gyomortájékból tör fel belőlem, mikor oldalról felésandítva a szuperszexi hacukához dukálló csábos pillantások helyett csak nagy barna kancsalságát látom. Jóízű nevetésem hangja bizonyosan betölti a teret, és míg vállaim rázkódni, a szemeim könnyezni kezdenek - megint.
- Remélem, a korodbeli srácok még csípik a vicces lányokat - sóhajtom el a gondolatot, amíg egy-egy ujjammal kitörlöm a szemgödreimben tanyát vert könnycseppeket. Aztán Annie karamellás almájáért nyúlok, és azt az orromhoz emelve beleszagolok abba az édeskés, mégis fűszeres, tipikusan karácsonyi illatba, amit annyira, de annyira szeretek. Míg a fahéj, kardamom és karamella a bőröm alá eszi magát, én lehunyt szemmel, lágyan dorombolni kezdek nekik - násztánc, hallo -, végül, már csiperkére pillantva beleharapok az almába. - Nekem is. Már forralt borban.
Beszéd közben az elmúlt napokban megfeszült, merev nyakamat egy-egy jól irányzott balra-jobbra dőlő mozdulattal kiropogtatom, majd csillogó szemekkel, számszegletében egy csibészes kis mosollyal Annie-hez fordulok.
- Egy kicsit - duruzsolom halkan, akár bármelyik zs kategóriás film gaz csábítója. Tekintetemet közben az övébe fúrom, homlokomon pedig végigfut néhány, érdeklődést idéző ránc. - De ahhoz nem elég egy bögrével meginnod. Amúgy meg, miért is akarsz berúgni, huh? Ráadásul így - mutatok végig rajta - ebben a ruhában?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=826765#post826765][b]Jason Henry Payne - 2021.02.25. 09:49[/b][/url]

Tücsök csak holnaputánra vár, mondjuk én is csak holnaputánra vártam magam, de úgy alakult, hogy a gyakorlatvezető idejekorán lefújta az erdélyi akciót, és felesleges magyarázkodás nélkül szélnek eresztette az egész népet.
- Ühm-nyühm-nyühm - halk piszmogással harapdálom a számat, míg közelebb hajolok az órám karcos lapjához, és sártól fekete körömmel megkocogtatva azt próbálok rájönni, vajon időben érkeztem-e, vagy Tücsök már rég otthon itatja az egereket, mert úúúgy hiányzik neki kedvenc bátyuskája.
Aztán, mintegy merlini sugallatra felemelem a fejem, és az előkészítő bejáratánál megpillantok egy arcot. Tekintetem rajta ragad, fel sem tűnik, hogy egyszerre megfeledkezem magamról, és kezemet leengedve, a távolból kezdem figyelni őt. Ismerem.
Láttam már őt korábban, zsigeri szinten tudom, de hiába hunyorgok erősen, hiába keresem nevét emlékeimben, az nem ugrik be. Lelkiszemeim előtt azonban feldereng a kép, ahogy rám mosolyog, érezni vélem, ahogy végigsimít a karomon, majd arcát egy másik srác felé fordítja. Még visszapillant ugyan, de...